Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)
1932-07-10 / 155. (2968.) szám
8 1932 július 10, vasárnap. Törvénymagyarázat a feltételezésről Szegény ember baja a magas törvénnyel Irta: SZOMBATHY VIKTOR Kassai notesz Kánikula, kánikula, kánikula. Ez az első aktualitás, amivel ilyen • szörnyű melegben él lelhet kezdeni egy kánikulai cikket. Mintha a derék julius szégyellne magát június kellemetlen, esős hidegéért és egy hét óta olyan tékozlóan ontja a meleget, hogy a bőimérők állandóan 38—40 oeisiiusifokot mutatnak. Nem csekélység ez még az árnyékos szobákban sem és nem csoda, ha nappalra ólaiéi minden élet és az uocák a déli órákban olyan üresek, mintha kihalófélben volna a város. Aki csak teheti, a strandokra meneküli a pokoli meleg ellő! és menekülnének még többen, ha volna Kassának egy megfelelő, egészséges — strandfürdője- Mert a kánikulával kapcsolatban minden esztendőiben uj és uj aktualitást nyer ez a kérdés, amely a jobíbnál-joibb strandokkal biró kisebb városokkal szemben v-alióságos szégyenfoltja Kassának. A mai, higiénára és minél több egészségre törekvő világban szinte értetlenül áll az ember ezizel a ténynyel szemben, hogy: Kassán, Keletszloven- szkó sokat hangoztatott „metropoliszában", nincsen egy megfelelő, modem strandfürdő. Ami van, az részben kicsi, résziben rossz. A „Ga.jda“-fürdő egyrészt messze van, másrészt olyan ügyetlenül építették meg a medencéjét (állítólag mérnökök csinálták), hogy nem lehet belőle teljesen leengedni a vizet, amely ezért a legtöbbször piszkos és pöshadt. A Hernádon levő városi uszodáról jóhb nem beszélni. A Komensky-uti katonai uszoda viszont tieztavizü, megfelelő, jó strand volna, ha nem lenne egészen kicsi, valóságos miniatűr-uszoda, amely kétszáz emberrel már zsúfolásig megtelik. A jó kassaiak tehát ilyen körülmények között vagy megalkud n ak a helyzettel és a három strand valamelyikén hüsölnek, vagy pedig nagyobb részük a szabad Her nádra jár, amely tágas i-s, tiszta le, jó is és aimi a legfőbb: nem kerül pénzbe- (Legfeljebb any- nyiba, amennyit a felszaporodott) hermád* parti tolvajok kilopnak a fürdőzők ruháinak a zsebéből. Néha még a ruhákat i.s ellopják.) A városnak pedig még a mai időkben is sok mindenre van pénze, csak éppen arra nincs, hogy megépíttette volna a régóta sürgetett strandfürdőt. A vízmüvek bölcs igazgatósága a télien közel háromnegyed milliós költséggel szábályoztatta a Hernád Rasin-mccai szakaszát, ahelyett, hogy ezért a pénzért egy jó strandot épített volna (nem is beszélve már egy fedett uszodáról) és azt az egyáltalán nem sürgős szabályozást eltette volna a jobb időkre. Pedig egy jó, modern strandfürdő jó üzlet — volna még a mai rossz időkben Is, annyira jó, hogy pár esztendő alatt kamatostul kifizetné magát. De a derék városatyák ugy- látszik abból indulnak ki, hogy: ha ők nem fürdenek (évek óta nem láttak Kassán egy strandoló városatyát), akkor az adózó polgárságnak sem muszáj. Hiszen ez is lehet álláspont, csak kérdés, hogy ha például egy vasárnap délutánra beültetnék a tekintetes tanácsot polgárimesterestől együtt a ,Gajdu‘- fürdő medencéjébe, utána nem sietnének-e ló-halálában egy megfelelő strand fölépítésével •.. 2. Egy másik kánikulai aktualitás Kassán a Fórum-mozgó hetek óta tartó kényszerszünete. Az ügyről annak idején érdemben megemlékeztünk, most csak annyit, hogy az egy-kétbetesnek gondolt kényszerszünet azért tart még most is és tartani fog valőszi- nilleg őszik, mert a kulisszák mögött elkeseredett viaskodás folyik a mozi uj koincesz- sziójáért. Adva van ugyanis a következő helyzet: az egyik oldalon áll az eddigi bérlő, aki tiz évvel ezelőtt a saját pénzén, közel negyedfélmi'lliós költséggel fölépítette a Fórum-mozgót és szerződésileg húsz esztendőre kapta bérbe a várostól (húsz év múlva az épület a város birtokába megy át), a másik oldalon pedig az eddigi bérlő újdonsült társa: egy milliomos üvegkereskedő áll, akinek ugylátszik titokzatos módon sikerült meggyőznie egy-két városi vezetőembert, hogy a város boldogulásának egyik főfeltétele, ha ő kapja az uj mozikoncessziót és az eddigi bérlőt kiteszik szerződésileg biztositett jogaiból. Az országos hivatalnak, amely álláspontja szerint ezután csak fizikai személyek részére ad koncessziókat, titokban ilyen értelmű előterjesztést tettek, az eddigi bérlőre pedig, a várossal szemben fennálló tartozásai miatt, melyekre pedig megfelelő fedezet van a váro:s birtokában, szerződésszegést fogtak rá és elhatározták, Nyikorogva nyílik az ajtó. Szeles délelőtt van, már egy hete nem akar javulni az idő, csak a szúnyogokkal történik naigy hadakozásunk, amelyek orvul betörnek a komáromi Nádor uccáról. Mondom, az ajtó óvatosan nyílik, először egy kosár jelenik meg, aztán egy kendő s végül a pirosorm némi. Nagyon óvatosan jön be: hivatalnak nézi a helyiséget, csak a kedves iparművészeti posztó virág az asztalon mutat intimusaibh életre az iratok között. — Itt csinálja az újságot? — kérdi a néni.. — Itt, lelkem, mit hozott? — A törvényszékről jöttéim ezzel az újsággal. A köténye zsebéből összegyűrt ujságlapot vesz ki, az ujságlap a törvényszéki tudósításoknál van kihajtva s azt mutogatja nagy szomorúsággal. Az van a cikkben írva, hogy Hegedűs Ambrus és a felesége sikkasztás bűnében találtattak. Törvényszéki emberünk ezt igy fogalmazta meg: „Hegedűs Ambrus sikkasztás bűntettében találtatott s az állam- ügyészség bevádolta őket. A múlt éviben a bírósági végrehajtó által lefoglalt gabonát eladták ’s a pénzt a saját céljaikra fordították. Vádlottak nem érzik magukat bűnösöknek, mert szerintük a lefoglalt terményt a föld tulajdonosa vitte el haszonbér fejében. A terhelő iratok alapján azonban -a bíróság 2—2 napi elzárásra ítélte őket jogerősen." — Valami ellenségünk telhette be ezt az újságba — mondja panaszosan és leül. — Hát nem igaz? — Tudja, az nem úgy volt... Tartottak egy tárgyalást, amiben sok mindent kifogásoltak rajtunk, de sikkasztani mi nem sikkasztottunk. Valami ellenségünk tetle be ezt az újságba, azt mondom! Szomorú, panaszos öregasszony. Nehéz lesz kiverni a fejéből, hogy a törvényszéki riporter, aki az anyagólt hozta s „rendezte sajtó alá", dehogy ismerte világ életében Hegedűs uraimékat s csak hivatását teljesítette, amikor Hegedűsök nagy esetét nyolc sorban megírta az újságba, a rovat többi futó híreivel együtt. Hegedüsiné asszonyom leül s feláll, száját törli és zamatos csallóközi beszéddel magyarázza az igazát. — Soha törvénnyel, újsággal nem volt dolgom, de most már a szomszédság olvassa a ,mi dolgunkat s ezt a szégyent nem lehet túlélni. Közelébb hajol: — Nézze! Nem vagyunk elitéivel Minket szabadonboesátottak. A tárgyaláson ezt is mondták, azt is mondták, tudja, nekünk pénzünk ügyvédre nem volt ám. Mi csak bélyeges papiron magunk irtuk meg a magunk igazát s mit tudja a szegény ember, hány .csavarja van a törvénynek. Egyszer aztán beidéztek, felolvastak, kihallgattak s azt ,mondja egy jó ur, hogy: „No, most menjenek haza maguk, feltételesen szabadon vannak bocsátva!" — No lássa, — kapaszkodom bele a szavába, — mégis csak el vannak maguk Ítélve, ha feltételesen is. — De hiszen nem csuktak le! A feltétel törvényileg megvan, csak írást nem kaptunk róla. Leültetem a nénit, aki 'sóhajtva néz a templom tornyára. Zavarosak a törvény szavai, hogyan érthetne belőle az egyszerű ember. Tudom már, mi megy végibe a lelkében: a csendes méltatlankodák hullámzik benne, a méltat]amkodásé, hogy lám: nem ül börtönben, ártatlannak hiszi magát, hiszen csak a végrehajtóval keveredett tudatlanul ügybe s az újság mégis kiirja, hogy két hónapra ítélték. — Mert — folytatja — mondta ám egy ur, hogy rágalmazásért be is perelhetem, akt ezt csinálta velünk. hogy egyoldalúan felbontják vele szemben a szerződést és kilakoltatják a moziból. Közben az országos hivatal is sejthet valamit, mert neim siet az uj koncesszió megadásával, a várost pedig a hosszú kényszerszünet miatt tízezres veszteségek érik C6ak vigalmi adóban. Nem is beszélve arról, hogy az eddigi bérlő, abban az esetiben, ha mégis sikerül őt ki semmizni jogaiból, négymilliós kártérítési pert indít a város ellen és a város, az eddigi gyakorlat szerint, rendszerint véres fejjel került ki az ilyen perekbőlA kassai Fórum-mozgó körül tehát még nagy bonyodalmakra van kilátás, melyek egyhamar nem fognak elcsitulni. Bennünket az egész ügyből csak az a megállapítás érdekel, hogy: igy fest a valóságban a város racionális, takarékos gazdálkodása... 3. _ Végül valami megnyugtat óbbat. Talán kevesen tudják, hogy a kassai állami kórház egyike a legmodernebb kórházaknak —. Dehogy is perelhet, némi, el vannak maguk ítélve jogerősen, csak azt hagyta ki a mi tudósitónk, hogy feltételes az ítélet. —- Valami ellenségünk volt... — hajtogatja egyre. — Ugyan, hogyja azt az ellenséget, — fog el engem is a ■türelmetlenség — vájjon melyikünk ismerte magát azelőtt a falujában? Hogy haragudhatnánk magukra? — Valami szomszéd volt... Rosszakarat embere. Leteszi a kosarat: — Nézze, fel vagyunk mi mentve, mert azt mondta egy ur, hogyha nem teszünk két évig semmit, nem átélnek el. — No lássa! Mégis igaz az ítélet, csak feltételes. A törvény feltételezi magukról, hogy ezentúl jól fognak viselkedni s ha nem tesznek semmit, elengedi a büntetést. De ha mégegyszer becsapják a végrehajtót, ezt a két hónapot is le kell ülniük. A némi azonban nem érti. Hatvanéves falusi eszével, egyszerű gondolataival sehogy- sem érti a törvény furfangját és elképzelhetetlen előtte, hogy el van Ítélve s még sincs elitélve, ülnie is lehetne s fel is tételezi a törvény a jó viselkedést: sok ez neki saz iskolában, fonóban, kapálás közben bizony soha életéiben nem hallott erről törvénymagyarázatot. — De, ha én csak feltételezve vagyok! — kapasakódik ismételten a szóba. — biró ur feltételezett! Tessék csak kijavítani abba az újságba, hogy Hegedűs Ambrust feltételezték s nincsen büntetve, fel is mentették. — Jaj, néni, ha én ezt írem, engem Ítélnek el, hogy hamis Ítéletei közlök. Ismét leül Hegedűs Ambrusné. Ennyi paragrafus, cikkely, feltételezés ás felmentés között egyszerű, esze nem tud már tájékozódni sehogy. Beszél valamit egy ismeretlen úrról, aki valami ügyvéd lehel, mert igen ellenük beszélt, aztán mond valamit egy köpönyeges úrról, aki jászéval volt hozzájuk s elküldte őket ezzel a rejtelmes szóval, hogy „feltétel", de bizony itt már az újságírónak kellett elmagyarázni, milyen módon is marasztalták él a nénit s felkutattuk a régi lapszámokat, a törvényszéki rovatot, szájába kellétl rágnunk, mit mondjon a férjének o<N- hon, miire ítélték, hogy szól az ítélet, mert a néni sehogysem értette, mi történt vele a tárgya lőtéremiben, csak sóhajtozott busán, hogy milyen méltatlanság történt vele itt is, ott is. Nem i,s értette meg s azt hiszem, máig se érti, mire Ítélte őket a törvény. Csökönyösen a „feltételhez" ragaszkodott, szegény asszony, a paragrafusok hínárjába keveredett és soha ebben az életben nem fogja tudni pontosan, hogy el volt-e ítélve valaha, avagy nem. Bizony, jó volna ezeknek néha szakszerű törvénymagyarázatot 'tartani... Ámde, küzdelmes félóra múlva mégis csak határozott valamit. Csendesen bólogatott a déli melegben s elismerően mondotta: —Hallja,, azért mégiscsak jó az a törvény, hogy feltételezi rólunk az igazságot! — Persze, hogy feltételezi, miért ne tételezné? Közelebb jött s kibontotta a kos aráit. Piros cseresznye mosolygott benne. — Magának hoztam, hogy ne tételezzen fel rólam rosszat. Aztán meg szeretném, ha beszélne a törvényiben. Az újságokat is törvényileg csinálják, jól tudóim, hátha ezt a törvényt. meg lehetne változtatni? És kiradíroznák, ami rólunk szól. Mert a szomszédok, tudja, nem ezt nézik, hogy föltétel, vagy nem föltétel, a szomszédok kiragasztják az újságot a kertikapura.. Akkor aztán az öregem is megharagszik és igazán lesz a törvénynek dolga. Igazítsa el a mi dolgunkat a törvény- nyél. egész Középeurópában. Hatalmas, tiz pavilonból álló, gyönyörűen parkírozott telep ez, ahol valóságos klinikai rendszer szerint történik a betegek kezelése. Különösen sebészeti pavillonja országos hírű, amely Knyazoviczky dr. főorvos vezetése alatt áll, aki viszont a legelismertebb sebészek egyike, egyenesen művész a maga szakmájában. Ezt onnan tudom, mert négy héttel ezelőtt magamnak is kényszerű találkozásom volt a Knyazoviczky dr. műtőasztalával, vagy inkább: sébészkésével, nem is a legkönnyebb körülmények között és az eredmény: hogy ezt a kánikulai cikket már csaknem egészségesen iram. Naponta végzi a Legsúlyosabb operációkat Knyazoviczky dr- teljes sikerrel, ezek közül csak kettőt említek meg, mint hozzánk a legközelebb állóbbat: szegény jó Tel'léry Gyula özvegyét és Fischer Károlyt, a kassai magyar színház karna-j gyát, valósággal' a halál pitvarából hozta vissza az egészséges életibe szintén a közel-1 — Jaj, néni, ami igazság, igazság — tolom vissza a cseresznyés kosarat — az újság csak a törvény után megy s látja, ha a törvény feltételezi magukról a jó viselkedést, akkor mi ingyen is utána tételezzük... — Igazán mondja? Az újság is feltételezi? — Fel az, hiszen azzal foglalkozik... — No, akkor istenáldása az újságjukon! — köti vissza a cseresznyét —, ha igy feltételeznek rólunk. Az ajtóból még visszaszól: — Csak aztán a végrehajtó is feltételezzen, mert az aztán ránkszabja a törvényt s akkor leüljük a-z emberemmel .a kéthóna- pot... ünnepélyesen feles vatiáka bártkslmém Augustineumot Bártfafürdő, juliuS 9Kassa néhai nagy püspöke, Fischer-Colbrie Ágoston áldásos élete egyik utolsó—napján a haldoklókért mondandó zsolozsmát végző, aggódó papjait a világ legszelídebb mosolyával ajka felett igy vigasztalgatla: „Adhuc non moriar! Még nem halok meg!" Mire a ■zsolozsmából, hirtelen átmenettel, a Te Deum hálaérzelmei szálltak fel reményteljesen az ég felé. Már akkor készitgetlék lelkűkben a szeretett lelkipásztor számára is, ki akkoriban külföldi gyógyhelyre nem mehetett, a papi üdülő otthont. A szeretett Ágoston püspök igaz papjai igaz papi szivében örökké él! Már hlideti aranyozott betűivel is homlokzatán a julius 6-án ünnepélyesen megáldott Augustineum. Feledhetetlenül szép ünnepe volt Bártfa fürdőnek ez az olthonszen teles. Osárszky József püspök az egyházmegye szépszámú papsága jelenlét ében szón telte fel a papság testvéri áldozatkészségéből. És Zsebráczky Géza, Bártfa város nagyszivü kanonokplébánosa buzgó fáradozása nyomán felépült otthont, amely az olt árles tv érek megrongált egészségiéinek, elvesztett munkaképességének visz- 'szasizerzését hivatott szolgálni, — amint azt ■az otthon homlokzati erkélyén elhelyezett márvány tábla is elmondja. Bártfafürdő régen, látott ilyen szép egyházi ünnepséget. A kanon okplébános üdvözlő szavai, a püsp'oki szentmise és a püspöki szózat, az otthon megáldása, a Szent József házi kápolna felszentelése, az otthon előtti kereszt megáldása s a befejező Te Deum és szentséges áldás tették felejthetetlenül széppé a testvéri •szeretetnek ezt az ünnepét. ,«ío< A legigazibb ■ testvéri szeretet teremtette meg ezt az otthont, amelyben egy- és néhány ^ kétszobás „otthon" van. Kedves papi szobák. Imazsámollyal, feszülettel és szentképekkel a falon. Közös olvasó, társalgó, közös és külön erkélyek. És amit a 'szeretet teremtett meg, a szeretet be is rendezte. Csupa ajándékok mindenfelé. Bártfa város hölgyközön- sége, felekezeti különbség nélkül, élén dr. Gerémyiné, Gerónyi Klára, dr. Atlaszné, özv, Németh Gézáné, Pozsonyiné, özv. Cserjén Károlyné versengett az áldozatos munkában és gyűjtésben, Mindaz, amit a püspöki lakosztályba szántak, be nem fért oda. Sok, sok jutott belőlük az egyes szobákba ás. Nem lehet azt leirni, milyen széppé tette ezt az otthoni a szeretet. Ezt látni kell! Szép dolog, jó jel. Kezd megújulni már a papi oszályt méltán megillető megbecsülés. Az egyházi szertartások után Zsebráczky, kanonok üdvözlő szavai, C-sánszky püspök, a világi hatóságok, a fürdoigazgatóság, a papokat oly szeretettel váró orvosok, Zaborov- szky eperjesi pr e 1 át u s-plébános, Zagolla nagyidéi esipereis-plébános és Magyar József nyugalmazott polgármester meleg szavai tették még felejthetetlenebbé ezt a régen várt szép napot. A tevékeny, a megbecsülő szeretet rendezte be ezt a papi otthont. Tartsa fenn az —■ okos, hálás szeretet! Tóth István. multiban. Ilyen emberek előtt meghatódot- tan illik kalapot emelni, mert ezek az emberek a mai élet héroszai, akik teljes erejükkel, tiszteletet parancsoló tudásukkal dolgoznak azon, hogy legalább résziben megmentsék azt, amit lerombolt, tönkretett a mai megbomlott élet. És az apácák, a betegápoló apácák!, csupa fiatal nő valamennyi, olyan odaadással és végtelen nagy szeretettel végzik egyikét a legnehezebb hivatásoknak, hogy azt igy, ahogy ők csinálják, pénzzel sosem lehetne megvásárolni, sem megfizetni. Most, hogy megint egészségesen ülhetek Íróasztalom mellett, önkéntelenül és őszintén ki kívánkoztak belőlem ezek a sorok, mert jó, ha az ember a mai szörnyű rombolásban és reménytelenségben egy pillanatra i elidőzhet olyan dolgok mellett, amik a sok [rossz után a jót, az egészséget, az életet jelentik.^ , .. ___ bóri.^
