Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)

1932-08-14 / 185. (2998.) szám

1982. augusztus 14, vasárnap. T>RXCAlA\\G^ARHTRliAI> TEMPÖ! A férfi ée a lány kiértek az uccára. Körü­löttük zsivajgott a koncertről sodródó tömeg. A fiú várt még, míg csendesebb wccába ér­tek, aztán beléje akart karolni a lányba. A lány gyengéden, de határozottan elhárította. — Már meginti Hát miért nem? — mond­ta a férfi meglepetten. A lány kicsit idegesen válaszolt: — Ismerősekkel találkozhatunk ... — Nos és? Semmi okunk a titkolózásra. Maga olyan, mint a napsütés, Anna. A múlt­kor egész délután karonfogva sétáltunk és most meg ... — Rájöttem, hegy óvatosnak kell lenni. A férfi gyanakvóan nézett rá, elnyomta a sóhaj1 tását. — Már megint rájött, Anna? A lány kicsit szigorúan: — Tudja jól, hogy még neon telt 1© a ter­minus. — A terminus! Kicsit szárazon hangzott a szó, inkább baoszainkodás, mint fájdalom érződött ki be­lőle. A lány mélyen, őszintén sóhajtott. A sóhaj a bizonytalanságból szállt, a kusza helyzet­ből kikivánkozó nagy lélegzetvétel volt. A férfi, Vas Emil gyári főkönyvelő két hónap­pal ezelőtt kérte meg a kezét, rövid, alig néhány hetes ismeretség után. A lány — ének tanárnő ‘ valamelyik felsőbb leányisko­lában — akkor azat mondta neki: „Kedves barátom, bennem túlságos adag felelősségér­zet van, semhogy egy sióval válaszolhassak a maga ajánlatára. A házasságot én nagyon súlyos dolognak tarlóim, ilyen rövid ismeret­ség után netm tudom magam kényen elhatá­rozni. Viszont arra is vigyáznom kell, hogy kellőiképpen értékeljem a maga ajánlatát. Egyedül álló nő vagyok, akinek a házasság az egyetlen menedéke. Maga jól kereső em­ber, niegibizható, jó férjauyag... Megért, ugy-e? Nehéz helyzetben vagyok ... Arra kérem, várjunk. Ismerjük meg egymást, ért­sük meg egymás erényeit és hibáit, várjunk még, amiig az én érzéseim elég biztosak lesznek ahhoz, hogy... egyszóval várjunk/* — Meddig? — kérdezte a fiú. — Három hónapig — volt a válasz. Most koncerten voltak, filharmónikus kon­certen, Beethoven V. szimfóniáját játszották... A hatás túlsók volt és tulkevés. A lány ér­zéseit föl vihar ózta a zene és ez a viharzás felszállt egyenesen társtalanul, majdnem azt lehet mondani, gazdátlanul. Zene közben már kinyújtotta a kezét a férfi keze után, de előbb rápillantott és ez a pillantás lehűtött benne mindent: látta, hogy a férfi éppen ásítást fojt el és aztán mérhetetlent unalom­mal nézegeti a tető freskóit és a páholyok faragott díszeit A lány életiének minden tar­talma bele volt sűrítve az V. szimfóniáiba, ami fontos esemény érte szürke életiét, az rögtön lejátszódott a zongorán, Beethoven muzsikájára az érzések felszívódlak és el­raktározódtak a Sors-szimfónia ütemeibe. És most életre támadt benne minden, leélt éle­te, felgyűlt éa*zései kiömlöttek a zene hullá­maiban, már úgy érezte hogy most a zené­ben adja oda, felezi meg eddigi éleiét a fér­fivel, akivel ezután fogja életét élni... És a férfi ásított mellette!... A menekülő visszautasító hangulat benne maradit a koncert után is. Kerülte a beszél­getést. Szigorú, kurta válaszokat adott, úgy érezte, hogy már letelt a határidő, letelt a három hónap, eredménytelenül, elvesztetten, fölöslegesen. A férfi hiába faggató zott: — Mi történt, Anna? Mondja meg. Ma még hidegebb hozzám, mint az első napokban... A lány csak azt felelte, többször egymás­után : — Ma hagyjuk. Majd holnap. Holnap ki­tisztul a fejem. A kapuban gyorsan elhúzta a kezét a kézcsók után és befutott a házba anélkül, hogy visszanézett volna a férfire. * A lány viselkedése másnap sem változott meg. A férfi eljött hozzá, kicsit későbben, mint rendesen, panaszkodott, hogy mennyi dolga van a hivatalában, túlórázni kell... A lány alig figyelt ró, nem keltett benne rész­vétet a férfi panasza, a szaivak meg s-em fog­ták az érdeklődését. — Bizony, édes Anna, — mondta a férfi — ezek a száraz dolgok elszáritják az em­ber életét. Hivatal minden nap, este nyolcig, kilencig és ez igy megy már tizenhét éves korom óta. Hiába is tagadnám, hiszen ma­ga látja jól, sok mindentől megfosztott az élet. Azt hiszem, az esett rosszul magának tegnap, hogy nem értek a zenéhez. Dohát látja, nem volt időm ezekhez a dolgokhoz, én komolyan vettem mindig a mestersége­met, talán kicsit tulkomolyan. Azért is nem jutottam előbbre, mindig a legfőbbet adtam, minden helyzetiben meg voltak velem elé­gedve. Nem tudom magam jól kifejezni, de bennem is van érzés. Az ón érzéseim együtit- maradtak. Nem foszlottak széjjel zeniében, más művészetben. Az én érzéseim mind a magáé, Anna. Anna ránézett a férfire, a férfi már régeni nem beszélt, de ő folytonosan csak nézte. A' férfi szavai csak későbben, lassan szívódtak be az agyába. Mint lassú crescendo emelke­dett fel benne most a részvét, a legbizto­sabb érzése a női léleknek, amelyen keresz­tül az odaadás kezdődik. Az a gondolata tá­madt, hogy felelőssége van a férfi életével szemben és ez a felelősség biztos kapocs az egész életre, akkor is, ha nem fűzi más érzés a férfihez. Kinyújtotta a kezét a férfi felé, kis lemondó mosoly húzódott a szája szélén: — Azrt hiszm, mégis a felesége leszek, Emü. * A férfi 'boldog volft. A férfiae önérzete ha­marosan kiheverte a kéthónapos bizonyta­lanság megalázoíttságát és a női is igyekezett alárendelni magát. Elfogadta a férfi prakti­kus tanácsait, minden kis dolgában kikérte véleményét., nem mondott ellent, azt tette, amit a férfi jónak látott. Közben pedig úgy érezte magát, mint az iskolás lány a tanító­jával szemben, akinek szótlanul engedelmes­kedik, akitől elfogadja az élet komoly tudo­mányát, de igazi lelkét, játékos érzéseit gon­dosan rejtegeti előle. — Vasárnap délután futball meccsre me­gyünk — mondta a férfi nyugodtan, mintaki nem vár el len tmond ásL — Ez az egyetlen dolog, amit szeretek. Anna gyenge ellem vetéssel próbálkozott: — Talán menjen egyedül, engem> nem ér­dekel. Nem is érték hozzá. — Dehogy is nem érdekli! Éppen azt aka­rom, hogy értsen hozzá. A leány elfojtotta a gúnyos kis mosolyt, amely kikivánkozott a szája szélére. — Ha jónak látja ... ... Nagy küzdelmek árán jutottak ki a pá­lyára. A villamosok zsúfolva voltak, a fő- köm y velő autót akart venni, hogy nagyobb kedvet szerezzen a menyasszonyának, de autót sem lelhetett kapni. Nagy nehezen fel­kapaszkodtak égy villamosra és a tömeg szó r o ngatásá bán, lökd ős őrlésében, lelkes, lár- más zűrzavarában utaztak majdnem egy óra hosszat. Végre ott voltak a számozott he­lyeken, de ott sem volt nyugtuk. Hosszú deszkaipadon ültek, a helyek nem voltak el­választva, az izgatott emberek nem respek­tálták a számozást, lökd Ősit ék őket jobbról- balról, keresztülihajoltak fölöttük, átbeszél­tek rajtuk, tippeltek, fogadkoztak, ugratták egymást, öklök, zászlók, kalapok emelked­tek a levegőben. A zsúfolt tribünökön körös- körül hullámzott a tömeg, szabálytalan ide- oda hullámzással, az aránylag halk nyüzs­gésből hangos rivalgá.s zúgott fel egyik vagy másik oldalon, ha valamelyik csapat dressze, vagy a biró megjelent a pályán. Annának az volt az érzése, hogy a régi római arénák élete ujul't fel. Kicsit ért©ké­nül, megdöbbenve nézett körül a rengeteg emberrel borított tribünökön. Ennyi érdek­lődés, ilyen vad türelmetlenség, lelkesedés a testi erőért, a festi ügyességért... — Huszadik század... — gondolta magá­ban kis szánakozással. A maga vágyaira, a művészetre gondolt és elszomiorodotit, de az­tán megkenvényiféit'te magát: — Biztosan igy kell lenni, ha igy van, az erő fontosabb, minit az érzés. Erő nélkül nincs érzés. I)e erő Lehet érzés nélkül is. Ez az igazi élet ,az őszinte visszatérés a test­hez ... Semmiféle hangversennyel sem lehet összeesőditeni ennyi embert, minit amennyi itt van a nemi nagyjelentőségű futballönecs- csen. Fülsiketítő üvöltés akasztotta meg a gon­dolatait. A kért csapat mgéjelént a pályán, a játékosok libasorban futottak végig a két tribün előtt, valamelyik a magasba rúgta a labdát, mire a tribün megosztott erővel zúg­ta a kiét csapat nevét. Azután az egyes játé­kosok nevét, akik egymásután futottak be a pályára. A játék megindult. Füttyjelek hangzottak, a játékosok ide-oda futkostak, tülekedtek, lökdösődtek a pályán, egy ember szaladgált körül ö<t lük fekete sz vert lenben, síppal a szájá­ban, a pálya szélén néhány másik ember futkosott zászlókkal; néha elhajították a zászlóit. — Azok a tacsbirók — mutatta lelkesen Emil. Magyarázni kezdte a játékot, a fel-fel zugó, dübörgő kiáltozás és lábdobogás, amely úgy hangzott, mint valami villámuélküli vihar, elfojtotta a szavát Anna nem sokat értett a játékból, pedig a férfi két estén magyarázta a szabályokat, rajzok segítségével. — A fontos az, hogy az ember valamelyik párttal lantson, de azért igyekezzék meg­őrizni a tárgyilagosságát. Úgy élvezi az em­ber legjobban a játékot — magyarázta to­vább a férfi, mikor kissé alábbhagyott a lel­kesedés. — Maga milyen párti? — kérdezte Anna. — Béeifcé párti vagyok, mondta Emii büszkén. A piros-fehér dressz. — Akkor én is — mondta Anna halkan. Kezdte figyelni a játékot. Annyira jutott, hegy csak a vörös-fehér dresszt látta, vette észre, a vörös-fehér dressz játékát, lendüle­tét követte, az ellenfél csak mini akadály le­küzdendő ellentállás. balszerencse volt előt­te. Lassanként részletezni tudta a játékot, minduntalan emlékezett valamire, mindun­talan kérdezett valamit partnerétől, aki lel­kesen figyelt, de azért Jóindulatú udvarias­sággal válaszolt a kérdésekre. De a lány azért úgy érezte, hogy valamii idegen dolog­ba hatol belé, tudatosan, erőszakosam, ami talán későbben, őszintén is érdekelni tagja. Az első gélt szerencsére a vörös-fehérek rúgták. Emil felugrott, vörös, lelkes arccal kiáltozott, a kezével hadonászott: — Bravó Piacsek! Bravó, bravó, bravó! Anna ránézett, most először látta a férfit magafeledtt, boldog öröm-ben, gyermekes lel­kesedésben. Most megint érezte a maga fö­lényét, d« ez a fölény megnyugtató volt. És most érezte meg először Emilben a férfit, a fiút, a gyenmiefliet. A főkönyvelőből, az élet szürke dolgaival komolyan bíbelődő, komo­lyan küzködő emberből kitört a lelkesedés, a rossz idők által betemetett kalandos terv, ami utat mutat és magával ragadja a nő egy hely­ben gunnyasztó érzéseit. — Hej haj! Hej haj! Hej haj! — ezt há­romszoros üdvözlést zúgták a tribünön a bé- ©?cé-pánti.ak, köztük Vas Emil főkönyvelő. Anna most már majdnem mindig csak a férfit nézte, a játékot csak annyira, hogy jobban megértihesse a visssa-tükröződést a férfi lelkes arcában, — Nézze azt a gyönyörű lapx>s labdát! Hogy játszik ez a Wendl II! De jött az alcadály, az ellenfél megszerez­te a labdát, izgalmas játék a vörös-fehér kapu előtt, kiegyenlítés. Anna kiváncsiam nézett Emilre, akinek arca kissé fájdalma­san elhúzódott, de aztán nyugodtan mond fa: — Netm baij. Szép volt. Tempó, fiuk! Tem­pó! A leány, aki dűlhkitöréist várt, megint el­csodálkozott magában. Hát mégsem csalk ön­tudatlan loíbogás. A nek is zabaduit lelkese­dést fékezni lehet, ha ellenkező oldalra len­dül. Megértette, hogy mindez több mint já­ték. A lángoló érzés, az Öntudat biztosabb sza­bályozásában, fékezésében: ez a férfi. Páris, augusztus 13. A francia sajtó élénken foglalkozik Hoover elnök nagy horderejű meg­nyilatkozásával. A Petit Párisién Hoover be­szédéből következtet az Egyesült Államoknak a háborús adósságok kérdésében követendő taktikájára. Az amerikai választások előtt szó­ba sem kerülhet a háborús adósságok megvita­tásának napirendre tűzése. A legközelebbi ese­dékességi nap december 15-én lész, összeesik tehát az amerikai választások napjával. Eddig az időpontig már technikai okokból is lehetet­len a háborús adósságok problémájának fel- göngyölitése s a végleges megoldás tető alá hozása. Hoover elnök ezért azt ajánlja, hogy a legközelebbi adósságtörlesztést egyelőre halaszák el, vagy pedig csökkentsék a tör­lesztés összegét. A moratóriumról természetesen csak abban az esetben lőhetne szó, ha az Egyesült Államok kompenzációképpen megkapná a kivánt gazdag­sági engedményeket. Hoover beszédéből kitű­nik, hogy az amerikai kormány az amerikai közvéle­Gyomor- és bélzavaroknál, étvánvtalanság- sómál. szorulásnál foTfnvA** 'vnmor­égéshői, felböfőgéshél. s~' íülésnél, homlok- fájásnál. hányingernél t— 2 nobír '^rmésze- fes „Ferenc József" keserüviz alaposan ki­tisztítja az emésztőutakat. Közkórházi jelen­tésekben olvassuk, hogy a Ferenc József vi­zet még a fekvő betegek is nagyon szívesen isszák és általánosan dicsérik. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban drogériákban é9 füszerüz!etekben kapható ményt csak abban az esetben tudja megnyer­ni a háborús adósságok összegszerű reduká­lásának, ha rá tud mutatni az adós államok részéről tanusitott lojalitásra, amely gazda­sági előnyök formájában manifesztálódna. A Petit Párisién a továbbiakban hangsúlyozza, hogy Franciaország szempontjából mennyire nagy jelentősége van az amerikai prohibiciós törvény megszüntetésének, illetve szabályozá­sának, ami által a gazdasági kompenzációk számára uj lehetőség nyílik. 5 Ősz Podébrady fürdőn Tekintélyes szívgyógyászok szív­betegeknek Podébrady fürdőn való koratavaszi és őszi tartóz­kodást ajánlják. Podébrady fürdő szívbetegségek, vérkeringési zavarok és anyag­cserezavarok gyógyítására van specializálva. Diabetikus tanácsadó a Megfi­gyelő- és gyógyintézetnél diétás konyhával cukorbetegek számára. InhaUtoriam. Podébrady-fürdő augusztusban a fürdőtársaság épületeiben való megszállás esetén 15%ig terjedő kedvezményt nyújt. I Felvilágosítással szolgál és prospektust küld Podébrady-fürdő igazgatósága, Lázne Podébrady. A játék viharzott tovább, lüktetőén, válto­zatosam. izgalmasan. A tribün velevilharzott, felhordott, mérlegelt, ágált, izgult: élt. — Korner! — kiáltotta egyszerre Amma éa ruaga is meglepődött, hogy csúszott ki a szá­ján ez a neon régen ismert szó. A férfi he­lyeslőén bólint étit és elismerően nézett a lányra. A. lány kicsit szégyenkezve, mosolyogva nyújtotta felé a kezét: — Úgy örülök, hogy eljöttem. 'Megszorította a férfi kezét, az pillanatra hálásan nézett rá — talán észrevette a lány lelkében történő változást, talán nem — az­tán újra a pályára nézett, tovább figyelte a játékot. Ugv üllek aztán végig, kéz a kéz­ben. Paul Claudel, Franciaország washingtoni nagykövete a jövő hátén Parisba érkezik. Egyes lapok szerint Herriot miniszterelnök tüstént közölni fogja a nagykövettel, hogy a kormány szeptem­ber végén visszarendeli Washingtonból és helyére Germain Martint, a jelenlegi pénz- iiwvminisztert küldi ki. Ebből a diplomata-cseréből is látható, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonit Francia- ország a háborús adósságok végleges rende­zésének. A valószínűség körébe tartozik az is, hogy a francia kormány pénzügyi és gazdasági szakértőket fog kiküldeni Washingtonba, akik segítségére lesznek Franciaország uj követének a háborús adósságok kérdésében meginduló nehéz tárgyalásokon. London, augusztus 13. Az angol sajtó kü­lönbözőképpen kommentálja Hoover elnök nagy beszédét, egyben azonban mindenben egyetért és pedig abban, hogy: Hoover elnök megnyilatkozása nem tekint­hető egyébnek választási koríesbeszédnél. Az egyetlen lap, amely a háborús adósságok és a fegyverkezési kiadások csökkentésének junktimba hozását ellentmondás nélkül elfo­gadja, a Daily Héráid, amely Hoover elnök programjának e pontjában a saját politikájá­nak igazolását látja. ■mii ■i.ii».iiiT-irrr3WB3aBiaij^SG^^g^^gSS3ggai3a»i ........r­Hm i gazak Ottó rasgyarersiási letelepedéséről szótő hírek Budapest, augusztus 13. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése.) Egyes kül­földi lapokban, igy többek közt a Prager Presse-ben is, híresztelések jelenteik meg ar­ról, hogy Ottó volt trónörökös haza akar tér­ni, a ráckevei H aibsburg-ur adataim ba n fog megtelepedni és a budapesti egyetem elő­adásait akarja látogatni. Ezeket a híreket il­letékes helyen határo®ot tan megcáfolják és kijelentik, hogy ezefk időközönként megis­métlődő áihirek, amelyek különösen a Szent Isivá nőiét idején szoktak forgalomba ke­rülni. — A Rima szombati Polgári Olvasókör © hó 35-én este 7-kor tartja rendkívüli közgyű­lését saját helyiségében. Franciaország megteszi sí előkészületeket i látens adósságok végérvényes rendezésére Pau3 Claudeit. Franciaország washingtoni nagykövetét Germain Martin pénzügyminiszter váltja fe! — íz angoi sajté csupán választási „ftoriesbessédnek** tekinti Hoover megnyilatkozását Irta: SÁNDOR IMRE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom