Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)
1932-08-18 / 187. (3000.) szám
SfctiKA«Ai*i v lCMÍülCAJHL-riiWJLiAi^ befejezett tények elé állította s így kihallgatása csak formális jellegű volt 'Az újságírónak arra a kérdésére, nem lett-e volna jobb melegógedni a verébbel, a reménybeli túzok helyett, Hitler a legnagyobb határozottsággal válaszolt: „Nem, sohasem fogom eladni elsőszülöttsé gémét egy tál lencséért! Elveimből nem engedek, inkább vállalom a harcot és az üldöztetést". Arra a kérdésre, igaz-e, hegy Hitler a legélesebb ellenzékiséget kezdi meg a Papen-kormány ellen, a vezér azt válaszolta, hogy a nemzeti szocialisták a mostani birodalmi kormánnyal szemben ellenzékbe lépnek, amelynek erejét és élességét az határozza meg, hogy mekkora kárt okozna az ellenzéki akció kikapcsolódása. A párt jövőbeni politikájáról és taktikájáról Hitler igy gondolkozik: „A szükség diktálta védekezés jogát nem lehet tőlünk elvitatni „a rend és nyugalom" ostoba frázisaival. Pártunk a hatalomért küzd s hogy milyen utat választ, az ellenfelei módszerétől függ". Berlin, augusztus 17. A D. A. Z. jelentése szerfalt Schleicher tábornok, hadügyminiszter hétfőn fogadta a nemzeti szocialista párt vezérkari főnökét, Roehmt, akivel hosszan tanácskozott Az uiabb zavargásokat a kommunisták kezdik Berlin, augusztus 17. Tegnap este ég éjszaka újból megkezdődtek a zavargások. Berlin tizenöt pontján nagyobb csődületek voltak, amelyeket azonban a rendőrség idejében szétzavart. A rendőrség megállapítása szerint a csoportosulásokban főként kommunisták vettek részt, akik a munkásnegyedekben rendeztek tüntetéseket és a rendőröket több- heiyütt megtámadták. Egyik-másik tüntetés szétoszlatásánál a tömeg lövöldözni kezdett, a rendőrség is fegyvert használt, úgyhogy az összeütközéseknek több sebesültje van. A Kurfüretendamm egyik sörözőjében nemzeti szocialisták rendeztek verekedést, majd mikor a rendőrség közbelépett, a 'hivatalos közegeket is megtámadták. Nemzeti szocialista és kommunista zavargásokat jelentettek Kölnből, a Ruhr-vidékről, Glumenből és más városokból is. Landberg, augusztus 17. Mannheim landbergi gőzmalomtulajdonos villájába tegnap éjszaka bombát hajítottak, amely valószínűleg a villában lakó Salinger dr. törvényszéki főtanácsosnak volt szánva, aki a» utóbbi időben ítéleteivel magára vonta a szélső jobboldaliak haragját. A bomba csupán anyagiakban tett kárt. Kottbus, augusztus 17. A közeli Gaglow községben bombát hajítottak egy zsidó telepes házába, amelyet a robbanás romba döntött. A telepes könnyebben megsérült. A tettesek után folyik a nyomozás. „1 mi prágai temáiiiüftif is teljhatalmú minisztereink semmit sem tettek sziovensz3cói ipar megtartására®* A Slovák felelősségre vonja a centralistákat a szlovenszkói iparra! szemben elkövetett mulasztásaikért Prága, augusztus 17. A Slovák figyelemére méltó vezércikkben válaszol a prágai Ná- rodni Listy egyik cikkére, mely Szlovén szívó gazdasági viszonyaival foglalkozott. — Szlo venszkó súlyos gazdasági helyzetét Meg a világviszonyok alakulása okozta — irta egyebek közt a Národni Listy — s a világháború után semmiképp sem lehetett volna elkerülni. Ellenkezőleg, ha tekintetbe vesszük a jelenlegi magyarországi viszonyokat és a háború előtti magyar államiban divatos kormányzati módszereket, akkor meg kell mondanunk, hogy Szlo venszkó a mai világviszonyok mellett, ha a Szent István koronája országainak keretiében maradt volna, sokkal rosszabb sorsra jutott volna, mint amilyenben ma van és különösen rossz sora volna a szlovákságnak függő és gyenge gazdasági helyzete miatt. A szlo venszkó i gazdasági élet főütőerei az államfordulat idején idegen tőke és idegen nemzet keséiben voltak. A Slovák vezércikkben válaszol a cikkre s ebiben ezeket mondja: — A mi szlovák embereink már neim emlegetik azt, hogy a háború előtti Magyar- országon gazdaságilag jobban prosperáltunk, mint ma. Nem emlegetik, mert látták, hegy félreértik őket. Egyszerűen a szemükre vetették, hogy tulajdonkápipen magyarónok s a szivük Pesthez húz és el voltak imézive. Nos, miinek kitenni magukat a gyanusitga- tásoknak? Hallgattak s a megállapításaikra senkitől nem vártak feleletet. Annál jobban meglepik a Slovák cikkíró ját a Národni Listy idézett állításai. — Azon vitázni, hogy Szlovenszkó Magyarország keretén belül megmenekült volna-e a gazdasági válságtól, amelyet ma any- nyira érez, egyáltalán nem vezet célhoz — válaszolja a Slovák. — A csehek rossznéven veszik, ha olyasmit hallanak, hogy a budapesti kormány — amellett persze a saját céljait követve — gondoskodott a szloven- szkói iparról. A francia és osztrák tőkének igen előnyös föltételek mellett adott lehetőséget arra, hogy elhelyezkedjék a szlovenszkói vállalatokban s a szlovák nép ebből a forrásból egészítette ki exisztenciális keresetét. Ezeknek a vállalatoknak — mint azt a fiatalok trenesénteplici kongresszusán is konstatálták — teli kézzel osztogatták a kiadós állami szubvenciókat s igy a kormány maga is fejlesztette őket. Magától értetődő, hogy a magyar kormány — ha már a Národni Listy ezt tudni akarja — a háború befejeztével, ha Sziovenszkő Magyarország keretében maradt volna: nem fojtotta volna meg saját gyermekiét, a szlovenszkói ipart. Ez tovább dolgozott volna és élt volna a segélyeiből és rendeléseiből. A szlovák nép is jutna kenyérhez, mert volna kinek dolgozni- Épp azért neon állja meg helyét az az állítás, hogy „lényegesen rosszabb" sorsún!: lett volna, mint ma. Nagy valószeriiséggel lehet állítani, hogy épp az ellenkezője az igaz, vagyis lényegesen jobban menne a dolgunk. Á mi prágai kormányunk és főképp a mi teljhatalmú minisztereink és referenseink s a kormányzati képviselők abszolúte semmit setm tettek a szlovenszkói ipar megtartása érdekében. amikor elzárták előle a Magyarországra vezető utat s amikor aztán a magyar kormány az uj Magyarországon saját iparát kezdte kifejleszteni. Ahogy a Národni Listy 1932 augusztusában írja, hogy az államifordulatkor a szlovenszkói gazdasági élet idegen tőke kezében volt, bizonyára ugyanígy mondták ezt mindjárt az államfordulat után is. És — ami még szörnyűbb — eszerint cselekedtek is. Az okos megfontoltság azt parancsolta volna akkor: folytatni a budapesti kormány gazdasági politikáját, a szlovenszkói iparnak is adni állami rendeléseket s ha szükségesnek látszik a vállalatokat töke szempontjából ia megbízható kezekbe juttatni, akkor meg átvenni a részeiket vagy részvényeiket, ahogy a nagybirtokokat, a várakat, kastélyokat vették át a grófoktól és báróktól. — De a mi első teljhatalmú minisztereink magas állásaikban a prágai urakkal a kocsmai licenciák revíziója miatt vitáztak, tehát valójában amiatt, hogy a szlovák községben a kocsma továbbra is a zsidóé lesz-e, vagy (38) A japán hátrahuzódott a szoba homályos háttere felé és eltűnt, otthagyva a naplót, amelyből azonban egy szót sem értett, — amikor azt különös vendége által szuggeráltan kezébe vette, hogy elolvassa. A napló ugyanis japánul volt irva. Bántotta ez. De majd holnap lefordittatja... De sokkal jobban bántotta, hogy azoknak ösz- szefüggését sem értette egészen, amik két napja ő magával történtek ... Például ezt az egész látogatást sem ... Itt volt-e csakugyan nála ez a titokzatos japán? Az ő zavaros beszéde elhangzott-e ebben a szobában, vagy álom volt mindez? Kusza és lázas álom, amelynek szövedékén képtelen elindulni. Nem tudta; nem ... nem ... nem. Elhatározta, hogy Yaddo látogatását titokban tartja egyelőre. Várni fog, arnig megerősödik s akkor ő maga lát neki a bonyolult titok kibogozásának. ... De hova lett a pergamenttekercs? Egészen biztosan tudta, hogy mikor a japán távozott és a japán ákombákomok megfejtésével hiába kísérletezett, ezt az ördöngős tekercset a párnája alá rejtette és most még sincsen -az ottan. Ellinor tette volna el valahova? Vagy a takarítószemélyzet? Ez lehetséges, de egyelőre nem fontos, amint nem fontos e különös látogatás egyéb részlete sem. Majd kiderül minden, ha megjön az ideje. Most csak pihenni, pihenni, pihenni... Reggel majd beszél Ellinorral. Csak múljon el végre a nyomás, amit agyában érez. Csak múljon el végre! Csak gyógyuljon már meg, hogy hálás lehessen hozzája mindörökre... HETEDIK FEJEZET, melyben kétségek hullámain hányódik egy nagyon megsérült kincseshajó ... Vájjon elsüllyed-e? Délelőtt tiz óra tájban ébredt föl a nagy. 'beteg. Bont .professzor épp az imént állapi tóttá meg, hogy láztalan. A 'betegszobában ő és mis6 Grant feszült figyelemmel lesték most az ébredés válságos, de talán megkönnyebbülést hozó pillanatát. A sebészt és szemorvost csak délután egyre várták, hogy a kötéseket fölcseréljék, de Bont dr. professzort má.r kora reggel értesítette miss Grant a 'beteggel kapcsolatos aggodalmairól. A beteg kábultan moccant végre meg. Fejét tétovázva és kutatón forgatta, mintha a világosságot keresné. Azután helyzetét fölismerve, arcához kapott; majd panaszos hangon szólalt meg: — Mise Ellinor ... Itt van ön? Bont professzor mosolygó arccal pillantott a miss felé, mint aki azt mondja: — Látja? Nincsen baj! Nincs már! Közben hallgatást paranesolóan intett neki. A beteg elhallgatott... Azt hitte nyilván, hogy egyedül van & elhatározta, hogy türelmes lesz. Csöngethetne pedig. Tudja, hogy a villamoscsengő az ágy fejéhez van erősítve. Honnan tudja ezt? Senki sem mondta meg neki és 6 életében először van ezen a helyen. Gondolkozni próbált, de ez terhére volt. Mintha ólom feküdne koponyáján ... Várt... Pihent... s ők sem zavarták. De emlékezete újra szárnyára kapott... ügy érezte, hogy messzi, messzi repül ismeretlen idők távlatába, ahová mégis olyan könnyen odatalál. Vagy nem Í6 az emlékezet röpíti... elaludt s az álom mutogatja neki bűvös tükrét... S álmában szólal meg újra? ... Lehet ... — Ellinor!... Kicsim!... Élűin oí... Szép, ifjú csodám ... Hamvasarcu, aranyos gyermekem ... Ah, miért is voltam akkor olyan gyáva ... Mert gyáva voltam, hiába adtam ez érzéseimnek hízelgő neveket: Önfeláldozás ... lemondás... Nem igaz mindez! Az az igazság, hogy gyáva voltam... Most már minden világos és-, minden késő ... Ellinor ... Kicsim ... Anyám nevét viselő 'bájos emlékem, te ... Valami csodálatos fényesség ragyogta be egy pillanatra e szavak nyomán miss Ellinor arcát, de azután ismét a csüggedés ólomálarca merevült meg rajta, mert hiszen egy őrült álomszavai voltak e kedves szavak ... — Vedd le a köteléket, Ellinor mama. Látni akarom a szép fehér hajadat. Miss Ellinor Grant könnytől' csillogó szemmel nézett az elmeorvosra. Azt kérdezte ez a tekintet: — Látja ezt? ... Hallja a szegényt? ... —- Igen, majd levesszük később, — fordult azután a nagybeteghez. — De most még nem szabad... — Oh, ha tudnád, hogy most már kétszeresen szeretlek téged ... Azért, mert oly jó vagy s azért, mert az a neved, ami az övé. — Jól van, drágám: szeress kis fiam ... Tudod-e, ki van itt? ... Bont barátod. Beszélgess 'vele egy kicsit és ne gondolj semmire, ami fájdalmas. — Hogyan? Te eljöttél... Olyan messzi, messzi útról. Látod, ez nagyon szép tőled... Bont, aki megilletődve állt ez összeomlott lélek lesújtó képe előtti vidámságot tettető hangon szólalt meg: — Az sokkal szebb tőled, hogy ilyen erős legény vagy és ily hamar kiheverted az egész balesetet. Mert bizony csúnya kis eset volt ez egy keresztényé és szlováké. Azalatt tönkre hagyták tenni a szlovák ipari, mert hisz az idegen nemzet és idegen tőke kezében volifc. Nem vetettek ügyet erre a kérdésre mindaddig, amig az ipar teljesen tönkre nem volt téve s amíg Szlovén szkon néhányszor tízezerrel meg nem szaporodott a koldusbotok száma. — Ezzel szemben a csehek — folytatja a cikkíró _ nem befo lyás olíatták magukat hazafias skrupulu- soktól, axnikoT az ö vidékükön levő ipar megőrzéséről van szó. A cseh bányászok múltkori sztrájkja alkalmával olvastuk a cseh konmánylapokban, hogy mily óriási hasznot vágnak zsebre a bányatuiajdonsok s ezt mind külföldre viszik, mert ezek az urak nem a mi államunk polgárai. A vitkovici vasmüveket az állam épp úgy kedvezményezi, mint az ostraui bányáikat, pedig sem az egyik, sem a másik vállalat nincsen cseh kézben. A Skoda-gyár, amelynek igazgatótanácsában szociáldemokrata proletárok is ülnek, ugyancsak nagy mértékben nem cseh jellegű. — De a csehek, azaz Kramárék épp úgy. mint a szociáldemokraták, egyesült erővel még állami segítséggel is támogatják eme nem-cseh tőke fejlődését, melyhez a ipar nem-cseh tőkéje is csatlakozik ? i szintén sok jótéteményét élvezi az á Csak Szlo ven szkóra nem jutott se bel, mert itt idegen nemzet és idegen V ben voltak a gazdasági élet ütőere .. / sem számit, hogy a Morván túl a i hatalomnak több mint háromneg; A dó-német tőkéé s hogy a csehekr képpon nincs is kimondottan c bíró cseh iparuk. — Nos, ilyen a cseh logika é. KY c- tesség. Szlovén szkon ak egyik mér lék kei mértek, maguknak egy másikkal. — És aztán vigasztalásunkra azt írták, hogy a mi nagy ínségünket főképpen a világviszonyok okozták, vagy pedig azt, hogy a régi keretben még sokkal rosszabb sorsunk volna. — Mi sok mindent elismerünk, de nem engedjük magunkat tudatosan félre vezetni. Akinek nyitva van a szeme, az látja, hogy a mi visszaes ésünk főoka a centralista-unió - nista rendszer. és a csehek egoizmusa. Adják meg Szftoven- szkónak a törvényhozó testületet, amelynek széleskörű kompetenciája lesz nemcsak köz- igazgatási és kulturális kérdésekben, de — a szlovenszkói állami közvagyont illetően — a gazdasági kérdésekben te: sok mindent meg lelhetne még menteni a nem egy vidéke Szlovenszkénak újra föléledne a szlovák kormányzat alatt. Szóval: centralizmus helyébe az autonóm izmust ültetni s akkor a régi Magyarország réme nem fog ott kísérteni a cseh újságok hasábjain, — Szlovénszkó képes lenne az önellátásra és bizonyára boldog is lenne — fejezi be cikkét a Slovák. a robbanás, kedves Tamás. —i Tamás? .. — kérdezte csodálkozó hangon a beteg. — Miért mondod, hogy Tamás... Szellemi atyámat hívták igy. Ugy-e, anyácskám, te nevezted őt igy? Én azonban Álden Renatus vagyok... Te csakugyan nem tudod? ... Alden Renatus Edinburghból... — Narvszerü! — igyekezett a betegnek igazat adni az orvos, hogy ne izgassa. — Te csakugyan Renatus vagy. Ujraszületett. — Hát kitaláltad mégis, hogy hogyan történt? Ez nagyszerű! Mert hogy én rájöttem a rejtélyre, amelyről pedig negyvenöt éven át sejtelmem sem volt, az rendben volna, bár különös ... különös és zavaros. De majd föltisztul minden ... De hogy te is kitaláltad? ... Ugy-e, te ama kevesek közé tartoztál, akik nem hittek a laboratórium legendájának ho- munkulusz-variáns ában. Elhallgatott... De csak egy percre és zavartan izgett-moz- gott, mint a.ki röstelli, hogy ostobaságot mondott. Sietett is kijavítani: — A robbanástól van ez, hogy még összezavarom a dolgokat... Te akkor nem lehettél itt. Mert. te — ugy-e — az öreg Bont Mihály fia vagy? Kedves, jóizü, lármás öreg ur volt- ő és nagyszerű szakember... A Fekete Sasba járt esténkint. egy-két pohár borra, vagy grogra, hogy ott elmondhassa katonás véleményét az emberekről és dolgokról ... Majd sokat beszélek neked róla ... Kedves intimitásokat... De várjunk csak ... Hogy lehetsz a. fia. mikor ő agglegény volt... Azután nősült meg. amikor én újra kezdtem? Miss Ellinor Grant megérintő" bnekór tan professzorának karját, ! ' ja fi gyeimét a visszatérő rögeszme i. n.! ,érc. Bont Mihály bólintott. — Pompás fickó vagy, öregem! — kiáltotta kacagó hangon. — És milyen trófáskedvü ... Hja, a rendes élet!... Nem fecsérelted el erőidet e a test rugalmassága sok mindent kibir... Én egyébként magam vagyok Bont Mihály... Érted., én magam vagyok, és boldog is nagyon, hogy ilyen friss erőben látlak. — Lássuk csak ... A beteg elgondolkozott. M é* 1932 augusztus 18, oSütörtöa. VISSZA A TillSŐ PARIRÓL FANTASZTIKUS KECtNY Irta: RAlASTflY MARCELL
