Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)

1932-07-03 / 151. (2964.) szám

3 1932 július 3, vasárnap. I. Röntgen csodálatos felfedezése óta a lai­kus-fantázia sokat foglalkozott különböző Mtlhatatlain sugarak létezésének a lehetősé­gével, melyeket hol éltető, hol romiboió tu­lajdonságokkal nulháiztak fel. Mi a „sugárzás44? Egész általánosságban vélve nem más, mint egy, a téribe kihajított energia, mely sebesen és egyenes vonaliban terjed tova! Ilyen értelemben azt az energiát is ide1 le­hetne sorolni, amelyet valamilyen száguldó tömeg sebessége képvisel, hiszen ez az energia is gyorsan változtatja helyét a tér­ben, ezért is beszélünk via-sugárról. De az igazi „sugárzásinál, mint amilyen a fény vagy a hanghullámok, semmilyen anyag­szállítást nem venni észre és éppen ez az arnyagtalamság az, ami oly sa­játságosam, szellemárnys-zeirüe® hat. Igaz, hogy ez az anyagtalanság csak látszó­lagos lehetne és a röpülő lövedékek talán oly picinyek, hogy még a legjobb mikro­szkópban sem ismerhetnék őket fel. Hiszen az atomok is ilyen láthatatlanul-kies íny lö­vedékek, és például a radioaktív anyagok alfa-sugarai valóban neim egyebek rendkí­vül sebesen röpülő hélium-atomoknál. Van­nak azonban sugárzások, melyeknek lénye­gét tényleg nem anyagszállítás teszi ki, sem látható, sem láthatatlan anyag nincs ott je­len. Hogy ilyenkor mi játszódik le, azt szemléletesen érthetjük meg, ha egy az egyik végén megerősített kötélre gondo­lunk, melyet a másik végén hevesen és gyors ritmusban ráncigálunk fel és le: a kö­tél mentén hullámok szaladnak végig- Tova­sietni látsz ódnak, habár maga a kötél hely­ben marad, csak a ráncigálő kéz mozgásá­nak anxódja az, ami a kötélrészecské k fel és alá hintázása gyanánt bullámképződés köz­ben vándorol tova. A hangnak a tovaterje­dése is egészen más valami, miint a levegő- tömeg-imozgás (szél). Az, ami egy zene&zer- s záraiból a levegőin át mindenfelé száll, nem levegő, hanem csak annak ritmikus sűrűsö­dései és ritkulásai, — vagy az, ara; a víznek a felületén a bedobott kő helyétől minden irányiban tovagyűrűzik, nem víz, hanem csak annak hullámhegyei és -völgyei. Tehát nem maga az anyag, hanem annak feszült- eégii állapota, , mely rendszerint minden mozgó anyagnál sebesebben terjed tova. Egy harang fém tömegeinek az ütésnél ke­letkező megremégésé a környező levegővel közlődik és ebben'hang gyanánt szalad az ismert 300 méteres másodpercsebességgel minden irányban tovább. A fény azonban minden másodpercbe ti 300.000 kilométerrel száguld előre­Vájjon mi a fény? Talán szintén igen finom, nagy sebesség­gel elhajított anyagból ál.l-e, vagy pedig a fénysugár sem egyéb valamilyen hullám- mozgás vagy váltófeszültség tova szál adási irányánál? Ezt a kérdést számtalan kísérlet eredménye és főképpen az a tény döntötte el, hogy ha két azonos hullámhosszúságú (szir-ü), majdnem párhuzamosan és közel egymás mellett haladé fénynyaláb találko­zik, világító erejük távolról sem összegező- dik mindig egyszerűen, hanem bizonyos kö­rülmények között egymást gyengíthetik, sőt el is olthatják. E ponton a hajított „tény­anyagáról való kéip természetszerűleg cső­döt mond, mert sehogy sem lehet elképzelni, hogy kiét egynemű, egy irányban, egyforma sebességgel szaladó anyagi részecske mi­lyen módon semlegesítse egymást; — de a sötétséginek fényből való keletkezése rög­tön érthetővé lesz, ha ilyenkor az egyik su­gárban szaladó hullámhegyek a másik su­gár hullámvölgyeivel esnek egybe. (Az utolsó évek fizikai kutatásainak eredmé­nyeképpen azonban a „kvantummechanika44 és az „anyaghullámok44 fogalmainak kidol­gozása nyomán a sugárzó energiának ez a két ellentétes elmélete egy magasabb egy­ségben olvadt fel, amelyre azért volt már igen nagy szükség, mert a sugárzás birodal­mában felfedezett újabb jelenségek nem voltak a hullámelmélettel összeegyeztethe­tők.) De vájjon micsoda az. ami a láthatatlanul f:nom hullám táncot járja? Semmilyen ismert anyag. Meri hiszen a f^nv a légszivattyú üvegburájának teljesén üres terében épp úgy terjed tova, mint le­vegőben vagy üvegben és az égitestek fény­üzenete i« az üres világtiér óriás mélységein keresztül érkezik ide hozzánk. A megfogha­tatlan, hipotetikus világéter, mely a teret és minden anyagot áthat és a fényhullámok hordozója legyen, a fizikusoknak már igen sok fejtörést okozott. De annál jobban ismerjük már manapság azokat a részecskéket, az elektronokat, me­lyednek örvénylése az éterhullámokat, a sokféle látható és láthatatlan sugárzásífaktá­kat előidézi. A miliméter tízezred r észe a legjobb mi­kroszkópban éppen hogy még látható, — ennek a századrészét a fizikában mili- mikron-nak nevezik, — a legnagyobb ato­mok átmérője körülbelül egy ilyen míld1- mikron. De az elektronok, melyekből ma-, guk az atomok is felépülnek, még egyszer .milliószorosan kisebbek. Nem részletezzük, hogy miképp jutott a kutatás ezekhez az eredményekhez és hogy az utolsó félévszá­zad legkülönbözőbb fizikai és kémiai kísér­leti eredményeiből leszűrt elméleti követ­keztetések alapján nyert számadatok az ato­mok és elektronok nagyságát, egy liter le­vegőben vagy egy kilogram vasban való számát és egyéb tulajdonságait illetően mily feltűnő és bámulatosan meggyőző egye­zést mutatnak egymással fel. A látható tes­tek eme láthatatlan alkotóelemei folytonos és az ágyúgolyóénál is sebesebb vibráló oiik- kázásban vannak egyensúlyi helyzeteik kö­rül. Az elektronok örvénylő mozgása az, amit fény és hő gyanánt veszünk észre és az elektromos és mágneses tünemények sem egyebek, mint azoknak az elektronoknak a tülekedése, melyek kiszakadtak az atom kö­telékéiből. Az égbolton fénylő, életet osztó Napban fantasztikus ereijü és kimeríthetet­len bőségíi elektrouörvények tombolnak és a .megbolygatott világóter hullámzásai me­leg- és fénysugár, elektromos és delejes me­zők gyanánt érkeznek hozzánk- Az elektro-, Nem lehet az Istentől bort lopni! Irta: Sziklay Ferenc Gyuri bácsi tempósan kapálta a tőkék alját. Omlott a kemény hant a fényes kapa nyomán, acélja muzsikált, ha egy-egy eltévedt kavicson — ahogy ö mondta: „gilisztacsonton44 — vetett szikrát. —- Olyan ez a főd, mint a vetett vályog — állapította meg minden vers végén —, ortó kel­lene ennek, nem kapa. Nem is tudóm, nem lenne-e jobb megvárni az esőt. Mert whogy arra a melegszélen egy felhőgomolyag ütötte föl a fejét, az meg esőt jelent. — Meg-is-megpiihent, inge ujjával megtörülgette verejtékes homlokát, de azután csak nekilátott újra, ha már itt van. — Ha jön, akkor Í6 jobb, ha megakad a gö­röngyön s beivódik a szomjas fődbe, mintha le­fut- simán a lankán s másnapra csak olyan szik­kadt a szőlő alja, mintha sose látott vön esőt. — Így fiizögett-e a gondolatait, ezzel hesseget-te magától elfele az ördög szándékát, aki lusta­ságra akarta rávenni. Ha a vállalt szőlőt, a vá­rosi űrét 'bekapálta rendben, az ö saját kis tag­jára se mondhassa senki, hogy e4 meg paraszt- szőlő, meglátszik rajta. Azért nem sietett na­gyon, biztosra számolt az esővel, legalább a holnapra maradt felemunkája menjen majd vi- gabban. Közbe-közbe figyelte a felhőt, csak­hogy nem hívta, hadd csurgasson egy kicsi ál­dást ide, titokban azért is, hogy legyen ürügye abbahagyni a kegyetlen nehéz munkát mindén szent elhatározása mellett. No, jött az eső, hívatlan is. A végén Gyuri 'bácsi maga is kezdte megbánni, hogy úgy rááhi- tózott, mert bizony a felleg hova-tovább nem jót ígért, ahogy belenőtt az cg kékjébe. Hara­gos volt,, fekete, csak a szélit szegte valami va­kító fehér ragyogás. — Csak nem jeget hoz az Isten-verte?! — aggaekodott Gyuri bácsi s a tavalyelőtt való nagy jégverés zökkent az eszébe, amikor május derekán úgy pocsékká verte a zegernye a ha­tárt. hogy még tavaly is megérezte a szőlő a nagy táncot. Ezidén tudná megpótolni mind al nőik elképz>elh-etetl-enül kicsiny és elképzel­hetetlenül gyors vibrálása úgy rezgetheti meg a világéiért, mint mi a kezünkkel azt a bizonyos kötelet. Tudjuk, hogy a kötélen végigszaladó „hullámok44 annál kisebbek, menüéi gyorsabban rázzuk a kötélvéget és árunál hosszabbak, mennél lassabban jár a kezünk A látható fény hullámainak a hosz- sza csak néhány tizezredmili méter, miig a rádióhullámoké néhány méter és néhány kilométer között váltakozik. A nemlátható napsugarak egy részét jótékony meleg gya­nánt érezni, „vörösön Lnneniek44, egy más részűik a növényzet vérkeringését élteti és a strandon ezek bar n Ujjaik bőrünket, ezek az ultraibolya hullámok. A tér tele van láthatatlan sugarakkal. A sötét szobában hamuval födött parázs sugár­zása sem látható és mégis érezhető és mi­után nem létezik teljesen hideg tárgy, ez­ért, ha nem is annyira, mint a nap, sőt még annyira sem, mint egy fűtött kályha, de né­mileg minden sugárzik. Egy francia fizikus olyan érzékeny réteggel vont be egy er­nyőt, mely már az ilyen gyenge hősugarak hatására is foszíoresakál kissé és egy elég nagy gyűjtőlencsével sokszorosított hatású ily készülék ernyőjén az elsötétített szobá­ban az egészen közeli tárgyak körvonalai derengenek fék Ez tehát macskaszem. En­nek tökéletesítésén egyideig a hadsereg kö­rében fáradoztak. Képzeljük csak el: a koromsötét éj leple alatt magát biztonság­ban hivő kálón a,sereg vonul a völgyben az utop, miközben egy távolabbi dombról az ellenséges tükrös sugár szórók ütege ilyen láthatatlan és nem érezhető, mesterségesen előállított sugarakkal „világítja44 meg őket és a távoli csapat mozdulat ok képe szépen feltűnik a távcsőbe szereit mágikus ernyőn, mely a sugársaórólk mellett áll. Az ilyen vö­rösön innem sugárzásnak nagy mennyiség­ben és erővel való legalkalmasabb előállítá­si módja az, hogy egy közönséges erős fény­szóró sugarait, mielőtt a távolba indulnak, egy néhány centiméter vastag, nagyon sürü jódgőzrétegen vezetik keresztül, a sötét­ibolya jód a látható fényt elnyeli, de a lát­hatatlan hő sugarakat átengedd. A praktikus siker elmar adása azon múlott, hogy e suga­rak számára még nem találtak annyira ér­zékeny anyagokat, mint amilyenekkel a lát­ható fény birodalmában az élő szemünk rendelkezik. Neubauer Frigyes mérnök. két esztendő mulasztását. Meg 'bizony! Olyan mindegyik vessző, mint maga az élet s úgy lóg rajta a temérdek fürt, mint az úri karácsonyfán az encsém-bencsem. —■ Na, már itt is a szele! — konstatálta az öreg ijedten. — Hogy az a méndörgős ménkű üssön belé! —• Ha csak az kell, — mintha ezt felelné az ég, mert vakító villám hasit át a fekete borúlá­tón s rá olyan égzengés csattan, hogy még Gyuri bácsi is 'belereszket, pedig ő sok vihart látott életiben. Jön már a zápor is előlegbe. Gyuri bácsi ijedten teríti hatalmas subáját bő­rös oldalával kifele négy tőkére s a sátor alá menekül. Nagy okosan arra hagyja nyílását, amerre elhúz a zápor, de befelé nem ver. — Kifogok én rajtad! — mosolyog kajánul s a biztos menedékben pipára gyújt, ha másért nem. azért, hadd lássa a zápor, hogy még a ma­sináját se tudta eláztatni. Ha látná valaki mesz- szirül, nem tudná hirtelen megmondani, a zápor porzik-e el a jó subán, vagy meggyulladt az alja s ez a füst szívódik ki rajta, — de nincs egy teremtett lélek sem az egész hegyen, mind elódalgott 'a nagy idő elől, 'ki borházba, ki pincegádorba. Egy ideig még élvezi is a játé­kot s nagy fennen bizakodik: — Rajtad is kifogok, uram Isten! — De hogy a keményre ázott subán egyszerre csak meg- koppan valami s aztán elkezdt dobolni, mint egy rnasingever, hamarosan megbánja az Isten-ki- sértést. Már veti is magára a keresztet bűnbá­nóan, imádkoznék is, kérné azt a- jó menny­ként, ne vegye zokon a szavát, hisz csak tréfált, ha már haragszik, vigye a mérgit más határra, mért látogatja meg a balkezével mindég csak Olasz!t, de szó nem jut az eszébe ijedtiben. A sátor előtt fehéren gyűl meg a jég. Belemarkol, úgy szemeli az ujja közt, mint a gabonás zsidó a búzát. — E‘mmég csak hagyján, nem nagyobb, mint egy borsszem, a levelet, ha kilyuggatja szitává! — vigasztalja magát, de nemsokára egy ga- Iambtojásnagyságut fog ki s akkor már komoly­ra veszi: — Tyüh, az áldóját, e‘mmár nem tréfa! Mi a4, még e4sse elég? — sóhajt föl, mikor egy öklöm- nvi jégdarab majd hogy be nem szakítja a su­bát s az orra elé penderíti. Csak csóválja a fe­jét: — Ha az annvukom búbos tyúkja ekkorát tudna tojni! — Azért nem töri kétségbeesetten a kezét, asszonyszokás lenne' az, valami fanati­Mtéri késik a sztovenszhói magyar szmihoncessziók a ti a 9 kmdasa 1 Kassa, juliius 2. (Kassai szerkesztőségünk­től.) Közel másfél hónapja annak, hogy a pozsonyi országos hivatal a Magyar Szinpár- to'ló Egyesület, a két magyar színigazgató és más illetékes személyek bevonásával ankétot hivott egybe Pozsonyba, melyen informatív jellegű tanácskozások folytak a lejárt magyar szinikonoessziék megújításáról, illetve kiadá­sáról. Az ankéten ígéret történt az illetékes körök részéről, hogy a koncessziók kiadásának ügyében rövide­sen, egy-két héten belül meghozzák a dön­tést és a koncessziókat kiadják. Azóta imásíél hó­nap telt el és a hivatalos körök ígérete elle­nére mégsem döntöttek a magyar szinikon­cessziók ügyében, sőt mélységes csönd ural­kodik az egész ügy körül. Nem akarjuk ezt a mélységes hallgatási félremagyarázni, csak figyelmeztetni szeretnék az illetékes köröket, elsősorban az iskolaügyi minisztériumot, aho­vá most a koncessziók ügye tartozik, hogy elérkezett a legfőbb ideje a koncessziók ki­adásának, mivel julies 3-i’kát Írunk .már és a színigaz­gatók .hozzá szeretnének kezdeni a jövő évi szervezkedéshez és az uj szezon előkészíté­séhez. Akár a mai színigazgatók maradnak, akár u,j emberek kapják a koncessziót, min­denképpen égetően fontos és sürgős már a koncessziók kiadása, mivel az uj szezon si­kere, különösen a mai súlyos időkben, java­részt attól függ, hogy a színigazgatók idejében és alaposan lássa­nak hozzá a szervezési és előkészítő mun­kálatokhoz. Erre pedig a koncessziók kiadása nélkül ma­gától értetődően képtelenek. Annál inkább sem értjük az illetékes kö­rök halogató politikáját ebben a kérdésben, .mivel az ungvári országos hivatal már hetek­kel ezelőtt döntött a ruszinszkói magyar szinikoncesszió ügyében és ki is adta azt. Azt. hisszük tehát, hogy Szlovenszkón sem lehet komoly akadálya a döntés mielőbbi, sürgős meghozatalának. — A szilovenszkói magyar tanítóik országos kongresszusa. Lévai tudósítónk jelenti: A Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesü­let — amint a P. M. H. már megírta — jú­lius 4-én Léván tartja harmadik egyetemes nagy gyűlését, amelyen a különböző műkö­dési jelentéseken kivül a legújabb keletű pe­dagógiai reformtörekvésekkel, a tanítókép­zés ügyével ,az óvónők szolgálati és anyagi viszonyaival fognak foglalkozni.. A kongres­szust megelőző napon az egyesület taggyűlési __ tart. \r;T xx A szlovenszkói és ruszinszkói magyar nők [apja: a „Nagyasszony". kus megadással nézi a pusztító veszedelmet, egyszerű szive szinte keserűség nélkül állapítja meg: — Megint várhatunk két esztendőt egy kis jó borra. Hisz4 csak ne árulna a. Bazsarózsa zsidó olyan rabva.llató csigert! A fene, aki tudja, honnan a hetedik pokolból teremti elő azt a bicskánybogától, ide, ahol ippeg csak, hogy nem méz folyik a prés orrán! A legvészesebb vihar se tart örökké, az meg, aki a legnagyobb kárt teszi, hamar odébbáll, akar az ,,ótó“. aki libát gázolt, az utón. Alig végez Gyuri bácsi nehéz gondolataival, a. szél, a zápor, a felleg mindenestül a harmadik határt csapolja már e a sátor előtt- megbotlik az újra kiviritott napsugár a sárbaolvadó fényes gyöngyszemeken. Igen. olyan az a sok-sok jég­szem, mintha az angyalok minden kalárisa szer- tebomlott volna s hullt volna alá a földre. Mi­korra Gyuri bácsi kiál! a sátra elé, már csak az árkokban zuborog a sárga lé s ahol meggyűlik, habot ver. De nem a viz, nem az árok most az Öreg legnagyobb gondja, komoran szedegeti össze a letört, vesszőket s illesztgeti az özve- / gyen maradt tövekhez, mintha azt várná, hogy odaforr. —• Nincs itt mit tenni! — sóhajt egy nagyot sokára, félszemmel pislant az ég felé, mint a kacsa, ha szemet les az eperfárul, s dacosan mondja: — No, Uram Isten, sok munkától megkémél- tél. Bekapáltál, meg is permeteztél, le is szüre­teltél egy füst alatt — magadnak! — Lekanya- ritja az ázott, subát a négy karóról, nyakába rántja haragosan, hogy hazamenjen vele, de egyszeriben fölragyog az arca. Él a négy töke! A suba- megvédte. A nagy pusztulás közepette még szebbnek látszik, mint azelőtt. — De én mégis lopok tőled bort. Uram Isten! — .kárörvendezik szinte Gyuri bácsi az előbbi gondolatát továbbfűzve. * Sehogy se tudták megérteni a. népek, mit pusmog Gyuri bácsi nap-mint-nap a szőlejében. Hiszen más is megnletszette a tőkéket vesszőre, más is megkapálta a letarolt tagját idejében, merthogy a jövőre is gondolni kell. volt, aki a gálicot- se sajnálta a kínjában ti ira,hajt ott le­véltől, de hogy hétszámra ott üljön valaki a csupasz tőkék közt? — Ahelyett-, hogy má&utfc keresne valami borravalót? Az öreg csak mosolygót ttitokzatosan a hát*. I- ■ ' 1 —w wMii rrmiiwr*111—Fi iiíi Vö rösön innen — ibolyán túl Léteznek-e „halálsugarak"? — Képek a láthatatlan sugárzások birodalmából Ü1ETVÁS P A-fl-I I 11 A a legmakacsabb fejfájást is elmulasztja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom