Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)

1932-07-09 / 154. (2967.) szám

1932 julius 9, szombat. Szilánkok és fulánkok .v^ A NYARALÁSI idény elején kiadták a jelszót: „Ismerjétek meg Szlovenszkót és Ruszinszkót!" és azóta megszaporodtak a esek lapokban a Szlo- venszkóról és Ruszinszkóxól Írott cikkek. Mert már eddig is úgy volt, hogy, ha egy cseh ember néhány: hétre lement a Morvántulra, abból mindig legalább féltucat újságcikk lett. Valahogy mind­egyikük a kötelességének érzi hirt adni az ottho­niaknak tapasztalatairól, amelyekre szert tett és élményeiről, amelyekben része volt azokon az exo- tikus tájakon odalenn. Mig odahaza volt, talán még tudósítást sem küldött soha lapjának például a városbiró ötvenedik születésnapjáról, de mert írni- olvasnitudó ember, mihelyt lerándul Szloven- szkóra vagy Ruszinszkóra, nyomban kulturköte- le&ségének te lein ti, hogy számot adjon benyomá­sairól. És ezek a néprajzi, földrajzi s egyéb szem­pontú tudósítások, úgy látszik, mindig kelendők a prágai lapok szerkesztőségeiben, mert a megje­lent cikkek száma 1918 óta szerfölött nagy. Alapos a gyanú, hogy éppen e cikkek miatt kekett a Szlovenszkón és Ruozinszkón való nyara­lás propagandáját a fentmegnevezett jelszóban összefogni. Mert felette mulatságosak és szinte ér- dekfeszitők ezek a tudósítások. Mindegyik ama­tőr-cikkíró mintha valahol emberi lábtól még meg- nemtaposo&t, szűzi tájakról adna hirt az ottho­niaknak a kulturfölény jegyében, amely fontos és okos megállapításokra kötelez. így még csak mu­latságosak lennének ezek a beszámolók, dehát c‘est le tón, qui fait la musique. Mert ennyi kul- turfölényt még mi sem birunk el, annak dacára, hogy azóta hozzászokhattunk volna, mióta meg­tudtuk, hogy infemó-risak vagyunk. S csak ter­mészetes, hogy a kulturfölény még inkább kidom­borodik az úgynevezett szaktudósi beszámolók­ban. Mert a némi szakképzettséggel rendelkező nyaraló vendég szakja szemszögéből néz körül s aztán egészen eredeti fölfedezésekre tesz szert. Arra pedig gondolni sem lehet, hogy a magyar tu­dományos irodalomról, amely rég feldolgozta eze­ket a tájakat, az illető tudósnak tudomása legyen, nem, az ő megállapításai egészen újak és sehol nyomuk sincsen. Ezek az emberek mind bizonyos előiöltételezésekből indulnak ki. amikor Szloven- szkót nézik s ezekben az előfeltételekben és apriorisztikus megállapításokban nemcsak az „ezeréves magyar járom" és a „magyar barbár­ság" szerepel, hanem Szlovenszkónak és népeinek a minden nyugatiasé ágtól elütő „sajátszerűsége" is. A „sajátszerűség" fogalma szömyümód kitá­gult ebben az értelmezésében és leplező köpönyege alá sok minden került. Hogy némi Ízelítőt adjunk róla, álljon itt egy rész a Právo Lidu julins 5-i tárcájából, amelyben egy Rudolf Vosa nevű író a cseh burzsoát karri- kirozza és amely a „Bricháéek ur S-zlovenszkóra utazik" címet viseli. Brioháőek (Hájhasn) ur „ed­dig a vendéglőben mindig azt mondogatta: ,Az ördög tartozott nekünk azzal a Szlovenszkóvak és sokat perelt amiatt, hogy a köztársaság annyi pénzt invesztál Szlovenszkóba és hogy gni, cseh adófizetők fizetünk meg mindent a végén1, de ez- idén, mintha a Szentlélek szállotta volna meg, ára­dozni és regélni kezdett Szlovénézkóról... Meg­vette Szlovenszkó térképét, Vilidnek menetrendjét és tanulmányozni kezdte. Aztán a feleségével bo­csátkozott tárgyalásokba: ,Kedves feleségem, ez­úttal nem viszlek magammal utazni. A napos Adrián ment a dolog, Olaszországban is, Párásban, tudod, mint vesztél el a gyarmati kiállításon, de ezidén, ezidén nem jöhetsz velem. Elutazom Szlo- venszkóra és Ruszinszkóra. Már elég volt nekem a kultúrából és civilizációból. Egyszer már él­vezni akarom az isteni természetet is. Gyönyör­ködni akarok a derék, romlatlan szlovák népben. A Tátrában alpinisztikát akarok űzni, egymagám­ban gázolni Ruszinszkó őserdeiben. Tudod persze, kedves feleségem, hogy Szlovenszkón és Ruszin- szkón még nem biztonságos dolog az utazás. Far­kasokkal, medvékkel és rókákkal lépten-nyomon találkozik ott az ember: az ilyen turisztika nem való a gyönge nőnek, csak a bátor férfinak. Ez­idén egyedül küldelek a fürdőbe, kedvesem, vá­lassz magadnak ki egyet s én aztán mindig gon­dolni fogok rád az isteni Tátra és a Krivány alatt. Ne félj, nagyon fogok vigyázni magamra. Megfe­lelően fölszerelem magam az útra, viszek két re­volvert magammal, havelokot, meleg szvitért és hosszú lábravalót, esküszöm, hogy nem fogok inni szeszes italt, csak savanyutejet és liptóit eszem, az orvos már rég ajánlotta ezt a gyógykurát, a eeftek az ember idegeit szaggatják s ezidén sem­mire sincs oly nagyon szükségem, mint a tiszta, ózondus erdei levegőre és csendre, isteni csendre a jó és szűziesen tiszta szláv földön. Gyönyör­ködni fogok a szlovák danákban, a szép szlovák népviseletben.* S aztán Pozsonyban fontos üzleti dolga is lenne. Már régen fontolgatja, nem kel- lene-e rendszeresen Szlovenszkóra szállítani ere­deti prágai hazafias „Gajda“-sonkáját.“ Nem fo­gunk tovább idézni, csak összevonjuk a továb­biakat: Hájhasu ur elutazott repülőgépen Po­zsonyba, ott lebonyolított néhány jó üzletet, aztán fölkeresett egy Mici nevű bárnőt, akivel egy hó­nappal ezelőtt Prágában ismerkedett meg, és sza­badsága idejére „magyar házasságira lépett ve­le. Hogy mi legyen az a magyar házasság, arról nem kapunk felvilágosítást, de egy rejtélyes kul- tur í ö lény - meg v il lan ássál több vagy kevesebb, nemde, már nem számit. A tárca karrikiroz, de mint minden kamkatura, a lényeges és jellemző vonásokat emeli kj, ame­lyek alapján az eredeti arc első pillantásra fölis­merhető. S talán nem Is lenne fontos az egész, ha az ember önkéntelenül nem emlékeznék vissza 1919 januárjára, amikor egy szép havas napon ott­hon ült és éppen Wilde Solomóját olvasta. ITir- \,len beállított egy fantasztikus megjelenésű, s KOMMENTÁROK /ÍZ ÖRDÖNGOS LOVAS Nem szabad pauzáiban elvetni az operette­ket, akad köztük Jó is, különösen, ka Kál­mán Imre irta a zenét, Bécsiben játszódik le, magyar temperámén lum-ex trak timiokkal Íze­sítik és bécsi vagy budapesti színházaikban bécsi vagy budapesti színészek adják elő, éneklik és táncolják az egészet. Másutt — például Poroszországban vagy a svédeknél — természetesen elég lehetetlen műfaj az operett; a szép kék Duna mellé kell menüi, hogy az ember rájöjjön az izére. A színház­ban előadott operett sóikkal jobb és érdeke­sebb yinlnt a mozi-operett, az ember, ha nem nézi meg tucatjával, nem unja meg olyan hamar, miint az énekes mozifilmeket. Ezek az utóbbiak a kutyának sem kellenek többé. El- poroszoisodtaik, szériában készülnek s a né­met hangosfilm teljesen rájuk alapította lé­tét, olyannyira, hogy a mozik ma üresen ásitoznak, mert a túltermelés stagnáláshoz vezetett. A mozidömping nem ártott a bécsi színpadnak. Az operett levetette franciás re- vüszerü&égét, ismét bécsi lett, a felhajtás nem oly nagy, mint az elmúlt években volt, a kiállítás fakult, a berlini arányokat a gazr dasági krízis alaposan leredukálta s amióta az amerikaiak k idd mar ad óztak Parisból, a fran­ciák sem tartják szükségesnek, hogy megmu­tassák a jól fizető idegeneknek, milyen kin­csek fölött rendelkeznek női testekben, kü­lönféleképpen elhelyezett brokátokban és csillogó kövekben, rendezői ötletekben és képtobzódásban. Amióta a rádió, azaz a hang legyőzte a nézést, például a némafil­met, a pusztán vizuális élvezetre beállított revü operettet is legyőzte a régi formájú bé­csi daljáték, a „Lied“-ek, a szentimenta]iz­mus, a romantika, az érzelem. Kálmán Imre hosszabb szünet után megcsinálta a „Teufels- reiier“-t, az „Ördömgős lovas“-t s akkora si­kert aratott vele, mint hajdan a Tatárjárás­sal, a Csárdáskirálynőivel vagy a Marica grófnővel. A múltkor Bécsiben megnéztem ezt az operettet. A hangulat tökéletes: Becs talmi, de mélységes varázsa. Akárhogy vesszük, ez mégis „varázs", amit kár bizonygatni. Hiába van rajta túl az intelléktuel, hiába tudjuk, hogy ósinálmány és kereseti forrás, az ame­rikai üzletembert, a francia újságírót, a né­met hivatalnokot és a svájci mérnököt egy­formán „megfőzi" és kielégíti, mint a finom prágai sopka, holott erről tudjuk, hogy az korántsem esztétikus sertésnek egyik hátsó Iáiba. A prágai sonka ugyanolyan biztos tip és jó bolt, mint a bécsi hangulat varázsa és bárcsak a bécsiek valamennyi iparága ugyanannyira jövedelmező lenne, még most a krízisben is, mint ez a hangulatárucikk. Tehát a Teuíelsreiter kitűnő osztrák-ma­gyar operett, de a túlsúly a magyar oldalon van, mint 1917 elején, amikor Tisza vezé­nyelt a monarchiában; Történik Metternich kancellár korában, a múlt század első felé­ben s Metternich ugyanannyira a „gaz Met­ternich" — a köztársasági Béos be meri val­lani —-, mint a magyar hazafiak hitték egy­koron. A bécsi udvarban él Sándor gróf, a vakmerő magyar lovas és a rettenthetetlen gavallér, akinek éppen az operett elején gyűlt meg a baja Metternich-hel, mert mint lovastiszt átugrott az uccán egy kocsin, mely­ben szép két hölgy ült: az egyik titkos imá- dottja volt, akiről később kitűnik, hogy Met­ternich leánya, a másik — a császárné. Javá­ban bonyolódik a dolog s a Metternich-leány már félig odaígéri magát az ördöngős lovas­nak, amikor eljönnek a magyarok követei, hogy panaszt emeljenek a császárnál Metter­nich kegyetlenségei miatt. A kancellár nem engedi őket a császárhoz, de Sándor gróf egy újabb merész lovasbravurral a császárnő ke­zébe juttatja a peticiót. Metternich ezért a spielbergi börtönbe küldi, de a császárné el­megy megnézni a magyarokat Pozsonyba. A második és a harmadik felvonás a Grassai- kovits-palotában történik Pozsonyban. Sán­dor gróf lelovagol Brünnből (a császárné azt hiszi, hogy őbelé szerelmes), már-már meg­kapj a a kancellár szép leányát, de szive nem tud választani a szerelem és a hazafisáig kö­zött, végre az utóbbi győz, leleplezi Metter­nich magyarellenes akcióit és Potomkin fal- vait. Emiatt nagy bajok támadnak, végűi azonban természetesem minden kitisztul és a magyarok is megkapják a vágyva-vágyott országgyűlést. Hazafias operett bécsi miijében, a külföld számára írva. Gyönyörű magyaros melódiák, táncok és kosztümök, hangulat és Sándor gróf kedves, becsületes, kissé könnyelmű, de végtelenül bájos alakja órákig lekötik az embert. A nyugati államokban bizonyára hallatlan sikere lesz ennek a darabnak, amely mindenképpen alkalmas arra, hogy iTÓkontszenvet keltsen a magyarok mellett s megmutassa, mennyit szenvedett ez a nem­zet a miultiban a mennyit küzdött az igazsá­gért, a szabadságért. Mi Szlovenszkón aligha fogjak láthatni a kedves és európai szenzációt jelentő dara­bot. Szvaiflk<5 Piái. §CÖͧlíPgittJPtí GYÓGYBOROVICSKfij csodás hatású meghűlésnél és gyomorbalnál j ben kilenc év óta húzódó kínos helyzet után uj élet lehetőségéire nyílt meg az ni. A másik fontos ügy, amely miatt a rendki- vüüii közgyűlést össze kellett hívni, a Kál- vin-nyoandának az ügye. Az egyházkerületnek minden kötelezett­sége megvan arr,a, hogy magasabb misz- sziók és egyházi ügyek érdekében ezt a nyomdát saját kezelésébe vegye át. A közgyűlés a püspöki jelentést teljes egé­szében elfogadta, a KálvLn-nyomda kerületi kezelésibe való átvételét kimondotta s an­nak támogatására minden intézményt fel­hívott. I szenátus költségvetési bizottsága magi elinti se ai minisztériumi épületeket Prága, jiuliius 8. A szenátus költségvetési bizottságának tagjai megtekintik holnap a ivasutügyi, a kereskedelmi minisztérium, a szabadalmi hivatal és a földművelésügyi minisztérium nj épületeit. Már többiziben megírtuk, hogy az uj épületek fényűzően vannak berendezve, ami a mai nehéz gaz­dasági viszonyok között a közvélemény te­kintélyes részében nagy felháborodást, kel­tett- A szenátus kői isiégvetési bizottságának tagjai most saját szemükkel meggyőződhet­nek arról, amiről a sajtó már hetekkel ez­előtt irt. Érdekes megállapítani azt, hogy a költségvetési bizottság tagjainak pro­gramján nem szerepel a külügyminiszté­rium megtekintése, pedig cseh lapok jelentései szerint a Czer- nin-palota uj berendezése olyan fényűző, hogy azt leírni sem lehet. 1 rnaegsr vármegyei ne*®*- lattan lehetővé teszik m ifjúság eitalyezleűáséi Budapest, julius 8. (Budapesti szerkesztő­ségünk jelentése.) A harminchármas bizott­ság ma elfogadta a vármegyei díjtalan és fizetéses közigaz­gatási gyakornokok al klímázásáról szóló rendeletét, amelynek lényege az, hogy a tisztviselői létszám természetes apadása után nem töltik he az állásokat tisztvise­lőkkel, hanem ehelyett díjtalan és fizeté­ses gyakornokokat alkalmaznak, hogy ez­által lehetővé tegyék az ifjúság elhelyez­kedését a vármegyei szolgálatban. Ezután a bizottság elfogadta a gazdákkal szemben fennálló követelések behajtására irányuló jogcselekmények ideiglenes korlá­tozásáról szóló rendelettervezetet. A rende­let a,z önhibájukon kívül bajba jutott mező­gazdáknak védelmet nyújt tartozásaik fize­tése szempontjából. Mégnélküli taRácskoi|50k kátus űri Prága, julius 8. A kormány politikai kol­légiuma tegnap ismét összeült és folytatta tainácsk ozásait a gabo naibehozatali szindiká­tusról. A jelek szerint csupán gaboiiiab©hozatali és nem állaíbehozatali szindikátust fog­nak felállítani. — A tegnapi tanácskozáson megállapították, hogy a gaibon.a szindikátust most vagy kor­mányrendeleti hton vagy más módon kell élet rOh ívni, miután annak törvényhozási utóm való megalkotására már nincs elég idő. Valószínű, hogy utólag, ősszel fogják ezt a kormányintézkedést törvénnyel legalizálni- Jellemző, hogy a tegnapi tanácskozáson Bradáos miniszter neon tudta az agrárpárt végleges álláspontját tolmácsolni s ezért a tárgyalásokat mára halasztották. Ugyancsak minden eredmény nélkül tár­gyaltak az ellenőrzési és takarékossági bizottság kérdéséről is. Ezekről a kérdésekről tárgyalt — a folyó adminisztratív ügyek mellett — a mai mi­ni sz tért a náos is. Eddig semmi bizonyosat nem lehet tudni arról, hogy meddig fog még a parlament ülésezni. A tanácskozások eredmény jelen­ség élből azonban arra lehet következtetni, hogy a képviselőházinak a nyári szünet előtt már csak néhány ülése lesz. Beregszász, julius 8. (A P. M. H. munka­társától-) A kárpátaljai református egyház- kerület e napokban tartotta meg Beregszá­szon rendkívüli közgyűlését. Ezen a közgyűlésen történt meg hivatalos és ünnepélyes tudomásulvétele annak, hogy a kormányzat elismerte az 1923-ban történt egyházkerületi alakulást és fel­vette a hivatalos érintkezést a püspöki hivatallal, illetve Berták Béla püspökkel. Nagyjelentőségű intézkedést jelent ez, mely­nek hiánya eddig tehertétele és szépsége hibája volt az alkotmányié veiben léfektetett vallási egyenjogúságnak. Az elismerésnek tulajdoniképpen már régebben meg kellett volna történnie, mert hiszen az egyetemes egyház 1927 januárjában tartott zsinatiján Slávik György dr. kormánybiztos hivatalos kormánynyilatkozatban jelentette ezt be. A tényleges elismerés azonban mind a mai napig váratott magára. A nagyjelentőségű kerületi ülést Bertók Béla nef. püspök emelkedett hangú imádsá­ga vezette be. Polcby István dr. egyház­hasigérő csizmákba és őrült vastag bundába bujt fiatalember: egy prágai fotográfus ügynöke, aki fényképek nagyítását jutányos áron vállalná. Szó­rakozottan ránézett a rnagyaT könyvre és határ­talan meglepetéssel felkiáltott: „Ah, Wilde, Sa- lóme, — nagyon szép!" De eigy másodperccel ké­sőbb arra a kérdésre, hogy miért öltözött be ebbe a maskara-mezbe, némi exkuzálással ezt felelte: „Azt hittem, itt medvék és farkasok szabadon fut­kosnak, mint Szibériában, olyan hideg van itt, hát •ahhoz képest szereltem fői magam." Widde-ot te­kerületi fő gondnok megnyitó szavai után Bary Gyula főjegyző ismertette az egyház- kerület hivatalos elismerésének kivívására irányuló munkát és az elismerés tényét. Ha­tározati javaslatot terjesztett elő, amelyet a kongresszus magáévá is tett s a javaslat kö­szönetét mondott egyrészt a konmányható- ság részéről Rozsypai Antal országos elnök­nek és Beskyd Sándor dr. főtanácsosinak, másrészt pedig az egyházkerületi bizottság kiküldötteinek, Komjáthy Gábor ungvári és Isaák Imre télcsői lelkésznek. Ezután Bertók Béla püspök terjesztette elő jelentését, amelyet nagy figyelemmel hallgatott az egyházkerület! gyűlés. A jelen­tés első részében az egyházkerület állaim- jogi helyzetére vonatkozó történelmi fejle­ményeket ismertette, amelyeknek végső eredménye az, hogy Rozsypal Antal országos' elnök 9572 szám alatti rendeletében meghagyta Ruszinszkó összes hatóságainak, hegy a hivatalos érintkezést a püspöki hivatallal julius el­sejétől vegyék fel. Ezzel az egyház életé­hát ismerte ez a fényképész-ügynök, de Szloven- szkót már nem. 1932 Hájhasu útja pedig bizonyá­ra WUde-ot sem ismeri., de viszont — noha azóta közel tizenhárom év telt el — Szloveawzkót sem. Szlovenszkó errefelé még mindig medvékkel és farkasokkal kísért és ijesztget, 1918 óta semmi sem változott. Csak talán a „kulturfölény" nőtt meg még tarajosabbra, amint azt a nyaralási cik­kek éppen megindult szériája fogja példásan és kiadósán bizonyítani mindnyájunk lelki épülé­sére. Árva Pál. 4 Rendkívüli közgyűlés kerekben vette imáiul n III pataijai Református Egyház­kerület 9 hivatalos állam! elismertetést A ruszinszkó: református egyházkerület áliantfegi helyzete végleges elintézést nyert — A kerület saját kezelésébe vette át a Káivin-nyomüát

Next

/
Oldalképek
Tartalom