Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-18 / 288. (3101.) szám

4

'wtsgMtMAtóiAR-Hnajg*

1932 december 18, vasárnap.

Kosztolányi Dezső:

Ember és világ

Kortörténetek

Előszoba

Egy néniké ül a miniszter előszobájában, fékére kalapban, sárga arccal és vár.

Még nincs ott a miniszter. Órák múlnak el, csak akkor érkezik. Ez füstén t megérzik mindenen. Valami villamosság reszket a levegőben- A lámpák egy fokkal fényesebben égnek s a szemek is kigyulladnak. Éles csöngetések hallatszanak a rengeteg épületben, röpül a titkár, eltűnik egy párnás ajtón, visz- szaröpül Már fogad a miniszter? Nem, még mindig nem fogadhat, halaszthatatlan tárgyalás van. Ez körülbelül másfél óráig tart.

Csak azután fogadhat. A jelentkezők érkezésük sorrendje szerint jutnak eléje. Természetesen szükség törvényt bont. Néha a miniszter maga kéret valakit, igen fontos ügyben, egy lilaszalagos, ősz papot, arany- korésztíed a nyakán, vagy egy egészen jelenték telohöék látszó, kopott urat, aki — mint a példa mulatja — dehogy is jelentéktelen. Iraifiskávál nyit be egy magasrangu hivatalnok, ázon&aí bébócsátják, csak órák múlva jön kí a rejtélyes szobából- Vidéki küldöttségek tódulnak be szalonkábatban, mint komor da'égyoíétek, vagy csizmás kisgazdák, akiknek még az esti vonattal vissza kell ulazniok. ilyesmit számba kell venni

A néniké szómba is veszi. Reménye mindén ajtónyitásra, minden csöngetésre föllób- báü, aztán kialszik. Azok, akik a minisztertől jönriek, szórakozottságukban elfelejtik levenni arcukról a nióso’yukál, mélyet ótt bent biggyesztettek rá, egy darabig rajta is hagyják, mint az udvariasság álarcát, álldogálnák az előszobában, nem tudnak eltávozni, élvezik még friss dicsőségükét, me'egszenek attól a tudattól, hogy közelükben van a miniszter, aki az imént kegyesen bocsátotta el Őkét, nézegetik a kezüket á majdnem csodálkoznak ázőn, hogy nem lett áranyfüstös uj- jáiü'ák érintésétől. Végül a titkár sajnálattá! jóléBÜ ki, hogy a fogadásnak vége, a kegyek niés urat sürgősen elhívták.

így múlik el egyik nap á másik után. az ősz télbe fordul, a hó e'olvad, kitavaszodik, A néniké, aki mindén fogadónapon az élőszo- bábati kuksol, egy diadalmasan ragyogó nyári napon a miniszter magas színe elé kerül- Maga-só Mez szemének. Mégsem álom ez, hanem valóság. Becsukódik mögötte az ajtó, egyedül van vele, oly közel hozzá, hogy akár az orrát is megérinthetné, ha ettől nem tartaná vissza az a végtelen tiszelét, melyét iránta érez. Már elő is akar hozakodni inon- dókájávaí, de akkor a zárt szobában közé és kérése közé tolakszik valaki, egy telefonhívás alakjában. A miniszter asztalán valóságos te- • efűnütég áll, városi és házi telefonok, fehér, sárga, piros gombokkal. Beszél a miniszter, égy negyedóráig beszél, egy félóráig beszél « alig teszi le a hallgatót, csörömpöl a másik élefónja. Ezen öt-hat percig beszél. Közben a titkár berobban, valamit odasug s a miniszter a kihallgatást kénytelen elhalasztani,

A üéhtke törhetetlen, ősszel, a nyár,] szünet, után ismét az előszobában ül és vár, Egy novemberi, ködös nap-on fogadja á miniszter, Akkor szerencséje van. a telefonok veszteg maradnak, a titkár se jelentkezik ügyiratokkal és üzenetekkel. A miniszter fölemeli hatalmas fejét, hogy figyeljen rá. De a sors kifürkészhetetlen szeszélye agy akarja, hogy az a sejthahnaz, mely a maga Összeségében a miniszter jellegzetes politikai egyéniségét rakta Össze, a finom rugóival és kerekeivel épp ebben a ptlanatban járjon le. A miniszter feje lehanyatlik, arca elsápad s holtan borul íróasztalára.

Erről a megrázó eseményről a világsajtó hosszan emlékezett, meg, A cikkek kiemelték, hogy i jelén államié fiiul dolgozószoba - fában, ernyőd étien Munkája közben érté a halál. Beszédek tetterejéről, szorgalmáról, önzetlenségéről, nemességéről, emberszere- tetéről is. csak a nénikéről feledkeztek meg. Ezt a mulasztást igyekezik niost pótolni e sorok írója.

Élősdiek

Hajdanában, nem is oly régen — busz- huszonöt évvel ezelőtt — a törtetők közölt gyakran találkoztunk olyan élősdiekkel, akik nem-létező grófi kastélyukra, bárói birtokukra. e’ők elő atyafiságukra, kamaráéi aranykulcsukra. nemesi címerükre hivatkoztak s ezzel igyekeztek bizalmat, pénzt csikarni, érvénye- - ni. Gazdagoknak hazudták magukat, noha '/égények voltak, mint a templom egere.

fehérneműjüket, rojtos kézelőjüket, \ Mi.a-. jiarisnyájiik.U vasalt frakkjuk és lakkcipőjük alatt rejtegették, óvatosan titkolták lakáscímüket, mert szégyelték, hogy egy kültelki ház ötödik emeltén húzódtak meg, a táskám rá bau. „Pillanatnyi pénzzavaráról suttogtak, azzal a bocsánalót-e&dő hangsúllyal, amellyel az öngyilkosok rekonaiaz elhunytak „pillanatnyi elmezavar“-át emlegetik. Eteek a gazdagság é'ősdii voltak.

Mióta a szegénység majdnem általánossá vált és maguk a gazdagok is hangosan dicsekszenek nmeztelenségükkel, ezek az élősdiek eltűntek. Manapság senkire tőrleszkedik többé a gazdagokhoz.

Uj, erős, pirospozsgás élősdiek jelentkezA |eges szél végigsüvöltött a kassai pályaudvaron, fagyasztolia az agy velőmet, csorgatta aj, Orromat, szememét, álig bír iám kivárni, hegy rákapcsolják a gyorsvonatra az Ungvári kocsit. Bent a kocsiban is hideg volt! eleinte, a fütőszérkezet csak Csapón túl,, a szárnyvonalon hozta ki képességeit, — nagy! volt a meglepetésem, mikor Ungvárón kiszálltam : fizó gfööS széltől, fagyról, enyhe, kellemes levegő, talán hat-nyolc fokkal melegebb, mint Kassán volt.

— Ugylátszik, az ősök eÜőrélátóaft sZél- mehtée helyen építették a várost — mondta későbben egy* barátom, akivel az Ung partján sétáltam — ott feljebb kanyarodik az Ung, a folyó felső folyósának szélhuzata egyenesén vonul a síkság felé, de mi itt a szögletben kevés szelet kapunk.

Szélibentésség és enyhe éghajlat. Kedvenc elméletemet igyekeztem igazolni egész nap, hogy Ungváróii voltam- Elhatároztam, hogy az. emberek itt barátságosak és nyiltszivüek, tehát valóban barátságosak és ny.iltszivüek voltak. És csakugyan úgy adódott minden á szél mentes városban, hogy kitünően éreztem magam. Délidőben érkeztem, az étterem bejáratéban, ahová ebédelni akartam menni, egy gyanútlan rokonomba ütköztem, aki erővel elcipelt magához ebédelni* Itt lasszóval fogják a vendéget, ugylátszik. Ebéd után sétálni mennek az emberek kávéház helyett, velem is leaétái tatták az ebédet és megmutatták a várost. Felfedezéseim óriásiak voltak: először láttám életemben, hogyan készül a főváros egy vidéki kisvárosból. Másutt is láttam már, hogy eme1 kód nők föl á sárból, földszintes házak közül a hatemeletes széles épülettóröyök, de ami ellentétét Ung- váron látni a nyugodt, százados, kuríás hangulat és az ötletszerűen kiugró nagyvárosi akárhatnámságok között, az példátlan és megdöbbentő- Nem látni itten komolyan nagyméretű építkezést, csak modern stílust, áruházakat, amelyek úgy hatnak bizonyos távolságból, mint világvárosi áruházak miniatűr modelljei, a postaépület, amely talán a legnagyobb az uj házak között, be van ékelve rozzant pajták, sáros udvarok közé, aminek láttán az embert elfogja valami tisztogatási düh: gyerünk, gyérünk, vagy az egyiket., vagy a másikát, együtt nem lehet bírni, szeretnék magam odaállni é« elhordani a pajtákat és kikövezni és parkosítani a térséget.

És most mindebből nem lesz egyelőre semmi, megállt minden, mint egyebütt, a modern épületskatulyák megmerevednek, élettelenek a nyögő, haldokló viskók között- Szörnyű az ilyen megtorpant amerikai tempó a maga állá gyömöszölt élő romokkal. Igen, fás sétányt építettek az Ung partján, itt, álmodoznak a kisvárosi lakók a leendő fővárosról, amelynek egy-egy téglacsoportja már össze vau építve. Idejön ez aiz épület, oda tervezik amazt, a túlsó parton építik fantáziájukban a ragyogó villa- és palotasort, világvárosi „quai“ lebeg fölkeltett nagyravágyójuk délibábjában, de a sétány puszta, az újonnan ültetett fák még lombtalanok, nem adnak árnyékot és búvóhelyet...

Csak akkor nyugszom meg, amikor az egyik mellék uccán keresztül elvezetnek a vár felé vivő árnyékos gyönyörű uocába, a görögkatoliktíR, nagyrészt nős papok urnájába, mely aztán el feledtette velem a ruszin sz- kót a meri kán izmust. •. és a vár, a várudvar, a kilátás a várfalról, á ki nem kezdett, leve- igős panoráma, amelyet » görög templom

nek, akik a változott idők szelleméhez alkalmazkodva, szegénységük hangsúlyozott rongyaival próbálják megnyerni a többség mindig regényes roko őszen vét. Letagadják őseik házát és bankbetétjét, öregapjukat, aki egyszer letépett a fáról egy barackot, földturó parasztnak hazudjék, apjukat, a gyárost, vas. esztergályosnak, anyjukat, ki otthon néha kimossa batiszt-zsebkendőjét, élemedett, hülye mosónénak. Ágyrajárónak nevezik magukat s ez csak annyiban igaz, hogy este titokban hazaosonnak szüleik takaros házacskájába, lefekszenek ágyukba, melyet előzőleg egy bóbitás szobaleány vetett meg számukra. Semmi se ejtené őket annyira kétségbe, mint hogyha megtudnánk, hogy cafalos ruhájuk a'afct tiszta az alsónadrágjuk. Ezek a szegénység élősdii.

Én mind a ké fajtát egyformán megvetem. De ha választanom kellene közülük, bevallom, inkább az előbbit választanám, mart az mégis kevésbé éme'yitŐ, mint áz utóbbi.

zöld és arany kupolája zár lé. A várudvarra

hivatalosan tilos a belépés, ami arra jó, hogy csakugyan kevesen vannak, egy-két gyerek, egy-két pár, néhány görögkatolikus kispap, akik itt nevelődnek a régi várban,

— papnöveldévé alakult át a százados épület.- Vájjon lejárnak-e a kispapák az Ung parijára sál ál ni? Meglátják-e, megértik-e ezt az uj, zavaros, valami felé elindult és most elakadt fejlődés képét? Ha elindulnák az ódon falak közül, elhaladva az árnyékos papkuriák mellett, a kiugró domb szögletében remekül épített templom előtt, amelynek bejáratában Szent képet tartanak kezükben á koldttöök és meg pillán tják az uj moziépületet, á melyre olyan büszkék az ungváriak, vajjón mi érinti meg legjobban a leendő papok lelkét?

De beszóljÜtiik reálisabb dolgokról. A régi Ung vár eltűnt, az uj még oem látszik, ha leérünk újra a Korona és a hid közötti térségre. Ez a térség a régi színházzal mutatja valahogy a város igazi képét, a kilencszázas évek kisvárosának kópét, amely megakadt a múlt és a jövő között, amely vár, letört reményekkel, türelmetlenül* * A rozzant színház ünnepnapon is alig telik meg, a legnépszerűbb kávéház is alig- Az emberek nem panaszkodnak, mint mondják, már túl vannak a panaszon, az emberek az uccán sétálnak, vagy odahaza ülnek és kártyáznak, A friss fejlődés szelleméből, üzleties gon dóik ozásból, erkölcsi felületességből, amely állítólag jellemezte a várost a konjunkturális fejlődés éveiben, nem tapasztalok semmit. ,,Éliink“,

— ez az emberek attitüdeje a mai élettel szembenAdóiront? Á, kérem, humor az egész. Más városban tragédiák vannak adóügyben, itt, ahol épp olyan szigorú az adóbehajtás, humoros eseteket meséinek: A jónevü ügyvédhez beállít egy pénzügyi tisztviselő, hogy a pénzügyigazgató kéreti, legyen szives sürgősen felfáradni hozzá, Az ügyvéd boldogan és szolgálatkészen rohan, azt hiszi, hogy a pénzügy igazgatónak jogi véleményre van szüksége valamilyen forlélyos kérdésben. Fent a pénzügyigazgatóságon azután kiderül, hogy ártatlan zSebmotozásról vau szó. Az ügyvédnél Csakugyan találnak két-három ezer koronát, nyugtát adnak róla, udvariasan elbúcsúznak tőle. Másik eeet, nem tudom, valóban és Ungvárou történt-e, vagy a környéken: Árverés van egy kereskedő boltjában. Az árverezők pénzügyi tisztviselők és kereskedők- A kereskedők azért jöttek, hogy megmentsenek valamit az áruból — falán maguknak, falán az árvorelt kereskedőnek. A pénzügyi tisztviselők a megjelent kereskedőknél zsebmotozást hajtanak végre. Több készpénz nem lévén, maguk árvereznek. Akinek adótartozása van, ne menjen adóárverésre. Ezekből a talpraesett kis történetek 'bői, amelyek .jellemzőek, akár megtörténteit, akár nem, következtetek visszafelé az Itteni kereskedelem szellemére. Mennyi ilyen szellemes fondorlat lehet, beépítve a nagy* üzletek falaiba, amelyek az állam fordulat előtt talán ugyanazon a helyén kde vidéki hóitok voltak, álig a boltos megvette a házat, téliket, és átépittelte üzletét amerikai stílusban, inkább stílusban, mint méretekben.

Benyomásom: az emberek itt. nem ölik egymást a kényéiért, inkább csak beugratják egymást. A véres intrikák helyett itt szellemes Ötletek, fordulatok döntik el a harcot, ha ugyan szó lehet harcról. Jó levegőjű, szélmentes, enyhe éghajlatú város ez, amely

egy politikai tény következtében elkezdett izzadni, hogy hirtelen fővárossá nőjje ki magát, Az emberek ravaszkodtak, csipkedték egymást, túljártak egymás eszén, miközben

szép pénzt kerestek. Azután jött a másik külső tény, a világkrizis nevezetű, az emberek letörülték a lázas munka verejtékét a homlokukról és megpróbáltak nyugodtan ráülni a pénzükre. Ez csak kevés embernek sikerült, mert a gyors fejlődés mindenkit erején felüli kötelezettségekbe sodort és mikor megérkezett a krízis fagyos szele, kicsit szárazra kerültek az emberek a szép házaikkal, melyekre nem kapnak kölcsönt.

Becsukott a Füredi-étterem, szemben a színházzal, elárverezték a berendezését. Nemrégen még, mondják, zsúfolva volt ez a helyiség minden éjszaka- Bombaüzlet volt, különösen a konjunktúra éveiben. Az étterem tényleg nagyszerűen ment, mondja a barátom, de a tulajdonos borüzleteket csinált nagyban, azon ment tönkre. Túlméretezte magát. Akár a város.

A fővárossá való átépítés munkálatai egyelőre megszakadtak. Az ünnepélyes felavatás technikai okokból elhalasztódott. Az újságírók elköltöznek a városból*

Sándor Imre.

Katona Nándornak, a Tálra nagy testűjének hagyatéka a budapesti Műcsarnokban

Kétségtelen bizonyossággal megállapították, hogy Katona Nándor festő mii vész után nem maradt végrendelet és így túlnyomórészt festményekből álló hagyatékát testvérei és elhunyt testvéreinek leszármazottai öföklik, mint törvényes örökösök. A leltározás során kiiüot, hogy néhány százra tehető a hál fámát adt képek száma. A Szepesség nagy fiának, a Tátra halhatatlan emlékű szerelmesének festményei Végre filóst gyűjtő* méayea kiállításra kerülnék a budapesti téli tárlat kérőiében. Ezzel kapcsolatban a Budapesti Hírláp a következőkét írja:

— Katona Nándor életében ismételten kifejezte azt a kívánságát barátai és hozzátartozói előtt, hogy képeit halála után a Képzőművészeti. Társulat tárlatán kiállítsák- Az örökösök ezért összeköttetésbe lépték a Benczur-Társasággal és a Képzőművészeti Társulattal. Az előbbit a képek kiválogatására és rendezésére, az utóbbit a Műcsarnok két tennének átengedésére kérték azzal, hogy néhai Katona Nándor kollektív kiállítását a téli tárlat keretében mutassa bé- Mind a két művészeti egyesület készséggél téti. eleget a kérésnek. A Benczur-TársaSág bizottsága el is végezte feladatát és 154 olyan képet válogatott össze, amely Kató a a Nándor lég jelentékenyebb alkotásai közül való. Katona Nándor képéit a bejárattól jóbbrá és balra nyitó termekben és az ösz- ezeköiő folyósón helyezik el.

— A kollekcióban természetesén legnagyobb számmal tájképek szerepelnek, amint4 hölgy Katona Nándor tehetsége a tájkápfés- téöben szárnyalt, legmagasabbra. A tájképek között legtöbb tátrai kép, de figurális képéi is vannak Katona Nándornak- Katona Nándor állandóan kétségek között élt és volt idő. amikor attól tartott, hogy a tájképfestést a képvásárló és művészi közönség nem értékeli kellőképpen.

—• Valószínű, hogy sokan azok közül, akik régebben festményeket vásároltak Kátóna Nándortól, meglepetéssel fognák ráismerni a téli tárlat kiállításán a tulajdonukban jevő képekre. Ennek az a valószínű magyarázata, hogy Katona Nándor csak vérző szívvel vált meg egy-egy képétől és sohasem is mer le el. hogy az értük kapott vételár felér az eladott kép értékével. Ezért a képek átadása előtt legtöbbször másolatot készített róluk Oly óh tökéletesen, hogy még árnyalati különbség sem volt fölfedezhető az eredeti és á másolt kép között. A vevőnek a másolatot adta óda, az eredetit pedig eltette magának. így azután a téli tárlaton csupa eredeti, el só festésű Katona Nándor kép szerepel. Ott lesznek majd a képek között azok az alkotásai is. amelyekkel külföldi tárlatokon dijat nyeri, mert ezektől a képektől semmi körülmények között, semmi elílenérték ellenében sem vált meg.

— NyomorenyhitŐ akció Nvitráo. Nyitni munka- tárnunk jelenti: Az itteni jótékonysági egyletek ingyen toj-akoiót kezdtek és számításuk 'Szerint naponta 610 szegén yen mi Iskolás gyermeknek juttatnak majd tejet ős elltémányt, A segélyezett folytatni fogják az egész télen. — A nyltraJ Vöröskereszt Egyesület legutóbbi gyű lésén elhatározta, hogy egész tartalék alapját., 12.000 koronát, a szegény.

*omu gyermekek és munkanélküliek segítésére fordítja. Krinutfony előtt Mrotnezá* csomag ere* rótó tad o mányt osztanak ki, kát azaz .Iskola* gyér* mólt óe *zsm felnőtt kap ruhákat « cipőket.

KÜLÖNVÉLEMÉNY

A SZÉLMENTES VÁROS