Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)

1932-09-04 / 202. (3015.) szám

6

1952 szeptember 4, raeAntap.

KÜLÖNVÉLEMÉNY

A GÉP ÚTJA

Nem tudóm, níucsenetóe az olvasónak téves elképzelései arról, hogy midsént íródik egy ilyen cikk. Az olvasó italán jóhiszeműen ágy ml kot ja magának a képet: az icró nemrégiben lépett tó fürdőszobájának mélyített kádjá 1x31 és most már reggeli után, frissen borotválva, illatos szivarral a száljában jkertjének lugasába lép, ahol a tisztára kefélt írógép előtt a tisztára púderezett gépírón ö várja, akinek — a karosszék támláján hintáivá — halkan lediktálja e cikket a rózsák illatának varázsában... No! Hogy saját v ágyálmomat igy átültettem az olvasó fantáziájába, elmondhatom, mi a valóság: a kis morva városban izzadtam, porosán, holtra fáradtan esitem be ebbe a kis piszkos kávéházba, amelyben a szabad természeteit csak a rengeteg légy képviseli. Egész nap kin cg üzleti munka, gyötrelmes tárgyalások fosz ó hitelem diplomatikus védelmére, barát-ágos fintorok a szörnyű, pamutszagu irodákban, érdekeimnek ravasz becsempésző-e lélefczetifojtó, könmönf ontlfogalm azásu íkölelezvéuyekbe, loholás a délutáni levegőtlen napsütésben... most itt ülök, sört iszom, a lábamat szeretném föltenni a plűs- diványra, de nem merem — és elárulom önöknek ünnepélyesen: a gépkuiltura áldozata vagyok. Önök is. Üdvözletemet!

A gép állítólag arra való (igy vagyunk informálva), hogy az ember könnyebb megélhetését, ezenfelül kényelmét támogassa. Ahogy körülnézek itt a kávéházban, miagam is ezt a felületes benyomást szerzem- Azt látom, hogy a gép öltöztet bennünket, a gép készíti a plüsdiványt, amelyen ülünk, a szögletes márványasztalt, amelyre támaszkodunk- Az asztalon a gép gyártotta íimdzsa, a fmázsában a gép pörkölte és őrölte kávé, .mellette a gép sütötte kalács a gép őrölte lisztből. A gép adta az újságot, amelyet mellettem olvasnak és a sakkfigurákat, amelyekkel mellettem játszadozik két nemzeti szocialista polgártárs. A gép teremtette a nemzeti szocializmust, miután megteremtette a szocializmust, a kommunizmust és az összes divatos dolgokat.

Kezdetben volt az ember, akii megteremtette & gépet, a gép pedig gépet szült és minden gép szolgálta az embert.

A gép pedig szapora állat, sokkal szaporább, mint az ember, mert egy gép naponta ezer gépet szüli, ezért a gépek megsokasodtak és elhatalmasodtak a földön. Szép dolog a szimbolizmus, szép szimbolikus színdarab a „R. U. R.“, amelyet Gapek irt és amelyben a gépember fellázad teremtője, az ember ellen, miután az ember könnyelműen rábízta egyetlen kincsét, a lelkét. Szép gondolat, csak éppen nem kell ilyen .szimbolikus távolságokba csapónganunk, nem kell! Utópiába mennünk és nem kell ember lelket lehelnünk az embergépbe: a gép a maga

embertelen formájában, lélektelen, „each- lich“ mivoltában már régesrégen túl van a lázadáson, a gép már sok évvel ezelőtt, jóval a háború ellőtt tudatos tervszerűséggel megszállotta az összes hatalmi pontokat. birtokba vette a középületeket és egy éjszaka, anélkül, hogy észre vettük volna, átvette a hatalmat.

A gép leigázta az embert, de az ember úgy tett, mintha nem venne róla tudomást. A gép kegyetlen kén.yur, sokkal könyörte- lenebbül dolgoztatja az embereket és sokkal keményebben bánik velük, mint a régi fáraók és a feudális zsarnokok. A .tizennyolcadik század végén megfelelő jelszavakkal — „szabadság, testvériség, egyenlőség" — indította meg alattomos háborúját és röviddel rá stílusoson, géppel — házi kezelésben — ültette le a kiöregedett emberi kényurak fejeit. így szimbolizálta kezdődő uralmát- Azóta egyre kimáletlenebbül hajtja, korbácsolja az embert. Habár hatalmas készletei vannak élelmiszerekből, enni csak annyit ad neki, hogy ereje legyen dolgozni és őt szolgálni. De éhbal álra ítéli, ha nem neki dolgozik és nem őt szolgálja. Vannak kiválasztott emberei, akikre érdekeinek nagyobb tömegű képviseletét bízta rá és elntévéz te őket kapitalistáknak. Ezeket az embereket természetesen nem az abszolút emberi értékek alapján, hanem a miaga boldogulásának megfelelő alaosonyrendü képességek szerint választja ki, még jobban dolgoztatja eket, mint a közönséges munkásokat és könyörleiemül agyoncsapja őket, ha a legkis'bb hibát követik el vagy • a maguk örömére mernek gondolni. Művészetben és

egyéb lelki narkotikumokban csak a leg- sekélyesebbet tűri meg, mert csak a maga javára gondol és kevés eszközzel akarja kábulatban tartani az egész rabszolganemzedéket (A maga néhány olcsó prominensének itt-ott engedélyezi az illatos fürdőt és a rózsailugasti is, de abban sincs köszönet. Kiigényelte a lelkűket és gondot, irigységet spleent emésztő szenvedélyt és kokaint adott nekik cseréibe.)

De tűrhető volt a helyzet addig, aimig a gépnek csak az emberrel volt dolga. A gépnek, amely a magja élettelenségélben vette át az urálimat, idővel mégis jutott valami az ember leikéből, ahogy az ember is kapott egy szik rányit a teremtője lelkébőL De ez a valami, a tűz, amelyet a gép az embertől lopott nem Istentől származik. Ennek a tűznek az ördög a nagyatyja, ez a tűz a vetélkedés, a becsvágy tüze.

A gép leigázta az embert és aztán gőgjében és pöffeszikedésében saját társa ellen támadt. Az angol gép megüzente a háborút a német gépnek vagy viszont — a gép ráBozOn, augusztus hó.

Nagy hegyek Völgyéibe ágyazott gyöngy. Csupa patinás, régi épület, árkádos főucca, gótikus torony, melyet este fehér fénnyel világítanak az idegenforgalom nagyobb ör améret, a lehetetlenül szűk uocákon kanyargó villamos. Attól tarthatsz minden pillanatban, hogy a villamos odanyom egy üzlet falához. i

Mindenfelé német beszéd- Az egész város, úgy, ahogy van, tipikusan és természetesen Tirol; és hiába minden, ez a város még ma is osztrák- Ha a múzeumba mégy: osztrák emlékekkel van tele, a templomban német szentek kiépei merednek rád, a házak stílusa^ formája német, a trafikban mindenki német újságot kér s jobban érdeklődik az innsbrucki tüntetések iránt, mint Mussolini legújabb kijelentése iránt, ha pedig az üzletek cégérein statisztikát végzel, egy a kettőhöz jön ki az arány a német nevek javára.

Végigjártam az árkádokat s jegyeztem a neveket. Csak az uj üzletek voltak olaszok. A régi üzleteknek mind németek a tulajdonosai ma is. Természetesen csak a nevek azok: a cégfeliratok, a tájékoztatók olaszok.

Csak egy név etimológiáját nem tudtam megfejteni. Az egyik üzlet tulajdonosát igy hívták: KIKOMBÁN. Kikombán ur a sötét bolt mélyén állott és bort mért poharakba.

Az alap német, az .ujjáfeetés olasz. És hogy siettek! Például Trentinoban. Tirenti- no olasz volt, az olasz irredenta egyik célpontja s a trienti tér közepén álló Dante- szobor nagyobb hasznot tett az olasz egység kiterjesztésének, mint száz beszéd és vértanú.

Trentinora ma nem lehet ráismerni), — mondja egyik utitársunk, aki jónéhány esztendővel ezelőtt vadászó nké ütésként szolgált errefelé s vezetni akar bennünket az uocákon. Már nem találja a helyeket. Tren- tino megváltozott, Trientiből átkeresztelke- dett: itt helye van az uj olasz neveknekDe Bőzen-Boilzanőt nem érteim.

A kettősség városa ez. Sok ilyen város lézeng mostanában Középeurópában.

A városháza pincéjét most is Rathauskel- lernek hívják s a nóták, amiket ott húz a bús zenekar, nagyon némotes melódiákat formáznak. Az élet, a stílus, a kiszolgálás ma is teljesen osztrákos, tiroilias s csak egy kis biztatás kellene hozzá: a derék két borivó bajnok azonnal jódlizásba kezdene az asztalom mellett. Mert bort isznak itt, nem hiába, hogy kitűnő a szőlő, az Alpesek szol leje.

