Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)

1932-07-31 / 173. (2986.) szám

1932 július SÍ, vasárnap.

REGÉLŐ ROMOK dienes adorjan

6 » M

Kassai notesz

Ez egyszer kezdjük kissé vidámabb dolog- g 1. Mostanában történt, hogy egy öreg, de g zdag vidéki zsidóember meg akart nősülni t., eljegyzett egy hasonló korú, de nagyon c ;nya (kassai zsidóasszonyt. Az első napok- l n olyan nagy volt a „szerelem“, hogy az ö. cgur közjegyzőileg ráruházta ingatlanai haszonélvezetét menyasszonyára, azonkívül 20 ezer koronát ajándékozott neki. Később azonban, ugylátszik, meggondolta magát, visszalépett a házasságtól s egyúttal pert indított az ajándékozási szerződés érvénytelenítése iránt, mivel a faképnél hagyott menyasszony nem volt hajlandó szépszerével lemondani az értékes földi javak élvezetéről. Keresetét azzal indokolta, hogy betegsége miatt képtelen a házaséletre. Az asszony ügyvédje viszont azzal érvelt, hogy az ajándékozáskor a férfinek már tudnia kellett betegségéről, minek jegyezte el hát ügyfelét. Az öregur erre visz- szadisputált, hogy ő másként gondolta, mert szerinte azért nősül mindenki, hogy: „öröme teljék a házasságban." Az asszony ügyvédje erre egy szót sem szólt, csak legközelebbi beadványához mellékelte az asszony fényképét és ezt az egy mondatot irta alája:

— Hát lehetett volna neki öröme belőlem?

A bíróság helyt adott a megcáfolhatatlan bizonyítéknak és a felperes, öreg exvőlegényt elutasította keresetével. Azóta a faképnél hagyott menyasszony egy jó üzlet megnyugtató érzésével élvezi a nem megvetendő földi javakat, a hűtlen öregur pedig bizonyára intenziven érzi a költővel együtt: — „nincs a teremtésben vesztes, csak én!...“

2.

Most állították össze a kassai magyar reál- gimnázium beiratási statisztikáját, mely szerint a jövő tanévben 600 diákja lesz az intézetnek a tavalyi 574-gyel szemben. Az első osztályba 115 diákot vettek föl 128 jelentkező közül. A felvételi vizsgálatok eredményei szerint naigyon jó anyag kerül jövőre az első osztályba. Legalább egy kis öröm és vigasztalás a mai örömtelen világban.

A gimnázium elhelyezési bajai egyébként még mindig a régiek. A kovácsuocai elemi iskola egyk felében van elhelyezve a minden évben több diákot számláló intézet, egészségtelen, szűk termekben, ahol csak a legnagyobb nehézségek árán tudják biztosítani a tanitás zavartalan menetét. A legtöbb osztályban olyan nagy a létszám, hogy három párhuzamos osztályt kellene csinálni, ahelyett alig tudnak kettőt 60—70 diákkal osztályonként. Ez olyan hatalmas szám, hogy szinte a csodával határos a tanítási eredmény kielégítő volta, mert ilyen körülmények között egyformán szenved a tanár meg a diák. Es sajnos, remény sincs ezenek a lehetetlen viszonyoknak közeli jobbrafordulására. Különösen a mai súlyos viszonyok között, amikor Isten tudja, mikor kerülhet sor a tervbevett uj kassai szlovák gimnázium fölépítésére, hogy a régi premontrei gimnázium épületének felszabadulásával a magyar gimnázium megint visszaköltözhessék régi helyére.

3.

A rendőrség fokozott figyelmébe: — néhány motorbiciklis fiatalember, fütyülve a fennálló rendelkezésekre, esténként abban leli különös passzióját, hogy a Fő-uccán, az Andrássy-kávéház előtt percekig „turáztatja" gépét és a nyitott kipufogóval teljes gázra állított motorok olyan őrületes zajt csapnak, hogy a kávéházi terraszon hüsülő békés közönség idegeit néha már a megpattanásig próbára teszik. Ez nem megy tovább. Merne valaki, más nagyobb városban, nyitott kipufogóval hajtani az uccán, különösen este 10 óra tájban, amikor ez az éjsakai csöndhábo- ritással egyenlő, olyan borsos büntetést kapna, hogy örökre elmenne a kedve ilyen ideggyilkoló passzióktól.

— Miért kivétel Kassa?

4.

A kassai ügyvédszövetség határozata alapján az ügyvédi irodákban a következő szövegű táblákat akasztották ki:

— Minden ügyben megfelelő előleg adandó! Az egyik irodába a minap beállit egy polgárasszony, előadja a panaszát s a végén azzal fordul az ügyvédihez:

— Kérek az ügyre 50 korona előleget.

A meglepett ügyvéd tiltakozni próbál, de az asszony rámutat a táblára:

— Hát akkor ez miért van itt?

Az ügyvéd nem tehetett mást. mint odaadta az 50 koronát a követelőző asszonynak, de utána rögtön levette a rosszul fogalmazott táblát.

(Kommentár? Fölösleges.) (—béri.)

Sziklai Jenő lett a székesfehérvári színigazgató. Székesfehérvár szinügyi bizottsága tegnap foglalkozott a ezin iker illet ügyével, amely Kies Árpád igazgatónak ideggyógyintézetben történt elhelyezése után igazgató nélkül maradt. A kerületre többen pályáztak, de a szinügyi bizottság a pályába t mellőzésével Sziklai .Jenőnek, a debreceni színház főrendezőjének Ítélte oda a színházat. A sz n Jb.áz eddigi (szubvencióját azonban leszállították.

IX/. SAJÓG0M0R

Ama hir neves BtoJomaeus Claudius az ős rómaiak és görögök sorában világhírű tudósnak számított. Már hogyne, amikor fogta a oirkukimát és megdönthetetlen érvekkel állapította meg, hogy ez a mi földgoiyóbisunk olyan mozdulatlanul áll, mint a római Fórum diadalívei. Ezt a lustán veszteglő nagy testet aztán felmércsikélte és lerajzolta. Volt reá tág tere a kél világbirodalom talaján. Ezen munkálkodása közben eljutott Aquincumba, sőt innen is tovább nyomult északnak a kvá- dek és garmadák földjére. Lerajzolt minden várost és minden erősséget, érdekelte az emberek koponyájának alakulata, a kőzetek ösz- szetétele, a napórák formája és a csillagok befolyása az egyes vidékek embereinek étvágyára. Hát ez a Ptolomaeus az ő barangolásainak közepette egyszer csak a Sajó völgyébe került és ott nagyon szemrevaló várra bukkant. Nosza gyorsan térképelte s elnevezte Go rmon várnák.

A honfoglaláskor már Gumur a vár neve és Bors vitéznek — a róla elnevezett nemzetiség első ismert tagjának — jutott osztályrészül azon szolgálatainak jutalmául, melyekkel az uj haza északi határait eredményesen megvédte s biztosította. Hajtogatta szép csöndesen ágait a nemzetség, nem is volt semmi baj. Egész addig, míg az első Bors egyik unokája, ama Bors comes meg nem hallotta, hogy II. István király beteg. Ott nyavalygott a szegény király Eger várában s az orvosok hiába kenték-gyúrták s itatták vele a sok löttyöt: a király nem tudott erőre kapni. Bors comesmek ez nagyon malmára hajtotta a vizet, mert nem egyebet akart ő, minthogy Szent István koronáját fejére tegye. Összecső- ditette hát híveit Gömör várába és igy szónokolt:

— A király nem gyógyul meg, gyermek nincs. Nekem jussom van ahhoz, hogy utódja legyek, mert először rokona vagyok, másodszor gyermekeim vannak szép számmal és harmadszor pénzem van.

— Éljen a harmadik ok! — kiáltott öblös hangon a materiális érdekek vizein evező egyik híve.

És hát elhatároztatott Gömör várában, hogy Bors comes lesz a király, senki más. Mikor ezt II. István ott Egerben meghallotta, egy pillanat alatt visszatért ereje. Talpra ugrott és székergette orvosait:

— Félre, mihaszna kuruzslók! Semmi szükségem rátok, meggyógyított e vészhir és nem a ti tudományotok. Az volt a bajom, hogy semmi bajom nem akadt. Megyek Bors megfékezésére Gömörbe!

Hiszen elnyomta s megfékezte a lázadást, de viszont Bors comest annyira nekilóditotta, hogy az valahol lenn az aegei tenger partjain állapodott csak meg. ö maga ott is maradt, de fiait, majd meg unokáit senki sem zavarta Gömör birtoklásában. Csak a kaszás nagy- ur. Mert már a 13. század derekán Domonkos bán fiával kihalt a Bors nemzetség. A vár pedig csak állt s várta uj gazdáját. Azaz hiszen volt neki gazdája a király személyében és bizony jó IV. Béla király nem ért rá azon töprengeni, kinek adományozza ezt vagy ama várat, mikor az ország újjáépítése és védelme megkövetelte, hogy minden várnak gazdája s védője legyen.

Odaadta Gömör várát ama szepesi Gálának vagy Gallusnak, aki közös őse volt a Gömöry és Máriássy családoknak. Gala azután a Gömöry nevet vette föl s e család bírta a várat, mely közben a megye székhelye és központja is volt. Az alispán itt Ítélkezett, az egyházi hatóságok innen datálták jelentésüket az esztergomi érseknek, a megyegyülések itt tartattak meg. Sőt több Ízben a szomszédos megyék is itt gyüléseztek közösen is ide hívta egybe a megyék bírált Garai Miklós nádor, midőn az utonállók, tolvajok és orgazdák annyira elszaporodotak, hogy ellenük statáriummal kellett védekezni. Gömör várának falai között tehát mozgalmas élet folyt, mígnem Zsigmond király a közélet ez élénk lüktetésének véget vetett azáltal, hogy a várat a Gömöry-osalád kihaltával brev-i manu elzálogosította pelsőci Nagy János tárnokmesternek.

Egy ilyen eminens vár birtoklásában a fürge Percnyiek nem maradhattak ki, hiszen Máramarostél kezdve Utigon, Zemplénen és

Abaujon keresztül mindenütt terpeszkedtek s mindenütt várakat szerezgettek. És hát Percnyi III. János zempléni főispán addig járt Zsigmond nyakára, addig puhította az udvar befolyásos embereit s magát a királyt, míg az türelmét vesztve mondta:

— Híveim vagytok ti, Perényiek, de e hűségeteket nekem drágán kell megfizetnem. Hiszen minden váramat elszeditek. Hogy ne préz'smitálj már előttem annyit, neked adom Gömör várát, ülj bele, ha tudsz. Te gondod.

Csak rá kellett ezt bízni János urra s egykettőre nemcsak a tár nők mestere égben, hanem a gömöri vár birtoklásában is utódja lett az elhalt pelsőci Nagy Jánosnak. Harminc éven volt Perényi-kézen Gömör vára, de akkor Perényi István garázdálkodásai miatt nemcsak a főispánságtól, hanem Gömör birtoklásától is megfosztotta őt Mátyás király és Percnyiek szárnyas emberfejü címere lekerült a vár kapujáról.

— Oda se neki! — legyintett kezével István — jut is, marad is. Van még hová repülnie annak a szárnyas fejnek.

Mátyás király kedvelt hivónek, Szapólyái Imrének ajándékozta oda a gömöri várat. No, hogy közben kicsit fellázadt a király ellen István öccsével együtt ez a Szapolyai Imre: ezt a csorbát hamarosan kiköszörülte. Olyan volt egy kis parázs lázadás eleinknél, mint manapság gyermekeinknél a kanyaró. Túl kell ezen esni, csak hát vigyázni kell, nehogy

— utóbajai legyenek. Szapolyaiak tudtak magukra vigyázni, mert midőn Mátyás a török ellen indult, már olyan jóba volt ismét Imrével, hogy őt tette meg országos helyettesévé. És midőn diadalmasan tér meg Sábáé alól. jól esett neki kedves Gömör megyéjébe ellátogatni, ott is kedvelt Szapolyai Imre hívének várába betérni. Megindult ilyenkor ott a gömöri vár nagytermében a szóváltoztatás erről is, arról is király és főúriak között. Komoly és tréfás beszédek, melyeket a király csodálatos érzékkel tudott egyesíteni. Egyiz- ben a jobbágyság sanyarú helyzete került szóba.

— Azért jobbágy — állapította meg Rozgo- nyi Sebestyén —, hogy dolgozzon.

— Én meg azért vagyok nemes, hogy munkája eredményét élvezzem, — toldotta meg Pálóczl Simon.

Valamennyi jelenlevő főur bizony leszedte a szentelt vizet a jobbágyságról, amiért nem dolgozik kétszerannyit, mint amennyit bír. Végre megszólalt a király:

— Csodálom, ti urak, hogy tudástokai unciára méritek s nem eszméltek rá, hogy az egész ország az én jobbágyságom. Tehát ti is jobbágyaim vagytok, akiknek vállaira raktam az ügyefogyott, szegénysorsu néptömeg gondja viselését. S váljon miképp viselitek gondját? Úgy, hogy azt a töméntelen munkát, melynek gyümölcseit ti dúsan lakozva elfogyasztotok, lecsepülitek és semmibe sem ve- zsitek. Ők két kezük minden izmával dolgoznak értetek, ők keserves filléreiket adóba adják értetek, ők vérüket ontják értetek és a hazáért. E bárom munka közül ti csak egy utóbbiban vesztek részt. A két előbbit nem is tartjátok munkának.

— Felséges királyom, számmal ne vétsek

— mondta Rozgonyi Sebestyén —, a fegyverforgatás és hadviselés is testi munka, de micsoda ahhoz képest az a kis kapáigatás, miit a jobbágy végez földijén? Semmi.

— Tehát azt vélitek — igy a király —, hogy miután az egyikben jelesek vagytok, a másikat vélt csekélysége miatt játszva legyőzitek, illetve munkának sem veszitek. Mindnyájan igeneinek ezt, látom s hallom. Nosza, urak, mutassátok meg ezt meg nekem például. Ott kinn ime, most kapálják a szőlőt. Menjünk, vegyük ki a munkások kezéből a szerszámot és kapáljuk meg a bor tőkéit. Hiszen nem munka, semmi az.

Az uruk hol nevetve, hol tarkójukat vakar- gatva követték a királyt s vették kezükbe a kapát. Mátyás jó példával járt elől: omlottak a rögök kapája alatt és szorgosan haladt előre. Háta mögött a kövér Csiosery Zsigmond nagyokat nyögött munka közben, Ugory László nem győzte vercjtékes homlokát töröl- getni, Szokoly Péter parázs káromkodásokat mormogott. A többiek pedig lassan-lassan kiálltak a sorból s fáradtan ültek le a tőkék mellé. A király megelégelte a példázást, abbahagyta ő is a munkát s oda fordult a fáradtan lihegő urakhoz:

— Lássátok hát, hogy a jobbágy (munkája is — munka. Ne csak az asztalotokra kerülő ké9z gyümölcsöt fogyasszátok el falánk étvággyal, hanem becsüljétek meg s gondozzátok azt a fatörzset is, mely e dús gyümölcsöket nektek adja.

... Régen hangzottak el a nagy király ez intelem szavai, régen ... Azóta nyoma sincs az általa megkapáit szőlőtőkéknek, nyoma sincs intelme hatásának és nyoma sincs magának a gömöri várnak. A 17. században a Széchyek, majd Wesselényi Ferenc kezén küzködött az enyészettel, de azután mintha pihenésre vágyott volna. Hiszen körülbelül 1300 év súlyát hordozta már magán és ilyen tisztes kor még egy vár életében is megérett a roarasmusra.

Akkoron tehát, midőn az aljában, Sajógö- mör faluban napvilágot látott Czinka Panna az ő csodás hegedüjátékával gyönyörködtette Lányi János földbirtokos vendégeit: a vár ebből már nem hallóitt semmit. Csak beszélt, csak sirt, csak prófétáit ott romjai táján Czinka Panna hegedűje és húrjainak varázslatos hangja szállt... szálldogált vissza a múltba s előre a jövőbe. E hangok még most is ott vibrálnak a sajógömöri várhegy körül: szellő hozza, szellő viszi Czinka Panna magyar művészi muzsikájának hallgató zenéjét, a háromszáz özvegy nótáit, az ősapák dalát, meg egyéb a magyar fülnek oly édes hangzású melódiáikat.

(Következő közlemény augusztus 21-iiki számunkban jelenik meg.)

A rímek klubja

London, julius.

Ha valaki összegyüjtené mindazoknak az angol kluboknak, — amelyek valamely különlegesség jegyében születtek — az alapszabályait, óriási könyvtárat lehetne velük megtölteni. Angliában a középosztálynak több ráérő ideje van, mint másutt s az unalom ellen sokszor a legmulatságosabb társasjátékokat s a legkülönlegesebb okot találják ki, csakhogy összejövetelt rendezhessenek.

Minthogy egy klub létesítéséhez mindössze hét tag szükséges, nem csodálni való, hogy sok- gyermekes családok kihasználják a família számában rejlő előnyt és valami jelige alatt — mert jeligének okvetlen kell lenni! — egyesületet alapítanak. Ha sportegyesül étről van 6zó, akkor a klub a családi ház kertje mögött sportünnepet rendez, amelyre meghívja költségmeg- térités ellenében a szomszédokat is. Ilyen családias egyesülésre gondol az avatatlan ember, amikor arról hall, hogy Londonban van egy klub, amelynek tagjai a versmondást tűzték ki feladatukul. Annál csodálatosabb hát, hogy bz a klub több, mint háromszáz tagból áll, vehetője egy ismert társaságbeli ur, védnökük egy vérbeli herceg.

Az egyesület a közeljövőben Oxford'ban versenyszavalást rendez. A jelentkezők eddigi száma azt mutatja, hogy az egyesületen kívülállók közül is számosán törekednek a győzelemre. Az egyesület tiszteletbeli titkárnője, Du'lcie Bowie a következőket mondotta az egyesületről:

— Egyesületünk mai formájában három év óta áll fenn s az érdeklődés iránta évről-évre a társadalom minden rétegéből növekszik. Az eredmények, amelyeket eddig elértünk, kitűnők. Főcélunk, hogy a költészetnek híveket szerezzünk és iskolázott előadókat neveljünk. Manapság a sportok idejében és a túlságosan józan szórakozások közepette kétszeresen fontos, hogy felkeltsük az érdeklődést a költészet gyöngyei iránt. Csak akkor élvezhető valamely költemény előadása, hogy ha az előadó a beszédmü- vészetnek teljes birtokában van. Természetes, hogy a mi szempontunkból előadásra csak a legkiválóbb költemények valók, mert a többi nem érdemli meg a betanulás fáradságát. Társaságunkba éppen ezért költőt, előadót és kritikust is meghívtunk, hogy férfi-, nő-, fin- és leánytagjaink előadását megítélhessék, mert csak a versenyzés az, ami lelkesít és tökéletességhez vezet.

— Némely versenyző annyira beleélte magát a költészetbe és a versek előadásába, hogy sokszor a magánéletben is, próza helyett versben beszél, ami kissé kémikus, annál is inkább, mert patétikusan is mondják. Igen mulatságosan hat, ha valaki például ezekkel a szavakkal állít be egy társaságba:

Kissé elkéstem, bocsánat érte de egy ur a kocsim kölcsönkérte.

— Versben tolmácsolta egyik tagunk a külpolitikai helyzetről szóló véleményét ilyrcn formán:

A lausanmei konferencia befejeződött s mindenki azt mondja, hogy MacDonaJd győzött

— Valószinü ugyan, hogy nem enyhítette a látogatás súlyosságát, hogy az egyik tagunk a következő rime6 mondattal nyitott be barátjához:

Bocsásd meg, hogy hozzád berontok, de kérlek, adj sürgősen kölcsön ötven fontot.

— Az orxfordi versenyen egyébként nemcsak egyes előadók számára, hanem szavalókórusok számára ig tűztünk ki dijat. A bibliának egy- egv részletét, vagy valamely antik költő versét adják elő.

MAGYAR ASSZONY

LAPJA A NAGYASSZONY

Rendelje meg a P. M. fi. kiadóhivatalában

Ára egész évre 36 K, számonként 3*50 K