Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)
1932-10-27 / 246. (3059.) szám
4 1932 pfcfaiber 27, caaWrtgfc. Rómában nagyszabású kiállítás mutatja be a fasizmus történelmi fejlődését A Via Nazionale palotájában összegyűjtötték a fasiszta forradalom és kormányzási rendszer minden történelmi emlékét — A kiállítás anyagából a Duce egyénisége emelkedik ki Róma, október 26. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) Rómáiban már hetek óta nagyon érdekes és történelmi értékű kiállítás van, amely a legváltozatosabb anyagon mutatja be azt a történelmi munkát, amelyet a fasizmus uralmának idáig eltelt tiz esztendejében végrehajtott. A fasizmus tízéves kormányzatának jubileumi ünnepsége nem szorítkozik pusztán október 28-ra, a híres Marcia su Rómának, a Rómába vonulásnak napjára. Olaszországban az egész október havát ennek a decennáriumnak a jegyében ünnepelték. A fasiszta újságok napról-napra oldalakat hoznak a jubileum jelentőségéről. Ennek a hatalmas propagandának, amelyet most a jubileum alkalmából kifejtenek, nyolcvan százaléka a belföld, az olasz nép számára szól, nem pedig a külföld részére. Mindenféle jubiláns ünnepséget rendeznek, amelyen felvonul az uj Olaszország anyagi és szellemi életének minden java. Egymást követik a különböző kiállítások. A mezőgazdaság például nagysikerű kiállításon mutatja be az úgynevezett gabonaháboru győzelmét, s feltünteti, hogy a búzatermő terület a fasizmus uralma alatt milyen hatalmas mértékben növekedett meg. úgy hogy Olaszország mezőgazdasági termelését csakhamar teljesen függetlenné lehet tenni a külföldi behozataltól. Ennél sokkal érdekesebb és fontosabb azonban a mezőgazdasági kiállításnak az a része, amely bemutatja, hogy a fasizmus tízéves uralma alatt mennyi termőföldet ragadtak el •mocsaras és maláriás területekből, hogyan kolonizálta a fasiszta Olaszország békés munkával saját területét. Talán kissé unalmas is ez a szakszerű kiállítás, de a külföld egyhangú ítélete szerint is ez Mussolini kiváló államférfiul munkájának legértékesebb teljesítménye. Történelmi szempontból azonban talán a legérdekesebb a Via Nazionale palotájában megrendezett azon nagy kiállítás, amely a fasiszta forradalomnak keletkezését és lefolyását mutatja be. Tiz év telt el ennek a fasiszta forradalomnak győzelme óta, de ez a tiz év elegendő idő ahhoz, hogy a kezdetben lezajlott eseményeket történelmi szemmel láthassuk. A bejárat feletti ivén három szó hirdeti azt a szellemet, ajnely a fasizmust élteti: Credere. obeddire, combattere: Hinni, engedelmeskedni és együttküzdeni. Ez a szellem lengi át az egész kiállítást, a feltétlen hitnek, a feltétlen engedelmességnek és a hitért folytatott feltétlen küzdelemnek a szelleme. Aki pedig ebben a szellemben él, az megtalálja a fasizmus által teremtett társadalom hierarchiáját és rendjét. A kiállítás helyiségei telve vannak relikviákkal, amelyek az 1919 márciusától 1922 októberéig terjedő három borzalmas esztendő polgárháborújának korszakát idézik fel. Mussolini nemrégiben a fasiszta forradalmat a modern idők legvéresebb forradalmának mondotta és a kiállítás anyaga mutatja, hogy ebben a mondásban nem volt túlzás- Az egyik termet teljesen betölti a fasiszta forradalom mártírjainak emlékezete. Mintegy 17.000 okmány mutatja a fasizmusért elesettek szerepét és tetteit. A kiállítási termek anyaga kronológiai sorrendben bemutatja, miképpen keletkezett a fasizmus a háború szelleméből és miképpen fejlődött naggyá. Mert most már történelmi távlatból szemlélve a. dolgot, a fasizmus tényleg Mussolini intervenliz- musával kezdődött, a nagy népvezérnek ama küzdelmével, hogy Olaszország az antant oldalán vegyen részt a háborúban és így biztosítsa jövendő létét és fejlődését. Ez volt Mussolininak az a harca, amely miatt a szociáldemokrata pártot el kellett hagynia és ennek a harcnak céljaira alakította lapját, a Popolo dTtaliát. A kiállítás dokumentumai között ott van óriási nagyításban az a foto- montázs, amely a lapnak 1914 november 15-én megjelent első számát mutatja be. A modern zsurnalizmus szempontjából nagyon érdekes és tanulságos az összes termeken át megfigyelni, hogy miként bukkant fel újból és újból ez a lap egy nagy egyéniséget jelentő újságírónak a kezében, mint a legerősebb és a döntő fegyver, amellyel végeredményben a hatalmat is meg fogja hódi tani. Semmi sem mutatja jobban a hatalom megszerzésének modern útját, mint ez az ut, amely először a nyomtatott szóval kezdődött és az élőszó erejével koronázódott meg. Mussolini szerkesztőségi szobájából indította meg a nagy háborút ás innen is r<M zérkedett Milánói szerkesztőségi szobájából indult meg önkéntes csapatainak élén híres római marsára, hogy a király által távirati utón felajánlott miniszterelnöki megbízást átvegye. Nem csoda, ha ezt a kicsiny és szerényen bútorozott szerkesztőségi szobát a kiállítás keretében most teljesen élethűen mutatják be. A kiállítás anyagában természetszerűen mindent a duce történelmi alakja dominál. Mondásait minden falon nagy betűkkel jegyezték fel. Csaknem minden sarokban ki van állítva egy-egy szobra. A rendkívül gazdag fotomontázs-anyagból mindenütt az ő képe válik ki s a különböző vitrinekben kéziratainak egész tömege látható. Ezek között a kéziratok között történelmileg talán a legértékesebb az az iratcsomó, amelyet sajátkezü- leg vetett papírra és ő maga javítgatott, ez a dokumentum a fasiszta nagytanács statútumának a tervezete. Nagyon érdekes s a grafológus szempontjából bizonyára tanulságos ennek a kézírásnak a vizsgálata, mert különösen feltűnő, hogy Mussolininak nagy és sajá... 1923 karácsony táján Farkas dr., a berlini magyar lektor, felhozott hozzám egy fiatal diákot Az ifjú szerényen verseskönyvet tett asztalomra, a „Bányász énekét". Én vakon hiszek az első találkozás csalhatatlan benyomásaiban; akikor is tudtam, ki áll előttem. Az ifjú sötét szemeiben valami melegítő, világító tűz égett. Ezt a tüzet a szemekben osalk nemes ideálok tudják gyújtaná. Kezet fogtunk és mindketten tudtuk, hogy e kézfogásból rendületlen barátság lesz, melyen nem foghat az idők rozsdája. Eltűnt közüliünk ebben a kézszor Pásban a három évtizedes kor különbség, mert a szépség ideáljának rajongó szeretete és a nagy árvának, a magyar nemzetnek átfogó varázsa nem ismer különbségeket barna fürt és őszülő hajszálak között. Mi megértettük egymást, mert •egy volt a szerelmünk: a törhetetlen magyar gondolat. Az élő emberrel szemben könnyen szubjektívak vagyunk, mert ha szeretem, akkor könnyen felruházom mindazzal az erénnyel, melyet becsülök, — melyet másokban látni szeretnék. Ha pedig csalódom, akkor képzeletem csalódásait annak a másiknak bűnéül rovom fel. Az elnémult emberrel szemben már sokkal objektivebbek tudunk lenni, mert élete, olyan, mint a befejezett könyv: elolvashatjuk az utolsó betűig. Az elhallgatott Ölvedi Lászlóval szemben is, midőn lelki arcképét megrajzoljuk, csak most tudunk objektivek lenni, mert hiszen nincs ő maga mellettiünk, hogy az ő harcos temperamentumában — mely öaszeszoritott ajakkal tudott nélkülözni és tűrni az eszméért, szelíd, kedves szóval súgja: szóra sem érdemes, — én csak kötelességemet végzem mindenkivel szemben... Az ő költészete és a magyar kultúrát hirdető fáradhatatlan munkássága adja meg az ő hü lelki, portréját. Poéta volt, akit nem tudott megvesztegetni csábi tó hangái elismerés vagy alattomos gáncs, — nem tudott megvesztegetni a dekadens napi ízlés, mely keresettségeket magasztal, szertelenséget kiállt ki művészetnek. Poéta volt, — a szétesett, ^ szét szaggatott, a feljajduló magyarság költője. Dala nem az ész, hanem a szív költészete. Hangja nem a hipermodern zene, hanem ősi magyar muzsika. Nincs egyetlen keresett szava, mert ő ha irt, nem keresett érzést és hozzávaló szót, hanem irt, mert tele volt a szive, ezért fájdalmát, rajongását magunk is vele érezzük és nem azéirt, mert esztétikusok ránk magyarázzák. Egyik versében magát fiatalon a „nyár szeretőjének" nevezi, — ő a szépség és az igazság szerelője volt-. tos betűi mennyire hasonlítanak D'Annunzio írásához. Nagyon gazdag a kiállítás könyvanyaga. Mintegy 3000 különböző nyelven megjelent könyv és brosúra, a legtöbb persze olasz nyelvű, foglalkozik a dúcéval és a fasizmussal és ez a kiállítás gyűjti először egybe a fasizmus egész bibliográfiáját. A kiállítás anyagának rövid áttekintése meggyőz arról, hogy korunknak nincs egyetlenegy embere sem, akit nagyobb hérosz-kultusz venne körül, mint Mussolinit. Igazi történelmi érzékkel van összeállítva a kiállítás anyaga olyan módon, hogy 1919 márciusától látjuk az események fejlődését, látjuk, amint megalakit ják a fasiszta harci szervezeteket, amint fellobban a polgárháború és négy éven át nyílt uccai harcokban dühöng, mivel a gyenge kormányok nem tudják meggátolni a testvér-vér ontását. Egész termek illusztrálják az 1919-től 1922-ig terjedő véres évek sok-sok szörnyű epizódját. Látjuk a nép- gyüléseket, sztrájkokat, olyanokat is, amilyeA bányász éneikében az 5 lelke vililog a Davy-mécsben, hiszen a mai dekadens köz- nap, a mai forrongó gyilkos levegő olyan, miint a bányalég, csaik a lélekben, ebben a Davy-mécsben égő láng az egyetlen biztos tűzAz alvó, megrettent emberiség, az ő szunnyadó fajtája Bírnám erdeje, mely mozdulatlan áll a gőgös Macbeth-ek előtt, de minden erdő megrendül egyezer, mikor átjárja az üde fuvalom. Magyarságát, mint ő mondja, mint „titkos néma vétket" hordozza magában. Vele érezzük. ő a vándor Tinódi Sebestyén, a szomorú Ssibestyén-diák, kinek minden gondolata: „Magyar hit, nagy álom, maradékreménység, Szivében a szürke, szomoritó kétség...“ Szerelme nem a modern költők mámoros lángolása, nem a vér piros fellobbanása, hanem a lélek megdicsőülése, mint ő írja: „Lelkem ott felejtem szemed kéMő titkán" Ölvedi lelke a leányszemnek, ennek a lelki varázsfűkor nők ragyogásában keresi önmagát. Később a Múzsák cimü verseiben, elszórva megjelent költeményeiben emelkedik, egyre magasabbra, mig jő a vég — és bekövetkezik a bánatos valóság, melyet oly gyönyörűen irt meg az olasz Olindo Gnerri- ni: „sirhalmán virágok fakadnak- Azok talán eil nem zengett dalai.. Ölvedi abban a rövid néhány fiatal esz- teindőben, melyet neki a magyar végzet ajándékozott, többet dolgozik a fajszeretet- ért, a nemzet becsületéiért, a magyar kultúra igazáért, mint egy egész fiatal gárda, mely körülötte növekedett föl. Ott dolgozik hónapokon keresztül a párisii Rue Chaimpoillion sivár kis hónapos szobájában, a Mont Parnasse kávéházi asztalainál, a tudomány és művészet minden fényes hajiokában, csak azért, hogy a magyar nyelvnek, a magyar szelleminek barátokat szerezzen. Leszáll a Lilié-vidéki bányák mélyére, mindenüvé, ahol magyar szót hall és az elszegényedés páriáinak, a honvágytól gyötört, az elégedetlenség és a nagy jelszavak minden kísértésének kitett munkásoknak apostolként hirdeti: Ti elhagyottak, kiket a sors kitaszított idegen kegyelemre, ne feledjétek a honi rögöt, mert az visszavár benneteket, ne feledjétek az édes anyai szót, mert az a mi nagy összetartozásunk egyetlen talizmánja, mélyet mint titkos neket maga Mussolini szervezett meg, pusztításokat, rombolásokat, büntető expedíciókat, halottakat és sebesülteket, — egészen a diadalmas római bevonulásig, amely a fasizmus győzelmét hozza meg. A fasizmus eme forradalmi éveinek v®n Szentelve a kiállítás anyagának legnagyobb része. Csupán az emelet jóval kisebb számú helyiségeiben van kimutatva a fasizmus épitő munkája, hogy miként szervezte meg ez a páratlan tömegmozgalom a fasiszta államot és mint állította az egész nemzetet az uj rend szolgálatába. A női! A női! A fasiszták követelő kiáltása dörög le minden falról nagy betűkben, ami azt jelenti, hogy övék Olaszország földje, a hatalom és a jövő. Déli Tiroltól Szicíliáig visszhangzik ez a kiáltás. A női! A női! Ez a kiáltás teremről-teremre erősbödik. 1919 után 1921 lesz, amikor a római kongresszuson a fasiszta harci szervezeteket párttá alakítják át. Elérünk 1922 október 24-hez, a fasiszta párt utolsó nagy üléséhez, amikor ez a kiáltás egyhangúan a fegyveres forradalmat követeli és 1922 október 28-án a Marcia su Roma crescendójává ala1 jl ez a kiáltás, amelyet erőszakos hódításnak gondoltak el, a valóságban azonban teljesen harc nélkül lefolyt eseménnyé vált. A női! A női! Tiz éve tart szakadatlanul ez a kiáltás s tiz éve tartja a fasizmus a hatalmat olasz földön a kezében. Büszkén ünnepli Olaszország ezt a decenniu- mot. A fasiszta forradalom kiállítása pedig a történelmi dokumentumok erejével mutatja, hogy ennek a forradalomnak a kiemelkedő és vitathatatlan hőse egyetlenegy személy, a duce. carbonari-jelet nem ért meg a gőgös nagyvilág s mely ezért feloldhatatlanul összefűz és hazahív. Megjelenik Géniben, hol lassan, kérlelhetetlenül intézik az óvilág sorsát. Rendületlenül hisz az igazságban és az igazságosságban és helyet kér a magyar ifjúságnak ott, hol osztják a jövőt. Barátokat keres a magyarnak mindenütt, a műveltség és a szellem vonzóerejével, mely jobban meggyőz, mint az okfejtések kötetei, mint a tudoimány könyvtárai. Ott van minden ifjúsági kongresszuson, — a világ uj nemzedékét akarja meggyőzni, hiszen a régi generáció nem ismerte a magyart, — a keleti puszta barbár fiának tartotta. Felbukkan Varsóban és kezet nyújt azoknak a lengyeleknek, kiknek nagyapja, dédapja még Bem apóval együtt küzdött két testvérnemzet igazáért Elzarándokol Szófiába, hogy a bolgár ifjúságban fölfedezze az ezer év előtt elszakadt magyar vérség késő unokáit S mennyi fcajánsággal kellett megküzdenie ennek a magyar ifjúnak, ki eljegyezte magát az örökszép eszméknek 1 Abban az orvul mért csapásban, mély őt Párisbam leteri tette és mely egészségét mindenkorra megsebezte, — a mai kor egyik nyomorúsága és silánysága fejeződött ki. Sokan, kikkel együtt indult az élet utakra, — talán önreklamozással vagy a kor Ízlésének istápalásával vagy divatos üres jelszavak lobogói alá sorakozással jobban boldogultak, mint ő. Mikor visszatért Parisból, az eszmék Bábeléből, hogy tovább tanuljon és megtanuljon mindent, ami a magyar elmének nemes küzdő fegyvere lehet, — hogy rendületlen hitért és nagy célokért munkálkodjék, beérte a legszerényebb Íróasztallal. Mert meggyőződéses, egész ember volt, azt a sorsot kapta osztályrészül a keserű végzettől, hogy még a szülőföld rögét is csak akkor ölelhette magához, midőn baráti kezek sírjába hintették •.. íme az, kiből egy falanx halálos komoly időkben egy nemzetet óhajtott összetartani, megvédeni a szétomlűstól, valóságos mártírja lett a dekadens kornak, melyben materializmus az ideál és reklám az eszköz. Tul- nemes volt a mai időknek és ezért küzdelmében és elmúlásában van valami a hősi halálból... Itt hagyta dalait és müveit, melyekben emelkedettebb időkben sokat fog lapozni a magyarság. Itt hagyta eszméit, melyeket nem takarhat le a mindent behavazó idő. Itt hagyta példáját, melyet el nem takarhat a hant, mert ő a mi költőnk, a mi büszkeségünk, kinek példáia el nem némulhat, mert hirdeti: kövessetek! — Október 31. iskolai szünnap. Az iskolaügyi miniszter elrendelte, hogy az 1932—33. tanévben október 31-e — amely különben a protestáns egyházak ünnepe — pedagógiai és takarékossági okokból az elemi, polgári, középes szakiskolákban szünnap legyen. xx A szlovenszkól és ruszitiszkói magyar nők lapja: a „Nagyasszony*! ölvedi László emlékezete Irta és a pozsonyi Ölvedi=ünnepségen elmondotta: JANKÓVÍCS MARCELL
