Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)
1932-09-01 / 199. (3012.) szám
n^jkmaxaU'Í v lA^ílCÁk’HíKUAJ^ 1998 gzep te«mibe>r 1, cetttftrWk. A gazdasági válság ellenére nagy és előkelő közönség van a Tátrában A nyugalom és gondtalan pihenés órái a szalóki csúcs tővében Beregszász népkonyhája nem fog kapni vámmentes gabonát Beregszász, augusztus 31. (Saját tudósítónk jeliecntóse.) Megemlékeztünk Beregszásznak a nmnkanélküli ínségesek téli ellátását célzó akciójáról. A városi tanács egy népkonyiha létesítését határozta el, ahol najponként 2000 személy kapna inigyen ebédet. A költségvetésben biztosítva van a munkanélküliek segélyzésére 300 ezer korona, ez az összeg azonban nem használható fel teljes egészében a népkonyha szükségleteinek fedezésére, annak egyrészét ugyanis a tűzifa és ruha ellátására kell fordítani, azonfelül készpénzbeid adományok céljaira is meghagyandó abból jó néhány ezer korona. A tanács számolt szociális kötelezettségeivel és hogy annak minél több eredménnyel lehessen eleget, a rendelkezésre álló anyagi eszközök lehelő leggazdaságosabb felhasználására törekszik. Ez az igyekezet vezette ak-, kor, amidőn a népkonyha céljaira olcsó lisztet. akart szerezni. E'végből vámmentes gabona behozatala iránti kérelemmel fordult az ungvári főpénzügyigazgatósághoz. Ungvárról a kérvényt az illetékes intézkedés megtétele végett a királyházai vámhivatalhoz telték át, de itt azt a legkedvezőtlenebbül birálltáik el és mint mindem joglalapot nélkülözőt elutasították. Beregszász város tanácsa a méltánytalan elutasító határozattal szemben orvoslást keres és az ungvári kerületi vámhivatalhoz terjeszti fel panaszát. — fok.— Felhívás a csehszlovákjai magyar akadémilsusokhoi! A csehszlovákiai magyar egyetemi és főiskolai hallgatók 1931-iki kassai országos kongresszusa alkalmából beiktatott ideiglenes tisztikar ezúton értesíti a csehszlovákiai magyar főiskolás diákságot, hogy az ezidén esedékes VII. országos diákkongresszust szeptember 10, 11 és 12. napjaira hívja össze Komáromba, a Komáromi Magyar Akadémikusok Egyesülete rendezésében. A részletes programot a sajtó közfli. A diákügyekben teljhatalommal felruházott ideiglenes tisztikar döntése alapján a kongresszusom megjelenhet minden csehszlovákiai magyar egyetemi és főiskolai hallgató, beleértve a most érettségizett és főiskolára készülő diákságot is. A jelenlevők- nk felszólalási joguk, a diákszövetség jogi ügyeiben azonban szavazati joguk csak a hivatalos kiküldötteknek van. Hivatalos kiküldötteknek számítanak a következő egyesületek delegációi: a prágai és a pozsonyi MÁK 6—6 taggal, a brünni Corvina és a brünni MAKK 3—3 taggal, azonkiUjtátrafüred, augusztus vége. Hetek óta csodálatosan szép nyárutó borítja a Tátrát, azúrkék égboltozat, amelynek csupán a peremién tanyáznak nyájas bárányfelhők, szinte szakadatlan napsütés, a vörösön túli sugarak pazar 'bősége, amit semmiféle kvarclámpa n>em tud helyettesíteni, huszonöt fokios meleg, nyugodt, pihenő levegő amit még csak apró szelíd sem bodorit és csak olykor gyűlnek haragos fellegek a ge-rladhtfal- vi és szaléki óriások fölé, hogy rövid viharral demonstrálják az elemek hatalmát. Nem csoda, ha augusztus régére kibontakozott a Tátrában az igazi szezon. A hegymászó-láz — iká tudja mióta — százával és százával hajszolja ellenállhatatlan erővel a bércek szerelmeseit s a hátizsákos karaván reggeltől alko- myulatig járja a csúcsokat. És amíg a turisták az 1000 méter feletti régiót járják, zerge szökésében gyönyörködnek, ma mióta füttyét lesik, hegyipatak kristálytiszta vizéből isznak, addig 1000—1200 m. tengerszintfeletti magasságban, a gyógyulásra a üdülésre szorulóknak ebben az óriási természeti szanatóriumában pazar fényben bontakozott ki egy nemzetközi szinii fürdőélet. Szlorenzskó Riviérája ez Madárháza és Csorbató között, több mint negyedszáz kilométeres fronton. Közópeurópa egyik legjobb autó-utvonala mellett. És ennek a hosszú frontnak nemcsak geográfiai központja, hanem a Tátra fürdőéletének is a centruma az ujtfüredi Pa-lace-szanatórium, amely ötemeletes dimenzióival a nagyvonalúságot s a Tátra monumentális arányait, vetíti elénk. A Tátra fürdőéletének fogalmát éppen úgy fejezi ki a PaJace Szanatórium., mint ahogy a Semmeri-ngét a Pun- hans. Szontágk dr. igazgató-főorvos és Vág direktor a kitünően működő munkatársi gárda élén valóban európai hirü intézetté emelte a hét éve megnyitott Palaoe-Szana tóriumot, amelynek agilis vezetősége lelkesedéssel és hitted munkálkodik az intézet további jlövőijén. A Palaoe-Szanat-órjum u|j típust teremtett a Tátra Riviéráján- A gyógyítás orvosilag rendelt eszközei mellé olyan környezetet teremtett, amely egymavül mindem olyan sriovönszkód és rusztin- szkói magyar diáksaervemet 3'—3 tagból álló delegációi, amely diáikszervezet hatóságilag jóváhagyott és a diákszövetség követelményeinek megfelelő alapszabályokkal rendelkezik, vagy legalább is 40 nap telt el a kongresszus megnyitó napján az alapszabályok beadásától számítva. A delegáltaknak a kiküldő egyesület által kiállított írásbeli meghatalmazással kell rendelkezniük. A hivatalos kiküldöttek és diáklátogatök gáíbau Í6 fédgyőgyuláet jelent. Ma már rendszerint több az egészséges ember a szanatóriumban, mint a beteg. És ezért, aki az ujlfüiredi szanatórium életét az orvosságezagu és nyomott hangulatú szanatóriumokban megismert képből alkotja meg, igen hamis képet nyer. A Pal-aoe-Szanatórium nemcsak kitűnő gyógyintézet, hanem egészséges, tágas, napos helyiségeivel kedvenc találkozóhelye a sportoló, üdüld és szórakozást keresd közönségnek. Különösen az esték hangulatosaik. Annikor ki- gyulnak a lámpák, egyszerre fellobban az élet. Különös csillogással szórják fényüket a hatalmas vil- lanyíámpák el egészen a poprádi síkságig és ilyenkor a szemeikben is tüzes fények ragyognak, az élet szeretetlenek világító lámpásai. Ahogy beköszönt az este, nagy lélekzéssed élni kezd a szanatórium s intim kedvességeit ilyenkor érezzük csak igazán. A közös termek ilyenkor nagy szaténná alakulnak, kezdődik a társasági élet, amelynek f énypontja a csütörtök esténként tartott és pazar jutalmaikkal dotált tombola-est. A vendégek Az idén is .főleg belföldről Magyarországból és Németországból rekrutálódnak. A későn kezdődött szezon ellenére a közélet, a művészet és irodalom nem egy előkelősége fordult meg a Palace-ban. Az augusztus kiemelkedőbb magyar vendégei között láttuk Tabakovics Dusánt, a Magyar Nemzeti Bank igazgatóját, Ernyey Károly főrendiházi tagot, a Pesti Hazai Takarékpénztár vezérigazgatóját. Zsig- mondy Kálmán pénzügyminisztériumi tanácsost, Tasuády Szűcs András nyug. államtitkárt, az lbusz elnök igazgat óját, Rencze Gyula dr. budapesti főfelügyelő feleségétés leányát, Székely Mihály operaénekest, Rékay Nándort, a budapesti opera karnagyát, Szirmai Albert dalszerzőt .és feleségét, Kökény Ilonát, Fejes Teri színművésznőt, Zsolt Bélát, aki itt dolgozik színdarabján, Kolljáthy Aladár dr. miniszteri titkárt, a finom érzésű költőt, Grün Béla dr. ügyvédet, Jesasenák Jánosáét, a ra- gyogószépségtü fiatalasszonyt, Forbáth Emőnét, a neves budapesti építészmérnök feleségét, aki aranyos kedélyével szerzett sok hívet, báró Horváth Remét, Szatmári Tibor zongoraművészt. Szlovenneve, egyesületi hovatartozása és érkezésének pontos megadása legkésőbb szeptember 6-ig bejelentendő Nagy Árpádnál, Komárno- Komárom, Szegtfü-ucca 19; Esetleges diák- előadások ugyanaddig a terminusig jelen- tendők be az előbbi címen. Az ideiglenes tisztikar nevében: Juc. Leskoviís István s. k. titkár. Brükk Sándor dr. s. k. elnök. szkot Fibry Pál dr. pozsonyi ügyvéd, Uram József dr. kassai főorvos, Volko Viktor dr. pozsonyi klinikai főorvos, Róza Gyula, a zsolnai posztógyár vezérigazgatója, Hexncr Ervin dr. pozsonyi egyetemi magántanár, a jeles közgazdász, Kadosa Pál, a Dumabank vezérigazgatójának családja, Tbonet Gyula, a nagy ugróéi bútorgyár egyik tulajdonosa, képviselték az augusztusi megnövekedett vendégseregben. Itt tartózkodott Borzek-Dohalsky Ferenc, a bécsi csehszlovák követség legátusa, Löw- beer Béla dr. prágai egyetemi magántanár, Pe§ka Vencel, máhrisch-ostraui bankigazgató. Az augusztusi vendégek névsorából kapásból kiragadott néhány név mutatja a legjobban, hogy milyen előkelő és ragyogó közönsége van a Palace Szanatóriumnak most is, a gazdasági válság napjaiban. Egy nap a szanatóriumban Ö28 helyiség a szanatóriumiban, ennyit mutat a szanatórium keresztmetszete s ebből most legalább 300 helyiséget a vendégek töltenek meg. A délre nyíló szobákat emeleti magasságban lépcsőzetesen, úgynevezett Tarason-stilusban helyezkednek egymás felé, az üvegtfedővel védett balkonokat s a szobák ablak mögötti részét is egész nap pazar bőséggel hinti be a napsugár. Kifekszik az ember az áldott napfényre s észre sem veszi, mint múlnak az órák Közben az óramű pontosságával működik a szanatórium gépezete, látszik, hogy egy erős kéz mozgatja a rugókat, amelyeken ez a gépezett tökéletesen működik. Talán sokaknak fel se tűnik, any- nyira finom és diszkrét ez a pedantéria. Itt nem kell a csengőhöz nyúlnod, pont nyolckor az ajtód elé gördítik a reggelit 6 pont tízkor kopognak a tízóraival. És alig pihensz ezután valamit, háromnegyed egykor kezdődik a nagy étteremben szervírozott ebéd. Minden asztalon virág s ahogy a tányért elődbe rakják, szembenéz veled a szanatórium pajzsa, egy centiméterrel sem csúszik jobbra vagy balra. Zajtalanul és gyorsan szolgálnak ki, kétszáznál több ebédet adnak itt asztalra egy órán belül. Ebéd után mindenki pihen, minden zaj elül, a szanatórium környéke is teljesen csendes, de fél öt órakor a tornászon, ahonnan oly szép a kilátás a poprádi fensikra, felcsendül Matochek mester kiváló szalonzenekarának muzsikája, amelyet a rádió oly gyakran közvetít és fél hétig tart az ötórai tea. Még egy kis séta, egy kis terefere s már várnak a souperhez, ahol újból Matochek zenekara csinál jó 'hangulatot a kitűnő ételekhez. Azután megjelennek az első fecskék a bárban, az írók és újságírók és megkezdődik a végeláthatatlan vita. Megtelnek a többi asztalok ás, de a központi estély a csütörtök, központjában Vág igazgató docens a végtelenül szelleme- ~ Vei. Ilyenkor a hölgyek ragyogó estélyi i u n vonulnak fel, mintha Pathou kiállítása mcdmék meg rövid néhány órára ... És aztán, amikor már a többiek nyugvóra térnek., egy-k ét szobáiban nem alszik még el a villany. Zsolt Béla most irtja az e-©ő jeleneteket, Komjáthy verseket cizellál, e sorok Íróija pedig igyekszik befejezni a Prágai Magyar Hírlapnak szánt regényét. Gyöngéd, fehér karok támaszkodnak a balkonon a muskátlis ládák peremére s elmerengve nézik sokan Poprád felcsillanó viManysze- meit. xx A szlovenszkól és ruszinszkói magyar nők lapja: a „Nagyasszony". Isten fizesse meg irta: Molnár Kata (4) Lassú, halk szóvei befejezte azt, amit lassan és halkan kezdett; megfordult, elment és az egész testében remegő másik asszony csak azt vette észre-, hogy meg mindig remegő kezével keresztet vet magára, mint aki kísértettől szabadult meg. És az Istennek most valóban két füle volt, meghallotta azokat a szavakat, amelyek megjelölték a leszámolás óráját. Augusztus már közepe felé járt, hetek óta fulladt forróság ült a levegőben, egy délutánon aztán kitört az orkán. Zengve-zúgva söpört végig • a rengetegen, recsegve, ropogva, jajgatva hajladozott árkokat szántó u-jjai alatt az ezernyi szálfa, aztán ös&zezuhantak a felhőtömbök, villám villám után hasította végig az ég feketeségét, a cikázó lángok úgy követték egymást, mintha egyik a másikat sújtaná agyon és a dörögve csatázó magasságok zuhogó, tajtékzó harsogással öntötték magukból az esőt. hogy zenget tőle az egész erdő, mint egy rettentő kéztől tépett jajgató hárfa. — Eszter asszony! — didergett a vadászlak nyulszivü inasa, — meglátja, fejünkre omlik ez az egész erdő és összekpit bennünket hogy Ítéletnapkor még majd föltámadni se tudunk...! Az asszony nagyúri vendégek fehérneműit rakosgatta egymásra. Ránézett a citeráaó legényre és csöndesen -megrázta fejét. —- Gombolja ki a gallérját, meglátja, mindjárt nem fog olyan nagyon félni. A bátorításnak erre az egyszerű módjára, kötődő gyerekkacagás felelt ez emeletre vezető fa- lépcsőről. Miklóska futott lefelé egy öreg vadász- szail, sokáig bajlódtak fönn a vendégszobákban, mig nagy erőfeszítések után sikerült becsukniuk az emeleti ablakok fatábláit. — Nehéz idő van, Eszter asszony! —Idörmögöll az öreg. — IJgy ri az erdő mintha a szélvész a gyökerét tépné mindén fának. Furcsa, hogy ez a maga pöttön fia mlég csak nem is ijedezik, azt a Mihályt meg ott a hideg rázza — bumm. Jézus segélj! — Hallotta? Még felgyújtja a falut ez a sók villám, ha alábbhagy az eső ... A földszinti nagyszoba ajtaja sarkig kicsapódott e percben, bőrigázott vadászlegény lökte be maigát rajta feszegeti fejjel. Ahogy megállt a szoba közepén, csizmái körül tócsákba csurgott a viz. — Jaj, Pista! — riadt föl az inas, akibe mérhetetlen rémületet vertek az öreg vadász szavai, — csak nem ég a falu ebben az esőben! — Azt nem, — nyelte a levegőt el fulladva a vadászlegény, akinek kemény birkózása volt künn a viharral. — Hanem az erdész urat keresem, valahol az erdőben kapta el a vihar. Megjött a nehéz órája a fiatal tekintetes .asszonynak, úgy küszködik szegény, hogy ajtón-ablakon keresztül is siralom hallgatni. Boglár Eszter fölkapta hirtelen fejét-, mintha valaki az álla alá nyúlva kényezeritetite volna rá. Szemei olyanok lettek egyszerre, mintha fényükre fátyol pókhálózoti volna, mintha homloka előtt egy láthatatlan, hipnotikus kéz huzé-dott volna el lassú merevséggel, egy pillanatra úgy látszott, hogy csaknem ájulás környékezi, — aztán össze- borzongott akaratlanul. Az öreg vadász hümmgetve forgatta fejét. — No, ha ez az Ítéleti szélvész ki nem tekeri annak a gólyának a nyakét... Az asszony riadtan fordult feléje. — De ne beszéljen már, az Isten áldja meg, hiszen megzavarodik az ember esze egészen! Ha egy szét szólnak a fiatal erdésznéről, már gyász- fátyolt húznak a fejükre, mintha miég 6ohase láttak volna gyerektelen, asszonyt-, vagy olyat, aki nehezen szülte a gyerekét! — Könnyű most már magának, Eszter asszony, olyan fia van, mint az eleven élet. De bezzeg maga se vigadozott, amikor a világra hozta, hát még ha i'gy zengett volna az ég, mint m — bumm! Jézus segélj, no látja...! — Miklós — mondta halkan, sápadt arccal az asszony és keze a fia fejét keresve mozdult e levegőbe. — Miklóska — mondta még egyszer, még halkabban, riadtan, od-an ózott maga mellé, ahol az elébb a gyermek állt mellette, keresgélő keze üresen belehulloti a levegőbe, egy pillanatig tétovázó szemmel nézeti szét-, aztán egyszerre éles, állati kiáltás szakadt ki a torkán; — Miklós! Miklós! Hová lett a fiaim! Miklós1! Mintha őrület szállta volna meg hirtelen, rohant az ajtók felé összevissza ordítva, sikoltva: — Miklós! Miklós! A férfiak elképedve nézték. Az öreg vadász gyorsan föltfuitoti az emeletre. A gyermek nem volt sehol. Künn az infemálÖB sötétséget villlámtfény hasította végig és rögtön utána olyan robajjal dördült meg az ég, mintha robogó társzekerék zuhantak volna el az erdő fölött. És a következő pillanatban megint egy villám és megint egy menydörgő robaj, az eső vastag sugarakban, 6ustorogva zuhogott, hogy rengtek tőle az évszázados törzsek koronái és dobolva zúgott az egész erdő, mintha ezer meg ezer óriási dob verő visszhangját verte volna a rengeteg. A vadász legénynek igaza volt, az erdészt a sűrűben kapta el az Ítéletidő. Leszegett fejjel, keményre feszített testtel gázolta a vihart, de a fel-felcikázó villámok után pokolian fekete tömegbe sűrűsödő sötétségben végre is nem tudott tájékozódni. Széles, gyepes tisztáshoz ért, amelynek csupasz síkját akkora erővel verte a viz, hogy a férfi meg sem próbálta nekivágni. Különben is, keresztültörm a térségen annyi lett volna, mint tornyot nyújtani a villámok közé. Az erdész megállt egy lihegő -lélegzetvételre. Fölötte, körülötte hairsogva hahó tázott a vihar s a recsegve rengő feketeségben a nagy, nyugodt embert különös érzés fogta meg hirtelen, ügy érezte magát, mintha nem egyedül állna Ott, ahol áll, mintha valaki a háta mögül erősen ránézne és mondana neki valamit. Bosszankodva odázta el képzelődését, de érezte, hogy tűrhetetlen nyugtalanság keríti hatalmába egyre erősebben. Átázott ruhái gyors, hideg borzongást csíptek ki bőrén — és ekkor megint hallotta az őt szólító hangot-, de most nem a háta mögül, liánéin elölről, mintha szemben a tisztás széléről hallotta volna. Fölvert figyelemmel, erőlködve kitágult szemekkel meredt az ordító sötét-be és ebben a pillanatban eső- verésen, viharon, égzengésen túl tisztán hallotta a térség túlsó oldaláról a kiáltó hangot, amely hívta; — Miklós! Miklós! Miklós! Az elképedés hirtelen fölzihált benne, nekirohant a tisztásnak, át rajta, a hang felé. Abban a pillanatban eget verő csattanássa 1 elrándult lábai alól a föld, a férfi egy emberfölötti ütéstől érve térdr-ebukott az avarban és egész súlyával lezuhant egy másik emberi test mellett, amely vele együtt zuhant a földre: a Boglár Eszter csatakoesá ázott, ágaktól tépett teste mellett. És mögöttük a tisztás túlsó oldalán recsegve, patogva lángra lobban a villámsujtotta fa, egy pillanatra fóliáiig- 1 az ég felé, mint egy rettentő tanuságtétek aztán sisteregve üszkösödött meg az évszázados, óriási tölgy, amely alól az erdészt az utolsó pillanatban elrántotta Boglár Eszternek a fiát hivó kiáltása. A gyermek akkor már régen az öreg vadász öliében zokogott az édesanyja után. Később megtudta Eszter, hogy e gyermek — amikor a vadászlegénytől hallotta, hogy az erdész künn van a viharban, — ez emeleti feljáró alatt kisurrant, hogy megkeresse őt, gye nekszi vének minden meggondolatlan vakmerőségével ©egiteni-akarón. És bár az első tiz tíz lépés után már a vadászlak ajtajához lódította vissza a fergeteg, mégis segített, — Mert Boglár Eszter ekkor már messze kinn a vihariban kereste fiát. * Sárgailevetü, öreg imakönyv utolsó lapjain erős- betűs, kanyargó írása a dédapám régesrég porladó kezének; „... és délután öt órakor született meg ezen a napon legelső élő gyermekünk, aki kereszte-lte- tett később Máriának és Eszternek, hogy jóvá hagyja nevét ez Ur, ment leánynak akarta őt- az Ur, vagyon így nagyobb az ő hatalmának bölcse- sége. ...ment lóét füle vagyon az IJnna-k és két- keze, de hatalma és bölcsessége e-gy-vógtelen vagyon; és füleiben és kezeiben a rossz is jónak a fizetségét, gyümölcsözheti...“ — Vég-e. — r
