Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-08 / 254. (3067.) szám

4 9 Natypetr állását köti a fizetésleszáliitási terv elfogadásához A koalíció hallatlan támadása a nyugdíjasok illetményei ellen Nég háromszázmillió költségvetési hiányra keresnek fedezetet Prága, novetinber 7. A kormány és a koa­líciós pártok csak most látnak hozfcá a költ­ségvetés egyensúlyának biztosítását célzó takarékossági javaslatok tárgyalásához- A tárgyalások rossz auszpiciumokkal indulnak « Malypetr korményelmök már előre beje­lentette, hogy amennyiben a pénzügy­minisztérium által kidolgozott takarékos- sági intézkedéseket, főleg ami a személyi kiadásokon való megtakarításokat illeti, el nem fogadják akkor lemond, mert csakis e tervek alapján biztosíthatja a költségvetés egyensúlyát. Malypetr meg van győződve arról, hogy csakis a költség- vetés egyensúlyának elérése után lehet megkísérelni a további gazdasági és pénz­ügyi intézkedéseket, amelyek a mezőgazda- sági és ipari termelés olesóbbátételét és új­jáélesztését célozzák. Ez alatt minden bi­zonnyal a kamatláb leszállítására és a me­zőgazdasági behozatali tilalmakra gondol. Az eddigi diszpozíciók szerint a költségve­tést előkészítő tárgyalások két-három hétig fognak eltartani, úgy hogy a költségvetési előirányzatot csak november 25-ilke körül nyújtja be a kormány a nemzetgyűlésnek. A fizetéslessállitás fokozatai A pénzügyminisztérium a fizetésleszállitá- sokra vonatkozólag a következő tervet ter­jesztette a koalíciós pártok elé: 9000 koronás alapfizetésig nem lesz le­szállítás, 9000 koronától 10300 koronáig a leszállí­tás 3 százalékos, 10-800 koronától 12.600 koronáig 5 száza­lékos, 12.600 koronától 14.400 koronáig 8 száza­lékos, (46) S rémület lett az ur Európa és Ázsia népein. Tudta mindenki, hogy a két nagy ellenfél: Li- pófc császár és a szultán közül egyik örökre alulmarad. Mert kegyelem itt nem lesz aztán! Ah Írre, mely végigsivitott a félvilágon, hogy a keresztény uralkodók és hadvezetőik taná­csában határozattá lön Buda vívása, döbbenet szállt meg mindenkit az ozmán birodalomban s a nagymuftrnak ama tanácsára, hogy a hatal­mas Istennek és Mohamed prófétának a török nemzet ellen fölgerjedt haragját meg kell en­gesztelniük, birodalomszerte rendkívüli böjtöt parancsolt meg a szultán... „Minden igazhivő muzulmán a hónak első napjától kezdve, reg- ge’.töl-estig, mig a csillagot meglátná, bőjtöljön és sem enni, sem inni, feje vesztésének terhe alatt ne merészeljen!“ így szólt a parancs. A nagymufti ugyanakkor zsákba öltözött a török főpapokkal együtt s magát megláncolván valamennyi, homlokkal a földre borult, szakál- lával sepervén a földet. Nagy sirás és jajgatás közt mentek végig valamennyi uocán s mikor ilyenformán a török templomba értek volna el, hangosan kiáltottak az égre: — Isten, Isten! Nagy Isten! A szent Moha­medért könyörülj rajtunk! ; De mé£ ez sem volt elég... Mekkáig hatolt el az igazhivők rémülete, ahol először a Próféta koporsóját hozták ki, utána a dicsőséges harcokon elesett ozmán vezérek koporsóit e hallatlan fényű ünnepségek között kivitték a nyílt mezőre, ahol is az igazhivők mindent elborító tömegei várták akkorára a szent koporsókat. Régi krónikákban olvassuk: „Vala pedig ezen processziójárás csodálatos sok ceremóniával, mert elől egy nagy ládát, az után eltört kardokat, elromlott puskákat, ösz- bzetört kéziveket s nyilakat visznek vala, hét- «záz török mezítláb, zsákban öltözve és köte­teket vetvén nyakokba, ezt kiáltozták: — Szent Mohamed, lásd meg, mint rnegroa- tot'.tak minket a pogány ok! Utáriok háromezer török megyeri vala, kik vérrel valának meghintotve, nagy jajgatással, kiáltással, ordítással mentek és magokat osto­rozik vala ___Utáuok hatezer janicsárok, félig me zítelenek, éles tövisekkel a kezeket, melleket szerdaijuk vala, hogy vérök elfolyna a földön. 14.400 koronától magasabbnál 10 Száza­lékos„ A teltei fizetési számadatoknál mindig a nyugdíjalapot képező alapfizetést kell venni, azaz az állami tisztviselőiknek járó különbö­ző pótlékokat, minit szolgálati pótlék, családi pótlék, nevelési pótlék sitb- érintetlenül ma- nadnak. A fenti fizetéeleszállitáson kívül az összes állami tisztviselők nyugdijjárulékát kőt százalékkal felemelik. Miért sújtják olyan erősen a nyugdíjasokat? Ami az állami nyugdíjasokat illeti, azok nyugdijait a következőképpen ezállitják le: 9000 koronától 12.600 koronáig 5 százalék, 12.600- tól 14.400-ig 8 százalék, 14.400-tól 33-600-ig 10 százalék, 33.600- tól 39 000-ig 12 százalék, 39.000 koronától felfelé 15 százalék. A nyugdijak csökkentéséből 40 millió koro­nát tevő megtakarításra számit a pénzügy­minisztérium. Teljesen érthetetlen, hogy a pénzügyminisztérium és a koalíciós pántok a fizetésleszállitásnál aránytalanul erősebben sújtják a nyugdí­jasokat, mint az aktív tisztviselőket A nyugdíj ások pótlékai sokkal alacsonyab­bak, mint az aktív tisztviselőkéi és számos nyugdíjassal a szisztemizálási törvény kö­vetkeztében dis nagy igazságtalanság történt, amennyiben a szolgálati éveiket nem szá­mították be teljesen. Ismételten tiltakozó szavunkat kell íöüemelmünk ‘az ellen, hogy azon régi nyugdíjasok nyugdijait is leszál­lítsák, akik fölemelt nyugdijaikat csak a jö­vő évben vagy pedig 1934-ben kapják- Egész logikusan fölmerül az a kérdés, hogyan jön ahhoz a Tégi nyugdíjasok harmadik és ne­gyedik csoportjába tartozó volt állami tiszt­viselő, hogy legalább azt az előnyt ne élvez­Harminc szápiák a hátukon viszik vala Moha­med koporsóját, azok mellett kétfelül, elül-há- tul, háromszáz főtörökök mennek vala, hogyha valaki az sokaság közül fejét fölemelné a soka­ság megnéöcsére, tüstént fejét vennék .. Majd folytatja a krónikás: „Minden mérföldre pedig megállván, egy-egy keresztény rabot ölnek vala meg, annak véré­vel áldozván Mohamednek. Ezek után harminc basa megyen vala, a keresztények vérébe meg­mártott vásznat kötvén kontyukra, a kezök egybe lévén köttetve és tevének hosszú farka lévén kezekre akasztva. Utánok hétezer jani­csár fegyvertelenül, egy pálca lévén kezekbe, mind kiáltottak vala: — Álla Peri Muffel Aj! A fővezér pedig egy sánta öszvéren alázato­san megyen vala, annak is fején egy kék vér- ben-mártott vászon lévén és egy nádszállal a maga fejét ütvén, így kiált vala: — Offat Myllei Tuffai! Egy ládában pedig számtalan pénzt, török oszporát vitetvén, úgy hintik vala a földre, hogy a szegények fölszedjék. Legutól mennek vala a török hadak és mintegy százig való ba­rát-forma szerzetes törökök, kik éles késsel me­télvén a magok húsokat, átkozzák vala a ke­reszténységet ilyen szókkal: — Álla Buffai, AUa Mitrei Crostinnai!“ Végzi pedig a krónikás igy: „Ehhez hasonló pönitenciatartást senki, mi­óta a török birodalom fundáltatott, közülök senki nem hallott, a nagy veszedelem annyira megháboritotta őket.“ Magyarországon akkor már dörgött a föld a fölvonuló katonák talpai alatt. A táborozást Karaffa generális ■ nyitotta meg... A feketearcu tábornok maga mellé vévén a Szatmár táján áttelelt hatezer németet és a Petneházy Dávid alatt átállt kurucokat, abba­hagyta Munkács reménytelen vívását s megro­hanván a szentjobbi várat, három nap alatt föl- pörkölte és akkor Debrecen városa ellen indult meg. A debreceniek ugyanis, mióta Thököli ki­szabadult, megtagadták a németek számára el­rendelt mindennemű élelem szállítsál, s Karaffa oly ijesztő bosszút állott a debrecenieken, hogy az ottani anyák még száz esztendő múlva is az ő nevével ijesztgették rakoncátlan gyermokei- ,ket... A fekete generális azonban mégsem ze>, amelyet — silány keretekben ugyan — az első, második és harmadik csoportbeli nyugdíjasok élveztek az elmúlt két eszten­dőben? Ez az intézkedés egyáltalában nem szociális és minden emberszerető és igaz- ságsaerető embernek kötelessége ismét ma­gáiévá tenni a régi nyugdíjasok ügyét és megvédeni azok szociális érdekeit. Hogy képzeli a kormány a „takarékoskodást” ? A személyi kiadások eme csökkentésével még nem fedezik a jövőévi költségvetés 1150 millió koronát tevő egész deficitjét. A tisztviselők fizetésieszállitá&a csupán 500 millió effektiv megtakarítást jelent és mint már többször jelentettük, 100 millió koronát akarnak elérni a kávé- és teavám felemelésével, 50—100 millió koronát az autóforgalmi törvény révén, 50 millió ko­ronát a benzinkeverék drágításával (a benzinkeveréket literenként 1 koronával emelnék fel), további 50 millió koronát kell a földhivatalnak megtakarítania. Ez összesem 800 millió koronát tesz ki, ma­rad tehát még mindig 300 millió korona hiány, ennek fedezetére eddig még nem találtak megoldást. Igen nehéz problémát képez a költségvetésen kívüli kiadások fedezete is, amely körülbelül egy fél mil- liárdot tesz ki. Eddig 50 millió koronát takarítanak meg az állami adósságokon és megjegyzendő, hogy a költségvetésbe nem vették fel a külföldi adósságok fize­tését, mert biztosra veszik, hogy a Hoover- moratórinmot ismét meghosszabbítják. Az általános takarékossági mozgalommal kapcsolatban különböző tervek merültek tel, igy az állami tisztviselők szervezete ja­vasolja, hogy egy pénzügyi rendet adjon ki szállhatott alá Budának, hanem visszafordul­ván, Munkács várát volt kénytelen szemmeltar- tani. Mert az uj erőre kapott kuruckirály ösz- ezeszoritott fogakkal igyekezett fölszabadítani rendíthetetlen feleségét és a két Rákóczi-árvát. Hanem annál fenyegetőbb események mentek végbe azalatt a Duna két partján. Annyi kato­na gyülekezett föl akkorára arrafelé, hogy meghajlott alattuk a föld. És akkor a császár kiadta a parancsot: — Meg kell halni Budáért! Megindult erre a magyar fővár alá csaknem kilencvenezer vitéz, mind-mind a keresztény hitnek dicsőségére. Ugyanakkor Lotharingiai Károly herceg vette át az összes hadak legfőbb vezényletét. Vittek magokkal száznyolcvanhat ágyút, a sugárágyuktól és spanyol tarackoktól föl, a kétszázfontos mozsarakig s vittek magok­kal közer tízezer mázsa puskaport, harmadfél- ezer mázsa ólmot, ezáztizenkétezernél nagyobb tömegű ágyúgolyót, négyszáznegyvenegy lán­cos-golyót, körülbelül kilencszáz kartácsot, két­száz tarack-gránátot s húszezer bombát. Pár­kánytól Komáromig s Esztergomtól Győrig szállt magasra a por a lovasok lovainak, a gya­loghadak talpainak s a szekerek és a kocsik kerekeinek alatta. A Duna két partján halálos neszben ereszke­dett alá a két fejedelmi vezér. Lotharingiai Károly fővezér az 1686-ik esz­tendő június havának tizennyolcadik napján Pi- lis-Marótra ért, ott ütötte föl főhadiszállását, ahonnét is négy napon belül Visegrádon és Szentendrén át Óbudát közelítette meg. Ottan táborba szállott a herceg... A bajor választó- fejedelem a hó tizenkettedik napján Párkány­ban volt még, ahonnét Szobon, Nagy-Maroson és Vácon keresztül egy nappal megelőzte a fő­vezért s óvatosan körülözönlötte Pestet. Az egész keresztény világ visszafojtott lé­legzettel leste, mi lesz most? Tudta mindenki, hogy a nagyvezér válogatott haderővel siet Buda mentésére Drinápoly alól, bent Budában pedig a lisztee-szakállu Abdur- rahman basa és Achmet oserkeszbasa tizenkét­ezer janicsárral és háromezer spahival készült ezenközben a halálra ... A Próféta zöldselyem zászlaja alatt! Senki nem tudta, mit hoz a holnap? Thököli hozzá visszakódolt, embereivel Mun­kács felé szeretett volna előtörni, hogy legalább ifjú hitvesét s a. várba összehordott kincseit menthesse meg. De valahányszor elnézett maga körül, bánatosan volt. kénytelen sóhajtani egyet.: — Jézusom, de egyedül vagyok! Mert régi. katonáinak l’elo holtan feküdt már. Azok közül pedig, akik életben maradtak mind­máig, négyezer kuruc Budánál zörgette fegyve­a péMzügytmimsztóriuim és abban az egyes miniszteri tárcáik költségvetési kiadásait pontosan osszák el tizenkét részre s az egyes resszortdk egy-egy hónapban többét nem adhatnának ki, mint amennyi az egész évre engedélyezett kiadás tizenketted része. A Hoepodáraká Politika című gazdasági lapban egy állami tisztviselő jellemzi az egyes resszortok költségvetésének előkészí­tőét. A cikkíró szerint a költségvetés ösz- szeálíiitásánál az egyes nesszortok túllicitál­ják egymást s ha például a földművelésügyi minisztérium költségvetési osztálya azt lát­ja, hogy az egészségügyi minisztérium vala­mely tételét fölemelte, agy órák hosszat azon tanácskozik, hogy milyen cím alatt te­hetne az ő tételeit is emeltetni. Ezen a rendszeren gyökeres változtatást kell esz­közölni, mert ellenkező esetben minden ta­karékossági intézkedés hiábavaló lesz. 1932 november 8, kedd. 11 11 ————m Újabb kommunista szervez­kedést lepleztek le Magyarországon Budapest, nov. 7. (Bőidapesíi szerkesz­tőségünk teleforujelentése.) A rendőrségnek tudomására jutott5 hogy a kommunisták az orosz szovjet 15 éves fennállásának évfordu­lóján tüntetni akarnak. Számos kommunistát letartóztattak. Mára általános permaneneiát rnedeltek el a főkapitányságon és minden in­tézkedést megtettek az esetleges zavargások és tüntetések elfojtására. Körmend, november 7. A csendőrség hosz- szas nyomozás után kiterjedt kommunista szervezkedést leplezett le. Eddig 26 letar­tóztatást foganatosítottak. A letartózta­tottak közt van Körmend intelligenciájának számos tagja. — Degenfeld Pál gróf lemondott egyházkerületi fógondnoki tisztéről. Debrecenből jelentik: Degen- íeld Pál gróf, a magyarországi tiszántúli reformá­tus egyházkerület főgandmioka Baltazár Dzesö dr. püspöknek bejelentette, hogy tisztségéről lemond. A tiszántúli református egyházkerület december lö-i közgyűlésén kerül napirendre a főgondnoki szék betöltésének ügy®. rét Petneházy Dáviddal együtt, hatezer bujdosó viszont Szepessy Pál kardja alatt készült alá­menni Budához, hogy meghaljanak egytől- egyig a magyar fővár kövei alatt... Szepessy Pál Tokaj alatt táborozott ebben az időben s még árvábbnak érezte magát, mint a kuruckirály. Mert régi társai közül csak re- zesorru Majos Ferenc, meg az átkozotthirü Tu­lok György kapitány volt vele s a fiatalok rendjéből saját fia, Pál, úgyszintén Keczer Gábor. És a kivénült Szepessy Pál akkor, tábori- asztalkájára könyököltetvén komisz gondoktól főtt fejét, a szakállába dörmögött: — Most már minden mindegy... Ha nem a pogány kutya, a német disznó esz meg bennün­ket ... De legalább Buda bástyái alatt esünk össze a kardunkkal együtt! Közel a vezérhez két ijesztő külsejű kóbor legény tétlenkedett: a kordovánképü Buga Ja­kab, meg a csepühaju Zöld Demeter. Buga Ja­kab meghallván a vezér szavait, annyit diiny- nyögött: — Nem számit a, csak verekednénk mán! Zöld Demeter szótlankodva bólogatott rá a kiszívott koponyájával. XXI. Tokaj alatt táborozott Szepessy Pál valami hatezer nyomorult ordassal. Olyan állapotban voltak már egytől-egyig, hogy szánalom volt rájuknézni. S kardjaik a töméntelen hadakozás­tól, akár a fűrész. Mivel pedig tetvek kaneuroz- tak a hónaljuk alatt, szakadatlanul vakaróz­tak. Zuhatagban omlott alá a júliusi napfény. Az élemedett Szepessy Pál nyitott sátora előtt ült, tábori asztalkára tehenkedve & gyöt- relmes gondolatok kergették egymást a fejé­ben. Nem tudta eldönteni magában: vissza.for- duljon-é s összeálljon Thökölivel, akinek olda­lán ott reménykedett még a katonacsillag for­dulásában Petrőczy vezér és a se-szinü Ubrisi, avagy utáansiessen-ó Petneházynak s melléje- állván Európa keresztény hadainak, legelsőkul rohanják meg Buda falait s orkánszerü erővel átvetvén magukat a. falak tetején, maguk alá tapossák a törököt, a volt szövetségestársat; avagy végül ne ménjének-é át a. Rákóczi-ha va • sokon Lengyelföldre és ott fölajánlván szab- lyáikat a nagy Szobieszkinek, idegen földeken harcolva essenek el bátran, mint. katonákhoz illik? Törte a fejét könyökre-dültében Szapaesy Pál és ha elgondolta, mily kevesen maradtak meg körülötte a régi vezérek, kapitányok és hadna­gyok közül, mégis úgy vélte legderekabbnak, ha Buda alá indul meg. Ha meg kell halni egy­szer, legalább Buda kövei temessék maguk aki romlandó testüket. KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom