Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)
1932-11-09 / 255. (3068.) szám
évf. 255. (3068) szám ■ Szerda ■ 1932 november S '"••*' ísjjj|MHBjB8!^^^MBjHBMBBHBBBMBpBBPBBpBBBBB8BBíBKSMiÍBBBfeáM8iS8Mlffii^^8BBHBHStelifl^ Előfizetési ér: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 K£; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. A képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több E^res szám ára 1.20 Kg, vasárnap 2.—KC. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prágáik, Panská ulice 12. 11. emelet. — Telefon: 30311, — Kiadóhivatal; Prága IL, Panská ulice 12. 111. emelet Telefon: 34184. SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PRAHH Kérdések kérdése Sződd: Igazság ntlKfll nincs béke Szüllü Géza pártjaink közös parlamenti klubja nevében éles kritikában részesítette Benes expozéját a képviselőház külügyi bizottságában — Miért késik a modus vivendi végrehajtása és a csehszlovák-magyar kereskedelmi szerződés megkötése? — A keddi vita (d) A diplomaták csak egymás között őszinték — néha, a nyilvánosság felé mindig mestered a leplezés művészetének. Ezért iha egy diplomata a külvilág felé hirtelen őszinteségi rohamot kap, az gondolkodóiba kell hogy ejtse az embereket. Benes tegnapi beszéde úgy hangban, mint tartalomban ilyen őszinteségd rohamnak látszik. Nem fontos, hogy akaratlan vagy szándékolt őszinteség, de maga Benes azt hangsúlyozza, hogy különleges nyíltsággal akar szólni az európai komferenciázások mögött meghúzódó leglényegesebb problémáról: a béke kérdéséről. Mondanivalójának lényegét ő maga sűrítette össze az expozé sokatmondó címében, amelyben így szövegezi meg a kérdések kérdését: „A béke vagy a háború mellett fog határozni Európa?“ Ez a kérdés ilyen élesem, ilyen nyers nyíltsággal nem hangzott még el 1914 óta egyetlenegy európai küllügyminifizter ajkáról sem. De a szenzáció nem a komor kérdés föltevésében, hanem a beszéd dialektikájában van- A „béke vagy háború" alternatíváját ugyanis Benes az európai biztonsági paktum létéből vagy létre nem jöttétől teszi függővé. Azaz a Herríot-paktum elfogadása szerinte békét, el nem fogadása háborús veszélyt jelent. Aki aláírja, az békét akar, aki nem írja alá, az hátsó ajtót tartogat magának a háborúra- Hogyan? Hát nem elég biztosítékai a békének a békeszerződések? Nem elég biztosíték az egyenlő leszerelés? Benes szerint sem az, sem ez nem elég. A leszerelés után kisebb katonai erőkkel tovább is fennmarad a kölcsönös háborús fenyegetés. A versaillesi békeszerződésekhez is Locarno-paktum kell. De nemcsak a nyugati Locarno, mely csak Németország, Franciaország és Belgium közös határait erősíti meg és garantálja ünnepélyesen örök időkre, v hanem egész Európára kiterjedő nagy Locarno, amely végre meghozza azt a régen vágyott biztonsági érzést, amelyet Versailles nem tudott megadni Európának. Amikor Benes ilyen nagy szónoki lendülettel kiáltoz Európa-Locarno után, akkor voltaképpen a biztonság utáni vágynak ad nyomatékos kifejezést, kifejezi azt a szorongó hiányérzetét, melyet az általános kiegyezés késés© fölött Csehszlovákia külpolitikája szempontjából érez. Ez az őszinteség a helyzet komolyságának fölismeréséből fakad, de nagy baja Bellesnek az, hogy nem jut tovább a diagnózisnál. A hiányérzet diagnózisán túl a gyógyítás helyett már kuruzslatokat jav all s az okokat öeszetéveszi az okozatokkal. Azt még hibátlanul megállapítja, hogy a versaillesi viszonyok közt fönnállamak háborús fenyegetések, de azt már nem látja be, hogy e fenyegetések ősforrása Versailles egyoldalúsága volt s hogy előbb Ver- sailleet .kétoldalúvá kell tenni ahhoz, hogy a nagv európai Locarno létrejöhessen s akkor magától létrejön a biztonsági közérzet, az általános kielégültség, a kölcsönös barátság és nemzetközi bizalom köztudata, ő a logikai sorrendet megfordítja s előbb a fenyegetéseket akarja kizárni az Európa mellének szegzett vagy-vaggyal, a viták és viszályok békés megoldását holnaiputánra hagyva. Benes nem jut el addig a magától kínálkozó egyszerű megoldásig, hogy előbb a viták és viszályok békés megoldását kell nyélbe ütni és akkor magától megszűnik minden bizalmatlanság, minden fenyegetés, magától létrejön a hőn óhajtott biztonság, nemcsak Nyugaton, hanem Keleten és Kö- zépeuTÓpában is. Kolumbusztojása ez, csak Prága, november 8. Tegnapi számunkban jelentettük, hogy a képviseilőház külügyi bizottságában Benes külügyminiszter expozét mondott s a vita legkiemelkedőbb szónoka Szüllő Géza dr. kliuibelnök, az országos keresztényszocialista párt képviselője volt, aki — ürültök annak, hogy a külügyminiszter ur hosszú idő után ismét megjelent közöttünk — kezdte beszédét Szüllő képviselő — mert sajnos én azt találom, hogy a külügyminiszter ur inkább külföldi miniszter, mint külügyminiszter. Annak azután, hogy minősen közöttünk, káros következménye az, hogy a miniszter ur nem ért meg bennünket és mi nem értjük meg őt, aminek vesztese végül is maga a köztársaság leszA külügyminiszteri expozéra egészen röviden kívánok reflektálni. Ez az egész külügyi jelentés eszembe juttatja azt a históriai reminiszcenciát, hogy, amikor Macedóniai Fülöp, fiának szárnyaló beszédeit hallotta, azt mondotta neki: — Sándor, kicsiny neked Macedónia! Ennek a külügyminiszteri expozénak is — sajnos — kicsiny Csehszlovákia. A politikai és külügyi résszel nem foglalkozhatom kimerítően, mert az expozé áttanulmányozására nincsen kellő idő, de meg azért sem, mert vannak dolgok, amelyekbe nem tartom ildomosnak, hogy mint magyar beleavatkozzam, mert tudóim, ml a jogom, de tudom azt is, hegy mint államipolgárnak mi a kötelességem. Az expozéból látszik, hogy a miniszter ur megtett mindent, hogy megmagyarázza a helyzetet, azonban a helyzet olyannyira zavaros, hogy azt senki megmagyarázni nem tudja. az a baj, hogy Benes nem egy Kolumbusz- Benes ezzel a fordított észjárásával csak azt igazolja ezredszer, hogy hiányzik belőle a jószándék erre a békés kezdeményezésre, mely eleve leszerelné és kizárná az általa falrafestett összes fenyegetéseket, nincs meg benne a keleti Locarno kezdeményezéséhez szükséges államférfim bátorság. Mert a biztonsági érzetért annak kell az első áldozatos lépést tennie, akinek ez a biztonságérzet életszükséglet és a fejlődés elöföl- tétele A győztes államoknak megvan a versaillesi diktátumuk, de — nagyszerűen állapítja meg mai beszédében Szüllő Géza — minden békének annyi a gyakorlati értéke, amennyi igazság van benne, ezért tehát a versaillesi kötésből ki kell küszöbölnünk az igazságtalanságokat, hogy létrejöhessen az általános európai Locarno. Ez a logikai priusz. A biztonság logikailag és időrendben is utána következik. Benes annak dacára, hogy ezt a logikai és időbeli sorrendet szofisztikusan felcseréli, nemcsak az őt jellemző negatívumokkal, de egy pozitívummal is hozzájárul az európai három őslakos ellenzéki pártunk közös parlamenti klubja nevében nagyszabású beszédben vette bonckés alá a külügyi expozét. Nagyjelentőségű beszédéiben a következőket mondotta: A miniszter ur beszédéből azonban az is kitűnik, ami minden takargatás mellett már Genfben és Londonban is napfényre került, hogy nincs rendben a világ, nincs meg a lehetősége annak, hogy ez a béke fenntartható legyen a mai metódusok mellett, mert: nincsen béke igazság nélkül! Non est pax eine justitia! De igazság marad az is, hogy senki a maga ügyében bíró nem lehet e aiki bűnös, az mást bűnösnek nem deklarálhat. Hogy ez mennyire igy van, ezt maga a miniszter ur is elismeri, amikor bevallja, hogy van ugyan igazságtalanság, van a békék által teremtett egyenlőtlenség, de a miniszter nr olyan, mint az orvos, azt ajánlja, hogy tűrjenek, várjanak az emberek^ törődjön bele mindenki a mai helyzetbe, megoldódik minden magától, amire bizonyíték a Habsburg-monarchia, amely feloszlott. Hát, ha nem élnénik ilyen ideges korszakban, mint ma, ha nem élnénk emberi életet, amelynek időtartama szűkre szabott, akkor talán meg tudnánk nyugodni abban, hogy várjon minden nép annyi ideig, mint a Habsburg-monarchia élt: körülbelül 800 évet. De ilyen heroizmusra s ilyen türelemre sem nép, sem ember nem található! így áll a latin közmondás: medicina pejor mor- bo, az orvosSzer rosszabb, mint a betegség! kiegyezés kérdéskomplexumának tisztázásához. E pozitívum abban a tételében jut kifejezésre, hogy a biztonsági paktum — ha az 6 elképzelése ezer int priuszként létrejönne — nem jelentené egyben a versaillesi állapotok petrifikállását, megkövesedését. „Az európai paktum megkötésénél mindenki világosan kellene hogy lássa — mondja Benes — hogy bár a paktum megtiltja, hogy a politikai és egyéb konfliktusok háborúval vagy háborús fenyegetésekkel intéztessenek el, de a politikai ellentétek ezzel még nem szűnnek meg, mert egyik fél sem mond le álláspont járói vagy követelésiéiről, sem pedig ellenfeleinek kívánságait elutasító álláspontjáról. A mai politikai viták tovább tartanának, úgy egyik, mint másik oldalon elég eszköz van, amely lehetővé tenné végleges likvidálásukat. Hiszen a békeszerződések aláírása óta aranyi sok politikai és egyéb kérdés elintéződött s ehhez nem kellettek háborúk." Benes e sorokban kétségkívül konciliánsabb haragot ütött meg, mint bármikor, amidőn a Tevizionizmusrói volt szó. Eddig Benes a békés revizionizmusban Ami az expozé többi részét, a kormány magatartására vonatkozólag, illeti, errenézve nem a bizottságban, hanem a parlamentben akarok majd vonatkozni, most csak röviden a minket legközelebbről érintő gazdasági kérdésekkel akarok foglalkozni. A dunavölgyi politika hibái A dunavölgyi politika túl van méretezve Európában. De a dunavölgyi politikát azzal megoldani, hogy Pozsonyban és Komáromban nagy kikötőket építenek, amelyek hadi- kiikötőknék is beilienek, nem lehet. A dunavölgyi politikának bázisa nem lehet egyéb, mint ai, hogy azok a gazdasági erők, amelyek a Dana körüli államokban megvannak, racionálisan felhasználtassanak a kölcsönös kicserélés e a kölcsönös megértés htján. Ennek legolcsóbb levezető útja lenne a Duna, amely azonban azért folyó, hogy lefelé folyjék és ne felfelé s amely a csehszlovák politikának éppen azért nem olyan integráns része, mert sajnos a Duna nem a Moldvába folyik és a Moldva sem folyik a Dunába. A dunavölgyi politika nem választható el a lelkek megegyezésétől, mert végül is nemcsak objektumok, de szubjektumok is vannak ezen a területen e ezeknek a szubjektumoknak a beállítottságától függ mégiscsak az, hogy hova és merre mennek az objektumok. Az egész külpolitikának az egész világon az a baja, hogy vagy csak objektumokkal foglalkozik s nem veszi számba a szubjektumokat, vagy pedig csak szubjektumokkal foglalkozik ég nem veszi számba az objektumokat. Én világosan szoktam beszélni s sohasem felejtem el azt,’ hogy magyar ember vagyok is fenyegetést látott, melyre kisaratamt-kard- csörtetés volt a gyakori válasz. Ez az első eset, hogy a kardesörtebő fenyegetések teljes kizárását ajánlja az Európa-paktum révén. A viták a békepaktum után is tovább fönnmaradhatnának s békés eszközökkel kereshetnék a végleges megoldásukat. Ez a békés atmoszféra tulajdonképpoj eddig is megvolt az egyik oldalon, a békés utón való nevizionizmus részéről s örvendetes, ha az egykor kardcsörtető másik oldal reprezentánsa is végre a békés diszkusszió lehetősége mellett foglal állást. Azonban a békés atmoszféra kétoldalú kialakításával fölösleges várni a nagy piuim desiderium, az európai paktum megvalósulásáig: attól függetlenül, azt megelőzve, sőt fölöslegessé téve kell életre hívni a keleti Locarraót Ez és - csakis ez Csehszlovákia számára a kérdések kérdése. De ennek megoldását Benesnek kell kezdeményeznie. Ha megteszi, akkor ez lesz az első őszinte lépése az igazi béke, Versailles locairnizálása felé. Minden egyéb csak szemforgatás és álpacifizmus. Szüllő Géza beszéde
