Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-10 / 256. (3069.) szám

2 <PKASGAI-/v lAGYAft-H I UIiAK lí* 32^^ Hantos, Friedrich és legutóbb Magyar Pál­nak a tárgyilagos ténymegállapítást és ax abból íolyó következtetéseket óvatosain ke- crülk5 erőfeszítéseit nem egészítik ki Buda­pestre futkosó csehszlovák közéleti nagysá­gok hasonló próbálkozásai- Pedig itt is van­nak az említettekhez hasonló kapacitások. Nem is tételezhetjük fel ezekről az urakról, hogy komolyan vennék bevallott törekvései­ket, mert különben a közeledés érdekében meg kellene áülapitaniok a Prágának kelle­metlen igazságokat is. Ettől pedig mlndez- ideig tartózkodtak. Aligha tévedünk tehát, ha működésűk rugóját kizárólag egyéni ér­dekekben és ambíciókban véljük feltalálhat­ni. Ezek az érdekek lehetnek reménybeli üzleti összeköttetések épp úgy, mint a köz­életi érvényesülést élőm ózdi tó számítás, mely az utódállamokbe] i kapcsolatokra való hivatkozással otthon ugródeszkául szolgál­hat. A Csehszlovákiában élő magyar kisebbség nevében szomorúan kell mindezeket meg­állapítanunk, de a jövőnkért folytatott, áldo­zatokkal terhes küzdelmünk kényszerít ar­ra, hogy az igazságot ne csak megállapítsuk, hanem hirdessük is. S ezt annál inkább kö­telességünk megtenni, mert a magyar rész­ről történő kísérletek elhibázó t lak, nem nyúlnak le a bajok gyökeréig és nem álla­pítják meg nyíltan az orvoslás módszereit. Ha ezt meg mernék cselekedni, akkor meg kellene áilapá.taniok Prágában, Brünnben, Pozsonyban, hogy például a Csehszlovákia és Maírvarország közötti szerződésnélküli ál­lapotnak a csehszlovák agrárpárt az oka, mely kierőszakolta a kereskedelmi szerző­dés felmondását. Figyelemmel kellene ki- sérrnök a Csehszlovákia és Magyarország között harmadéve folyó tárgyalásokat és kü­lönösen a most bevezetett kompenzációs ügyletek engedélyezését és lebonyolítását, s akkor meggyőződhetnének arról, hogy a fe-! hér asztal mellett tett ünnepélyes kijelenté- j seknek mennyi a gyakorlati értékük. Ahhoz, hogy komolyan szolgálják a Csehszlovákia és Magyarország közötti közeledést, hu ké­pet kellene adniofc a két állam gazdasági és pénzügyi helyzetéről s bizonyítani ok, hogy a magángazdaságokat életképessé tenni nem lehet másképpen, mint a békeszerződések által szé'tdarabolt nagy termelő és fogyasztó területeiknek újból egységes termelő 'és fo­gyasztó területté való összekapcsolásával. Rá kellene mutatnánk arra, hogy az összes álla­mok gazdasági és pénzügyi helyzete egy­aránt súlyos s a leromlási folyamat oly gyors, hogy már egyiknek sincs ideje vára­kozni. A 'budapesti magándiplomaták azonban rendkívül óvatosak s ügyelnek arra, hogy Prágában, Brünnben és Pozsonyban jövőre is szívesen lássák őket. Mindegyik hoz a tar­solyában valamiféle receptet, de tulajdon­képpen rég elcsépelt közhelyeket ismétel­nek, mert a nagyvonalú kezdeményezéshez — még ha képesek volnának is rá — oppor­tunizmusból nincs meg a bátorságuk. Arról már senkit sem kell meggyőzni, hogy a gaz­dasági összefogás minden utódállamra elő­nyös, s ha Hantos ur a külkereskedelmi sta­tisztikai adatok büvészies csoportosításával még néhány tucat magyar, német, francia és angol tanulmányával fog .senki által kétség­be nem vont igazságokat bizonyítani, csupán ezzel egy lépéssel sem fogja előbbre vinni az utódállamok megegyezésének ügyét. Nem csak azért, mert a jövő megítéléséhez nem elegendő a vámháboruk, devizakorlátozások, kontingensek, kompenzációk és clearimg- egyezmények közepette lebonyolított forga­lom, mert a gazdasági együttműködés érté­két valójában azok a lehetőségek szabják meg, amelyek a fogyasztásnak várható emelkedéséből fognak származni, ami a nagy területen meginduló és biztosított ér­tékesítésnek, a jövedelmező termelésnek lesz természetes következménye. A budapesti magánéi plomaták őszintesé­get és bátorságot nélkülöző, sokszor hibás elgondolásokra felépített kezdeményezésük­kel határozottan rossz szolgálatot tesznek- El is mérnök propagandájuk értékét, hogyha nyíltan hangot mernének adni meggyőződé­süknek. Ha Magyar Pál ur kivihetetlen kon­cepciója helyett — mely egyébként sem ere­deti, mert az előtte itt szaladgáló elvbarátai is ugyanazt hirdették, hogy tudniillik a gaz­dasági kérdéseket kell a politikai ellentétek tisztázása előtt megoldani — megkérdezte' volna például a vendéglátó Stodola szená­tort, hogy a csehszlovák agrárpárt kebelé­ben mit tett eddig a csehszlovák-magyar kö­zeledés előmozdítására? Hogy a szenátusban miért nemi ostorozta a csehszlovák külpoliti­kái, amely a kkamtant megteremtésével fo­kozta a Csehszlovákia és Magyarország kö­zötti bizalmatlanságot, anélkül, hogy a gaz­Szent-lvány beszéde A deficites államháztartás problémái (Tudósítás eleje az i, oldalon) A kormánynyilatkozat az államiháztartás problémájával foglalkozik. Azt mondja, hogy a fövő évi költségvetés, amennyiben a kiadá­sok eddigi tételei fennmaradnak, 1150 millió deficittel zárulnak. És azzal foglalkozik, hogy ezt a deficitet miként tüntesse el. Legyen sza­bad rámutatnom azokra a hivatalos adatokra, amelyek rendelkezésünkre állanak és a pénz­ügy miniszternek a folyó évi költségvetés ala­kulására tett nyilatkozataira, amelyek sze­rint a folyó évi zár szám adások — dacára a költségvetés előirányzott egyensúlyának — 1700 millió deficittel fognak zárulni. Az az intézkedés, amit a kormány ez év folyamán a 20 és 10 koronás bankjegyek váltópénzzé való átalakítására tett, a hivatalos adatok szerint mintegy 600 millióval javított ezen a helyzeten és a folyó évi zárszámadás ezek szerint mintegy 1100 millió deficittel fog zá­rulni. Nem kell hozzá semmiféle közgazdasági és pénzügyi szakértelem, hogy az 193B- eszten­dőben a kormányexpozé szerint 1150 mil­liós deficitet helytelennek tartsuk. Mert a bevétel tételei állandóan kisebbednek és egészen bizonyos, hogy úgy az adók, mint az állami vállalatok bevételei az 1933. évben katasztrofálisan csökkenni fognak. Maguk a kormányexpozéban foglalt számadatok nem fe­dik a valóságos helyzetet. A kormánynyilatko­zat az egyik oldalon elismeri tehát, 'hogy az állam pénzügyi helyzete rosszabbodott és hogy rendkívüli intézkedésekkel kell a költségve­tés egyensúlyát helyreállítani, ezt a faktumot tehát tudomásul kell venni. Sokkal érdekesebb azután az a kérdés, hogyan gondolja a kormánynyilatkozat az előálló defi­citet eltüntetni! Kési fiset£sle$zállitásf tís 8 fsSssisges tisztviselők éibecsátása szükséges Az egyik eszköz a tisztviselői fizetések le­szállítása. Érdemes ennél a kérdésnél egy kissé megáll ani. Az állami igazgatás és az állami vállalatok, a kultúrintézmények személyi költségei több, mint 8300 millió koronát tesznek ki. Ezt az ösz­szeget 90 százalékban az állampolgároknak kell összeadni vagy adók, vagy vasúti tarifa, posta-, telefondijak stb. alakjában. Az állam lakosságának számához és a kezén lévő vagyonhoz viszonyítva aránytalanul nagy összeg és még az esetben is, ha a ma­gángazdaság minden ága a prosperitás tető­fokán áll, túlzottan magas. Elvileg a jólfize­tett tisztviselői kartól várom és várhatom el a kielégítő munkát, a köztársaságra alkalmazva azonban ezt az el­vi állárvontot oda kell módosítanom, hogy a fizetéseket le kell szállítani, illetve a tiszt­viselők létszámát megkisebbiteni. Mert miért van annyi sok tisztviselő és alkal­mazott a köztársaság területén? Az egyik ok az, hogy a világ minden részéből hazakerült csehekét el kellett helyezni. Itt mindjárt meg kell említeni, hogy például a magyar nemzetiségű úgynevezett régi nyugdíjasok legnagyobb részét nyugdíj nélkül hagyták elpusztulni, kivándorolni, meghalni. A másik oka a tisztviselők sokaságának az, hogy egyes külön csehszlovák érdemeket kel­lett jutalmazni. A harmadik oka a köztársaság bürokrata és rendőrállam jellege és rendszere. És végül az állam geopolitikai helyzete, amit tegnapi expozéjában a külügyminiszter ur is megemlít, amikor azt mondja, hogy „Csehszlo­vákia földrajzi helyzete rendkívül nehéz és ha­tárainak hossza, amelyeket védeni kellene, na­gyobb, mint néhány nagyhatalom határa” és igy katonai, kommunikációs és általános köz­igazgatási szempontból több emberre van szük­ség. Az a véleményem tehát, hogy nem a tisztviselői fizetések egyéni leszállí­tása szükséges, hanem a nagyon sok fölösle­ges tisztviselő elbocsátása és az államigaz­gatás olymérvü egyszerűsítése, hogy minden­ki megkapja a maga igazát és ne vesszen el minden akta a bürókrácia útvesztőjében. El kell tehát bocsátani azokat a cseheket, aki­ket az elhelyezés kedvéért vettek föl, e.l kell bocsátani a külön érdemekért, spioliszolgála- to kért jutalmazott embereket és az állami vál­lalatokat kommerciell alapokra kell helyezni. Ez a tárgyilagos álláspont ebben a'kérdésben, amelyhez még hozzátartozik az, hogy magyar vidéken tartsa kötelességének a kor­mány magyar nemzetiségű tisztviselők alkal­mazását Mit mondott EngliS a zsebmotozásról? A másik orvosság, amit a kormánynyilatko­zat a deficit eltüntetésére tervez, az őskorból származik. Adóemelés. A boradó,' a söradó, a földadó stb. emelése. Csodálkozni kell rajta, hogy a kormány veszi magának a bátorságot, hogy adóemeléssel köszöntsön be. Kereken és határozottan tiltakozom minden­nemű adóemelés ellen, de elsősorban azok ellen az adók ellen, amelyek a legsúlyosab­ban szenvedő mezőgazdasági lakosságot sújtják. Az adóbehajtások terén különösen Szlo- venszkó és Ruszinszkó területén a pénzügyi kormányzat a legszélsőségesebb eszközöket vette igénybe, amennyiben a szerencsétlen adó­fizetők nyakára szabadította az úgynevezett repülőbizottságokat. Egy kormányférfiu nyilat­kozatát olvastam, amikor a személymotozás lehetőségét bizonyos formákhoz kötve Euglis adótörvénye írásba foglalta, hogy az ilyesmi úgyis csak végszükség esetén kerülhet szóba és alkalmazására nem fog sor kerülni. Úgy látszik, elérkezett a végszükség ideje és az állam, hogy a kiadásai fedezéséhez szük­séges pénzt előteremtse, kénytelen a rablásnak ezt a törvényben szentesített formáját alkal­mazni az adózó polgársággal szemben és sok esetben az utolsó darab kenyeret elvenni a család szájától. A mai viszonyok szerint az adószedő és az adó­fizetők között olyan helyzet van, mint a had­viselő felek között. Az állam háborút visel polgárai ellen és a kormány adóemeléseket helyez kilátásba a költségvetés egyensúlyának helyreállítása érdekében. Mintha nem tudná a hadiállapot fönnállását és mintha nem erezné, hogy a másik fél, az adó­fizetők tábora csak a parancsot várja arra, hogy a háború eszközeit alkalmazza az ellen­séggel szemben. A kormánynak a föladata a mai viszonyok között az adózóképesség helyreállítása a magángazdaság föltámasztásával és a ma­gángazdaság prosperitásának helyreállításá­hoz szükséges minden Intézkedés megtétele. A harmadik tervezett eszköz a költségve­tés deficitjének megszüntetésére bizonyos újabb vámok bevezetése és bizonyos vámok emelése. Ismét egy akadálya annak, hogy az állam me­zőgazdasága, ipara és kereskedelme teljes mű­ködését kifejthesse és a határon túli kereske­delem megindulhasson. A kartellek és a többségi politika Ez minden, amit a kormánynyilatkozatból kivenni tudunk és még az az egynéhány szó, amit nagyon óvatosan a kartellekről mondott a miniszterelnök ur. Óvatosan nyilatkozott, mert a kartellek szentsége és uralma a mostani többség tagjainak kellemes. Hiszen hiába hozták a banktörvényeket, hiába a törvényes és erkölcsi inkompatibilitás, a kormánytöbbség tagjai és pártjai egyen- klnt és összesen — egész kevés kivétellel — a vezetők pedig mind egy szálig, kartelleken híznak és gazdagodnak. Mert a csehszlovák morál szerint hozzá tar­tozik az állam alapításához, hogy egy függet­len csehszlovák vagyonos osztály képződjék s hogy ez milyen eszközökkel történik, pana­mákkal vagy kijárásokkal stb. stb., egészen mellékes. Kitűnő eszközök voltak erre a bankalapítások, naeionalizálások, - szanálások, a spiritusz, a cukor, a szén stb. s mindez a kartelleken keresztül fejtette ki azt az áldásos tevékenységét, hogy az állam mezőgazdasági termelését kifoszthassa és a fogyasztókat ma­gas áraival megnyomorítsa. A legsürgősebb tennivalók Hogy mit kellett volna mondani és mit kel­lene tennie a kormánynak, azt mindenki tudja: Helyreállítani az állampolgárok egyenjogú­ságát, meg kell oldani a magyar kérdést, a német kérdést, az egyenjogúság és a demo­krácia eszközeivel. Le kell építeni sürgősen a bürokráciát, a kartellek és a nagytőke terhére leszállítani a kamatlábat, leszállí­tani az adókat, felszabadítani a határon túli kereskedelmet és olcsóvá tenni a termelést Moratóriumot adni a magángazdaságnak és a moratórium tartama alatt tisztességes és elbírható kamatozású hitellel látni el a ma­gángazdaságot és a béklyókba kötött hitelt és gazdasági szervezést szabaddá tenni. A nemzetek igazi békéje A kormány ezeknek mind m ellenkezőjét teszi ég az ingó és munkanélküli tőke ural­mának szolgáltatja ki a termelésben résztve­vő tömegeket és ebben a tehetetlenségében és bátortalanságában az állam sírját ássa1 meg. Nem is 'beszélve arról, hogy) a* európai politikában még ma is a rövid­látás és a formulák álláspontjára helyezke­dik, ahelyett, hogy rámutatna arra. hogy a külügyminiszter ur által „organizált béké­nek" nevezett állapot nem a katonai hatal­mon és a nemzetközi hadserege® múljék, de az eddigi békeszerződések elvetésén, hogy helyükre az európai nemzetek igaa békéje álljon. Ez az egyedüli és minden bizonnyal legfon­tosabb útja a gazdasági válság megszünteté­sének és az emberiség jóléte megteremtésé­nek. Kemény harcot a kormány és a kormányzat ellen 'és erre hívom fel a nemzet minden tag­ját. * ¥ * Füssy szenátor kritikája a kormánynyilatkozat fölött Prága, november 9. A szenátus tegnapi ülésén — amint már röviden jelentettük — Füssy Kálmán magyar nemzeti párti szenátor felszólalt a kormánynyilatkozat fölött folyó vi­tában. Beszédében rámutatott arra, hogy egyik­másik cseh lap párhuzamot vont Gömbös ma­gyar miniszterelnök s az uj csehszlovák kor­mány bemutatkozó programja között s Maly- petr miniszterelnök nagy előnyére állapította meg, hogy a csehszlovák kormány nagy han­gon nem Ígért semmit, mert nem tudja, hogy ígéretét be tudja-e váltani. A legújabb kormány valóban csak abban különbözik elődeitől, hogy semmit se igér, mert a kormányigéretekbe® már úgysem hisz senki, a prágai cseh sem, még kevésbé a magyar, a német és a szlovák nemzet. A kimerült adófizetők A szenátor éles szavakkal Ítéli el azokat a módszereket, amelyekkel az uj kormány mun­káját megkezdi. A miniszterelnöknek férfias nyíltsággal egyenesen meg kellett volna mondania, hogy az uj adók és a régi adók emelésének egész sorát tartja készenlétben. Ehhez azonban a kormánynak nem volt bá­torsága, mert félt, hogy mondvacsinált nem­zetgyűlési többségével együtt elseperné a nép haragja. Hogy azonban a kormány az uj adóemeléseket tényleg keresztülviszi, azt a miniszterelnöki beszédből is megállapít hat­juk, bár ez nagyon burkoltan van megmond­va azzal a miniszterelnöki szólammal, hogy a lakosság elviselhető megterhelésének mérté­dasági érdekeket szolgálta volna? Érdeklőd­hetett volna vendéglátó házigazdájánál a csehszlovák agrárpárt kongresszusának a múlt napokban hozott határozatai felől, me­lyek a szomszéd agrárállaimoknak nyújtandó minden kedvezmény ellen állást foglaltaik. De kérdezősködhetett volna Hantos doktor­nál is, aki a brünni Középeurópa Intézet legutóbbi ülésén megismerhette Hilmer doktor szájából, mi az ezidöszerinti cseh­szlovák álláspont a mezőgazdasági behozatal terén nyújtandó előnyvámok tekintetében. Lényeges azonban annak megállapítása, hogy ma már mérsékelt előrnyvámok és a sírásai elgondolás már egyáltalán nem ele­gendőik a dunamenli agrárállamok mezőgaz­daságának szanálására. Vonatkozik ez pedig nemcsak a ima.gyár, hanem ugyanúgy a ked­vezőbb értékesítési feltételek mellett terme­lő csehszlovák mezőgazdaságra is. A nem­zetközi agrár iroda tanácskozásain jelentet­ték be a .minap csehszlovák részről, hogy az itteni mezőgazdaság eladósodása elérte a 'harmincöt milliárd csehszlovák koronát, amelyből tiz milliárd adésságiszaporula t az utolsó három esztendő gazdálkodásának eredménye­A budapesti .magándiplomaták eddigi módszereikkel csak károkat okoznak. A mindnyájunk által hőn Óhajtott megértés és együttműködés előkészítéséhez sakkal több 'bátorságra volna szükség, mint amennyit eddig részükről tapasztaltunk, s munkájuk csak úgy lehet eredményes, ha ez a propa­ganda nem marad egyoldalú- Nekik csak egy kötelességük lehet: Drágát, Bűüinmit, Po­zsonyt meggyőzni arról, hogy a gazdasági együttműködés C&ehszlo'vákiának is érdeke s hogy ennek megteremtéséhez oly mélyre­ható gazdasági, pénzügyi és kereskedelem­politikai együttműködésre van szükség, me­lyet a politikai kérdések tisztázása nélkül józan ésszel elképzelni sem lehel. * Magyar kisebbségi szempontból őszintén sajnáljuk ezeket a céltalan erőfeszítéseket, amelyekbe a magyar magánd i pl om a Iákat csak azért ugratják be, hogy azt a látszatot keltsék, mintha Magyarországnak a mielőbbi megegyezéshez nagyobb érdekei fűződné­nek. R ős teljük azt, hogy akadtak és akadnak magyar közéleti férfiak, akik nem veszik észre, hogy nekik itt a népek közölt folyó versenyfutásban nem a zsoké, hanem a ló szerepét szánták-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom