Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)

1932-07-10 / 155. (2968.) szám

lftS2 julius 10, vasárnap. 9 Moszkva vörös ünnepi mezben „jegyzi" a belső Hogyan lesz a proSetár-áHamhóI kistőhések országa ? A pénz és áru viszonya a kommunista paradicsomban Moszkva vörös zászlódiszbe öltözött. Vörös izzó­lámpák füzére ragyog a hivatalos épületek hom­lokzatán. Az uccák házsorait kötelek keresztezik, amelyekről hatalmas vörÖ6 plakátok lógnak. Vö­rös repülőgépek vörös propagandacédulák ezreit szórják 'le a magáéból. A munkaidő végén tüntető menetek vonulnak végig az uccákon és az egész biborbaöltözés az ötéves gazdasági program negye­dik esztendejében a belső kölcsön tiszteletére vau. Ez a negyedik belső kölcsön im­már. Évről-évre újból megjelenik a látóhatáron és minden munkás és minden alkalmazott legalább egy havi keresetét adja oda a belső kölcsönre. Még a háziasszonyokra is kivetik ezt a 'belső köl­csönt, amelyet tiz havi részletben kell letörleszteni Azaz nem is kell „lefizetni", mert ettől a fáradt­ságtól a szovjet-állam megkíméli a szovjetpolgárt amikor hónapról-hónapra hivatalból vonja le a gázsiból az esedékes tízszázalékos részletet. Eddig két hónapot mentesítettek a levonástól, ezek­ben a hónapokban tehát a szovjetállam munkása és egyéb alkalmazottja hiánytalanul megkapta volt a maga járandóságát. Ebben az esztendőben azonban ez a két kiméleti hónap is elmarad, annak jeléül, hogy a szovjetállamnak is rosszabbul megy (ha ugyan eddig jobban ment) és ő is épp­úgy megsínyli a gazdasági válságot, mint minden burzsujország. íSáfoméslélmilíiárd „önkéntes“ kölcsön Ezt a kiméleti két hónapot tehát ebben az észtén dobén elejtették. Elejtették pedig azért, mert az újságok egy szép napon öles betűkkel valamennyi üzem tanácsának a határozatát hozták, amelyben azt „követelték", hogy az ez évben esedékes belső kölcsön jegyzését haladéktalanul meg kell kezdeni. Már pedig a munkás kívánsága a szovjetunióban megfellebbezhetetlen parancs. Igaz ugyan, hogy ez­úttal épp oly kevéssé lehetett 6®ó a „munkásság követeléséről", mint máskor. Bizony az államhata­lom birtokosainak a „parancsa" volt ez. Ámde sok­kal szebben hangzik, ha ez a parancs a munkásság kívánságának a formájában jelentkezik. Alighogy az üzemi tanácsok felhívása az orosz lapokban meg­jelent, megjelent a nyomában a kormányrendelet is, amely elrendelte az uj belső kölcsön jegyzését, amelynek ( összege kerek egymiilliárddal haladja meg a múlt évi belső kölcsönt. Összesen három és félmiildárd rubelt kell „felhaj­tani" vagy — mondjuk — „kipréselni". Ennek a három és félmilliárdnak szól Moszkva vörös ünnepi meze. Nem árulunk el vele titkot, mert első pilla­natra kitalálta mindenki, hogy itt voltaképpen a „belső kölcsön" tetszetős elnevezése mögött egész egyszerűen annak rendje és módja szerint való „jövedelmi adóról" van szó. Mert hiszen a kölcsön- kötvényt nem lehet eladni és sohasem is fog lehet­ni. Már ma egész sereg alkalmazott és munkás van, aki néhányezer rubeles kölcsönkötvény boldog bir­tokosa. Mit jelent ez érthető paraszti nyelven? Azt, hogy a kényszertakarékosságnak ez a nem is egé­szen uj formája néhány éven belül a proletárálla­mot, amely büszke erre a proletár jellegére, kistőkések, járadékosok országává fogja vará­zsolni. És pedig annál inkább, mert az első évek bel6Ő kölcsöne iröl kiállított kötvények szokatlanul nagy kamatot hoztak. Ma azután az a helyzet, hogy a kölcsönjegy- ző választhat a között, hogy akar-e kamatot kapni, avagy sem. Aki nem tegyez, nemkap hemyérjegyet A szovjetunió lakossága sem esett a feje lágyára és mindenki nagyon jól tudja, hogy ez az önkéntes­nek mondott belső kölcsön jegyzés voltaképpen egész rendes adózás és 6emmi egyéb. Az uccákon és a hivatalok bejáratánál nagy táblák hirdetik, hogyan halad a kölcsönjegyzés. Persze, hogy jól halad. íme Moszkva a rá kivetett „önkéntes" kölcsönt kerek öt nap alatt „jegyezte". Az első napokban kiesé morogtak az emberek és bek étle nkedtek. Nem azért, mintha ellene volnának a kölcsönnek. Mo'st már beletörődtek, de mert legalább azt -szerették volna, hogy az esztendő két hónapijában hiánytalanul kapják meg a ke­resetüket. Amikor azután a szovjehatalom birtokosai látták, hogy a kölcsönjegyzés nem valami nagy lelkesedéssel megy, akkor az üzemek kapujára fekete táblákat függesztet­tek, amelyekre kiírták azoknak a nevét, akik késlekednek a jegyzéssel. Akiknél ez sem használt, azokat egysze­rűen kizárták a szakszer ve z étből, ami egy­úttal az életlehetőség megszűnését, az éhenhalást jelentette. Ez azonban túlságosan kegyetlen dolog volt és a szovjet kormány most már nem folyamo­dik ilyen eszközökhöz. Ez bizonyltja a leg- jobbam, hogy az egész politikai kurzus tempója enyhült. A régi eszközök helyett minden embert egyénileg dolgoznak meg. A főnök a bajtár- siasságra hivatkozik, a szakmabeli és üzemi becsületre és arra, hogy aki nem jegyez köl­csönt, az társait hozza kellemetlen helyzet­be. Az orosz ember alapjában véve jóindu­latú, becsületes és lelkiismeretes. Ily primi­tív eszközökkel is nagyon hamar le lehet venni a lábáról. Nem is akad ma szovjetipol- gár, aki ne jegyezne belső kölcsönt. Sok bankjegy — semmi ára Már most az a kérdés: tulajdonképpen mi a célja ennek a kölcsönnek, helyesebben en­nek az újfajta adónak egy államban, amely „elvileg" perhorreszkálja az adózást és mely­nek egész pénzügyi politikája — természe­tesen csak papíron — voltaképpen arra megy léi, hogy a pénzt' mint értékmérőt és mint a kereskedelem eszközét nevetségessé és lehetetlenné tenné s végeredményben, mint a polgári társadalmi berendezlkedés egyik jellemzőjét fölöslegessé tegye. Mit akarnak a szovjet áll-aft hatalmasai? Csök­kenteni a forgalomban levő pénzmennyisé­get? Ezzel ugyan az orosz valuta árfolyamát aligha tudják megjavítani. Sztálin öteszten­dős gazdasági tervének épitőmunkájáboz er­re a három és fél milliárdra nincs is szük­ség. Az egész szovjetorosz gazdasági élet ál­landósított volta mellett nem is lehet szó pénzről, amelynek az ország határain belül — Idegesség, fejfájás, átírnia (lanság, szédü­lés, hág'yadtsáig, levertség, félelemérzések eseteinél a természetes „Ferenc Józsí“ kese- rüviz kitűnő háziszer amely az emésztőszer­viéből eredő java.rok nagy részét megszünte­ti s visszaadja a testnek és szellemnek régi munkaképességét. Orvosi szaktekintélyek megfigyelték, hogy a Ferenc József víz öreg embereknél is megbízhatóan és minden fáj­dalom nélkül hat. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és fűszer- üzletekben kapható. egészen problematikus az értéke s jelentő­sége. Szovjet Oroszországban csak reális és nem papiros ér lékről lehet szó; tégláról, fű­tőanyagról, betonról stb., amelyekből a Szov­jetunióban annyira kevés van és amely reá­lis értékek mennyiségét semmiféle kölcsön­nel sem lehet megszaporitani. Ennek a három és fél milliárdos belső köl­csönnek alapjában véve tehát kizáróan lélektani és politikai célja van. Az a célja, hogy a szovjetpolgárnak minél kevesebb pénze legyen. minél kevesebb az államra szóló utalványa amellyel fogyasztási cikkeket vásárolhat. Azt akarják elérni, hogy a polgárok zsebében lévő pénzmennyiség és a rendelkezésre álló fogyasz­tási cikkek között ezidőszerint a fogyasztási cikkek kárára fennálló aránytalanság kiegyen­lítődjék. Ha valakinek üres a zsebe, akkor nem panaszkodhatni, hogy nincs elegendő vaj, hús, cipő és ruha. Mert hiszen ebben az esetben nem az a baj, hogy nincs, sőt le is lehet tagad­ni, hogy nincs, mert nem kerülhet arra a sor, hogy a szovjetpolgár vásárolni akarjon. Mert nem is tud. Ha fölös pénz van a polgár zsebé­ben, ez labilissá teszi a piac helyzetét és az ár­alakulást függetleníti az állami befolyástól. A „puritán“ proletár-államban a fő a jó — összeköttetés Azért ne méltóztassék azt. gondolni, hogy a szovjetpolgár valami nagy lelkesedéssel adózik. Inkább teljes közömbösséggel, mert maga a pénz még nem biztosítja Szovjetországban az élvezeteket g az élet kellemetességeit. Itt az emberek már egészen máskép rendezkedtek be. Nem a pénz a fő, hanem az összeköttetés. Akinek jó összeköttetése van, az helyet tud szerezni magának a nyári üdülőben, az tud sze­rezni magának egy Ford-autót. Hiába fizeti ki valaki évekkel előre egy lakásnak a bérét, még­sem kapja meg és mégsem tud beleköltözni. Ám egy megfelelő telefonbeszélgetés, egy csoda té­vő ubalvány egyszerre az ember ölébe pottyant- ja a vágyva-vágyott lakást akkor is, ha egy huncut vasat sem fizet. Nincs is itt sok értelme Kárbaveszett gerinctelenség Irta: a. Vozáry Aladár (Munkács) Egypár évvel ezelőtt a ruszinszkói cseh iskolákban még kedves és keresett volt a zsidó és a magyar növendék. Hogy is ne lett válna az, hiszen ezeknek a zsidó és ma­gyar növendékeknek, illetve szüleiknek le­hetett köszönni, hogy gombaimódra létesít­hetők és szaporíthatok voltak a különböző fokú cseh iskolák, melyeknek akkor elegen­dő számú cseh tanulójuk itt még nem lehe­tett. Akkor úgy mondották, hogy a cseh is­kolákat a zsidó és magyar szülők kívánságá­ra s kérvényezésiére létesítették és hogy a cseh iskolák tulajdonképpen az azokba járó zsidó és magyar növendékek érdekéiben lé­teznek. Egiyre-másra futottak be a kérvé­nyek a tanügyi refe rá tushoz, az iskolaügyi minisztériumhoz, melyben túlnyomó rész­ben zsidó, kisebb résziben magyar szülök kérvényezték újabb és ujaibb cseh iskolák felállítását. És ezeknek a kérelmeknek siet­tek sürgősen eleget tenni. Hirtelen sokszáz vadonatúj cseh „kisebbségi" elemi iskola épült a ruszinszkói városokban és falvak­ban egyaránt, az ungvári, munkácsi, bereg­szászi, huszti gimnázium okiba cseb párhuza­mos osztályokat állítottak be, Ungvárt, Mun­kácson, Beregszásziban és másutt megszer­vezték a polgári iskolák cseh tagozatát s a munkácsi tani tőképzőben szi ntén meg­teremtették a cseh részt. Közben azonban szaporodtak, növekedtek a cseh gyermekek Ruszinszkóiban is. Ugy- annyira, hogy a különböző fokú cseh isko­lákban már maguk is elegendő számban kezdtek lenni ahhoz, hogy a nagy résziben zsidók, kis részben magyar szülők által kérvényezett cseh iskolákat már maguk is megtöltsék s hogy ezeket a cseh iskolákat egyediül foglalhassák el és birtokolják. Most már a cseh iskolák tanítására, a cseh nö­vendékek tanulhatására terhesek és kelle­metlenek kezdtek lenni a cseh iskolákat kiért zsidó és magyar szülők gyermekei. Előbb szeparálni kezdték a cseh és nem cseh, főként zsidó gyermekeket, külön zsi­dó osztályokat létesítettek. Aztán a cseh szülők szervezetei részéről etgyre több pa­nasz hangzott el amiatt, hogy a cseh gyer­mekek tanulásukban nem tudnak megfelelő előrehaladást tenni, hátráltatják őket eb­ben a nem-cseh gyermekek nyelvi nehézsé­gei Világosan látszott, hogy előbb-ntóbb a legteljesebb miért ékben meg fog indulni az akció, melynek célja az, hogy az itteni cseh iskolákat mentesítsék a nem-cseh növendé­kektől, miután a cseh iskoláknak már nincs többé szükségük a zsidó és magyar növen­dékekre. Kétségtelen, hogy Ruszinszkón a cseh is­kolák „megtisztításához" most teljes erővel hozzáfogtak, hogy monopolizálják a cseh is­kolákat a cseh növendékek részére. Ennek sok bizonyítéka van. Az egyik az a rendel­kezés, melyet Munkács városához intézett az iskolaügyi minisztérium. Egy másik az, hogy Ungvártól kezdve Rahóig a cseh isko­lákban (főként a gimnáziumokban) sorra és nagy számban buktatják a nem-cseh növen­dékeket. Egy harmadik bizonyíték az, hogy a cseh gimnázium első osztályába megne­hezítik a nem-cseh növendékek felvételét s a felvételi vizsgán tömegesen buktatják el a cseh elemit végzett zsidó és magyar je­lentkezőket. A létszám megteltére való hi­vatkozással a cseh kisebbségi elemi iskolá­ba való beiratásra jelentkező nem-cseh nö­vendékek felvételét elutasítják! És igy van ez Ruszinszkón nyugattól keletig mindenütt, minden cs-eh iskolával kapcsolatban, ahol s amelyik cseh iskola részére van már kellő számú cseh növendék! A zsidó és a magyar szülők, kik cseh elemi iskolába akarták beíratni gyermekei­ket, hogy azok az állaim nyelven t anulhassa­nak s ezáltal majd esetleg jobban boldogul­hassanak az életben; de még inkább azok a zsidó és magyar szülők, akiknek cseh ele­mit végzett gyermekeit most vagy elbuk lát­ták vagy nem vették fel a felsőbb fokú cseh iskolába, kezdenek kétségbe esni amiatt, hogy hol s hogy taníttassák tovább gyerme­keiket, hogy mi lesz most azokkal?! Érzik, hogy maguk is hibásak, sőt bűnösök abban, amivel most büntetik őket- Hiszen ők vol­tak azok, akik kérvényezték azokat a cseh iskolákat, melyekből gyermekeiket most ki- tessékelik vagy egyenesen kizárják. M'ost már látják, hogy mások számára kaparták ki a gesztenyét, hogy szörnyű módon be­csapták őket s lehetetlenül fel- és kihasz­náltatták magukat. Most be kell látni ok. hogy hiába fárasztották, hasztalan binlód- tatták gyermekeiket a nem anya nyeli vükön való tanulásra kényszer Réssel, mert nem kezelik egyenlő mértékkel a nem-cseh gye­rekeket a cseh gyerekekkel. Most már tud­hat ják éppen az érdekelt magyar szülők a legjobban, hogy mily nagy jelentőségű az, amit évek óta hangoztatunk állandóan, de különösen az iskolai év elején: Magyar gyermek magyar iskolába való! Magyar és őslakó szempontból és érdekek­ből nem támadjuk a cseb iskolák megtisz­títása" érdekében indított akciót, bármilyen kirívó és abszurd is az. Sőt részben elégté­tel számunkra, mert hiszen azt bizonyítja, ami kisebbségi politikánknak sa^-'-W-os alapelve: maradjanak gyér mi k, amik, amik szüleik, s mert ez ,zt igazolja, hogy a jogokat feláld ,a­litás sem talál honorálásra az iz­| mus részéről! Addig jók voltak a cseh isko­lák számára a zsidó és a magyar gyerme­kek, amíg nem volt elég cseh gyenmek. Az­után pedig: a mór megtette kötelességét... De nem támadjuk az érdekelt, most ki­ábrándított zsidó és magyar szülőket sem. Naivitásuk s hiszékenységük következmé­nyeit úgyis súlyosan érzik. De a történtek következtében most már nekik is másként kell dolgozniuk és ezután teljesíteniük kell őslakos kötelességüket. Kötelességük és kö­telezettségük pedig az, hogy amint kérel­mezték és kérvényezték a cseh iskolákat, melyekből most gyermekeiket ki tessékelik, legalább olyan elhatározottsággal és ener­giával kérjenek most iskola nélkül maradt gyermekeik részére magyar iskolákat! Uj helyzet előtt állunk: akarva nem akar­va magyar iskolákat kell létesileni és a meglévőikéi ki kell bővíteni. A cseh iskolák­ból való kizárás következtében sok magyar gyermek iskola nélkül van. Ezek részére a kormányzatnak iskolát kell adni- Most foko­zott mérteikben kell megindulnia a magyar iskolák érdekében megújuló harcnak. Tud­juk, hogy a szükséges magyar iskolák léte sitt-elése és kibővítése nem lesz olyan keny- nyü és gyors eredményű, mint amilyen könnyen s gyorsan létesítették a cseh isko­lákat. De mindennek ellenére is meg kell indítani ezt a harcot, amelyben a kormány­koalíció lehetetlen kisebbségi politikájának előbb-utóbb kapitulálnia kell. Ez nem ál­lampolgársági vagy hasonló ügy, melyet el lelhet politizálni, hanem • kultúra és kultur- kérdés, melyben Komensky és Masaryk nemzete kormányának — európai presz­tízsszempontokból is — veszedelmes volna magát mindennél súlyosabban kompromit­tálni. ül .......- ! j — f N e felejtse el, hogy semmit sem ér pén- ||l ze, ha nem egészséges, jj Ne felejtse el, időnkint szi- 1, vét megvizsgáltatni és vér- ; I nyomását megméretni, ne ■' felejtse el, hogy öb-dcé-rady : i fürdő már 25 év óta segit | a szívbetegségekben szen­vedőkön. 1 nn—HJTW HMK—BMP—MB—HBMOB——B1WH—& ? —-———;---------——— il-**—= ■■■ — Jíl

Next

/
Oldalképek
Tartalom