Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)

1932-07-31 / 173. (2986.) szám

4

t>tWi:gai-í^a<Aar-hírlap

1932 július SÍ, vasárnap.

A fák nem nőnek az égig

Egy apolitikus elmélkedései Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR (Budapest)

Nőm kell okvetlenül pesszimistának lenni. Szabad abban bízni, hogy a mai világnak a zűrzavara — minden téren való zűrzavara — előbb-utóbb meg fog oldódni, a gazdasági bajok rendbe jönnek, az emberek rátalálnak egy ujj, az élet érdekét szolgáló erkölcsre és akad számukra Ujj hit, uj életideál. Szóval az élet élhető lesz annak számára is, aki nem éri be vegetatív formáival és valami magasabb értelmét is keresi annak, hogy él. Mondjuk, sőt higyjük, hogy visszatér a prosperitás és minden, ami ezzel együttíár. Csak nem szabad precedensekben gondolkozni, nem szabad elfelejteni, hogy ami elmúlt, az sohase térhet vissza abban a formában, ahogy valaha. A történelem sokszor utánozza önmagát. Utánozza, de nem másolja.

Azt akarom ezzel gondolni, hogy ha visszatér is valaha a prosperitás, — soha nem fog visszatérni az a prosperitás, ami még nemrég ,s főleg a háború előtt volt.

A múltkor szokatlanul kellemes pár órát töltöttem: Reményi József, az Amerikában élő kiünő magyar iró tisztelt meg látogatásával, szokatlanul elmés és szép feleségével együtt. Természetesen leginkább Amerikáról volt szó, egyebek között az amerikai gazdasági depresszióról. Reményi barátom így magyarázta meg a dolgot:

— A háború befejezésekor még aránylag kevés embernek volt Amerikában autója. ! Ekkor a nagy autógyárak, elsősorban természetesen Ford, elkezdték tömegesen gyártani az autókat s a versengés következtében egyre lejebb mentek az árakkal. Elérték, hogy mindenki vehetett autót, a gyári munkás és a kispolgár is autón járt. Az autó már nemcsak közlekedési eszköz, hanem közlekedési akadály is lett Amerika uecáin. Egyszerre csak ■kiderült, hogy már mindenkinek van autója. Ebből az következett, hogy már egyre kevesebben vettek autót.. A piac telítve volt autókkal, a gyárak ott álltak óriásira felduzzasztott üzemeikkel, rengeteget gyártottak, de keveset tudtak eladni. A következmény: üzem korlátozás, esetleg szüneteltetés, egyre több munkanélküli, egyre kevesebb eladás. Most ott állnak a roppant gyárak, tudnak nagyszerűen termelni, de nincs kinek. Ugyanígy járt egy makik speciálisan bábom utáni iparág, a rádióipar is, de hasonló helyzetbe került minden más ipar és a gabona- termő mezőgazdaság is. Erié természetesen megnémult a tőzsde, a papírok lezuhantak, rengeteg vagyon tönkrement, ami vagyon megmaradt, az rémülten visszahúzódott —.itt volt a nagy depresszió.

Lehet, hogy a hozzáértők laikus beszédnek fogják mondani, de én azt hiszem, itt van a mai rendnek egy roppaut vagy talán legnagyobb veszedelme: az, hogy az égig igyekszik növeszteni a fákat, holott a természet nem ngedi a fákat égig nőni. Ez a metafora elejtésével úgy értendő, hogy minden vállalkozás fejlődni akar, egyre nagyobbra nőni, egyre szélesebb teret elfoglalni. Ha egy fejlődési fokon megáll, az már a stagnálást jelenti és a stagnálás a lecsúszás kezdete. Tehát vagy nő vagy tönkremegy — tehát mindig nőni akar. A dolgok természete szerint azonban előbb-utóbb okvetlen el kell érnie egy olyan fokot, amikor már nem fejlődhetik tovább. Ez a fok a vég kezdetét jelenti. Vagy megáll fejlődésében és akkor stagnálásba jut, vagy erőlteti a továbbfejlődést és akkor ebbe bukik bele. Ilyen módon éppen a sikeres vállalatok önmagukat eszik meg, a sikerük válik végzetükké.

Mn ugylátszik. ebben a stádiumban vagyunk. Ha a világ egész termelését úgy fogom fel, mint egy gigantikus egységet — ami nem lehetetlen, tekintve a különböző termelések összefüggését — akkor azt látom, ez az egység kifejlődött önmagán és ebből származnak a bajok. Könnyű volt nagy prosperitást elérni a múlt század utolsó emberöltőjében, amikor mindenütt a világon elképzelhetetlen raeny- nyiségü vasutak épültek, hatalmas városok szinte a földből nőttek ki, a föld különböző pontjain óriási területek tárultak ki a termelés számára s a technika mindennap ujj találmányokkal gazdagította a munkalehetőségeket, uj Ígéreteket oltva bele az emberekbe. Akkor megvolt a hatalmas fejlődés lehetősége. Ma azonban már a vasutak megvannak, a városok kiépültek és már csak mérsékelt tempóban fejlődnek tovább, az újonnan feltárt területek már nem piacot jelentenek, hanem konkurenciát, az uj találmányok nagy része már terhet jelent a termelésre nézve. A háború után egy darabig még csak ment a dolog, mint ahogy a kerék még forog egy ideig,

Egy darabig azzal a lehetetlen feladattal is megpróbálkozott, hogy éljen és megéljen. Az utóbbi még csak valahogy sikerült neki: üveget csiszolt. Ebből a jövedelemből holland falvakban lakott és többet nem kért a maga számára annál a kis szobánál, amelyben dolgozott és annál a pipánál, amelyet estén kint együgyű házigazdája családi köréiben nagy élvezettel szitt el és „evangélistá- ja“, Colerus szavai szerint mindig kedvesen és szeretet remél tóan érdeklődött a kis család ügyesbajos dolgai iránt A földtől elvonatkoztatva élt a földön: asszony képe nem áll ennek az életnek a keretében; utazást sohasem tett; élvezetet nem ismert. Egyszer meghívták egy egyetemi katedra tanszékére, de ő azt válaszolta, hogy mivel nem tudja, milyen méretű az a gondolati szabadság, amit rendelkezésére bocsa tanának, nem fogadja el a meghívást. Nem ment el egyetemi tanárnak, megmaradt falujában, üveget csiszolt és filozofált. Néhány Írása mindazonáltal híressé tette nevét, úgy hogy még az akkori idők egyik leghíresebb embere, Leibniz német bölcselő, matematikus és diplomata felkereste a csendes zsidó bölcset. Londonból is meglátogatták, sőt korának néhány nagy tudósával levelezésben is állott, főként természettudósokkal, mert az empirikus természettudományok ebben a korban kezdtek kibújni a csirából, mindez azonban nem késztette arra, hogy Hollandia határait elhagyja. Fiatalabb koráiban zsidó hit társai kitagadták az egyházból. sőt egy fanatikus zsidó az uocán tőrrel döfött utána- Spinozának nem történt baja,

mikor a mozgató erő már megállt — a tehetetlenségi erőnél fogva. De ez csak látszólagos mozgás volt, hamar véget ért. Ma már a világon minden vállalkozás inkább lebont, mint felépít. A termelés és fogyasztás egyensúlya megzavarodott, az előbbi siettében messze előre rúgta tett, úgy hogy a fogyasztás nem tud utána érni.

Tanulság: át kell szervezni az egész életet. Vissza kell térni egy kezdetlegesebb állapotba. Az lesz a kor nagy embere, aki ennek a visszafejlesztésnek a módlát megmutatja.

de az átlyukasztott köpenyeget holta napjáig őrizte. Súlyos tüdőbajban szenvedett, amellyel azonban neon nagyon törődött és minden energiáját arra összpontosította, hogy főmüvét tető alá hozza. Főműve az Ethika, amely csak halála után jelent meg. 163'2-tben született, 1677-ben halt meg. Ez minden. A kulturemiberiség ebben az éviben ünnepli születésének három századik évifordulóját.

Élet és filozófiai rendszer -között ennyire százszázalékos adekyát harmónia még nem uralkodott. Ha az emberiség életében elgondoljuk azt a fiktív lehetőséget (amely természetesen lehetetlen), hogy minden ember úgy gondolkozna és élne, mint Spinoza élt, akkor ez arra vezetne, hogy az emberiség élete előbb-utóbb teljesen megszűnne. Nemcsak Spinoza életéből, hanem tanításából is hiányzik minden aktivitás, minden feltörés, minden küzdelem. Ennyire még senki sem törekedett arra, hogy azt az életet, amelyet az egész emberiség valódi életnek nevez, ennyire ne akarja és szinte törölje magából az életiből, mint Spinoza. Neki sohasem voltak tanítványai és iskolát nem csinált soha. Csak az igazán nagyok, egy Lessing, Goethe és Sdhleiermacher élték át Spinoza gondola-trendszerét, de ezek is csak életük ama korszakában, amikor megkezdték az élettől való visszavonulást és teljes gőzzel beeveztek a metafizikába- Spinoza szerint élni nem lehet, azaz élni csak úgy lehet, ha az ember az életben megtagad önmagától mindent, ami szenvedély, „élmény", szín, öröm és fájdalomSpinoza elvontan élt, nem ismert szociológiai életet, csak a gondolatot ismerte, a rendszer kiépítését, azét a rendszerét, amely Istennel kezdődik és Istennel végződik. Az Ethika első és ötödik könyve Isten, a közbeeső három könyv az emberi (földi) relatív lét szenvedélyeivel foglalkozik, melyekről azt mondja: Úgy fogok velük bánni és úgy fogom őket kezelni, mintha pontokról, vonalakról és háromszögekről lenne szó. Az Ethikát, minden akti-v élet, minden emberi cselekmény domináns és kupolaszerűén betetőző tényét more geometrieo írja meg, azaz elsajátítja a matematika módszerét, hogy a rendszer építése közben színek és akkordok, egyéniségek és pszichológiai velleitások ne zavarják: törli az érzékek világának sokszerüen csillogó képeskönyvét és olyan magasságokba ragad, melyekben nincs emberi légáramlat. Spinoza számára csak Isten létezik, rajta kívül sémim i. Az ember és az emberiség élete múló tünemény, szóra sem érdemes- Van egy híres mondása: „Ijesztő a tömeg, hogv ha nem fél.“ Szociológiai és világi beállítottsága ezzel az egy mondattal jellemezve van. Azt akarta, hogy a tömeget az emberi kormányzó hatalom a matematika és a természettudomány törvényszerűségével úgy kezelje, mint ahogy egy felső hatalom a világegyetemet kormányozza. Módszerében és logikájában a legnagyobb következetességgel jár el és végül is eljut oda, ahová el kell jutnia: az emberileg és a világ szempontjából semminek értelmezett örökkévalóságba, amely dlametrális ellentétben áll a „való" világgal, oda, ahol nincs cselekvés, nincs mozdulás, nincs tulajdonság.

Rendszere nagyjából ezt tartalmazza: Istent (Substantia) az ember két atrilbuiu- mon át éli meg, a kiterjedés (extensio) és a gondolkozás (cogitatio) atributumain át Mindkettő végtelen és mint ilyen, Isten végtelen lényét fejezi ki- Ilyen atribuíwm azonban számtalan van, végtelen sok, mert Isten lénye végtelen. (Substantia constans, infinitis attributis.) Többször rámutat arra, hogy a kiterjedés és a gondolkozás (anyag és szellem) atributumai az emberre vonatkoznak csupán és rendszerének ezen a pontján minden magyarázója elköveti azt a legnagyobb hibát, amely a Spinozái rend- ^ szert felborítja és értelmét értelmetlenné teszi. Spinoza sarkalatos tétele az atributiu-.. mot illetőleg a következő: „Per attribútum intelligo id, quod intelleetus de substantia pencipit, tanquam eiusdem eseentiam con- stituens." Ez annyit jelent, hogy az atrifbu- tum alatt Spinoza azt érti, amit az értelem (vagy egy értelem, amely nem kell hogy emberi legyen) Istenből felfog, mint hogyha ez az atributum Isten lényét tenné ki. A „tanquam“ szó nemcsak grajmatikális, hanem filozófiai szempontból ismeret-elméle- tileg mutatja, hogy Spinoza az atributumot egyrészt nem korlátozta az emberre, másrészt pedig az atributum mai nem azonosítja Istent, tehát sem a végtelen anyag, sem pedig a végtelen szellem nem teszi ki Isten lényét, hanem csak azt, amin keresztül ezt a lényeget felfogjuk, mint hogyha maga a lényeg lenne. Isten tehát nem áll számtalan végtelen atrihutumiból, mint a hagyma héjakból, hanem az atrilbuí úrnőn át éljük meg őt, a felfoghat a Hant, a megiemerhetetlent. Olyan atributum pedig, mint amilyen az emberi világban a gondolkozás és a kiterjedés, végtelen sok van, mert minden, ami él, a maga atributumán keresztül éli meg Istent. Ehhez a sarkalatos tételhez egy másik sarkalatos tételét kell idézni, hogy megértsük, mit akar ezzel mondani: „Omnia,

quamvis diversis gradiibus aniimata.“ Mindennek van belső öntudata, mindennek van lelke és gondolkozása, habár különböző fokú. A világon tehát semmi seim halott, semmi sem anorganikus, mert minden energia-mozgásnak, minden testiségnek lelkiség és belső öntudat felel meg, amelynek méretei és mértékei pontosan megfelelnek az anyagi struktúra méreteinek. Egy helyütt erre az elvont tételre a kutya és az ember viszonyának példáját idézi és azt mondja, hogy ámbár az emberihez látszólag legközelebb a kutya áll, mert id ámítással odáig jutottunk, hogy értelmes játszópajtásunk, a két élőlény öntudata között nemcsak meny- nyiségileg, hanem inilyenségileg,, tehát, az öntudat síkját tekintve legalább akkora különbség van, mint egy ember és egy Marslakó között.. Az a tétel tehát., hogy .mindennek lelke van és minden gondolkozik, nem azt jelenti, hogy az emberen kívül más élőlénynek is emberibb lenne a lelke (hiszen ez a lélekvándorlás alapvető tévedése), bánéin azt, hogy minden a maga öntudatával

TAMÁS LAJOS VERSEI*

JÓSÁG ÉS KENYÉR

Messze gurult már diákkorom tündöklő üveggolyója.

Helyette gúla nőtt előttem s rajta égő szó: kenyér.

Vér hull érte, könny hull érte, iszapos lett lelkem tája.

Hajrá! Csak át azon, ki gyönge vagy fásultan henyél.

Testvér! Kiáltanám fűnek, embernek, fának, bús virágnak,

De minél több a habzsoló száj, annál kisebb a falat Jaj, ennem kell, mit csinálok én, anyám s egész családom,

Hogyha a testvér nem jó testvér s a húsomba beléharap.

Ó, szeretet, te égi béklyó, addig vagy jő, amíg azt véded,

Ami az enyém s puha párnán könnyű dicsérni fényedet.

Évezrek óta hull a balzsam a magasból altatónak,

Hogy ne Sújtson karunk vissza, egy szó csupán: a szeretet.

Ember vállát sohasem törte iga ennél véresebbre.

Itt az élő élet uszít durván, ámott egy fényes fogalom:

,„Maradj hátul, töröld más könnyét, légy rongyos koldus, apró Senki,

Mert jutalom jár a gyötrődésért és korona a siralom."

A szavak élnek, igy tanultam, szivembe véstem ám azóta A fehérre meszelt iskolából egy roppant szélvész kilökött Kenyér kell, kenyér! — ezt tudom csak s míg két körmömmel érte ások, Bennem dúl a legszörnyübb harc a jóság és kenyér között.

AZ ERDŐ NEM BESZÉLT

Az erdő fái megkövültek, egyik sem hajlongott,

Mikor alattuk jártam, csak a testükről hullajtott, sima szőnyeg Nyelte szomjasan lépteimet. A madarak énekét Száműzte innen a szent komorság:

Az erdő nem beszélt.

Ujjongott kint a nyár, a tereken A napsugarak bomlottan karikáztak.

Itt zárt volt minden, félhomály, csak piciny kerek folt Kúszott mindig följebb a kezemen.

Ünnep — jutott eszembe és kitágult a szivem,

A szivén*, mit úgy dobott ide A fák közé a nyár, mint a katicabogarat Sodorja el a szél a hűvös, tiszta, szép szobába.

Hiányzott az ég, nem volt meg a szárny, mivel repülni tudnék,

Fatörzsnek támasztottam a fejem s a dermedés nagy némasága úgy folyt belém, Mint kristálytiszta viz az üres pohárba.

* Mutatvány a (költő ..Fonál mentén" című. most megjelent kötetéből.

SPINOZA

(SZÜLETÉSE 300-DIK ÉVFORDULÓJÁRA) Irtás NEUBAUER PÁL