Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)
1932-11-13 / 259. (3072.) szám
'T>PAGAlA\\<i^AR-HIRLAI> 1032 noTcmber 13, vasárnap. trépikus kiimát tételez fel. A piáim bili téő azonban nem elegendő ahhoz, hogy a tudomány egy teóriát igazságnak fogadjon el, kétségtelen bizonyítékokat követelWegener több bizonyítékot igyekezett felhozni s ezek az argumentumok a geológia, geotekionika, biológia 6 asztronómia köréből valók. A geotektonikai bizonyítékok között szerepel az, hogy Amerika keleti partvidékének formációi geológiai s geotektonikai tekintetben azonos felépítésüek Európa s Afrika megfelelő partr ész létéi n ek formációival- Hogy csak egy pontra mutassunk rá, Labrador geológiai s geotektonikai felépítése teljesen azonos Skandinávia és Finnország (Fennoskandinávia vagy balti pajzs) felépítésével s már a 19. század geológiája úgy képzelte, hogy Labrador, Grönland és Fennoskandinávia egykor összefüggő egészet alkotott. Suess ezt baliti-laurenciumi kontinensnek mondotta. Ám régen te ez! a hid- vagy küszöb teóriával igyekeztek megmagyarázni, mindenütt A Hántásokat meg Lem úriakat képzeltek el, melyek a földtörténet forradalmi korszakaiban a mélységbe süllyeditek. A Wegener-teória szerint — smint láttuk — ilyen küszöbök feltételezésére nincs szükség, ezek az összetartozó földek megfelelő geológiai korszakokban, tényleg egymás mellett is feküdtek. A biológiai argumentumok közül egyes állatfajták és növényfajták egyezését mutatja ki Wegener az elszakadt kontinensek parti területein. így bizonyos kerti csigafajt nyomon követ déli Németországból kiindulva a brit szigeteken, Izlandon, Grönlandon. Labradoron, Newfoundlanden át az Unió keleti parti területeiig. Hasonló eredményt állapit meg az édesvízi halak több fajtájára vonatkozólag is. Az antropológiai érvele között a legsúlyosabb az, amelyet Krud R asm essen talált 1926—28. évi labradori expedíciójának eredem én veképpen s amellyel éppen ezért külön foglalkozunk. Az eszkimók őshazája Az eszkimók, akiknek tanulmányozására szentelte Rasmussen az életét, a lakható földnek, az úgynevezett ökume- nének a legszélsőbb peremén élnek b a legnehezebb viszonyok között tengetik életüket. Földrajzilag úgy oszlanak meg, hogy két nagyobb települési csoportot alkotnak. Az egyik Grönland nyugati partjait szállotta meg, itt mintegy 10 000 ól, a másik Északamerika nagy arktikus félszigetén, Labradorban él, mintegy 1200 lélek. Kisebb törzsek nomadizálva bolyonganak Amerika arktikus vidékein, ez a két nagyobb csoport helyhez kötött. Rasmussen immár csaknem három évtized tudományos munkájával fáradozik azon, hogy az eszkiimókérdést teljes egészében megoldja- A felmerült problémák között nem kis jelentőségü volt az a kérdés, hogy hol kel] keresni az eszkimók őshazáját s melyik törzs az ősi eszkimók közvetlen leszármazottja? Óriási etnográfiai, etnológiai, nyelvészeti és régészeti munka fűződött ehhez a törekvéshez, tömérdek ásatást kellett végezni az ökumene legszélsőbb pontjáig; ahol már nincs is állandó telepe az embernek, csak vadászhelye, végül megvolt az eredmény, Rasmussen megtalálta az eszkimók ősi telep területét, az ősök közvetlen leszár- mazottait — Labradorban. Mintegy ezer eszkimó él itt a partvonalon, elkevered’eíten a fehérek között, mig a félsziget vadon belsejét gyérszámu indiántör- zsek lakják, akikhez még a herrnhuti misz- szioná Tusoknak jótékony befolyása sem ért el. Rasmussen arra a szenzációs felfedezésre jutott, hogy az ősi es®kimótelepeken talált primitív eszközök, vadászfegyverek^ a kőkorszak emlékei, az emlékeken látható primitív díszítések teljesen megegyeznek azokkal a skandináv leletekkel, amelyek az utolsó két jégkorszak közti periódus európai vadásztörzseitől valók. A Wegener elmélete szerint pedig ebben a korban, úgy 25 000 évvel Krisztus előtt Grönland és Labrador még ott tanyázott az európai partok előtt. Egységes vadásznép lakta tehát azt az ősi, egybefüggő jégkorszak beli kontinenst- Amint egységes volt flórája és faunája is, uxry egységes volt antropológiai tekintetben is. A döntő bizonyíték A geológia és geotektonika, a biológia s antropbópia sok-sok arcú m-eulurna azonban még mind nem elegendő. TransvaaI régi fővárosának közeiében és Kenya gyarmatban óriási aranyiéi epeketledezieh fel © Íven évig lóg tartani az uj fáz öntötte el Angliát London, november 1 Angliában moet a brit világbirodalom különböző részeiről ée vidékeiről beszaladó hírek keltettek izgalmat, amelyek arról számolnak be, hogy a kutatók óriási aranytelepekre bukkantak. Érdekes, hogy ezeket a brit világbirodalom különböző részein levő aranytelepeket csaknem egyidősben fedezték fel Délaifri kában, Kenyában, Ausztráliában és Uj-Zélandon. Úgy látszik, hagy az újonnan felfedezett télepek között a legnevezetesebb a délafrikai aranyterület lesz. Ott ugyanis azok a kutatások, amelyeket a Johannesburgban székelő Consolidated Gold Fields Company már több év óta folytat, most nagyon kedvező és igen nagy reményekre jogosító eredményekre vezettek. Kiderült, hogy a Randfontein közelében lévő witwaíersrandi aranymezük, amelyeket már évek óta teljesen kimerültöknek tartottak, nem hogy kimerültek volna, hanem a valóságban 40 angol mérföldnyi távolságban húzódnak még nyu-; gáti irányban ét; ezt a negyven angol mérföldnyi gazdag ércterületet még nem bolygatta meg a bányászok csákánya. Az érdekes felfedezésre egy német mérnöknek a kutatása vezetett. Krachmann dr. mérnök három évvel ezelőtt tanulmányúton volt Délafrikában és Mulders Trift Hiil közelében j egy kirándulás alkalmával véletlenül aranyat i tanai mazó ércre bukkant, mire az egész vi-1 déket szisztematikusan átkutatta arany után. Az újonnan felfedezett aranyterület Randi m- tein és a Potchef folyó között fekszik. Az uj érc vidék éppen olyan hosszú, mint az eddig kibányászott terület s tartalmát 27Ö millió tonnára becsülik, vagyis kibányászásához mintegy ötven évnyi idő szükséges. Az uj aranyterület kiaknázása céljából a régi Consolidated Gold Fields Company mellett újabb társulatot alapítottak. A fúrási munkálatokat már meg is kezdték. Mindez arra mutat, hogy Transwaal régi fővárosának környéke telepek kiaknázása — Aranyhamarosan ismét a legjelentősebb aranykere6Ő központ lesz. A másik hasonlóképpen jelentős leletre Kenya angol gyarmatban, az egykori német délnyugati Afrikában bukkantak. Ezt az újabb aranyterületet is hosszabb ideig tartó kutatómunka után fedezték fel. A Nairobiban székelő Kakamega Goid Fields Company az egyik kiváló angol geológust, Sir Albert Kitsoot bízta meg a kutatás munkájával. Most hozták nyilvánosságra Sir Albert jelentését, amely több jelentő^ aranytelepre mutat rá Kenya gyarmat területén, úgyhogy az a közlemény mindenütt nagy szenzációt keltett. Sir Albert különösen gazdag aranytartalmunak találta a Koa folyócskát, amelyben a Kitson- expedició olyan köveket talált, amelyek borsó- szem nagyságú alanydarabkákkal voltak át- meg áthatva. Az északi Kavirondo egész területén jelentős vastagságú arany érctelep húzódik végig. Erősen aranytartalmunak mutatkozik .végül a Viktória-tó közelében lévő eldoreti iaguna-terület. Itt egész vedrekkel emelték lei az aranyat tartalmazó iszapot. Sir Albert Kit- son jelentése elsősorban a Kenyában élő 17.000 eruópai ember számára jelent fényes jöveudőt. Kenyában azonban most is állandóan tart Angliából a szerencsét és a munkát keresőknek a beözönlóse. Éppenugy. mint Délafrikában és Ausztráliában, a Kenyába bevándorlóktól is kétezer fontsterling kauciót követelnek. Ez azonban a legtöbb szerencsevadászra vonatkozóan nem jelent leküzdhetetlen akadályt. Éppen ezért az arany felfedezésének hirére várni lehet, hogy a Kenyába való bevándorlás megkétszereződik, ha ugyan meg nem háromszorozódik. Nairobiban már is lázas előkészületeket tesznek a biztosra várt aranyláz elkö vétkezés ének az idejére. Azzal számítanak ugyanis, hogy a Kenyában lévő szállodák, éttermek, bárok, áruházak ée szórakozó helyek nem lesznek elegendők az újonnan beözönlők befogadására és ezért a spekuláció máris megkezdte az ilyen intézmények nagyarányú építését. Kalapács alá kerül a világ egyik leghíresebb bélyeggyüjteménye Tízmilliós értéket képviselő bélyegek — Aki még az angol királynak is nehezen adott engedélyt bélyegmúzeumának megtekintésére London, november 12. A pihilatelisiák világának nagy szenzációja van: elárverezik Londonban a holland Henrik Hamis dohánykereskedő hatalmas béiyegyüjileményét, melyuél értékesebb, teljesebb s gondosabban összeállított béiyeggyüjtciüénye ma legföljebb csak Amerikának van. Henrik Manus ezelőtt egy évvel, nyolcvan- éves korában meghalt. Hatalmas örökségének egyik tetemes részét a nagyszerű bé- iyeggyüjleménye teszi ki, melyet nemrégiben több mint 50 millió csehszlovák koronára becsülitek. Henrik Manus teljes hetven esztendőn át gyüjtölle a híresebbnél híresebb bélyegeket. Baarnban (ez e?v Amszterdamihoz elég közel kvő kertvároska) valóságos bélyeg-muzeu- mot rendezeti be. ,}Faau ízein" nevet viselő baarni villájában 80 óriási album vodl, te’e bélyegekkel. Elsősorban angol s az angol gyarmatok bélyegeit gyűjtötte. Ugyanis már apja kiterjedt kelebi és indiai relációk felett rende’kező doh ám y ke resked ő volt, úgy hogy Henrik Manus, aki 9 éves korában megkezdte a bélyegigyüjtést, először apja angol levelezését kisérte figyelemmel s azokról vette le a bélyegeket. Manus valósággal világrekordot ért el a bélyeggyűjtő® terén azáltal, hogy hetven éven át szinte minden percéit a bélyeg- gyűjtésnek szentelte. Mint gazdag hollandus, módjában áilobt egy- egy ritka bélyegért bármilyen nagy összeget is megfizetni. Meg is szerzett mindent, ami a phiiateüsták táborában különösebb értéket jelentett. A világ 22 darab ismert Mauritius-bélyCgo közül kettő Manus birtokában volt. Az egyik egy egypennys, a másik egy két- peniiys. Darabjáért amerikai bélyeggyűjtők bármelyik pillanatban készséggé! fizetnének 10.000—10.000 fontot. Óit található a Manns-gyujileunényben a vörös egy penny® és a kék szinü kétipencés „Sydney4vépe“ cimen ismert s .még 1850•'bői származó ritka béiyegpéldány is. Azonkívül ege®z csomó olyan bé.yeg, amelynek, „börzei árát“ a közismert Miicned-katalógus fantasztikus összegekben szokta megjelölni. Megvolt Manusnak a teljes uj-<lél-walesi, a leije® Victoria, a te.jes déiausz.ráMai, a •teljes nyugat-indiai bélyegszéria, mint ahogy csodálatos gondossággal gyűjtötte össze a hibásan nyomod bélyegek leghíresebbjeit, így két darab fejeit rendelkezett Nyugat- Ausziráfiduak sokat emlegetett „a megfordított kaéyu“ ciníl bélyegéből. Összegyűjtőmé a Túrk®-'szigetek bélyegeit is. Ez a szenese különösen az indiai bélyeggyűjtők előtt rendkívül nagybecsű, mert egyetlen teljes kollekció. A világhírű gyűjteményt most a Plum- ridge cég Londonban kalapács alá bocsátja. A gyűjtemény első, kisebb jelentőségű csoportjait már október közepén elárverezték, úgyhogy most a ,nagy“ székesekre s a nevezetes bélyegekre kerül a sor. Az árverés iránt az egész világ philatelis- tái fo.yvást fokozódó érdeklődést mutatnak. ÁL jött Londonba Amerikából az uticai mr. iiind is, aki a Ferrari déle bél yeggyüj temen y árverésén öt esetben 100 000, egy esetben pedig 150.000 dől árt adóit egy-egy bélyeg- erű Az ő birtokában van most az angol- guyanai karmiinvörös 1 centes bélyeg is (ez az egyetlen nagyhirü bélyeg, amely neon volt meg Manusnak sem!), ezt a történelmű múltú darabot mr. Hind közel másfél millió csehszlovák koronáért vette meg a Ferrari féle gyűjteményből. Érdekes, hogy Henrik Manus mennyire féltette, őrizte bél y eggy üj tómén y éL Ezt a pompás kollekciót idegen szem alig láthatta. Újságíróiknak pedig sohasem mulatta meg. Közvetlenül halála élőit György angol király azzal a kéréssel fordult Henrik Menüshöz, engedje meg, hogy első szárnysegédje a baarni villában látogatást tegyen és megszelnie hőssé a bélyeggyüjteményét. Manus, aki már gazdagságánál fogva is teljesen független embernek érezte magát, még az angol királlyal szemben is 1 bizonyos feltételekhez kötötte azt a meghívót, amely azután a baarni „Parkzickt“ termeiben ajtói nyitott a híres bélyegek meg iek. intéséhez az angol király első szárnysegédje előtt. Hollandiának, sőt az egész vFáig bélyeg- gyűjtőinek is az lett volna az érdeke, hogy egy illyen csodálatos gyűjtemény továbbra is megőrizze az egységét s ne szakadjon részekre! Először a holland, majd az angol kormány foglalkozott a gondolattal, hogy néhai Henrik Manus bél yeggyüjteményét megveszi. Azután olyan multimilliomos után kutattak,' aki hódol a bélyeggyüjlés szenvedélyének. Végül is — árverésre korul a gyűjtemény. A tudomány pozitív bizonyítékokat kö-1 veted, l hiszen elvégre á vadászfegyverek díszeinek azonossága még nem bizonyítók. Mint ahogy nem bizonyíték az egyiptomi s középamerikai maja-kuli ura sok rokon és azonos vonása — Atlanlis létezése mellett. A pozitív bizonyítékot a csillagászat szolgáltathatja. A kontinensek mozgásának — Wegener elmélete szerint — ma is mutatkoznia kell. Ha pedig ez a mozgóé megvan, úgy Amerikának s Grönland nak távolodnia kejl Európától. Mert a Wcgener-elmélet ezerint a kontinensek mozgása kelet-nyugati irányban (Wcktdrift) és a sarktól az egyenlítő felé (PolBuoht) történik. Ha ez a mozgás megvan, akkor egyszerű földrajzi hosszú ságimeghat árazással, tehát csillagászati méréssel megállapítható. Wegener pontosan összeállítja a Grön- landban végzett hosszuságméréseket- Három ízben voltak ilyen bosszúsa gmérések, 1823-ban, 1870-ben s a Koch-féle DanmnŰrexpedíció 1908-ban végzett mérései. Ezek azt mutatják, hogy Grönland 1823—1870 között 420 méterrel távolodott Európától, ami 9 méter évi mozgásnak felel meg, 1870 1908 között pedig 1190 méterrel, ami 31 méteres átlagot jelent. Wegener a távolodás határ- J értékeit 11—21 méter között veszi fel. A Raemussen-expedició most 1932-ben teljes pontossággal végzett hosszúságin érés alapján arra az eredményre julott, hogy jelenleg az eltávolodás évi mértéke 21 méter, tehát közvetlenül Wegener határértéke alatt van. íme, ebben áll Wegener elméletének szempontjából a Rasmussen expedíciójának nagy jelentősége. Távol álljon azonban tőlünk, hogy elhamarkodott végkövetkeztetést vonjunk s máris végső igazságnak hirdessük az elméletet. Még temérdek megfigyelő munkára, mérésre, temérdek argumentum összehordására van szükség, hogy az elmélet igazolva legyen. A régi asztronómiai mérések pontosságához sok szó fér, azok tehát az összehasonlítás pontos alapjai nem lehetnek. Itt ivm ásodpercek re menő pon tosságról van szó. Ma, a szikira távíró korában a földrajzi helymeghatározás a pontosság abszolút határán mozog De nagyon sok ilyen mérésre van szükség. És nemcsak Grönland és Európa, hanem Grönland és Amerika s Európa meg Amerika egymáshoz viszonyított helyzete szempontjából. Mert idáig csak azt látjuk — mondjuk — valószínűnek. Grönland nak Sabino szigete évenkint 20 méterrel tolódik el nyugati irányban a Medve szigetektől. Az eltolódás mértékének Wegener elmélete szerint még nagyobbnak, csaknem 30 méternek kell lennie a Kap Férnél s Skótország között. Miért mozog a föld? Tetssék elhinni, hogy ez a kérdés egyelőre nem fonlos, amig az a kérdés nincs eldöntve, hogy — tényleg — mozog a föld. Wegener próbál feleletet adni, de maga is hozzáteszi, hogy csak valószínű feltevéssel operál. Az ok természetesen mechanikai természetű. A pólustól az egyenlítő felé való úszást valószínűleg a centrifugális erő elhárító munkája idézi elő, mig a kelet- nyugati mozgást, a híres Westdriftet, talán az a körülmény, hogy a tengői yforgiás következtében a tengerjárási hullámok (apadás, dagadás) neki feszülnek a kontinentális rögöknek és — hó mkk — nelri lódítják a szí vős , kooson yás talap zaton • A Rasmuseen-expedició ezen az egyelőre teoretikus jelentőségű eredményen kívül bizonyára egész sor reális, etnográfiai s természet tud'ományi értékű eredményt hozott magával. Kíváncsian várjuk az eredmény feldolgozását és publikálását. ión.. ftmamm 8
