Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)

1932-07-29 / 171. (2984.) szám

<3É»JkÁXxAI-i * iAliTiAtiHlUiiAJa SOTMJHSSBBEaa ________1932 julius 29, péntek. Me galakult a csehszlovákiai magyar vadászirók céhe Kisebbségi vadásziróink alapszabályokkal bíró egyesület­be tömörülnek — Még ez évben megjelennek a Vadászati Könyvtár első kötetei S®epe®béla, julius 28. A közelmúlt napok­ban Poprádon megtörtént a csehszlovákiai magyar yiadászinók egysége® tömörülésének első fontos lépése. Vadászirodalnmnk megje­lent képviselői egyhangú határozattal megala­kították a csehszlovák köztársaságbeli ma­gyar Vadászirók Céhét (röviden: V. C.), mint érdekközösséget, amely e mozgalom hiveit tagdíj fizetésének kötelezettsége nélkül egy táborba gyűjtve, alapéza'bályolckal bíró egye­sületbe tömöríteni óhajtja. Az értekezlet ezen munka irányítását a kö­vetkező tagokból álló intézőbizottságra ru­házta: Esterházy Mihály dr. nagybirtokos, Csefclész: céhinester. PoliimssSky Béla dr. ny. táfcornokorvos, Kassa: ügyvivő céhmester. Bohrándi Lajos szerkesztő, Eperjes: számadó. Jurán Viktor szerkesztő, Saepesbéla: előadó. Laan-partor Jenő szerkesztő, GergeLak: jegy­ző. Bethleníalry Ernő földbirtokos, Himfalva. Jusst Ödön földbirokos, Necpály. Kósch Ernő nyomdatulajdonos, Eperjes. Pálífy Pál nagy- birtokos, Pudmerice. Plentzner Frigyes erdő­mester, Rimaszombat. Tar Zoltán levélíár- nok, Nagyszőllős. Thurcczy Tibor dr. földbir­tokos, Pozsony. Varga Tivadar főtitkár, Po­zsony. Zsilinszky Győző főerdő mérnök, Krasz- nahorkayáralja. Beható eszmecsere után az értekezlet el­fogadta a Kósch Árpád eperjesi nyomdai cég­gel megkötendő könyvkiadási tervezetet, amelynek alapján a cég a kiadás rizikóit vál­lalva megindítja a „Vadászati Könyvtár*4 sorozatos kiadását. E könyvek bruttó előállí­tási áron kerülnek a vadászok és a vadászati irodalom pártolóinak kezeihez. Évenként egy szakirodaDmi és két szép­irodalmi könyv kerüli kiadásra, biztosítva a szerzőknek is tisztes irói honorá­riumot. A tervezet gondoskodik a könyvek megfelelő illusztrálásáról s kötetenként a pá- lyadijalapot is javadalmazza. A könyvkiadás alaipja altruista, célja, hogy jó szépirodalmi és vadásatudományi szakkönyveket nyújtson a vadásztársadalonmak és kivált a fiatal va- dásznerazedék vadászias gondolkodását mű­velje, szakismereteit képezze. Az értekezlet határozata alapján a könyv­kiadást szigorú kritikai mérték fogja irányí­tani és csakis abszolút irodalmi értékű mun­kák adhatók ki. Evégből úgy a vadászati szak-, mint a szépirodalom részére két bírá­lóbizottságot választott. A szakirodalmi bi­zottság tagjai: BethlenfáBvy Ernő, Juj&th Ödön és Zsdliuszky Győző. A szépirodalmi bizott­ság tagjai: Lampanter Jenő, Pletzner Frigyes és Tar Zoltán. Minkét bizottságnak tagja az előadó- is. Az értekezlet fölkéri mnidkét bi- rálóbizottságba a magyar irodalom képvise­lőiként ezeken kívül még: Gömöry Jánost, a Kazinczy Társaság főtitkárát, Kassa, KéH«r Imre író é& kritikust, Kassa és Sziktay Fe­renc dr. irót és kulínrreferenst, Kassa. Az intézőbizottság ügyvivőit megbízta a könyvkiadás szerkesztői teendőinek végzésé­vel s felhatalmazta, hogy Buuapest, julius 28. (Budapesti szerkesztő­ségünk teleíonjelentése.) A királyi ügyészség ma délben döntött a letartóztatott kommu­nisták ügyében. A döntés szerint Sallai-Hol- lánder Imre és Fiirst Sándor, mint a szervez­kedés fövezetői, rögtönitélőbiróság elé kerül. Karikás Frigyest gyorsított eljárását a mis­kolci hirótóg vonja felelősségre, mivel a kom- mün idején l-lískolc környékén garázdálko- drtt s Tbiolcon gyilkoltatok. A többi kommu­nistát az ügyészség rendes bíróság elé utalta. A staáriális bíróság Kened/ Géza elnök­lete alatt már holnap reggel 9 órakor össze­ül. A rögtönitélö bíróság tagjait még tegnap sürgőnyileg berendelték és ma reggel már meg is jelentek az ügyészségen. Az ügyészség döntésének hírére az érdek­lődők hatalmas tömege jelent meg az ügyész­ség épülete előtt. Ott voltak a letartóztatottak hozzátartozói is és izgatottan érdeklődtek a döntés iránt. Fürst Sándor édesanyja ag új­ságíróktól kérdőzőskődött a döntésről, d« nem közölték vele a valóságot. Saljait é® Fiús töt ma újból as ügyész elé vezették. Borotválatlan, borostás arcuk elsá- padí, de látszólagos nyugalmat erőszakoltak magukra, amikor a döntés után ismét vissza­vezették őket. A holnapi statáriális tárgyalásoin SaBai- Hollandcvt Lengyel Zoltán dr. ügyvéd védi, Fürst védője tekintetében még nem történt döntés, mert az ügyész Tímár Miklós ügyvé­<w«winj.iwsv, igimc—r—ngww* 3rrga*MmkirwiU.-Jiwiw.^|AuiiifWPUWímmp a folyó évben egy szépirodalmi és egy szak­könyvet sajtó aUá bocsáthat. A pályadijak kiírásának kérdésében az érte­kezlet elfogadta azt a határozati javaslatot, hogy az első két évben tisztán a vadásztudo­mány kérdéseire Írassák ki irodaimii pályá­zat, mivel a mai viszonyoknak megfelelő .szakkönyvekben legnagyobb a hiány és szük­séglet. Az előkészdtobizottságnak azt a javaslatát, hogy az apró- és nagyvad körletéből: 1000—1000, összegen: 2000 koronás irodalmi pályázat irassék ki az egybegyűltek lelkes örömmel elfogadták, megállapították a kitűzendő pályakérdéseket és a pályázatok felételeit. (A pályázati hir­detményt legközelebb közöljük lapunkban.) Végül az értekezlet még a rádióban tartan­dó vadászati előadások kérdésével foglalkoz­va tudomásul vette azt a jelentést, hogy az el­múlt félévben a kassai és pozsonyi leadóál­det kérte fel Fürst védelmére, mig a letar­tóztatott hozzátartozói a jelenleg Gasteinben tartózkodó Váimibéry Rusztemet kérték föl, hogy vállalja Fürst védelmét. A holnapi statáriális tárgyalás alkalmára intézkedés történt, hogy rendzavarás ne tör­ténhessék. Ezért a törvényszék épületében az őrszemélyzetet megerősítik s az épület kör­nyékén is Szigorú igazoltatási eljárást fognak foganatosítani. Intézkedés történt a foglyok esetleges éhségsztrájkjának a megakadályo­zására is, mert olyan hírek keringtek, hogy a letartóztatott kommunisták éhségsztrájkot akarnak kezdeni. Tegnap este .ismeretlen egyének lázát6 tar­talmú röpcédulákat terjesztettek a perifériá­kon, amelyek Zsitvay igazságügy miniszterhez voltak címezve és tiltakoztak a kommunisták­nak statáriális bíróság elé való állítása ellen. A rendőrségnek sikerült a röpcédula terjesz­tőd közül kettőt elfogni. Ezek egyike Blas Adolf kereskedősegiód a Váci-utón terjesztet­te a röpiratokal A másik, Nemet* László a Népligetben valóságos népgyülést rendezett e nagy beszédet tartott a kommunisták érdeké­ben. A gyűlés után pedig a rőpáratok garma­dáját osztotta szét. Mindkettőjüket az állam és a társadalmi rend felforgatására irányuló bűncselekmény cimén helyezték előzetes le­tartóztatásba é® ma délelőtt átkásérték őket az államügyészség fogházába. lomások nyolc magyar vadászati tárgyú elő­adást közvetítettek s fölkéri az összes vadász írókat, hogy vadásznovelláikat, humoros va­dászrajzaikat, avagy népszerűén irt vadászi- tudományi értekezéseiket 2—2 példányban, 6—7 gépelt oldal terjedelemben bizalommal a V. C. előadója címére küldjék, az intéző- ség készségesen eljuttatja azokat a rádió igaz­gatóságának kezeihez. Az értekezlet lelkes örömmel üdvözölte a V. C. vezető céh mestereit. Kisebbségi magyar vadászirodai műnk ti- zenkétéves történetében a V. C. megalakítá­sa, a „Vadászati Könyvtárt4 megindítása és tekintélyes összegű pályadijak kitűzése oly eredmények, amelyek hasonló mozgalmak kísérletei közül messzire kiemelkednek és nemcsak a vadászok, hanem az intelligens magyar társadalom támogatására méltók. Bi­zakodva merjük hinni, hogy társadalmunk szeretető és áldozatkészsége ezen önzetlen és altruista irodalmi mozgalmat felvirágoz­tatja. A VátfírSt Budapest, julius 28. (Budapesti szerkesztő­ségünk teleíonjelentése.) Az ügyészség kiad­ta vádiratát Sallai-Bollander és Fürst ellen, amelyben megállapítja, hogy Sallai és Furat Budapesten 1931 julius 20-tól október 21-ig egy Váradi álnéven szereplő személlyel közö­sen, 1932 április végétől julius ló-ig pedig Sallai és Fürst kettőn mint a moszkvai ko­miintern havi fizetéses megbízottai ellátták a kommunisták magyarországi pártjának leg­felsőbb vezetését, a külföldön székelő kom­munista központoktól futárok utján átvették a küldött utasításokat, augusztus elsejére uta­sításokat adtak uceai tüntetések szervezésére, itkos nyomdát tartottak fenn, a mozgalomról és a szervezés lehetőségeiről futárok utján értesítették moszkvai megbízóikat, akiknek javaslatokat tettek az állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására és a proletár­diktatúra létesítésére irányuló mozgalmat vezették és irányi tolták. A vádirat szerint mindezek a bűncselekmények statáriális el­járás alá esnek. Ufabb frascia szocialista infervsRClö Budapest, julius 28. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefon jelentése.) Jean Longue fran­cia szocialista képviselő ma Budapestre ér­kezett és a miniszterei nőkkel, valamint a küLügyminiszte rrel akart tárgyalni abban az irányban, hogy a kommunista vádlottakat ne állítsák rögtönitélö bíróság ©lé. Langöo fran­cia képviselő hangsúlyozta, hogy a szociális iáknak volna a legtöbb joguk haragudni « kommunistákra, mert eaek mindenütt a szo­cialista szervezeteket bontják meg, de em­beri és nemzetközi szempontból fél akarja hívni az illetékes körök fegyelmét arra, hogy egyes külföldi körökben nagy feltűnést kelt, hogy valakit politikai meggyőződéséért és cselekedetlóért statáriális bíróság elé állíta­nak ESSWESraBEP'l (23) Azt pedig bizonyosra vette, hogy Alden pro­fesszor eltűnésének Szfinxje vallani fog most már. Logikailag megvan a bizonyíték. Már csak barátját, a nagyszerű vegyészt kell a detektiv- nek felkor esnie: Problémák kutatásában hűsé­ges, hasznos: egyéni dicsőséget nem sóvár gó és titkukat őrizni nagyszerűen tudó fegyver- társát, hogy teljesen tisztába jöjjön a rébusz- ezal és bizonyítani is tudja a.zt. Már egy hete alig aliudt naponta négy órát s most úgy érezte, hogy az ájulás ólom-álarcát illeszti arcára a kimerülés. Elővette óráját. A svájci 'kronométer éjféliutáni két ÓTát mu­tatott. Négy teljes órája volt még a pihe­nésre. — Miért ne venném ki a napi álomadagomat — gondolta, a detektív, — amikor most már tisztán látok mindent és csak a technikai lebo- bonyolitás van 'hátra? A végzett munka után többet is megérdemelnék! A vonat a hegyvidék 1 egvadregémy esebtb ré­szén száguldott most. Valami apokaliptikus féreg módjára kurta át magát az alagutak lármás csatornáiban a hegyek sziklatömíbjei alatt, sok-emeletes hida­kon dübörgött végig, amelyekről lenézni az irdatlan mélységbe, maga volt a Szédülés, szin­te percenként viaduktok bordázatát riasztotta föl éjfélutáni álmából és hegycsúcsok derekán gyűrűző szerpentinpályákon futott búj ócskát, mig a lihegő mozdony füttye folyton fel-fel­riadt. Mint áhogy magabátoritón fütyül az erdő­ben vacogó foggal vánezorgó vándor. ... A vasúti fülke ajtaja most fölnyilt: — Godafton, herre! Er tillatt? — szólalt meg a belépő idegen. Ah, ez norvégul van, állapította meg a detek­tív s udvariasan felelte ezen az éjszaki nyelven, amelyet jól beszélt maga is: —• Jóesté t, uram! Persze, hogy szabad. A detektív szemében egyre különösebbnek látszó idegen igy folytatta: —• HaaJber ikke at uiejlige Dean? Különös volt az, hogy ez a mindenképpen izavarbaejtő jövevény azt kérdi, hogy nem za­varja-e őt, de a detektív, bár teli volt szoron­gó érzésekkel, nagyon szeretetreméltó akart, lenni s igy felelt: — Várs'god! Det gláder mig ab kumne tílbringe 'tíden med en behagelig medrejsende! Igen! Ezt felelte: Isten ments! Örülök, ha kellemes úti társsal töJthetem az időt... Pedig a foga vacogott közben az idegenből ikiáradó furcsa és megnevezhetetlen fagytól. Valami könnyed társalgást akart, megindí­tani, de ebben a percben valami teljesen vá­ratlan dolog történt, ami egészen megzavarta és páni félelemmel töltötte el. A jövevény ugyanis levetette felleghajtó pa- íetotját s most a nyensselyem gömbemyővel letompitott fényű lámpa derengésében egy egé­szen rendkívüli lényre meredt a detektív cso­dálkozó szeme. Egy lényre, aminőt csak lázál- mainkban látunk, de aki mégis ismerőse neki. Nyomozása közben a tudós könyvtárszobá­jában találkozott ezzel, az akkor és ott egé­szen reális — valamivel, — aki, vagy helye­sebben: amely most toTz fantomként áll előtte. Az uj utas lényének külsőségei azonban csak egy pillanatra állították el szívverését, mert csodálkozása egészen más irányt vett. A lé­nyeg kötötte le figyelmét. Pedig csodálkozni lett volna oka egyébként is. —• ön nagyon megváltozott — szólalt meg didergő hangon, mint aki nagyon meg van za­varodva s bár szorongó érzések fojtogatták, fesztelennek és bátornak igyekezett látszani, — Úgy van! — felelte az idegen. — Leg­utóbbi és egyszersmind első találkozásunkkor asszír jelmezt viseltem, hogy imkognitómat megőrizzem. Pedig, — mint tapasztalja, — nor­vég vagyok. —■ Ah, tehát asszír volt az a jelmez? Be kell vallanom, hogy én akkor nem ismertem azt föl. —• Oh, kérem! Engem valóban nem lep ez meg, mert meg vagyok szokva, hogy önök: emberek nagyon sokszor tévednek a látható dolgokban is, hát még a rejtőzködő lényeg ben! — Szóval ön asszír köntöst viselő norvég. Oh, ha ezt tudtam volna! — Akkor egy kis asszir-ékirási tankönyvvel sarokba szoríthatott volna, engem, mert, a amint tapasztalom, norvégül beszél és nem tett volna engem vissza a hetedik polcra. Dorner Frank nem találta olyan zavarosan furcsának ezt a mondatot, mint ön, — kedves olvasóm, de már az imént krónikás kötelessé­gem volt megállapítani, hogy a detektív azért nem csodálkozott az uj utas szokatlan külső formáján, mert annyira lekötötte és megzavar­ta az a lényeg, hogy a jövevény norvégul szó­lalt meg. . E történet szerény krónikása ezt a maga ré­széről nagyon természetesnek. találja, mert több Ízben ugrott le személyesen a holdról anélkül, hogy sjempiilája megrezdült, volna, s a csodálkozás legkisebb jele nélkül vette nem egyszer tudomásul, hogy ő a perzsa sah, aki le- üt tettetné összes hitelezőinek fejét,., ha nem volna épp olyan gyöngéd lélek, mint ara ily' antoniuszi szépség. Mert, hogy antoniuszi szépség, az kétségte­len. Emiatt azután az ilyen esetekben nőm volt abban semmi különös, hogy Kleopátra vele szökött Pá.risba, aihol egy mán zárd-szobában boldogan éltek ötszáz évig. Olykor aztán — (ami iilyen hosszú ólet alatt ’s az ötszáz év lepörgése közben is a megvál­tozásra semmi hajlamot nem mutató, sivár iro­dalmi viszonyok közt nem csodálatos) — a könyökömön kiszakadt a bársony zubbony, ilyen apró kalamitás esetén a nagyszerű, ki­rálynői hitves egyszerűen kiröpült a falakon át a Piacé de la Concordera és gránitalapzatá- róú lecsavarva a tűt, Kleopátra tűjét — melyet Napóleon szállított Egyiptomból Madame Pa­risnak — ezzel a „Tüvel“ toldozta be a könyö­köm vásott szövetét. Mindezt, sőt ennél még1 különösebb fordulata eseményeket, a világ legtermészetesebb dol­gaiként fogta föl mindig a szerző. S igaza volt. Mert csaknem fele-életünk oly órák meg­újuló láncolatából áll, amelyekben semmi sem csodálatos. S ki tudná bizonyossággal állítani, hogy nem az~e az igazi életünk? E kis kitérést bocsássák meg nekem olva­sóim, s higyjék el szükség volt erre, hogy meg­értsük Dorner Frank aránylagos hidegvérüsé- gét, mellyel e jelenség betoppanását fogadta. Dorner Frank — ismétlem és hangsúlyozom ezt — nem csodálkozott, hanem keserűn, őszin­te meggyőződéssel felelte: — Bizony ostobaság volt, hogy önt vissza.- tettem a hetedik polcra! A jövevény most helyet foglalt a fülke pam- lagján s némi gunymoeollyal bólintott, igent a detektív önkritikájára.. Ott ült a pamlagon rézsarkos disznóbőr kö­tésében és övének közepén finom művű fémka­poccsal a detektív Bhönix viílabeli különös ismerőse, az a termetes foliáns. Most ő szólalt meg újra s a bölcsek elnéző és a különös utitárs szelíd hangja csengett sza­vaiban: — Lássa, kár volt,, hogy amikor nyomok után kutatása közben a kézéibe kerültem, fól- retolt, majd kissé — bevallom — nekem rofa­szul eső gyöngédtelenséggel dobott vissza he­lyemre a polcon, mint holmi haszontalan és unalmas ealabaktert, amelynek az ön szem­pontjából nincs semmi jelentősége. (Folytatjuk^ C 4 Péntek reggel ül a statáriális bíróság elé a Maiéi kommunista összeesküvés kit fiietije Karikás Frigyest a miskolci bíróság vonla feieldsséjre Hyofc ietartáztatott rendes bíróság elé kerül VISSZA 1 ISISÉ PARIRÓL FANTASZTIKUS iE®lN¥ Irta: PALASTRY MARCELL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom