Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)
1932-07-09 / 154. (2967.) szám
1932 julius 9, szombat. Szilánkok és fulánkok .v^ A NYARALÁSI idény elején kiadták a jelszót: „Ismerjétek meg Szlovenszkót és Ruszinszkót!" és azóta megszaporodtak a esek lapokban a Szlo- venszkóról és Ruszinszkóxól Írott cikkek. Mert már eddig is úgy volt, hogy, ha egy cseh ember néhány: hétre lement a Morvántulra, abból mindig legalább féltucat újságcikk lett. Valahogy mindegyikük a kötelességének érzi hirt adni az otthoniaknak tapasztalatairól, amelyekre szert tett és élményeiről, amelyekben része volt azokon az exo- tikus tájakon odalenn. Mig odahaza volt, talán még tudósítást sem küldött soha lapjának például a városbiró ötvenedik születésnapjáról, de mert írni- olvasnitudó ember, mihelyt lerándul Szloven- szkóra vagy Ruszinszkóra, nyomban kulturköte- le&ségének te lein ti, hogy számot adjon benyomásairól. És ezek a néprajzi, földrajzi s egyéb szempontú tudósítások, úgy látszik, mindig kelendők a prágai lapok szerkesztőségeiben, mert a megjelent cikkek száma 1918 óta szerfölött nagy. Alapos a gyanú, hogy éppen e cikkek miatt kekett a Szlovenszkón és Ruozinszkón való nyaralás propagandáját a fentmegnevezett jelszóban összefogni. Mert felette mulatságosak és szinte ér- dekfeszitők ezek a tudósítások. Mindegyik amatőr-cikkíró mintha valahol emberi lábtól még meg- nemtaposo&t, szűzi tájakról adna hirt az otthoniaknak a kulturfölény jegyében, amely fontos és okos megállapításokra kötelez. így még csak mulatságosak lennének ezek a beszámolók, dehát c‘est le tón, qui fait la musique. Mert ennyi kul- turfölényt még mi sem birunk el, annak dacára, hogy azóta hozzászokhattunk volna, mióta megtudtuk, hogy infemó-risak vagyunk. S csak természetes, hogy a kulturfölény még inkább kidomborodik az úgynevezett szaktudósi beszámolókban. Mert a némi szakképzettséggel rendelkező nyaraló vendég szakja szemszögéből néz körül s aztán egészen eredeti fölfedezésekre tesz szert. Arra pedig gondolni sem lehet, hogy a magyar tudományos irodalomról, amely rég feldolgozta ezeket a tájakat, az illető tudósnak tudomása legyen, nem, az ő megállapításai egészen újak és sehol nyomuk sincsen. Ezek az emberek mind bizonyos előiöltételezésekből indulnak ki. amikor Szloven- szkót nézik s ezekben az előfeltételekben és apriorisztikus megállapításokban nemcsak az „ezeréves magyar járom" és a „magyar barbárság" szerepel, hanem Szlovenszkónak és népeinek a minden nyugatiasé ágtól elütő „sajátszerűsége" is. A „sajátszerűség" fogalma szömyümód kitágult ebben az értelmezésében és leplező köpönyege alá sok minden került. Hogy némi Ízelítőt adjunk róla, álljon itt egy rész a Právo Lidu julins 5-i tárcájából, amelyben egy Rudolf Vosa nevű író a cseh burzsoát karri- kirozza és amely a „Bricháéek ur S-zlovenszkóra utazik" címet viseli. Brioháőek (Hájhasn) ur „eddig a vendéglőben mindig azt mondogatta: ,Az ördög tartozott nekünk azzal a Szlovenszkóvak és sokat perelt amiatt, hogy a köztársaság annyi pénzt invesztál Szlovenszkóba és hogy gni, cseh adófizetők fizetünk meg mindent a végén1, de ez- idén, mintha a Szentlélek szállotta volna meg, áradozni és regélni kezdett Szlovénézkóról... Megvette Szlovenszkó térképét, Vilidnek menetrendjét és tanulmányozni kezdte. Aztán a feleségével bocsátkozott tárgyalásokba: ,Kedves feleségem, ezúttal nem viszlek magammal utazni. A napos Adrián ment a dolog, Olaszországban is, Párásban, tudod, mint vesztél el a gyarmati kiállításon, de ezidén, ezidén nem jöhetsz velem. Elutazom Szlo- venszkóra és Ruszinszkóra. Már elég volt nekem a kultúrából és civilizációból. Egyszer már élvezni akarom az isteni természetet is. Gyönyörködni akarok a derék, romlatlan szlovák népben. A Tátrában alpinisztikát akarok űzni, egymagámban gázolni Ruszinszkó őserdeiben. Tudod persze, kedves feleségem, hogy Szlovenszkón és Ruszin- szkón még nem biztonságos dolog az utazás. Farkasokkal, medvékkel és rókákkal lépten-nyomon találkozik ott az ember: az ilyen turisztika nem való a gyönge nőnek, csak a bátor férfinak. Ezidén egyedül küldelek a fürdőbe, kedvesem, válassz magadnak ki egyet s én aztán mindig gondolni fogok rád az isteni Tátra és a Krivány alatt. Ne félj, nagyon fogok vigyázni magamra. Megfelelően fölszerelem magam az útra, viszek két revolvert magammal, havelokot, meleg szvitért és hosszú lábravalót, esküszöm, hogy nem fogok inni szeszes italt, csak savanyutejet és liptóit eszem, az orvos már rég ajánlotta ezt a gyógykurát, a eeftek az ember idegeit szaggatják s ezidén semmire sincs oly nagyon szükségem, mint a tiszta, ózondus erdei levegőre és csendre, isteni csendre a jó és szűziesen tiszta szláv földön. Gyönyörködni fogok a szlovák danákban, a szép szlovák népviseletben.* S aztán Pozsonyban fontos üzleti dolga is lenne. Már régen fontolgatja, nem kel- lene-e rendszeresen Szlovenszkóra szállítani eredeti prágai hazafias „Gajda“-sonkáját.“ Nem fogunk tovább idézni, csak összevonjuk a továbbiakat: Hájhasu ur elutazott repülőgépen Pozsonyba, ott lebonyolított néhány jó üzletet, aztán fölkeresett egy Mici nevű bárnőt, akivel egy hónappal ezelőtt Prágában ismerkedett meg, és szabadsága idejére „magyar házasságira lépett vele. Hogy mi legyen az a magyar házasság, arról nem kapunk felvilágosítást, de egy rejtélyes kul- tur í ö lény - meg v il lan ássál több vagy kevesebb, nemde, már nem számit. A tárca karrikiroz, de mint minden kamkatura, a lényeges és jellemző vonásokat emeli kj, amelyek alapján az eredeti arc első pillantásra fölismerhető. S talán nem Is lenne fontos az egész, ha az ember önkéntelenül nem emlékeznék vissza 1919 januárjára, amikor egy szép havas napon otthon ült és éppen Wilde Solomóját olvasta. ITir- \,len beállított egy fantasztikus megjelenésű, s KOMMENTÁROK /ÍZ ÖRDÖNGOS LOVAS Nem szabad pauzáiban elvetni az operetteket, akad köztük Jó is, különösen, ka Kálmán Imre irta a zenét, Bécsiben játszódik le, magyar temperámén lum-ex trak timiokkal Ízesítik és bécsi vagy budapesti színházaikban bécsi vagy budapesti színészek adják elő, éneklik és táncolják az egészet. Másutt — például Poroszországban vagy a svédeknél — természetesen elég lehetetlen műfaj az operett; a szép kék Duna mellé kell menüi, hogy az ember rájöjjön az izére. A színházban előadott operett sóikkal jobb és érdekesebb yinlnt a mozi-operett, az ember, ha nem nézi meg tucatjával, nem unja meg olyan hamar, miint az énekes mozifilmeket. Ezek az utóbbiak a kutyának sem kellenek többé. El- poroszoisodtaik, szériában készülnek s a német hangosfilm teljesen rájuk alapította létét, olyannyira, hogy a mozik ma üresen ásitoznak, mert a túltermelés stagnáláshoz vezetett. A mozidömping nem ártott a bécsi színpadnak. Az operett levetette franciás re- vüszerü&égét, ismét bécsi lett, a felhajtás nem oly nagy, mint az elmúlt években volt, a kiállítás fakult, a berlini arányokat a gazr dasági krízis alaposan leredukálta s amióta az amerikaiak k idd mar ad óztak Parisból, a franciák sem tartják szükségesnek, hogy megmutassák a jól fizető idegeneknek, milyen kincsek fölött rendelkeznek női testekben, különféleképpen elhelyezett brokátokban és csillogó kövekben, rendezői ötletekben és képtobzódásban. Amióta a rádió, azaz a hang legyőzte a nézést, például a némafilmet, a pusztán vizuális élvezetre beállított revü operettet is legyőzte a régi formájú bécsi daljáték, a „Lied“-ek, a szentimenta]izmus, a romantika, az érzelem. Kálmán Imre hosszabb szünet után megcsinálta a „Teufels- reiier“-t, az „Ördömgős lovas“-t s akkora sikert aratott vele, mint hajdan a Tatárjárással, a Csárdáskirálynőivel vagy a Marica grófnővel. A múltkor Bécsiben megnéztem ezt az operettet. A hangulat tökéletes: Becs talmi, de mélységes varázsa. Akárhogy vesszük, ez mégis „varázs", amit kár bizonygatni. Hiába van rajta túl az intelléktuel, hiába tudjuk, hogy ósinálmány és kereseti forrás, az amerikai üzletembert, a francia újságírót, a német hivatalnokot és a svájci mérnököt egyformán „megfőzi" és kielégíti, mint a finom prágai sopka, holott erről tudjuk, hogy az korántsem esztétikus sertésnek egyik hátsó Iáiba. A prágai sonka ugyanolyan biztos tip és jó bolt, mint a bécsi hangulat varázsa és bárcsak a bécsiek valamennyi iparága ugyanannyira jövedelmező lenne, még most a krízisben is, mint ez a hangulatárucikk. Tehát a Teuíelsreiter kitűnő osztrák-magyar operett, de a túlsúly a magyar oldalon van, mint 1917 elején, amikor Tisza vezényelt a monarchiában; Történik Metternich kancellár korában, a múlt század első felében s Metternich ugyanannyira a „gaz Metternich" — a köztársasági Béos be meri vallani —-, mint a magyar hazafiak hitték egykoron. A bécsi udvarban él Sándor gróf, a vakmerő magyar lovas és a rettenthetetlen gavallér, akinek éppen az operett elején gyűlt meg a baja Metternich-hel, mert mint lovastiszt átugrott az uccán egy kocsin, melyben szép két hölgy ült: az egyik titkos imá- dottja volt, akiről később kitűnik, hogy Metternich leánya, a másik — a császárné. Javában bonyolódik a dolog s a Metternich-leány már félig odaígéri magát az ördöngős lovasnak, amikor eljönnek a magyarok követei, hogy panaszt emeljenek a császárnál Metternich kegyetlenségei miatt. A kancellár nem engedi őket a császárhoz, de Sándor gróf egy újabb merész lovasbravurral a császárnő kezébe juttatja a peticiót. Metternich ezért a spielbergi börtönbe küldi, de a császárné elmegy megnézni a magyarokat Pozsonyba. A második és a harmadik felvonás a Grassai- kovits-palotában történik Pozsonyban. Sándor gróf lelovagol Brünnből (a császárné azt hiszi, hogy őbelé szerelmes), már-már megkapj a a kancellár szép leányát, de szive nem tud választani a szerelem és a hazafisáig között, végre az utóbbi győz, leleplezi Metternich magyarellenes akcióit és Potomkin fal- vait. Emiatt nagy bajok támadnak, végűi azonban természetesem minden kitisztul és a magyarok is megkapják a vágyva-vágyott országgyűlést. Hazafias operett bécsi miijében, a külföld számára írva. Gyönyörű magyaros melódiák, táncok és kosztümök, hangulat és Sándor gróf kedves, becsületes, kissé könnyelmű, de végtelenül bájos alakja órákig lekötik az embert. A nyugati államokban bizonyára hallatlan sikere lesz ennek a darabnak, amely mindenképpen alkalmas arra, hogy iTÓkontszenvet keltsen a magyarok