Ámde a két lelkes tiroli, rövid nadrágjában és gurgulázó torkával nem fog 5tt. ma érvényesülni sebogyseim- Négyszegletű nagy asztalunkhoz máris letelepszik egy jóképű fiatal olasz hadnagy, két leány kíséretében

ken,te a felelősséget a maga emberexponen- seire, újabb szólamokat találván ki számukra —, mert mindegyik fajta gép szaporodni aikart és el akarta özönleni a világot. Az ember miég mindig úgy tett, mintha nem venne észre semmit. Az emiber sajnálta az ágyú elé fogott lovat, amelyet gránát tépett széjjel, de nem jutott eszébe, hogy önmagát sajnálja. Pedig már egészen nyílt dolgok történtek. Repülőgépek hadakoztak a levegőben,, egyilk a másik fölé került és mindegy volt, hogy a pilótát liövi-e le vagy a gép szivébe talál. Már sokszor nyíltan harcolt a gép a gép ellen, az ágyuütegeket, a gép fegyvereket és a tankokat döglesztette meg. nem az ember vagy a ló volt fontos.

Az ember azt mondta: mi köze a lónak a háborúhoz? A ló azelőtt békésen húzta az igát és megkapta a maga táplálékát. De mi köze volt a pilótának a háborúhoz? Az ember is békésen húzta az igát és nagyrészt megkapta a maga táplálékát De a hábo,ruhán és a háború után megdagadt és kezdett gondot okozni a gépnek az emberprobléma, nagyobb mértékben, mint az embernek a lóprobléma. A gép önmagáiban nem élhet meg és a gépet a maga tulgyors fejlődése hozta zavarba. Minél jobban szaporodott a gép, annál több ember volt munka és táplálék nélkül s így viszont mindig több gép állt meg és rozsdásodott be. Ez a ciirculus viitio- sus mindinkább gyorsul és szélesedik. És a

s fekétézni kezd. Az olasz gyerek szélesen, vígan nevet. Kardját hóna alá támasztja illedelmesen és vidáman néz a világba.

A két német ránéz és elszomorodik. Rendelnek még egy vientelit, de kedvüket már nem tetézd vigság.

A gyalult padlón, a Rathauskeller öreg padozatán a modern táncok vertek tanyát. Ámde éjfél felé felébred mégis a nemzeti virtus és akárcsak nálunk, ha nekikeseredett vidéki birtokos csárdást rendel éjfél- után, igy most itt is, túlsó szomszédom hangosan vakért kiált s a következő pillanatban zsúfolt tömeg rohan a gyalult deszkákra, feledve minden ruimbát és foxot. Kitart belőlük a nemzeti tánc kedve és irgalmatlanul suralni kezdik a padlót.

Soha életemben ilyen csoszogás1^ szóval nevezett, hangosan értett súrolást, csoszo- gást nem hallottam még táncteremben. Percek, amikor a zene hallhatatlan volt s csak az ütemes oszoszogás vezette a taktust.

Ezeket a nébreteket délután is láttam elszomorodni az uccán. Az egyik dombhajlat alól teherautó rohant a város felé. A teherautóiban zsúfolásig a gyerek. Feketeinges, tar ka nyak kendős vidám fickók, elevenségük minden jelével, dallal, zászlóval, indulóval, kürttel. A szűk uiocák vasárnapi, méla nyugalmát felverte a trombiták harsány szava.

Balillák voltak, ifjú fasiszták. Nem tudtak mit csinálni a kedvükkel. így érkezhettünk mi meg annakidején Rimaszombatba a sel- meci cserkésztáborozásTÓl.

A gyerekek leugráitak, felugráltak, integettek, egyszóval vígan voltak.

Néhány német elment mellettük. Behúzott fejjel, komoran^ csendes mélabúval- Oda se néztek a vidám fickókra. Két világ találkozott össze.

Egy-egy ilyen kis kép, apró mozzanat mond annyit, mint a német-olasz vezércikkek a vasárnapi számiban.

A folyón keresztül büszke hid vezet. A híd minden pillére a fasiszta bárdot ábrázolja. A hidon túl hatalmas, oszlopos emlék. Uralkodik az egész téren fehérségével. Az emlék lépcsőin cifraruhás rendőr sétál, kar balett kezekkel.

Fabio Filzii, Cesare BatJtiisti és Domiano Chíesa emléke ez. Az osztrák ármádiától átszökött irredenták voltak, akik az olasz hadseregben harcoltak a Doberdón, mígnem az osztrák had vezet őség elfogta őket s felakasztotta. Az egész vidék tele van ezeknek a nemzeti bősöknek a nevével. A rove- retói múzeumban van fénykép, ahol éppen az akasztott hullákat fényképezte le egy vándorfényképész. Szinte -osszul lesz az ember a képtől, ahogy a vigyorgó hódiért a háttérben látjaClasz-3irol,

az aípesi széléit vidéke

írta: SZOMBATHY VIKTOR

megállás a legnagyobb veszedelme a gépi nelk, a megállás mindig nagyobb embern tömegeket dönt nyomorba és.. • az ember végül elveszti hitét a gépben •«, és«. < ujajbb háború sem megy egyelőre. -. neon mintha sajnálni kellene, de mindenesekre pihentetni kell még az emberanyagot.. *

A gép egyebet próbál. Az egyik országban nyíltan átvette az államhatalmat és egészen a maga javára és a maga gusztusára rendezkedett be. Az ember egyelőre léb késén dolgozik neki, nem törődik a saját nyomorával.. a jövő reményében... az uj jelszavak nagyszerűen működnek, a gép majdnem mindenkinek ad munkát és majdnem mindenkinek egy fél darab kenyeret., ma még.

így mennek á dolgok egy darabig. A gép kísérletezik, meg kell adni, hogy fürgén és ravaszul: majdnem minden országban más módszerekkel. Kísérleti teleppé alakította az egész földet. Az ember pedig tűri mindezt és szenved, mert az emberi szenvedés mértéke lassan telik be. Ha pedig majd be telt a mérték, akikor különféle dolgok történhetnek. Az ember vagy föltázad a gép ellen és összetöri vagy megállítja hatalmi őrületében és fölibe kerekedik.

Minden esetben magasabb helyhez folyamodik segítségért a Gonosz ellen, amelyet felidézett a teremtés méhtélből.

Sándor Imre.

ÜHHBIHflHHBBHHBBHIHflHHHHMDEHHBBHHHHBBflHBBBHHEBBHi

Fabio Fílziék emlékét nagyon tisztelik. Pompás mellszobruk ott van az emlékművön. Legkülönösebb szobor: mindegyik

nyakán márványból kifaragva ott kigyózik memen tóként a kötél...

Az emlékmű alatt kripta. A kriptában a - hősök emléksírja. Csak pénzért lehet, hogy belépj, Ott áll megintcsak az ember, a cédulával, a katalógussal és a jegyekkel.

Tisztelem és n agy r abecsülöm a hősök emlékét Éppen ezért kissé túlzottnak tartom ezt a pénzkul'tuszt itt, amivel miég a hősök emlékét is kimérve, lírákért kapom. Föltétlenül kell egy határnak lenni, ahol az üres emlék és a megtiszteltetés kezdődik.

Rögtön múzeumi tárggyá sorozták őket Kár.

Mert pénzt csinálni mindenből élelmesen tudnak.

Az egyik hegyii vasút tál nagynehezen M- jutunk valami magas hegytetőre. Ott mene- dezik a tető a város fölött, csodás kilátást igér és ád. Minden ilyen nevezetes hegytetőhöz függő vasút, sikló visz föl. Felmentünk tehát. A tenrasz szélén kellett megáll- nunk.

Csak egy percig állhattunk éppen. Jóformán alig vethettünk pillantást a szomszédos csúcsok rózsaszínű alkonyi fényére. A finom, rózsás fény ott ragyogott a ködös messzeségben. Valóban, költői pillanat,

— Egy félliter bort, uram?

Ezt egy pincérleány kérdezte. Alighogy a merengést észrevette, jött a maga üzleti prózájával. Akkor láttuk csak, hogy vendéglő terraszának szélére jutottunk.

— Köszönöm, most nem iszom.

De az csak ragaszkodott az üzlethez.

— Ein viertel, vielleioht.

— De nem most, ha mondom.

Méltatlankodva rázta meg a fejét.

— Kérem, itt már az alpesi fényt sem adjuk ingyen!

Szólt és rangosán eltávozott. Mérges volt nagyon.

xx A szlovenszkó! és ruszinszkói magyar nők lapja: a „Nagyasszony".

— Felhívás a prágai főiskolákra készülő magyar leányokhoz. A Prágában együttműködött két leányotthon közül a gazdasági viszonyok folytán történt kisebbmérvü igénybevétel miatt a Csehszlovákia’ magyar főiskolások támogatására alakult nagybizottság a jövő tanévre csak az egyiket (Prága- Smiehov, Havlickova 10 szám alatt) tartja fenn és ezt is csak az esetben, ha legkésőbb folyó évi szeptember 1-ig legalább hét diákleány jelentkezik egész évi bennlakásra. (Legutóbb téves volt az a közlés, hogy már csak két diákleány jelentkezésére van szükség.) A fizetendő dij: lakás, világítás és takarításért havi 140 K. A jelentkezők felvétel iránti kérelmüket folyó évi szeptember 1. napjáig küldjék Irmán Klára dr. címére, Bratislava-Pozsony, Védcölöp u. 59 szám alá. A kérvényhez csatolandó az iskolai bizonyítvány, vagy hitelesített másolata, annak megjelölése, hogy milyen irányban óhajtja főiskolai tanulmányait folytatni a kérelmező és hogy milyen illetőségű és m^ lyen nemzetiségű.

t