Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)

1932-07-30 / 172. (2985.) szám

2 1932 puttóé 80, szombat. s. o. s. Irta: TŐKKOLY JÓZSEF «lr. nemzetgyűlési képviselő n. A föJdtehorreudezéaé'rt a FÉMOSZ és Szin­dikátusa mi adón rendezendő kölcsön oredoti végÖ3saego után 1 százalékos jutalékot kap. A rendozett kölcsön után ugyancsak évi fél százalék kezelési jutalékot szedhetnek. Az összes becslési, technikai, rendezési és uta­zási költégek megtérítését 20 millió összegig vállalja az állam, úgy, hogy azt a FÉMOSZ- nak 5 évi egyenlő részletben téríti meg. A kényszerkonverziót enyhíti az, hogy a küize-1 lés legnagyobb részt földteherrendezési zá­loglevelekben és föld teher mentés iiés i köt­vényben történik, amelyeket törvényes ren­delkezés alaipján a Nemzeti Bank 5 százalé­kos kamatláb mellett lombardirozni tartozik és pedig a záloglevelet a névérték 20 százalé­ka, a kötvényt 30 százaléka erejéig éspedig a törvény felhatalmazása alapján uj bank- jegykibocsátássa]. Ez nem infláció, mivel a ki­bocsátás ingatlan fedezet mellett történt és ez a fedezet sokkal több, mint háromszoros. Nagyjelentőségű ez azért is, mert a bankok, pénzintézetek, szövetkezetek a mezőgazdasá­gi ingatlanokon bekebelezett követelésüket jórészben mobilizálni tudják, ami által friss pénzt, friss vérkeringést visznek a gazdasági életbem Ez uj vállakózásokat és uj munka- alkalmakat jelent, így tehát nemcsak az adós, de a hitelezőnek és a köz érdeke is figye­lembe jön. A 66—84 százalékig terjedő teher- rendezés pedig miután a hitelezők érdekében is történik, mert a rendezés elmaradása a mai pénztelen világban megtörténik, hogy az ár-. verési vételárból már nem jut a 66—84 száza-1 lók határába eső hitelezőnek egy fillér se> vagyis elvesztette a követelését. Ehelyütt igaz, hogy csak kisebb kamatozású és mini­mum 10 év alatt fizetendő könyvkövetelést kap, de biztosat, mert az uj adós a FÉMOSZ jó és érte az állam szavatosságot vállal. Az­után a törvény a FOB-nek jogot kell hogy ad­jon arra, hogy ha a III. osztályba tartozó hi­telezők követelései akadályozzák a teherren- dezést, akkor árverést kérjen, amelyet min­den esetiben 60 napi határidővel el kell ren­delni. A törvény rendelkezésével ezen ár­veréseknél a FÉMOSZ-t. elővételi jog, a va­gyonátruházási illetéktől való mentesség il­lett. 66 százalékig földtehermenteeitésl zálog­levéllel és fökMehermenteeltési kötvénnyel lí- vethet. Azonban meg kell kísérelnie az elárvere­zett ingatlant — a lehetőséggel, illetve a te­herbírással erősen számolva — a volt tulaj­donos, vagy házas társa, vagy gyermeke, vagy unokája használatában hagyni, úgy hogy azok 10 éven belül visszaválthatják az ingatlant. Ha az adós, vagy családja az elárverezett in- gtlant nem veszi használatba, vagy visszaa- váltás 10 év alatt meg nem történik, akkor a FÉMOSZ bárkinek eladhatja az árverésen megvett ingatlant. Ha a teher rendezési eljárás a záros prae- clusiv 6 havi határidő alatt eredményesen befejeződik, akkor a FOB az eredményes rendezésből a Ill-ik osztályú hitelezőt, aki egyezséget nem akar, kirekesztheti. Az ered­ményes teherrendezés a telekkönyvben fel­jegyeztetik, ennek az a hatálya, hogy a teher- rendezésen kivül maradt jelzálogos hitelező kérelmére, vagy azon hitelező kérésére, aki a teherrendezés feljegyzését követő rangsor­ban szerzett jelzálogjogot, az ingatlant árve­résen eladni csak akkor lehet, ha az árverési vételár a végrehajtó követelését megelőző rangsorban kielégítendő valamennyi követe­lési teljesen fedezi. A sikertelen árverés költ­ségét az ilyen erőszakos hitelező előlegezni és viselni tartozik. Ez nem csorbítja a hitele­Budápesf, július 29. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefon jelentése.) Tyler, a népszövet­ség pénzügyi bizottságának magyarországi képviselője csütörtökön este tette közzé ez óv április, május, június havára vonatkozó negyedévi jelentését. A jelentés megállapítja, hogy bár a Magyar Nemzeti Bank aranykész­letéből bizonyos mennyiségét értékesített, mégsem lehetett az 1924. évi államkölcsön kamatszolgáltatását a pengő komoly veszé­lyeztetése nélkül lefizetni. A közpénztulajdo­nosok mégis megkapták valutában a kamat- esedékességet, miután a törzskönyvileg meg­állapított tartalékból hat hónapig kifizethető j a kamat s ezenfelül négyhónapi kamatot be­fizetett Magyarország junius 16-ig, tehát a közpénztulajdonosokat nem fenyegeti a ka­matfizetés esetleges beszüntetése. A múlt évi költségvetési hiány a közüzemek veszteségei és a bólettaalap folytán 141 millió, amit pénz­tárjegyek kibocsátásával fedeznek. Az or­szággyűlés által elfogadott 1932—33. évi költ­ségvetésnek 806 milliós állaga az ország mai helyzetében súlyos terhet jelent. Május vé­géig az adóhátralékok összege elérte a 282 ző követeléseinek jogi tartalmát, csak a köz­érdek és az összhitelezők érdekében az ér­vényesítés módját korlátozza. A földteherrmentesitési záloglevél kibo­csátási jogát a törvény a FÉMOSZ által alko­tandó Szindikátusnak kell hogy adja, hogy igy a fedezete a zálogleveleknek erős legyem A szindikátus állhatna: 1. Magából a FÉMOSZ bői, illetve annak egy osztályából. 2. a köz­ponti szövetkezetből (U. D.); 3. a betétgyűj­tési joggal bíró és agrárkölcsönökkel foglal­kozó pénzintézetekből; 4. a Szociális Biztosi­tó Alapjából; 5. a Munkásbeteg segély zőpénz- tár alapjából; 6. a Postatakarékpénztárból; 7. az állami nyugdíjalapból. Ez a szindikátus jogosult az I. osztályba tartozó jelzálogos kö­vetelések alapján, amelyet a földtehorrende- zési eljárás során alapított, vagy a szindikátus állal átvállalt jelzálogjoggal vannak biztosítva földteherrendozési zálogleveleket kibocsáta­ni. A kibocsátható záloglevelek összegét a mutatkozó szükség és a pénzpiac helyzetéhez képest a Szindikátussal egyetértve a pénz­ügyminisztérium állapítja meg. Kizárólag a FÉMOSZ jogosult föld teher rendezési kötvénye­ket olyan követelések alapján kibocsátani, amelyek mezőgazdasági ingatlanokon a tör­vény értelmében foganatosított teher rendez esi eljárás során alapított vagy általa átvállalt millió pengőt. Aggodalmat keltő az, hogy az ámivó junius 30-án 2 ponttal magasabb, mint ugyanabban az időpontban volt az elmúlt esztendőben. A továbbiak során a jelentés megállapítja, hogy ezidőszermt a költségvetés további csök­kentése lehetetlen. A költségvetés leggyögóbb pontja az állami üzemek, miután az államvasutak s az állami vasgyár deficittel dolgoznak. Sajnálatos, hogy a kormánynak nem sikerült a bolettaalapot teljesen megszüntetni, de mindenesetre káros hatásait jelentékenyen csökkentették. Nem lehetetlen, hogy a költségvetésen év közben javítani fognak, miután a tényleges bevétel a tapasztalat szerint csupán 681 millió pengő, tehát