Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-06 / 253. (3066.) szám

*<■ |TV MM SZÁMUNK fi ftPES NETTEL 28 KBM. ára 2 ag@reita (3066) szám a Vasárnap ■ 1932 november 6 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. A képes meliéklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1*20 K£, vasárnap 2.—K£. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága Il„ Panská ulice 12, 11. emelet, — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága 11., Panská ulice 12. 111 emelet Telefon: 34184. SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP. PRRHfl AZ UJ OLASZORSZÁG Irtás SZVATKÓ PÁL Prága, no vembe r 5. A Piazza Venezia fölött sűrű porfellegek úsznak. A perzselő melegben sok száz fél­meztelen férfi dolgozik, hogy a tér és a Fó­rum Romanum közötti öreg házblokkokat el­tüntesse az útból és elkészítse az uj Róma legszebb útvonalát, az egyik legnagyobb ará­nyú arcki tektonikus munkát, amit az Örök városban a renaissance óta végeztek. Vilá­gos pineasorok fogják összekötni a régi Róma emlékeit a Piazza Veneziával, az ifjú Itália szivével. Történelmi szimbólumnak is nagy ez a munka, — de sokkalta nagyobb, mint az uj olasz aktivitás szimbóluma, mint óriási arányú közmunka, amit a világkrizis leg- rettenetese'bb éveiben szaporán és bizva vé­geznek Olaszországban. A fasizmus uralomnajutásának tizedik év­fordulójakor sok kritikus lélek és hibákat látni vágyó ellenfél utazott Olaszországba. Most olvassuk jelentéseiket s a különböző álláspontok lerögzitéséből körülbelül kihá­mozhatjuk, hogy hol áll és hová jutott Olasz­ország a marcia dél Roma után tíz esztendő­vel. Sok elvi ellentmondást, sok baljóslatot, sok kétségtelenül rosszat jelentő igazságot ol­vasunk, de a kritika egyben megegyezik: a krizis ellenére határtalan mozgalmasság, épitő munka és szervező tevékenység folyik Itáliában. A krízistől sújtott országokból jö­vők egyenesen elképednek ennyi aktivitás láttára. Ahová érkeznek: munka, újítás, in­dulás, befejezés. Itt van Róma hatalmas át­alakítása, a hétszázezres városból másfélmil­liós teremtése, itt van a Velencét a száraz­földi Mestrével összekötő gigantikus betonút, ami, ha elkészül, a technika egyik csodája •lesz. Itt van az éppen most befejezett milá­nói pályaudvar, a világ legnagyobb fejpálya­udvara. Amerre a vonat visz, mindenfelé lá­zas tevékenység. Kettős vágányokat építenek, kicserélik, kurtítják a pályatesteket, a Tu- rinhól a Riviérára vezető hegyi vasútvonalat most fejezték be, Turinban vadonatúj gyárte­lepek fogadják az érkezőt, Milánóban az utas látja az uj villamosmüvek szép telepét, Rres- ciában most nyitották meg a vadonatúj főte­ret a nagy nyilvános épületekkel, mindenfelé uj városnegyedek keletkeznek, ősrégi mocsa­rak válnak termőfölddé, régi kopár dombo­kon üde zöld lombok pompáznak, az uj kikö­tőkben uj flotta horgonyoz, a „Saturnia“, a „Conte di Savóra*', a „Neptunia1* óriáshajók s élükön az ötvenötezer tonnás „Rex“, melyet csakhamar a már épülő, még nagyobb „Dux“ fog követni. Ha igy megy tovább, az olaszországi ván­dorok a klasszikus földön nem fogják többé az ókor és a renaissance műemlékeit csodál­ni, hanem azokat az alkotásokat, amelyekkel Mussolini szórta tele az elhanyagolt félszige­tet De ne gondoljuk, hogy a fasizmus megelég­szik azzal, hogy rendet, nyugalmat és hala­dást varázsolt az appenini félszigetre. Musso­lini oélja nemcsak az, hogy uj Olaszországot teremtsen, hanem elsősorban az, hogy u j olaszt teremtsen. A fasizmus nem épitő- vállalat, hanem világnézet. A világháború idejéből tudjuk, hogy tizdiusz évvel ezelőtt mindenki lenézte a „digó*‘-kat. Nemcsak el­lenfeleik, a központi hatalmak, hanem szö­vetségeseik is, akik gyáva, rendetlen, elha­tározásnélküli cigánynépnek tartották az év­századok óta minden nagyobb' lendületre kép­telen rongyos déli népet. Tudták, hogy az olasz nemzet gyönyörű egyéni teljesítmé­nyekkel tudja a világot elkápráztatni, de mint kollektivum értéktelen és kisemmizhe- tő. Clemenoeau-ók ki is semmizték őket a békeszerződésekben s ha a megalázott pla­szok a jussukat merték követelni, gúnyosan a világháborús vereségekre utaltak, vagy a belső rendetlenségre, eladósodottságra, Ca- porottóra. Az olasz nép évekig hallgatta a oa- porettói vereség vádját s hiába hivatkozott Vittorio Venetora, vagy arra, hogy a franciák is vesztettek néha a világháborúban, szövet­ségeseik csak mosolyogtak rajtuk. Caporetto letörülhetetlen bűn volt, gúny tárgya, de Clharleroi például, ahol a franciák csaknem megsemmisültek, hősi vereségnek számított. Ebből az igazságtalanságból, ebből a lené­ző gúnyból született meg az uj olasz na­cionalizmus, a fasizmus. Az olasz nép évszá­zados tétlenségében a felszín alatt uj római erények kristályosodtak ki, a fiatal generá­ciók egyre jobban érezték, hogy a külföldi vádakban sok igazság van, a lenézés jogos és valami nagy-nagy felkerekedésre van szük­ség, hogy egy uj caesari forma visszavesse a külföld bénító fölényeskedését és Itália újra az első vonalba kerüljön, arra a. helyre, ami megilleti. A világháború iskolája s a későbbi kisemmizés tanulsága olyan volt, mint a ta­vasz, mely kipattantja a csupasz fán a rü­gyeket. A nagy explozió megtörtént. Eredményhez vezetett? Más lett az olasz, mint aminek 1922-ig az európai közvélemény tartotta? Ak­tívabb, erősebb, szivósabb, kollektivabb? A negyvenkétmillió olasz ember ma ér annyit, mint ugyanannyi német, angol vagy francia? Azt mondják, akik Olaszországból jönnek, hogy az olasz ember nem oly vidám többé, mint ezelőtt volt. Szigorú, komoly, — csak­nem komor és sötét. Elgermánosodik, el- északiasodik, tömegekben gondolkozik és, ön­ként rendet, fegyelmet tart. Egyesek szerint ez a fásizmus rendőrállamának következmé­nye, mások szerint ez a belső átalakulás első etappéja: koncentrálás, lelki gyakorlat, erő- telitettség. Az olasz ma talán már olyan jó katona, mint a francia s olyan fegyelmezett, mint a német. Epikureista és hedomista köny- nyelmüsége eltűnt, újra eszmék h&vitik, ami nem történt meg Itáliában a renaissance óta. Volt idő a pihenésre. Az olasz nép szelle­me friss és elhasznál a tlan. * Eszme? Mi lehet az eszme, ami Mussolini épületét összetartja? A szocializmus Julián Apostatája ő, aki a diadalmasan haladó „uj eszmék** között vissza akarja varázsolni a tönkrement régit, mert az szebb volt? A ka­pitalizmust akarja megmenteni? A kapitalizmus alapjában véve nemzetközi jelenség, de okos vezetői azonnal a különbö­ző nacionalizmusok szolgálatába állították, amint 'észrevették, hogy a modern nacionaliz­mus nem „quantité négligeablé*. A második internacionálé szocializmusa is sokhelyütt a nacionalizmusok kiszolgálója lett, mert nem győzhette le őket. Rossz, vagy jó jelenség a nacionalizmus, ne kutassuk, de annyi tény, hogy létezik és hat. Mussolini ebből a tétel­ből indult ki, amikor a nacionalizmust meg­tette rendszere alapjának. Eddig a nagy tár­sadalmi rendszerek, főleg a kapitalizmus, igyekeztek a nacionalizmust a saját képükre megformálni s más nacionalizmus például, mint a kapitalizmus alapján álló, Európában alig volt elképzelhető. Mussolini megforditot­Grasschmid: A békés és együttes munkára mindig késznek fogja találni a szlovákság a magyarságot A keresztényszocialista párt elnöki és kongresszus-előkészítő bizottságainak tátrafüredi ülésén Grosschmid szenátor kifejtette a párt álláspontját a bel­politika aktuális kérdéseiben — Üzenet Zólyomba: Nem bölcs dolog csak a szlovákok részére követelni az autonómiát ötátrafüred, november 5. Az országos ke­resztényszocialista párt elnöki bizottsága és a november 30-ára kitűzött kongresszus elő­készítő bizottsága november 3-án, csütörtö­kön Ótátrafüreden együttes ülést tartott, amelyen majdnem teljes számban megjelen­tek a két bizottság tagjai. Az ülésen Gros­schmid Géza dT. szenátor elnökölt, aki nagy figyelemmel és helyesléssel fogadott beszé­dében a következőket mondotta: Grosschmid megnyitó beszéde — Pártunk ezidőszerint érvényben lévő szervezeti szabályai megkívánják, hogy az országos pártvezetőség a háromévenként tar­tandó országos kongresszuson rekonstruáltas- sék és az ujjáalkotott országos párt vezető ség válassza meg a párt országos elnökét. A párt életében ezen mindenkor nagy horderejű esemény a folyó éviben komplikálódott az­zal, hogy a kongresszus magatartását meg­előzte a párt elnökének közbejött lemondása. A szervezeti szabályok pedig a kongresszus összehívására és előkészítésére hosszú ha­táridők betartását teszik kötelezővé és igy a párt elnökének lemondását követően a kongresszus megtartásának legközelebbi ha­tárnapja f. évi november 30-ára esik, amikor­ra az ezen átmeneti időben a párt vezetését irányító elnöki bizottság a kongresszust egy­be is hívta­— Mindezek dacára kétségtelen, hogy e rendelkezések pontos betartása az ügyme­netet és a politikai eseményeket nyomon ki­sérő állásfoglalást, átmenetileg, a kívánatos­nál nehézkesebbé és lassúbbá teszik és ezért szükséges, hogy a mai, az országos kongresz- szust és az azt megelőző pártvezetőségi ülést előkészítő ülésünk alkalmából az időközi belpolitikai eseményekkel is foglalkozzunk. A megoldatlan válság — In médiás rés intonálva a kormányvál­ságra kell utalnunk, amelyet egyrészt a kor­mányt támogató pártok koalíciójában, más­részt az agrárpártban mutatkozó bomlási folyamat idézett elő. A rekonstruált kabinet egyéni változásai azonban a válság megoldására még nem nyújtanak garanciát. Amennyi a kormányalakítási tárgyalásokból eddig kiszivárgott, abból nyilvánvaló, hogy a költségvetés egyensúlya még ninos bizto­sítva, a fizetésleszállitások erre nem ele­gendők és a kormánybemutatkozás ünnepi aktusát rövidesen más fedezeti források ke­resése, más szóval adóemelés fogja követni- A munkanélküli segélyjáradék állami ki­egészítése leszállításának kérdése megoldat­lan maradt et'b. Ezekből és abból, hogy az agrárpárt agresszívebb emberei kerülnek a régiek helyére, hogy Trapl pénzügyminisz- ter megtartotta tárcáját, már most arra le­het következtetni, hogy ha megannyi többszörösen miniszte­ri tárcát viselt politikus is kerül a kor­mányzás élére, ez a koalícióban levő el­lentéteket kiegyenlíteni, a fojtogató ipari válságot és a megnövekedett szociális ba­jokat orvosolni nem fogja. A takarékossági program vérszegény, mert nem a fizetésleszállitásban kellene az orvos­ságot keresni, hanem a hadügyi kiadások mérséklésében, nem a túlzott végrehajtások­kal keltene a bevételeket fokozni, hanem a imiunkanllkalmak nyújtásával a gazdasági •élet rekonstruálását és ezzel a fizetőképes­séget megteremteni. így azonban az uj kormány életképessége sem na­gyobb és jobb, mint volt a régió és előrelátható, hogy az eddigi ellentétek, a hosszú vajúdás után megszületett pillanat­nyi és hézagos egyezség alól, izzó szenve­déllyel fognak rövidesen újra kirobbanni. Ezen a még oly előkelő miniszteri lista sem segít. Sőt éppen az a körülmény, hogy a kabinet minden egyes tagja ismételten miniszteri állást viselt, bizonyítéka, hogy a válságból válságba sodró mentalitás nem javult, hogy a közállapotok javulása az uj kor­mánytól sem várható. — „ -.. servabit odorem testa diu“ mon­dotta Horatius. „Sokáig megőrzi az edény annak a szagát, amivel először töltötték meg-“ A mi parlamenti és kormányzási éle­tünk kezdettől való rendszerében van a hi­ba. Kérlelhetetlen pártérdekek állanak foly­tonosan szemben és az ezek kielégítése kö­rül folyó alkudozásokban (Folytatás a 2. oldat 2. hasábján) Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom