Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)
1932-08-21 / 190. (3003.) szám
1932 augusztus 21, vasárnapT>RXGAI •A\aCÖ’ARHT'KLAI» 7 Közel 40.000 hold buzavetést pusztított el ezidén a gabonarozsda a kassai és a szepsi járásban Csak a kassai járásban 2,300.000 koronára rúg a kár — Amit a tavaszi árvizek és a jégverés meghagytak, azt megette a rozsdá — Hatalmas sertésvész is dühöng a két járás legtöbb vidékén A Prágai Magyar Hírlap kiküldőn munkatársától Kassa, augusztus 20. Aki nem látta a född népet kora hajnaltól késő estig robotolni, aki még nem látta, hogy az eke mint szántja a barázdát és a kasza hogyan cseng az aranysárgára érett búzatáblán, mikor vidám aratók dalától hangos a határ, az talán meg sem tudja érteni igazában, mit jelent az, amikor egy nap váratlanul, mint tüzlárma az alvó falu fölött, végdgsikolt a vidékeken a rémületbe fagyott kiáltás: — Nincsen búza! Amiért a gazda izzadva robotolt egészéven át hajnaltól éjszakáig, amiért élt, reszketett, amit féltett; amire már harmadéve várt, hogy ezidén kitűnőnek ígérkező termésével lélegzethez juttatja, kiemeli valamennyire az utóbbi esztendők egyre súlyosbodó nyomorúságából, az megint nincsen: máról-holnapra megette, elpusztította a félelmes ellenség: a rozsda. — Megette az éltető kenyérre, otmlós kalácsra váró éhes emberi szájak elől, s a búza: a máskor büszke, acélos búza most erőtlenül feküdt el a gyilkos ellenség pusztítása alatt. A hullámzó búzatáblák aranykalászos élete helyett ezidén hatalmas katasztrófa szakadt a gazdákra. Ki tudja, hogy hányadik, a bajok sorában, melyek néhány esztendő óta egyre sűrűbben sújtják a föld népét. Kelettől nyugatig és északtól délig egyformán sir most a cséplőgépek bugásának máskor oly fenséges szimfóniája, mert a gépek bugása nyomán, a búza bőven ömlő aranypatakja helyett, csak piszkos, vörös porfelhőik kavarognak az ég felié és megifekszik a tüdőt, pirosra festik a földet, a házak fedelét és pi- ro'S-könnyesre az emberek szemét, akik a búzával együtt ezer reményük pusztulását siratják ebben az esztendőben. Ezidén meghalt a búza, mielőtt élet lett "'•.volna belőle s ki tudja, hogy mivel tömőd- nék be ezidén a kenyérre éhes emberi szá- jak, mert a falvakon sokhelyütt már most nincs kenyér és pénz sincsen ahhoz, hogy idegenből hozott kenyeret vásároljanak. Lemondó aggodalommal néznek a falvak a jövő elébe, a tél nagyon keserves lesz, ha elmarad a segítség, s ebben sok helyen már most sem bíznak. A Prágai Magyar Hírlap kimerítő jelentéseket közölt arról, hogy a gabona rozsda tönkretette az idői búzatermés nagyrészét helyenként annyira, hogy jóformán semmit sem csépeltek. Főként Keletszlovenszkón és Ruszinszkó déli vidékein óriási a kár, mert itt a rozsda 80—100 százalékig pusztította el a búzatermést. A félelmes ellenség ezidén teljes diadalt aratott. Sok helyen szinte napok alatt végezte el szörnyű munkáját. Nagy segítségére volt az idei nyár abnormis időjárása. A júniust szakadatlan esőzések és az utána következett abnormis júliusi hőség valósággal melegágyát képezték a rozsda terjedésének. A rozsda legveszedelmesebb fajtája, az úgynevezett feketerozsda pusztított a legtöbb helyen és ahol ez lépett föl, ott százszázalékos kárt okozott. A gabonarozsda eflen nincs hathatós védekezés A gabonarozsda tulajdonképpen a gombák csoportjába tartozó baktérium, amely állandóan tenyészik és a növényt egész felületén megtámadja. Ha buzaérés előtt, júniusban vagy julius elején esős az idő, akkor a rozsdagombák mértéktelenül szaporodnak, ellepik a növény leveleit, szárát és kalászát, megakasztják a vegetációt és útját vágják a magiejlödésnek. Ha ilyen esős junius után hirtelen nagy hőségek következnek, mint ebben az esztendőben is. akkor a rozsda pusztítása miég hatalmasabb, mert hőgutával párosul, amely még azt a szemet is b&száritja érés előtt, amely különben még ki tudott volna fejlődni. Ilyen rozsdás búza alig hoz magot s amit ad is, az inkább másod-harmadosztályu ocsu, melyet táplálkozásra nehezen, vetésre pedig a legtöbb esetben nem lehet használni. Az agro- bakteriológia eddig még nem ismer pozitív védekezési módot a rozsda pusztítása ellen, egyetlen védekezés az, hogy olyan buzafajitát kell termelni, amely a leg- ellenállóbib a rozsdával szemben. Szloven- szkón a Bánkuti-buza bizonyult a legrozsda- állóbbnak az összes buzafajták közül, amit bizonyít az is, hogy Közép- és Nyugatszlo- venszkón, ahol Bánkuti búzát vetettek, még ezidén is aránylag egészen tűrhető termést hoztak. Ez is egyik oka annak, hogy Közép- és Nyu- gatszlovemszkón a rozsda pusztítása nem volt olyan nagymértékű, mint a keleti vidékeken. Természetesen ez még nem bizonyít egy-egy rozsdaállóbb buzafajta teljes immunitása mellett és amellett sem, hogy egy rozsdaálló buzafajta mindenütt megtartja ezt a jó tulajdonságát. Szlovén szik ón például CSONT-,IZÜLETI-, MIRIOYTUBERKULOZISNÁL ajánljuk a Csizi Jód Bróm Fürdő ivó és fürdökuráját OLCSÓ PAüSALARAK! Fürdöigazgatóság, tiz kúpele, kus viszonyaihoz hasonlít a leginkább, tehát a retömagbeszerzö hatóságoknak a szlovenszkói búzatermelés érdekében arra kell törekedniük, hogy elsősorban magyar búzát szerezzenek be az itteni vetőmagszükséglet fedezése céljából. Más piac jóformán nincs is ebben a pillanatban, mert Jugoszláviának, Romániának alig lesz ezidén exportbuzája (ott is hatalmas rozsdakárok voltak), maradnának tehát az orosz vagy a nyugati búzák, az utóbbiak azonban a legkevésbé alkalmasak Szloven- szkóra, mert amellett, hogy egyáltalán nem rozsdaállók, miég a téli fagyokkal szemben is oly csekély *az ellenállásuk, hogy a mi kemény teleinkben nagyrészük biztosan kifagyna. Jó el őre mondottuk el figyelmeztetésünket, — a többi a vetőmagbeszerző hatóságokon múlik. Az ö lelkű kön szárad, ha a rozsdakárok által sújtott szlovenszkói vidékek gazdái ezidén nem jutnak megfelelő búzavetőmaghoz. Beszéljenek helyettünk minden kommentár nélkül a számok. A kassai járásban, amely Keletszlovenszkó egyik legjobb búzatermő vidéke, 18.598 katasztrális hold bűze vetést pusztított el ezidén a gabonarozsdia 90—100 százalékban, « iigv hogy ezen a hat-nyolc mázsás átlagter- mésü vidéken ezidén jóformán alig csépeltek búzát. A kár pénzértékben kifejezve 2,230.000 koronát tesz ki egyedül a kassai járásban, amely az utóbbi esztendők rossz termései után olyan horribilis szám, hogy a járás gazdáinak teljes anyagi leromlásával egyenlő. A Hernád-parti községekben, Kenyhec, Mig- léc, Csány, Abaujszinua környékén tavasz- szal az árvíz csinált ötven százalékos kárt, Ennyieké, Rozgony, Szalánc, Kassamindszent határában viszont erős jégverések voltak, most pedig a rozsda pusztította el, ami buza- vetés akkor megmaradt. Ennél tökéletesebb pusztítást nnég szisztematikus munkával sem lehetett volna csinálni. A kassai járási hivatal most készült el a károk összegezésével és az országos hivatalnak küldendő részletes jelentéssel s ebben a fentebbi adatokon kívül 13.380 métermázs&ban jelöli meg hivatalosam azt a ve tő magmennyis éget, amely egyedül a kassai járás gazdái részére szükséges. (A valóságban valószínűleg jóval több kell ennél.) Ez is olyan horribilis szükséglet, amely a mai viszonyok között alig lesz fedezhető s ennek folytán fennél az a veszedelem is, hogy ősszel, vetőmag hiányában jóval kevesebb bevetett búzaterülete lesz a járásnak, miint normális esztendőkben. A szepsi járási hivatalban még csak most folynak a kármegállapi'tó munkálatok, ennélfogva még nincsenek pontos számadataink a rozsdakárok nagyságáról. Tekintettel arra azonban, a hogy a szepsii járás délibb fekvésű a kassai járásnál és még inkább búzatermő vidék, a kár nagysága területben és pénzértékben legalább annyi, mint a kassai járásban, lva nem több. A járási hivatal információja szerint, csak a cséplések befejeztével lesz tiszta képük a rozsdakárokról, ugyancsak akkor fogják tudni jelenteni a járás vetőmagszükségletét is az országos hivatalnak, illetve a földművelési tanácsnak. Az inségsujtotta falvakon végig A kassai járá6 vegyes lakosságú: szlovákok és magyarok lakják, a szepsi járás azonban szinmagyar, csak néhány olyan községe van, ahol valamennyire szlovákul is beszélnek. Mindkét járás kitűnő búzatermő vidék s éppen ezért legalább egyiharmadrészben búzát termek mek a két járás szántóterületein. Lakosságuk, tmind a szlovák, mind a magyar, józan, szorgalmas és jórészt módos nép is, amely eddig nem igen adta be a derekát a néha bekövetkezett elemi csapásoknak. Szépen kiheverte őket, volt módja hozzá és egy-két esztendő alatt behozta a veszteségeket. Most más a helyzet. A tavalyi és tavalyelőtti rossz termések, az egyre fokozódó dekonjunktúra kimerítették a lakosság erejét, Böske kitűnő teremtés Irtás Csathó Kálmán Böske kitűnő teremtés. Ezt el kell ismerni mindenkinek. Szorgalmas, dolgos, takarékos, ügyes és élelmes. Páratlanul gondos anya, szerelő feleség és remek háziasszony. Amellett gyönyörűen zongorázik, folyékonyan beszél öt nyelven, müveit és szellemes, de ha kell, főzni is tud és nem jön zavarba akkor sem, ha a vasalóvasat kell kezébe venni, vagy a varrótűt. Egyszóval kitűnő teremtés és Pista igazán jól járt vele, hogy elvette. Ráadásul még szép is. Boldogan is élnek. Pista nagyon megszoli- dult az asszony mellett, otthonülő, csendes ember lett belőle, sőt hízásnak is indult. Az utóbbi időben egy kicsit megőszült, amint hallom. Látni ugyanis már régen nem láttam, se őt, se a feleségét. Nem mintha vége lenne köztünk a baráságnak. Sőt! Nagyon jóban vagyunk most is, nagyon szereztjük őket, én is, a feleségem is. Az ő részükről sincs semmi baj, amit igazol az is, hogy ők már háromszor is voltak itt azóta, hogy mi utoljára ottjártunk. Most már igazán rajtunk lenne a vizitelés sora, de mindig közbejön valami, nem jutunk hozzá, hogy felkeressük őket. Van már egy éve, hogy készülünk hozzájuk. Vagy talán több is? Igen, igen! Több! Két éve lesz maholnap, hogy nem láttam őket. Pedig igazán nagyrabecsüiöm Böskét is, az urát is. Pista, szegény — azaz nem! nem szegény, ez csalk úgy kicsúszott a toliam alól, — Pista aranyos, kedves, jó fiú, csupa szív az egész ember. Már legénykorában is jóban voltunk vele, sőt én gyerekkorunk óta. Mikor pedig megházasodott és elhozta hozzánk a feleségét, hát azt is megszerettük első látásra. A feleségem a szakértő áhítatával állapította meg róla mindjárt a legelső időkben, hogy micsoda kitűnő teremtés. Abban az időben még inkább ráértünk és csaknem naponként találkoztunk, hol nálunk, hol náluk, hol meg a kioszkban, főleg nyári estéken. Volt hát alkalmunk bőven, hogy kiismerjük Böskét és megszeressük. Annyira, hogy a hátuk mögött megállapitottuk, hogy hiszen igaz, hogy Pista nagyon derék fiú, megérdemli a legjobb feleséget is, de azért be kell ismernünk, hogy a jobbik vásárt ő csinálta, mert Böske sokkal értékesebb ember, mint ő. A feleségem csak áradozva tudott róla beszélni. Annyira, hogy már kihívta bennem az ellenkezést és egyszer — úgy körülbelül az ismeretségünk második esztendejének a vége felé — azt találtam felelni egy ilyen ömlengésre, hogy jó, jó, rendben van, de én már unom ezt a hibátlanságot, praktikusságot és azt a folytonos vizsgázást a tökéletességből. És hogy nem bírom azt az állandó, egyenletes derűt sem, amit sohasem zavar meg semmi hullámzás, se jókedv, se szomorúság, e egyéb indulat. A feleségem megdöbbent, de nyomban rá hevesen védelmére kelt Böskének. Megmagyarázta, hogy neki éppen a kiegyensúlyozott kedélye tetszik annyira. Ez van rá olyan megnyugtató hatással és hogy valami csodálatos biztonságérzetet ad neki, ha látja, hogy Böske az élet minden változó körülményei közt is mindig feltalálja magát és ki tud használni minden kínálkozó előnyt a maga és családja számára. — Ezt nem birom éppen! — feleltem. — És meglátod, lassanként jól fogsz vele lakni te is! Mondom, rossz kedvem volt. Türelmetlen voltam és ideges. Csakis igy vetemedhettem arra, hogy olyan angyalt, mint Böske, bírálni merjek. Na de ki is kaptam érte alaposan. A feleségem jól megmosta a fejemet. Hogy hát persze! Ilyenek a férfiak! Csak a keoér nők tetszenek nekik! A léhák! Az erkölcstelenek! Akiknél remény lehet egy kis, futó kalandra! De bezzeg, aki finom, müveit, ura, előkelő, házias és főként tisztességes, arra rögtön rámondják, hogy unalmas! Nem vitatkoztam. Beláttam, hogy Böske kitűnő teremtés. Ezt tudja róla mindenki s igazán izetlen dolog lenne, ha éppen én akarnék szembeszállni a közvéleménnyel- Motyogtam valami mentegetődzés- vagy magyarázatfélét és több szó nem esett a dologról. De a feleségem ettől kezdve még jobban ragaszkodott B'öskéhez. Mintha jóvá akarta volna tenni, le akarta volna vezekelni az én bíráló megjegyzéseimet. Úgyszólván minden idejét Böskével töltötte és egy szép napon közölte velem, hogy mivel egy nagyon alkalmas lakást talált a Pistáék közelében, oda szeretne költözni. A lakás nekem is tetszett, hát kivettük. Ekkor kezdődött életünknek az a korszaka, amikor aztán csaknem állandóan együtt voltunk Böskéékkel, azaz Böskével. Mert Pista abban az időiben éppen nagyon sokat utazott vidékre- Baj volt a bérlőjével, aki megbukott. Likvidálni kellett a dolgokat, más bérlőt keresni, azzal megegyezni, az átadást lebonyolítani. Szóval többet volt a birtokán, mint otthon, s nekünk jutott a feladat, hogy azalatt Böskét istápoljuk. Böske ebben az időben csendesen, nyugodtan, mosolyogva, de sokat panaszkodott. A vagyoni bajok és főként az alacsony búzaárak miatt. Eleinte rendesen vacsora után jött át hozzánk, később, azonban, „amint a gyerekei elaludtak, azonnal megjelent és nálunk is vacsorázott rendesen, hogy a cselédjeit, amint mondta, ne kelljen még a vacsorái őzéssel is fárasztam. Mi ennek nagyon örültünk, csak nekem azért volt kissé terhes a dolog, mert Böske szeretett sokáig fennmaradni, én pedig koránfekvő vagyok, tekintettel arra, hogy korán kellett kelnem mindennap- Állandóan álmos voltam, de azt JEraE^éliet Budapest, IV. Egyetem utca 5 (A Belváros központjában) ____________ Olcsó b» olgari áraki — Az úri középosztály találkozó helye. Szép tiszta szobák. — Az Étterem és Kávéházban cigányzene. Az Erzsébet-pince a főváros legszebb sörözője. — Egypincér rendszer, — Figyelmes kliiólgáiás! — csak koraérésü buzaíajták&t szabóul termelni, melyeknél júniusban befejeződik a magfejlődés, mert a késői érésű búzák kevésbé ellenállók a különböző betegségekkel, igy a rozsdával szemben is. Ez az utóbbi rendkívül fontos szempont, amit különösen most nem szabad szem előtt téveszteniük a vetőmagbe- szerző hatóságoknak, hogy ne ismétlődhessék meg a tavalyi példa, amikor a gazdák sok helyen olyan silány vetőmagot kaptak drága áron az államtól, amely rosszul kelt, rosszul fejődött s végül teljesen elfeküdt a rozsda pusztítása alatt. A szlovenszkói vidékekre a magyar búza a legmegfelelőbb, mert a mi búzatermelő vidékeink klímája a magyar alföld klimatiA kassai és a szepsi járásban a leghatalmasabb a rozsdakár
