Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-08 / 254. (3067.) szám

JftSa norftm/beg 8, tedd. 5 Klafter sárosi származású prágai orvos felesége szándéka a fegyverrel, nem akar-e öngyilkos lenni, de Klafterné mosolyogva válaszolta: „Azt a benyomást teszem? Csak nem lát raj­tam valami ilyest?“ könyörületbőt agyonlőtte szerencsétlenüljárt A szerencsétlen fiú vegyi kísérleteket folytatott s a keverék felrobbant Az explozió leszakította balkezét és csaknem megvakítatta — Orvosnő nagynénje az anya könyörgésére szánta el magát á megdöbbentő, végzetes tettre — Mindkét asszonyt letartóztatták Ezután még megkérte Skácelt, mutassa' meg neki, hogyan kell a fegyverrel bánni. Az. asz- szony még ott az üzletben ki akarta próbálni a revolvert, de mivel Skácelnak nem volt erre ideje, csak azt mutatta meg neki, hogyan keli vak tölténnyel lőni. Klafterné ezután még tíz éles töltényt vásárolt. Malter dr.-né rajongó szeretete Klafter dr.-né, aki egy chrudimi nagykeres­kedő leánya, ma harmincegy éves. Férjével egyetemi tanulmányai során ismerkedett meg. 1930-ban keltek egybe © azután Prága—V re o- vicbau orvosi rendelőt nyitottak. Az asszony fog orvosnő, a férfi gyakorló orvos. Mindketten közkedveltségnek örvendtek, Prága., november 7. Szombaton délután nem mindennapi és megrendítő tragédia játszódott le a pardubitzi kórházban. Egy prágái kereskedő öt lövéssel agyon­lőtte szerencsétlenül járt unokáiké sót, akit az a veszély fenyegetett, hogy egész életé­re nyomorék marad. Agyonlőtte, hogy megszabaduljon szenvedéseitől, a nyomorék ember szenvedéseitől, amelyek az egészségesek társadalmában várták. Volt-e joga hozzá? Gyilkolhat-e valaki, akár csu­pán könyörületből? Az euthanázia, abban az értelemben, amelyben ma a köztudatban él, azaz a könyörületből való gyilkolást, Nyomban orvost hívtak, Dvorak Antal dr.-t, aki az első segélynyújtás után Pochobradsky Pétert átszállittatta a pardubitzi kórházba. Itt azonnal szükségessé vált, hogy a fiú bal ke­zét amputálják és egyik szemét megoperál­ják. Azután Prágából elhívták Saíus dr. egyetemi tanárt, a kiváló szemspeoialistát s a tragikus esetről értesítették Pochobradsky- ué húgát, Salus Paula dr. prágai orvosnőt, Saíus tanár és Klafter dr-né urával együtt még péntek délután Pardubitzba érkeztek, aki Klafter Izidor dr. felsőkomárócá, sárosi származású prágai orvos felesége. A végzetes diagnózis Salus dr. megái lapította, hogy a jobb szem rendkívül súlyosan van veszélyeztetve, a bal szem négyszer volt perforálva, a szem mé­lyén 1:1 égy üvegdarab látszott ,a szivárvány- hártya több helyen elégett. Az arc a robba­nás folytán szörnyen eltorzult, valósággal el- csonkulí s a jobb kéz te megsérült. A szeren­csétlen fiú egy ideig eszméletlen volt, azután. magához tért, de alig tudott visszaemlékezni arra, mi történt vele. Salus tanár kijelentette Klafter doktorné- nak, hogy a jobb szemnél egy százalékos valószínűség van arra, hogy visszanyerje látóképességet, a bal szemnél harminc százalékos valószi- ség forog fenn a látóképesség megtartására. Klafter doktorod erre kijelentette: „Tanár ur, ön még több reményt nyújt nekünk, mint a pardubitzi orvosok." Klafterné azután el­gondolkozott, majd kevés idő múltán igy szólt: sógorát kivezette a folyosóra s megkérte, menjen a kórház bejárata elé s várja meg a többi hozzátartozókat. Ezzel visszament a szobába, az Agyhoz lépett, közvet le n közel bői három golyót röpített Poohobradsky Péter fejébe. A fegyvert ezután az éjjeli szekrényre tette le. A lövések zajára berohant egy beteg­ápolónő, akinek Klafterné rezgináltan mon­dotta: „Én tettem ezt“ — ezzel rámutatott a szerencséi len fiú vérző fejére. Az ápolónő erre szó nélkül orvosi se­gítségért futott, de alig tett néhány lépést a folyosón, amidőn újabb két lövés dördült el: Klafter dr.-ué iámét felvette a fegyvert és újabb két golyót röpített a szerencsétlen gyermek testébe, az egyik lövés « szivet fúrta át, a másik a fejbe hatolt. Az ápolónő segítséget hivó szavaira hamaro­san a szobában termett Vasilev&ky dr., aki első pillantásra látta, hogy a fiun már nem lehet segíteni. Klafternét, az mozdulatlanul, apatikusan nézett a történendők elébe, erre kivezette a szobából s a kórházi irodába 'vitte, s nyomban értesítette az esetről a csendőrséget. A két asszony nyugodt • •. Hamarosan kiszállt a kórházba a csendőrség s rövidesen megjelent a chrudimi kerületi bíró­ság vizsgáló bizottsága is. Klafter dr.-né nyom­ban beismerte a gyilkosságot s kijelentette: boldog, hogy unokaöccse már halott A fiút úgy szerette, mint saját gyermekét s nem tudta volna elviselni, hogy nyomorék ma­radjon. A gyermek megöléséről nővérével tűr nácskozott s az ő kérésére követte el tettét. E vallomás alapján még aznap délután letartóztatták az anyát is, aki kihallgatásakor szintén beismerte, hogy a gyilkosság az ő tudtával, az ő kérésére történt. A kihallgatáskor egyik asszony sem mutatta felindultság jelét. Kijelentették még, hogy fér­jeiknek nem szóltak, annál kevésbé, mert úgy Pochobradsky dr. mint Klafter dr. mélyen meg volt rendülve. A kihallgatáskor különösen Klafterné hidegvére volt feltűnő. Háromszor vezették el a gyermek holttesté­hez, de megbánást tette fölött nem mutatott Kihallgatták még a többi hozzátartozókat is, de kiderült, hogy egyiküknek sem volt tudo­mása a két asszony végzetes elhatározásáról. Skácel fegyverkereskedő kijelentette, hogy Klafterné, akit személyesen nem ismert, szom­baton igen nyugodt lelkiállapotban jött be az üzletbe. Browningot kért, de a kereskedő el­utasította kérését, mire az asszony orvosi iga­zolványát vette elő. Még azután sem akarta Skácel kiszolgáltatni a fegyvert, de az asszony oly nyugodtan, mosolyogva beszélt, hogy nem is gondolhatott rá, hogy tragédia van készülő­ben. Klafterné még kijelentette, hogy a fegy­vert orvos férje számára vásárolja, akinek nagy pacienturája van Prága egyik kül­városában, egyúttal megígérte, hogy a legköze­lebbi pardubitzi időzése alkalmával elhozza a fegyverviselési engedélyt is. Skácel csak ez­után adta ki neki a fegyvert. Skácel végül még megkérdezte az asszonyt, nince-e valami rossz különösen a szegénysorén pácienseknél, akiket állandóan ott lehetett látni a rendelőszobákban. Klafterné közkedveltségének bizonyítéka, hogy ma délelőtt tizenegy paciens jelent meg Klafter dr. ren­delőjében s kijelentették, hogy hajlandók az esküdtek előtt felesége jóságáról és jólelkíb ségéről vallomást tenni, A Klafter-házaspár gyermektelen volt. Klafter dr.-né minden szeretetét chrudimi nővére gyér- mekeire pazarolta. Nővére kisleányát nagyobb összegre biztosíttatta, hogy biztosítsa hozomá­nyát s azzal a tervvel foglalkozott, hogy Péter unokaöccsének később átadja prágai rendelő­jét. Minden vasárnap Chrudimba utazott e első útja nővéréhez és ennek gyermekeihez vezetett, csak azután látogatta meg hetvenéves anyját.. Pochobradsky Péter igen tehetséges gyermek volt, osztálya legjobb tanulója, Különösen a festés­ben árult el jelentős tehetséget. A fiú valóság­gal festő-csodagyerraek volt. Pochobradekyné nagy befolyással volt mindig bugára. Nem volt olyan kívánsága, amelyet Klafter dr.-né idegbeteg nővérének ne teijesitett volna. A két asszonyt még tegnap átszállították a chrudimi kerületi bíróság fogházába. Klafter dr. még szombaton reggel visszauta­zott Prágába és este hat óráig rendelt. Csak este hatkor értesült arról, hogy távollétében mi játszódott le Pardubitzban. Erre nyomban Chru­dimba utazott, ahol vasárnap feleségével be­szélgetett a vizsgálóbíró előtt. Klafter dr. ki­jelentette egv prágai lap munkatársa előtt, hogy közösséget vállal feleségével és soha sem fogja elhagyni. Azcm az utón, amelyen most az asszonynak el kell indulnia, változatlan szeretettel fogja el­kísérni. Jogilag az eset világos. Klafter dr.-né gyilkosság vádjával fog a chrudimi esküdt­szék elé kerülni. Könyörületből történő gyilkosságot a törvény nem ismer. a hAlálgyötrelmek megrövidítését nem is­meri el sem a büntető törvénykönyv, sem az orvosi etika. » Az orvos a szerencsétlen áldozatiban csak a beteget látja, akit meg kell vagy igyekeznie kell meggyógyítani s akiről tudja tapasztalat­ból, hogy az életösztön lankadatlanul dolgo­zik benne, bármennyire te óhajtja á beteg a kínok perceiben a halált. A megriadt lélek mélyén ott él az utolsó pillanatig a vágy az élet után. Az orvos és a jogász attól fél, hogy ne történjenek bűnös visszaélések az euta­náziával s ezért tiltja törvény és etika, azon­kívül pedig van még egy nem kevésbé fon­tos momentum: számos esetben, amelyekben biztosnak és elkerülhetetlennek tekintik a halál bekövetkezését, a beteg minden szak- tudósi várakozás ellenére is felgyógyult. „Nem tótok, nem tótok1“ Pochobradsky Péter, a chrudimi reálgim­názium negyedik osztályának hallgatója, az ottani tanítóképző intézet egyik tanárának fia, pénteken délután, amidőn apja az inté­zetben tartózkodott s anyja zongoraóráit adott, Breitfeld Rudolf nevű joghallgató unokaöcs- csével vegyi kísérleteket folytatott szülei villájá­ban. Fehér foszfort kevert egy lúgos klórvegyü- lékkel egy hatalmas tálban. Hirtelen felrobbant a keverék. A robbanás oly heves volt, hogy megrázkód­tatta az egész házat s annak a szobának az ablakait, amelyben a végzetes kísérlet folyt, bezúzta. Breitfeld nyomban a robbanás után elmenekült és sértetlen maradt, de Pooho- bradeky Péter súlyosan megsebesült. Balkezének valamennyi ujját leszakította, ügy hogy csak a véres csonk maradt, egész arca el volt égetve, egyik szeme teljesen ki­folyt s a másik szemét is megperzselték * lángok. Amikor a következő pillanatban a szeren­csétlen fiú anyja beszaladt a szobába, Pooho­bradsky Péter a szoba közepén állott s ezt kiáltotta: „Nem látok, nem látok!“ „Tehát hetvenszázalékos lehetősége a teljes megvakulásnak. Nem lenne jobb, ha a fiú szenvedéseinek gyors véget vetnénk? Mint nyomorék nem fog tudni élni!“ Salus dr- ezután még összegzőben kijelen­tette Klafternénak, aki az izgalomtól és az ijedelemtől csaknem mereven ült a betegágy7 szélén, hogy a mindenféle komplikációk le­hetősége oly nagy, hogy nem lehet a katasz­trófa kimenetelére vonatkozólag konklúzióra jutni Végül te Klafter dr.-né és Salus tanár megállapodtak, hogy mihelyt lehetséges, át­szállítják a fiút a professzor prágai kliniká­jára. A tett Klafterné az éjszakát nővére, Podhobrad- skyné ohrudimi lakásában töltötte. Az egész éjszaka a két asszony ébren volt. Klafterné nyíltan föltárta nővére előtt a fiú szörnyű helyzetét s ekkor a két asszony arra a gon­dolatra jutott, hogy a szerencsétlen gyermeket meg kell szaba­dítani szenvedéseitől. A gondolat az anya lelkében érlelődött meg. Kijelentette húga előtt, hogy a fiút meg kell ölni, ő maga vállalkozna erre a szörnyű tett­re, de nem teheti másik gyermekére, ,a ti­zenkét éves Alexandrára való .tekintettel. Klafter dr-né erre Ígéretet tett, hogy feláldozza magát. Reggel, anélkül, hogy férjének és sógorának említést is tett volna az éjszakai elhatáro­zásról autón elment Pardubitzba és meglá­togatta a beteget. Azonban nem ment be a szobába, csak az ajtót nyitotta ki s betekin­tett a betegágy felé. Azután újból megkérdez­te a kórházi orvosokat, vájjon megmenthe­tő-e a fiú szemevilága. Mikor bizonytalan vá­laszt kapott, bement a városba # fegyverbereskedé&t keresett. Betért Skácel puskamüveshez és revolvert kéri Mikor a revolvert megvásárolta, elment a Veselka-szállóba és megebédelt. Déli két órakor, amidőn látogatási óra volt a kór­házban, sógorával, Pochobradsky val autón visszatér ta kórházba. Bement vele a beteg­szobába, egyetlen szót sem szólt, de kevés idő múltán Szerdán érkezik Rámába Gömbös miniszterelnök á két kormányelnBk megbeszéli mindazokat a kérdéseket, amelyek a nemzetközi Helyzettel, valamint az időszerű magyar és olasz vonatkozásokkal állnak kapcsolatban Budapest, nov. 7. (Budapesti szerkesz- ösógünk telefonjelentése.) Gömbös Gyula miniszterelnök kedden este utazik Rómába, ahová szerdán éjjel érkezik meg. Három na­pot tölt ott és vasárnap, vagy hétfőn érkezik vissza Budapestre. Külföldi lapok, különösen francia és jugoszláv sajtóorgánumok ©z uta­zással kapcsolatosan azt Írják, hogy Gömbös uj gazdasági és politikai megállapodás léte­sítésére és az Olaszország és Magyarország közt eddig fennállott kapcsolatok kiszélesíté­sére törekszik. Beavatott körök megállapít­ják, hogy ez a beállítás hamis. Gömbös mi­niszterelnök csupán arra használja fel római látogatását, hogy megbeszélje mindama kér­déseket, amelyek a nemzetközi helyzettel, va­lamint az időszerű magyar és olasz vonatko­zásokkal állnak kapcsolatban, altár politikai, akár gazdasági téren. Az olasz lapok a látogatásról Róma, november 7. A lapok foglalkoznak Gömbös Gyula miniszterelnök küszöbön álló látogatásával; közük Gömbös arcképét is, kiemelve a látogatás nagy jelentőségét. Hangsúlyozzák, hogy a fogadtatás program­ján több demonstráció szerepel, amelyekkel a magas vendég párti tiszteletüket akarják nyilvánítani. Gömbös miniszterelnök tiszte Itére rendezendő ünnepek során nagy foga- dóesl lesz, azonkívül Katonai díszszemle is. Róma, november 7- Az olasz sajtó rendkí­vüli jelentőséget tulajdonit Gömbös Gyula és Mussolini küszöbön álló találkozásának. A magyar miniszterelenököt utján elkiséi Apor báró, a inagya. külügyminisztérium politikai osztályának főnöke, továbbá több magasran' gu tisztviselő. Gömbös tábornok tiszteletére katonai díszszemlét rendeznek. A magyar miniszterelnököt római tartózkodása során a pápa is kihallgatáson fogadja. Gömbös Gyula hazafelé utazlában hódoló látogatást tesz az olasz királyi párnál a Piza melletti san rosoréi kastélyban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom