Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)
1932-07-31 / 173. (2986.) szám
1932 julius 31, vasárnap. T>RA:GAlA\AGtARH IRLAP 7 rttlREK^ Julius ^ Vasárnap [Isti Win lü ifelil I Paris és London Az angol bitó — A párisi pincér Koldusok az uccán — Hajnalban a Szajna pariján — Paris — mondja egy magyar festőmester, aki beérkezett a Louvre halhatatlanjai közé, — nagy szajha, akit azonban igen nehezen lehet megkapni, de ha az ember megkapta, — elveszett. Szerelmese, őrültje, gavallérja, kitartottja lesz, amig él. — Ha mégegyszer születnék, csavargó len- nés és egész életemben London uccáin kószálnék. Ezt egy kis szőke hannoveri asszony mondta, akinek a szemében az Eastend romantikus nyomorának láza izzott. * Tárgyalási terem a City igazságügyi palo- i tájában. A bírói emelvény előtt a vádlott padja, asztala. — Az asztalon virágerdő. — Bevonul a bíróság. — Biró, ügyész, védő. — Mindhárman bokáig érő selyemtalárban, fejükön hosz- szu fehér parókával, szögletes kalap, kezükben virágcsokor. A bíró Dickensnek, a nagy angol írónak a fia. Ifjú Henry Dickens 85 éves vi- dámarcu öregur, jobbkezével jelt ad a vádlott bevezetésére. A vádlottat a teremszolga been- gedi, mire mindhárom funkcionárius beleszagol virágcsokrába. Nem értem a virágokat. A tárgyalás után a biró szívesen magyaráz. — A 17., 18., sőt a 19. században is az angol börtönviszonyok rettenetesek voltak. A vádlott, akit a bíróság elé vezettek, elviselhetetlen bűzt árasztott. Ezért rakták tele a vádlott asztalkáját illatos virágokkal s a bíróság tagjai is azért hoztak magukkal virágcsokrot, hogy annak ^Magolásával ellensúlyozzák a vádlott peneí- ,jrans bűzét. A mi nemzetünk szent kegyelettel „g&eiz meg minden tradíciót. —• Igen, édesatyám, Charles Dickens, az iró volt, feleli érdeklődésemre kellemes mosoly- lyal s amikor csodálkozom, hogy magas kora dacára még hivatalt visel, szinte ijedt szemekkel kérdi: —- Csak nem gondolja, hogy már alkalmatlan vágyói: teendőim ellátására. Tegnap jött a híre, hogy Sir Henry Dickens, a biró nyugalomba ment. Ejnye, ejnye, coak nem a beszélgetésünk hatása alatt vonult vissza az agg Sir. # A Montparnadseon, a Cafáe Roíoncle terra- szán. — Joviális mosollyal jön a pincér s kon- fidensen rá vereget párisi barátom vállára: 'f — No, hol hagyta a barátnőjét, már két nap óta nélküle látcni. — Kórházba került, súlyos láza van. Negyedóra után a pincér virágcsokorral jön vissza: — Vigye el a kórházba. — Mondja, hogy maga vette neki. ■t Reggel 7 óra Londonban. — Az Eastend nyo- ; n: .ultjai elfoglalták posztjaikat a City aszfaltján. Egyik sem kéregét koldusniódra. — Mind munkához lát. — Egy helyen telefesti az aszfaltot képekkel. 5—6 tájkép, iníerrisur, karri- katura támad ecsetje nyomán. 8 órára már végez, leiil a járdára és várja a tiszteletdijat. A másik sarki ruhatárát rakja ki. Napóleon, Vilmos, Ciemenceau jelmezeit. Minden 5 percben átöltözik s angol, német, francia kuplékat énekel. Van, aki kezén jár, a másik skót dudát nyaggat. — Dolgozik. — Meg akarják szolgálni az otromba ráz pancsérokat, amikkel a járókelők bőkezűen honorálják a koldus művészetét. A Hyde-park egyik kapujában járdafestményei mellett iil a fiatal uccamüvész. Rosszul táplált, görnyedt öreg csavargó baktat el mellette. Odainti s kezébe nyom 2 pennyt. Az öreg megnézi a koldus alamizsnáját, egyet visszaér dob, a másikat rongyai közé rejti és beleballag a City rohanó tömegébe. * A Szajna partján. Barátom, a festő a nyomort festi. Reggel 6 óra. — A hidak alól most vánszorognak elő a Fény Városának nyomorultjai. Vörösre dagadt szemekkel, tántorgó léptekkel másznak fel a lépcsőkön. Fehér szőr- és rongycsomó áll meg a festőállvány előtt. — Ez is nehéz kenyér, — mormogja, — megfázol a kövön ülve, figyelmezteti meleg gor- donkahangján a festőt. A mester felpillant és.j Ha a politikai község az 1868. évi törvény alapján vállalta a felekezeti iskola összes személyi kiadásait, ezeknek további viselése a föltétlenül betartandó kötelezettség jellegével bír A legíe'ső közigazgatási bíróság fontos döntése a színtől római katolikus tanítók betegseiéjyzőjáruiéka ügyében — A politikai község köteles a felekezeti tanító szociális terheinek felét fize.ni Szimő, julius 30. (A P. M. H. munkatársától). A hitvallásúé iskolák jogainak védői számára értékes segítséget jelent a legfelső közigazgatási bíróságnak ez év május 10-én hozott 7527/32. számú döntése, amelyet Juhász István plébánosnak, mint a ezi- mői római katolikus iskolaszék képviselőjének a pozsonyi országos hivatal 3258/1928. odd. VIII. számú határozata ellen beadott panasza tárgyában hozott. A legfelső közigazgatási bíróság az országos hivatal határozatát törvénytelenség miatt megsemmisítette és kimondotta, hogy Szimő politikai község köteles a római katolikus iskola tanítóinak betegsegélyző-járulékai felét viselni. A legfelső közigazgatási biróság fontos döntésének indokolását alább szószerint közöljük: INDOKOLÁS Szimő község képviselőtestülete 1926 október 23-án tartott ülésében 38/926. k. gy. szám alatt egyhangúlag elutasította a szimői r. k. iskolaszéknek azon kérelmét, miszerint a községi pénztár viselje a r. kát. egyházi tanítók beteg- s.egélyző járulékainak felét. A komáromi járási hivatal 1927. május 12-lki 6019/27. sz. határozatával elutasította ezen fellebbezést, melyet a fenti határozat ellen Juhász István r. kát. plébános az említett r. kát. iskolaszék képviseletében beadott a következő indokolással: Zemne (Szimő) község viseli ugyan a szimői r. kát. felekezeti népiskola személyi és tárgyi kiadásait már sok éve, ez azonban csak támogatás a község részéről, nem pedig kötelezettség vagy kötelesség, minélfogva a község bármikor ezen támogatást részben vagy egészben beszüntetheti és természetesen nem köteles az iskola fenntartásával felmerült uj terheket sem átvenni. A fellebbezés azon indokolása, hogy minthogy a község az 1868. évi XXXVIII. t.. c. életbelépte előtt viselte a felekezeti iskola összes személyi és tárgyi kiadásait, köteles azokat továbbra is viselni. igy tehát a tanítók biztosításával járó, a szolgálati adót terhelő betegsegélyző járulékok felét is, téves és ellenkezik az idézett törvény 25. §-a 2-ik bekezdésében fogh't rendelkezésnek, ahol is világosan ki van mondva, hogy oly esetben a község, ha akarja, az eddigi gyakorlatot továbbra is meghagyhatja, illetve követheti. Ezen gyakorlatot a község éppen ezért bármikor megszüntetheti.- Helytelenül hivatkozik a fellebbező az 1929. április 3-iki 189. sz. törvény 8. §-ára is, mert 1. ezen törvény Szlovenszkón még mostanáig sem érvényes, 2. csupán a községi és polgári iskolákra vonatk zik és egyáltalán nem vonatkozik a felekezeti isk dákra, 3. csak azt állapítja meg, hogy a község aötolessé- gei továbbra is érvényben maradnak, nmott a konkrét esetben Szimő községnek az említett iskolával szemben nincsenek semmiféle kötelességei. hanem az iskolát csak saját akaratából tartja fenn. A fellebbezés tehát alaptalan és mint ilyen elutasittatott. A panaszolt hivatal a megtámadott határozatot a további fellebbezés elutasításával jóváhagyta a komáromi járási hivatal által felhozott indokok alapján. A panaszolt hivatal határozata ellene panasz tárgyában a legfelsőbb közigazgatási biróság igy mérlegelt: Vita tárgyát képezi azon .kérdés, vájjon a panaszolt hatóság jogosan mondotta-e ki, hogy Szimő politikai község nem köteles a sajátjából viselni illetve megtérít érni a r. k. iskolaszéknek, illetve a szimői r. k. hitközségnek a szimői r. k. népiskolában működő tanítóik után kirótt azon betegségéiyzŐi járulékok felét, amely, amint az nem vitás, az 1925 évi 221 sz. törvény értelmében terheli azok munkaadóját, vagyis amint az szintén nem vitás a szimői r. k. i iskolaszéket, illetve a r. k. egyházközséget. A közig, iratok szerint a panaszé, mint a szimői r. k. iskolaszék képviselője már a- közig, eljárás során állította, hogy Szimő politikai község már 1868 év előtt j megtérítette az említett r. k. népiskola ösz- szes személyi és tárgyi kiadásait és hogy az j 1868 évi 38. t. c. érvényessége alatt is tette j ezt és teszi azt ma is az idézett törvény 21 paragrafusának 2-ik bekezdése alapján. A panaszolt hatóság megtámadott határozatában nem állítja, hogy a panaszoló ezen állítása nem volna helyes, ellenkezőleg, amint az a megtámadott határozatból, kapcsolatban a járási hivatalnak a panaszolt hatóság által indokainál fogva helybenhagyott határozatával, kitűnik, a panaszolt hatóság maga is panaszlott határozatában abból az előfeltételből indul ki, — Elrontott gyomor, bálzavarok, émelygés, kellemetlen szájíz. homlokfájá6. láz, székszorulás, bá oyás vagy hasmenés eseteinél már egy pohár természetes „Ferenc József* * 1* keserüviz gyorsan, bizto sau és kellemesen hat. A gyakorlati orvostudomáuy igazolja, hogy a Ferenc József vtz használata a sok evés és tvás 'táros kö, A!kezményeinél igazi :őtéte ménynek bizonyul. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletek ben kapható. hogy Szimő politikai község már az 1868 évi, XXXVIII. t. c. életbelépte előtt viselte az ösz- szes személyi kiadásokat az emlitett iskolában és ezen törvény érvénye alatt is viselte és viseli az összes ezen személyi kiadásokat, éppen, az ezen törvény 25 paragrafusának 2-i.k bekezdése alapján. (A tárgyi kiadásokról az adott esetben nincsen szó.) A panaszolt hatóság kimondván, hogy Szimő politikai község nem köteles viselni sajátjából azon fent említett felét a betegsegélyző járulékoknak a szimői r. k. népiskolában működő tanítók után, amint az a megtámadott határozatból kapcsolatban a járási hivatal határozatával kitűnik, a következő jogi ind okolásból: 1. Amennyiben a politikai község megtéríti a felekezeti iskola kiadásait az 1868. XXXVIII. t- e. 25. paragrafusának 2-ik bekezdése alapján, nincsen szó semmilyen kötelezettségről, hanem csak bármikor visszavonható támogatásról, 2. amennyiben a politikai községek kötelezettségéről is volna szó, nem vona.tkozhatnék ezen kötelezettség ezekre a járulékokra is, minthogy ezen járulékok uj terhet képeznek. Mindkét jogi nézet, melyekből a panaszolt hatóság kindul, mint azt a panasz joggal kifogásolja, tévesek. Az 1868 évi XXXVIII.. t. c. 25. paragrafusának 2-ik bekezdése megállapítja: azon már létező felekezeti iskolák tárgyában, melyeket eddig a község jövedelmeiből és vagyonából tartott fenn, jogosult a község az eddigi gyakorlatot. továbbra is fenntartani. Ezen intézkedésből kitűnik ugyan, hogy a törvény lehetőséget ad a politikai községnek azon felekezeti iskolákat, amelyek a törvény életbeléptekor már léteztek és addig a politikai község által tartattak fenn, továbbra mint felekezetieket nem fenntartani és támogatni, tehát meghagyni az illető felekezeti társulatnak, hogy az ilyen iskolákról továbbra maga gondoskodjék. (1. 1924. jan. 29-iki 1469 &z. határozatot Boh. A. 3182.). Ha a politikai község ezen említett lehetőséget nem vette igénybe és a törvény életbelépte alatt viseli a felekezeti iskola kiadásait a sajátjából, akkor ezen kiadások viselése a politikai község részéről kötelezettség jellegével bir, amelyet a község az idézett törvény 25. paragrafusának 2-ik bekezdése alapján önként vett magára. Azt, hogy Szimő politikai község az adott esetben a fent emlitett lehetőséget igénybe vette volna, a panaszolt hatóság nem állítja. Minthogy a politikai község a fenti lehetőséget nem vette igénybe és amint említve van, önnént magára vállalta az idézett, törvény 25. paragrafusának 2-.ik bekezdése alapján továbbra is viselni az összes személyi kiadásokat, aknor köteles a politikai község viselni mindazon kiadásokat, amelyek a felekezeti iskolán működő tanerők munkaadójának ezen személyek szolgálati viszonya cimén törvény alapján kirovattak, habár olyan kiadásokról is volna szó, melyek ezen címen az ilyen személyek munkaadója terhére az 1868 évi 38. i. c. meghozatala utáni időben Írattak elő. A fentebb említett téves jogi nézet folytán, amelyből a panaszolt hatóság megtámadott határozatában kiindult, a megtámadott határozatot, a közigazgatási bíróságról szóló törvény 7-ik paragrafusa alapján meg kellett semmisíteni anélkül, hogy a biróság indokot talált volna a panasz további kifogásaival foglalkozni. * Ebből kitűnik; 1. hogy téves a járási hivatalnak és országos hivatalnak azon felfogása, mely szerint a politikai község csak támogatja a felekezeti iskolát, 2. téve?-, lrogy ezen támogatást részben vagy egészben visszavonhatja. 3. téves, hogy újabb terheket nem köteles a község elvállalni — még akkor sem, ha a politikai község az 1868 évi t. c. életbelépte előtt viselte a felekezeti iskola összes személyi é? tárgyi kiadásait. Ezzel szemben a helyes jogi felfogás az, hogy a politikai községnek az 1868 évi 38. t. c. lehetőséget adott arra, hogy válasszon: fenn fogja-e tartani az 1868 év előtt már fenntartott, iskolákat felekezeti jellegben vagy nem? Ha nem akarta felekezeti jellegben fenntartani, akkor az iskolát a felekezetnek engedte át fenntartás végett. Ha. pedig akarta felekezeti jellegben fenntartani, akkor önként kötelezettséget vállalt magára. Ez ezen önként vállalt kötelezettség következtében viselnie kell mindazon kiadásokat, amelyek az 1868 évi 38 t. c.-ben és ezen t. c. meghozatala után más törvényes intézkedés alapján kirovattak a felekezeti iskolára. Azt, hogy a politikai község vállalta az iskolai költségek fizetését felekezeti jelleg megtartása. mellett is, igazolja, az a tény. hogy 1868 óta is fizette a felekezeti iskola kiadás ^ Ezek szerint elmúlt az az idő. mikor a politikai község képviselőtestülete arról határozhat. hogy a felekezeti iskola kiadásait továbbra is fedezze-e vagy nem. hirtelen mellbevágja az éhség, ágytalanság, a piszok látása. Zsebébe nyúl, 5 frankot nyújt az öreg csavargónak. Köszönő szó nélkül elveszi és néhány perc múlva visszaballag: — Hogy meg ne fázz, ülj rá, — s papirossal bevont szögletes fadarabot tesz a kőlépcsőre. * Ez Paris, az London. — Ragyogó szinek és sötét tónusok. — Szimbolikus lira és nyomordráma. — Raffinált szerelmek és nyöszörgő en- niakarások. — Művészet és giccs. — Egyformán. — S mégis London az London, Páris az Paris, és ez a kettő soha sem fog találkozni. (f. a. dr.) — Egyházi kitüntetés. Komáromból jelentik: A nagyszombati apostoli adminisztrátor Kristóf József dr. egyedi plébánost szentszék! tanácsossá nevezte ki. Ez a kinevezés egy minden tekintetben kiváló papot ért, aki úgy nagy készültségével és tudásával, imint példás lelkipásztori működésével erre valóban rászolgált. — Friedrioh István mégis beszélt Belessel. Friedrioh István volt magyar miniszter- elnök prágai útjáról irva legutóbb idéztük a Prager Tagblattot, amely azt közölte, hogy Friedrioh István nem találkozhatott Benessel, .mivel a külügyminiszter aznap a minisztertanácson volt elfoglalva. Ezzel 6zemiben a Prager, Tagb’atl legutóbbi számában megállapítja, hogy Friedrioh — a régebbi jelentésekkel ellentétben — a miniszter tanács rövid szünete alatt Benes magánlakásán találkozott a külügyminiszterrel anélkül, hogy ugyanaz nap a külügyiminisz- tériumuak erről tudomása lett volna. A két államiférfi a csehszlovák-magyar gazdasági együttműködés kérdéséről beszélgetett. xx A szlovenszkól és ruszinszkói magyar nők lapja: a „Nagyasszony**. mindent kénemben, k$ ki&dolbexx gyári, arcra tóllitrMfflEIISl^ KÖIPAHLGyÁRXELBPE mmS&&1HSVKH&
