Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)
1932-10-26 / 245. (3058.) szám
o o 4* ^^<aiMACitoRHiRLaé 1932 olrttflxr 26, Merd a. tették volna. Továbbra is a lakóvédelmi térvény teljes megszüntetése mellett foglal állást. A bérlőknek nem kell a provizórium Nájenmik a bérlők nevében szélal fel és hangsúlyozza, hogy a bérlők sem veszik szívesen a folytonos provizóriumot, hanem a lakásprobléma végleges rendezését kívánják. Zajiosek német keresztényszooialista szévá- teszi a koalíció lakásbizottságának tétlenségét és a lakó védelem ellen foglal állást- Majd szólásra jelentkezett Hokky Károly országos keresztényszocialista képviselő, akinek beszédét a következőikben közöljük: Hokky képviselő beszéde a Mindenki ámnlva kérdezi már, hogy miért nem szabadítjuk fel a lakásokat? Tizennégy év után senki sem mondhatja már, hogy még mindig lakásínség volna. Hiszen már Prágában is, ahol pedig az államalakulat utáni első időkben egészségtelen tultömöttség s ezzel kapcsolatosan soha nem látott lakásínség mutatkozott, ma csaknem minden uccuban van két-három ház, amelynek kapuján ott függ a békeidőkre emlékeztető cédula, hogy lakás kiadó! Nem a lakásínség jele ez! Ahol van, lakásínség, ott lehet kivételes intézkedéseket, vagy provizóriumot létesíteni. De ki meri állítani, hogy van? Hiszen a kedvező gazdasági években mindenkinek volt módija magának állami támogatással egy kis viskót építeni. Itt tehát már a probléma szociális jelentősége teljesen elhalványult. Már kacagnak rajtunk, hegy mindenütt szabadon adják ki és veszik a lakást, csak Csehszlovákiában nem. Mindenki kacag rajtunk, hogy nem csinálunk egyebet, mint folytonos provizóriumot. Törvényeink gyűjteménye tele van provizóriumokkal és a törvények folytonos toldozásá- val, foldozásával. A régi háztulajdonosok kiuzsorázott kategóriája De vannak esetek, ahol egyenesen kiuzso- rázzák ezt a helyzetet. Prágában például az egyik régi háztulajdonos kénytelen az egyik lakást évi 10-000 koronáért kiadni, holott kaphatna érte 30.000 koronát, de a tízezer koronából is le kell adnia adók fejében a különböző pótlékokkal együtt 6000 koronát s ezenfelül fizetnie kell a vizdijat, szemétfuva- rozást, biztosítási illetéket, javításokat stb. A lakó pedig, aki ily olcsó bért fizet, azóta szép házat építtetett az igy megtakarított olcsó lakbéren, amiért 5 adót sem fizet s kap ugyanolyan helyiségekért 10 ezer korona helyett 30 ezer koronát. Ha a régi tulajdonosnak is megengednék a helyiségeknek kiadását olyan áron, amely a tényleges helyi viszonyoknak megfelel, a kiuzsorázott régi tulajdonos is 30 ezer koronás bért kaphatna, amely után 15—17 ezer korona adót s pótlékokat fizetne az eddigi 6 ezer korona helyett, tehát az állam is háromszor annyit kapna, mint eddig, szóval jelentékeny újabb jövedelmi forrásra tenne szert és pedig anélkül, hogy bárkit is igazságtalanul megterhelne. A kisegzisztenciák háztulajdonát nem védi a szociális szempont Vannak azonban még kirívóbb antiszociális következményei a mai áldatlan kötött lakásgazdálkodási helyzetnek. Nagy szociális igazságtalanság ugyanis az, — és számtalan ilyen eset van, — hogy egy szegény munkás, aki kérges két keze munkájával, sokszor önmagától és családjától is elvonva kuporga- tott magának garasonként annyit össze, hogy abból kis házikót épített egy-két kislakással azzal a gondolattal, hogy aggkorára, ha majd munkaképtelen lesz, vagy elhalálozása esetén özvegyének legyen hol meghúzódnia s ne kényszerüljön mások könyőrületére. Ezért van egy, vagy legföljebb két lakójuk, — de ez az egyetlen jövedelmi forrásuk is — azaz csak volna, mert ez sem éri el az 5—600 koronás létminimumot. Ebből is le kell adni ok adóban a helyi viszonyok szerint 40—60 százalékot. Kérdem én: szociális intézkedés az, amely ezeket a szegény embereket életük alkonyán bünteti azért, mert fiatalkorukban takarékoskodtak? Szociális igazság az, amely egyrészt más jövedelmek után megadja a létminimum adókedvezményét, de ezeknél ezt tekintetbe nem veszi? A szegény, elaggott munkás, vagy antak özvegye a nagy adóterheket nem birván fizetni, végül is oly nagy összeggel tartozik, Éogy nagyobb adótartozás van kis házikójára bekebelezve, mint amennyi annak forgalmi értéke. Dobra kerül a kis ház, elvesz egész életük munkája s ismét a társadalom könyőrületé re lesznek utalva. A fiatal generáció hendikepje Vagy: tekintsük a háború utáni fiatal generáció létérdekét veszélyeztető szociális igazságtalanságot, amelynek szintén ez a folytonosan provizóriummal elintézett törvény az oka. Eltekintve a nehéz elhelyezkedési lehetőségektől, még azok is, akiknek némi kis állásuk van s családalapításra gondolnának, nem tudnak hajlékot alapítani, mert őket nem védi a jelenlegi törvény s igy *z uj lakásokban jövedelmüknek több mint egyharmadát kénytelenek csak lakbérre áldozni. Megfelel-© e* a szociális igazságosságnak. hogy éppen ez a fiatal generáció, — amely pedig alapja a társadalom egészséges fejlődésének —, ilyen súlyos terhekkel kezdje jövője alapozását? Folytathatnám még sorozatosan a példákat, amelyek a mai helyzet paradox voltát s ezzel tarthatatlanságát mindenki számára fényesen igazolják. De elég ennyi is. Kétségtelen, hogy a probléma nehéz, de éppen ezért a provizórium nem megoldás s csak fölöslegesen meghoss zabbit ja a mai szociális igazságtalanságok következményeit. Itt csak teljes megoldásról lehet szó, amely a szociális igazságnak minden téren érvényt szerez. Miután az előttünk fekvő javaslat ennek meg nem felel, ezért ellene fogok szavazni. Hokky beszéde alatt igen élénk szócsata Spanyol nátha, torokgyulladás és meghűlés ellen véd Daimavin* r PASZJ11L& támadt a szónok és Török kommunista képviselő között. Felszólaltak még Sliwka, Török és Hád«k kommunista képviselők. Ezután az ülést háromnegyed órára félbeszakították. Az ülést este hat órakor újból megnyitották és Dubieky képviselő az agrárpárt parlamenti klubja nevében nyilatkozatot olvasott föl, amely szerint a klub az uj kormány mnnikajprogramjá- nak összeállítására való tekintettel nem akarja a helyzetet komplikálni és eláll a módosító indítványoktól. Ennek alapján a lakásprovizóriumról szóló törvény prolongálását gyorsított eljárással első és második olvasásban megszavazták s a törvény érvényét 1933 március 31-ig hosszabbították meg. A képviselőhöz legközelebbi ülését november 3-án, csütörtökön délután 3 órakor tartja. Malypetr még mindig tárgyal Prága, október 25. Malypetr dezignált miniszterelnök ma egész nap folytatta tanácskozásait a munkaprogram összeállítására vonatkozólag. A tárgyalások nagyon nehezen haladnak előre. A cseh nemzeti demokrata párt országos végrehajtóbizottsága mai ülésén teljhatalmat adott törvényhozóinak és a párt elnökségének, hogy a dezignált miniszterelnökkel további tárgyalásokat folytasson a kormányba- lépésrői, amelynek azonban első föltétele, hogy * ű külügyi bizottság elnapolta ülését Prága, október 25. A képviselőiház külügyi bizottságának mai ülését Tóm ások elnök azzal a bejelentéesel nyitotta meg, hogy a bizottsági ülés napirendjén ugyan különböző törvényjavaslatok szerepelnek, de mia párt garanciákat kapjon arra nézve, hogy a takarékossági és ellenőrzési bizottságot életre- keltik. A dezignált miniszterelnök ma tárgyalt a cseh szociáldemokratákkal, a német szociáldemokratákkal és este a nemzeti demokratákkal is. Most már csak az a vitás kérdés, hogy hány százalékkal fogják leszállítani az állami tisztviselők fizetéséi. Általános az a vélemény, hogy az uj kormány kinevezése holnap estére, legkésőbb csütörtök estére várható. vél ma xrowreuK. nyírván ussa>gra a kormány De- mondásának elfogadásáról szóló elnöki átiratot, ezért a bizottság nem tarthatja meg ülését és azt berekeszti. A külügyi bizottság ülésén pártjaink részéről részt vett Szüllő Géza dr., az országos keresztényszocialista párt képviselője. KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (37) Mikor a kemény katonát Thököli elé vezették, a- kuruckirály alig tudta fékezni magát: — Mért nem adtad meg magadat nekünk, magyaroknak, ha magyar embernek vallód magad? Koháry vakmerőén vágott vissza: — Mert megeskü’dtem az én császári uramnak. — Hallgass, kutya! — ordított rá a kuruckirály vörösregyulva. Ugyanakkor lovasai felé kiáltott: — Vigyétek Regéc várába! Regéc vára mély börtönében sínylődött attól- fogva a kemény császári katona és ha elunta -magát olykor, rabdalokat énekelgetett magának, busán zörgetve lantját. S ilyen ecetben megenyhült valamit. Hat nappal Fülek elfoglalása után a táborba érkezett Ibrahim vezér Eszakmagyarország királyává kiáltotta ki Thökölit. Ugyanakkor kihirdette a Portáról nemrég aláküldött athaná- méi * kevéssel reá a kuruckirály megkapta a királyi hatalom jelvényeit: a köntöst, a kardot, a zászlót, a botot és a koronát... Minden jelvényt más-más basa nyújtott át neki, dicsőítvén az ő nagyságát... Olyan diadalüvöltésben törtek ki ekkor az ordasok, hogy megrázta a mennyboltot. Szepessy Pál kókadt nyakkal nézte végig a ceremóniát. Jobbja felől ott ült a lován Pál fia, balja felől ott ült Keczer Gábor s ellenség vére látszott mindkét fiatal zendülőn. Szepessy Pál már olyan volt a tüzek kormaitól, mint az ördög. XVII. ősz lett megint. A kilencedik ősz, mióta a Partium felől először villantak meg a Szepessy Pálék kardjai. E kilenc esztendő folyamán sírjaikba tértek meg az öregek, köztük a kopasz Szuhay Mátyás is és uj fiatalok öltöztek fegyverbe. A Besz- kidek alatt annyi egér bujt ki a földből ebben az esztendőben, hogy minden rozsot elpusztítottak a a szlovákok, meg a ru»szinok fakéregből őrölt lisztből tengették nyomorult napjaikat. Ugyanekkor pedig a firmanrmntum legtetejére kezdett föl&iklani a Thököli csillaga. Diadalmi hírek érkeztek mindenfelől s ezek a hírek ujjongásra fakasztották a gerlai csöndes fészek lakóit is. Az ősz Keczer András ekkor már, nehéz búcsút vevén Thököli királytól, meg régi barátjától, Szepessy Páltól, szögre akasztotta kardját s észrevétlenül szepesi házában vonult meg beteges hitvesével együtt. Násztársa, az öreg, de azért virgonc Rauscher is ott volt a közelében s kettesben többször próbálták kihüvelyezni, mit hoz majd a jövendő? De nem tudtak előrelátni egyetlen lépést sem. Huszonhatodik esztendejében járt ekor Keczer Gábor hitvese, a kis Rauscher Edit s hétesztendős fiacskájával sokszor megállt a gyümölcsöskert végében, a szilvafácskák alatt, a Tapoly-patak 6zélén és mert századszor is hiába nézett el sokáig a Bártfa városának vezető fehér útra, két karját fájdalmas vágyakozással tárta ki a messzeségnek és mikor senkisem látta, könnybefult szemmel ismételgette maga elé: — Uram ... Én édesuram ... Keczer Gábor és lovascsapata azonban még mindig nem mutatkozott Bártfa felől. Az aggodalomra egyéb oka is volt a. fiatal- asszonynak. Hirek jöttek hozzá, hogy a fölkelők ismét elcsípték Tábori Erzsókot, a császáriak legveszélyesebb spionját s hajánál fogva hurcolták éppen Keczer Gábor elé. Keczer Gábor megkor- bácsoltatta volna a kémnőt, ha igaz. Bizonyosat senkisem tudott akkora messzeségből. Ámde állították sokan, hogy a hirhedt-szép Tábori Erzsók éjjel kicsúszott valahogy a kurucok markából, menekülő-utjában megfordult 6 apró öklét megrázta abba az irányba, amerre Keczer Gábort sejtette: — Megállj, ezért még számolunk egyszer! Ezek a mendemondák rémülettel töltötték el a kis Rauscher Editet, mert olyan sejtelmek kínozták, hogy Tábori Erzsók egyszer még szörnyű szerencsétlenségbe dönti a Koczer- és Rauscher-családot. De minden időelőtti aggodalmat elsöpörtek azok a hirek, melyek a kuruckirályról érkeztek idáig, aki mögött félöles fringiájával szakadatlanul óttjárt a csatákba-vónült Szepessy Pál. Amikor Ibrahim basa és Thököli Fülek várát is megvette volna véres csatán, a Partiuimtói a bányavárosokig megkönnyebbült lélekkel sóhajtott föl mindenki. Mert hinni kezdték már, hogy valósággá válik végüJ a Tyukodi pajtás lelketlen táboridalának minden fenyegetőzése. Pedig Fülek várának falai tövében csúf zenebona tört ki ezalatt. Mert miközben Apaffy fejedelem és Teleki Mihály segédhada is táborba szállott a vár alá, az erdélyi kancellár gonosz praktikára adta magát. Gyűlölvén Thökölit, amiért oly szégyenben hagyta asszonyíeányát, rá akarta venni Ibrahim vezért, ültesse le a kuruckirály fejét! Mert meglássa Ibrahim, hogy Thököli előbb-utóbb összeállván a némettel, a szultán ellen fordul majd ez az állhatatlan ember. Ibrahim basa azt válaszolta, hogy az ő nyaka és a Thökölié egy! Teleki ekkor újabb lépésre gondolt s egy Muj- kó nevű renegáttal akarta eltétetni láb alól a kuruckirályt ... A renegát azonban, miután előbb fölvette Telekitől az aranyakat, mindent fölfedett Thököli előtt. A kuruckirály ekkor magából-kikelve sietett át az ördögi gondolatu kancellár sátorába, ott — többek jelenlétében — megrázta feléje csillagos buzogányát s szinte üvöltött: — Hallod-é, Teleki! Azt mondom én teneked, sok komisz praktikát űztél mindig ellenemben, de vigyázz, ki ne kaphassalak a fejedelem sátra mellő!, mert bizonnyal mondom neked: több kenyeret nem eszel! A kancellár halálszinre válva hallgatót, a kuruckirály pedig egyet fújt, miközben buzogányát másodszor is rázni kezdte esküdt ellenségére: — Hallod-é, Teleki, most is kezemben volnál s ha nem nézném a méltóságos fejedelmet, akit atyám helyett atyámnak tartok, ezzel a buzogánnyal törném össze undok fejedet! Hanem erre már fölböszült Ibrahim vezér is. A ravasz Teleki fejét követelte Appaffytól, mire a fejedelem fröbbszáz aranyat küldött Ibrahimnak. A vezér nyomban locsillapult, sőt any- nyira ment az előzékenységben: rábólintott, hogy Erdély fejedelme és kancellárja nehány ezer főnyi hadával hazamehet. Sok hasznukat úgysem látta, miután a velök-együtt kijött bujdosók már előbb egytől-egyig Thökölihez és Szepessy Pálhoz álltak át. Az erdélyiek hazatakarodtak tehát. A háború pedig még nagyobb dühöngéssel tört ki. Már-már a firmamentumon állt ekkor a kuruckirály csillaga. A fölkelők minden ponton előnyomultak 6 csaknem érintették a csoh-morva végeket. Várak hulltak ölükbe, szinte kardcsapás nélkül s a bányavárosok is meghódolván, az ott zsákmányolt teméntelen aranyból a maga képére veretett pénzt a kuruckirály. Volt pedig e pénznek •körirata: „Pro Deo et Patria!'4 A kardrazendiilt fölkelők soha nem hitt győzelmei megrémítették Lipót császárt és — miközben haldokolni kezdett az 1682-ik esztendő is — Eszterházy nádor könyörögve kérte az uralkodót: béküljön meg akármi áron is Tbökölivel, mertiha késlekedni talál tovább is, a szultán összes hadai körülözönlik majd Bécs falait. Legkésőbb az elkövetkezendő esztendőben. Ugyanakkor téli szállást rendelt el Thőköli s az 1683-ik esztendő első hónapja országgyűlést hirdetett Kassa városába. Az országgyűlésre nem csupán saját híveit hivta meg, hanem meghívókat küldetett Lipót császár embereinek is. És nem kevés csodálkozására a császár nemcsak megengedte hiveinek, hogy elmehetnek a gyűlésre, hanem a maga képének viselésére elküldte oda Hoffmann t-áborkari-hadiügyészét is. Az országgyűlés kihirdetése azonban nem igen volt ínyére a bujdosóvezéreknek, mivel csak huzavonát láttak a haszontalan tanácskozásokban. A lengőszakállu Szepessy Pál pedig a méregtől szinte robbant a kuruckirály előtt: — Fejedelmi öcsém! Kardnak kell itten igazságot tenni a német számtalan betyárkodásáért! Thököli mindazonáltal reménykedett. Remélte, hogy a magyar urakat meg tudja békiteni végül a török szövetséggel. De a császár is számított. Lipót császár hitte ugyanis, hogy Thökölit ki tudja rántani a nagyvezér mellől. Egyik számítás sem sikerült. Thököli nem volt megelégedve a rendek magatartásával, ugyanakko? pedig nem-egyszer remegett meg a gondolatra, hogy nagy hatalma miatt szemet vet reá a nagyvezér... Lipót hívei viszont váltig hangoztatták, hogy a török megfojt minden szabadságot, nincs egyéb választás tehát, mint a koronás király oldalára sietni minden magyarnak s közös erővel verni ki Budából a kontyosokat. Szepessy Pált a táborban érte a császári megbízottak érvelgetésének híre. Nem szólt rá semmit, mindössze köpött egyet. Hanem a körülmények várható kialakulása komoly töprengésekre késztette a kuruckirályt. Latolgatni kezdte magában, hogyha erőszakolja a török szövetséget. Európa minden keresztény népei ellenefordulnak s itthon is rohamosan vész majd a népszerűsége. Ezokból uj gyűlést hivott össze Pályára, ahol mindenekelőtt azt kérte a rendektől: ültessék lóra az •egész nemességet s húszezer emberének szavazzanak meg kéthónapi eleséget. A rendek követelték erre, mutassa föl a szultántól nyert athnámét, nem dobta-é oda áldozatul a szerencsétlen ország szabadságának látszatát is? ThÖ- ■köli megtagadta ezt a követelést, mire a rendek az ország fölkelését tagadták meg. (Folytatjuk.) r
