Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)

1932-08-21 / 190. (3003.) szám

1952 augusztus 21, vasárnap. TISZA NEM VOLT NÉPVEZÉR Egy apolitikus elmélkedései Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR (Budapest) 'Amit a múlt vasárnapra a népvezérről álta­lánosságban írtam, azt megpróbálom most egy a közelmúltból vett példával illusztrálni. Köz­ismert dolgokat fogok mondani, de olyan kü­lönleges szempontiból, amely italán mégis ad nekik egy kis érdekességet. A há'boruelőtti Magyarországon az az ember, akit a legtöbben szerettek és mondhatni rajon­gással, de a legtöbben is gyűlöltek, mondhatni ádázul ■— Tisza István volt. Miért szerették olyan vakon? Erre a kérdésre akkor kapunk feleletet, ha megvizsgáljuk, hogy kik szerették. Általánosságban a vidéki középbirtokosság és a főbbrangu tisztviselők serege, — az a réteg, amelyet a gentry néven szoktak összefoglalni. (Tudvalévő, ezt már a kitűnő politika-tudós, Concha Győző is megállapította, a gentry el­nevezés, amelyet Mikszáth Kálmán hozott di­vatba, a birtokos nemesség megjelölésére, már régen kibővített tartalommal használatos; je­lenti a középnemességen kívül a főbbrangu tisztviselői kart is, elsősorban a minisztériu­mok,, vármegyék, bíróságok fogalmazói karibeli tisztviselőit, azokat, akik az állami impériumot gyakorolják, sőt magábafoglalja a honoratio- rok előkelőbbjeit is. A gentry ma már nem any- nyira származási, mint inkább világnézeti jel­legű megkülönböztetés: gondolkozásmódban való hozzátartozást ahhoz a réteghez, amely a háiboruelőtti Magyarország uralkodó rétege volt s jórészt ma is az.) A gentryn kívül váltig hive volt Tiszának mindenki, aki szerette a gentryt mindenben, még világnézetben is utánozni. Ez a réteg világ- és élettfölfogásban szigorúan ho­mogén volt. A politikában jelentette a 67-es közjoghoz való ragaszkodást, bár ebben nem volt túlságosan szigorú, mert befogadta a füg­getlenségi érzelmüeket is, ha egyébként meg­felelően gondolkodtak és viselkedtek, — társa­dalmi értelemben jelentette a társadalmi kon­zervativizmust, a társadalmi rétegeződés állan­dóságához való dogmatikus ragaszkodást, a nemzeti kérdésekben az erélyes nacionalizmust. Ez a réteg nagyon széles volt, magábafoglálta a középosztály túlnyomó részét s tagadhatat­lanul a legmagasabb politikai kultúrát. Hatal­mának varázsával magához szívta a különböző tereken föltűnő tehetségek legnagyobb részét s szuggesztiójával ránehezedett a tudományos, irodalmi, sőt a művészeti életre is. Nehezen volt elképzelhető, hogy az Akadémia tagjává válasszanak olyan tudóst, aki például Vázso- nyinak, vagy éppen a kis radikális pártnak volt a híve. Az Ady Endre elleni harcnak az volt az oka, hogy a költő egész magatartásá­val ellentmondott ez uralkodó réteg egész vi­lágfölfogásának s már csak dacból is legna­gyobb hévvel azokon a pontokon támadta, ahol a legérzékenyebb volt. Hivatalban lévő ember­nek szembeszállni az uralkodó réteggel nagy' vakmerőség volt, a legkisebb veszedelem, ami­vel járt, az előlépésben való mellőzés. Szóval a gentry-réteg jelentette a teljes állami és tár­sadalmi hatalmat s tudott is ezzel a hatalom­mal élni. Nagy hibája volt önmaga ellen, hogy teljesen a hatalomra alapitotta a maga pozíció­ját, keveset törődött azzal, hogy a tömegeket magához vonzza egy tervszerű és komoly szo­ciális gondoskodással. Ezért kellett logikai kényszerűséggel ellenállnia minden olyan igye­kezetnek, amely az általános választójog révén be akarta volna vonni a politikáiba a nagy tö­megeket. Ez a reform hatalmi pozíciójának föl­adását jelentette volna. Tisza István ennek az uralkodó rétegnek volt a „representative man“-je, a tökéletesség legmagasabb fokán. Műveltségével, szellemi ka­pacitásával magasan kiemelkedett átlagából, de egész szellemi habitusával azonos volt vele. Nem volt gondolata, amelyet a gentryhez tar­tozó magyar ember el ne fogadott volna a saját gondolatának. Származása szerint Í6 a tradicio­nális gentry vezető csoportjából való volt, szo­kásai, kedvtelései, életformái is odaifüzték. Hí­vei között nagy szeretetet vont maga felé olyan apróságokkal is, mint hogy jól tudott nagy- néha cigány mellett mulatni, még táncra is ke­rekedett, magyarosan, egyedül, hogy jó vívó és jó lovas is volt. Egy erős katonás vonás a lé­nyében szintén növelte tekintélyét. Egész poli­tikájának vezérlő elve volt a fönnálló hatalmi viszonyok megrögzítése, más szóval az ural­kodó réteg — ő ezt úgy fejezte ki: a magyar intelligencia — hatalmának fönntartása és biz­tosítása. Nem csoda, ha ilyen hatalmas képes­ségekkel megáldott férfit rajongva követnek azok, akik benne ismerik föl világfölfogásuk, aspirációik és hatalmi érdekeik százszázalékos kifejezőjét. Népvezér azonban nem volt. Hiányzott be- lö'e az a demagóg vonás, amit múlt vasárnapi cikkemben mint mellőzhetetlen népvezéri tu­lajdonságot Írtam körül. Angolos puritaniz­musa merevvé tette, ezért nem tudott, de nem is akart a tömegekhez leszállani, a tömeghan­gulatok. sodrába kerülni. Csak_ a saját híveire volt szuggesztiv hatása. A politikát mint logi kumot konstruálta meg, elhanyagolta a lélek­tani részét, amely legalább is épp olyan fontos. Az emberek értelmére igyekezett hatni és nem foglalkoztatta fantáziájukat. Egyénisége olyan erős volt, hogy nagy rokonszenveket, vagy ellenszenveket is keltett. Ez az ellenszenv egyenesen gyűlölködéssé fajult politikai „ellen­feleinek ama részénél, akik olyan rétegeknek voltak kifejezői, amelyek az uralkodó Tétegen kívül állva igyekeztek annak hatalmi pozíció­ját. aláásni, vagy gyöngíteni. Idetartozott a mágnásságnak leggazdagabb csoportja, amely rossz szemmel nézte a gentry-ura.lmat. Idetar­toztak a városi, főleg budapesti kispolgárság­nak, főleg a zsidó kispolgárságnak Vázsonyi szaván induló elemei. De idetartozott a katoli­kus körök egy része is, amely a kálvinistát lát­ta benne. A legádázabb gyülölködők természe­tesen a szocialisták voltak, akik miatta nem tudtak a parlamentbe jutni. Visszanézőleg gro­teszknek látszó kép: mágnások, zsidó ügyvé­dek és kereskedők, klerikálisok és szocialisták szövetkezése a roppant világnézeti ellentéteket áthidaló gyűlölet jegyében, — de pontosan ki­fejezi a hatalmi helyzetet. Valamennyien olyan várat ostromoltak, amelyről tudták, hogy be­vehetetlen addig, amíg Tisza vezeti a védel­met. Harcukat a kilátástalansága tette dühödt- té. Ebben a harcban a legnagyobb tömeg, a fa­lusi földműves nép közömbös maradt: kormány­párt, ellenzék egyaránt elmulasztotta politikai iskolázását. A parasztnak voltak gazdasági ér­dekei, de nem volt politikája, egy meglehetősen elméleti Kossuth-kultuszon kívül. Ez volt a iháboruelőtti magyar kurzus legnagyobb mu­lasztása, amelyet az tett végzetessé, hogy a nemzetiségek — mai terminológiával: 'kisebb­ségek vezetői igenis beoltották politikával a maguk népét. Ennek egyik főoka az volt, hogy Tisza nem volt népvezér, nem tudta, nem is igyekezett a nagy tömegeket a maga számára mozgósítani. Hadserege olyan hadsereg volt, amelynek élén nagy hadvezér állott, volt ki­tűnő vezérkara, elszánt és lelkes tisztikara, de nem volt legénysége. Tisza százszázalékos megtestesülése volt an­nak a politikus-tipusnak, amely, mint színvona­lához méltatlant, elutasította magától a népve­zéri kvalitást. Ezért a hatása csak egy rétegre terjedt ki, nem az egész nemzetre. S ennek is része volt abban, hogy küzdelmes és fényes pályájának nem lettek a ráfordított erővel, szellemi és erkölcsi képességekkel arányban álló eredményei. legnagyobb adag jókedvre szükség és a ne­veltve elvégzett munka egyéni és kollektív szempontból egyaránt sokkal értékesebb, mint a komoly és ellenszenvesen végzett robot. Az, amit az orosz film mutatott, mé­reteiben gigantikus, de belső méreteiben az emberinek minimuma: a klülső nagybani megteremtéséért feláldozták a belsőt és a kollektivum lebunkózta az egyénit. Még ne­vetni is nem szabad, de kell és ezt is azért, mert a (természet Iélrei9merői belátták, hogy ágy nem megy és hogy valahol hibát követtek el a számításban. Már megint Ma­dách: egy lépés hiányzott, de pont ezt a lé­pést nem tudták megtenni és most belátták, hogy iigy nem is fogják megtenni sóba- Ez­ért az uj parancs: Ember nevess és bízva bízzál! A moziban láttam a szovjetorosz ötéves gazdasági terv első eredményeit. Propa- gandafilm volt ez a bemutató és a közönség kommunista beállitásu része ott is tapsolt, ahol erre igazán sem ok, s*em alkalom nem volt, viszont a polgári közönség nem akarta az ötéves terv eredményeit észrevenni, bár újítások és termelési tanulságok akadtak és egy érdekesen újszerű mentalitás sem hiányzott ebből a kísérletből és a bemutató­ból- Csak egy hiányzott, a nevetés. Az, amit az emberek addig, amíg természetes és adott valami, észre nem vesznek, amiről nem tudják, hogy mekkora jelentőséggel bír az élet számára. Az orosz ötéves terv megteremtésekor annyira nem gondolt sén- ki a nevetés és a jókedv quantité négli- geableijára, hogy hiányzása csak akkor tűnt fel, amikor a nagy terv és uj szociális ál­laim eredményeit bemutatták. Ezt sokan észrevették és kifogásolták, ki-ki a saját in­telligenciája szerint. Az orosz propaganda- film igy egy nagyon emberi érték egyszerű elhanyagolásával valami olyat bizonyított, ami semmiképp sem állhatott szándékában: felédékenységet, mely megfeledkezik a leg- süritettebb bölcsességről, hogy az élet célja az élet maga, nem pedig a termelés, és az ember azért tömörült az állam formájába, mert feltételezte, hogy igy jobban és köny nyebben fog élni. Az állam keret, az ember a festmény, nem fordítva, és aki a nevetést, a humort és a jókedvet ennyire kifelejtette a „jobb jövő“ rajzából, az nem értette meg az élet igazi jelentőségét. A falanszter kí­sértet les embertelensége sötétlett ellő az orosz propagandaifilmből: ember az állaim szolgálatában., az állam mint termelési roo- loch, Kronosz, amely felifalja a saját gyer­mekeik Ki .számára dolgoznak ezek, ahogy egyre elszántadban görgetik az alvilág szik­láit fel a hegynek? A maguk számára nem igen, ezt tudjuk azoktól, akik lelkesedve in­dultak ki é,s letörve jöttek vissza; de azok­tól is, akik hívei a szovjetnek- Tehát egy jobb jövő reményében felejtelték el a ne­vetést ? Micsoda jövő lehet, amelyből eleve hiány­zik a jókedv? Az amerikai „Keep smiling“ már ma ismeretlen a szovjetunióban és a film mutatja, hogy az Összes üzemeidben csak a komoly arcokat tűrik meg. Ezt mu­tatják egyébként az illusztrált oroszországi könyvek is. Az orosz ember annakelőtte sem volt valami víg és nevetésre hajlamos ás ugylátszik, a szovjetkormány belátta, hogy ezen segíteni kell: a hiányzó lelkese­dést és túlzottan előlegezett bizalmat segíte­ni kell, mert saját erejéből kezdi nem bírni az iramot. Mért komoly emberek a szovjet- munkások? Eigy vicces amerikai azt mond­ta, hogy azért, mert valóban nincs sok ne- vetnivalójiuk. Igaz az, hogy hivatalos helyről megindult a komolyság elleni küzdelem és a kormány minden erejével azon van, hogy az élet nagy ellenségével, a pesszimizmus­sal megbirkózzon. Nehéz feladat, lévén a nevetés olyan diktátor, mint Statin és csak ön.m agának engedelmes ke dik- Nevető hetet rendeznek Oroszországban és színházaknak, moziknak olyan darabokat kell játszani, amelyeken mindenki nevetni kénytelen — ez utóbbi szó parancsoló értelmében is! Kénytelen, és jaj neki, ha nem nevet a ne­vetési hét valamely napiján: valóban nincs nevetni valója, ha valaki hivatalosan elcsipi a mogorvát. Nevess, mert börtönbüntetéssel sújtunk, mondják a hivatalos jókedv és ne­vetés megszervezői, nevess, mert mogorva­ságod azt bizonyítja, ami haza- és szovjet- árulás, hogy netm vagy az állapotokkal meg­elégedve. Az áljaikéin,mainisták kiáltvánnyal fo'rdultak a péphez, hogy „teljes erejéből vegyen részt a nevetés és jókedv 'kollektív munkáján". Merít hogy munka ez a nevetés, azt mindenki elhiszi és az, hogy kollektív, mi is lehetne más? A szigorú moszkvai rendőrségnek is ki kell vennie a maga ré­szét a ne ve tőhadjá raliból és mosolyognia kell, amiig poszton áll. Ánnyit már elértek a szervezők, hogy a kenyérjegyért sorako- zók el vannak ragadtatva az u(j ötéves terv­től — mosolyognak, sőt neivetnek a terven és ez az, amit tőlük megköveteltek: Bevet­nek, nehogy okuk legyen a sírásra. Egy moszkvai lap megjegyzi, hogy a múltkor a villamosban is hallottak egy egészséges ne­vetést és ez nagy ritkaság, mert ezen a vil­lamoson az egyik a másik tyúkszemén tolong. A nevetés ötéves terve csak akkor járhat sikerrel, ha a gazdasági ötéives tervvel fel­hagynak- Újra .az egészet! — nem lehet jó terv, amelyből kifelejtették a nevetést és utólagosan azért nem lopható bele, mert a nevetésnek, mint az egész világon ismere­tes, megvannak a maga gazdasági előfelté­telei- Talán sokkal célszerűbb és jobb lett volna a gazdasági ötéves terv, ha meg­teremtői gondoltak volna a megelégedett nevetésre és jókedvre, amikor megalkot­ták: egész más körvonal a kait, beosztást és értelmet kapott volna, ha az emberi termé­szetből indultak volna ki. Fordítva csinál­ták, nem gondolva arra, hogy valaki min­dig nevet és hogy valóban az nevet legjob­ban^ aki legutoljára nevelt. Persze, a jelen­legi orosz generáció nem nagyon kerül ab­ba a helyzetbe, hogy utoljára ő nevessen és talán ez a felismerés okozza a túlzott ko­molyságét, amely ellen most 'küzdelem in­dult meg a kollektív munka birodalmában. Viszont éppen a kollektív munkához van a OLCSÓBB LETT TEVE A preraui állatkertet — ugye- olvasták? — elárverezték adótartozás fejében és ezzel meg­szánt Európa legnagyob szégyene, ahogy az állat' 'dőegyesületek jelentik. A tevék, muflo­nok, struceok, jegesmedvék és egyéb ekzótikus állatok nem éheznek többé, hála az adóhivatal­nak, gazdát és kosztot cseréltek. Eddig nem ismertük az adóhivatalnak ezt az áldásos te­vékenységét, az adóhivatal — ezt el kell ismer­nünk — életmentő munkát végzett és az állat­védő egyesületek, ha van bennük egy kis len­dület, bizonyára elismerő oklevelet állítanak ki eme intézmény dicséretére. Azt hiszem, hogy az ekzótikus állatokon kívül akadna néhány ekzótikus ember is, aki szívesen elárverezteíné magát adótartozás fejében, ha ezáltal remél­hetné kosztjának némi feljavulását. Ajánlom ezt a módszert az embervédő egyesületek fi­gyelmébe. Az árverésnek volt egy nemzetgazdaságilag is örvendetes eredménye: olcsóbb lett a teve. Nincs ára a tevének, ha szabad magamat igy kifejezném. Aki idejekorán értesült róla és még nem fedezte téli szükségletét, az most na­gyon olcsón juthatott hozzá. Potom négyszáz koronáért egy tevéhez, majdnem uj, csak itt- oít egy kis folytonossági hiány a felületen, mert ezek a derék szociális állatok egyéb eleség hiján egymás bőrét rágták le. (Istenem, ha va­laki bőrfotőjt vásárol adóárverésen, annak a bőréből is hiányzik és az nem nő ki újra, mint a tevéé). Abból a körülményből, hogy négyszáz koro­nát fizettek árverésen a tevéért, a magam, ré­széről nagyarányú olcsóbbodásra és ennek megfelelően a társadalmi jólét nagymérvű emelkedésére merek következtetni. Határozott irányban látok fejlődést és ebben az irányban máris valóságos tények jelzik a javulás útját A javulás útja „a teve és az eleség“ jegyé­ben halad. Miért adták el a tevét? Miért szorí­tották meg a régi tulajdonost, miért kénysze- ritették arra, hogy megváljon különböző fajú és értékű állataitól? Azért, mert nem tudta őket táplálni. Ez a tényállás azonban, mint jól tudjuk, ma már nem csak a teve és a síruccmadár körül forog fenn, e körülmény ugyanolyan magasan forog fenn — ha szabad kissé kifestenem ezt a bevált szóképet — igavonásra, mezőgazdasági munkára használt állatoknál is. A tevét és társait nem esszük meg, ezeket az állatokat mifelénk mutogatni szokták, viszont az ökröt, a tehenet és egyéb háziállatot, ha nincs számukra eleség. le lehet vágni, el lehet fogyasztani, a bőrét ki lehet cserezni, a szarvát ki lehet dolgozni. A gazda nem tudja etetni az állatait, a gazda nem is várja meg az árverést, hanem olcsó pénzért maga adja el a mészárosnak. A derék mészá­ros „olcsón vettem, olcsón adom‘“ jelszóval hozza forgalomba és... mi következik ebből? Az, hogy télidőre, mikor úgyis nagyobb szük­ségünk van a húsételre, el leszünk látva olcsó hússal, amelynek nem hig a leve. Olcsó pénzért jutunk a jó húshoz, az olcsó pénzhez pedig... hát igaz, ma már nagyon nehéz hozzájutni eh­hez az olcsó pénzhez... Viszont azt is mondják, hogy kipusztul az állatállomány, nem lesz mivel megművelni a föl­det, nem lesz búza, nem lesz kenyér, hogy nem csak a gazda megy tönkre, hanem mi is. Igaz, idővel tönkremegyünk. Hm. Persze. Nem gondolhat mindenre az ember! (tani) MAGYAR ASSZONY LAPJA A NAGYASSZONY Rendetje meg a P. M. H. kiadóhivatalában Ára egész évre 36 K, számonként 3*50 K 6 M nevetés ötéves terve Irta: NEUBAUER PÁL'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom