Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-08 / 280. (3093.) szám

t*J82 december 8, csütörtök. SZTOHÁZ-Kön^-KObTÜRA. MÓRICZ ZSIQMOND három pihenő napot töltött Komáromban s uj fejezetet irt a „Rokonok" cimü regényének második kiadásához, a látottak hatása alatt Komárom, december 6 Csendesen, minden előzetes értesítés nél- -Jvül egysz/ercsak beállt a Cein'trál-kávéháziba s beszéligietini kezdett régi ismeréseivel. Jel­legzetes, érdekes fejét mindjárt felismerték, már otít ültőnk asztalánál, kérdeztük, faggat­tuk, micsoda szél kozta közi bőnk, ebbe a de­cemberi, kisalföldi, a patikus városba. — Pihenni akartaim — mosolygott — kifá­radtam egy kicsit s gondoltam, olyan helyre jövök, ahol nem ie mer fel senki. Dehát ész­revettetek s most már vége az inkognitónak­íme, már a Földes-társulat színészei is mellé telepednek — nem, nem azért jött, hogy a „Légy jó mindhalá:lig“-ot megnézze, különbéin is csak később veszi műsorra az igazgató, igazán pihenni jött, robot az iró élete is — mégis mi van látnivaló Komárom­ban, szeretné megnézni.. • Aztán három napig itt maradt, ug.y tet­szett neki. Persze, Jókai először. Ki zarándokolna a mi nagy' meseköltőnk komáromi életének emlékeihez, ha nem a magyar iró? Leik eszi kalauzolással nézte meg a szülőházat, zarán­dokolt ki a temetőbe az Aranyember sírjá­hoz, az Aranyemberéhez, aki valóban élt, csak nem Tímár Mihálynak, hanem Domon­kos Mihálynak hívták. Hatalmas háza még ma is áll a Nádor-uoca végén és síremléke látható a görög temetőben- A Jókai-Egyesü­lét múzeumában is kereste ezeket az emlé­keket: az Aranyemiber olajfestményü arcké­pét, az Aranyember porcellánszervizét, 6 mert két percet akart csak eltölteni a mú­zeum hideg termeiben: egy órán keresztiül kószáltunk a római régiségek, a komáromi mentegombok, a martoei szoba s a Feszty- képek körül- Kis papirszelebeá megteltek jegyzetekkel. Délelőtt kiment a hetipiacra. Izsai, marto­st meg hetényi magyarokat akart látni, akik — miként a tatár elődök — félrecsapott bá- rányibŐTSüvegigel ülnek a szekerek tetején e tárgyalják alku közben a világ sorát. Magá­ban bolyongott csak, elbeszélgetett velük — azok nem is tudták, hogy egyik legkiválóbb ismerőjük csalogatja ki belőlük az apró in­terjúkat. Délre a piaci történetkéknek egész kis csokrát hozta el az iró, nevetgélve me­sélte el megfigyeléseit, feljegyezte mondá­saikat s különösen egy tökmagos história nyerte meg a tetszését, a fogatlan öreg izsai asszonnyal. S S vásárolt. — Van nekem egy kedves öreg nagybá­csim, fent Szerencs körül — mondja ebédnél­— Szegény öreg, irta, hogy nagyon fázik, küldjék neki valami meleg télikabátot. Én a magaméit mind elajándékoztam már s nem volt éppen megfelelő kabátom. Hát most, ahogy járkálok, egy asszony kabátot visz a karján. Eladó? — kérdem. Igen, hogy eladja. Pompás kabát volt- Egészen uj szinte, valami nagyur hordta, bélése kifogástalan bárány­bőr, meleg holmi nagyon. Megvettem. Na­gyon meg fog neki örülni az öreg, elég lesz egész életére. Megvette s úgy hozta haza szállói lakására a karján. Dédelgette, nézegette. Nagyon ér­dekelte a kabátvétel, örült a jó vásárnak, hogy véletlenül ráakadt a keresett holmira. — Értesz a kabátokhoz? — kérdezte gya­nakodva­— Valahogyan. — Akkor gyere, nézd meg. A szobájába vitt fel. Mosolygósán (ez a mosoly a leányáé. Virágé ie) nézegeti meg a kabátot, jó kabát, csikós szövetű, pompás béléssel, kitűnő alkalmi vásár, Megbecsülöm, megtaipintom. Árat taksálok, hozzávetőlege­sen. Felragyog a szeme­~~ Olcsóbb volt! Hát akkor jól vettem... Még megforgatja a kabátot, micsoda finom ajándék, meleg holmi egy öreg bácsinak, hogy fog örülni neki, ha megkapja... I Vissza-vissizanéz a kabátra, megsimogatja — csak az akasztóját kel majd megvarrni, mert elszakadt­A Pokol cimü törzs vendéglőbe is elvitték az irodalombaráíok, az itt kijár minden ne­vezetes személyiségnek s az irodalom aktív művelőinek. Sztrapacskát főzettünk neki, kü­lönleges jó étel, csak szeretni kell. Jógyomru emberek közé került, akik igen csóválták fe­jüket, mert a pesti vendég lemaradt az étke­zésben, már pedig a Pokol elnöke hajdani jó időkben az egész étlapot oda-vissza végig­ette. Móricz uj regényéről volt szó, a most meg­jelent „Rokonokéról. — Nagyon szép az uj regényed, bátyám — mondta a Pokol elnöke, aki ugyan Móricánál öregebb, de csupa szerétéiből lebátyámoz- ta őt. — Olvastad, bátyám? — kérdi vissza Mó­ricz — s mi tetszett neked, bátyám, mit szólsz a problémához? — Az tetszett legjobban, bátyám, ahol a legújabb nyutoácoláei eljárásokról írsz, azt igen helyeseltem . •. Még tán most is rezeg a Kisduna-hid, úgy megrázta az iró nevetése- Ennél jobban csak akkor nevetett, mikor az egyik törzstag vál­tig hangoztatta, hogy már találkoztak egy­mással, amikor Magyarkomáromban játszotta a Vén gazembert. így derült ki, hogy Rózsa­hegyi Kálmánnak nézte... — Jól kipihentem magam itt, egész fel­frissülve megyek vissza — mondta bucsuzás- kor- — Szeretem az uj környezetet s az uj látnivalókat. Egyik délelőtt a református pa­pok gyűlésére vetődtem be s úgy meghatott az a komoly munka, amit végeztek s az igye­kezet, amivel az ifjúság nevelésével törőd- telc, hogy itt, a szállodában azonnal irtam egy uj részt a Rokonok jövendő második ki­adásához, pótlólag. Mikor a regényt írtam, a szlovenszkói magyarságnak dzsentri-rétege úgy tűnt föl előttem, hogy osztozik a magyar- országi dzsentri sorsában, tán még súlyosab­ban, mint a regény alakjai, tehát csak olyan színeiket soroltattam fel egy csacsogó szlo­vén szikói nénivel róluk, ami a lefelé hanyatló görbét jelzi. Most, hogy itt töltöttem pár napot, alkal­mam volt észrevenni azt a nagyszerű munkát, amit az ifjúság és az ifjúság veze­tésével foglalkozók végeznek. Én ma reg­gel már újra is irtam azt az egy-két oldalt, ami a szlovenszkói állapotokra vonatkozik. Boldog vagyok, hogy kötelességemnek erezhetem, hogy az ifjúság fölfelé törekvő egészséges lelkére és §zép irányvonalára rámutathatok. S az egyik könyvébe ezt irta be ajánlásul: „Könyvet irni művészet, eladni: kunözt.“ Komáromi jegyzeteit gondosan egybegyüj- lőtte, a csikós télikabátot karjára kapta s mosolygósán, pihenten beült egy zötyösrős, mindenfelől ernyőkkel fedett őre? konflisba. Szombathy Viktor (*) A „Nyitott ablak44 a* ungvári színházban. Ruszinszkói szerkesztőségünk jelenti: A ruszin­6zkóá magyar színtársulat néhány napos esemény- telenségóbe kedves élénkséget hozott három estére Nóti Károly 3 felvonásos énekes bohózata, a „Nyi­tott ablak“, mely e nemben egyike a legjobban összeállított és a helyzetkomikumra épített szín­padi zenés daraboknak. Úgy lehetne jellemezmi, hogy útkeresés az operett-irodalom fenyegető de­kadenciájából egy uj műfaj felé, amely magasabb- rendü lesz, mint általában a bohózat és fordiuLato- j sabb lesz, mint az élete végét járó mai operette- ! forma. A közönség méltóképpen honorálta Nóti | Károly eme törekvését, amennyiben három este t elt ; ház nézte és kacagta végig a Nyitott ablakot, Ez az érdeklődés azonban a szereplőknek is szólt, A darabban ugyanis vendégként lépett fel az éppen most Ungváron tartózkodó Kiss Manyi, a budupesl i Belvárosi Színház tagja, valamint ismét színpadra léphetett a nagy Ígéretként ható fiatal Hajmágyi Harrv, táncos-komikus, aki eddig súlyos beteg volt Nem kevésbé járult hozzá a kasszasikerhez a.z is. hagy ez volt az első alkalom, amikor a társulat | nagyhirU prózai együttesének néhány kiváló tagja | együtt játszhatott az operette-személyzettel. Ez ! azonban nemcsak a kassza szempontjából jelentett | sikert, de művészi szempontból is. A színpadon i három estén más légkör uralkodott; olyan, amely vonzó volt, dacára annak, hogy a „Nyitott ab­lak" nem sorolható a valami nagyon ,ieihért£ da­rabok közé. Bühary Nándor rendező azonban a st i linsos rendezők ügyességével tette fő városiasán j pergővé a- felvonásokat, ugv, hogy a prózai együt­tesből szereplő Bámhidy László a polgárin esk-r i jellegzetes alakjában, valamint maga Bihary Nán dór, mint az egyik baka megszemélyesítője elvitat i hatatlan színpadi sikert ért el. Ha-lmágyi Ha-rry I volt a másik baka, kinek kópéé ágai körül fordul meg a darab meséje, táncaival .maradandó siker szerzett. Kiss Manyi a Klári szerepében kedvesen hatott, Jó színpadi erő, aki meg tudja játszón' szerepét. A mindig kifogástalan H. Kőrösei Valér, j valamint Oroszlán György az őrnagy szerepébe; j Pintér Bözske cs Székely Bálint, meg Téglásé ! Bözske nagyban hozzájárultak a darab színpad; ! sikeréhez. Jó figura volt még Hegyessy Nándor ; az őrmester szerepében, míg a többi szereplők E ; nagy beleéléssel játszottak. A darab pénteken. | szombaton és vasárnap volt műsoron, de remélhető. ‘ hogy többszöri megismétlése is telt házakat fog eredményezni. (*) A pozsonyi kereszíényszocialista műkedvelők nagy sikere. Pozsonyból jelentik: A pozsonyi ke resztényszoeialista műkedvelők a Huszárfogás cimü operettet adták elő vasárnap. Az előadás egyik legjobb teljesítménye volt a gárdának, amely ke Ív ■ vei és tehetséggel játszott, úgy, hogy sok jelend ben meghaladta a műkedvelő színvonalat. A íösze- i replőket kivétel nélkül jól válogatta ki a rendező, akinek tisztét Hullmann Rezső töltötte be közű­mért hozzátértéssel és szakértelemmel. Taubr Fanny fonom játéka és szépen csengő hangja kelle­mes benyomásokat keltett. Kállay kapitány szí' repét Székházy Pál alakította. Legutóbbi szereplé.- óta tovább tökéletesedett játéka. Mihalácska Manci Rozija csupa élet ée üde természetesség volt. Cs. Sugár Ityó az öreg generális alakjának sok jellemző vonását tudta élethűen megörökíteni. Felejthetetlen volt Pálfi Lajos Kacsaintó őrmester . akit eddig legjobb szerepében láttunk. Hasonlóan nagyon jó volt Nagy Jancsi is, aki mindig ottho­nos feszteelns éggel mozog a színpad deszkáin. A többiek: Lindtner Micá, Cs. Sugár Bözsi, Galambos János, Németh Béla rutinjukkal és ambíciójukká; gazdagították a sikert. Pálfi Oiea igen bájos je­lenség volt a színpadon a gyermek-szerepben. Elír merés illeti a darab ki állátás át is, amely meg tu dott birkéznd a színpadi nehézségekkel. A zenekar élén Melenovsky Henrik karnagy buzgólkodott. zongorán Konta Gyuszi játszott. A közönség zsnt- folásig megtöltötte- a Vigadó kistermét, (*) Basilides Barna nagy nemzetközi sikere. Budapestről jelentik: Basilides Barna, a rendkívül tehetséges komáromi születésű festőművész kül­földi sikereinek számát újabb nagyjelentőségű eredménnyel gyarapította. A legutóbbi világtária tón Basilides egyik festménye igen nagy feltű­nést keltett, annyira, hogy az olasz kormány meg is vásárolta. De ennél is nagyobb jelentőségű talán az az elismerés, amire Basilides Barna tehetsége és művészete az idegen kultúráért olyan nehezen lelkesedő németeket késztette. A németek legelő­kelőbb művészeti folyóirata, a „Die Kunét", amely a világ nagy alkotásai közül havonta egyet közök színes mellékletül, egyik legutóbbi számában nem­csak rendkívül melegen emlékezett meg Basilide- Bamáról, hanem festményét gyönyörű reproduk­cióban közölte. (*) A Tábortűz decemberi száma most, jelent meg gazdag s érdekes tartalommal. A „Tábortűz" Szlo- venszkó kitünően szerkesztett, élénkszellemü folyó­irata, amely nemcsak ifjúsági szépirodalommal s cserkészettel foglalkozik, hanem a kor társadalmi kérdéseit ifi boncolgatja oly formában, hogy az ifjúság előtt is könnyen érthető. Vezércikke, me­lyet Nemesik Valter irt, a szociális emberről, mint a kor követelményéről szól, hozzáértő pedagógus üzem egy másik Írásban a „haladó" ifjúságnak-, Eöld és Gyár rovata csupa időszerű munkás, ipa­ros és falusi kérdést tárgyal, cikk szól a szónoklás művészetéről is, regényfolytatás, színdarab, tréfás elbeszélés, versek, rejtvényrovat, cserkész-közle­mény teszi élénkké és változatossá a lapot. Szer­keszti Mremna József tanár. Megrendelhető Ko­máromban. Konzervált történelem A berlini rádiópalota egy alacsony, fehérre me-' szelt terme. A falak mentén könyvespolcok és a fiókokban 9000 gramofónlemez, három év gyűjteménye, a rádiótársaság kincse. Amit itt a német rádiótársaság rövid idő alatt teremtett, mérhetetlenül fontos kulturéletünk szempontjá­ból már ma is, de eliminálhatatlan kelléke lesz a jövő történetírásnak, amely másként fog alakul­ni az eddiginél, mert ezt a 9000 lemezt össze­gyűjtötték. Nemsokára együtt lesz a tizezer és ebben a tízezer lemezben az utóbbi idők dön­tően fontos eseményei, fonétikai grafikonjai, harmóniái, diszharmóniái és kadenciáL A tűnő pillanat megrögzítése ez: a pillanat mint örökké­valóság. Sárgult vezércikkek, elavult kötetek, tompa festmények és rajzok nem tudták megele veniteni a korokat és a történetíró mindig hiányt érzett, amelyet pótolni nem tudott. Múlt idők utánérzése mindeddig lehetetlen volt és aki meg­kísérelte, legnagyobbrészt saját intuíciójára bízta rá magát, Pegazusra, amely oda nyargalt vele, ahová nem is kívánt eljutni és mindig a szubjektivitás, tehát az önkény tejen meghamisí­tás birodalmába. Stresemanu beszéde a Rajna- vidék felszabadításáról nyomtatásban már ma úgy hangzik, mint egy görög papirusztekercs —, hiányzik belőle a fonétika, a plaszticitás, a há­romdimenziójú élet. A történelemnek eddig nem volt életteljes tör­ténetkönyve, holt betűbe fulladt a szó, gesztus, indulat, hév, akkord és szin, az élet összetevői. A német rádió evvel az uj gramofonlemezgyüjte- ménnyel nagyrészben pótolni kívánta az eddigi hiányt. A lemezek az összes német közvetítő ál­lomások rendelkezésére állnak és Hamburg meg Frankfurt már be is vezették a fonetikus, csen­gő, messzire hangzó történelmet. A terembe lé­pő hallgató váratlan zsivajba kerül, amelyet éle­sen szel ketté egy csengő: öt év előtti fontos birodalmi gyűlés egy gramofonlemezen. Kicseré­lik a lemezt és megszólal Papén kancellár hangja: éppen kijelenti, hogy nem tekinti ma­gát és a kormányt bukottnak, ellenben feloszlatja a birodalmi gyűlést. Újabb lemezek: Goebbels és Torgler, Stresemann és Brüning, Hugenberg és Wels szónokolnak és az ember hallja a terem­ben vibráló feszültséget, a képviselők mozgoló­dását, egyes közbekiáltásokat és helyesléseket, no meg a kommunisták dühös széljegyzeteit, és néhány lemez után az utóbbi évek politikai at­moszférája oly elevenen idegződik be a hallga­tóba, mint a pillanatnyi jelen. Az archívum vezetője elmondja, milyen nehéz munka volt a lemezek összegyűjtése. Legna­gyobb részük a szónokok tudta nélkül készült, akik természetesen nem is gondoltak a mikrofon következményeire, de ezt viszont azért tették igy, hogy ne legyen a felvétel „beállított44, ha­nem egészében élethü az élet minden előnyével és hátrányával. Persze, vannak még nagyobb nehézségek és a vezetőség a jelen történelem megrögzítése érdekében nem kiméit fáradtságot és költséget, hogy az utókorra lehetőleg teljes képét hagyja annak, ami ma élet. Hirtelen sziv- bemarkoló harangcsengés-bongás: felszabadult a Rajnavidék és Hindenburg beutazza a felszaba­dult német területeket... Tömegmorgás lelkese­déssé fokozódik, rövid vezényszavak haugzanak el, gépek mennydörgése: a beállott csendben Eckener elmondja a Zeppelin első amerikai re­pülésének történetét. Majd: olimpiai kongresszus Berlinben... Faulhaber érsek, Sven Hédin, Hauptmann, Junkers tanár, Schieicher tábornok és Piusz pápa elmondják, hogyan gondolják a vi­lág megjavítását, a válságból való kibontako­zást, a vallás téziseit, elmondják életművük rövid kivonatát. Tagore az ébredő Ázsiáról beszél és Grock élethűen kérdi világhírű „miééért44-jét, de utána azonnal Rt terem Selma Lagerlöff, Mistinguette, Piccard tanár és Krishna- murti... Döblin egy uj könyvéből olvas fel pre­cízen, mintha a szobában mellette ülnél és várat­lanul S. O. S. süvölt bele a levegőbe: a „Kras- sin44 jégtörő megmenti az „Itáliát44... Németor­szág negyven tájszólása, dübörgő motorok és vonatok, a nagyváros szimfóniái... A jelenkor lehető legteljesebb összefoglalása az emberi örökkévalóság számára, történetírás ma a máról, fonétikai alapon. A rádió pedig az az egész világnak továbbítja ezeket a hangképe­ket és továbbítani fogja őket, ha régen más szimfóniákat fog zengeni az élet és a ma leme­zeit meg fogják mosolyogni az utódok. Azok, akiknek szava ma fontossággal bir a földön, már csak ilyen gramofónlemezbe beszélnek és a lemezeket rádió utján továbbítják a tömegek­nek. Ez a gyűjtemény a mechanlzált kor csodá­ja, amely panopt'kumszerüen hátborzongató. Gondoljuk el, hogy előbb is már lettek volna ilyen lemezek és megszólaltathatnánk Napó­leont vagy Luthert, Goethét, vagy Kossuth La­jost ... A történetírás gazdagodott egy dimenzió­val és ezzel elértük a történelmi hűség olyan határát, amelyet eddig meg nem tudtunk közelí­teni. A ma hangja szólam lesz a „jövő zenéjé­ben44. NEUBAUER PÁL. (*) A Kassai Zenekedvelők Hoszorus Dalegylete — mint már korábban jeleztük, — december 11-én tartja nagy jubiláns hangversenyét. A részletes műsor a kővetkező: 1. a) Lányi E.: Jelige, b) Simkó G.: Ave Maria. 2. a) Kassa hölgyei az egylet zász­laját megkoszorúzzák, b) Lifizt F.: Lelkesedés dala. 3, a) GeiLsdorf Simkó: Álomország, b) Kecskés: Mikes (Rodostói bujdosó éneke). 4. Farkas N.: Az ón asszonyom (Modem kar). 5. Farkas N.: Ma­gyar hangulat (Rapszódia). 6. Lányi E.: Dalszent­háromság (Versenykar). 7. Bartók-Kodály: Régi magyar dalok (Modem kar). 8, Klacskó Béla.: őszi alkony- 9, Kodály Zoltán: Bordal (Modern kar). 10. Gaál F.: Balatoni nóták (összkar a vend égda­lárdákkal). — A jubileumi hangverseny iránt nagy érdeklődés mai tat-kozák és azért ajánlatos, jegye­ket Vitéz A. könyvkereskedőnél, Kassa, elővé­telben megszerezni. Hajápolás, hajfestés, tartós ondulátás előtt C ánlatos a na„át nálunk megvizsgáltatni. Fejbőr- arc-. és- kézápolás 'egrégibb és legjobb szakismerője: Béres Mihály, ttoálce, Fö-u. 85. (Andrássy palota.) Ingyen tanácsadás 1 Szolid árak i AZ IVÁN-SZINTÁRSULAT MŰSORA RIMASZOMBATBAN: Csütörtök délután: Vőlegényem a gazember. este: Csókos huszárok. Operett. Neményi LiiMy vendégjátéka. Péntek: Potyautas. Vígjáték Neményi lifflyvel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom