Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-25 / 293. (3106.) szám
1932 december 25, vasárnap. ^MGMAWitefiHrRLAP 19 Schalhház Sárát KARÁCSONY A kis, nedves, levegőtlen pinoeszobáham Rőtét volt Az asszony valahol a városban szaladgált, ilyenkor mindig lehet néhány koronát keresni, sok üzletben kevés az ember s annyi portékát kell haza szállítani! A férfi nemrég jött haza- Kabátját rádobta az ágyra s a sötétben a tűzhely mellett fát keresett- Talált néhány darabot. Tüzet rakott. Aztán egy vedret fogott és fölindult az udvarra, hogy vizet hozzon. Falábával nehezen, szánalmasan botorkált felfelé. Aztán visszajött és egy lábaekáfoam vizet tett a tűzhelyre. Még tett-vett a tűzhely körül, aztán leült mellé Egy pléhdobozt kotort elő zsebéből. Néhány komisz, keskeny cigaretta volt benne- Rágyújtott. Némán ült a sötétben. Komoran. Hosszan szívta a füstöt, melle nagyokat emelkedett, mikor kilökte száján. Aztán hazajött az asszony- Meggyujtotta a kis petróleumlámpát és két-három kis csomagot tett az asztalra. — Mit hoztál? — kérdezte az uira. — Heringet — mondta halkan az asszony és kibontotta az egyik csomagot- Heringszag- gal ós hagymaszaggal lett fele a kis szoba. — Nagyon fáradt vagyok — mondta az asszony és nehezen leült. Az ura nézett rá: — Sokat szaladtál? — kérdezte és érdes hangja meleg lett. Az asszony bólintott — Érdemes volt? — kérdezte- ismételtem a férfi, de hangja most már kemény volt. — Érdemes volt? Lefutod a lábaidat és kiköpöd a tüdődet, mert... — hangja úgy bugyborékolt vészesen felfelé, hogy az asszony, aki ismerte urát s tudta, hogy most hosszú, keserves káromkodás következik, felállt és két lépést tett az ura felé: — János, János — mondta szomorúan. — Hagyd. A férfi eJhaJlgatott, de mélyen morgeft valamit fogai között — János... akartam venni neked valamit ».,de tudod, hogy ennünk sincs mii ■ >„ hát csak ezt „.. A férfi felkapta fejét- Az asszony egy uj~ ságpapirososomagot bontott ki s egy kopott, j ócska, divatját múlt, de meleg nyaksált nyújtott felé. Az ura önkéntelenül is a nyakához kapott és megráncigálta. rongyos, elnyűtt ingét. . — Az ócskásnál vettem — mondta az asa-' szörny. — De jó A férfi kinyújtotta kezét és átvette. Az j asszonyra nézett és sízeme fényes volt. Az asszony még egy kis csomagot adott j néki. Cigaretta volt benne. Nem Zóra. Sport- . Karácsonyi cigaretta. A férfi zsebébe nyúlt. — Ér csak ezt — mondta. Egy kétkoronás kas szappant vett elő. — Harisnyát akartam, mert láttam, hogy csupa rongy vagy, de nem volt annyi pén-! zem. Még a legolosóhbna sem. — De ez nagyon jó — mondta az asszony-: — Nagyon jó. Álltak egymással szem közt s ügyetlenül, i szokatlanul tartották kezűkben az ajándékot, amit egymástól kaptak. Aztán a férfi megfordult és megpiszkáiRa a tüzet. Egy ujságpapirossal rágyújtott- A Sportra. Hosszan fújta a füstölt. Szaporán- Lefeló jövő léptek dobogása hallatszott s a sötétségben bizonytalanul motoszkáló kéz kapargálása. Az asszony kinyitotta az ajtót Két hölgy lépett be. Két elegáns, prémkabátos hölgy. A kis pinceszéha tele lett parfümmel. Cigarettafüst, hagymaszag ós parfüm keveredett. A két hölgy orra kicsit elifacsarodott a dohos, nehéz levegőtök A. main k áé meg felesége melle megnehezedett az émelyítő parfümtől. A nők hangosan és barátságos hangom köszöntek. A férfi komoran, feketén fogadta- Az asz- szony várakozón nézett rájuk. Az egyik hölgy megszólald. Kenetteljes hangom beszélt valamit a karácsonyról ós a karácsonyi örömről és díszes, fekergős szavai olyan furcsán hangzottak a nyomorúságos környezetbenMost a másik is megszólalt s egy osormagot tett az asztalra, ö is mondott valamit a karácsonyról. Az asszony meg a férfi némán néztek rájuk és meredten hallgattak. Idegen szavak hangzottak idegen ajakról; Idegen világból két idegen ember szakadt MÉCS LÁSZLÓt KARÁCSONYFAVERSENY A családok közt karácsonyfa-verseny vibrál titokban, ügy torzon, bon-ny ers ©n küldözgetik aa erdők a fenyőket s családjaink meglelk ©sitik őket angyallal, számos csábos földi jóval, csengővel, csillogó arany dióval s a családokba csók osan lehel be az ős-teremtés tiszta gyanta-lelke. Azt mondom, jól van! Szép szerelmi erdők küldözgetik a sok-sok százezer töt karácsonyfákhoz durva nyersanyagnak s az anyakéz boldogság-csengőt aggat, mely elkísér egy életen keresztül és akkor is még szivrepesve rezdül, ha búba vagy fertő-fenékre hulltunk! Ott is csilingel karácsonyfa-múltúnk. Azt mondom, jól van! S jól van, hogy anyánk szivárvány-álmait aggatta ránk. Népek közt jó a karácsonyfa-verseny! Csak menne szépen! g magasztalja versem a vallást is, mely égi cukorgyárból oly édességet aggat ránk, hogy bárhol járunk: örülhet nékünfe, aki lát. Megédesülhet pár szít: bú-virág! Vallások közti karácsonyfa-verseny: ki nyert több szentet? Azt dicséri versem! S ki tad több mintát: angyal- s Isten-képet aggatni a kínoktól össze tépett karácsonyfára, kit embernek hívnak?? — Megyek az uocán, betlehemi csillag gy ni adóz bennem s lelkem felmelegszik. Egy kirakatnál öt gyerek veszekszik. Egy szól: „Hát hogy tehetne nékünk karácsonyfánk, ha nincs cipőnk, ebédünk??“ Mily józan szó, mesétten gondolat: minthogyha sziklát rágnak a fogak! Gyerek-szájból mily véres átka érvek: komor korunkról sors-szerü ítélet! Értelme ez- Szemléld meg jól a Karsztot: ! ember még ebbe ekét nem akasztott ■ és nem vetett karácsonyfás magot!! : A glóriáé papirmasé-nagyok i ] nyomor-szikláin még mozdulni se tudnak I s átengedték a szántást Belzebubnak: j ő villámmal szánt 8 oly termést arat, i mely nem karácsony-disz! Vad-nyers marad milliók telke s gyujtaflan marad millió gyertya, jóság, akarat!- A gyermek-szájból Isten intve szól: j „Vigyázz világ, ez nincs sehogyse jól!** INTERJÚ Irla: JANKOVICS MARCELL dr. Éjjel! szolgálatom volt a szerkesztőségben. Árván ültem a címtárakkal, lapokkal, levelekkel megrakott Íróasztal előtt és bámultam a „diable pen- seur" — a gondolkodó ördög kis hasonmását, melyet Páriából hoztam asztalomra. Mikor főnt jártam a Notredame tornyán, nagyon megtetszett nekem ez az ördög. Elhoztam magammal, hogy itt, ahol csináljuk a közvéleményt és füllentésekkel fűszerezzük a reggelit a kíváncsiságnak, tartsa rendben azt a pár könyvet, mely mindennap kellett. Mondom, megtetszett. Ördög, aki gondolkodj k. Sajnaltam, hogy sohasem kérdezhettem meg azt aj névtelen szobrászt, hol találkozott modeljével... Megismerkedtem az olasz festők minden Asmó- dijával, Goethe Mefisztójával, Madách Luciferjével, Molnár frakkos gavallérjával. Mind okosak, ravaszak, fölényesek voltak, de soha nem gondolkodtak, hanem cselekedtek. Éppen ezért volt nekem rokonszenves ez a csúnya kis figura, mert tenyerébe szorítja keskeny, rut ábrázatát és mereng. Vájjon nem azon gondolkodik-e, hogy vége az uralmának? Nincs már keresni valója ezen a földön: kitűnő tanítványai, az emberek teltettek rajta és most már neki kell az emberektől tanulnia ... A telefonkagyló elnémult. Mindig úgy néztem erre a kis alkotmányra, mint a bőbeszédű asszonyra, aki csak pletyfcázik, nagybangon okoskodik, amikor nem kívánatos és semmmi máshoz nem ért A szomszéd szobában az Írógépek csöndesen sorakoztak egymás mellé. Lábujjhegyen topództam el mellettük, hogy valahogy föl ne keltsem őket. A csöndes Írógép és a néma zongora mindig azt a gondolatot keltik bennem, hogy csak alusznak. Kesernyés volt a levegő, — telefüstölték a nappali riporterek és a többi betűnapszámosók, meg a „szives marasztalást ne tessék komolyan venni** vendégek, kik órákig tartottak szóval. Nem volt kedvem ozont beereszíenL A telefondrótokon hangosan háríázott a szél, mintha a szemközti operá- j bán ma este a Wagner-előadást hallgatta volna végig és abból dúdolná azokat a részeket, melyeket csak a teljes zenekar képes eljátszani. Az uc- cán csak egyetlen valakinek dobogása hallatszott; Az is futott, mert fázott Dühösen dobtam a szí-i varvégeket a kandalló zsarátnokába és utána vetettem egy-két lapát szenet. A szedőmester fölhozta a korrektúrát Hamar át-! nézni. Nincs keservesebb munka, mint ez a javítás. Olyan feladat, mint a pszichiáter meddő törekvése, | ki szinjózanon mások öntudat alatti hajait akarja j meggyógyítani. Ha a nagy koncerténekesnőről azt j Írtam, hogy „ma éneke kissé s z i n t e 1 e n“ volt, a 1 szedő biztosan „szemtelent** szedett és holnapután I mehetek bocsánatot kérni valamiért, amit soha el nem követtem. Hogyha valamelyik ad hoc nagy emberről megírom, hogy a kongresszus megnyitásakor leült a „rokokó** székre, az apró ó’omkaío nák biztosan a ,Ropogó** szóvá sorakoznak és nyá jas — bocsánat — a modern világban mérget olvasóim fejüket csóválják, hogy ilyen fontos ak tusnál rossz székre ültették azt, aki a népek sor sát intézi Geníben vagy másutt. Saját interjúimat kellett átnéznem. Valami nag> nevű államférfiu feleleteit örökítettem meg, pedlf magam sehogyan sem becsülöm az interjút H nincs benne semmi, másnap úgyis megcáfolná azok, akik szégyelik, hogy nem tudtak semmi sem mondani. Ha pedig van benne valami, akk< meg éppen duplán megcáfolják, mert hátha va' mi igazságot találtak mondani és ezt minden k rühnények között le kell tagadni, mert az álla: férfiak szerint az igazság legjobban árt a nép egészségének, lévén nagyon — ragadós... Tovább javítgattam. A meginterjúvolt áHamféi fiú feleleteiben előfordult a „Machiavelllsmuí szó. A boldog szedő nem értette és m a e h i n á c i 6-t szedett... Éppen ezt a szót javítgattam és szép piros tintával olvashatóan rajzoltam a kutya nyelv szélére a helyes szót, mikor valaki megérin tette vállárnak Fölnéztem, Barettes, borotvák, száraz képű férfiú állt mögöttem, térdig érő sötét Ozv. Kcck Istvánná utódéi eisőRyitraitemetkeiésivÁüelBta rendez temetéseket, tetemszáliitásokat és exhumálást a legolcsóbb áron. Rendelkezésre áll díszes renovált üveges, nyitott és uj kék gyászkocsi. N I T R A, Malospitálska u. 2 sz. is Telefon 64. fi egy percre közéjük. Az asszony aztán megszólalt. — Az Isten fizesse meg Jóságukat, köszönjük szépen, hogy ránk is gondoltak , *. — kezet akart csókolni az egyiknek. — Csak hagyja, jó asszony, csak hagyja .-. — mondta a hölgy — ma karácsony van s a karácsonyi őröm és glória minden lakásba belecsengi diadalmas muzsikáját. Az asszony érthetetlenkedve hallgatta s egész másra gondolt: — Ha valami munkát te!szene tudni szerezni nekem, meg az uramnak- Már november óta nyomorgunk. Az uramat akkor tették ki az állásából és én is hiába keresek munkát. Tetszik tudni, az uram a Gazdacskó- tele gyárban volt és szépen keresett, pedig falába van, de tönk rement a gyár.-, azért vállalunk akármilyen munkát. •. A két idegen hölgy ijedten rebbent meg: — Nézze jó asszony, nekünk most nincs időnk erre — még sok helyre kell mennünk — Isten áldja magukat. — Sietve, gyorsan mentek el. A két ember ott maradt egyedül- A parfümszag még terjengett, de a díszes, teker- gős szavak már elkoptak a csendben. Az asszony a csomaghoz ment. Kibontotta— Liszt van benne! — kiáltotta örömmel. — Meg cukor! Meg rizs... meg zsir. - . A férfi iá közelebb lépett Egy mozdulattal földhözosapfa a cigarettáját és mondaná akart valamit, de egy hang kiáltott le hozzájuk az udvarból: — Szafosikné asszony! Szafcsikaé asszony! Itthon van? Az asszony az ajtóhoz ment és kinyitotta. Az udvaron a lépcső végén Venesné állott, egy öreg, hozzájuk hasonló szegény asszony, aki ott lakott fent az udvarban leghátul egy pici konyha-szobában. Az asszony felkiáltott: — Itthon vagyunk! — A? ura is? — kérdezte Veresné— ö ás. — Csak azt akartam mondani, hogy jöjjenek fel hozzám. Babajkát főztem. A fiam felesége küldött egy kosárkával. Meg más mindent is. Ők nem jöhetnek, hát jöjjenek fel, jó? Akkor már a férfi is ott állott a felesége mellett, és felfelé nézett. — Felmegyünk — mondta a felesége helyett — köszönjük- Majd mi is viszünk valamit. Aztán betették a® ajtót. — Mát vi,gyünk? — kérdezte az asszony— Nem tudom — mondta a férfi — Az asszony az asztalhoz lépett. — Hátha... — mondta a férjének bizonytalanul és ránézett az egyik csomagra, A férfi bólintott ] Az asszony felkapta az egyik csomagot. Rizs volt benne. — Tégy még a tűzre — mondta az urának, miközben a szekrényből elővette kendőjét Fölindultak. Mikor keresztülmentek az udvaron, a férfi megállóit egy percre. A máskor lármás udvaron most csend volt. Mintha senki sem lett volna otthonHideg volt. A hó keményen csikorgóit lábaik alatt. Az udvar végiéről egy piciny petróleum- lámpa fénye világitott feléjük barátságosan. Az asszony elŐTe ment Kendője alatt szorongatta az ajándékba kapott rizst, melyet ajándékba vitt. A férfi még állt. Felnézett az égre- Az ég tiszta csillagos volt. Mintha hunyorgattak volna a csillagok. Kicsit fázott. Nyakán szorosabbra vette a sáltÉs amíg keze a puha sállal babrált, megindult ő is. Szembe nézett a piciny fénnyel. Kihátlátszott a két asszony hangos beszéde. Mégint az égre nézett Béke és csend volt. — Karácsony van — gondolta ée melle megmelegedett. Aztán belépett az édes, mákos illatú szobába-