kétséges, hogy a 806 milliós költségve­tési bevétel elérhető lesz-e a mai gazdasági helyzetben. Magyarország adósságainak hely­zete változatlan. A függő kölcsön összege kül­földön 302 millió, belföldön 131 millió pengő. A Magyar Nemzeti Bank papirpénzfedezete 29.2 százalék. A papírpénzforgalom valami­jelzáloggal vannak biztosítva. Tehát a FÉMOSZ a rendezendő követelések II-ik osztályába tartozó jelzálogos követelések alapján bo- csájtja ki a kötvényeket. A kibocsátandó köt­vények számát tekintettel a muatkozó szük­ségre és a pénzpiac helyzetére a FOB a pénz­ügyminisztériummal egyetértve időnként ha­tározza meg. A földteherrendezési kötvények értéke az adós ingatlanára, mint dologi te­her kebelezendő be. A földteherrendezési záloglevél tartozás a záloglevéllel kielégített hitelező rangsorában kebelezendő be. Miután ezen óvadékképes és pupillárís értékpapíro­kért az állam szavatol, a földteherrendezési záloglevelek és kötvények kamatait is tör­lesztési részleteit közadók módjára az állam hajtja be és átadja a FÉMOSZ-nak, illetve szindikátusának, amelynek a földteherren­dezési zálogleveleket és kötvényeket a tör­lesztés arányában ki sorsol ják és beváltják. * (Törköly József dr. ezen cikksorozatának tegnap közölt első részéből a hetedik bekez­dés (I. osztály) előtt technikai hiba követ­keztében egy kétöornyi mondat szedése ki­maradt. E hiányzó mondat a következő: „Ezen szabályok végrehajtása érdekében a hitelezők szabályozva vannak, amit az alábbi összeállítás szemléltet.") vei magasabb az átlagnál. A leszámítolt vál­tók forgalma alacsonyabb a múlt évi azonos időszak átlagánál. Az állami illetékhátralé­kok terhére 43 millió pangó értékű pénztár­jegyet bocsátottak ki ,amelyek május 31-én kerek 96 milliót értek el. Az átutalások rész­letes megszüntetése és a valutaforgalom el­lenőrzésével kapcsolatban a jelentés megem­líti, hogy a Magyar Nemzeti Bank a hitelezői alapra ez év első negyedében 524.000 pengőt fizetett be. Az alapnak 4 százalékos kamatot térített meg. A kormány a bankokat szigorú ellenőrzés­nek vetette alá. Folyó év első negyedében a kivitel az elmúlt év ugyanazon időszakának 56 százalékát te­szi ki. Javulás mutatkozott az Angliával, Franciaországgal és Svájccal való külkeres­kedelmi forgalomban. A továbbiakban foglal­kozik a jelentés a kereskedelempolitikával, amelyből kiderül, hogy az osztrák vámháboru az 1931. évi magyar kivitelnek 44, a cseh­szlovák vámháboru az 1930. évi kivitelnek 73 százalékát érinti. A jelentés azzal zárul, hogy a helyzet javu­lásával általában meg van elégedve. — K8*e! hu«se®er nj hát épült aa almait évben M&ffyarorSKLgon. Buda-peetl Bronkecetőségüiik jelenti telefonon: A statisztikai hivatal jelentése szerint Magyarországon ez elmúlt 1931. évben összesen 18.664 uj lakóház épült. Az uj házak közül 321 egy­emeletes, 69 kétemeletes, 42 háromemeletes, 34 pedig négy- és többemeletes, a többi földszintes osatádáház. vissza a no# mmmi FANTASZTIKUS RECtNY Irta: PALASTHY nabceil ®4) — Igen, igy volt — suttogta maga elé tom­pán a detektív. , — Bocsássa meg — folytatta előadását az asszir külsejű norvég, — de akkor az a kis •kakas jutott eszembe, aki a sarkantyus lábá­val félrerugja a gyöngyszemet, amely magot keresgélő csőre elé kerül a baromfi-udvarban. A detektív szégyenlősen és elkényszeredet- ten mosolygott. — S a kakasnak a maga