mellett s megmutassa, mennyit szenvedett ez a nemzet a miultiban a mennyit küzdött az igazságért, a szabadságért. Mi Szlovenszkón aligha fogjak láthatni a kedves és európai szenzációt jelentő darabot. Szvaiflk<5 Piái. §CÖͧlíPgittJPtí GYÓGYBOROVICSKfij csodás hatású meghűlésnél és gyomorbalnál j ben kilenc év óta húzódó kínos helyzet után uj élet lehetőségéire nyílt meg az ni. A másik fontos ügy, amely miatt a rendki- vüüii közgyűlést össze kellett hívni, a Kál- vin-nyoandának az ügye. Az egyházkerületnek minden kötelezettsége megvan arr,a, hogy magasabb misz- sziók és egyházi ügyek érdekében ezt a nyomdát saját kezelésébe vegye át. A közgyűlés a püspöki jelentést teljes egészében elfogadta, a KálvLn-nyomda kerületi kezelésibe való átvételét kimondotta s annak támogatására minden intézményt felhívott. I szenátus költségvetési bizottsága magi elinti se ai minisztériumi épületeket Prága, jiuliius 8. A szenátus költségvetési bizottságának tagjai megtekintik holnap a ivasutügyi, a kereskedelmi minisztérium, a szabadalmi hivatal és a földművelésügyi minisztérium nj épületeit. Már többiziben megírtuk, hogy az uj épületek fényűzően vannak berendezve, ami a mai nehéz gazdasági viszonyok között a közvélemény tekintélyes részében nagy felháborodást, keltett- A szenátus kői isiégvetési bizottságának tagjai most saját szemükkel meggyőződhetnek arról, amiről a sajtó már hetekkel ezelőtt irt. Érdekes megállapítani azt, hogy a költségvetési bizottság tagjainak programján nem szerepel a külügyminisztérium megtekintése, pedig cseh lapok jelentései szerint a Czer- nin-palota uj berendezése olyan fényűző, hogy azt leírni sem lehet. 1 rnaegsr vármegyei ne*®*- lattan lehetővé teszik m ifjúság eitalyezleűáséi Budapest, julius 8. (Budapesti szerkesztőségünk jelentése.) A harminchármas bizottság ma elfogadta a vármegyei díjtalan és fizetéses közigazgatási gyakornokok al klímázásáról szóló rendeletét, amelynek lényege az, hogy a tisztviselői létszám természetes apadása után nem töltik he az állásokat tisztviselőkkel, hanem ehelyett díjtalan és fizetéses gyakornokokat alkalmaznak, hogy ezáltal lehetővé tegyék az ifjúság elhelyezkedését a vármegyei szolgálatban. Ezután a bizottság elfogadta a gazdákkal szemben fennálló követelések behajtására irányuló jogcselekmények ideiglenes korlátozásáról szóló rendelettervezetet. A rendelet a,z önhibájukon kívül bajba jutott mezőgazdáknak védelmet nyújt tartozásaik fizetése szempontjából. Mégnélküli taRácskoi|50k kátus űri Prága, julius 8. A kormány politikai kollégiuma tegnap ismét összeült és folytatta tainácsk ozásait a gabo naibehozatali szindikátusról. A jelek szerint csupán gaboiiiab©hozatali és nem állaíbehozatali szindikátust fognak felállítani. — A tegnapi tanácskozáson megállapították, hogy a gaibon.a szindikátust most vagy kormányrendeleti hton vagy más módon kell élet rOh ívni, miután annak törvényhozási utóm való megalkotására már nincs elég idő. Valószínű, hogy utólag, ősszel fogják ezt a kormányintézkedést törvénnyel legalizálni- Jellemző, hogy a tegnapi tanácskozáson Bradáos miniszter neon tudta az agrárpárt végleges álláspontját tolmácsolni s ezért a tárgyalásokat mára halasztották. Ugyancsak minden eredmény nélkül tárgyaltak az ellenőrzési és takarékossági bizottság kérdéséről is. Ezekről a kérdésekről tárgyalt — a folyó adminisztratív ügyek mellett — a mai mini sz tért a náos is. Eddig semmi bizonyosat nem lehet tudni arról, hogy meddig fog még a parlament ülésezni. A tanácskozások eredmény jelenség élből azonban arra lehet következtetni, hogy a képviselőházinak a nyári szünet előtt már csak néhány ülése lesz. Beregszász, julius 8. (A P. M. H. munkatársától-) A kárpátaljai református egyház- kerület e napokban tartotta meg Beregszászon rendkívüli közgyűlését. Ezen a közgyűlésen történt meg hivatalos és ünnepélyes tudomásulvétele annak, hogy a kormányzat elismerte az 1923-ban történt egyházkerületi alakulást és felvette a hivatalos érintkezést a püspöki hivatallal, illetve Berták Béla püspökkel. Nagyjelentőségű intézkedést jelent ez, melynek hiánya eddig tehertétele és szépsége hibája volt az alkotmányié veiben léfektetett vallási egyenjogúságnak. Az elismerésnek tulajdoniképpen már régebben meg kellett volna történnie, mert hiszen az egyetemes egyház 1927 januárjában tartott zsinatiján Slávik György dr. kormánybiztos hivatalos kormánynyilatkozatban jelentette ezt be. A tényleges elismerés azonban mind a mai napig váratott magára. A nagyjelentőségű kerületi ülést Bertók Béla nef. püspök emelkedett hangú imádsága vezette be. Polcby István dr. egyházhasigérő csizmákba és őrült vastag bundába bujt fiatalember: egy prágai fotográfus ügynöke, aki fényképek nagyítását jutányos áron vállalná. Szórakozottan ránézett a rnagyaT könyvre és határtalan meglepetéssel felkiáltott: „Ah, Wilde, Sa- lóme, — nagyon szép!" De eigy másodperccel később arra a kérdésre, hogy miért öltözött be ebbe a maskara-mezbe, némi exkuzálással ezt felelte: „Azt hittem, itt medvék és farkasok szabadon futkosnak, mint Szibériában, olyan hideg van itt, hát •ahhoz képest szereltem fői magam." Widde-ot tekerületi fő gondnok megnyitó szavai után Bary Gyula főjegyző ismertette az egyház- kerület hivatalos elismerésének kivívására irányuló munkát és az elismerés tényét. Határozati javaslatot terjesztett elő, amelyet a kongresszus magáévá is tett s a javaslat köszönetét mondott egyrészt a konmányható- ság részéről Rozsypai Antal országos elnöknek és Beskyd Sándor dr. főtanácsosinak, másrészt pedig az egyházkerületi bizottság kiküldötteinek, Komjáthy Gábor ungvári és Isaák Imre télcsői lelkésznek. Ezután Bertók Béla püspök terjesztette elő jelentését, amelyet nagy figyelemmel hallgatott az egyházkerület! gyűlés. A jelentés első részében az egyházkerület állaim- jogi helyzetére vonatkozó történelmi fejleményeket ismertette, amelyeknek végső eredménye az, hogy Rozsypal Antal országos' elnök 9572 szám alatti rendeletében meghagyta Ruszinszkó összes hatóságainak, hegy a hivatalos érintkezést a püspöki hivatallal julius elsejétől vegyék fel. Ezzel az egyház életéhát ismerte ez a fényképész-ügynök, de Szloven- szkót már nem. 1932 Hájhasu útja pedig bizonyára WUde-ot sem ismeri., de viszont — noha azóta közel tizenhárom év telt el — Szloveawzkót sem. Szlovenszkó errefelé még mindig medvékkel és farkasokkal kísért és ijesztget, 1918 óta semmi sem változott. Csak talán a „kulturfölény" nőtt meg még tarajosabbra, amint azt a nyaralási cikkek éppen megindult szériája fogja példásan és kiadósán bizonyítani mindnyájunk lelki épülésére. Árva Pál. 4 Rendkívüli közgyűlés kerekben vette imáiul n III pataijai Református Egyházkerület 9 hivatalos állam! elismertetést A ruszinszkó: református egyházkerület áliantfegi helyzete végleges elintézést nyert — A kerület saját kezelésébe vette át a Káivin-nyomüát