Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)

1932-08-14 / 185. (2998.) szám

4 <ERs<CT-MAfi$ak-Hiraag 1932. augusztus 14, rasArnarp­KI A NÉPVEZÉR? Egy apolitikus elmélkedései Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR (Budapest) A szülői szövetségek feladata Irta: Aixinger László dr. A P. M. H. legutóbb a magyar középiskoláik mellett működő szülői szövetségek működé­sével foglalkozott és rámutatott arra, meny­nyire hasznossá vállhatik a szülői szövetségek céltudatos, tárgyilagos és körültekintő mim­ikája. Ezért szükséges, hogy minden magyar iskolában — nép és középiskolában, valamint a magyar tanítóképzőben is — megszervez­zék a szülői szövetséget. Módot érré az iskolaügyi miniszternek 1930 május 19-én 1516. prés. szám alatt ki­adott rendelete ad. A szülői szövetségnek a rendelet értelmé­ben a tanév elején kell megalakulnia. Rendes tagjai az illető tanintézet diákjainak szülei és a diákok felügyelői. Rendkívüli tagja lel­hetnek szavazati jog nélkül pld. az iskola ba­rátai. A szülőik összessége választmány (tanácsot) válaszítA tanulók száma szerint a választ­mány 5—15 tagból áll. A választmány tag­jainak együiarmadát az iskola tanárai vagy tanítói teszik ki. Az iskola orvosa, vagy más szakértők is rész vehetnek a választmány ülé­sein. A szövetség természetesen elnököt, egyéb fukeionáriusokat és választmányi pót­tagokat is választ. A szülői szövetség a vá­lasztmány üléseit az iskola épületében tartja, ahol helyiséget kell rendelkezésére bocsáta­ni. T A szülői szövetség főféladata, hogy a szü­lők együttműködjenek a tanárokkal, vagy ta­nítókkal és igy kiegészítőd jóik mind a családi, mind az iskolai nevelés. Ennek eszközei elő­adások tartása a szülők részéről, amelyekkel kapcsolatban megbeszélnek nevelési, társa­dalmi stb. kérdéseket, részvétel az iskolai if­júság segélyző, üdülő, szociális mozgalmai­ban, gondoskodás a diákok szellemi (könyv­tár, tankönyvek beszerzése) és testi szükség­leteinek (higiéniai kérdések, kirándulások, menzák, ebédeltető, tej-akciók, szünidei elhe­lyezések) megfelelő kiegészítéséről. A szülők ilyen célokra külön bizottságokat is alakíthatnak és egyes osztályokban külön is megszervezkedhetnek. A rendelet szerint a szülők szövetségének eléggé korlátolt a hatásköre. Pedagógiai szer­vezeti kérdésekben pld. már nem szólhatnak bele, minthogy azonban a diákok lelki és tes­ti jólétének előmozdítása kétségkívül a szü­lői szövetségre is tartozik, ezzel kapcsolatban a szülők mindenkor módot találhatnak arra, hogy rámutassanak olyan viszásságokra, ame­lyek közvetve is ártalmasak a tanulók lelki és testi épségére. Javaslatokat tehetnek és kérelmeket adhatnak elő első sorban az is­kola igazgatóságához, amely bizonyára nem fog elzárkózni azok továbbítása elől, ha sa­ját hatáskörében nem intézkedhetik és ha a javaslat vagy kérelem megokolt és tárgyila­gos. Minden azon múlik, hogy kölcsönös biza­lom legyen a tanári, (tanítói) kar és a szülők között. Ez pedig létrejön, ha a szülők az ösz- szes diákok érdekét nézik s nem a klasszifiká­ció megjavításának és bukás megelőzésének eszközéül tekintik szövetségüket, viszont a tanári, vagy tanítói kar nem ok ve tétlenkedő beavatkozásnak minősíti a szülők hozzászó­lásait, hanem a gyermekükért való aggódó gondoskodást fogadja ed, mint indító okát a szülő magatartásának. Ha ilyen szellemben működnek a szülök és az oktatók, úgy hasznos és valóságos „■együttműködés*1 jön létre, amire már több példánk is van a szülői szövetségek rövid két éves fennállása alatt. Ha kicsinyesk-edés és gáncsoskodás lesz úrrá akár az egyik, akár a másik részen, úgy nem lesz gyümölcse az egy ü l m ti ködösnek. Ma nézetek, felfogások állandó forrongásá­nak idejében élünk. A társadalmi, gazdasági v:,/x>nyoik meg nem állapod ott a-k. Mindez ki­hat az ifjúságra, amely szintén nélkülözi a rongálm.podottságot és nyugalmat. Sok jelen­séggel a szülő áll tanácstalanul szemben, sok jelenség az oktatóban kelt visszatetszést. Lé­nyegteleneknek látszó jelenségek mögött nagy problémák rejlenek. Hogy mást ne említsünk: m:j régen te az ifjak eszményképe a „hős“ voit. ma eszményképe a „bajnok*1, ami maga rendkívül: fe1 tógasbeli változásra vall alig Gjy emberöltőn belül. Minden [problémává' és jelenséggel aligha tudnak foglalkozni a szülők és tanárok (taní­tók együttes működésűk folyamán, de ha csak a kirívóbbakat beszélik meg. már ezzel i* envbiíene.- *ok nehézségen. A mr/var szülőnek nemzeti kötelessége is, Mik azok a tulajdonságok, amelyek valakit nagy tömegeik élére tudnak állítani vezérül, nagy hatalmat tudnak neki adni embertársai fölött? Eszmékben való gazdagság? Okos meg­fontolás, amely nagy célokat lehetőleg kicsiny kockázattal tud elérni? Élénk felelősségérzet, amely nem akar egy szót kimondani anélkül, hogy vállalná összes következményeit? Szen­vedélyes hit a maga igazában? Mindenki azt fogja mondani, hogy ezek és más hasonló tu­lajdonságok alapján kellene a nép vezéreinek kiválogatódni, annál inkább, mennél válságo­sabb időikbe zuhant a nemzet. A válságban azonban ellenkezőleg áll a dolog. A népvezé­rek rendszerint egészen más kritériumok alap­ján válogatódnak ki éspedig annál a'lacso- nyabbrendiü kritériumok alapján, mennél nyug­talanabbak és válságosabbak az idők. Az egyedül álló ember igyekszik tőle telhető józansággal és meggondolással intézni a saját dolgait. Szeretne okosnak föltűnni önmaga és mások előtt. Vitás, vagy bizonytalan esetek­ben meghallgatja mások véleményét és meg­közelíthető a józan érvek számára. Szóval a józan ész törvényei szerint szeret élni. Tömeg­ben, mint annak tagja, egészen másképp visel­kedik. A tömeg nem a józan ész törvényei sze­rint viselkedik. Fölötte az indulatok uralkod­nak s csak arra tud hallgatni, ami indulatainak megfelel. Ez általánosan ismert alapi ölt ét ele a tömegek lélektanának. Vezére tehát a tömegnek az lehet, aki eze­ket az indulatokat ki tudja használni. Ehhez az kell, hogy maga is átérezze ezeket az indula­tokat, vagy legalább tökéletesen úgy tudjon tenni, mintha átérezné őket. Ez pedig csak ak­kor lehetséges, ha az ö gondolkodásmódja, egész belső világa mennél szélesebb felületen érintkezik a tömegével. Világosabb szóvai: ha ő maga sem lényegesen különb annál a tömeg­nél, amellyel operál. Kell, hogy különb legyen nála szónoki képesség, szervező erő, elszánt akarat dolgában, de nem szabad különbnek lennie a lényeges dolgokban: az eszmékben, az indulat hőfokában és tartalmában. Tudnia kell, hogy a tömeg-ember abban hisz, amiben hinni akar, ami vágyai és aspirációi vonalába esik. Mindent, ami az ellenkező vonalba esik, hevesen visszautasít. Előfordult már, hogy egy-egy ilyen népvezér olyasvalamire akarta kapaci'tál- ni a tömeget, amit az nem akart. Minden eset­ben csúf bukás lett a vége. A tömeg azonnal megtagadta mesterét. Érdekes példákat mutat erre a francia forradalom s általában a forra­dalmak története. A népvezér tehát csak lát­szólag vezére a népnek, inkább képviselője, vágyainak, hiány-érzéseinek, elégületlenségei- nek kifejezője. Igen nagy mértékben függ a tö­megtől, amely épp oly könnyen hajlandó elej­teni, amily könnyen pajzsra emelte. Elől megy, de csaic abban az irányban mehet, amerre a tö­meg szoritja. A népvezérek sorsa rendszerint az, hogy elérkezik egy pillanat, amikor kénytelen a tömeggel szembehelyezkedni s ebbe bele­bukik. Egy tulajdonsága okvetlenül kell, hogy le­gyen a nép vezérnek: a tömegekre való szug- gesztiv hatás. Az, amit a társadalom-lélektan prestige néven ismer. Rejtelmes és megmagya­rázhatatlan tulajdonság ez. Vagy van, vagy nincs, megtanulni, előidézni nem lehet. Titok­zatos kisugárzás ez, olyasforma, mint a nemi vonzás, amelynek birtokában sokszor például kevésbé szép nők igen erős hatással tudnak lenni a férfiakra, mig más nőknek akármily szépsége hatástalan marad. Ez meg szokott lenni nagy emberekben, mint például Napóleon­ban. Do megvan néha egészen jelentéktelen alakokban is. Nyilvánosság előtt élő emberre a legnagyobb szerencse, ha ez a prestige meg­van benne. Akár politikus, akár művész, vagy iró, ez szerzi neki a nagy hatást, a népszerüsé­bogy részt vegyen a szülői szövetségek mun­kájában. Sok magyar iskolában fog hiányo­kat találni, akár az iskola 'épületét és beren­dezését. akár a tanítás széliemét és ezzel kap- caúate? dolgokat 'tekintsük. Ha fortiter in re sauviter in modo jár el minden magyar szülő, úgy eredményt kell elérnie, mert nem hihető, hogy bárki is gyer­mekeket akarjon megbüntetni azért, amiben nem bűnösök. A mai viszonyok között fokozot­tan kell törődnie a magyar szülőnek mindaz­zal, ami összefügg gyermeke taníttatásával és nevelésével. Kétszeres mulasztást követ el, sőt vétkezik gyermeke és magyarsága ellen, aki ezt a munkát elhárítja magától, amikor erre maga az iskolai hatóság megadja a lehe­tőségei. Csak az a magyar szülő szereli igazán gyermekét és gyermekében a jobb magyar jö­vőt, aki figyelve, ellenőrizve, segítve áll gyermeke mellett akkor is, amikor az belép az iskolába és ezzel megteszi az első ^ lépési az Élei felé. get, de az alkotás lehetőségét i'a De ezzel .ehet megmagyarázni középszerű, vagy éppen silány emberek töm egeik erét is. A népvezémek egy bizonyos mértékig dema­gógnak kell lenni. Nem mindig a szónak leg­rosszabb értelmében. Kossuth Lajosban például megvolt ez a demagóg-ösztön, de ő nagy célok elérésére fordította azt a hatást, amit szemé­lyével, 'szónoklatával, szerencsésen fogalmazott jelszavaival elért. A dolog mindig az illető em­ber erkölcsén és felelősségérzetén múlik. Angol és amerikai lapok külön igen jól fizer tett munkatársakat tartanak, akiknek csak az a dolga, hogy hangzatos, csábitó címeket eszel­nek ki a közlemények élére. Ilyen cimszerkesz- tőnek kell lenni a népvezémek: tudnia kell olyan jelszavakat kitalálni, amelyek a tömege­ket vonzzák, csábítják, amelyekét a tömeg- ember úgy (hallgat és ismételget, mint a saját érzéseinek tökéletes kifejezését. Ezeknek a jelszavaknak nem kell, sőt nem is lehet iné-1 Az a hir járta, be a sajtót, hogy Vecsey Fe­renc, a világhírű hegedűs leteszi a vonót: budd­hista lett és végleg visszavonul velencei palo­tájába, ahol kizárólag a buddhizmusnak fogja idejét szentelni. Buddha bevonult egy igen előkelő tuszkulumba, régi mesterek közé, ter­mekbe, amelyek visszhangoznak az elmúlt idők­től és amelyekben jó az álmodozás, a kop- templáció. Igaz a hir? Nem igaz? Vecsey mint csodagyerek lett világhírű, de a legtöbb csodá­val és gyerekkel ellentétben művészi valóság­gá fejlődött és nem hajtotta a fejét elhervadt hervadhatatlan babérokra, hanem a babért minduntlan felfrissítette — a babért és a mű­vészetét, mely oly nagyra nőtt, mint a Huber- mann művészete. Kompozícióra is törekedett Vecsey és e téren is igen szép eredményekre tekinthet vissza. Az élet elkényeztetett gyer­meke volt ő, aki maga választhatta meg min­denkori hangskáláját, lévén zseniális ég sze­rencsés egyben. Szerencsés? így gondolja minden be nem avatott joggal. Hubay mester legjobb tanítvá­nya, mester maga is már hosszú évek óta, aki beutazza a világot és ha pihen, vagy dolgozik, saját palotájában, Velencében teszi ezt — mil­liók álma, milliók közül csak Vecseynek be­teljesedett álom. Nem tudom, szerencsés-e, azt sem tudom, hogy ez a legnagyobb vonalú élet kielégitette-e; én csak azt tudom, hogy min­den reprodukáló művész megpróbálkozott a produkcióval, akár zenei téren, akár másutt. Hubermann Páneurópával foglalkozik — el tu­dom gondolni ég megértem, ha az olyan zse­nialitás. mint Vecseyé, nem elégszik meg a he­gedűvel és a reprodukáló művészettel, hanem mindjárt a látszólagosan ellentétes pólust vá­lasztja mindannak, ami eddig életet jelentett neki: a buddhizmust. Lehet, hogy nyári kacsá­nál nem több ez a hir, de ha igaz lenne, csodál­kozni nem tudnék rajta, sőt természetesnek tartanám, hogy Vecsey elvonul a világtól. Túl­zottan gazdag és mindenben engedelmeskedő, valóságos Szézám-nyilj-meg volt neki az élet, amelyet kimerítve nem esik nehezére otthagy­ni, mert az ellenpóluson, a buddhista nirváná­ban véli megtaláni azt, amit az élet nem tu­dott megadni neki azért, mert mindent ellent- állás nélkül adott meg — a könnyen meghó­dítható asszony ismert példája ez. A véletlen akarja, hogy korunk legnagyobb tüozófusa, Constantin Brunner Berlinben Vecsey anyjának a házában lakik ég hogy ebben a házban igen behatóan és komolyan tárgyalják Brunner böl­csességének egy mondatba foglalt imperativu- sát: „Ne törekedj a boldogságra, hanem töre­kedj az átszellemiilésre!" Ez a buddhizmus ta­nításához közelálló tan: — el az élettől a szel­lem felé, mert az élet játékosan hazug és szí­nesen felületes álomképében szilárd alapot és kielégülést soha sem találhatsz, és akkor leg­kevésbé, ha az élet reád pazarolta minden kincsét. 1914 óta sodorja az emberiséget és az em­bert az élet: háború és béke, forradalom és gazdasági válság, prosperity ét Kreuger kö­vették egymást, mint Ígéretek és hitegetések, programok és világnézetek. Néhány év alatt megpróbálkoztunk mindennel és minden ellenté­tével és mindenbe belebukva tanácstalanul lessük az életet, amely zajosan uéma marad és nem felel hozzáintézett kérdésekre, ellenben háborút és békét, forradalmat és ellenforradal­mat rég magával rántott. Várjuk az újat, de semmi uj nem jön, mert már minden volt, ami lehetett és ami uj még jöhet, nem uj oly érte­lemben, amely lényegileg újat jelenthetne. így következik be egy fordulat, amely ellentmon­dásosan meglepő: a legrégibb régi, a legősibb ősi az uj, a nem Ígéretes, de teljesedő, az, ami nem mondja, hogy lesz. hanem amely van és azzal, hogy van, mindazt nyújtani tudja az cm­POLITZER BÉLA Tátrafüred-i vendéglős éttermei és kávéháza Ruzsbachtürdőn Kávéház Bar lyeknek, akár csak nagyon szellemeseknek is lenni, mert a tömeg nem gondolkodni akar, ha­nem a saját indulatait kiélni. Sokszor elcsodál­kozik az ember, milyen együgyű jelszavak tud­nak a tömegeknél óriási hatást kelteni. Nagyon kevés eset van arra a történelem­ben, hogy egy népvezérből nagy alkotó politi­kus lett. Rendszerint, amint az alkotáshoz hoz­zájutnak, kiderül a tehetetlenségük, mert más tulajdonságok kellenek az alkotáshoz, mint a demagógiához. Nem egy népvezér bukott már •el azon, hogy hatalomra került. Mert a dema­gógia nem bírja ki a felelősséget. A demokrá­cia eddig még csak ezt- az egy korrektlvuuiát tudta kitalálni annak a veszedelmének, hogy könnyen demagógiává romlik. beriségnek, amire az összes ígéret nem volt ké­pes. A buddhizmus nirvánája igenis beleköltö­zött a Vecsey velencei palotájába és igen 6ok lelki palotába, mindazokba, amelyek addig törekedtek a boldogságra (háború és béke, for­radalom és ellenforradalom révén) amig meg­kapták, amit boldogságnak gondoltak, mint Kreuger, vagy nem kapták meg, mint a milliók, akik „csalódtak44 a vezetőkben: mindkét eset­ben az ut a boldogság teljes csődjéhez veze­tett — és nem igaz az, testvér, amit a materia­lizmus apostolai regélnek, hogy boldog lenne az emberiség, ha minden ember megtölthetné a gyomrát! Azt se mondjad, testvér, hogy splee- nes az a milliomos Vecsey, aki visszavonul pa­lota-kolostorába, mert ezzel csak azt mutatod, hogy nem értesz a lélekhez és ahhoz, hogy lelkünk révén más síkon tudunk élni, mint amelyik a materialista számára a kizáróla­gos. íme, csodálatosképpen úgy történik, hogy ebben a legnagyobb korban az emberek kezde­nek visszatérni a legősibbhez: nirvánához, sub- stantia constanshoz, szellemhez; — nevez tea *’ akárhogy, de mindenképpen ahhoz, ami elvo- , natkoztatott az anyagi történéstől és a molga-as tottan változó helyett a változatlanba, a nyu­galomba viszi be őket, oda, ahol nincs háború és béke. forradalom ée prosperity, Kreuger és Gorgulov. Végül is^ a legostobább ember átlát a boldogságok legkülönbözőbb elméletein és rájön arra, hogy a teljesedésbe ment boldogság a legnagyobb csőd, sőt a legnagyobb szeren­csétlenség és evvel a belátással csendesen ki­evez oda, ahol nincs ugyan boldogság, de van ’a szellemi beteljesülés nyugalma, oázis, ahonnét senkit kikergetni nem lehet.. A buddhizmus en­nek csak egy fajtája és hogy olyan nagyon akarjuk a „Semmit14, csak onnét van, hogy 1914 óta túlzottan és habzsolóan akartuk és követeltük az anyagi Mindent. Néha hirtelen helyet cserél két diametriájisan ellentétes fo­galom és érték és a Minden helyébe a Semmi lép, amely kellő felismerésben a Minden ... Ne törekedj a boldogságra, hanem az átszeÚe- mülésre — nincs más kiút, akár sikerülnek az anyagi álmok, akár csődöt mondanak. Aki ki­leng az anyagi világból és eljut Schopenhauer felismeréséhez: mindaz, amit világnak mondasz és aminek szilárd létezésében hiszel, semmi, álomkép és negatív, az csak a legritkább eset­ben találta meg a szellemi felismerésre ala­pított pozitívumot: a hitet. Mondhatnám, hogy egy Bach, Mozart és Beethoven, egy Rembrandt hite az a pozitívum, amely megmutatja az utat és az igazságot. Mert még ott is. ahol a Semmi áll szemben az anyagi viTággal. Heraklész a vá­laszúton keresi az igazságot és az egyik ut. a vallás pozitiv szellemisége, a másik a Nirvána negatív szellemisége felé vezet: Bízva bízzál! Olyan szellemi megújhodásra van szüksége az egyénnek és az emberiségnek, mint amilyen anyagi megújhodás volt a világháború és mind­az, ami nyomában bekövetkezett. Nincs olyan velencei palotája az életnek, amely megelége­detté tudna tenni, ha nem tudod az életpalo­tát transzformálni a szellemi felismerés házá­vá és reprodukálhatod az élet. ég a nagy alkotó mesterek müveit oly tökéletesen, mint Vecsey Ferenc, — amig magadnak a magad számára nem produkálod a szellemi felismerést, nem lehetsz megelégedve sem zenei technikáddal, sem pedig avval az elismeréssel, amelyben öt világrész sajtója részesít. Csak ez a helyes vo­nóvezetés: ut az átszellemülésbez ég ha Vecsey, a világ egyik legragyogóbb hegedűse ezt az utat választotta, bizonyosan azért tette, mert rájött, hogy nem a világ a fontos, hanem a másik: a szellem. Az- amely nem e földről való és amely egy a zene lényegével. Nirvána Vo- csoy velencei palotájában: a lélek zenéje. Nem csoda. Vecseynól, aki mint csodagyerek kezdte.* ez az érett ember lelki csodája, amellyel a lélel v i se z ata 1 á 11 önmagához. Nirvána a velencei palotában Irta: NEUBAUER PÁL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom