Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)

1932-08-14 / 185. (2998.) szám

Futtában Kőzépeurópán írja: SZOMBATHY VIKTOR Dolgoznak az olaszok 1932. augusztus 14, vasárnap. ........ " .o Gar da-tó, augusztus. Kezdhetném azzal, hogy gyönyörű reggel van és a tenger csoda. kék. Megpróbálnám, hogy az olvasó szivére hassak s néhány hangu­latos sorral leírjam a tengerparti reggelt, a (pálmafákat, az égen keringő repülőgépeket s néhány izes mondatot szánjak a nemzetközi élet ezerkilencszázharminckettes ütemének. De a tengerparti reggelt 6 az olasz fákat ezerszer leírták már s ami a nemzetközi szál­lók életét, a pályaudvarok lázát illeti: ennek részletezéséhez nincsen kedvem sehogysem, mert nem ezek mutatják az életet, nem ezek adják az olasz problémákat s aki szállók hall­ját, angolok spleenjét és gyorsvonatok füstjét irigyli az utazóktól, az ne induljon külföldre soha: ugyanazt megtalálja például a pozsonyi Bavoyban, — külföldre futni nem kell miatta. — Ne menjen Fiumébe, mit lát ott? — kér­dezte egy utitársam, mig a másik, megfelelő kézlegyintéssel, igy folytatta: •—'Mit akar az isztriai félszigeten látni? Csak köveket talál... Mindig van valaki, akinek egy-egy rész eb­ből a világból nem tetszik s azon van, hogy mindenkinek elvegye a kedvét. Ezekre egy ki­csit haragudni szoktam, a következő kibékül é- sig. Ne engedd befolyásolni magad s ne hidd, hogy a szálló halijánál nem ér többet a piaci halárus ordítása, a 6árgavörös pizsamánál nem érdemesebb megnézni egy útépítést s minden nemzetközi társaságnál nem érdekesebb egy ócska epei unka tömege. Abbáziában szíveseb­ben hallgattuk egy bárkás gajdolását, mint az1 Esplanade dzsesszét s Bolzanóban inkább men­tünk egy népmulatságot megnézni, mint az ötórai teát. Nyisd ki a szemed s rohanj velem végig az országúton. íme. néhány sor a noteszből: Fiume é6 Abbázia vámmentes terület. Az igazi Olaszországot Voloeca mögött, egy nagy kapaszkodó után kapod. Ott vannak a fináncok s mosolyognak. Az ut Isztrián keresztül gyönyörű. Dolgoz­nak az olaszok. Mindenütt építenek. Utat és házat. Kaszárnyát és erődöt. A jugoszláv határ tele van rejtett erődökkel. Fényképezni tilos. S ez az útépítés! A régi rómaiaktól örökölték a tudományát. Szélesek és hatalmasak. Via- duktosak és alagutasak. Mindenütt gőzihenge- xek és utseprők. A félsziget közepén, várostól őt ven kilométerre az ut ragyogóra van söpör­ve, mint a pesti Andrássy-uton ... Az éles kanyaró dókat levágták, az emelke­déseket kiegyenlítették, az úttestet kiszélesí­tették. Betonkarfák és vaskoriátok. Minden korlát, uccasarok és hidkarfa fehér-feketére (festve szabályosan. S mindenütt a fasiszta jelvény: a vesezőkö- teg s a bárd. Utón, épületen, falakon, fákon. Kőiből, vasiból, festve és tarkázva. A fasiszta erő, ez a fiatalos hév nem bir magával. Nincs fal, nincs falu és város, ahol Mussolininak, s néha a királynak is ügyesen festett képe ne díszelegne. S alatta: Ewiva!... Minél inkább közeledsz a trienti vidékhez, a Brennerhez, annál több a 'bárd s a büszkeség. A kertkultúra csodálatos. Az isztriai félsziget félig karsztos, de rajta minden talpal attnyi (helyet, földdarabot megművelnek. Apró mélye­désekben ossz elhordták a földet, körülkerítet­ték kővel, hogy az eső el ne sodorja és szivÓ6 munkával, a hegyilakók vad akaratával ápol­nak benne néhány szőlőtőkét, olajfát s kuko­ricatövet. A szívósság csodálatos, ami itt él és ottho­nossá teszi a tájat. Az ut föl va.n túrva. Szlovén és északolasz munkások hengerük. A tarlón s a mellékuta­kon olasz lovasság, tüzérség, gyalogság. Tá­bori konyhák, ágyuk és vidám legények. A szomszéd erdőségekben már szerb katonák ta­nyáznak és gyakorlatoznak. Egyenruha és egyenruha. Karsztos erdők, küzdelemmel ápolt földek, jó utak, pompás kertek és csatornák. Csak a házak régiek: mintha a hagyományt a házak régi falában ápolnák csupán. Az eme­letes, sima parasztházak, hegynek épített, kas- téiyszerü öreg épületek s a síkon: futó szőlők közé ágyazott piros és sárga falak, napvédő ■ernyők, düledező kapuk. A házak ócskák... A Piave fölött megállunk egy pillanatra 6 levett kalappal áldozunk a tizennyolcáé emlék­nek. A nagy háború emlékei még kísértenek ma is. Lerombolt templomok, csupasz házfa­lak, ócska erődök és katonasirok. A Piave fö­lött termetes, uj vasfűd. Békés forgalom bonyo­lódik le rajta. Ide látszik egy kisváros. A vé­res emlékű folyó egykedvűen folydogál a füze­sek között. Partján gyerekek fürdenek. — Itt sokan meg állanak — mondja egy fa­lusi gyerek —-, legtöbben magyarok. Sokáig itt állanak és belenéznek a folyóba. A magyarok nagyon tudnak sóhajtozni... Igen, mi magyarok tudunk sóhajtozni na­gyokat. De az olaszok nem sóhajtó znak. Dolgoznak. Frissé mázolták az országot. A városok tisz­ták és rendesek. A templomokat pénzért mu­togatják s födetlen karral azokba nem lehet bemenni. Rengeteg uniformist szabtak és gőz­hengert bocsátottak az útra. De a Garda-tó fölött még állanak a kavernák s az uj ut fölött a régi utat is rendbeszedték. Csodás tó a Garda. Partján pálmák, közvet­lenül fölötte hatalmas, alpesi hegyek. Félre- csuszott falvak az ormokon, A Garda-tó útja az utépités remeke. Beton és aszfalt. Végesvégig a sziklába vágva. Ahol a viadukt nem segített, ott alagutat fúrtak a szikla oldalába. Nyolcvan alaguton fut keresz­tül az autó. Apró, rövid alagutak, közöttük csodálatos kilátás. Lágyan ring a tó vizén a (hajó. Limónéban ezer citromfa. Citrom kert. Belépődijjal mutogatja a gazda: fene ügyes üzletember. Minden pénzre megy itt. Egy kis vizesés cso­rog az ut alatt. Mellette egy parasztház. A ház gazdája elkerítette egy ajtóval a hitvány kis vízesést, elnevezte térkép szerint Cascata Po- •nallnak s egy líra harmincon alul nem enged be a kerítés mögé. Hitvány kis vízesés, a tar- pataki százszor szebb s ingyen van ... Valami azonban áll még itt, amit pénzért nem mutogatnak, amit ingyen nézhetsz meg s ami mégis a legtöbbe került ezen a világon: vérbe... Az uj ut és a régi ut egymás alatt fut, kö­zöttük száz méter a szélesség a hegy oldalá­ban. S e százméteres c&ikban apró lyukak, nvi-. lások, vaska.pesok lesekeduek rád. Kav-ernák. Apró szája mindnek a Garda-tóra nyílik, az osztrákok hajdani útjára s a volt osztrák he­gyekre ásít. Micsoda gond, müértés az elkészítésükben. Apró ajtók, kapcsok, ágyunyilások ,s vasleme­zek gépfegyverek számára. Bebújunk az elha­gyott kavernákba, Villanylámpa fényénél csör- tögünk az omló kövek között. Még itt az ágyú (helye, a kaszárnyává alakított kavernák polc- kapcsának egész sora, elvágott villany drót és m egf i gy e 1 ő ál 1 o m ás. Tele van apró lyukakkal, betonfedezékekkel, (hegynek támasztott váracskákkal az egész hegy. Élő múzeum, Itt-ott, ahogy bevágott a gránát. Társam megáll. Egyre szenvedélyesebben rótta a tavernákat, már a hegyoldalt is meg- máS'Zta, nem bir betelni velük. Magyaráz. Ott voltak az osztrák-magyarok, emitt az olaszok. Hévvel mutogat, benne él a háborúban. Vala­mi űzi, hajtja az országúton, a kavernák olda­lába, a megfigyelőállomások kapcsaira s a szenvedély átragad ránk is. Társam hevét megértem. Repülő volt tizen­nyolcban. Ismerte ezeket a helyeket fölülről, mint a tenyerét. Mindennap erre jött, kérnie* *, és bombát is dobott. A kis nyílásokból lőttek feléje. Most eljött megnézni, hogy milyen is ez a tájék alulról, amit eddig csak fölülről ismert. Fölkereste az ellenség fészkét tizennégy év el­múltával. S kutatott bennük. De árva e fészek. Elhagyottak a kavernák, csak utasemberek állnak meg nyílásaik előtt. Milyen furcsa az emberi élet. Dolgoznak az olaszok. De ezeket az emléke­ket eltüntetni mégsem tudták. Vagy nem is akarják? ... Nem lesznek uj adók Franciaországban A francia költségvetési tervezet Pá/ris, augusztus 1?.. A Quotidien ma né­hány adadolt közöl Fbainjcia/Obszág' 1933-iki költségvetés érnek tervezetéről. A pénzügy­minisztérium előzetes számítása szerint az összbevétel 46.6 milliárd frank lesz, mivel a kormány ismé'tellt kijelentéséhez képesít uj adókat nem vezetnek be. A legnagyobb ta­karékosság ellenére iis 54miiliárdról csak 52 milliárdra lehetett csökkenteni a kiadáso­kat, úgy hogy a kormány kénytelen lsz újabb gyökeres takarékossági intézkedé­sekhez nyúlni. MAR KÉSŐ — Hagyja abba az ivást és meglássa, nyolc­van évig él. — Már késő, doktor ur, már késő! — Soha sincs késő. Az életben semmi sem késő! — Sajnos, doktor ur, ebben az esetben már késő. Nyolcvanegyéves vagyok. * FUTURISTA VICC — Az előbb kimentem a konyhába, mert hal­lottam, hogy valami erősen rotyog a tűzhelyen. Megnézem, mi rotyog„ hát látom, hogy fő az ■egészség! * PÁRBAJ — Ön tehát mindenáron vivni akar? — Föl tétlen ÜL Egyikünk itt marad a po­rondon. —i Hát akkor csak maradjon, mert én már megyek is. Találkozása Duna partján (Kivonat egy finn rokonkönyvböl) Irta: NEMES VÖLGYI A finneknek a rokon nemzetek, de különösen a távoli magyar nemzet iránt való élénk érdeklődését mi sem bizonyítja jobban, mint az a sok cikk és értekezés, amely a napilapokban, a különböző fo­lyóiratokban és tudományos müvekben a rokon népek történelmét, irodalmát, nyelvét, művészetét, népies szokásait és a nemzeti művelődésnek egyéb sajátos megnyilatkozását ismerteti. Ak.i még nem volt Finnországban és nem ismeri a finn irodalomnak a déli testvérnemzettel foglal­kozó termékeit, annak sejtelme sincs arról, hogy milyen nagyra becsülik