szempontjából iga­za .is van. mert, nem tudja megemészteni a gyön­gyöt, ha a legszebb királylány nyakából poty- tyant is le a porba, őt pedig csak ez érdekli a világon. Egy hadnagyocekának, vagy — hogy az ön mesterségénél maradjak: egy rend­őrfelügyelőnek — szintén joga lett volna fu- migálni az érthetetlen ákombákomokát, ame­lyekkel szövegem írva van, — mert ők szin­tén a sarkantyúé állatkák osztályából valók, de Önnek, aki titkokat fürkésző detektív — amikor végigpörgette ékiráesal telirótt lap­jaimat, — fenn kellett volna akadnia, hierogli­fáimon. Meg kellett volna éreznie, hogy én vagyok a titok kulcsa. Mert mi keresnivalója van, a mai idők gyári tintájával írott és meg­állapíthatóan csak imitál tan antik kötésű asszír-kódexnek egy könyvtárban, amelynek gazdája orvos, akinek érdeklődési területéről messzi esik az ókori nyelvészet? ... Ezt külön hangsúlyozom, mert lehetnek orvosok, akiket érdekelnek az asszir kéziratok, de akkor egyéb ilyfajta könyvnek is helyet szorított volna Alidén professzor az ő könyvtárában. Én azonban egyedül képviseltem ott ezt a szak­mát ... Ezt hiszen ön is tudja... Mert nyo­mozni? Azt tudnak az urak, de gondolkozni 3á,r kevésfobé!... Á detektív megkísérelte, hogy felülkereked­jék. Oda akarta vágni e halk hangon kérkedő arcába, hogy ő őnélküle is megfejtette a tit­kot. De a vonat éppen egy alaguton robogott vé­gig, mely pokoli koncertet üvöltött és ezért süketen haltak el száján — (vagy torkában talán, ahogy álmukban szokott ez megesni) — a 'hangtalan szavak. Mire kiértek az alagútból, már összeomlott nagy magabizása és detektív ösztöne is felül­kerekedett: — Hadd beszéljen. Hátha elszólja magát. A különös utitárs pedig beszélt. —■ Alden Tamá6 több volt, mint tudós. Keleti bölcs volt. Az élet és áZ emberek nagyszerű ismerője. Tudta, hogy titkát egy könyvre kell biznia, hogy az elrejtőzzék az emberek kíván­csisága elől. Mert kulturdivat ugyan azt mon­dani, hogy a könyv az emberiség legnagyobb kincse s ezt több, kevesebb jóhiszeműséggel érzi is mindenki, aki kultúra nézőpontjából szá­mításiba jöhet, de ez az elvont igazság reali­zálva 1 igy nyilvánul meg, hogy ha egy néhány •kilós aranytömb és a világirodalom legnagyobb remekműve vagy könyvunikuma közt lehet választania, úgy a legtöbb ember habozás nél­kül a „hitvány ércet“ választja. Az ön számá­ra, uram, e hitvány ércet, a mi esetünkben a ti­tok felderítésének sikert, tehát érdeket, végső eredményben szintén aranyat jelentő, vagyont helyettesítette. S mig az után szimatolt, engem egyszerűen mellőzött. Pedig én vagyok a titok kulcsa. Én vagyok az én esetlen ékirásómmal az, aki mindent tud. A detektív sokalta már e kultur előadást, de mohón és feszült idegzettel figyelte mégi^ a különös utas minden szavát* — ön .például azt hiszi, hogy az a gyermek ott a laboratóriumban a rejtelmes homonkulusz. Alden professzor számolt az emberek balgasá­gával és nyitva, hagyta számukra ezt a csapdát, mely az ő céljait szolgálta. S ön, tájékozatlan és naiv alkimista, belement a csapdába. Le­het, hogy akadnak — sőt biztosan akadnak, — akik elhiszik ezt az abszurdumot, amelynek számára bizonyít ókok ért utazik mo6t ön... Ho­monkulusz? ... Homonkulusz ez a néhány hó­napos szépen fejlődött, öt kilós csecsemő? Ez az üde testű, isteni bimbó, mely friss és ártat­lan lényének minden varázsával 'hirdeti az élet nagyszerű titokzatosságát s a Teremtés utánoz­hatatlan csodáját! Ez volna a homonkulusz? Homonkulusz, amit még a részeg fantázia is csak csenevész, torz, békakülsejü, undokán vöröstestü, ráncos, koravén és pudvásfogu pokoli porontynak tud elképzelni? Paraceleusra és a beteg agyvelejüek luca-éjszakai, elkárho­zott társaságára mondom, akik e felfuvalkodott mágik'uskukta után következtek: a sarlatánok­ra, az alkimistákra, a boszorkánymesterekre, a tudomány félkótya és részeg megszállottjaira s mindama istenkáromlókra, akik lombikjaik kocsonyás kotyvalékaiba remélték belophatni az élet isteni szikráját; — szégyenlem maga­mat, hogy ön, az Egyistent hivő lény és a jó­zan realitások utász katonája is 'beleszédült ebbe a förtelmes abszurdumba ... — Őket megértem — folytatta, a különös utitárs. — Mert vagy züllött kóklerek voltak, vagy tébolyodottak. Amazok gazemberek, akikre nem érdemes szót vesztegetni, Emezek­nél pedig zavaros lelkűk paíhologikus sötétjé­hez és paralitikusan ege (ostromló nagyzási té­bolyukhoz, egész lelki kieiklottságuk zűrös rendszeréhez illett valahogyan, amit rögesz­meként hittek és hirdettek: hogy demiurgosok ők, akik ellesték a Teremtés titkát. Mig sz-él- iitött és vaksi szellemük mankókon bicegett, azt képzelték a tébolydába való szerencsétle­nek, hogy mankójuk szárny, amellyel az ős­okok aranylángolásu. napjához tudnak felre­pülni... De ön józan, összefoglaló agyvelejű, logikus lény! Nem ezégyenü? ... Lucaéjszaká... Boszorkánykonyha ... Val.purgis... Paracél- sus ... Lombik ... Gélem ... KabaUa... Ho­monkulusz ... Nem érzi, hogy a téboly sötét lánca ez? Nem érzi, hogy nyakába vette az értelmet fojtogató pántra forrasztott láncot?... Én megmondom önnek, 'ki volt az a gyermek, de ön azt — sohasem fogja mégsem meghal­lani. Komoran hangzottak e különös szavak, mint a kérlelhetetlen Végzet igéi... A detektív megdöbbenve és halotthalványra fakult arccal hallgatta e Kasszán dr a- j.ósl a to t. ... És abban a pillanatban vége lett a világ­nak ... Valami jajveszékelő ei.phang szakitott. bele a detektív felriadó öntudatába. A következő percben vörös forgószél ragad­ta magával, kiszakítva belőle az értelem gyö­kereit és kusza gubbancba zilálva gondola­tait. Ez érütésnyi ideig összes érzékei fellobogtak, mint a mécs, mielőtt kialszik. Tisztán hallotta, hogy a vonat kerekeinek dübörgő kattogása hirtelen megszűnt. Dördülő és recsegő hangzavar harsogott azután didergő lelkére s az elsötétült kocsi egyik sarkába vágta az ellenséges erő ... Üvegszilánkok zá­pora zudult rá s a következő pillanatban már nem tudott, nem látott, nem érzett semmit. Csak mintha az ürhen repült volna valami csillagroncson, amely kirobbant az Ur hatal­mas parittyájából s most jajgatva sivit bele a. csillagporos űrbe. S valami hallatlanul nagyszerű és komor muzsikával telt meg, amelynek pianisszimói közben az ő riadt piccicatói zokogtak föl. Aztán a mélység öblöeszavu üstdobjai dör­dültek meg, mire üvöltve nyögött föl az össze­omló világ. „A többi néma. csönd!“ Az alpesi vonalszakasz kis hegyjállomásá- nak inspekcióé távíró-tisztje az acetilén-lámpás zöldes fényében agyagszinii arccal hajolt a Morse-gép fölé és ujjal remegve verték a billen­tyűt. Pörgött a háláimanűt / / r A ífép^zOTefeéffI telstes negyedévi jelentése H aiiararsiig gazdasági helyzetéről

Next

/
Oldalképek
Tartalom