Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)

1932-08-07 / 179. (2992.) szám

1982. augusztus 7, Taaáxiuip. t>ua:gaiA\\&^arh1 ulae* Halálos kimenetelű családi dráma Budapest közelében ARGENTÍNÁBA BRAZÍLIÁBA, URUGUAYBA ÉS PARAGUAYBA' utazzanak a legnagyobb és leggyorsabb angol m o t orhajókka I Egy volt budapesti rendőrkapitány revolverrel ráött feleségére, Józsa, voft sárosmegyei alispán leányára, maid agyon ötté magát — A súlyosan beteg ember féltékenységében követte el borzalmas tettét Budapest, augusztus 6. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése). Sterszky Kál­mán 36 éves volt budapesti rendőrkapitány pestszentimrei lakásán ma reggel revolverrel rálőtt feleségére. A golyó a szerencsétlen asszony hátába fúródott és a mellén jött ki, Sterszky ezután önmagát lőtte fejbe, úgy­hogy nyomban meghalt. A tragédia részleteiről a rendőrség a kö­vetkezőket állapította meg: Sterszky Kálmán 1921-ben nősült és el­vette Józsa Antal volt sárosmegyei alispán leányát. A fiatalok a Pestszentlőrinc melletti Pestszentimrén egy ragyogóan berendezett villába költöztek. A villa valóságos muzeum volt. mert Sterszky több külföldi expedíció­ban és számos kalandos afrikai vadászaton is részt vett. 1919-ben lépett a rendőrség szol­gálatába és 1922-ben Amerikába küldték, hogy a magyarlakta helyeken ellensúlyozza Károlyi Mihályék kommunista agitáció,ját. Amerikából visszatérve súlyos idegbaj hatal­masodott el rajta és közben mindkét lába megbénult. Már hét év óta mozdulatlanul fek­szik az ágyban. Felesége hűen kitartott mellette annak ellenére, hogy a férfi állandó féltékenységével kínozta. Megállapítást nyert, hogy a beteg ember már régebben két Ízben is rálőtt az asszonyra, de a golyók nem ta­láltak. Különös szeszélyből ugyanis Sterszky állandóan két revolvert tartott a párnája alatt. Legutóbb a bénulás továbbterjedt és ezzel együtt a férfi ingerültsége is fokozó­dott. Az asszony ma reggel az ággyal szemben lévő varrógéphez ült, amelyen ruhát varrt ma­gának. Sterszky egy ideig némán nézte dol­gozó feleségét, majd szemrehányó szavakkal fordult feleségéhez, utána hirtelen előrántot­ta revolverét és az asszony hátába lőtt A szerencsétlen asszony véresen kitámolygott Prátga, augusztus 6. Az egyik prágai spiri­tiszta körben az elmúlt napokban —- a Vé­cé rni Ceské Slovo jelentése szerint — iz­galmas jelenet játszódott le, amely kevés híján emberhalállal végződhetett volna. A kör egyik szeánszán az egyik médiumba — igy állította a médium — egy római ka­tona szelleme szállott s Néró császár korabeli harcos dicsekedni kez-dett hőstetteivel. Amikor a médium sorra sorolta föl ezeket a j a szobából és segítségért kiabált. Néhány pillanat múlva újabb lövést hallottak és mire befutottak, a férfi halott volt. Az asszony állapota súlyos, de nem élet- veszélyes. hősletteket, egyszeriben transzba esett egy másik jelenlevő spiritiszta is s torka szakad­tából ordítani kezdett, mintha csak heves fájdalom kínozná. Azután váratlanul a „római katonádra vetette magát, aki vi­szont elsápadt s egész testében reszketni kezdett, s A támadó felkiáltott: — Te gyilkos, te öltél mieg engem! Évszá­zadok óta kereslek s üldözlek! Most eljött a bosszú órája! Hitemért megkinoztál s aztán megöltél, te aljas, fölbérelt gyilkos! ALCANTARA és ASTURIAS Visszautazásokat az összes tengerentúli államokból gyorsan és előnyösen bonyolít le Mindennemű felvilágosftással ingyen szolgál: HÓVAL MAIL LENE PRAHA II, VMCLAV. NAM. 72 a. Azzal kezei görcsösen állfogták a „római katona'1 nyakát s markol aszni kezdték gégé­jét. Vad küzdelem fejlődött ki a „gyilkos1* és „áldozata* között. A két birkózó harapta, fojtogatta, ütötte egymás s csak a szeánsz néhány elszántabb résztvevőjének sikerült őket szétválasztani. A két médiumot aztán leosöndesitették s még mialatt transzban voltak, elmondták nekik, hogy tulajdonképpen miért kaptak hajba. A római katona állítólag Néró császár paran­csára meggyilkolta több más kereszténnyel együtt ezt az embert is. De az áldozat szelleme századokon keresztül üldözte gyilkosa szellemét s a véletlen cso­dálatos rendezése folytán éppen akkor szállt egy másik médium testébe, amikor a hóhéra szelleme egy ugyanott tartózkodó médiumba j költözött. A szeánsz résztvevői azután I kibékítették a ..gyilkosat és „áldozatáét, j így beszélik el ezt a prágai spiritiszták s 1 mindennemű felelősség őket terheli. Előfizetőink figyelmébe! Harminchat munkást megölt, Néró gyilkos katonájának „szelleme“ összeverekedett áldozatának „szellemével" egy prágai szeánszon Ütötték, marták egymást a »szellemek« s csak nagynehezen választották szét őket — Az áldozat évszázadokon át üldözte gyilkosát, míg végre ráakadt? Felkérjük azokat az igen tisztelt Előfizetőinket, akik az előfizetési díjjal hátralékban vannak, vagy esedékes elő­fizetési dijaikat nem küldték be, szíveskedjenek a szám- ,<••• lázoti összeget postafordultával kiadóhivatalunkhoz jut- m taíni, nehogy a lap küldését be keiben szüntetnünk. A Po M. H. Kiadóhivatala. huszonegyei betemetett a bányalég­robbanás egy japán szénbányában Toldó, augusztus 6. A Hokkaido japán szi­geten lévő Soratsi szénbányában tegnap kö­vetkezményeiben rendkívül súlyos bánya­légrobbanás történt. Az explozió pillanatában 50 bányász dolgozott a kritikus helyen s ezek közül csak két ember látta viszont a napvi­lágot A két élve megmentett bányászon kívül 36 bányász holttestét hozták ki a meu- tőexpetíiciók. mig 21 bányásznak a sorsa is­meretlen. Majdnem kizártnak tekintik, hogy az eltűntek közül akár egy is életben lenne. hordta neki a lucernát meg a vizet, tehát Pő-csik se éhes. se szomjas nem lehetett. És Peresik mégis szakadatlanul bőgött. Bizonyo­san a zálogos tehén elégiáját bőgte versbsin és prózában. Másnap is, harmadnap is. A kitartó dalnok, úgy látszik, már nem is lu­cernára, hanem babérra éhezett, vérszemet kapott a veres és prózai elégiáktól Harmadnap éjszaka még mindig bőgött Pocsék és ennek megfelelően Pénzes Nagy Bálint még mindig káromkodott. Olykor dü- . hősen vakargatta a füle tövéi, de Pőcsik arról még kevésbbé vett tudomást, amit ma­gunk részéről termeszotesuek találunk. Nem 'kívánhatjuk ugyanis, hogy Pőcsik megijed­jen attól, hogy Pénzes Nagy Bálint a füle tövét vakarja, holott a szigorú huszárán i- atyánknak oda se hederi-tett. Odafönn, az égen nagy, fekete felhők kó­vályogtak. Néha előbukkant a holdvilág, de mindjárt vissza is húzódott a felhőik közé, bizonyosan azért, nehogy meglássa a tragé­diát, amibe a Pőcsik elégiái végződnek­Pécsik tehát bőgött és Pénzes Nagy Bálint káromkodott, ügy éjféltájbau azonban alkal­masint a káromkodásból is kifogyott Pén­zes Nagy Bálint, ellenben Pécsiknek esze ágába se volt, hogy kifogyjon az elégiákból- Peres1 k bőgött. Olyan frissen és tüzesen, mintha csak most kezdené igazába a három­napos bőgőversenyt. Pénzes Nagy Bálint pe­dig mórgibe igy okoskodott: — Ez a bitang dög minden lucernáimat felfalja. Hiába van itt zálogba, a kamatot én fizetem neki, nem ő énnekem. Azonfelül meg aludni se hagy. Jobb, ha megszabadu­lok tőle. Pénzes Nagy Bálint ezzel a monológgal a reálipoli'tika terére lépett- Csöndesen kinyi­totta a kaput. Majd kinyitotta az istállót. Kötőféken fogta Pécsiket. És ekkor csoda történt: A fáradhatatlan bőgnék tüstént meg- néimuP. Pőcsik nem bőgött többé. — Késő — ©péskedett Pénzes Nagy Bá­lint- Engem nem teszel lóvá! Most már szerelnél itt maradni, bitang, ugy-e? De az én lucernámtól ugyan nem vésik többé a fo­gad! Orrod tűt© fokhagymás! Pénzes Nagy Bálint kárörvendően neve­vett magába- Csöndesen vezette ki a kapun Pécsiket; a kapun kívüli leakasztotta a te­hén nyakából a kötedet. A bahkaróval jót suhintott végiig a tehén tomporán, amire Pécsik csak azzal reflektált, hogy a legye­zőjét barátságosan megcsóválta. Pénzes Nagy Bálint még a tenyerével is rácsapott. — Na, ebadta! Mehetsz, ahová akarsz! Va­kulj meg­Pénzes Nagy Bálint sarkon fordult, be­zárta a tekén mögött a kaput és lefeküdt. Harmadik éjszaka, hogy be se hunyta a sze­mét. Most tehát végrevalahára behunyhatta és tüstént el is aludt, miután utolsó Imád­ság fejé'ben még egyszer elmondotta a Pé­csiknek szánt búcsút­— Vakulj meg! Gondolhatjuk, hogy Pőcsik nem vakult meg. Pécsiknek sokkal több esze volt, sem­hogy megvakult volna. Ellenkezően. Pőcsik még jobban kimeresztette a szemét, vagyis belemeresztette az ébredő pityunaflatba- Nyilván tudatára ébredt az aranyszabadsúg- nak és örömébe egy pillanatra lónak kép­zelte magát: két hátülsó lábával szamármód­ra nagyot rúgott a háta mögé. Meglehet, hogy tehén nyelven érzékenyen búcsúzott a vendégszerető Fémzes Nagy Bálint bezárt kapujától. Azután széjjel nézett az éjszaká­ban- A túlsó sorra nézett, ahol álmatag csöndben szunyókáltak a fehér házikók. Egyik olyan fehér, mint a másik. És az egyik ugyanazt álmodja, amit a másik: bort, búzát, békességet. Az álmodó fehér vity illők közül két ház vált ki és bámult vissza Pécsükre. Az egyik amott, föntebb, közel a haranglábhoz, mint­ha az is törvényesen őhozzá tartoznék. A másik ide alább, tökéletes mása a harauglá'b­tudajdoncs kevély portának. A két ház úgy hasonlít, mint egyik tojás a másikhoz Há­rom ablak az uccára. Cserépzsindely a te­tőn. A falak kékre, a kapu és a kerítés barnára festve. Látszik, hogy a két ház nem vállal egyenrangúságot a fehér kis paraszt- vityi’llókkal. Az egyik, a kevélyebbik, amott a haranglábnál, a Für kos Tűre Gáboré. A másikat éppenségesen ugyanolyanra épí­tette, festette maga a tulajdon gazdája: Csó­ka Sándor, a szé'P Furlkés Tűre Verőn vő­legénye. Ne sirjon a szép Veronka, ha ott­hagyja Csóka Sándor kedvéért a szülői kék hajlékot íme, Csóka Sándor éppenoilyan kék kastéllyal várja, amilyet otthon hagyott. Sőt egyébbel is várja: szerelmes csókkal, forró öleléssefl. Fájdalom, mindezt Pőcsik nem tudta. Pö- csiik egyelőre, amint szeme a túlsó sorra meredt, csak a Csóka Sándor kék házát látta. Tatán meg is zavarta egy kicsit a lá­tását a sok szokatlan viszontagság, amin ke­resztül esett. Vagy talán, hogy még éjszaka volt., sötét volt, vagy úgy magába föl is lel­kesítette a’ szabadság diadalérzése. A sza­badságtól a józan emberek is megkótyago- sodnak néha. hát még az olyan nyelőit teres négylábúak, aktk három napig elégiákat bőgtek! Egyszóval: Pőcsik a Csóka Sándor házát nyilván a Furkós Tűre Gábor házá­nak nézte. Át-átpislogott a túlsó oldalra, Lát­ta a kék falakat, a oserépzs:ndeilyt és a bar­na kaput. Tehát komolyan, méltóságos-egy­kedvűen, ahogy a filozófiájához illik, lassan megindult a rég nem látott kedves ismerős felé. Pőcsik hitte, hogy a Furkós Tűre Gá­bor kapujához érkezett. És szembefordulva a Csóka Sándor barna kapujával, türelmesen és jámboran megáll ott, úgy. mintha otthon volna, mintha soha többé el sem akarna on­nan mozdulni­A falu kászipá'Iódott, vagyis Töredezett. A bájtnál ilyenkor addig csiklandozza a keszi ember talpát, migcsak talpra nemi ugrik. Az ajtók nyikorognak- A kakas kukorékol. A csikó rugdalózik. Egyszóval: megelevenedne az élet is, az álom is. A kék ház pitvarai* taja is kinyílik- Csóka vándor kidugja a fe­jéi és széijjélpislog. — Virrad, — morogja. Csaik szokáséul morogja és alkalmasint Pőcsik ts csakúgy szokáséul bődül rá egyel­— Én is itt vagyok! Azt mindjárt meglátja Csóka Sándor is­— Hát ez, hogy kerül ide? Pacsik azonban hallgat. • Nagy buta szemé­vel a barnafestett kapura bámul. És Csóka Sándo r elcsodálikozik­— Nézd már! Hiszen ez maga Pőcsik! Mi­lyen takaros teremtés is az a Verőn! Előre küldi, ami hoz! A hozományt. Sándor tehát viszont azt hiszi, hogy Pé­csiket maga Furkós Tűre Verőn küldte. De mi tudjuk, hogy se PőosLianek, se Csóka Sán­dornak nincs igaza. Sándor kinyitja a ka­put- És Pőcsik csöndesen, otthonosan besé­tál rajta, mintha csakugyan hazajött volna. Egyetlen egyszer most csinált életébe bolon­dot és — lám, milyen bölcsesség lett belőle! — Ez osztán tehén! — dicséri Sándor. Az okos Pőcsik! Aki huzagyün, mikor még so­ha itthon se volt! A négylábú bölcs tudatlanul bámul a vi­lágba. Magyarán mondva, Pőcsik inkább látszik butának, semmint okosnak. Mind­egy7. A világ sem az ékesenszótió, inkább a hallgató bölcs előtt borul le: milyc: bölcs! Nem tudjuk, mit bámul Pőcsik: az u; kaput-e vagy az uj otthont Pécsik hadig; . Nem azért hallgat, mert három napig már jól kibőgte magát és azt, amit tudott, ha­nem azért hallgat, mert — bölcs. Az egyetlen Pőcsik a kerek viliágon, aki maga is hozo­mány. de aki mégis majd maga hozza el a gyönyörű hozományt, a menyasszonyt, a szói szerelmes Verőnkét- Holott mindenütt a k-°- rek világon, Veronka érkezik hamarább é~ hozza magával a hozományt. A Pécsiket. A okos Pőréikét. Vagyis Pécsiket, magút. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom