Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)

1932-09-22 / 217. (3030.) szám

1932 szeptember 22, csütörtök. Nem szabad hozzányúlni a nyugdíjasok és rokkantak illetményeihez! A kormány kompromisszumot keres a fizetéscsökkentés kérdésében - A költségvetés tárgyi kiadásaiban még leltet törléseket eszközölni - A tisztviselők és katonai havidíjasok tiltakoznak a fizetésleszállitás ellen Prága, szeptember 21. A múlt heti mmiezter- tanáce döntése alapján tegnap összeült a kor­mány politikai kollégiuma, hogy megkezdje az állami költségvetés és a pénzügyminiszter által előterjesztett fedezeti javaslatok tárgyalását. A miniszterek kizárólag a tisztviselők fizetésével foglalkoztak. Miután a fizetésleszállitás szüksé­gességére és magasságára nézve a kormányon belül nincs kialakult egységes nézet a minisz­tereik elhatározták, hogy a tisztviselők fizeté­sének kérdéséiben tárgyalásokba bocsátkoznak az állami alkalmazottak szervezeteinek képvi­selőivel. Valószínű, hogy a problémát kompromisszum­mal fogják megoldani. Úgy látszik a miniszte­reknél is utat tör a nézet, hogy a hadirokkantak járulékait nem szabad érin­teni és tekintettel kell lenni az alacsonyabb kate­góriákba tartozó állami tisztviselők gazdasági helyzetére. A miniszterek az állami közigazgatásban esz- közilendő ujább takarékossági intézkedésekre vonatkozólag is tárgyaltak, és igy többek kö­zött a diétákat és utazási költségeket is lényege­sen le akárják számtani. Trapl pénzügyminiszter fedezeti tervében a nyugdíjasok jövedelmeinek leszállítása ig sze­repel. Pedig ennél a pontnál tekintetbe kell venni azt, hogy az állami nyugdíjasok nagy hányada nagyon csekély nyugdijat élvez és még inkább figye­lemmel kell lenni a régi nyugdíjasokra, akik egy évtizeden át éheztek, koplaltak, mert amely tanulmányozás alá vette a nemzetvé­delmi minisztérium és hadsereg költségvetését­Tiltakoiás a fizetés- leszállítás ellen A tisztviselők szervezeti élénken foglalkoz­nak a fizetésleszállitás kérdésével. A csehszlo­vák légionáriusok szövetségének végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén tiltakozását jelentette be az ellen, hogy a karácsonyi remunerációt teljesen eltörlik g tiltakozik az általános fize­tésleszállitás ellen. A legio-nárus szövetség vé­leménye szerint a kormány még nem merítette ki az összes keze ügyében lévő forrásokat, amelyekkel az 1933 évi költségvetési előirány­zat deficitjét fedezhetné. Az állami tisztvise­lők fizetésének leszállítása maga után vonná az általános bérleszállitást, ami a széles nép- rétegekben óriási ellentállásra találna és a munkások és alkalmazottak nagy bérharcára vezetne. A katonai havidíjasok, a tisztek és őrmes­terek szövetsége tegnap közös tárnicskozáson elhatározták, hogy külön memorandumban in­formálni fogják a kormányt, a politikai körö­ket, esetleg a köztársasági elnököt is a kato­nai havidíjasok tarthatatlan gazdasági viszo­nyairól. Rá fognak mutatni arra, hogy különö­sen az őrmestereik és alsóbbraugu tisztek élet­nívója már eddig is a létminimumon alul van. Szöllöbirtokosok és borkereskedők figyelmébe. 3000 hl. uj boroshordó eladó ■marirMir *tm mmmmmm h—uhim piii—íii <tO Litertől 5000 literig 1-rendü hasit ott tölgyfából Kézileg készítve, azonnali szállításra, úgyszintén e szakmába vágó mindennemű szüreteli edények. Pinceberendezésefcei elválla­lunk, árjegyzékei kívánatra küld. Sztreha Sndreés9ia kádármester HTlunkács íRozoiegooo 54 SZABADSAGHARC ÉS SZEMÉLYES ÜGY xx A serdülő ifjúságnak reggel felkeléskor egy-egy kis pohárnyi természetes „Ferenc Jó- zsef“-keserfivizet kell adni, mert gyomor-, ból­éé vértisztitó hatásának fiuknál és leányoknál is igen fontos eredményeket köszönhetünk. A gyer­mekklinikákon a „Ferenc József “-vizet már a kicsinyek makacs szondásakor kitűnő sikerrel alkalmazzák. A „Ferenc József “-keserű víz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüz- fet ékben kapható. nyugdijaik valorizálását nem hajtották végre. Most, hogy mégis javitottak a helyzetükön, a Trapl-féle takarékoskodás következtében is­mét visszaeshetnek oda, ahol eredetileg vol­tak, azaz a létminimumjuk sem lesz meg. A régi nyugdíjasokat kor szerint kategóriákba osztották és ez utóbbi kategória csak ez évben jutott a fölemelt nyugdijához, tehát még egy évig sem élvezhetnék a fölemelt jö­vedelmüket, mert hiszen a fölemelt nyugdij sem sokkal na­gyobb tizenöt-busz százaléknál: A pénzügyminiszternek ezen terve ellen a leghatározottabban állást kell foglalnunk és a parlamentnek semmi szin alatt nem szabad beleegyeznie abba, hogy a régi nyugdiasok megérdemelt nyugdiját ismét megcsonkítsák. Mezőgazdasági követelések a kormány előtt A gazdasági miniszterek tegnap fontos dön­téseket hoztak a mezőgazdaság érdekében. A rozsnál az őrlési kvótát le fogják szállítani, csak a százalék kérdésében még nincs meg­egyezés. A rozs kivitelét kompenzációs utón le­hetővé akarják tenni. Trapl pénzügyminiszter a gazdasági miniszterek tegnapi ülésén állást foglalt egy újabb tiz milliós intervenciós alap megteremtése ellen, amellyel a rozsárak stabili­zálását biztosítanák. Az agrár miniszterek az­zal érvelitek, hogy ez az alap szerintük még kevés is, mert. eredményes átintervencióhoz legalább harminc millió koronára van szükség. Ez ellen élesen állást foglal a pénzügyminisz­ter, úgyhogy az eredeti 10 milliós terv mellett maradtak. Elvi döntést hoztak abban is, hogy a gabona behozatali jegyek értékét fölemelik. A fölemelés magasságában még nem egyeztek meg. Ugyancsak elvi döntést hoztak a gabona­termékek szállítási tarifájában eszköze Mi elő engedményekre vonatkozólag. Végül meg­kezditek az elemi károk elleni biztosítás tár­gyalását. Egyes lapok szerint a gazdasági miniszterek azt is követelik, hogy a nemzetvédelmi minisz­térium még az ez évi költségvetés keretén belül 300 millió koronát takarítson meg. A hadve­zetőség természetesen erősen szabadkozik ez ellen és azt állítja, hogy a hátralevő három hónap alatt ilyen óriási összeget megtakarítani nem lehet. A gazdasági miniszterek ezen kőve­tőéeevel egy külön bizottság is foglalkozik,, Néhány nappal ezelőtt egy cikkeimben megkocká zt attam azt az esztétikai 'és kriti­kai véleményt, hogy Gregor-T.ajovsky Prá­gában bemutatott „Usvit nad Slovenekoirn“ citmü színdarabja rossz darab. Elsősorban rossz és nevetséges s csak másodsorban jel­lemzi az, hogy magyargyalázó. Ebben kü­lönben egyetért velem a cseb és a szlovák sajtó intelligens része. Nem követek el in­diszkréciót, ha elmondom, hogy a színdara­bot a nyár eledén azért néztem meg, mert olvastam kritikáit, melyek nagy része ért­hetetlennek tartotta, hogy ezt a darabot a cseb Nemzeti Színház bemutatta. A Pnitom- most-tól a Ládové Noviny-ig, sőt az egyik magyarnyelvű kormány napilapig sok „ál­lamalkotó “ orgánum határozottan vissza­utasítja a primitív munkát s a kritikák bel­ső tónusa ugyanarra a ,jbrrr“ indulatszóra van hangolva, amit egyes cseh és szlovák lapok nálam annyira zokonvettek. Mert ebből a „ibrrr“ szócskáiból botrány lett A Venkov például a csehszlovák nem­zet ellen irányuló perfid támadásnak minő­siti, hogy egy véletlenül csehszlovák nemze­tiségű dilettáns szerző darabját borzalmas­nak merem találni. Csaknem állaimiügyész után kiált, mert azt írom. hogy egy cseh­szlovák darab nem tetszett és a csehszlovák kultúra elleni gálád támadást olvas ki kriti­kámból. Nos, ismerjük ezt a tónust. A poli­tikai sdhlagwortok, a nép primitív geije­delmei mögé menekülő irók hangja szól belőle. Azok az irók, akik olthatatlan ambí­ciójukat nem tudják a siker nemesebb haj­tásaival csili api tani, kétféle terrénumra me­nekülnek: a pornográfiába vagy az olcsó és gyűlölettől csepegő sovinizmusba. A látott színdarab az utóbbiak közé tartozik- Ha ezt megáll api tjük, nem ©értjük meg a csehszlo­vák kultúrát, ellenkezőleg. Ellenkezőleg: e sorok írója nagyon be­csüli, tiszteli, sőt szereti a cseh és a szlovák nép igazi műalkotásait. Sok darabnak szív­ből örült a cseh Nemzeti Színházban. A Svejk kedvenc könyvei 'közé tartozik. Vos- kovec és Werioh prörniérjeire előre készül, Csapek cikke csemegét jelent számára, a Pritoimnostot olvassa és a fiatal szlovák irók törekvéseit együttérzően becsülni tud­ja.. De ugyebár, ami vacak, az vacak — és nem kíván államügyészt, ha egy magyar kritikus egy csehszlovák darabról (melyhez véletlenül köze van) rossz kritikát mond. Jellemző az itteni szokásokra és mentalitás­ra, hogy egyáltalán lehetséges az ilyesféle vád és kívánság, jellemző, hogy Prágában sokan magútóliérte tüdőnek vélik, hogy ami nemzeti, az tabu, mégha egyébként szabad irodalmi alkotás is és esztétikai szempont­ból rossz, mint a pokol- Nagyon elvadult és soviniszta aláfest ésü mentalitás ez, távol áll a szellem szabadságáról hirdetett elvek­től, — be kell mutatni, hadd lássa a közön­ség a ..szabad kultur.fölénynek“ igazi arcát. Az inkriminált színdarabban a lényeg nem az, hogy magyargyalázó. hanem az, hogy rossz és hazug. Ismerünk kiváló mű­alkotásokat, amelyek kegyetlen kézzel rá­mutatnak a magyar étet árnyoldalaira — kegyeUeuebbül, mint Gregor-Tiijo’viskr — i nem jut eszünkbe becsmérelni őket. Ady [ Endre, Szabó Dezső, Móricz Zsigunond szá­mos írása erősebb a látott darabnál. De nem hazug, nem erőszakolt, nem bombasz­tikus és nem demagóg. Műalkotás. A fejlett budapesti' színházi kultúra légkörében bizo­nyára megbukna egy színdarab, amely any- nyira rossz, mint Gnegor-Tajjoivekyé, mégha a magyarság legnagyobb ellenségeit is állí­taná pellengérre. Megbukna vagy legalább senki nem kiáltana rendőr után, ha valaki megbírálná. Itt is hiába kiáltanak rendőr után: az „Usvit nad Slovenskom“ mint színdarab az marad, ami: — egy vacak. O Egyébként a támadó lapok, mélyek termé­szetesen politikát látnak minden fohászban, minden sóhajtásban, minden ásításban, azon­nal a származásommal jönnek elő gúnyolód­va. Ez a stereotüp obiigáit támadási mód annyira általánossá kezd válni mindenkinél és mindenütt, hogy nem árt róla beszélni. A Venkov előtt a nevem alapján nem lehetek fajtiszta magyar, tehát nincs jogom csehszlo­vák színdarabról megállapítani, hogy rossz. Nos, a nevem alapján nem vagyok fajtiszta magyar, de elárulhatom, hogy szlovákul és csehül — úgy, ahogy — felnőttkoromban ta­nultam meg magánszorgalomból. Nem tehe­tek róla. Viszont büszke vagyok arra, hogy családomban általános a szláv, a germán és a magyar keveredés: indogermán magyar va­gyok, aki minden körülmények között objek­tív akar maradni. Jellemző, hogy a Vemlkov, amely most ál­lamügyészt kér, mert lekritizálok egy hoz­zá közelálló színdarabot, régebben néhány cikkeimről nagy megelégedéssel beszélt. Ter­mészetesen politikai alapon. Kizárólag igy. Egyszer azt mondottam egy pesti lapban: Prága szép város. Máskor, hogy a szloven- szkói fiatalság egyszerű, demokratikus élet­formát keres. A lap felujjongott: „aki ezt mondja, csak kormánypárti léhet“. Máskor azt mondom: ez és ez a csehszlovák színda­rab rossz- A lap felstüvit: „bazaárulóA Ter­mészetesen egyik sem igaz. De nem jellem­zők e kis esetek? Nem igazolják a prágai élet halálrapolatizáltságát, ahol mozdulni sem lehet anélkül, hogy rá ne olvasnák a párt politikát? Pedig olyan egyszerű az én esetem s ve­lem együtt a legtöbb fiatal szlovenszkói ma­gyar esete. Objektivek maradná. Az el­szenvedett nagy megrázkódtatások utóm érezzük, hogy egyedül a józanság ment meg s ebben némileg különbözünk a kissé tem­perámén tűm osabb és érzelmesebb öregektől. Ezért vagyunk gyakran a középuton, s jobb­ra-balra igyekszünk a jót elválasztani a rossztól- Indogermán 'realizmussal, a nagy tapasztalatok nevelésével gazdagabban szem­léljük az életet s ha Bat‘a-cipős magyarok is vagyunk s praktikusaik, egyszerűek, józanak, elásni erőik, minden szertelenségből kivetkö- zöttek igyekszünk lenni — ez csali a mi elő­nyünk s nem azi jelenti, hogy .most már meg­adjuk magunkat és tűrjük, ha gyaláznak s ha alacsonyabb rendű magánindulatek az orrunkat f.rivsfkázzáfc. Ellenkezőleg, most szervezetteb­ben és praktikusabbon, kevesebb szólammal ellégyuiLássai és fantáziával reagálunk rá, : még akkor is, ha ennek a reagálásnak le egy- ; szerüsödölt stílusa gyakran különbözik az ' öregek stílusától. Származásunkat senki szemünkre nem j vetheti. Éppen többgy ötkor ü származásunk a garancia arra, hogy békés Ilid akarunk len­ni az ellentétes mentalitások között s távol állunk a gyilkos sovinizmustól. De ne gon­dolják, hogy ha magyar részen rezervál tan viselkedünk a túlzásokkal szemben, ax ellen­kező oldalon eltűrjük a sóikkal veszedelme­sebb, mert a haitadóim pallosával fölszerelt túlzásokat. S ilyen veszedelmes, eltürhetet- len túlzás például mind a művészet, mind az igazság szempontjából Gregar-Tojovsky szín­darabja. O Nem árt róla beszélni. A szerző bemutatja, hogy a magyarok, a gyáva és züllött magyar katonák mily állati kegyetlenséggel bántak negyvennyolcban, a szabadságkérésé szlovák ! falvak lakosságával­I Szabad erről a témáról .néhány józan é>s | jószándéku szót mondani? A béke és kibé- i leülés érdekében? Nemi fogják ismét invo- | kálmi a deus ex machinát, az államügyészt? i Ha szlovák szerző szindarabja tárgyává a i nagyobb hatás kedvéért a szlovákok magyar | elnyomásának egyik epizódját teszri, nem vá- j laszlhatott rosszabb történelmi időt, mint 1848-at. Az előbb említettem, mi fiatal ma­gyarok esetleg józamaibbul és objektívabban látunk, mint az öregek. Sok hibát baisrne- j rünik, talán azért is, mert nem volt benne I részünk és jóvá akarjuk tenni. De a magyar ' szabadságiharc idejét a magyarok nemzetisé-, gi elnyomás tipikus idejének megtenni — legalább is ügyetlenség. A Venkov cikkírója említi, ha már nyugaleurápai kultúrával kí­vánok foglalkozni, olvassam Bjiöuusteint, Bjömsont, Scotus Viatort. Olvastam őket. Minden tisztelet, becsület nekik, de a nyu­gateurópai kultúra szempontjából mégis csak másodrendű garnitúra ez.azzal az elsőrendű garnitúrával szemben, amely a magyar sza­badságharcot az emberi és a nemzeti jogok­ért való harc egyik legnagyobb s legtragiku­sabb küzdelmének tartja. Az olasz, a né­met, a lengyel szab adságh ősök tői az angol é3 az amerikai kultúra vezetőiig, Marxig, Hei­néig, Carducoiig, Ibsen elragadtatásáig, ’VietoT Hugó-ig, Garibaldiig, Gavourig, any- nyi dokumentum szól amellett, hogy Gregor- Tajovsky szerény ellenérve, ez a néhány színpadi puskadörrenés és politikai alapú érzókcsilklandozó graind-guiignol jelenet, va­lóban eltörpül mellette. A világ 1848 utón mindenütt a szabadság bajnokainak tartotta a magyarokat és ünnepelte Kossuthot. RekapitiuláJlvuk az 1848-as magyar szabad­ságharc lényegét. Miről volt szó? Arról, hogy az elnyomott magyar nemzet végső kétségbeesésében fellázadt aiz osztrák csá­szár ellen és megkisérelie lerázni az osz­trák ralbigát. Ez a magyar szabadságmozga­lom fölszabadította a jobbágyságot, elsőnek Középeurópálban, bevezette a sajtószabadsá­got és emancipálta a zsidóságot. Hallatlan dolgok aiz akkori világban. Az első pillanat zavarában a nemzetiségekkel talán nem a leghelyesebben bánt, de ha a horvátok és a románok nem siettek volna az osztrák császár zsoldjába szegődni, bizonyára nem maradt volna el a kellő megoldás és meg­értés- Hiszen a magyar tábor tele volt más elnyomott nemzetiségiekkel: Dusetk, Iván­ka. Bem. Damjanich, JDemíbinskv ott. működ­tek, s ne feledkezzünk el arról, hogy a du­nai nemzetiségek szabad konföderációjának eszméje Kossuth Lajostól ered, s Eötvös 67-es ideális nemzetiségi törvényeinek szellemi alapja 1848-ba nyúlik vissza." Ha a magyarok hibákat követtek el, az később történt.. Ismerjük a szabadságharc történetét. A hősiesen küzdő magyarságot a reakció min­den eszközzel le akarta törni. Ellene han- a nemzetiségeket. Tudja a Venkov* A Irta: SZVATKÓ PÁL

Next

/
Oldalképek
Tartalom