Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)
1932-08-18 / 187. (3000.) szám
1932 augusztus 18, csütörtök'PR\<mA\\G^ARH1RIíÍP; 3 I BRETAGNE! POKOLGÉP Irta: ALMASY MIHÁLY Mult vasárnap hajnaliban robbanások lármája verte fel Ronnes, egy kis bretagnei városka éjszakai csöndjét. Ismeretlen tettesek fölrobban tolták a városháza homlokzatát diszitő emlékművet, amely azt a jelenetet ábrázolja, amikor Anna breton hercegnő térdenállva mutatja be hódolatát VIII. Károly francia királynak. A Bretagne, Franciaországnak ez az északnyugati félszigete, amelynek lakossága ma is kelta és Anglia brit őslakosságától származik, csak a XV. század végén került Franciaországihoz, amely ebben az időiben alakult ki a kis fejedelemségek halmazából azzá a modern nagy állammá, aminek ma ismerjük. Miksa német császár, az utolsó lovag, magához akarta kaparintani Francia- országnak ezt a „hegységbe vésett, tenger- formálta" részét (Herriot szép szavai) és megbízott utján feleségül vette Annát, a bretonok ti zenihároméves he roegk is asszonyát. VIIL Károly francia király azonban tudta és érezte, hogy mily veszedelmet jelent a francia koronára nézve, ha a német császár e területen megveti a lábát és nem nyugodott addig, amig a pápa ezt a házasságot föl nem bontotta. Inkább ő maga vette el a kis Annát, aki hozományul a breton hercegséget hozta és áldozatul odadobta Rohan János herceg iránt érzett szerelmét. VIIL Károly halála után örököse és unokaöccse, XII. Lajos vette nőül az elhalt király özvegyét és ezzel újból megerősítette azokat a kötelékeket, amelyekkel elődje a breton földet Franciaországhoz fűzte. I. Ferenc korában került azután e terület végleg a francia koronához. 1532 augusztus 4-től számítják a végleges egyesülést, amelynek négyszázéves fordulóját Herriot miniszterelnök részvételével éppen azon a napon ünnepelték meg Vannesiben, amelyen a ren- nesi emlékművet a pokolgép szilánkokra törte. Miként Franciaország egész történelme, úgy a Bretagne megszerzésének körülményei is nagyon regényesek voltak. Az a szállóige, hogy addig, amig mások háborút viselnek, Ausztria nősül, Franciaországra Is talál- Bretagnet hozomány gyanánt szerezte meg a francia korona, de a Bourbonok királysága e tartományt néhány rövid évszázad alatt éppen olyan erősen magához láncolta, mint Burgundiát, Navarrát, majd később Elzászt. Amikor a francia forradalom kibontotta a nemzeti eszme zászlaját, Franciaország már teljesen egységes és homogén állam volt, amelynek nemzetfogalma a bretonokat és a provanszálokat, az elzászi németeket és a pireneuszi baszkokat éppen úgy magába foglalta, mint a Francáé Comté és Auvergne lakóit. A francia és vele együtt a nyugateurópai népek nemzet alatt ma is az állampolgároknak az összességét értik, szemben a német, szláv és részben az olasz felfogással is, amelynek nemzetfogalma nem az állami, hanem a faji, nyelvi, kulturális, tehát szellemi közösség gondolatán nyugszik. Ennek a magyarázata az. hogy az imént említett népek a nemzetiségi eszme föltűn ősének idején nem éltek még közös állami életet, hanem idegen uralom alatt állottak, vagy pedig sok államra szakadtak, míg a franciák és a többi nyugati nép, mint említettük, akkor már a közös haza szeretettben forrtak össze. Nálunk magyaroknál — engedje meg az olvasó e kis kitérést — szintén a nyugat- európai nemzetfogalom volt otthonos. Az 1868. évi nemzetiségi törvény előszava, me lyet maga Deák Ferenc fogalmazott meg, az egységes és oszthatatlan magyar politikai nemzet alatt a haza minden polgárát, az állampolgárok összességét értette, faji, nyelvi és vallási különbség nélkül. Ezzel szemben nemzetiségeknek tekintette a fajilag és nyelvileg egyforma csoportokat, tehát ebben az értelemben nemcsak a szlovákok, románok, szerbek, németek stb. alkottak nemzetiséget, hanem maguk a magyarok is, amint az legjobban abból tűnik ki, hogy az ellenük elkövetett izgatást a büntefőtör- vénykönyv ama szakasza alapján büntették, amely a nemzetiségi izgatás fogalmáit határozta meg. Ez a fölfogás a német és a szláv gondolkodásnak nem felelt meg, amely ezért állandóan támadta és ostorozta a magyar nemzetiségi törvényt, pedig a magyar álláspont csaknem azonos volt a franciával és általában a nyugateurópaival, amelyet az egész világ természetesnek vett. A múlt században a francia diplomácia számtalanszor magáévá tette az úgynevezett nemzetiségi elvet, amely Bluntsohli, egy híres svájci jogtudós meghatározása szerint azt jelenti, hogy „minden nemzet egy államot, minden állam egy nemzetet" alkosson. Nagy Napóleon seregei egész Európában forrongásba hozták a nemzeti érzést és a népek egész sorát fölszabadították az idegen uralom alól. III. Napóleon egész diplomáciájának vezérelve a nemzetiségi elv volt. Ennek nevében támogatta az olasz nemzeti törekvéseket, ennek jegyében szította Kossuth Lajos és a magyar emigránsok mozgalmát és ezért vívott Lengyelország érdekéiben hatalmas diplomáciai csatát Oroszországgal. A világháború alatt is az „elnyomott népek" oldalán állott a francia diplomácia és miután a csehszlovákokat még a fegyverszünet előtt nemzetként ismerte el, a békekonferencián diadalra vitte a lengyelek, csehek, 6zerbek, románok stb- önállósági vagy egyesülési törekvéseit. Ekkor azonban a nemzetiségi elv már más formát kezdett ölteni, mivel nemcsak a történelmi, a közelmúltban önálló politikai létet élő népek nemzeti célkitűzéseinek jogosultságát vezették le belőle, hanem általában a „kis népeknek" és nemzetszilánkoknak a szabadsághoz való jogát is. Ennek a gondolatsornak logikus folyománya az, hogy Franciaországban, ebben a nemzetpolitikaí tekintetben egységesnek és homogénnek hitt nagy országban is a világháború óta olyan törekvések kezdenek ébredezni, amelyek merő ellentétben állanak az egységes és oszthatatlan köztársaság gondolatával és amelyek esetleg oly feladatok elé állíthatják a francia államhatalmat és nemzeti közvéleményt, ami nőkkel Kö- zépeurópa és a Balkán államai már egy évszázad óta állandóan megbirkózni kénytelenek. Amig a nemzetiségi elvnek csak az volt a tartalma, hogy a közös államcéltól vezérelt embereknek független és önálló államot kell alkotniok, amig ez az elv csupán azt jelentette, hogy Elzász és Lotharingiát és a történelmi állami keretükből erőszakkal kiszakított egyéb területeket az anyaországhoz kell visszacsatolni, addig ebből Franciaországra és a francia politikára semmiféle veszély nem származott. Mihelyt azonban a nemzetiségi elv .nevében önálló államiságot vagy nemzeti önkormányzatot követelnek oly népek részére is, amelyek a modern nemzeti eszme kifejlődésének idején politikai léttel nem rendelkeztek, a nemzetiségi élv Franciaország szilárd egységét is kell hogy kikezdje és próbára állítsa. Éppenséggel nem véletlenség az, hogy abban a Franciaországban, amely a világháború előtt a nemzetiségi kérdést semmiféle vonatkozásban nem ismerte, az utóbbi években nemcsak az 1871 óta nagy lelki és politikai átalakuláson keresztülment elzászi németek, hanem a bretonok, sőt a korzók és katalánok körében is némi visszhangra talál a szeparatizmus gondolata. Rennesben bombák robbantak és ráirányították a világ figyelmét a breton kérdésre. A francia rendőrség tizennégy szepara- tistát tartóztatott le és ezzel, bár később szabadlábra helyezte a foglyokat, megerősítette azt a benyomást, hogy a Bretagúéban olyan politikai üzelmek folynak, amelyek veszélyesek a francia állameszmére nézve. Olyan jelentések is vannak, amelyek szerint a rennesi merénvlet mögött két idegen hatalom áll. Nem akarunk kombinációkba bocsátkozni és ezért nem is próbáljuk megA napos nyári napot ellenére nem kell szép lök képződésétől félni, fia Dr. Capp Episma kréméi és szappant fasználl Képe az ingyenes „Szépségápolás brosúrát* Laveckf ék Cie kozmetikai nagyvállalkozás központ Prafia, Palaís Lucerna Megrendeléseken feltüntetendő: ülánvételes szállítmányok osztálya. fejteni azt a talányt, hogy mely hatalmaknak áll érdekükben a breton szeparatizmus támogatása. Elég annyit tudnunk, hogy a Az osztrák kormáiv estiSsn szavazat többséggé! biztosította a kiásásáéi SsöicsinegÉilapodás ratifikálását és egyben a salát sorsát is Példátlan izgalom és érdaklidis közepette folyt le a szavazás — A szociáldemokrata és nagynémet ellenzékkel szemben a kormány a Heimweitrek támogatásává! egy szótöbbségre telt szert Becs, augusztus 17. Az osztrák nemzetgyűlés ma déli félegy órakor kezdte meg ülését zsúfolásig megtelt tribünök előtt. A tanácskozás napirendjén a lausannei kölcsön jegyzőkönyvének második és harmadik olvasása és ratifikálása szerepelt. Jóval a lausannei megállapodás ratifikálásának parlamenti tárgyalása előtt heves belpolitikai harcok kezdődtek Ausztriában, amelyeknek során kialakult a két nagy tábor és pedig az egyik oldalon a kormány és pártjai s a másik oldalon a szociáldemokraták és a nagynémetek állottak. A kormány kezdettől fogva bizakodott sikerében s azt remélte, hogy a mérlegbillentö szerepét játszó három Heiinwehr-kópvi&előire sikerül olyan nyomást gyakorolni, amely a lausannei jegyzék ratifikálását biztosítja. A Doifuss-kormány 81 szavazatra Számított, inig az ellenzék szavazatait 80-ra becsülte, úgy hogy egy szótöbbséget bizonyosra vett és ebben olyan biztosnak érezte magát, hogy múlt hét hétfőjén közölte a francia követtel, hogy a jegyzőkönyv ratifikálásának nem lesz komolyabb akadálya. A ratifikálás leghevesebb ellenzői az osztrák nemzeti szocialisták, akiknek egyik vezére, Prosoh nyílt levélben szólította fel Miklas elnököt a nemzeti tanács azonnali feloszlatására. Hivatkozott ebben a nyílt levélben arra, hogy. az osztrák nép nagy többsége pártkülönbség, nélkül ellenzi a lausannei szerződést. Teljes mértékben érthető az izgalom és érdeklődés, amely a nemzetgyűlés mai tanácskozásait megelőzte, ha tekintetbe vesz- szük, hogy a Dolfuss-kormány sorsa egy szavazaton dől el és vele együtt az a viszonylagos stabilitás is, amelynek az utolsó időkben Ausztria belpolitikája örvendhetett. A döntő tanácskozásra úgy a kormánypárt, mint az ellenzék minden egyes tagját mozgósították g a kormánypárt még súlyosan beteg tagjait is elhozatta a parlamentbe, hogy minden meglepetést eleve kizárjon. Mivel időközben a Heimwehr-képvise- lők frontot változtattak^ feladták ellenzékiségüket és elszánták magukat a kormány támogatására. Lengauer Heimwehr-képvise- lőt, aki szélülésesen feküdt a lakásán, betegszállító kocsiban vitték a parlamentbe. A nemzetgyűlés ülésének első szónoka Heindl keresztényszocialista képviselő volt, aki beszédében felsorakoztatta az érveket a lausannei kölcsön feltétlen szükségessége mellett. Utána Bauer Ottó dr. szociáldemokrata képviselő beszélt, aki a leghatározottabban állást foglalt á lausannei jegyzőkönyv ellen, mint amely csekély előnyök ellenében továbbra is nemzetközi gondnokság alatt tartja Ausztria gazdasági életét. Hibáztatja, hogy a kormány elfogadta a lausannei megállapodás súlyos politikai feltételeit. Kijelenti. hogy a szociáldemokraták a szerződés ellen fognak havazni. A nagynémet ellenzék képviseletében Brodinger képviselő beszélt, aki rámutatott arra, hogy a lausannei szerződés kérdésiben magában a keresztényszocialista pártban is véleményeltérés mutatkozik. A vita délután két óráig tartott, majd fél- hároimkor megkezdődött a szavazás. Az indítványt a nagy német parlamenti frakció tette olyan értelemben, hogy a nemzetgyűlés a lausannei jegyzőkönyv tárgyalását mellőzve térjen át a napirendre. A szavazás, amelyet Renner dr. szociááldemokrata házelnök vezetett, nagy izgalom mellett folyt le. A nagynémetek indítványa mellett 80-an, ellene 81-en szavaztak. Ez a szavazás tulajdonképpen prejutlikál a Lausannei jegyzőkönyv ratifikálása feletti szavazásnak, úgy hogy a lausannei megállapodás 81 szavazattal 80 ellenében már most elfogadottnak tekinthető. Renner dr., a nemzetgyűlés elnöke, tartózkodott a szavazástól. Japán §ia®l§ai@fe és t©ngei,éSKsapaf©ík bánban tilsak a lírai felkelőkkel Útból fellángolt a tanán áruk elleni bojboitmozgalcm — Bombákat hajítanak a japán árukat tartó kereskedők üzletébe Tokió, augusztus 17. A japán tengerészeti minisztérium közli, hogy huszonhat torpedóromboló kifutott Jingkcng felé, hogy segítségére legyen a kinai bandákkal harcban álló tengerészcsapatoknak. A Daily Express mandzsuriai jelentése közli, begy japán hadihajók ágyutüz alá vették a kinai irreguláris csapatok állásait és hogy két japán torpedóromboló legénysége partra szállott. Ezek a japán hadműveletek a Niutsvangot bekerítő kinai bandák ellen irányulnak. A japán áruk bojkottja nagy hevességgel lángolt föl ismét. Tiencsin város lakosságát a japánellenes társadalmi egyesületek terror alatt tartják. A japán áruk raktárába tegnap bombát dobtak, amely nagy anaygi károkat okozott. A kinai bandák egy osztaga behatolt a japán koncessziós területre és annak több lakóiát megsebesítette. A mozgalom egyre veszélyesebb arányokat vett föl. Bombamerényletet követtek el a kereskedelmi kamara ellen is, amelynek elnöke levelet kapott egy kinai tábornoktól, aki figyelmezteti, hogy a kamara kereskedőtagjai ellen, akik japán áruval kereskednek, sorozatos bombamerényleteket fognak elkövetni.
