Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-08 / 280. (3093.) szám

VtAOikAR-HÍKliA£> lí«>2 uoeomber 8, csütörtök. avatkozott be az állami autók költségvetésé­be is. Minden minisztériumnak csupán egyet­len egy autót hagyott a miniszter személyes használatára. Egy-egy autó fenntartási át­alányát 30.000 koronára redukálta. Az autó- használatot egyedül a köztársasági elnöki iro­da és a külügyminisztérium költségvetésében nem korlátozták. A legnagyobb föltünéet kel­tette az, hogy az állami erdőhivatal egymagá­ban 89 autó fölött rendelkezett. A hetes bi­zottság első intézkedésére tíz autót térült, a többi autó kérdését fölüibirálás tárgyává tette. A hivatali berendezésre szánt összegek­nek a harmadát i« törölte­A mentelmi bizottság a kikért nemzeti szocialista képviselők elleni műnk konkretizálására hívta fői az Qgvészséget Prága, december 7. A képviselőház men­telmi bizottságának mai ülése iránt politikai körökben nagy érdeklődés nyilvánult meg, mert azon öt német nemzeti szocialista kép­viselő mentelmi ügyét tárgyalták, akiknek ki­adatását a prágai kerületi bíróság a rendtör­vény 6. paragrafusába ütköző cselekménye­kért kéri. Az öt képviselő, névszerinti Schu­bert, Krebs, Knirsoh, Jung és Kasper neve .ugyanis az ismeretes brünni Volkssport-pör- be is bele volt keverve s a főtárgyai ásón őket nevezték meg az egész mozgalom spiri- tus rectorainak. A mentelmi bizottság mai ülésén Jezek nemzeti demokrata képviselő, a bizottság el­nöke maga referált az öt mentelmi ügyről, mert egyetlen bizottsági tag sem akarta az előadói szerepet vállalni. Jezek jelentette, hogy a kerületi bíróság hivatalos átiratban azért kéri az öt képviselő mentelmi jogának a felfüggesztését, mert azok annak a mozga­lomnak az élén álltak, amelynek ügyében a brünni bíróság a katonai szakértők vélemé­nye alapján marasztaló ítéletet hozott. A per -főtárgyalásán védő-beszédében Stark védő is hangsúlyozta, hogy tulajdonképpen nem a fia­tal vádlottak itélendők el. hanem a mozga­lom vezérei. Ez esettben nincsen szó nemzeti -kérdésről, vagy a szudóta németek eluyoms- -fásáról, hanem egy rendtörvényes ügy tisz­tázásáról s most alkalmat kell adni az öt képviselőnek, -hogy a bíróság előtt tisztázzák .magukat. Ezért javasolja mentelmi joguk fel­függesztését. A vita első szónoka Polli német szociálde­mokrata, aki kijelentette, hogy az előadó in­dokolása^ nagyon gyenge, mert nem egyes képviselők, hanem egy parlamenti klub majd­j nem valamennyi tagjának a mentelmi jogá­ról van szó s ezért ebben az esetben a leg- etővigyázatosabban kell eljárni. Mindaddig, amig a bizottság nem kapja meg a brünni pör Ítéletét a katonai szakértők véleményé­vel együtt, nem dönthet, miért is javasolja a ha tározaih o za tál elhal a szítását. Sfcránsky képviselő indítványára az illést félbeszakítják, hogy a bizottság koalíciós tag­jai egymás közt értekezhessenek az indítvány fölött. Szünet után Polli képviselő most már konkrét indítványt terjeszt elő, hogy a bizottság kérje ki a brünni pör összes aktáit és szólítsa föl a vádat képviselő államügyészséget, hogy a képviselők terhére rótt vádakat konkreti­zálja. \ bizottság Pohl indítványát vita nőj. kül elfogadta. Több kisebb mentelmi ügy elintézése után véget ért az ülés. Hisz tüntetések Jugoszlávia ellen B e 1 g r á ti, december 7. A jugoszláv sajtó zárai jelentése szerint a fasiszta diákok órák hosszat tüntettek Jugoszlávia ellen. A diákok fölvonultak a város főuccáján, számos ablakot betörtek és föl akarták dúlni a jugoszláv állam­polgárok üzleteit. Azt is megkísérelték, hogy a jugoszláv konzulátusig előnyomuljanak. A rendőrség meg akarta akadályozni őket tervük keresztülvitelében, de a diákok áttörték a rend­őrkordont, a konzulátushoz siettek és betörték annak ablakait. HARMADIK FEJEZET. Nagyon szép és nagyon okos kislány volt Évi ke. Én már akkor mély csodálattal figyel­tem, hogy ez a kis boszorkány, aki fél fejjel kisebb volt nálam és olyan vékony volt és olyan szőke volt, mint a tavaszi szellőcske a reggeli napsütésben, hogy ez a vézna kis gye­rek mindent jobbam megért, miint én és sem­minek sem örül annyira és semmitől sem ijed .meg annyira, mint a többi, vele egykorú gyerek. Amennyire ilyen messzi időből vissza tudok emlékezni: Évike sohasem sirt és so­hasem nevetett hangosan. Akár jókedve volt, akár haragudott vagy duzzogott, mindig bizo­nyos tartózkodással tette s éppen ezért nem is igen lehetett megközelíteni. Még akkor is három lépés távolságban éreztem magam tő­le, ha egy-egy önfeledt pillanatunkban a mel­lemre simult, vézna karocskáival átfonta a nyakam és megpaskolta az arcomat. Mert, hogy el ne felejtsem, még hatéves korunkban örök hűséget esküdtünk egymásnak, ott há- ifcuí, a málnabokrok között. Idestova harminc év avarja hullott le az­óta Merenyánszky bácsiéit virágoskertjére, de erre a szép sürü és csodálatosan illatos bo­zótra azóta is mindig ellágyulva gondolok. A hegyoldalra nyíló és omladozó kőfallal átölelt virágoskertnek ez a része volt a mi legkedvesebb búvóhelyünk. Egyrészt leg­messzebb volt a kúria zsalugáteres ablakai­tól s igy az egyedüllét boldog perceit zavar­talanul élvezhettük itten, másrészt tele volt titokzatossággal, a kövér málnaszemek, me­lyeken zöldhátu legyek döngicséltek és pil­langók libegtek, a sötét árnyék, melyben vil­logó kis aranykrajcárokat rajzolt Évike szok­nyájára a beszűrődő napsugár, az omladozó kőfal hideg törmeléke, ahol gyíkok szaladgál­tak és bogarak mászkáltak á zöld moha kö­zött, az ég, melynek a lombok nyilasa között rí mg- meg nyíl adózó kicsiny darabján szelíd felhők vitorláztak nesztelenül ismeretlen tá­jak felé, messzi kólóm pszó a hegyről, ahol selymeshátu juhokat legeltettek a pásztorok, szellő járása, levelek borzongása: mind-mind a világ és az élet egy-egy titkos üzenete volt nekünk, akik csak annyit éreztünk és tud­tunk a teremtés misztériumából, hogy a mál­na illatos, az árnyék hűvös és hogy ebben a hűvös félhomályban egymá sforró kezét fog­ul, egymás szemébe nézni s hallgatni a szel­lőt a messzi kolompszőt és a levelek borzon­gását, alkalmasint tilos, de talán éppen ezért felségesen jó dolog. Némelykor bele is pirul­tunk ebbe a homályos gondolatba s ilyenkor iesütött szemmel szorongattuk sokáig egymás kezét. Ezek voltak életem legboldogabb percei. Évike most is olyan szép, okos és tartózko­dó volt, mint máskor, csak a sezmében ész­leltem valami különöset Mikor Merenyán­szky néni odavezetett hozzá s néhány csendes és kedves szóval a lelkünkre kötötte, hogy kútba ne nézzünk, fára ne másszunk és a vajkörtéket se bántsuk, mert Merenyánszky bácsi valamennyit megszámolta, aztán ma­gunkra hagyott, igen, én már akkor láttam, hogy Évike valamit titkol előttem s hogy ma igen fontos dolgokat fog nekem elmondani. Leültem hát melléje a padra a platánok alá, egy malomkőből való asztalhoz s a lá­bammal nagyokat kolompolva vártam, hogy megkezdje a beszélgetést. Hölgyekkel szem­ben már akkor igen ügyefogyott fiúcska vol­tam s őket megelőzve a világért sem szóltam volna. így múlt el vagy öt perc. Évike rám-rám pillantott néha a szeme sarkából s lehetetlen volt ilyenkor észre nem vennem gödrös kis arcának gúnyos mosolygását, amit én a kél lábam szüntelen kalimpálásával viszonoztam. Egyszer csak hirtelen felém fordult és meg­szólalt: • —■ Jövő héten pedig megyünk a városba!... — Hova? — kérdeztem boldogan, hogy végre beszélni is lehet. A városba! — intett Éviké s igazított egyet a szoknyáján, amit beszéd közben soha el nem mulasztott volna. Aztán jelentős loj- bólintás kíséretében hozzáfűzte: — Az isko­lába! .«. v-,. M képwisei#ltáii élnék szigorú és állandó jelenlétre hívja fel a .törvényhozókat. Prága, december 7. Stanek dr. képviselőházi elnök a parlamenti klubokhoz a következő írás­beli felhívást intézte: A csehszlovák nemzetgyűlés valamennyi képviselőházi klubjának. A házszabályok 2. § (1) a képviselőknek kö­telességévé teszi, hogy valamennyi képviselő- házi tárgyaláson és munkán megszakiíás nélkül részt vegyenek. Úgy a képviselőházi szónokok, valamint a nyilvánosság és a sajtó hangja is megütköznek azon, hogy a képviselőknek a képviselőházi tárgyalásokon való részvétele a törvény eme követelményének nem felel meg. Nagy nehézséggel jár gyakran nemcsak annak elérése, hogy a ház egyszerű szavazásra képes legyen, hanem úgyszólván szabállyá vált az, hogy a viták alkalmával a képviselők jelenték­telen számmal vesznek részt. E jelenség követ­kezménye az, hogy a képviselőknek a képvise­lőházi tárgyalásokról való tájékozottsága szen­fflWHaww in — n '»■« iraBKagtaffisaagg* ved, a viták s általában a képviselőházi munka nívója süllyed, a képviselőházi munkák menete nehézségekbe ütközik s általában a parlamenti tevékenység iránti érdek, a ház tekintélye és a parlamentarizmus fogyatkozik. Ennek megfontolása után a képviselőház el­nöksége 1932. november 9-én tartott tanácsko­zásán elhatározta megkeresni az összes képvi- ! selőházi klubokat, hogy megfelelő határozott intézkedéseket foganatosítsanak, amelyek nem­csak a szavazásnál, hanem a ház teljes ülé­seinek valamennyi tárgyalásánál minden klub tagszáma legalább egyharmad részének állandó jelenlétét biztosítanák. Eme határozatot végrehajtva a ház tekintélye s a sikeres parlamenti munka érdekében hang­súlyozottan kérem annak megvalcsitását és legszigorúbb betartását. A Ceszl. Ngy. képviselőházának elnöke: Stanek dr. s- k. Egységes francia-angol front az atSóssf: iok ellen MacDanald és HerrioS Parisban — A Eausanne! kérdés Párás, december 7. Herriot és McDonald J ma reggel a francia fővárosba érkezett. Mac- [ Donald nem nyilatkozott és azonnal az angol nagykövetségre hajtatott, mig Herriot kijelen­tette. hogy az angol delegáció genfi magatar­tása hű és lojális volt. Mint ismeretes, Herriot és McDonald Pa­risban meg akarja teremteni az adósságren­dezés egységes angol—francia frontját. E cél­ból Newille Chamberlain angol pénzügyi kancellár is Parisba jön. Az angol miniszter­elnök párisi kirándulása két napig tart. Az angol pénzügyi kancellár ma délután kettő­kor indult el Londonból és este kilenc óra­kor érkezik Parisba. A tárgyalások állítólag nemi«ak a december 15-én esedékes törlesz­tési összegek sorsa körül fognak forogni, ha­nem a taus&nnei megállapodások jövőjének | sorsa körül is. Ha ugyanis az európai hátal- I mák kénytelenek folytatni a törlesztést Ame­rikában, akkor nem ratifikálhatják a lausuu- nei szerződést. Ezenkívül a mai párisi tár­gyaláson szóba kerül a lefegyverzési kérdés is. Harminc egyetemi hallgatót tartóztattak le Belgritiban Belgrád, december 7. Az utóbbi napokban a rendőrség harminc egyetemi hallgatót tartózta­tott le, akik a mai kormányTezeim ellen 'agitál­tak. A letartóztatások nagy föl tűnést keltettek. Csönd lett. ; j! Eszembe jutott a gimnázium. Gondolkoz­tam és felnéztem az égre. Augusztus vége volt, a párás levegőben nagy madarak úsztak kiterjesztett szárnnyal a fejünk felett, most tanították a gólyák re­pülni fiaikat. A rétek felől kesernyés széna- illatot hozott a szél. — Huda-cseket pedig kirúgják! — folytatta Éviké. — Kakasgyufa, Pulykatojás, te meg én, mind a városba megyünk. — Itt megint- bólintott egyet s osendeskén felsóhajtott: — Iskolába!,.. Iskola... Köd ös fogal mak és hala vány képek suhan­tak át a lel kémén egy nagy emeletes épület­ről, melyben rakoncátlan kölykök zajonganak — igy láttam ezt egyszer a városban, ^gy is­kola udvarán, mikor előtte elbújtattunk, — és első pillanatban az az örömteli elhatáro­zás fogant meg bennem, hogy ha engem oda elvisznek, én ott mindenkit megverek. De az­tán eszembe jutottak a nádpálcával hadoná­szó bácsik is, akik az iskola udvarán mogor­ván keringtek a gyerekek egy-egy hango­sabb csoportja körül és szorongó balsejtelem ülte meg a telkemet, — Ti a gimnáziumba mentek, — bólintott Éviké — én pedig a zárdába, az apácákhoz, a polgáriba. Mikor látta, hogy nagyon elszömorodom, közel húzódott hozzám és megfogta a kezem. — Nem árulsz el?... És már húzott is magával a málnabokrok felé. Mikor a legsűrűbb bozót árnyéka fölénk borult, lekuporodott, szokjiyácskáját a tér­dein, melyek piros harisnyakötőjével mind­untalan elővillantak, elrendezte s intett, hogy üljek le én i®. Aztán szorosan hozzá ínsimul­va s az egyedüllét mámoros tilalmától kipi­rulva s vézna kis testében meg-meg remegve, elmesélte, hogy mit hallott az éjszaka. Mint mondotta, szülei azt hitték, hogy már alszik s Mari bácsival, ki külön e óéiból jött át Hajagos bácsi-éktől Nagyvihórára, elkezd­tek Hudacsekről és rólunk, gyerekekről be­szélgetni. Mari bácsi azt mondta, hogy elég volt abból a részeges szélhámosból, aki soha­sem volt tanár és semmi körülmények között sem egyezik bele Merenyánszky bácsinak ab­ba a bolond ötletébe, hogy Hudaeseknek majd egy külöu fogatol állítanak össze s ezen jár faluról-falura tarokkozni és magánúton előkészíteni a gimnáziumra -és a polgárira a gyerekeket, ez lehetetlen, ebbe ö soha nem egyezik bele s mikor újból megnézte Évikét, hogy csakugyan alszik-e, még azt is hozzá­tette, hogy ellenkező esetben szét tépi a vég­rendeletét s egész vagyonát, úgy amint van, a nagyvihorai kétszáz holddal, mely Kakas- gyufáé és Pulyka tojásé lesz és a gallabusai háromszáz holddal meg a losonci házzal, mely Évikéé lesz, ráíratja dühében a -karmelita apácákra. Végül is Merenyánszky bácsi azt mondta, hogy jól van, nem bánja, menjenek a gyerekek a városba és Huda-cseket, azt a részeges szélhámost, aki valóban sohasem volt tanár és az egész idegenlégiót is ő ta­lálta ki, engedjék szélnek, de Mari bácsi lel­ke rajta, ha Évi-ke a zárdában megbetegszik s a negyedik tarokkpartnerről ugyancsak az ő kötelessége lesz télen gondoskodni. Ebben azután megegyeztek. Körülbelül igy mondotta el az éjszakai per­patvar történetét Évike, aki még azt is hoz­záfűzte, hogy Mari bácsi rettenetesen mérges volt s olyanokat, mondott Merenyánszky bá­csinak, aminőket a kocsisok szoktak a meg­akadt szekéren kiabálni. Én ebből azonnal láttam és tökéletesen megértettem, hogy' itt minden küzdelem és szomorúság hiábavaló, a vég-zet ru-dját megfordítani immár nem le­het, a nagyvihorai kétszáz hold, a losonci ház s a gallabusai háromszáz hold sorsunkat menthetetlenül eldöntötte, már mint Huda- csek tanár űrét. aki repülni fog és Kakasgyu­fáét, Pulykatojásét, Évikéjét, meg az enyé­met, akik egy hét múlva elbúcsúzunk a szü­lői háztól, kocsira ülünk és a városba me­gyünk. Idegen házba, idegen emberek közé, egy nagy, emeletes épület udvarára, ahol mo­gorva bácsik nádipálcával üldözik a kacagó gyermekeket. És szivemben egy öntudatlan és nagyon hűvös érzés fájdalmával búcsút in­tettem mindannak, ami gyermekéveimet a gondtalanság s az ártatlan életörömök derűjé­vel bearanyozta, a nádasnak, ahol ezentúl nélkülem költenek a bíbicek, az erdőnek, ahol más gyerekek szedik ki helyettem a fészkeket, a kazlaknak, melyek tetejéről már csak a verebek és a gólyák nézik a ködös .látóhatárt, a vízmosásos dombnak, ahol nél­külem pirítja az ürgét s tani íja fiait kontrázni az Öreg,Ragya és ennek a kertnek, a platá­noknak.'a rozsalugasnak í? a hűvös és illatos málnabokiök-ijak, melynek mámoros árnyéká­ból Évikét, gödrös kis arcával, szelíd moso­lyával, kék ruhájával és piros harisnyakötő- jével együtt az apácák kolostorába viszik. Azon kaptam magam, hogy Éviké kezét, mely még sohasem remegett ennyire, kétség­beesetten szorongatom és sirás fojtogatja a torkomat. És már-már a szájam is elgörbült, ■amikor kocsirobógás és nyomban utána ék­telen kutyacsaholás hangzott fel az udvaron, mely idétlen lármájával az egész környéket betöltötte. ÁRNYAK A VERŐFÉNYBEN Regény ír fa: Szilárd János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom