Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)
1932-11-27 / 271. (3084.) szám
1932 november 27 vasárnap. A munkanélküliségben fuldokló silovenszkói kisiparosok tragédiája az országos képfisoiitestiiet előtt Fleischmann és fllapy javaslatai a kisipar mentésére Rimaszombat választ (tj.) Prág®', november 26. Érdekes és bizonyára nem véletlen dolog volt, hogy Rimaszombat város önkormányzatárnak visszaszerzését jelentő községi választásokat az nj kormány alig egyhetes hivatalbanléte után írták ki és hogy a választások kiírása a hivatalnok belügyminiszter néhány napos működése után történt. Jól tudjuk, hogy a községi választásokat nem a belügyminiszter, hanem az országos hivatal elnöke irja ki és ő függesztheti föl az önkormányzati jogok gyakorlását is, de nagyon jól tudjuk azt is, hogy két év előtt a rimaszombati községi képviselet feloszlatását a pozsonyi országos elnök nem végezte a saját felelősségére, hanem Slávik dr. akkori belügyminiszter határozott előzetes tudomásával és beleegyezésével és hogy Prága a tudomásulvételt és beleegyezést kérő országos hivatali aktát példátlan gyorsasággal, forduló postával intézte el. De élénk emlékezetünkben van Slávik volt belügyminiszternek Törköly József dir- képviselő interpellációjára ez év nyarának végén adott ama válasza, amelyben Slávik miniszter a dodonai jóshivatalt is. lepipáló előrelátással azt ígérte meg, hogy Rimaszombatban a községi választást akkor írják ki, ha majd a város gazdálkodása annyira rendeződik, hogy a rendes ügymenet biztosítva lesz. A feloszlatás okául ugyanis annakidején a község rendetlen gazdálkodását hozták föl. Az igazi okokat azonban jól ismerjük éppen a kormánybiztosi rezsim eseményeiből s cselekedeteiből. Az interpellációra adott miniszteri válasz jóslata ma, amikor az uj választást a hivatalnok belügyminiszter alatt tényleg kiírták, bizonyára nem érdemel nagyobb figyelmet, különösen, hogy a lombbu 11 ajtó november Slávik belügymihiszteirségét is elifagyasztotta. De tévednénk, ha azt állítanék, hogy Cserny hivatalnok-belügyminiszternek a rimaszombati magyarsággal szemben táplált különös szeretető diktálta volna a választások kiírását s ezzel Rimaszombat önkormányzatának visszaállítását. Bár tagadhatatlanul szinte önként kínálkozik az összehasonlítás az önkormányzatot felfüggesztő parlamenti és az önkor- mán yzat ot vi ss za ad ó h ivat aln ok-belügy m in is z- ter között, mely összehasonlítás eredménye kiáltó ellentét. Nézetünk szerint sokkal inkább gyakorlati okok késztették a hivatalnokmin is zlert a rimaszombati önkormányzat visz- szaállítására. Oly nehéz okok, amelyek miatt a kormány ma mindenütt választott önkormányzati vezetőket akar látni, sőt azt sem bánná, ha a községi és járási önkormányzat a mainál sokkal szélesebb alapokon nyugodnék. Mert ezzel csak apadnának az állam gondjai, nagy pénzügyi gondjai, amelyek között a községek már évek óta csak elenyésző kis, részét kapják meg az országos kiegyenlítési alapok megszavazott segélyeinek. Az országos hivatal és a belügyminisztérium is nagyon jól látja, hogy ma nincs az a pénzügyi kapacitás, aki kormánybiztosi szerepben mentesíteni tudná a pénzügyi gondoktól a községeket általában s Rimaszombatot különösen, ezért most a nagylelkűt adja. kiírja a választást, mondván: gazdálkodjatok magatok, ahogyan tudtok. Itt aztán fölvetődik az a kérdés, hogy a megválasztandó rimaszombati képviselet milyen állapotban veszi át a város ügyeit a kormánybiztosi rezsimtől. A rimaszombati kormánybiztos szemére nem vetheti a rosszakarat sem, hogy nem dolgozott volna; ellenkezőleg az volt a baj, hogy túlságosan nagy ügy- buzgóságot tanúsított. Hivatalbalépése első napjaiban sietett bérbeadói a városi villany- telepet negyven évre. Ki vonhatná kétségbei az ilyen elhatározás nagy jelentőségeit? De hol az a pénzügyi szakértő, aki ennek a tranzakciónak Rimaszombat városára háramló előnyeit képes felfedezni? Mi tagadás benne, a megválasztandó képviseletnek alapos munkát ad ennek az elhamarkodott elhatározásnak a végleges felszámolása. — A kormánybiztos ur második nagy akciójánál, a kiír inéi állami mezőgazdasági iskola földjeinek értékesítésénél már óvatosabb volt. Addig-addig óvatoskodott, míg a föld ára leszállt s a város holdanként 1800—2000 koronával kapott kevesebbet, mint amennyit kaphatott volna a kellő időben való értékesítés esetén. Tehát a kormánybiztos itt alaposan elszámitotta magát a város kárára. De hogy az igazi „takarékosko- dást“ is megmutassa, nagyhirteleu elbocsátott néhány régi városi hivatalnokot, állítólag fölöslegeset, — de ezek helyére nyomban beültette a saját embereit. Volt tehát „takaré- kossági“ intézkedés, csak megtakaritás nem akart jelentkezni. Említsük még a szlovák polgári iskola építését, amelyre milliós kölcsön fölvételét indítványozta oly időben, amikor Prága főváros sem képes iskolákat építeni, mert arra nincs pénz s egyes külvárosokban az iskolakötelesek felváltva délelőtt, délután látogatják az iskolákat, sőt még ma is üzemben vannak Prágában az ideiglenes fabarakk- iskolák. Pozsony, november 26. Jelentettük, hogy a szlovenszkói országos képviselőtestület tegnapi ülésén Fleischmann Gyula dr. országos keresz- tényszocialistapárti tartományi képviselő a költségvetés tárgyalása során az iparosság támogatásúi sürgette. A szlovenszkói kisipar oly katasztrofális helyzetben van — mondotta —, hogy egyszerű szubvenciókkal nem lehet talpraállítani. Tönkretette a rossz hitelpolitika és a morvántuli tőkeerősebb, fejlettebb ipar versenye. A kisiparos nem bírja el a magas kamatterheket, sőt most már egyáltalán nem jut hitelhez. A szlovenszkói középitkezéseket cseh vállalkozók kapják s ezek az iparosokat, sőt munkásaikat a Morván-tulról hozatják. Ezen kell intézményesen segíteni. A vasárnapi záróra nincs egységesen szabályozva Szloven- szkón. Ez nemcsak keresztény követelés, hanem szociális szükséglet, a kereskedelmi alkalmazottak és a kereskedők követelése is. Vasárnapi zárórarendelet kibocsátását kéri egész Szlovenszkóra szóló érvénnyel. A szónok írásbeli indítványt tesz arra vonatkozólag is, 'hogy az országos hivatal rendeletben utasítsa a politikai hatóságokat, hogy a helyi viszonyoknak megfelelően szabályozzák és ellenőrizzék a piaci árakat és minden eszközzel akadályozzák meg az árdrágítást. Kifogásolja, hogy az országos hivatal semmit sem tesz az idegenforgalom érdekében. Szlo- venszkón megszűnt az ipar, nincs megélhetési lehetőség s éppen a legszegényebb vidékeken volnának meg a lehetőségei az idegenforgalomnak. Ha e téren az országos hivatal nem tesz semmit, akkor a külföldi piacok után elvesztjük külföldi vendégeinket is, s a fürdők, amelyeket jórészt magyarországiak látogattak, üresen fognak maradni. Ezért futnak a vasutak is félig üresen. A Tátrában a csehszlovák kormány úgyszólván semmit sem invesztált és ami kultúra ott ma van, az még vagy a régi időkből maradt, vagy magánosok, egyesületek munkája. A szónok indítványozza, hogy az ország vegye munkaprogramjába az idegenforgalom fejlesztését Szlovenszkón és dolgozzon ki e célból egy munkaprogramot. Budapest, november 26. (A P. M. H. kiküldött munkatársától.) Elmentem a Pesti Színházba, abban a reményben, hogy kedvezményes jegyet kapok. Az igazgatói szobáig azonban nem jutottam el, mert a túlzsúfolt foyer-n átvergődve, látnom kellett, hogy a pénztár fölött tábla függ: Minden jegy elkelt. Kedvezményes jegy helyett jegyspekulánstól vettem jegyet. Az ember önkénytelenül is a tö- megpezihózis befolyása alá kerül: minden áron látni akartam a.z előadást s többet fizettem a pénztári árnál érte. Mi tette ezt a csodát ezzel a színházzal, mely nemrégen nyilt csupán meg s nem éppen a legkedvezőbb auspiciumok közt kezdte meg a mü-y ködését? A Zsákbamacska cimü kis pesti operettet adták Rökk Marikával a címszerepben. Nem Rátkay Mártont emlegette a közönség, minden idők egyik legnagyszerűbb magyar színészét, nem Dénes Györgyöt, azt a rokonszenves, nagyszerű Reinhardt-szinészt és nem Gyergyay Istvánt, a fiatal szinészgeneráció kétségtelenül legzseniálisabb tagját. A közönség egy kis újonc kedvéért ostromolja meg a színház pénztárát, Rökk Marikáért, nek igazán nem lesz oka a panaszra, hogy nem volna munkája. A kormánybiztosi rezsim bővein gondoskodott munkáról, mert hiszen a város két éiv előtt meglevő anyagi és pénzügyi gomdjait semmivel sem enyhítette, hanem ellenkezőleg: csak növelte. S ráadásul a vi 11 ainytelep elintézetlen ügyével, az elbocsátott városi alkalmazottak igényeinek rendezetlenségével egy csomó vitás, nyílt jogi kérdést is hagy maga után, amely még évek, sőt évtizedek múltán is foglalkoztatni fogja Rimaszombat városát. A rimaszombati kétéves kormánybiztosi rezsim eléggé felnyithatta a magyarság szemét, hogy a csehszlovák kormánypolitika mit akart művelni a magyar Rima szombattal. Néhány nap múlva kezdik ki kézbesíteni a jelöltlistákat, amelyekből bőven kijut Rimaszombat Az ipari vita másik magyar szónoka Alapy Gyula dr. országos keresztényszocialistapárti tartományi képviselő volt. Beszédében kifejtette. hogy a gazdasági háború legtöbb halottja és sebesültje a kisiparosok között van. A kisiparnak a proletariátus mélységeibe való hullása nem csupán egzisztenciák vesztesége, de egy emelkedett kulturfoknak pusztulását jelenti, mivel a kézműiparnak tanultsága és képzettsége nemcsak a szakmájukra szorítkozott, hanem társadalmi értelemben is a kultúra határozott értékét jelentette. A kisipar helyzetének illusztrálására fölhozza, hogy Komárom 90 cipésze közül csak négy dolgozik segéddel. Száz más kisiparos közül csak öt van olyan, aki raktárra is tud dolgozni. A kisiparos elérkezett a munkanélküli munkás életszínvonalára. Sok kisiparos-család van a városokban, akik házbért fizetni sem képesek, adótartozásaik megfizetéséről beszélni sem lehet. de akik ma is hideg szobákban és konyhákban várják a szörnyű telet. Hogyan lehetne segíteni ezen a siralmas helyzeten? Jelentékeny segítséget- jelentenének az állami szállítások, például a katonaság számára, amelynek bakancs-, csizma-, köpeny* és ruhaszükséglete állandóan fedezendő. Mindez a kereskedelmi és iparkamarák dolga lenne, ahol kontingentálhatnák és szétoszthatnák ezeket a munkákat. A szónok kivánja, hogy a Pozsony városa által rendelendő hajó megépítését a komáromi hajógyár kapja meg. Az iparosság szociális helyzete érdekében szükségessé válik az agg iparosokról való gondoskodás, mert szomorú látvány az, ha az évtizedeken át becsületes és szorgalmas munkát végző kisiparos életének alkonyán az agghajlékba, vagy a szegényházba kerül. Sürgeti az iparostanonciskolák fokozottabb fejlesztését és tanoncotthonok létesítését, amely az uj nemzedéknek önképzését és művelődését. -biztosítaná. A költségvetéssel szemben mindkét szónok bizalmatlanságát nyilvánította. Ne vétkezzetek szőkék — gyönyörű szőke hajatok ellen és adjátok meg annak, amire szüksége van: speciális, világos hajra való SY-S-ehaimpoot. Nem sötétül meg haja és egyszínű lesz. Gyönyörű arany árnyalatúvá válik haja, u. n. SYSBLOND lesz, mely most nagyon divatban van. Meglátja, hogy feléled, megvilágosodik és finomabb lesz tőle haja s gyönyörű arany színben játszik egyetlen SYS-moeás után. Azonnal megérti majd, miért mossa fejét nálunk és külföldön sokszázezer szőke minden héten SYS-shampooval. Sosem fog más shampoot, használni. SYS-sha-mpoo mindenütt kapható háromszori fejmosáshoz 4.50 Ke és egyszeri fejmosáshoz 2 Ké-s csomagokban. dolog, dehát ilyen kis prepotenciákon keresztül vezet, az ut a tömegsiker felé. S már el is jutott odáig. Ezek a viták keltették föl az én érdeklődésemet is Rökk Marika iránt. Ezért néztem meg a Zsákba macskát, amely egyébként engem sem érdekelt volna. Most már én is hozzászólhatok, hogy hát valóban olyan tüneményes tehetség ez a fiatal színésznő, akinek pályája 19 éves korában üs- tököeszerüen robogott föl a magyar színművészet horizontjára. Hát igen, ez a színésznő kétségtelenül nem mindennapi tehetség. De nem is olyan lenyűgöző tehetség, amely belülről fogja meg az embert, mert valami titokzatos őserőt kell érezni. Mindenekelőtt bűbájos jelenség. Szép és elég jó az alakja is. Játéka még csak a tehetséges kezdőé, de határozottan kedves, közvetlen és színes is. Énekhangja nem különös, de teljesen kielégítő, szubrettől nem is várhatunk többet. A legnagyobb erőssége a tánca. Brilliáns tehetségű táncosnő, káprázatos, az akrobatika határán mozgó produkciókkal s mindezt könnyed charme-mal és egyéni bájjal csinálja. Tetszett a közönségnek. Nem tomboltak a lelkes elragadtatástól, nem mozgatta meg az embereket belülről, nincsen egyéni szuggeszt-ivitása, de a szépsége, a fiatalsága, ügyessége s bája megkapja a nézőket. Aligha az az egyéni, lenyűgöző tehetség, aki fanatizálni képes maga mellett a közönséget. Amire Blaha Lujza, Fedák Sári, Bajor Gizi képes. Az egyik fölvonásközben a színház igazgatója bemutatott Rökk Marikának. A kis öltözőben beszélgettünk néhány percig. Közvetlen közelről is nagyon szép ez a kislány. Nagy, zöld szemei — a Zsákbamacska főszereplőjéhez illően — ciea-szerüen villognak, idegenkedő kutatással, de minden zavar nélkül fogadja azt a bejelentésemet, hogy interjút kívánok vele csinálni. Úgy látszik, nem újság neki: — Ó, kérem — mondja kicsit éneklő gyerekhangon —, én már 8 éves korom óta táncosnő vagyok, nagyon megszoktam a nyilvánosságot. Már sokszor meginterjúvoltak s ha kérdezni tetszik, én szívesen válaszolok. A rövid időre való tekintettel, nagyon gyorsan és konkréten kell a kérdéseket föltennem: — Hány éves? — Tizenkilenc. Most még megmondhatom. — Hogyan lett táncosnő? — Pici koromban észrevették, hogy van hajlamom a táncra, mint 8 éves kislányt fölléptettek és sikerem volt. Azután édesapám kivitt Amerikába s hosszú évekig künn éltem az Egyesült Államokban. — Táncból élt? — Igen. Mindenfelé fölléptem s jó nevem volt odakünn is. —• Tud angolul? — Talán jobban, mint magyarul, hiszen angol iskolákba jártam. Vannak, akik azt mondják, hogy a magyar kiejtésem nem egészen kifogástalan. Állítólag angolos. Én nem hiszem. Szívesen kicserélném az angol tudásomat a német nyelvvel.-— Csak nem készül külföldre? —• Egymásután kapom a szerződtetési ajánlatokat Bécsi)e s Berlinbe, színpadra s filmre egyaránt. Úgy határoztam azonban, hogy két évig itt maradok még, ezalatt megtanulok alaposan németül s aztán világot próbálok. — Készül a filmre? — Már volt filmem, elég jól sikerült. S most készítenek újabb fölvételeket rólam. — Szerelem? Elmosolyodik. — Nem érdekel. Nagyon el vagyok foglalva mással, nincsen időm a szivem számára. Most karriért kell csinálni. Az ügyelő csöngetett. Kezdődik a harmadik föl vonás. Ennek az érdekes tehetségnek csak a második fölvonása következik. Még messze van a kifejtőstől. A most megválasztandó képviselőtestületviwnmriiMim _ _ „ _ ' _ __ ' _ _ JL Szép U^a szobák. — Az Étterem és Kávéházban cigányzene. 8 - aC fPn IS Fm 8 lm, 1JB,^ $[ 1/1 íLi l *1*1F Az Erzsébet-pince a főváros legszebb sörözője, — revier rendszer. _____Budapest, IV. Egyetem utca 5 polgári áratef__________Figyelmes Rlsaclgélásl Uj színésznő, akit Fedák Sári utódjaként emlegetnek Egy érdekes pesti karrier elindulásánál — Beszélgetés Rökk Marikával, aki 19 éves s máris szanál egy nehéz helyzetbe jutott pesti színházat akit a magyar sajtó első nagy szubrett-alaki- tása alkalmából csaknem egyhangú lelkesedéssel fogadott s Fedák Sári legméltóbb utódaként jellemezett. Rökk Marika. Már a neve is kedvesen muzsikál, valami rejtett ritmus van benne, amit könnyen megtanul az ember s talán ez is hozzásegíti, hogy a pesti közönség napok alatt megtanulta az uj nevet s ma főleg müvésztársaságokban mindenütt folyik a vita, vájjon be fogja-e a kis színésznő a szerepléséhez fűzött reményeket váltani, vagy pedig közepes tehetségről van szó, akit ügyesen adminisztráltak s ez csábítja a közönséget minden egyes föllépéséhez. A közönség lelkesedik, a művészvilág tartózkodóan Ítéli meg a fiatal tehetség jövőjét. Vannak, akik azt- kifogásolják — nem is egészen ok nélkül —, hogy a „tulmenedzselés“ hibájába estek Rökk Marika és hívei. Állítólag tiltakozott az ellen, hogy az ő neve a színház plakátain ugyanakkora betűkkel legyen nyomtatva, mint Rátkay Mártoné, mint a magyar szinésztársadalom egyik legnépszerűbb tagjáé. . Nos, ez valóban nem nagyon rokonszenves polgára inak is. De a rimaszombati polgár elhatározása, hogy hová szavazzon, nem lesz nehéz. Csak két eshetőség között választhat és pedig: azt akarja-e, hogy a kormánybiztosi rezsim más formában most az ő szavazatával hatalomhoz juttatandó, fehér bárány bőrbe bujtatott csehszlovák pártok utján tovább fennmaradjon-e, avagy a városi ügyek intézése visszakerüljön a régi, kipróbált vezetők kezébe, akik maguk is éppen úgy fizetned* pótadót, mint az őslakos választó polgár? Mert ez nem üres szólam. Mert tudni kell, hogy a csehszlovák listák vezetői, állami hivatalnokok csak jövedelemadót fizetnek, községi pótadót nem, éppen ezért hidegen hagyja őket a községi terheket viselő polgárság fájdalma, nehézsége, baja. Mert az ő zsebük azt nem érzi. SÁNDOR DEZSŐ.
