Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)
1932-11-10 / 256. (3069.) szám
(3069) szám ■ CSfttArtMc ■ 1932 november 10 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 K£; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 Kg, vasárnap 2.—Kö. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága ll„ Panská ulice 12. U. emelet, — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága II., Panská ulice 12. 111. emelet, Telefon: 34184. 8ŰRGÖNYC1M: HÍRLAP, PRHHfl Budapesti magándiplomaták Csehszlovákiában Irta: TARJÁN ÖDÖN Ismételtem rámutat tűnik azoknak az egyoldalú erőiteszi téseknek káros következményeire, melyekkel a magyar közélet egyes érdem szerzést forszírozó szereplőinek látszólag a csehszlovák-magyar közeledés érdekében kifejtett munkássága járt. Több szempont is kötelességünkké tette, hogy a közvéleményt ezeknek az uraknak a működése felől helyesen tájékoztassuk. Senki sem té- telezheii fel rólunk, hogy ne kivánnánk, már csak az itt élő magyar kisebbség érdekében is, a Csehszlovákia és Magyarország közötti őszinte megbékélést, mert csak eltol remélhetjiik tizennégy év óta hangoztatott sérelmeink végleges orvoslását és jövőnk- mek más népekéhez hasonló feltételek mellett való biztosítását. Ezt a célt azonban a budapesti magán- diplomaták erőfeszítései nemcsak nem szolgálják, hanem egyenesen megnehezítik. Nem szorul bizonyításra az, hogy a politikát a gazdasági válság mélyülésének megfelelően egyre jobban a gazdasági kérdések megoldása befolyásolja, s hogy a közép- és keleteurópai problémák végleges politikai rendezését a mind jobban fenyegető gazdasági lehetetlenülés fogja nem is hosszú idő múlva kikényszeríteni. A népszövetség égisze alatt állandósult konferenciák tanulsága, hogy a sok százéves együttélés számtalan látható és láthatatlan fonalával egymáshoz láncolt népek nem várhatnak kívülről segítséget, s hogy a nyugati nagyhatalmak a mai egészségtelen, bizalmatlansággal telített állapot fenntartását nem hajlandók újabb kölcsönök nyújtása által előmozdítani. Az állaimi pénzügyeknek mindenütt bekövetkezett leromlása fogja kikényszeríteni azoknak a rendszabályoknak a megvalósltá- eáit, melyek a magángazdaságok újbóli megerősödésén keresztiül az államok pénzügyi helyzetének végleges rendezésére alkalmasak lesznek. Évek óta versenyfutásnak vagyunk szemtanúi, melyben az egyes államok az elkerülhetetlen közeledést a mások kezdeményezésétől várják. Mindegyik a másik végkiimerü- üésére számit, abban a reményben, hogy igy kevesebb áldozattal fogja a múlt eltakaritá- eát megúszhatni. (Miután az állapotokat úgy az utódállamok egymásrautaltsága, mint gazdasági és pénzügyi helyzetük tekintetében tisztán látjuk s a nemzetközi politika megítélésében is a józan tárgyilagosság nem jogosít fel arra, hogy csodákra vagy érzelmekből fakadó önzetlen áldozatkészségre számítsunk, következetesen hirdetjük, hogy a győzőknek is le kell számoiniok a békeszerződések által biztosított efemer értékű előnyökkel s hogy ezért meg kell szüntetni a Dunavölgyében élő népek között azt az atmoszférát, mely a végleges megbékülést és gazdasági összefogást eddig akadályozta. Miután pedig az akadályok politikai természetűek voltak, logikusan követeltük a politikai kérdések tisztázását. Akik még ma sem látják tisztán a helyzetet, s még mindig fenntarthatónak vélik a győzőik és legyőzöttek közötti különbségeket, vagy akik opportunizmusbői, vagy egyéni érvényesülési szándékból ezt a tényt nem hajlandók elismerni és kerülő utakon előbb a gazdasági közeledés melflett csinálnak hangulatot, az államok közötti megbékélés ügyének egyáltalán nem tesznek szolgálatot. Ezt meg kellene állapítanunk a tények helyes ismerete mellett még akkor is, hogyha Prága, november 9. A kormányexpozé képviselőházi vitájának első magyar szónoka Szent-Irány József nemzetgyűlési képviselő, a magyar nemzeti párt vezére volt, aki tegnap az esti órákban mondotta el beszédét. Pártjaink parlamenti klubja nevében rendkívül éles kritikában részesítette a kormánynyilatkozatot, elutasította a deficites állami gazdálkodás rendszerét s különös nyomatékkai tiltakozott az uj adók és adóemelések, valamint az adóvégrehajtási kilengések ellen. Beszédét az alábbiakban ismertetjük: A kisebbségellenes tendenciák Hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy a kormányok semmi újat nem hoznak — kezdte beszédét Szent-Ivány. — Hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy a köztársaság megalakulásának első napjától megindított csehszlovák nacionalizmus szelleme az idők folyamán nemcsak hogy nem vészit forradalmi lendületéből, de ezen felül még kimélyül azáltal, hogy a törvényhozás és államigazgatás-minden vonalán még akkor is, ha kifejezetten gazdasági kérdésekről van szó, ennek a szellemnek a bélyege látható. Minden törvény, amelyet a többség megszavaz, magában hordja vagy nyíltan, vagy burkoltan a nemzeti kisebbségek megrövidítésének tendenciáját. Az állami igazgatás minden szerve, maga az igazságszolgáltatás is, ellenségesen kezeli a nemzeti kisebbségek tagjait és ez szinte hozzátartozik az egész adminisztráció rendszeréhez. A köztársaság , I kisebbségi sorsunk nem követelné paran- csolólag annak az álláspontnak az elfoglalását, hogy csak az egyenlő rangú népeik között létrejövő megegyezés lehet a tartós béke valódi záloga, e csak az ilyen béke gyógyíthatja meg a kisebbségi életünk testén sajgó és már-már üszkösödéssel fenyegető sebeinket. Szót kellett tehát a múltban is emelnünk a budapesti magándiplomatáik céltalan erőfeszítései ellen, melyek a Csehszlovákia és a bürokrácia állama és rendörállatn. Annyi paragrafus és annyi szabály hálózza keresztül az állampolgárok életét s mindenféle tevékenységét, hogy nincs olyan megmozdulás, amelybe valamilyen módon belekötni ne lehetne. S a nemzeti kisebbségekkel szemben ellenséges órzületü államigazgatás és bíráskodás, egészen természetes, hogy azt a szabályt veszi éppen elő, amelyik a csehszlovák nemzeti tendenciának megfelel. Szlovenszkó életében az utóbbi időben ujult erővel támad fel ez a tendencia és a Slovenska Ligának a diktátuma mind jobban érvényesül a közigazgatás minden részében. Mi a legerősebben tiltakozunk ez ellen a külön elbánás ellen és mi sem természetesebb, hogy a legkíméletlenebb nemzeti frontot állítjuk szembe vele. A semmitmondó kormányprogram Hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy a kormányprogramok a szintetenségbe fúlnak és sohasem nyúlnak a kérdések mélyére és a sokféle koalíciós pártok érzékenységére igen sokat adnak. A koalíciós törvényhozás és a koalíciós kormányzás betegsége mindenütt az, hogy a problémákat megoldatlanul hagyja, hogy semmiféle kérdésre nem adja meg a megfelelő választ és a cselekvés helyett bizonyos soklakiság jellemzi, ami azután a pasz- szivitásba süllyeszti ezt az egész rendszert Hogy mégis együtt tud maradni ez a koalíció, annak két oka van. Az egyik az egységes felfogása a nemzeti politika kérdéséMagyaroirsizág közötti' közeledési; amúgy sem szolgálják, mert egyéni törekvések mozgat^ ják őket, amelyek eleve kizárják a két állam közötti ellentétek őszinte feltárását és tisztázását. Az egyre szorgalmasabban utazgató budapesti vándorlegények ugyanis tisztában vannak azzal, hogy szereplésüket csak addig tűrik meg nálunk, amig összeütközésbe nem kerülnek a prágai érdekekkel Hogy ez igy van, bizonyítja az, hogy a közeledésre- irányuló törekvés tisztára egyoldalú. Gratz, ben, amelyik —. hiába ülnek a németek a kormányban — éppen úgy folytatja a nemzeti kisebbségek elnyomását, mint eddig — a másik a konclesés és a pártok, valamint egyének ®sebpolitikája. Mondom, hozzá vagyunk szokva, hogy a kormányok semmit nem mondanak expozéikban, hogy a kormányok bemutatkozása mindig csak formaság, hogy semmi sem történik azon felül, hogy egyes miniszteri tárcák gazdát cserélnek, — a rendszer, az mindig a régi marad és igy egyszerűbb volna a kormányexpozékhoz való hozzászólást is sab- louizálni, azt mondván: a kormányok semmit sem hoznak, a tizenhárom éves szellem változása nem következik be, forduljunk el tehát a parlamenttől, hagyjuk ezt a törvényhozást pihenni a maga tehetetlenségének ágyában, hiszen semmi szükségünk rá. Mert ha még annyira gyakorlati alapon fogjuk is fel a kormány ellenőrzésének a munkáját, ha még annyira praktikus értelmű és konstruktív javaslatokkal állunk is elő, az egyes törvényekhez, a kormánykoalíció diktátumát kcresztüítömi nem lehet. Hogy mégis itt vagyunk és felszólalunk, ez azért történik, mert kötelességünk a nyilvánosság előtt feltárni és konkretizálni azokat a hibákat és bűnöket, amelyekben a kormányzás és az egész kormányzati rendszer leledzik és kötelességünk rámutatni arra a felelősségre, amellyel ez a rendszer a köztársaság népeinek minden részével szemben tartozik. (Folytatás a 2, oldal 2. hasábján Az amerikai elnökválasztás eredménye Roosevelt megsemmisítő fölénnyel legyőzte Roovert Uj korszak nyílik az Unió politikájában Newyork, november 9. Az amerikai nép hatalmas többsége elfordult Hoover köztársasági elnöktől és a demokrata párt jelöltjéhez, Roosevelthez csatlakozott A szavazás árja szinte elsodorta a köztársasági jelöltet A keddi amerikai elnökválasztásokon a demokraták megsemmisítő fölénnyel győztek, körülbelül ugyanolyan módon, mint ahogy az amerikai nép 1920-ban elvetette a oemokrata Wilscsn politikáját és a republikánusokhoz csatlakozott Mi\rt tz t'iko ri „földcsuszamlásnak" az ellenkezője történt meg. Már a tegnapi első részleteredményekből kitűnt, hogy Franklin Roosevelt demokrata jelölt az élen halad és a további jelentések megerősítették az első hírekét. Roosevelt mindenütt ötven százalékkal jobb eredményeket ért el, mint ellenfele. (Tudósításunk folytatása a 3. oldalon.)’ Szent-Ivány éles szavakkal ítélte el a deficites állami gazdálkodást, a kisebbségellenes törekvéseket és a repülőbizottságok túlkapásait A magyar nemzeti párt vezérének fölszólalása a képviseiöházban—„Magyar vidéken tartsa kötelességének a kormány magyar nemzetiségű tisztviselők alkalmazását"—Az adóvégrehajtási kilengések kritikája
