Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)
1932-07-09 / 154. (2967.) szám
riHlREK-^ A szokolkongresszut tanulságai Irta: KOPPÉI! MIKSA A köztársaság fővárosa, az „aranyos" Prága az elmúlt napokban zAsriódiszbe Öltözve ünnepelte a esek nemzet legnagyobb szervezetét, órák hosszat tartott szerdán a sok-sok ezer szo'kol és szokoloő diszifelvionulása és százezres tömeg üdvrivalgása kisérte ezt a nagy nacionalista tomá9zsereget. A felvonulás végakkordja volt a több mint egy hétig tartó tornaszünnepségeknek, amelyek a szo- kol-test nevelés hatévénikénti nagy vizsgái. Közel százezer tornász, férfi és nő, fiatal és öreg egy hatalmas egészbe forrva megmutatta, hogy miképpen lehet a nemzeti egység eszméjét a legerőteljesebben kifejezésre juttatni. Prága a cseh nemzet büszkeségének, a szó kel-tábornak föl vonulását óriási pompával és ovációval fogadta. Megállt minden munka, megszűnt minden párt- politika s a még néhány nappal ezelőtt is egymással §zeimiben álló cseh politikai pártok eggyé forrtak az ünneplés plattformjján s egymást túllicitálva a lég mag ukébbnak nevezték a szokolokat. Prága és a cseh nemzet nagyrésze megfeledkezett ezekben a napokban minden bajról, gondról, elfelejtette a mindennapi nyomort, a válságot: mindenki az egységes nemzeti szellemet dokumentáló szokol-szervezetet ünnepelte. Isméi magasan föllángolt a hamu alatt parázsló nacionalizmus s a köztársaság legtávolabbi sarkából fölkerült cseh is megújult, megerősödött nemzeti Öntudattal lér vissza otthonába,hogy folytassa gondterhes mimdentwjpi küzdelmét a létért, a kenyérért, a jövőért. Ebb&n az örömmámorban elhagyottaknak és megfogyatkozottaknak éreztük magunkat. S amidőn tárgyilagosan elismerjük a cseh szokol-szer vezet nagyszerűségét s nagy nemzeti értékét, fájós szívvel, féltő gonddal, nézünk - csehszlovákiai magyarság egyre rosz- szabbodó sorsára. Nem füt bennünket nemzeti féltékenység vaov irigység s a nagy szokol-üumep9égeket mi, kisebbségi magyarok is minden fájdalmas gondolat nélkül nézhettük volna vérr;°' ha abban a tudatban élhetnénk, hogy mi is akadálytalanul, minden megkötöttség nélkül élvezhetjük néha-néha a magyar tetstvérie- süléő hasonló megnyilatkozásait. Kisebbségi sorsunk eddigi tizennégvévos ideje alatt — sajnos — ilyen lehetőségek nem nyílhattak meg számunkra s most, amikor az uralkodó többségi nemzet nagy nemzeti ünnepéről inunk, fokozottabb mértékben érezzük sajogni kisebbségi nemzettestünk sebeit. Tizennégy év alatt nem egyszer, nem tízszer, hanem számtalanszor, nap-nap mellett éreztette velünk ugyanez a csehszlovák nacionalizmus, hogy nem tekint bennünket egyenjoguaknak s oseooenikén t vette el tőlünk nemzeti birtokállományunk pótolhatatlan értékeit, amelyekhez törvényesen biztosított jogunk vág, A nemzeti erők szabad kifejtése nélkülözhetetlen előfeltétele a fejlődő nemzeti életnek, a kisebbségi nemzeti életnek is, Nem vagyunk ünneprontők, nem is akarunk azok lenni; mi jól tudjuk, hogy minden nemzetnek időről-időre szüksége \ 1 ilyen nacionalista élményre, ilyen nemzeti felbuzdulásra. Tyrs, i szőke 1- .egálom kezdeményezője, nemzetének kisebbségi sorsa idejében a német iorn ászszervezetek mintájára alkotta* meg az eleső szokol-egyesületet. A kisebbségi sorsban élő C9eh nemzetnek annakidején nagy szüksége volt olyan szervezetre, melyben az osztály- és, a pártkülönbségek fölé hé1' ezhették a nemzeti egység nagy gondolatát (A szokod-mozgalom volt elejétől kezdve a cseh naídonal izmus főpillére. S mint most láttuk, ez ma iát Hatévenként megismétlik ezt a nagy nemzeti mozgósítást, ami egyet jelent a nemzeti öntudat határtalan megerősödésével. Példaképpen AKítbatjuk a ezokoi-mozgal- anttü tóseibbségi nemzetünk elé. Hasonlóan ikell biztosítani nekünk is a nemzeti egységet! Jövő nemzed ékünk érdekében szakad atlanul hangsúlyoznunk kell a testnevelés nagy fontosságát is, mert csak edzett testben van ép lélek s épp ezért csak edzett testtel lehet aa Idegölő kisebbségi önvédelmi harcot vé- g^gfejfadwri! Riport a világ legszerencsétlenebb embereiről A pokol valamennyi szörnyűsége megelevenedik a leprások romániai táborában, ahoi az elmúlt napokban forradalom tört ki Látogatás az élőhalottak birodalmában — Magyar betegek a leprások között — Az „oroszlánarc**, a rutul eltorzított mosoly és egyéb nyomorúságok — Beszélgetés a szenvedőkkel — „Nincsenek fájdalmaink" Bukarest, július 8. Megírtuk, hogy az óvóin ániai tichilestii román lepratábor huszonöt ápoltja kitört a táborból és megjelent Isacea városban, hogy gyógyszert és élelmiszert követeljen, mert egy hónap óta semmiféle gondozásban nem frészesülL A rendőrség csak magynehezen tudta helyreállítani a rendet a betegek között. A lep- rásoik forradalmaival kapcsolatban nem lesz érdektelen aa, alábbi megrázó 'tartalmú riport, amely egy magyar újságírónak az élőhalottak biirodalmában tett látogatásáról szá mol be. Az inlernó kapaiában Siimlonesou dr., Románia legelső bakteriológusa, aki az egésziségügyi minisztériumban mint vezérigazgató a leprások ügyeát intézi, felnyitja az előtte heverő, piros kartonba kötött iiratcsomót. Drámaibb aiktakő- tege nincs a földnek. Ez a leprások dossziéja. Azok a jelentések, táviratok, jegyzőkönyvek vannak itt, amelyek az Ismail megyében elhelyezett leprásrtáibor lakóival kapcsolatban készültek. Regény ez, amelyet vérrel irt az éleit. Lázadások, kitörési kiéért etek, öngyilkosságok sorozata... — A táborban mintegy 200 beteget internáltunk, — mondja a vezérigazgató, — de van még Romániában egy kis halásziatu, amelynek mind az 500 lakosa béflpoklos. Cagos botránnyá dagadt az ügy, felépült Tidhi- lesfci mellett az uj tábor. Gyógyszer és élelmiszer még mindig csak nagyon kevés akad. De a tisztaság és ápolás nem sok kívánnivalót hagy már hátra. A bibliai Jób a bélpoklosok közöli Az udvarról belátunk a szobákba. Az uj táborban minden beteg külön cellát kapott, csak a családtagok kerültek közös szobába. Ha valamelyik családban aktarí egy leprabeteg, akkor egy-két év múlva rendsze- rimt a többi családtagok is idekerülnek. — Ezekben a szobákban — mondja Lupu dr. — a leprások éppen úgy élnek, mintha odahaza lennének. Rendszerint saját maguk főznek maguknak. A koszt, sajnos, gyönge. Alig van pénzük. Nyáron mindenesetre jobb a helyzet, mert 12 hold földünk van, melyen kentgazdaságot folytatunk. A betégek maguk járnak ki a föld megmunkálására. Munka kötelezettség azonban nincs. Az első szoba előtt a földön, török ülésben, lábait keresztbe vet ve, öreg ember ül. — A jobb betegek közül való — mondja az orvos — egykor hivatalnok .volt... — Buna zina, mosule!... Jó napot, üregur! A fonnyadt, hervadó, sebes arc lassan kint feiemelkedik és vissza taszító vigyornal mered reánk. Ez a vigyor a.z előrehaladottabb —- Meghalt Ábrányi Kornál özvegye. Budapestről jelentik: Ábrányi Katona Klemen- tta. irónő, idősb Ábrányi Kornél özvegye tegnap reggel az Irgalmasrendiek kórházában 74 évets korában meghalt. A szatmármegyei Apán született 1866 november 29-én. Kölcsey Ferenc a nagybátyja volt és már a családi körben magába szívta az irodalom sze- retetét. Katona Klementin egyike volt a legtermékenyebb Írónőknek, aki számos értékes franci a és angol regényford itással is gazdagította a magyar irodalmat. Egyidősen ő volt volt a legkedveltebb magyar női író, aki főként tárcacikkével és zenebi rája taiv.il vonta magára s figyelmet. Halála gyászt je- az egész magyar irodalmi világnak. Előfizetőink figyelmébe 3 Felkérjük azokat az igen tiszteli Előfizetőinket, akik az előfizetési díjjal hátralékban vannak, vagy esedékes előfizetési dijaikat nem küldték be, szíveskedjenek a számlázott összeget postafordultával kiadóhivatalunkhoz juttatni, nehogy a lap küldését be kelljen szüntetnünk. A H. raorman a neve ennek a faluruak* a Duna deltájában fekszik, csak 'tavaly tudta meg a hatóság a falu borzalmas trgédiáját. Szerencsére a lepra ma már annyira sem ragályos, minit a vérbaj. Caraormant teljesen izoláltuk és lakóit lassan beszállítjuk a táborba. Simionescu dr. még kijelenti, hogy a betegséget gyógy! tha tatlanniaik kell .tekinteni és hogy lenit a táborban érdekes élményben is leisiz részünk, aztán kiadja a kék blankettát, « belépési engedélyt a leprások kis államába. A bélpoklosok telepe Baibadag városkától hét kilométernyire fekszik Tichilesti község. Emellett építették fel a bélpoklosok táborát. « A rozoga paraisztszekér, amely az egyetlen közlekedési lehetőség, tengelyig merül el az országúit porába. Két óra, míg odaérünk. Három kapun és háromszoros őrségen kell kereszttilvergődni. Az udvaron poros és sivár minden. Tenyérnyi helyeken kiégett flücso- mtők. Ezek ebben a sivatagban az oázisok. A vezető főorvos, Lupu dr., megnyugtatóan mosolyog, gumikesztyűt ad és megkezdjük sétánkat a táborban. Ez a modern tábor mindössze két éve áll fenn. Azelőtt egy be<sszarábiai községben, Largeancán zsúfolták össze a 'betegeket egy szűk, sötét és piszkos földszinti helyiségben. Az élelmezésükről egyáltalában nem •gondoskodtak. A leprakórház élőhalottal a szó szórós értelmében koplaltak és estén - kint csomójával szökdösnek ki a kórházból, hogy a közeli tanyákon húst és kenyeret lopkodjanak össze maguknak. A környékbeli lakosság agyonverte őket, Mikor orszále.prások állandó, torz mosolya. A kór már elpusztította ennek a szerencsétlen embernek az ajkait s állandóan olyan az arca, mintha nevelne. Ez az „oroszíán^are“.-----Az ur Bukarestből jött? Talán valami hivatalos dolga van? Vagy orvos? Fel emeli kezét és a kerítés felé mutat. A kerítésen túl a leprások temetője terül el. A nevető embernek nincsenek ujjai. Az ujjak helyén csak apró csontok dudorodnak. A lepra arcát és kezét támadta meg. — Ha orvos és kísérletezni akar, akár vissza is fordulhat. Nem ér el semmit. Én már harminc éve vagyok itt, sokat tapasztaltam. Kár kihívni a betegek izgalmát. Csak ráfizet a dologra. Menjen vissza!... Mi tudjuk, hogy gyógyíthatatlan.. és sohasem is lesz gyógyítható .. nézzen ide! Felemeli a könyvet, melynek lapjait ügyesen forgatja ujj a inaik nyomorék csonkjaival. A biblia. Belőle idéz, aztán lehajtja a fejét. — Várom a halált. Lássa, a gyilkosnak megkegyelmezhetnek, nekem nem. Ártatlan vagyok s mégis itt ikell tűnőm életeim végéig. Várom, mikor végez velem a lepra. Az arcom már- tönkretette. Kezem nincs. Lábamon is elkezdődött... — Fájdalmai vannak? — Nincsenek... Szerencsém van. Az orvosok azt mondják, hogy engem a bibliai lepra fertőzött meg és a bibliai Jóénak neveztek el. A testamentummal is az egyik orvos ajándékozott meg, hogy olvassam el Jób történetét. Nem fáj semmim/. Egész észrevétlenül! hullottak le az ujjiaim. Lassan elfogytak... mint a gyertyaszál, amely elég.. Hanninc élv alatt ennyire ju-, tottam... vájjon mennyi idő kell, amíg ■teljesen elégek? Egy magyar tanár és egy ügyvéd A hetes számú szobáiban két fiútestvér lakik: Ka latin-fivérek. Talán ők kodein a lep- natábor legboldogba lan ab 1 > lakói. Az idősebbik fiút, egy kolozsvári magyar tani tójelöltet, hozták be először másfél évvel ezelőtt. Kis-Ázsiában utazott, ott kapta meg a borzalmas betegséget. Kéthómapi ápolás után megszökött. — Nem bírtam... csak egy napra mentem ... hogy láissaim a családomat... Négy hónappal a látogatás után már bekerült az öccse is, egy 24 éves ügyvéd. Az idősebb testvérnek most állandó lel- kiismeretfurdalása van. Felelős az Öccse balsorsáért. Vak reményekkel áltatja magát. Lepra szakértő, aki minden szakkönyvet elolvasott, ami a kórral foglalkozik. — Ne féljen tőlem! — kiáltja már messziről feléim. — Ha akarja, könyvekkel bizonyíthatom be önnek, hogy a lepra nem ragályos betegség. íme, itt is egy amerikai kiadvány... Végtelen gyöngédséggel teszi rá a kezét az öcsse vállára. — Adná Isten, hogy igaz legyen... én nem magamat sajnálom. De az a tudat, hogy az öcsémet is magammal rántottam a tragédiába, tönkretesz... Ha tudná, mit szenvedett ez a szegény fiú. Van itt a táborban egy beteg, aki 45 éve leprás, de egyetlen percig sem volt fájdalma. Pedig lehullottak úgy kezéről, mint lábáról az ujjai. Az öcsém pedig iszonyú kínokon ment keresztül már az első hetekben is. Az ügyvéd fájdalmasan rámosolyog a bátyjára. Szivszoritó ez a mosoly. A lepra már félig elpusztította ajkait s torz vigyora közben sötétvörös fogfcusáit láthatjuk. Figurák a pokolból A beszélgetés alatt csomó beteg gyűl kő- rénik. Mikor meghallják, hogy Bukarestből érkeztem, valamennyi külön-külön, titokban súgni akar valamit. Egy-egy üzenetet. A rendelőszobából kijön a tábor legöregebb betege, egy 75 éves, Sulina-melléki halász. Ujjai évtizedekkel ezelőtt letöredeztek. Mini egy élő halálfejből, úgy virítanak elő ajkiíélkü'li szájából a sárga fogak. Leült a rendelő előtti padra és hangosan bugyborékolva nevet. — Megszidott a doktor ur, azt mondja, nem tudok vigyázni miagamra. Tegnap még megvolt a k isujjaimból az egyik bütyök. Azt kérdi tőlem, hogy mit csináltam vele? Hi- hühi... mit csináltam vele? Megyek vissza az ágyamba, talán ott felejtettem!... A rendelőből fiatal pár fordul ki, itt ismerkedtek össze. Pár hónap óta törvényes házasok. Lupu dr. elérti ki nem mondott kérdésemet. — Maga a természet gondoskodik róla; hogy a leprások ne szaporodhassanak el. Sok háaastáns él a telepen, de nagyon ritka, hogy élő magsat jöjjön a világira. S ha igen, legnagyobb részük nem éri el az élemiedett kort. Egy húszéves panaszttfiu és egy „oroszlán- tarou“ nő átkarolva egymást sétáiknak feflr aüá az udvaron. A félhalottak között is kivirágzik a szerelem. Egy magyar orvos gyógykisérlete Az orvosi rendelőiben egy nagykárolyi magyar orvossal, Fejér Miklós dr.-al ismerkedtem össze, ő az „érdekes élmény", akit Simionescu vezérigazgató Bukarestiben kilátásba helyezett. Ez a magyar orvos memorandumban engedélyt kért az egészségügyi minisztérium-'
