Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)
1932-11-06 / 253. (3066.) szám
to«<m-7VW&=ír-htriiA£ 1932 noveanlber 6, vasárnap. PL# Orvosok ezrei, köztük prominens professzorok, adták már le jegyzöileg hitelesített véleményüket a Togal-tablettákről. Togal biztosan segit Önön is és nincsen kihatással más szerveire. Fölerakal: Braunéra Apotheke „Zum weiBen Löwen", Prag II, Pfikopy 12. ta a tételt s a nacionalizmust állította előtérbe. Mindegy, milyen a társadalmi rendszer, tehet akár kapitalizmus, akár szocializmus, a fő a nacionalizmus. A nacionalizmus arra a társadalmi rendszerre esküszik fel, melyet igazságosabbnak és helyesebbnek tart. A nacionalizmus transzcendentális, eszmei dolog, mint a vallás, tiszta formáját nem érheti az anyagiasság vádja, ennélfogva nem egyéni vagy osztáiyérdekek fogják vezetni, ha az anyagi étet praktikus megoldását szolgáló valamelyik társadalmi rendszert elfogadja. Az, akit eltöltött a tiszta nemzeti eszme, nem tehet a kizsákmányoló rendszerek híve és föltéllenül oda fog pártolni, ahol egész nemzetének, mint koltektivumnak, az üdvét látja. Tudjuk, hogy a nacionalizmust csak a Mussolini-! éle koncepció tudta megmenteni s ha éppen egy kis utópisztikus történelmet kívánunk konstruálni, képzeljük el. hogy mi lelt volna Európával, ha 1922-ben Olaszországban nem a fasiszták, hanem az arditik győznek s Itália behanyatíik a kommunizmus karjaiba? 1922 októberében, az üzemek és a föld szocializálása után, a bplsevizmus kitörése jóformán napok kérdése volt Északolaszor- szágban s ha ott kitör. Németország sem kerülheti el a sorsát. Azután jött volna Európa. Mussolini gátolta meg az általános bolsevizá- Lást. A jövő fogja megállapítani, érdem volt-e ez. Ma csak egyet látunk: a fasizmus koncepciója uj Olaszországot teremtett s am> ennél tpbb, uj olasz embert, akivel mindenkinek számolnia kell Európában. Grosschmid szenátor beszéde (Tudósítás eleje az I. oldalon) nem akarják, nem is tudják talán megérteni az ország lakosságának azon egyeteme® érdekét amely nem abból áll, hogy az agrárokat vagy a szociáldemokratákat illeti-e a hatalom kezelése — hanem abban, hogy nemcsak az ezen, de a többi pártokba tömörült dolgozó tömegek és nemzetek szükségletei is egy síkban feküdjenek, egyformán elégittessenek ki. Ez azonban nem Így van! Érne az elmúlt 14 esztendő adja meg a nemleges feleletet. Ebből ered a magyarok, a szlovákok, a németek és a ruszinok folyton és mindenhonnan felhangzó elégedetlen sége. Várhatnak-e e nemzettek tagjai nemzeti és gazdasági bajaikra orvoslást azoktól a férfiaktól, akik e viszonylag hosszú idő alatt ismételten intézték az ország sorsát és országlásuk dacára e bajok és sérelmek még ma is égő sebei a köztársaságnak? Itt a szónok megemlékezik a köztársasági elnök legutóbbi, közismert nyilatkozatairól- Majd folytatja a kormánypolitika kritizá- lását. — A helyzet — úgymond •— ugyanis az, hogy az általános nagy nemzeti sérelmek orvoslása iránt érzéketlen kormány pár tok a kisebbségeknek nemcsak a békesze>rző-dése- ken nyugvó, de a természet őseire jégéi fogva feltörekvő követeléseit irredenta fészke- lődésnek tüntetik fel- Várható-e tehát ennek a mentalitásnak a megváltozása olyan férfiaktól, akik eddigi kormányzásuk alatt ezzel a beállítással fedték centralista és soviniszta céljaikat? — Maga az Elnök ur hívta fel egy alkalommal éppen á magyarság törvényhozóit, hogy pépük panaszát juttassák hozzá és ennek ők a tegillendó'bh és leglojálisabb formában — a parlamentben való feltárás utján ^ számtalanszor eleget is tettek. Ezeknek figyelemreméitatása módot nyújthatna tehát arra, hogy az itt élő magyarság kulturális, gazdasági és nemzeti sérelmeinek sokaságáról és mélységéről mindenki közvetlenül is meggyőződést szerezhessem — Legyen szabad azonban ez alkalomból utalnom arra is, hogy ezekből szerény magam is egy kötetre valót adtam közre és e könyvben, mint egy pohár vízben, visszatükröződik a tengernek, á kisebbségi sors tengerének minden keserűsége. Erre csak azért hivatkozom, mert az adott esettel kapcsolatban teljes tisztelettel, de nyugodtan merem állítani, hogy pl. az ebben előadottakban sincs túlzás és nincs valótlanságA bennünkeí megérteni, sőt meglátni is alig akaró mentalitás ellen szól a mi politikai magatartásunk és természetszerű, hogy az ellenzéki frontról tiltakozik a magyarsággal való bánásmód elten. a zólyomi szlovák front és a magyarok Grosschmid Géza dr. szenátor ezután a szlovák-magyar kérdésre tért át s találóan mutatott arra rá, hogy a szlovák politikusok, amikor Zólyomban csak a szlovákok boldogulását, csak a reájuk kiterjedő reparáció- kat, csak a szlovákok autonómiáját követelték, — egyről-másról megfeledkeztek. így arról, hogy mi népünk bo’dogulá^át az itt élő népek lelki harmóniájában keressük- Ennek elérése — amint azt egy alkalommal Pozsonyban évekkel azelőtt kifejtettem — csak a belső politikai és gazdasági e'lenlé- tek kiküszöbölése utján remélhető és ennek módja: a közös szülőiöld egyetértő szeretete- Ezt csak azok tudják átérezni, akik itt születtek és itt szenvednek. E közös munka egyeben elképzelhető módja pedig: az it^ élő népek békés önkormányzata. Ezekből az okokból folyóiag és ebből az emeJk ed eltebb nézőpontból tekintve hirdettük Szlovenszkó autonómiájának jogosult voltát és szükségességét akkor is, mikor a szlovákság jó nagy része, sőt maga a szlovák néppárt is, a centralista kormány szekerét tóita. Nem az elsőbbséget akarom ezzel pártunknak vindikálni, mert hisz nem az a lényeg, hogy mikor, hol és kik kezdeményezték, hanem az, hogy ez a kívánság mindnyájunk telkéből és őszintén fakadjon- Azt is a köztársasági elnök ur mondotta egyszer, hogy az autonómikus berendezkedés diszkutábilis dolog, Szlovenszkó autonómiája azonban, ha egyszer megvalósul, csak egyféle lehet: minden itt élő, fiit törzsökös nemzetre egyaránt kiterjedő, mindenkinek egyforma jogokat s boldogulási tehetőséget biztosiló közjogi autonómia, mert bisz ez a mi szülőföldünk is, amelyet mi csak úgy szeretünk, mint a szlovákok. Ez a kérdés megoldásának egyedül helyes és lehetséges módja. És ezért nem bölcs dolog csak egyetlen fit élő nemzet — a szlovákok — részére követelni az autonómiát. Mert hisz ennek logikai következménye csak az tehet, begy a nemzeti alapon á ló más pártok, illetve nemzetek is nemzeti alapon átló külön nemzeti autonómiát igényelnek a magú'- számára. Ez az, amit Zólyomban szinten elfeledtek. Lehet, hogy a kölcsönös megértést, ami a zólyomi határozatokba — ezekből láthatólag — még mindig kimaradt, — csak a közös nyomorúságnak fokozódása fogja majd meghozni, miért is a hl zó nemzeti érzésnek Zólyomiban is fellángolt jelenségeit csak múló tünetnek akarjuk tekintem és ha az ohmEt 14 év alatt a szlovákok egyes vezetői részéről is elesel szenvedtünk. a föntiekben vázolt békés és együttes munkára mindig késznek foga a szlovákság az itt élő magyarságot találni, Önvédelem és alkotás — Tisztán látjuk azonban, hogy, minderek dacára, ezidőszerint még magunkban állunk. Még mindig csak am,agunk erejére' hagy alva. Az elmúlt évek, épp ebből folyóiag, folytonos politikai harcokra kényszariteííek. A minden oldalról jövő támadások elleni védekezés kényszerűsége nőm adta meg a lehetőséget az önálló alkotó munkának^ ám mulasztás e téren még sem terhel, mert ezer akadály dacára közben mégis megteremtettük azokat az intézményeket, amelyeket ugyan ma jórészt még csak kereteknek tekinthetünk, de amelyekben ezt az alkotó KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből m Rendíthetetlenül tartotta a várat Zrinyi Ilona! Valahányszor rohamra doboltaíott- odalent Caprara, sisakot- tett föl, páneélt öltött és sem- mitő! meg nem rettenve buzdította a várvédőkefe. A leggyilkosabb pontokon, személyesen osztogatta parancsait, ápolta a vérző kuruco- kat, lelket öntött a hátrálókba. Munkács minden katonája áhitatos tisztelettel tekintett föl mindenkor e szent asszony karcsú alakjára. Aközben igazi, vagy koholt leveleket Csempésztek be a várba, hogy a kuruckiráíy soha többé nem fog megtérni haddal- mint ahogy Ígérte, mert őmaga is török béklyók között lett rabbá nyomorultan. Ilona asszony minden esetben ugyanaz maradt: „Az utolsó csepp vérig!" De nemcsak hősi lélekkel tartották a várat egytől-egyig. hanem ökmiaguk is többször tör^ tek ki a kapun, hihetetlen gyilkolást vivén végbe az ellenség soraiban. Tavaszkodó szellőeske lengedezett már a Verhovina szakadékai felől, amikor egyszer hatszáz thqköliipus csapott ki a várból, minf a förgeteg, elmondhatatlan düh- ve! zúdulván le a császáriakra, akik megbomol- va kezdtek hátrá’ni a váratlanul kitört fejetlenségben. Az árkok jórészét hehányták a kurucok s háromezer katonáját csapták halálra Caprarának. Caprara tehetetlen őrjöngésében minden emberét a vár ellen zúdította s miközben rohamra doboltak a dobosok s recsegtek a kürtök, az összes ágyutelepek zúgni kezdtek, hogy beícremegett a vár... De hiába volt minden dühe a császári generálisnak, mert a német ezredek hanyatt-homlok voltak kénytelenek takarodni a várnak árkai alól, Odajont dörögtek még az ágyuk, amikor Ilona asszony újra eskette minden vitézét. Agyuk zengése és bombák csapkodása közben mondták el az iszonyú esküt a kuruckiráíy zászlai alatt, hogy inkább kénköves tűz vesse föl testüket, de soha-soha nem tántorodnak el a nyomorult nemzet ügyétől. Tavasz volt már. kéklő tavaez, mikor a tehetetlenül vergődő Caprara sürgős segítséget kö- uyörgött Récéből. És noha teljesen körülzárta Munkácsot. akafL tak mégis vakmerő kurucok, akik kívülről lopásiak be a várba Thökölből küldött üzenetek, keí. És noha rab volt még a kuruckiráíy, suba nem szűnt meg biztatni szépséges hitvesét, hogy tartson ki utolsó szál emberéig, mert. püip kösd napjára nagy sereggel fog közeledni Mo.í- dova fe|őL Zrinyi Ilona nem igen bízott már a fölmentő kurucbadakban, de a vakmerő kémek utján lég, alább ö is küldhetett üzenetet a szabad világba. Első üzenete a hatalmas szultánnak szólt. Megújította előtte hódolatát s pártfogásába ajánlotta a két Rákóczi-árvát. Ugyanakkor érzékeny szemrehányást tett Szulejmán basának, az uj nagyvezérnek férje rut rabulejtéséért. A szultán, válaszul, titkos követséget menesztett Munkács várába s Hona asszonyt megdicsérvén hősi magatartásáért, ajándékokkal tisztelte meg. A nagyvezér válasza még meglepőbb volt. Szulejmán basa csak ekkor eszmélt reá, hogy a váradi basa a diván tudta nélkül, csupán a maga szakállára fogatta el a kuruckirályt, ugyanakkor pedig megütötte a fülét, hogy a fejedelmük nélkül maradt bujdosók fcisghb csapatai egymásután teszik le kardjaikat a. császári tábornokok előtt, S a nagyvezér felbőszült! Ilyen előzmények után t.qrtént, hogy egy tavaszi napon a kuruckiráíy szabadon toppant be Váradra kicsiny, de fényes kíséretével,. Ibrahim basa megrémült, mert rosszat sejtett & ez okból diszkiséretével tüstént Thököli udvarlására sietett, aki gyanús egykedvűséggel fogadta. Ámde Ibrahim basa nem sokáig maradt- gyötrő kétségek között. Mert még azon a uapon fermáp érkezett Váradra a szultántól, titkos pecsét alatt. A fertőre — nem neki adták át, hanem Thökölinek. S a basának hamuszinü lett az arca. A kuruckiráíy másnap hivatalos iratot küldött át az alvezéroknek, akik átolvasván az iratot, menten elfogták Ibrahim basát 6 megkötözve vitték Thököli elé. Tulajdon emberei kötözték meg. Thököli ekkor rideg udvariassággal szemébe mondta Ibrahimnak, hogv gálád volt az eljárása, amikor vasraverette őt s ökrös-szekerep vitette tovább, Temesvár felé- Majd tudtára adta színlelt közömbösséggel, hogy szultáni ferrnán érkezett hozzá, de a basa számára, amelyben alkalmasint fontos közlenivalói lesznek a Portának, Ibrahim basa olyan tette erre, akár a halott, A kuruckiráíy a basának nyújtotta át most a fermápt, amelyben szörnyű dolgok voltak és amelynek végső sorai hangzottak, amint következik itten: „Te kutya! Mivel hamisan elárultad a Nagy- ur igaz hívét, késmárki Thököli Imre grófot, kurucoknak királyát, vétessék a fejed, te kutya! Előbb azonban zsinegeltessél meg!“ Thököli ekkor finom vörös-selyem zsinórt vett föl az asztalró* 1 * * * * * s most már nem színiéivé magát többé, dolyfösen adta át a basának; — Utasításom van ugyan, hogy egy csausz által hajtassam végre rajtad az ítéletet, én azonban megengedem számodra kegyes szívvel, hogy saját kezeddel kösd fel magadat! Nem múlt bele egész egy óra s Ibrahim basa feje útban volt már a szultánhoz, vörös-selyem erszénybe kötve. Ám Thököli ügyén ez sem segitett már- Régi népszerűsége szétfoszlott, kurucainak tetemes része császári zászlók alatt harcolt ekkorára. Csak Munkács vára AJIt még! A várat nem Caprara ágyúztatra többé, hanem a feketebőrü Karaffa. Az oldalán ott lehetett látni mindenütt Újhelyi Erzsébetet fa.------- —r Eközben virágba,fakadt a természet a földigdult Északmagyarországon. £s egy ilyen napon megereszkedett Huezt vára mögül Szemánt azonban ^ a basa legnagyobb döbbenepeesy Pál is a tengő 6zakállával. SeprüszemöL dökei — az aggasztó gondok következtében -=■=■ egészen lecsúsztak a szeme fölé s kedvetlenül szólt legközelebbi hiveinek: — Most pedig megindulunk Buda alá! Rezesorru Majos Ferenc, a dülledthomloku Tulok György kapitány, Keczer Gábor s a íiar 1 ta! Szepessy Pál hitetlenkedve nézett a rut- kedvü öregre. Mert az egykori kapitányok és hadnagyok közül csak ilyen kevesen maradtak meg körülötte ekkorára. Riadtan kérdezték: — És elhagyjuk a kuruckiráíy ügyét? — A kuruckiráíy nincsen többé, — morgóit az öreg, —- Még ma megindulunk Buda alá ... — És mit csinálunk Buda alatt? — kérdezték azok egj7szerre. Szepessy Pál révedezve mondta,, mint aki nincs egészen az eszénél: — Meg fogunk halni Buda alatt! Mert akkor már Európa minden keresztény vitéze megindult, a magyar fővár szabaditására. Buda alá! Úgy látszott, közeledik a nagy álom testet- öltéóe, amelyért magyar végvári katonák másr fé’száz éven át verekedtek csupasz mellel egyszáJ karddal a. sik mezőben, vérük elhullt a fűre, csontjaik pedig temetetlenül fehérlettek mindenfelé. Másfélszáz éven át magyar vitézek tizezrei Buda nevével ereszkedtek minden uj csatájukba s haltak meg tízezrével egy nagy gondolatért: Budáért!.Most aztán, hogy eb érkezett végül az idő, mindenfelé az egykori mezei kapitányok emlékét idézgették, különösen a nagy Thury Györgyét, aki — miután egész csapatát le kaszabolták a kontyosok — egyesegyediil vagda.’kozott tovább ozmánoknak sáskasokasága ellenében s Jézus-Maria nevét kiáltozva szállt ki belőle hősi telke ... A szepesi városokból Csáktornyáig a nagy Zrinyi Miklós, a magyar Rektor és szörnyüerejü Péter öccse, a magyar Akhilles uevét emlegették a vitézek. Mert e két keserű katonánál nagyobb vérengzést nem idézett elő soha. senki a kontyosok soraiban. Ahogy im e’érkezet.t volna, az ÍG86-ik esztendőnek tavaszutója, talpraállt csaknem egész keresztény Európa, hogy visszavegye Budát... És Európa keresztény harcosai megindultak a, magyar fővár ellen: bajorok, wiirtemhergiek, svábok, franciák, olaszok, lengyelek, spanyolok, horvátnk s azonfelül vagy kétezer hajdú, A világ minden tájáról szürke hadoszlopokban marsaitok a. magyar fővár felé s nyomukban rnagasra szállt a. por a fulhmzló melegben. £ bajorok, wiirtembergie.k. svábok, franciák, oki szók, lengyelek, spanyolok, kurvátok tv hajdúk mind azt kiáltozták, talpalva, a fenekei len porban: — Buda alá!... Buda alá!... r AFolytatjuk.) 2 hogy a derűs hangulat, a && mindig s? ^ gyomor és belek kifogástalan működésétől függ. ^ SlOmldSban szenvedőknél, ^ ^ emGSStéSl ^hiányoknál pedig ***?!\í% keserttvlK# válik fbe Isgioüsban. _______________________V _____________________■____________________________________
