Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-08 / 280. (3093.) szám
1982 december 8, csütörtök. 5 A KISEBBSÉGI EMBER PESTRE UTAZOTT... Irta: SZVATKÓ PÁL Budapest, november vége. A mozivásznon, a hangos híradóban megjelenik Benito Mussolini szónokié alakja s ebben a pillanatban megszűnik a pesti közönség tul- kritikue unottsága, az emberek tapsolnak, éljeneznek, fölállnak, s a lelkesedés nem ér véget mindaddig, amig a dacé a vásznon marad. Tagadhatatlanul erős szuggeszció árad a közvetlen közelről fölvett szónokié alakból, még igy is, a film disztanciáján át s anélkül, hogy bárki egyetlen szót értene a páratlan virtuozitással előmennydörgött szavakból. Mintha villamos ütés érte volna a fáradt pestieket, a küzködő kereskedőket, állástalanokat, gavallérokat, okosakat és egyszerűeket, mintha megfeledkeztek volna hivatalosan elismert pesti cinizmusukról, úgy tapsolnak az éteri távolságban beszélő cézári alaknak. Hiába jött más kép, sok ismert notabilitás, a közönség mozdulatlan maradt, az előbbi lelkesedés nem tért vissza többé. Mussolini ma Budapesten az érzelmek legnagyobb vezére, aki mellett sok más nagyság népszerűsége eltörpül, vagy csak annyiban őrzi meg érvényét, amennyiben vonatkozásba tudja hozni a dúcéval. Mussolini ma Pesten ítélkezhetne holtakon és eleveneken, s nem hiszem, hogy Olaszországban nagyobb tekintélye volna, mint Magyarországon. De ez a nagy lelki mozgatóerő, az érzelmek kormányzója, tud-e a magyar értelem kormányzója lenni, van-e „raison d‘étre“ ebben a nagy rajongásban és odaadásban? Ha az ember ránéz Magyarország térképére és fölüti a világpolitika idevágó fejezeteit, hogy tanulmányútja elején mindenekelőtt Magyarország földrajzi és politikai helyzetével ismerkedjék meg, belátja, hogy a mozi közönségének közvetlen lelkesedése nem véletlen és nem mesterséges. Menekü'és az olaszokhoz Középeurópában, vagy pontosabban a Duna medencéjében évszázadok óta két nagy faj befolyása érvényesült, amelyhez legújabban egy harmadik befolyás kezd járulni. Nyugat felől a germán tömegek jelentettek be igényt Középeurópára, keletről a szlávok, akikhez a románok is csatlakoztak. Sokáig a germánok vezettek, most a szlávok, s a magyarság hol az egyik, hol a másik túlsúlyától félt. A két vetélkedő közül mindkettő egyforma: ha a német győz, német befolyás fenyegeti a magyart, ha a szláv, akkor a szláv tenger hullámai csapnak össze feje fölött. Ez az a helyzet, amelyről Ady állapította meg: farkas esz meg, medve esz meg, de megesznek bennünket. Nos, van még egy nagyhatalom, amelynek óriási érdekei vannak Középeurópában, anélkül, hogy hegemóniára, vagy nyelvi és politikai expanzióra törekedne a Duna medencéjében, Ez a hatalom Olaszország. Nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy Középeurópában ne kristályosodjék ki egy túlnyomó erejű nagyhatalom, sem a germán, sem a szláv, mert veszélyeztetné földközitengeri helyzetét, elvenné a levegőt Itália elől, mint a múltban is elvette. Politikájának sarkalatos tétele j a szlávok és germánok egyensúlyban tartása e; e célból szövetségeseket keresett a Duna vidékén. i Egyetlen nemzet van ott, amelynek azonos érdekei vannak: a magyar. A magyarok istápolásával és erősítésével Róma 1 kellő ellenerőt állíthat Középeurópában a szláv és a germán túl suly'baker üléssel szemben, e igy szabadon gondolhat saját életének veszélytelen kifejlesztésére. A kis magyar nemzet pedig megtalálta azt a természetadta támaszt, amely' a saját jól fölfogott érdekében nem hagyhatja el Magyarországot. De a hathatós és lényeges támogatás fejében nem kell rákényszeritenie hegemóniáját a kis népre, amely messze esik Rómától és önálló. A magyarok megérezték a két nemzet közötti természetes összefüggést. A közös érdek a kölcsönös szeretet szülőanyjává vált. Nem csak az érzelem tapsol Pesten Mussolininak, a legnagyobb olasznak, aki súlyt és erőt tud adni a közös érdekek védelmének, hanem tapsol az értelem is és örömmel ragadja meg az 13 év után Magyarországon — Tapasztalatok, megfigyelése^ — Az olasz barátság — Statisztika — Illúziók, címek és szokások — Riport a magyar valóságokról egyetlen lehetőséget, amely garantálhatja, hogy sem a medve, sem a farkas nem veszélyezteti a megpróbáltatott nemzetet. Magyarország kívülről nézve E megnyugtató külpolitikai helyzetképből kiindulva szemlélődik az idegenből jött, más fejlődésen átment magyar testvér Budapesten. Sok olyat lát ott, ami másképp is megnyugtathatja. Ki ma az a fiatal magyar, aki évtizedes különállás, idegen iskolák, idegen újságok és könyvek, idegen mentalitások után egyszer átjön abba az országba, amelyet gyermekkora óta nem ismer? Ki ez a fiatalember, aki az iskolából alig tud többet Magyarországról, mint bármely más európai földről, s ami pletykát tudni vél róla, azt is gyakran bárcsak ne tudná!? — Ez a magyar ifjú olyasvalaki, aki előtt Magyarországot tizennégy év óta állandóan a rágalmak mérges gázával vették körül és gyűlöletben pácolták. Lehetetlen, hogy a rágalom állandósága — vagy legalább a megszólás állandósága (s jegyezzük meg, hogy a megszólás ugyanolyan bűn, mint a rágalom) — nyomtalanul eltűnhetett volna leikéből. Ez az ifjú gyakran kerül veszedelmes helyzetbe az ösztönös szeretet és a mesterségesen szított elidegenítés között. Gyakran fönntartásokkal, sőt fájdalommal nézi Magyarországot. Megtanult kívülről nézni. Nos, én odabent is kívülről néztem Magyarországot. Úgy, ahogy a megváltozott nevelés és mentalitás alapelvei diktálták. S az ország kibírta, nagyon kibírta, nemcsak azért, mert a mindent megértés egyenlő a mindent megbocsátással, hanem legfőképpen, mert kitűnt, hogy a magyarellenes külső propaganda — is- ntótlem, a legjobb esetben a megszólás — teljesen hamis színben tünteti föl az országot. Mi ez a megszólás? Megtörtént eseményeknek, amelyeket illik elfelejteni, megbocsátani, különösen, ha nem rosszabbak, mint az általános emberi esendőség mindenkori megnyilvánulásai, e véletlen eseményeknek rosszakaratú kiplety- kálása, bősz terjesztése, torzító prizmák alá vevéee és megnagvitása. Tipikus jelenség azoknál, akikből hiányzik a szeretet. Amikor Budapesten voltam, betiltották Bruck- ner „Halálos ifjúság44 cimü darabját. A közönség alig vette észre, s az intetlek- tüellek is helyeselték a deplaszirozott darab mellőzését. Amikor visszajöttem, régen elfelejtettem az esetet, de hirtelen szemem elé került néhány magyarellenes orgánum, mely a betiltással kapcsolatban még napok múlva is riadót fújt a „magyar reakció14 ellen. (A darabot időközben Prágában is beoltották.) Ez az eset jellemző volt. Magyarország belülről nézve A lassan ható rágalom és megszólás mérgévé1 f-o-'-Vrvri pn,»rf>t1pr, orvossá^ V^TIT Számos női bajnál a természetes * Ferenc József" keserű viz használata végtelen nagy megkönnyebbülést szerez. A nöorvosi klinikák bizony itványai tanúsítják, hogy a rendkívül enyhe hatású Ferenc József vizet különösen a szülészeti osztályon a legjobb .sikerrel alkalmazzák. A Ferenc József keserüviz gyógyszer- tárakban, drogériákban és füszerüzle- tekben kapható. minél több ifjú magyar ismerje meg Magyar- országot Az ország nem zárkózik el. Áll a rágalmak elébe. Jöjjenek és győződjenek meg az igazságról. Bizonyos, hogy alapos és okos tanulmányozás után más emberként fognak elmenni az ifjak, mint ahogy jöttek. A kisebbségi embernek programjába kell vennie, hogy a rossznak anynyi duruzsoláea után egyezer személyesen igyekszik megismerni a valót ra törvényeit a messzeségből nem érthetjük meg. Utazásom első napján kezembe kerültek az 1930-as magyar népszámlálás részletes adatai. Jó kezdet voJt. Számokban láthattam azt a fejlődést, ami a hallatlanul nehéz körülmények ellenébe az elmult tiz évben Magyarországon végbement Például az írni-olvasni tudók száma tiz év alatt 84.8 százalékról 90.4 százalékra emelkedett A kisebbségekre vonatkozó érdekes adat, hogy a 655.000 főnyi kisebbségből (479.000 német, 105.000 szlovák, 16.000 román, 56.000 délszláv) összesen csak 177.000 nem bírja az államnyelvet (két százalék), míg Csehszlovákiában legalább négy és fél millió! A középiskolát végzettek száma tiz év alatt 210.000-ről 275.000-re emelkedett, a főiskolásoké 73.000-ről 85.000-re. Ez szinte túlzott fejlődés már, de örvendetesebb, hogy Jött már valaki vissza kiábrándultán Budapestről ? Kevesen. A rosszat csak azok hajtogatják, aikik nem mennek, vagy nem mehetnek át, s igy nem ismerhetik a valóságot. Magyarországon is vannak bajok, komoly bajok, talán olyanok is, amiket ki lehetne kü- zöbölni, de csodálható ez abban a helyzetben, amelyben ma Magyarország él? Az idegesség, a zavar, a meggondolatlanság, a kapkodás, a háború óriási fejbekólintáea után jött, — csoda -ez? Aki a magyarság erényeiről akar meggyőződni Budapesten, vizsgálja meg a háború előtti rendet, szervezettséget, fejlődést, munkát, jogot és toleranciát s csak azután állítsa melléje azt, amit esetleg ma hibának érez ott Látni fogja a nagy törést, amely 1919 szenvedései és lázálmai után bekövetkezett, s legfeljebb sajnálkozni fog, vagy csodálni a szegény beteg erőfeszítéseit az egészségesedéig felé, de nem becsmérelni. Némi statisztika Pesten láttam, mennyire téves az informáltságunk a magyar életről. Mit tudunk mi Magyarországról? Külsőségeket. A belső struktua négy középiskolát végzettek száma 640.000- ről 826.000-re gyarapodott. A higiénia terjedését jelenti például az, hogy mig 1920-ban csak 238.000 hetven éven felüli egyén élt Magyarországon, ma már 319.000. A lakosság szaporodása nagy: tiz év alatt 699.000, úgyhogy a kis országnak ma 8,688.000 lakosa van, e ebből kerekszámban nyolcmillió magyar. A fejlődés tovább tart: 1920-ban 664.000 öt évnél fiatalabb gyermek volt, ma 882.000. A házas férfiak 6záma 16.6 százalékkal, a férjes nőké 14 százalékkal lett nagyobb, holott az egész népesség csak 8.8 százalékkal növekedett. A szaporodást némileg csökkentette a nemzetiségek, főleg a szerbek és a szlovákok vieszavándorlása az utódállamokba. A magyár ember természetrajza Amikor áttanulmányoztam a statisztikai adatokat, kíváncsian néztem körül, hogy megraj- zolhassan a magyar ember természetrajzát. Annyit hallottam odahaza a magyar könnyelműségről' és az illúziók határtalan uralmáról, hogy utána akartam járni a dolognak. Nos, ami a „könnyelműséget11 illeti, fölég annak mulatóid® TOdgfolf S Felké'iük azokat az I#écn lisztéit Előfizetőinket, akik Bgg©ii USZttdl B m az előfizetési díjjal hátralékban vannak, vagy esz esedékes előfizetést nem küldték be, szíveskedjenek a számlázott összeget postafordultával kiadóhivatalunkhoz juttatni, nehogy a lap küldését be kelljen szüntetnünk.
