Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-06 / 253. (3066.) szám

o

1932 november n, vaSámaip.

^M<MtMAtí&AR.-HYKLSÍÍ

Modern mese:

a kontinensek repülőasszonya Elly Beinhorn az előadói asztalnál

Becs, november elejeOtt kezdődik, ahol minden modem mese — az újságokban. Egyszer csak arról kezdtek írni a lapok, hogy valaihol a legsötétebb Afrikában, ahol még a madár se jár, csak fenevadak és mozioperatőrök, megtámadtak a bennszülöttek egy német repülőnőt. Néhány hónájp múlva Pesten tiint feL, majd arról szól a fáma, hogy a „világ teteje1', a Pa- mir plató szédítő magasságait járja. Utána India titokzatos földje felett repül... Ausztrália felé. Jól emlékszünk még minderre- És most itt van előttünk egyszerű estélyi ruhájában a pódiumon, ő, a kontinensek és világtengerek repülő asszonya: Elly Beinhorn.

Amíg csak repült és az újságokban olvastunk útjairól és kalandjairól, néma csodálkozással ugyan, de azért megnyugodtunk: valahol, a távol ismeretlenben egy nő utánacsinálja azt, amire eddig csak a férfiak leg- vakmerőibbjei vállalkoztak. De kétszeresen csodálkoztunk, hogy a sport lady tökéletes megszemélyesítője átül a volán mellől az

gyatott perzsa falucska mellett. Napokig vár, mig a Ford-autók ősatyján öt arab és félév alatt felgyülemlett posta kíséretében megindulhat a legközelebbi „város11, Shiras felé az elromlott motor kijavításához segítséget kérni. Tiz napig tartott, mig végre életjelt adhat magáról. Ezalatt a sajtó már eltemette a végtelen homoksivatagokba. Shirasban, szerencséjére, a véletlen éppen akkor hoz egy impressziókat gyűjtő amerikai pilóta- ujságirót, aki örömmel vitte vissza gépéhez és volt segítségére annak kijavításában. A szenzációt és megtalálásának körülményeit ő tudatta a világgal: Elly Beinhorn még él!

Ez a kaland se rettenti vissza- Folytatja útját Látni akarja a föld legmagasabb hegyét, a Monté Everestet. Keresztülrepül Nepálon a Himalaya felett 5000 méter magasságban. Szembe a nappal, a föld legrégibb s legcsodálatosabb kultúrái felett. India: Delhi, Benares, Kalkutta s tovább a fehér elefánt országa: Sziám felé. Baog-k okban megpihen és itt találkozik Marga von Etzdorf- fal, a másik világkörüli repülőnővel. Kínába akarja további útját venni és Japán felé, de a „kollegina11 lebeszéli. így elkerüli a keleti tűzfészket, de csak azért, hogy még merészebb útra vállalkozzon- Az emberiség bölcsője felett repül, végig a nagy és kis Szunda szigeteken: Szumatra, Jáva, Báli és Timior. Aztán a végtelen tenger. A horizonton csak fehér felhőárnyak. Ugyan mit érezhetett ott, egyes-egyedül, csak a motorja járását lesve a végtelen légoceánban?

Útja a nagy délkeletausztráiiai városokon át egyetlen diadalut volt- Hajón megy át Délamerikába Panamába. Végigrepüli a föld leghosszabb országát, Csilét, fölébe kerekedik az Andoknak, átrepüli a végtelen pampákat, hogy Buenos Airesben fejezze be útját.

Keresetlen hangon kommentálja a szebbnél-szebb vetitett képeket. Nem romantikus lény, legalább is igyekszik nem az lenni. De amit mondott és hozzá a kiépek: az az élő

romantika. Beképzelt lehetne, de csak egyszerűen önérzetes, mikor mérleget von saját teljesítménye felett: „Több kellett a tervem kiviteléhez s ahhoz, hogy ma itt beszélhetek, mint a butasággal kapcsolatban közmondásos vak szerencse...“

Igaza van: valóban több. Nagy bátorság, lélekjelenlét, idegek és erő a veszélyek, fáradtság és sok, sok nélkülözés elviseléséhez, amelyeket csak a napisugaras, szintes oldaláról szellemesen elbeszélt élményei közül kihagyott a fiatal repülő-hősnő.

Radványi Magda.

előadói székibe is. Ez még gondolatnak is bizarr! Ugylátszik Elly Beinhorn, ahogy nem félt az afrikai négerektől, úgy nem fél a kritikus, estélyiruhás, szmokingos közön ségtől sem.

Nemcsak a világkörüli repülő nő hat különösen a Konzerthaus aranyozott, pirosbársonyos környezetében, de a közönség is más, mint amilyen itt rendesen megfordulni szokott. Alig van nő, — ugylátszik ösztönösen idegenkedtek a konkurenciának e különös, nehezen legyőzhető módjától- Annál több azonban a férfi- Ma'rkáns, érdekes arcok; repülők, híres utazók, gazdászok, szenzációéhes újságírók s itt-ott néhány szakállas fej: tudós professzorok. Férfiak — eljöttek személyesen meglátni, meghallgatni azt a nőt, aki elmerószkedett az eddig csak nekik, a kiválasztottaknak fenntartott utakra. Vájjon hogy állja meg a helyét az előadói széken?

Női együttérzéssel drukkoltam az előadás megkezdéséig. Felesleges volt. Oly biztonsággal, mint fent a szédítő magasságokban, jelent meg a pódiumon is a leányarcu hősnő. Egy pillanatnyi csönd, aztán felhangzik a taps: Elly Beinhorn üde fiatalsága máris győzött.

Megérezte, vagy talán már meg is szokta, hogy ő a helyzet ura- Közvetlen hangon beszél. A kiejtése kissé érdesen bérlinies, de amit mond, azt oly közvetlen melegséggel mondja, minden tudományosságot affektáló nagykéoüség nélkül, hogy csak úgy elrepül a másfél óra. Olyan, mint egy modern mesemondó ez a vakmerő, akadályt, félelmet nem ismerő fiatal leány. Elviszi, elragadja hallgatóját messzi országok, ismeretlen tájak, gyermekkori álom világok felé.

Bevezetésként elmondja először a tavalyt, feltűnést keltett afrikai útját. Ezzel vonta magára a világ figyelmét. Az ut nyélbeütése végett Bodnár sik bécsi kutatóval levelezett férfiálnév alatt, mert, amint maga mondja: „női repülőkhöz nincs bizalom, — hogy miért, nem tudom.11 De aztán mindenütt szívesen fogadták- A legkülönbözőbb nemzetek, a föld legelszórtabb pontjain állomásozó katonai repülők egyenlő figyelemmel vették gondjukba a repülő berlini leányt. Sőt, még a négerek is, akik afrikai kényszerleszállása alkalmával gépét és személye épségét veszélyeztető érdeklődéssel vették körül a még sohasem látott nagy gépmadarat és a fehérarcu, idegen nőt , .

Az első sikeres ut még merészebbé tette — beszéli tovább — egymotoros kis gépén második útra készülődött. Hiába beszélik le, még nagyobb, vakmerőbb vállalkozásba fog — egészen egyedül. Az útvonal legeleje Berlin—Budapest egyhuzamban. Pesten váratlan, majdnem kétnapos pauza- „Motorhiba! De oly szokatlanul szives volt ott a vendéglátás és szép a környezet, hogy magam sem tudom, csakugyan két napig javi- toiták-e a gépet?11 Nagy bók egy világlátott Elly Beinhorn ajkairól!

A nagy hódítók s az újkori germán álmok utján repül tovább Konstantinápoly és Smvrnán keresztül Bagdad és India felé a modern és igazán hódító amazon. A perzsiai Bu bir előtt hatalmas szélviharba kerül és rno!orbib;< miatt kényszerleszállást kénytelen végrehajtani. Ismeretlen vidéken, elhaA FEKETE HEGYEK

ORSZÁGÁBAN

írta: HUNGARICUS VIATOR

Cetinje, 1932 őszénNéhány csúf esős nap után diadalmasan búvik elő az októberben is melegen simogató délvidéki napsugár.

A Prestolonasleduik Petar, Péter szerb trónörökösről elnevezett kiránduló hajó fedélzetén öreg, kiszolgált tengerésztiszttel beszélgetünk. A néhai osztrák-magyar flotta sok viharban résztvett vén tengeri patkánya volt. Mindent 'tudott, a régi időkből mindenkit ismert.

A Bocche di Cattaro felé úszik pompás hajónk. Messze távolból a Lovcen kétszeres körvonalai rajzolódnak a korán esteledő kékbe.

— 1918-ban itt zúdultak ránk — meséli — a legnehezebb idők. Február elsején itt tört ki az első matrózlázadás. Az erős dalmát boroktól, no meg a szállingózó kósza hírektől megkó- tyagosodott matrózok azonban megfeledkeztek a németek ugyancsak itt cirkáló U hajóiról. Pa- rázk tüzelés támadt közöttük, a Kronprinz Rudolf nevű osztrák hajó is a lázadók segítségére sietett.

— A tisztek gúzsba kötve a kabinokban hevertek, a hajót egy altiszt vezette, a kapitányi hídról lőtték le a németek ezt az árulót, a lázadást egy-kettőre vérbe fojtották.

— Rég volt, elmúlt história lett mindebből, uram, ma már csak diákok tanulják iskolákban, s nekünk öregeknek jut olykor-olykor valami eszünkbe.

*

A Punta d‘Ostro s a Punta d‘Arca sziklaóriásai kucsmáé gárdaként állnak a világ legideálisabb fekvésű hadikikötője, a cattarói öböl átjáróinál őrt.

Meredek sziklafalak védik, fjordszerü öblei Norvégia legszebb tájaira emlékeztetnek. Mig azonban odafönn, Trondjhem táján, julius közepén plédekbe burkolózva gubbasztottunk, — az Adria ez őszi melegében az éjszakákat is nyílt fedélzeten tölthetjük, — partok mentéről felhangzó ismeretlen dalok altató zenénk, g ha nem hortyogna közelemben egy hordónyira hízott mosztári pasa, — ezeregyéjszaka varázslatos birodalmában képzelném magam.

Karéjnyi hold halványzöldjétől világítva furcsa kisértetként merülnek a tűnő hullámok közül az elszórt szigetecskék szikláin kuporgó várromok, keserves panaszként csilingelnek a parti kápolnák harangocskái.

Hátborzongatóan szép, idegnyugtatóan csendes a tenger simára pihent őszi éjszakája.

Dehogy is kerül szememre álom. Hulló fény éles csikót rajzol a nagy kékség ránkfeküdt horizontján, — életünk parányi eseményei, múltúnk szétszórt porszemei mint ezernyi csillag villognak a végtelen mindensógben.

Mily sajnálatraméltó, földönkuszó nyomorult férge ennek az őrök világnak a nagyravágyás, gyűlölet, irigység, ezernyi hiúságában kínlódó emberi lény: nem ismeri, nem is látja, de talán nem is akarja észrevenni a szépet, kicsinyes gondolatkörében gyémántnak véli a csillogó kavicsot, s parányi érzések örök játékai között óceánok hátán ringatja rövidlátó képzelet.

*

Mint reggeli fürdőből előbuvó szőke hableány, napsugár-hajával bontottan mászik tengerkádjából a dórcsipte őszi hajnal.

Gikk-cakkos íjord-öblök között botorkál célja felé hófehér hajónk, Tisztára mosott testén megtörik a feléje lövelt reggeli napsugár. Magasat nyújtózunk, széttárt karokkal üdvözöljük a felóbreddt Csodát. Utcsinálónak leghatalmasabb szolgáját, a napot szalajtja elénk. S mint egérfogó szűk ajtaján, öbölbe vezető keskeny bejáraton surran át felébredt hajónk.

A Verigé-nek keresztelt alig negyed kilométernyi széles befutón Lajos magyar király birtoklása idején láncot húztak az összehajtó part- csucsok között, könnyedén zárhatták el az öbölbe igyekvő hajók elől az utat.

Az utolsó háború alatt erre a két csúcsra épített betonerődből meredtek a legnehezebb parti ágyuk, s lélek az ajtón se be, se ki, — a legparányibb lélekvesztő sem surranhatott át.

Nagy hajónk háboritlan sétál át a kitárt tengeri kapun. S megélénkül körülöttünk minden. Kócos matrózlegények póznára kötött kefével sikálják a fedélzet amugyis tisztára locsolt padlóját, csurgó patakocskák tisztátlan erecskéi között emelgetjük lábaink hegyét, érzékeny Zeiss-gukerrel vizsgálgatjuk az immárom világosba borult felénk szaladó partot.

Kóomadzaggal átkötött csomagjai, gágogó marhával megtömött kosarai között nehezen kászálódik kifelé a fedélköz szegényes népe.

Még egy-két óvatos fordulat, — a Lovcen ránkmeredt sziklafaláról pattan vissza, a hajó érkezését jelző fülsiketítő kürtszó — hajótvárók tömege integet, nyikorognak a lefutó láncok, tolják hajónkra a kerekes hidat, fehér sapkás 6'tewardok noszogatják a kifelészorongó népet, bőröndjeinket sötétárcu montenegrói hordár kapkodja, — Ég veled tenger, — helyben vagyunk: Cattaro.

Kevés az első és másodosztályú utas, a ce- tinjei autóbuszjáratot október elsején beszüntették, csupán két bérautó kínálkozik a hajóállomáson.

— Oda-vissza, mint az autóbusz, nyolcvan dinárért viszem, Cetinjébe, ha három utasom lesz, akár rögtön indulhatunk.

S máris jelentkezik egy fátyolos hölgy, s egy kereskedelmi utazó. A négy üléses kis gépen kényelmesen elhelyezkedünk, podgyászo- mat. a cattarói Hotel Graz portása veszi őrizetbe, a huszonnégy órás kiruccanásra toilette- táska is elég.

S hajrá, — a világ millió szépségeinek egyik legnagyszerűbb, bár parányi része — következikA közel kétezres Lovoenre vezető stratégiai utat annak idején az osztrák-magyar monarchia katonai mérnökei építették.

Veszedelmesen érdekes, huszonöt felfelé Ívelő kanyarulatból áll a meredélyes ut.

Alulról, a cattarói öbölből nézve el se hin- nők, hogy autóval a felhőkben úszó csúcsokig juthatunk.

— Bizony. Isten kísértése ma is fel-alá rohanni e sziklákba vágott szörnyűséges utón. Háborús éjszakákon nem egy katonákkal zsúfolásig rakott, teherautó- gurult a haláltrejtő mélybe. Mit számított akkori időkben az em-1 borélet! Harminc—negyven bakával több vagy! kevesebb, — ki kereste, — ki bánta?

Nagyritkán kerülünk útközben emberrel ál-! lattal szembe. Öregedő anyóka ros ka dúsig. ra-: lcott gallyfával igyekszik a magasból a városba, — a mélybe.

— Nagy itt a szegénység, jegyzi meg gépvezetőnk, — két dinárért adja el e vén asszony Cattaróban a hegy tetején hajnal óta összeszedett aprótüzelőfát, s valószínűleg sötét, este lesz, mire kunyhójába ismét felér. Igaz, a mai bukott árak mellett a két dinárért hét-nyolc kiló kukoricát vásárolhat, s ez családjának három-négy napra is elég. Fürt . szőlő, egy-két korcs aíma a megdarált kukorica mellé egé6z napi táplálékuk.

A leggonoszabb szerpentin után, a Gorazda nevű erősség közelében megállítjuk a gépet.

— Egy kis panoráma, — tálalja elénk a felséges látványt a soffőr. Repülőgépből sem tekinthetnek át* * kényelmesebben a gondosan megrajzolt térképként elénktáruló képet.

Vörhenyes rámába „üvegzöldből aoélkékbnl- lámzással11 vágott tükörlap (plagizálom Zilahy: „A lélek kialszik11 bajóolvasmányként magammal vitt regényéből) az őszi lombruhájába öltözött tengeri táj. S a tükörkép tetejére ragasztotta aranyos rózsa, — az őszi napsugárban ragyogó Cattaro (Ez már házi főzet,).

Gabonás zsákokkal rakott katonai teherautó szuszog el mellettünk, — legszükségesebb élelmet szállítják a sziklák közé ágyait hegyi falvakban küzködő népnek.

Isten lenne csak a megmondhatója, e kecskerágó sziklás talajom hogyan élhetne máskülönben a fekete hegyek néhány ezernyi lakója.

Jó másfél órás ut után emherlakta vidék, az ezer méter magasságban szerteszórtan épült Njegus falu Grand Hotelje, — utszéli kocsmája előtt csinál hal-ot a gép.

Jól megtermett sötétbőrü ember siet a kocsmából felénk.

— Jó reggelt Mirkő, — vendégeim kávédra szomjaznak, három ibrikkel s ráadásul részemre is főzhetsz eggyel.

Előre jelezte gép vezetőnk, hogy njegus i Grand Hotelben főzik messzetájon a legjobb törökkávét. A kávé csakugyan kitűnő, ám erős a gyanúm, hogy Mrrkó gazda soffőr barátja nem minden érdek nélkül dicséri a njegusi kávét s az a darab fekete kolbász, imit kávéja mellé rakosgat kenyerére, nem az ő budgetjét terheli. Ám üsse kő, üzlet üzlet, pompás kávénk hörpimtgetése közben tömérdek zamatos históriát mesél ráadásul a bőbeszédű „hotel ier11 s történetei még színesebb aláfestéséül egyre-másra cipeli elénk családi ereklyéit, többek között Mirfco Vojvo- da berámázott képét, melyen a hírneves montenegrói hős Grakovác mellett hegyi csapatai élén szuronyrohaimimal veri le a törököt.

Régi montenegrói viseletbe öltözött lógós bajuszu öreg gorác is ott pipáz közelünkben s Mirko barátunk lelkes magyarázatai közben bozontos szemöldökével hunyorgat. Azt hiszem, jó néhányszor s mindinkább bővülő kiadásban hallhatta már a gazda hősi elbeszéléseit Nikita ittragadt fegyvertársa.

Mert őt is regéi folytatásába szövi a fecsegő Mirko s úgy állítja elénk az öreget, mint aki Nikita fejedelem s az Obrenovicsek elől annakidején a fekete hegyek közé menekülő Ka.ragyorgye Péternek is bizalmas barátja volt.

— Jam alias vidi ventos, szólal meg, veszi át Mirkótől a szót a nyugalomba vonult vén harcos, s mesélne tán még máig is harcosnál harcosabb történeteket, ha nem szólal meg kávéja mellől autónk derék vezetője:

— Elég a szóból, sietnünk kell, nehogy ránkesteledjék az álmos október.

Fekete hegyek terméketlen sziklái között kacskaringóz tovább a kis négyüléses gép.

Az Orjen és Lovcen felhőkarcolói kézfogás- nyira nyúlnak előttünk, kiálló szikláik talpalatnyi földjére mint fecskefészkek talpadnak vakszeimü klastromok.

— Közel Istenhez, messze emberektől: — hajtotta őket régmúlt századokban e rideg magányba a vágy s mig emberek oldok lesi vágya ide is épített ágyúi részére utat, zergénéi. sasnál alig szökkent, keringett köröttük más.

Á Lovcen legemelkedettebb pontjáról táv A magasba s a még távolabbi mélybe láthatunk. Délen a 2500 méter magas Kom, nyugaton a 2600-as Durmitor sötét sziklacsuosai fenyegetnek s mintegy vigaszul a sok feketeségért, a nagy messzeségből a Skutari-tó ezüstbe foglalt smaragdja csillan biztatóan felénk.

A földkerekség leghatalmasabb dómja sem ér fel ez Isteu-épitehe Szentegyházzal, a Fekete Hegyek vad bájának szomorú, szépséges szentségével.Kettős tornya a Lovcen és Orjen felhőfüggönnyel himzett síkja, oltára Njegus őszi kiki- riccsel himzett síkja, tömjén füstje a völgyekből szálló őszi köd, harangszava nyájak ko- lomipja, ministráns gyermek csengetyüje a borókabokrok között csilingelő őszi szél. Is- tentagadó. hitetlen szovjet, templomromboló Sztálin, ide jöjjetek Istent keresni, isimerni imádni, Isién borzalmasan szép, utánozhatatlan nagyszerű alkotásában önmagátok lelki- nyugalmát megtalálni.

*

Még egy fordulat, még egy hajtás s lefelé rohan velünk a gép, a Njegusok, Da.nilók. Ni- kiták fővárosa, Getinje pirosfedelü házai, mint ránk váró kedveseink pirosszegélyü kendői integetnek, mosolyogva fogadják a messze.Távol ból közéjük tévedt kiváncsi idegent.

■W Olvasta vasárnapi számunkban Keresztrejtvényrovatunk legújabb karácsonyi pontversenyét?