ott a magyar kultúrát. Amig nálunk a finn-magyar barátságban holmi ro­mantikus utópiát látnak, aminek a gyakorlati élet­ben semmiféle jelentősége 6incs; addig a finnek nemcsak őszinte szeretettel viseltetnek irántunk — amiről mindenki meggyőződhetett, aki tavaly résztvett a IV. finn-ugor közművelődési kongresz- szuson, — hanem az őket jellemző komolysággal, lelkesedéssel és szívóssággal szargalmasan dolgoz­nak Í6 a finn-magyar kulturális kapcsolatok ápolá­sán és terjesztésén. A magyar művelőd esnek nincs olyan ága, amelyet a finnek nem ismernének. Finnországban régi hagyomány a magyar kultúrá­nak ismerete. A finn-magyar rokonságról a finn paraszt is tud, sőt büszke rá. Ha az ember finnek­kel beszél, nem győz eléggé csodálkozni azon, mily alaposan ismerik ők nemzetünk történelmét és iro­dalmát. Egerben történt meg velem (1928-ban, a III. finn-ugor kongresszus alkalmával) az az érde­kes eset, hogy midőn a mellettem haladó finn höl­gyeknek el akartam mesélni az egri nők hőstetteit, a következő szavakkal szakítottak félbe: „Sose fá­radjon. ismerjük mi Gárdonyi Géza, Az egri nők cimü regényét, amelyet Liipola Yrjő fordított le nekünk finn nyelvre". (Lipola Yrjő, a kiváló finn szobrász még a világháború előtt telepedett le Ma­gyarországon. Jelenleg Budapesten él.) Egy másik finn hölgynek pedig Budapestről akartam egyel­ni áet elmondani. Méltatlankodva nézett rám é6 azt mondta: ,,Azt hiszi, hogy most vagyok először Ma­gyarországon?" Finnországban minden városban ta­lálkoztam finnekkel, akik egyszer vagy többször jártak Magyarországon és hosszabb vagy rövidebb időt töltöttek otít. A finn és magyar nyelv rokon­sága mellett szól az a tény is, hogy a finnek arány­lag nagyon rövid idő alatt tanulnak meg magyarul. Nourpuu Helga finn írónő például négy hónap alatt tanulta meg nyelvünket. Csodálkozásomra moso­lyogva felelte, hogy Hódmezővásárhelyt tartózko­dott és ott meg kell tanulni magyarul. Még messze északon, Tornioban (a svéd határ közelében, Hepa- randával szemben) is működik egy evangélikus lelkész. Lajtinen Toivo, aki tökéletesen elsajátítot­ta nyelvünOcet. Teológus korában egy évet Sopron városában töltött. Könyvtárában számos magyar könyvet találtam: tudományos és szépirodalmi mü­veket. A falon magyar vonatkozású képek: Petőfi szülőháza, egy magyar parasztmenyecske stb., az almáriumon magyarruhás baba, a zongorán magyar dalok... Ily nagyfokú érdeklődés mellett nem csoda, ha egymásután jelennek meg F:nno;rszágban kisebb- nagyobb, tudományos vagy népszerű munkák, amelyek a rokon nemzetekkel, de elsősorban a magyar nemzettel foglalkoznak. Ezek a müvek min­den finn könyvkereskedés kirakatában láthatók, Viipuritól Turkuig, Helsinkitől Rovaniemiig. (Ro- vaniemi kis város Északfinnországban, négy kilo­méterrel délre az északi sarkkörtől.) A rokon népeket és azok kultúráját ismertető legterjedelmesebb mü a „SUOMEN SUKU“ (Finn nemzetség) cimü kétkötetes munka, amelyet a leg­jelesebb finn tudósok szerkesztettek, u. m. Setálá Emil Nest-or, Wichmann Yrjő egyetemi tanárok, Kanisto A. és az 1929. év nyarán elhunyt jeles et­nográfus Sirelius U. T. Az I. kötet 344 oldalra terjed 277 képpel, a II. kötet terjedelme pedig 470 lap és 559 szövegkép díszíti. A ránk vonatkozó fejezeteket a következők itták: Weöres Gyula, a helsinki egyetem magyar lektora (A magyarok és Magyarország története), Tompa Ferenc és Ta-ll- green A. M., a kiváló, külföldön is elismert finn archeológus (Magyarország a római uralom előtt), Oroszlán Zoltán (Magyarország a rómaiak idején) és Fetlich Nándor (A népvándorláskori Magyaror­szág). A müvet a forrásmunkák pontos jegyzéke egészíti ki. Megjelent Helsinkiben 1930-ban az Otava (magyarul Göncölszekér) cégnél. Ehhez [hasonló mü még kisebb terjedelemben sem jelent meg magyar nyelven. A Teleki Pál gróf szer­kesztésében 1928-ban (a III. finn-ugor közművelő­dési kongresszus alkalmából) megjelent mü, „Fin­nele és észtek. A magyarok északi test vérnépei" csak a címben megjelölt két északi rokonnép or­szágát és kultúráját ismerteti. Csekey István volt tartui, jelenleg szegedi egyetemi tanárnak ugyan- cslfc 1928-ban „Északi Írások" címen megjelent müve pedig főképpen az észtekkel foglalkozik. * Tavaly, a IY. finn-ugor kongresszus alkalmával az előbb ismertetett műnél kisebb terjedelmű finn rokonkönyv jelent meg, de egy szerző tollából: Ket- tunen Lauri „Suomen Heimon kirja" (szószerint: Finnország rokonságának könyve). Megjelent Por- vooban. Terjedelme 179 oldal, 83 a szöveg közé nyo­mott képpel és két melléklettel.. A könyv iskolai használatra és az otthon számára készült, tehát kettős célt szolgál: elsősorban az ifjúság fogékony lelkét akarja megnyerni a rokoni gondolatnak, másodszor pedig egyszerű nyelvével, világos és szabatos előadásával a magasabb iskolát nem vég­zett nép számára is lehetővé teszi hogy megismer - kedheseók a rokon népek történetével és jelen sorsával. A mü két részből áll. Az első részben a finn nemzet közelebbi és távolabbi rokonainak tó ténetét ismerteti, a második részben a rokon péknél tett tapasztalatait és az úti emlékeit beszéli el a szerző. A függelékben a finn tájszóláeokat és a rokon népek nyelvi eltérését mutatja be eredeti szövegpéldákban és ahol szükséges, finn fordítás­ban. A bemutatott magyar mondatban: „Hal úszkál elevenen [a] viz alatt" (Kala uiskelee eláváná veden all a) minden sző, rag és képző finn-ugor eredetű. Rólunk magyarokról két helyen emlékszik meg az író: az 52. oldalon, ahol a magyar nemzet dicső múltját, a kereszténység és a nyugati kultúra ér­dekében hozott áldozatait és jelen súlyos helyzetét ismerteti rövid vonásokban, továbbá a 150—154. oldalon, ahol egy kedves magyarországi élményét mondja el, amelyet a következőkben magyar fordí­tásban közlök. A szöveg között négy kép is vau: egy csikós a hortobágyi pusztán (finnül1: unkarilai- nem hevospaimen puetalla), egy juhász a nyájával, kilátás a Gellérthegyről, végül Bán Aladár dr„ a kiváló finn és észt müfordító a Duna partján. A cikk címe: Találkozás a Duna partiján. Rövid bevezetés után, amelyben a szerző azt a benyomást írja le, amelyet a milliós Budapest a Gellérthegy­ről nézve tesz az idegenre, igy folytatja: „A meredek Várthegy mögötti lejtőn mentem le a Duna partjára és vára közlőim a villamosra, ami­dőn a parton játszó gyermekek csoportjából egy kö­rülbelül tiz éves, feketeszemü, élénk fiú szaladt I felém és kérdezett tőlem valamit. Eleinte nem ‘ értettem mit akar, de nemsokára észrevettem, hogy | az órát tudakolja. Felelet helyett kivettem az órá­mat és megmutattam neki. A fiú rám nézett [ás a fejével intett, hogy érti, majd gyermeki kíváncsi­sággal kezdett érdeklődni, — amennyire megér­tettem, — hogy hová való vagyok. „Finn ember vagyok", feleltem magyarul. De csak láttátok volna a fiú szemét! Beszédéből bizony nem értettem mást, mint csodálkozó felkiáltást: Finn ember!, de sejtettem fekete szeme csillogásából és a fiú egész lényéből, hogy a találkozás kellemes meglepetés volt számára. Kezébe vette órámat és ujjával mu­tatva a számokat, magyarul számlált egytől tizen­kettőig. Én ismételtem a számokat, mint az iskolá­ban szokták. A fiú hirtelen búcsút intett a kezével és elszaladt. Nyilván tovább játszott a parkban, mint szabad lett volna. Én gondolatokba merülve álltam tovább. Vájjon valóban annak örült-e meg az a magyar fiú, hogy egy finn emberrel találkozott, vagy csak csodálkozásának adott kifejezést, hogy találkozott egy idegennel, aki még csak azt sem tudta neki magyarul megmondani, hogy hány óra. Elmúlt egy hét, amikor véletlenül ugyanazon a helyen vártam a villamosra. Bizony már el is felej­tettem a korábbi esetet, de azonnal eszembe jutott, amikor a játszadozó gyerekseregből ugyanaz a fiú szaladt hozzám. Ott állt előtte az ő régi ismerőse. Egy pillanatig rám szegz-' fekete szemét, egész arca mosolyog és ujjaival mutogatva, elkezd finnül szám­lálni: ylíSiL, kaksi, kolime, nelijá, viisi (egy, kettő, három, négy, öt). Abban a pillanatban fölfogtam, hogy a fiú olyan magyar családból való, ahol érdeklődnek a rokon népek iránt és ahol egy keveset tudnak is finnül. Tehát a fiú múltkor valóban örült annak, hogy eleven finn embert látott. Otthon valószínűleg el­beszélte a találkozást és lelkesedésében egy kicsit meg is akart tanulni finnül; meg is tanult valamit, bár csak „saját használatára". De most ismét meg­jelent elölte finn ismerőse, és ó, mily boldogság, ő igy megmutathatta szeretett rokonának tudását és érzését. Szerettem volna kis barátomat szivem­hez szorítani, de finn ember lévén, csak szótlanul simogattam göndör hajfürtjeit. Akkor jött a villa­mos, és ml elváltunk egymástól. Hallottam később sok, nemzetemnek szóló, test­véri szívből fakadt beszédet és iparkodtam azokra barátságos érzelemmel válaszolni is, de nem hi­szem, hogy valaha jobban megértette volna egy­mást két távoli rokon, mint az a fekete szemű déli fiú és a magyarul tanuló finn akikor ott a Duna partján — 'bár abban a beszédben nem voltak egyéb szavak, mint „e g y, k e 11 ő, h á r o m, négy, öt."*) *) Megjegyzés. Az egytől négyig terjedő számnevek úgy a magyarban és mint a finnben finnugor eredetűek. * I 8 «gRS<MMAO'toRHIRLaS füs*aiislaw«Éí&a! VIII. 21.-tői IX. 1.-ig a 33% kedvezmény a csehszlov. vasutakon már VIII. 1 '/.-töl érvényes.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom