Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)
1932-08-07 / 179. (2992.) szám
8 T?R&<MÁ^AOkAR-HÍRLAP 1932. auguiszfrg 7, raBárnaip. Szegedi egyetemi tanár a dorpati egyetem jubileumán A diszmagyar, mint „a szegedi egyetemi tanárok uniformisa** Az elmúlt oapókban — amint a P. M. H- jelentette — tartották meg az észtországi Tártaiban az egyetem háromszázé vés jubileumát, amelyen Csekey Isbváu dr. szegedi egyetemi tanárt ddszdo-ktorrá avatták. A fényes külsőségek között megrendezett ünnepségekről most a következe sorokat kaptuk Tártaiból: Az észt lapok egyértélmüleg állapítják meg, hogy az észt köztársaság fennállása óta a legfényesebb ünnepség a t arcúi (dorpati) egyebeimnek minap lefolyt háromszázéves alapítási ünnepe volt. 1632 jiunius 30- án irta alá Gusztáv Adolf a dorpati egyetem alapitólevelét, ezt az évfordulót ünnepelte most a kis balti ország. Ünnepének különös fényt és politikai jelentőséget adott, hogy azon az alapitó nevének viselőije, Gusztáv Adolf svéd trónörökös is megjelent. Az Alma Mater Tartuensiis jubileumán vagy 150 külföldi képiviselő vett részt a 70 ezen lakosú Bmibach-parti Athénben, vagy észak Heideibergájában, ahoigy Doopatot nevezik- Amerikából, Fokvárosból, sőt Izland szigetéről is jöttek delegátusok. Érdekes, hogy a kisántánt államai és Szovjetére sztor- szág nem küldöttek ki egyetemeikről professzorokat. Elleniben megjelent a tallinini '(revali) orosz követ és feltűnést keltett, hogy amikor a diplomáciai kar az észt államfő és a svéd trónörökös kíséretéiben az evangélikus egyetemi templomhoz érkezett, d szovjet,követ kivált a sorból és a templom ajtajából visszafordult. Az ünnepélyen a svéd trónörökös hosz- szaíbb beszédet olvasott fel és naigy melegséggel üdvözölte a tartui egyetemet. Az ünnepi aktius során 38 külföldd tudóst és négy belföldi kiválóságot avattak diszdok- ttorrá. A rektor az első diszdoktori diplomát az államfőnek adta át, majd óriási lelkesedés közt a svéd trónörökösnek. A tiszteletbeli doktorok sorában volt Csekey István szegedi egyetemi tanár, aki nyolc éven át volt a dorpati egyetemnek professzora és az ottani magyar intézet ala- pitó-igazgató(ja. Amikor a francia álfáikét szerint Magyarországra került a sor, Setala finn professzorral együtt hatalmas éljenzés közben lépett diszmagyarjában a pódiumra. Zavarosan hatott, hogy a Magyar Tudományos Akadémiát finn tudóssal képviseltették. C&enkey professzor beszédét a következő szavakkal fejezte be: — Amikor a muM év októberében búcsúztam, hogy tartui tanszékemet a szegedivel felcseréljem, a jogászköröktől rendezett bucsulakoima alkalmával az én kedves barátom és akkori dékánom, U'lmots professzor olyan vándormadárnak nevezett, mely dél forró, napsngaras honából északi hazájába mindig visszatér. Most is ilyen ellenállhatatlan nosztalgiával repültem vissza a fehér háncsu nyír és a komor fenyő északi hazájába, amely nekem, mig élek, második hazám fog maradni és mélynek üdvéért életem utolsó leheletéig kívánok dolgozni- Áldja meg a magyarok Istene a rokon észt nép hazáját és egyetemét! Az észt nyelven és nagy szónoki készséggel elmondott beszédet többször szakította félbe tapsorkán. Rendkívül kedvező benyomást telt az a bejelentése, hogy a szegedi egyetem a dorpati egyetem rektorát és prorektorát diszdoktorává választottaA beszédeket rádión továbbitották hely színi közvetítéssel, mig az uccán. az egyetem előtt hangerősitővel hallgatta az egybe- gyülit tömeg. A „Vaiba Maa“ (Szabad Ország) című napilap címlapján a következő aláírással hozta Csekey fényképét: .,Dr. Csekey professzor, a magyar egyetemek képviselője ibo'lyaszinü ünnepi ruhájában az egyetem aktusán. Sőt étilila mentéjének vállát és szegélyét cobolyprém alkotja, kucsmájáról fehér kócsagtól! leng. Ez a szegedi egyelem professzori uniformisai!), mely Tarlóban oly mély benyomást tett, hogy a várakozó nép jórészt őt tartotta a svéd trón- 'örökösnek-** A magyar kiküldöttet az ünnepség után bemut atták Gusztáv Adolf trón örökösnek, aki igy szólt Csekey doktorhoz: ,.Professzor ur. a nap hőse ön volt. mert az egyetlen szó nők volt. aki nekem érthetetlen nyelven 'beszélt, de mimikájáról szinte egész beszédét megér lettem.“ A svéd lapok is mind VELENCÉBEN Irta: HUNGARICUS VIATOR Négyhetes dalmát kóborlás után — már csak utimenü változtatás kedvéért — a Du- brovacka „Kralj Alexander" óceánra is beillő fedélzetén odaát sildünk. Ma még talán farkasszemet néz egymással a latin és szláv tengerpart, ám könnyen lehet: adriai konföderáció eszméjét veti a legközelebbi konferencián felszínre valamely fiók-Mussolini. Mert amint a régi dunai egység gazdasági újjászületése európai életszükséglet, az Adrián is gazdasági érdekszövetségre kell, hogy lépjenek Jugoszlávia és Olaszország népei, mert egy akol: közös tengeri határokkal, vízumkényszer nélkül, akkora fellendülés várna elsősorban az idegenforgalmukra, hogy a két hosszú tengerpart minden ezernyi fürdőhelye, városa, számlálhatat- lan szállóid ája Svájcot lepipáló bőségben élhetne boldog egyetértésben. Dehogy is volna szükség, hogy a nemzetközi sajtó a mindenütt előforduló diákzavargásokat készülő forradalmakká, idegenek biztonságát veszélyeztető attentátumtorvekké fújja fel. A külföldi könnyen hajlamos útirányt változtatni, egy-két soros kellemetlen újsághír s az óvatos globelrotter messze elkerüli a feketére mázolt ország legszebb tájait. Gondoljunk csak a még nem is olyan régebbi századvégi időkre, jól emlékezhetünk: a magyarság „jóakarói" játszi könnyedséggel terjeszthették, hogy Magyarország tele van rablóromantikával, a vasutakat Sobri Jóskák fosztják ki a puszták zsiványainak grófnék a szeretői. A kedves szomszédok kaján örömmel élvezték idegen riasztói híreik hatását, a külföldi Becsnél tovább ritkán merészkedett — még husz-harminc év előtt is megbámult fehér holló volt Budapesten az angol vagy amerikai utas s amikor a háború előestéjén Budapest modern gondolkozásu polgármestere, Bárczy István a Gellért-szállodát húszmillió korona költséggel felépittette, kigyót- békát kiáltott rá a keskenyeszü közvélemény. — Ki a fenének készíti — ordították — a magyarnak elég jó a Pannónia is, külföldinek pedig eszeágában sincs ausgerechnet hozzánk jönni. Egyetlen Krausz Síimnek volt elegendően ravasz üzleti érzéke: — Minden percben hajlandó vagyok azért az árért, amibe a városnak került, átvenni — s persze nem kapta meg. S ma el se volna Budapesten a Gellért- szálloda nélkül idegenforgalom képzelhető. Külföldön legalább is úgy ismerik, mint a Velencében diszlő DauieJit, s bár e két világhírű szállodatefcintély mint konzervatív gondolkodású apa és mint modern felfogású fin viszonylanak egymáshoz, ellentétes ruházatuk dacára mindketten rafffinált európai kényelem tipikus képviselői. Ma Budapestet mint fürdővárost, a Gelllért- tet mint fürdőszálloda specialitást kezdik Európa-szerte emlegetni. A velencei Danteii azonban antik építészeti remekmű. Velence legszebb főúri palotáját épitették át szállodává. Főleg angolok s a sznobbizmus nyavalyájában szenvedő gazdag amerikaiak látogatják, akik szívesen adják meg a napi tiz-husz dollárt, hogy Moro- sini hercegnő egykori lakosztályában pihentessék amerikai túlfeszített munkától s európai túlfeszített örömöktől fáradt tagjaikat. Európának még egy harmadik ilyen egész különleges szállodaspecialitása van. A Szicíliában, Taorminában ősrégi dominikán kolostorból átépített St. Domenico szálloda. A St. Domenico méteres falaival, bolthajtá- sos folyosóival, étteremmé alakított refekto- riumával, ciprusültette zárd a kertjével kívülről most is komor kolostor képét nyújtja, belső berendezése azonban hipermodern s a szerzetes cellákból átalakított hotelszobák a legmodernebb építkezésű Ritzek s Carltonok kényelmével érnek fel. Szegény jó öreg dominikán sok sem hitték volna, hogy angol komforttal modern hallá átalakított boltives előcsarnokuk márványpadlóján tangót, bosz- tont, uraim boosá‘! — sikító rumbát fog ropni egykor a mindent profanizáló táncőrület s tengert leső, gonddal kezelt kertjük pálmai árnyékában, melyek alatt alkonyat büs csendjében breviáriumaik napi penzumát mormol- gatlák. szerelmes párok halk suttogását hallgatják maid turbékoló gerlepárok. S múlt. jelen ? hizonvtalan jövő fölé egyazon szeretettel borul, egyazon hivsággal őrködik kiszámíthatatlan magasságban a csillagtábor milliónyi gá r daezred e. * Angol barátaim meghívására az Excelsjor- ban s az exkluzív szálló elkülönített pompás strandján töltjük a mai napot. Hatalmas éjjeli zápor mosta tisztára a gondozott partot, reggelre napsugárköpenybe burkolózva, frissen mosott,, frissen, szárazon fogadja hü látogatóit Európa egyik logragyogóbb, legfinomabb plage-a, a mosolygós Lidó. Tarka kabanái, mint színes mézeskalács- sátrak sorakoznak a halkan fodros tengerpart mentén s a nemzetközi furfanggal szabott selyempizsamákiba öltözött elegáns publikuma mint falusi kerítés szálén ültetett napraforgóik, mályvák, parádés krizantémok bólogatnak egymás felé. Fehérbe bujtatott szállodaszolgák asztalt terítenek a kabinsátrak árnyékos mélyén, jég- behütött italok, Ínyenc finomságok várnak a meghívott vendégseregre, anténanélküli rá- diómodell szolgál legdivatosabb zenével s szőnyegre ezernyi érdekes téma keiül. Politika, művészet, irodalom, no meg, — elvégre három asszony van jelen — kis szállodai pletyka is néha a tématárgy, s mire a török kávét önti gyüszünyi csészébe egy tur- bános alak, olvadt ezüstként csepegő Maras- quino tüzeli lángra a csípős asszonyi nyelvet. Ember, asszony — mindenütt ugyanaz. Három napig magyar szótól hangzott Velence s a Lidó. Nehéz lett volna észre nem venni őket. Hangos jókedvükben száz lépésnyire elárulták kilétüket. Ám még a legmesz- szebbmeoőleg önfegyelmezett s agyonnevelt angol nemzetközi társaság sem vette ezúttal rossz néven itt-ott tulhangos élet jeladásaikat, az olasz lapok napok óta a legrokonszenvesebb hangnemben emlékeztek róluk, a szó- szoros értelmiében szeretettel várták, fogadták a közel hatszáznyi vígan weekondezőket. S amikor vasárnap este a Márkustéren hang- versenyző szimfonikus zenekar tiszteletükre a magyar himnuszba fogott, a sok ezernyi korzózó publikum percekig tapsolta, ünnepelte őket. Magam ugyan nem igen vennék szívesen ilyen háromnapos tömegkirándulásban részt, de aki még nem látta Velencét, annak bizony nagy boldogság, hogy 458, sage: négyszázötvennyolc koronáért Budapesttől Velencéig és vissza, teljes ellátással, szakszerű vezetés mellett három napot és éjszakát tölthetett Velencében. Délig a várost bújták, délután a lidői strandon pihenték ki fáradalmaikat, este a Márkustéren bámulták az óriás forgalmat. Mulatságos volt észrevétlen figyelni, hallgatni őket. Kivéve egy-két mindennel mindig elégedetlenkedőt, lelkes elragadtatással beszéltek tapasztalataikról, agyonfotografálták egymást s még a homokon elnyúlva is tucátszánira Írták az anzikszokat. Hadd púk- kadjanak az otthoniak. * — Nagyszerű szabónő cimet kaptam, ma és holnap ruhapróbával leszek elfoglalva, este azonban veletek vacsorázom... * — Barátom, micsoda nők ezek a velenceiek. Egy szót nem értek olaszul, ő persze magyarul még kevesebbet s egy-kettőre mégis megértettük egymást. — A Flóriánban láttam meg tegnap este, ma már együtt megyünk a Lidóra, — azt hiszem, szombatig maradok — nem tudnál, kérlek, kétszáz lírát kölcsönözni? * A Danieli halijában halmokká rakott, vignettákkal ragasztott kofferek tömegét rendezgeti a sapkás Coock-ember. Százöt tagból álló amerikai társaság érkezett — válaszolja — s úti hadvezérhez illő nyugalommal oszt ki számokat, hordatja kiki szobájába podgyászát. Mire a karaván beérkezik, mindent helyén talál. — É>s mégis mozog a föld, — és fog is minden krízis, politikai őrület dacára mozogni s hiába jósolnak európai Untergangot a legfeketébb politikai várjuk, a mindig életerős, évezredes kulturrétegek lerakodása által acélkeménnyé edződött. Európa k'i fogja testéből vetni a mérges sejteket s mint hatalmas mágnes mindezen túl is magához vonzza az óceán- túli népek kulturéhes tömegeit s még igen- igen sokáig centruma marad az örökértékü szépnek. Amit Velencébe, ebbe az oszlopokra épített vizimuzeumba évszázadok kifinomult Ízlése rakásra hordott, rohanó évszázadok technikája sem tudná pótolni, — a 120 milliós Amerikának ide kell alázkodnia, hogy olyat lásson, amit Fordok, Rockefellerek, Carneggiek minden milliárd ja képtelen odaát megteremteniS ezért nem fog soha megszűnni forogni a föld, patinával fedett régebbi fele gyárkéményekkel fedett, másik felére lebirhatatlan hatást fog gyakorolni mindenkor. S megindulnak ismét utasok százezreivel az óceánok hátára épített úszó szálloda-csodák, elfogynak a piros- fedelü Baedeckerek, nyüzsgő hangyabolyként mozdulnak szét az emberek, a menetjegyirodákban ismét bábeli lesz a nyelvzavar, — Velence fekete gondoláinak párnákkal bélelt mélyén nászutaepárok gőgicsélését kiáltja túl gondolások jól ismert hangja: — Haóo!... S a holdvilágos néma éjszakában vontatottan érkezik a válasz: — Haóo!... A város alszik, — lepkeszárnyakon röpköd fölötte Ámor nyidvesszös istene. A magyar középiskolák szülői szövetségének hasznos munkája ÍTC-P*? §U JB megemlékeznek a magyar kiküldött nagyhatású beszédéről- A „Stookholms-Tidn ingen" azt írja, hogy -,a budaipesti egyetem rektorának!!) má?náskosztii.me olyan hatást kel-' lelt. ami,női csak régi festményeken Iáiba j tünk." B. F.' mi, sem más hivatalos segélyt. Értékesnek és utánzásra érdemesnek mondhatjuk a Kassán szülők által létesített pálya- választási tanácsadót is. A szülői választmányok nem végeztek tehát felesleges munkát, még ha minden megmozdulásukra nem is történt intézkedés, sok esetben azonban máris elértek kisebb-na- gyobb eredményt és azzal, hogy állandóan ébrentartják a figyelmet a különböző hiányokra, hasznosan és nélkülözhetetlenül kapcsolódnak bele a magyar diákok üdvét szolgáló törekvésekbe. A szülői szövetség és választmány megszervezését az 1930. évi május 19-én kelt 1516 prés. számú iskolaügyi miniszteri rendelet írja elő a népiskolák, középiskolák, tanítóképzők részére. Nemcsak kívánatos, de szükséges is, hogy a magyar iskolákban mindenütt ilymódon megszervezzék a szülőket, mert ezek szerveiben — mint ebből a közleményből is megállapítható — értékes gondolatok, javaslatok és kívánságok termelődnek ki. Megerősödik a kapcsolat szülő és tanár, szülő és diák és maguk a szülők között is. Nekünk magyaroknak pedig minden téren arra kell törekednünk, hogy fejlesszük és tudatossá tegyük összetartozásunk és egymásrautaltságunknak annyira és állandóan veszélyeztetett érzését. Végül szomorú statisztikával kell lezárnunk ezt a cikket. Pozsonyról lesz szó. amely város talán egyike a legnehezebben megvédelmezhető magyar őrhelyeknek Szlovenszkó- ban. Sajnos, az állami magyar reálgimnázium statisztikája egybevetve a német középiskolával, itt nem ad megnyugtató képet. A magyar intézetbe járt az elmúlt tanévben 593 tanuló, ezek között volt 6 csehszlovák és 2 német, a többi magyar. A német reálgimnáziumba iárt 893 tanuló, ezek között volt 1-11 magyar és 16 csehszlovák, a többi német. A magyar intézet igy elesett 141 tanulótól, akikkel együtt a tanulók száma 734 lett volna és alig maradt volna a német intézet diákjainak száma mögött! Nem akarjuk hinni, hogy maguk a magyar szülők elsorvadásra akarnának kárhoztatni egy magyar intézetet. Legyen ez intő példa arra. hogv nem sz^ad tágítanunk a ingvar lelki ismeretnek at'ól a p5tr°r'>«sz'-'v!Hól: Magyar gyermek magyar iskolába valói II. A föMirajz tanításánál joggal esik kifogás alá, hogy a földrajzi tankönyvekben és térképeken a külföldi államok helység, begy, vízrajzi stb. neveit nem az illető állam nyelvén, hanem kizáróan csehszlovák nyelven jelölik meg. így például Wien mint Viden, München mint Mnidhov, Róma mint Rim stb. szerepel. A tankönyvek tekintetében újabban már némi javulás mutatkozik, azonban még mindig van bennük sok kifogásolni való és hátrányuk, hogy igen drágák. Ezért a losonci és pozsonyi szülői választmány az iskolaügyi hatóságokhoz azt a kérelmet terjesztette, hogy a tankönyv ellenőrző és bíráló bizottságba laikus tagokat is hívjanak meg. Kívánatosnak mondják azt is, hogy bizottság tanulmányozza a külföldi tankönyvirodalmat is, hogy a külföldön bevált rendszer itt meghonosítható legyenBajok vannak a legtöbb középiskolában a diákkönyvtárakkal. A magyar uralomtól átvett minden könyvet cenzúrázni kell, ami nem csekély feladat ott, ahol többezer kötetről van szó. Ez a lassan haladó cenzúra akadálya annak, hogy valamely könyvtár akadálytalanul a diákok rendelkezésére legyen bocsátható. Örömmel állapítható meg a fel hozott abból, hogy a szülői választmányok behatóan, lelki- ismeretesen, sok türelemmel és sok jóindulattal foglalkoztak a diákok ügyeivel és teljes tárgyilagossággal állapították meg a mai tanrendszer kirívó hibáit. Laikusok a józan ész szerint a szülői szeretettől és gondoskodástól irányitta-tva mondottak értékes véleményeket. amelyek mindenképpen megszivlelés- re méltóak. ÉS ugyanolyan örömmel kell megállapítanunk azt is, hogy a szülői válasz!máuyok nem hanyagolták el, sőt a mai súlyos gazdasági viszonyok ellenére is példásan karolták fel a diákjóléti intézményeket. Különösen Ipolyság és Komárom tűnik ki. A szegény sorsú diákok résziére menzák létesültek, ingyen ebédeltető és tejakciók voltak folyamatban, önerejükön és áldozatkészségükön kivül másra nem támaszkodhattak a magyar szülők, mert ezekre a célokra nem kaptak sem állaIrta Aixinger László dr.
