Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)
1932-07-28 / 170. (2983.) szám
TOfl^MAfi^ftRHTKLSR 5 KOMMENTÁROK ★ ★ ★ MI, KÖZEPEUROPAIAK? Berlinben, a Romanisohes Café-han politikai dOig^Krói vi^tkozu-m egy porossz.'.' áínÍAor a küzdelem kellős közepén széles mosoly jelent meg partnerem arcán és békéltetőén felém nyírtatta kezét: — Ugyan, kérem, hagyjuk ezt, hisz mi valamennyien középeurópaiak vagyunk. Úgyszólván egyetlen nép. Közös sors, közös jövő, értsük meg egymást! Akkor elfogadtam a bókejobbot, de később, amikor egyedül maradtam a kávéházban, furdalni kezdett a lelkiismeret. Mindnyájan középeurópaiak vagyunk? Közös sors, közöis nép? Aggódva néztem végig a Tauen- zienstrasse, a üedáohniskirche és a Kuríúr- stendamm vidékén. Idegen, különös emberek futkostak itt, a nyelvüket bécsi dialektusommal alig értettem s életenergiájukban volt valami különös és távoli. Előttem barna- inges óriás az Angriffet árulta és gyűlöl: ol terhes szemmel nézte szomszédját, aki vörös ingben valami ellenlapot árusított. Eszembe jutott, amit néhány órával ezelőtt az egyik kávóházon láttam kiirva: „Magámtermek i- romezer ember számára.“ Ezeknek a poroszoknak háromezer ember még „magán", nekünk egész hadsereg. Az arányokban van a teljes különbség, ök nagy függeléknek látják a mi pár milliós apróságunkat, amely a Duna völgyében élni merészel, útban Kelet felé a „piac“-ra, függeléknek, nüánsznak, német égisz alatt létező középeurópai masszának. Közös nép? Oly idegen volt a szomszédom itt, aki mereven ült a helyén és szemmeHátha tólag bántotta üres, lanyha nézésem, mert szinte átfúrt tekintetével, mintha tudni szeretné, melyik párt újságját hordom a szivem fölött, mint kedvesem kópét, a Völkisohe Be- obaohtert vagy a Rote Fahne-t? Ahol ültem, a híres Romanisches Oafé volt, sivár, vigasztalan hely, mord arcokkal, a levegőben úszó energiakomplexumokkal s élesen összeosat- tanó gyülöletpemgékkel. Közös nép? Páris- ban, a Dóméiban volt egy sziámi barátom, aki mindig mosolygott és édesen gügyögött primitív francia tudásával mulatságos szerelmi dolgokról, finoman, kedvesen, nem tehetek róla, közösebb népnek éreztem a sziámit s Montparnasse országának sok szemensze- dett lakóját, mint ezeket a szomszédokat, akik egyszerűen rám teszik a kezüket, megveregetik a vállalnat s azt mondják eHent- mondást nem tűrve: „Wirr sind Brücher, nich?" Ropognak az er-rek, sziszegnek a oh-ák és az sz-ek s a nagyobb hatás kedvéért elmondanak óriási hahota között néhány otromba és hárgyu tréfát, hogy megrökönyödésemben majdnem leszédülök a székről. — Nem. nem tudom, közös nép vagyunk-e mi a Café Gfössenwahn rideg és törte.’ő lakóival. Amióta a porosz azt mondta: „ne verekedjünk, hisz közös nép vagyunk mi középeuró- paiak“ s a barátságosan leereszkedő megállapítással implicite kimondta: tehát el kell fogadnod, amit nagyobb és erősebb testvéred mond, mert fő az összetartás, — nem tehetek róla, azóta sokat gondolkozom azon, ki hát tulajdonképpen a „közös nép", a „közópo európai ?“ A véletlen akarta, hogy másfél hónap alatt egyenként négy-öt napot töltöttem a négy középeurópai főváros mindegyikében, Berlinben, Becsben, Budapesten és természetesen Prágában s mivel az embernek különös kedvtelései vannak, felhasználtam az alkalmat, hogy megkeressem a középeurópai lelket és meggyőződjem létezéséről. Azt hiszem, Bécsben megtaláltam — legalább szeretném, ha az lenne Középeurópa lelke, amit ott találtam meg. Ez a finom, kissé fáradt, kevert és könnyelmű lélek, amely olyan, mint a francia ebéd: mindenből valami, az egészből semmi, ez a német kultúra, germán zene, olasz dal, magyar temperamentum, szláv puhaság, lengyel grandezza, román slendrián- ság, zsidó szellemesség, katolikusán nevelve, ez a nagy-nagy dunai amalgám belemártva Becs évszázados patinájának langyos életnézésébe, amely oly otthonosan zsong a középeurópai fül mellett, mint a Duna hullámai és valami örökké távolról jövő édes keringő. Nem, ez nem az, ami a Romanisches Café látogatójával „közös nép“. Szeretné, ha az volna. Félrevezeti a poroszt, hogy a Duna völgye német kultúrába mártott s a német nyelv Középeurópa eszperantója: ahol megszűnik és a rosszul másolt francia kultúra veszi át a helyét, Belgrádban, Bukarestben, ott a Balkán kezdődik már. Sokat gondolkoztam Középeurópa lényegén s valaki, akit megkérdeztem Grinzingben, (apja magyar zsidó, állampolgársága csehszlovák, Bécsben él és Romániával kereskedik) közelebb hozott a megértéshez: — Középeurópai az - mondotta —, aki megérti a zsidó vicceket. A középeurópai embernek bizonyára vannak más tulajdonságai, például, hogy öt-tiz millióként más-más nemzetre tagozódik s hadba száll egymás ellen, talán az, hogy nincs egységes embertípus közötte; az egyik nagy, a másik kicsiny, a harmadik mongolóid, a negyedik nem ária, vagy az, hogy a magyart Nováknak, a föosehct Englisohnek, a bécsi őslakót Horváthnak vagy Patakynak hivják, (de valamennyit összevéve, csehszlovákot, magyart, osztrákot, délszál vöt, lengyelt, románt hívhatnak Kotlának i«), van sok közös tulajdonsága, például egyiknek sincs pénze, szeret kávéházban ülni s nagy élelmezési triásza a gulyásleves, a bécsi szelet és a cseh dalkli, de a zsidó humor megértésének alapelve mindennél biztosabb fémjelzésnek látszott. Föllélegeztem. A porosz kiesett. Megbukna a vizsgán, ha elmesélném neki a „Sie Ganef, Sie wollen heten" viccet. Hiába bizonyítja Középeurópához való tartozását akár azzal, hogy a Duna medencéjében valamenynyi nép németül neveli a kutyáját, — ee a kétségbeesett érv sem elég, tessék előbb megérteni a zsidó humort, azután beszélhetünk. Középeurópa esetleg alacsonyabb állam ée nemzetforma a porosznál, de magasabb életforma. A franciák megértik, amikor megállapítják, hogy Európában csak két városban lehet szépen élni: Páriában és Bécsben. A bécsi forma a középeurópai. Magasabbrendü, mint a berlini. Lustább, de kedvesebb, szomorúbb, szellemesebb, megértőbb, — szinte nem bánom, hogy nem vagyok porosz, hanem „csak" középeurópai. Srratlcó Pál. A vörös plakáttól a címeres parancsig Színek és sejtelmek a német választási háborúból — A német nép fáradt — Szocdem- és náci- hedélyeskedések A Prágai Magyar Hírlap berlini munkatársától Berlin, julius végén. Ha jól öaeze&záim láíjfuk a dolgot, az idén ez már a negyedik nagyszabású választás, amelyen Berlin keresztülmegy, ehhez ason- ban még hozzá kell tennünk azt is, hogy szerencsére csak a negyedik, mert Németországban nem egy állam és város van, ahol az idén már öt-hat választás és népszavazás volt. Január óta általában nem volt olyan hónap, hogy valahol ne választottak volna Lamdtagot, a szabad városokban uj városi parlamentet, köziben volt az, elnökválasztás két menete, április 24-én a birodalom öt-hatoda, most pedig ismét az egész ország „az urnák elé járul", mint a politikai virágnyelv mondja, — az ember el sem tudja képzelni, hogy a német nép hogy bírja ezt az állandó választási készenlétet- E sűrű választások ellenére a szavazók részvétele általában mindig nyolcvan százalék körül mozgott, ami éppen eléggé mutatja, hogy a jobb- és baloldal részéről egyaránt milyen fanatizmussal és elkeseredéssel folyik itt a politikai harc. Lehetetlen észre nem venni, hogy a weimari rendszert és a német szociáldemokráciát most lassan éppen saját fegyverei ölik meg. Az ő módszerük volt, hogy minden politikai kis szélmozdulásra „a nép elé kell menni". Legeleősorban azonban azért fogja saját módszere megölni a weiimari demokráciát, mert Németország eljutott odáig, hogy a ttép utálni kezdi a választásokat és demonstrációkat Valahogy úgy érzi tehát az ember, hogy ez a mostani választás hosszú időre oeaurát fog jelenteni Németország politikai kavargásában és — ha ez a választás talán nem is az utolsó a birodalomban — hamarosan nem igen lesz újra szükség vagy lehetőség a nép politikai véleményének megkérdezésére. „A Hmdenburg-szociáldemokraták és a Skiarek-jelvény” Egyelőre még teljes erejével dühöng a választási harc. Mióta a felvonulásokat betiltották, azóta a szint, mozgalmat elsősorban a plakátok, röpirátok jelentik, amelyekkel tele van minden hmietőoszlop és az utcasarkok körül az aszfalt. Berlinben persze hamarosan megszokja az ember, hoey ne csodálkozzék a plakátokon és egy év alatt a politikai plakátok tekintélye annyira lejárt, hogy nagyon jónak kell lennie annak, amely miég feltűnésre számíthat. Ilyen jó plakátot azonban általában nem i6 lehet látni. A plakátharcban még most is a kommunisták vezetnek, akik méteres, hatalmas falragaszokkal ékesítették föl a várost, amely egész hosszú vezércikkeit tartalmaz. „Félre a Hí ndembu rg-szoci áldem o k r a tá k- kal!“ ordítja a plakát. „A szociáldemokrata párt azért választotta elnökké Hindenbar- got, hogy közösen a proletariátus nyakára ültessék Hitlert, az éhséget é*s a jóvátételt. A Hlndenburg-szociáldemokraták a fasizmus támogatón Proletárok, a vörös Berlin hív benneteket, szavazzatok a kommunista pártra!" A szociáldemokraták viszont minden agi- tációjukat Hitler ellen koncentrálják. A szociáldemokraták legutóbbi plakátja egyébként igen sikeres volt a maga nemében. Nagy sárga lepedőkkel jelentek meg az uccáü, amelyeken óriási betűkkel ez a szöveg állott: Minél több náci a parlamentben, Annál több báró a kormányban, Minél több báró a kormányban, Annál nagyabb munkanélküliség és nyomor az országban. Aztán alul fölsorolták, hogy a Papen-kor- mány milyen uj adókat léptetett életbe s hogy uzsorázza ki a polgárságot. Ez a plakát 24 óráig virult, aztán a nemzeti szocialisták részéről megjött a felelet- A nácik szakasztott olyan sárgaszinü plakátot nyomattak a következő szöveggel: Minél t/öbb szoci a parlamentben Annál több zsidó a közhivatalokban, Minél több zsidó a közhivatalokban, Annál több panama a birodalomban. A plakát szélére a szociáldemokraták jelvényét képviselő három nyiliba aztán három nevet írtak bele, mintegy aláírásként. Szavazzatok reánk: Max, Lee, Willy — Sklarek! Mióta ez a plakát megjelent, azóta a szociáldemokraták nyilas jelvényét Sklarek- jelvénynek hivják Berlinben, ami bizony még az általános európai panamák mai világaiban is rendkívüli becsületsértéssel ér fölEgy őszinte sző A nemzeti szocialista plakátokon különben megfigyelhető, hogy a nácik szakítottak a régi hatásvadászattal, amely a nyomorgó tömegekre számított s most sokkal h a rm ón i kueabb és vidámabb plakátokat csináltatnak. Egyik plakátjukon egy jókedvű germán fiatalember fütyörészve vasvillával dob ki az istállóból egy kézigránátos kommunistát, egy zsakettes paragrafusembert és egy eiibert. Másik plakátjukon két igen szép női fej mosolyog: „Német anyák, szavazzatok a nemzeti szocialistákra!" Ezeken a plakátokon most már az optimizmus látszik, — hamarosan megválik, hogy joggal-e vagy jogtalanul. A plakáterdőbeu aztán néha ráakadunk egy-egy kis cédulára, amelyen egészen ismeretlen pártok neve ékeskedik, az emberek megmosolyogják a magukat állampártnak nevező egykori német demokraták plakátjait, akik, ha nagyon igyekeznek, három képviselőt be tudnak hozni a parlamentbe Rathenau egykori hatvanifőnyi táborából- Ezek a polgári középpártok a plakátharcban már úgyszólván nem is vesznek részit, miután beláiták, hogy annak amúgy sem volna eredménye. Egyedül a német nemzetiek harcolnak még az oszlopokon, akik egyszerű plakátjukra ezt az egyetlen mondatot írták föl: „Wer nioht sozialistisch dénkt, waehlt deutschnational!" Tehát aki nem gondolkozik szociálisan, az a német nemzetiekre szavaz. Végre egy őszinte szó a választási küzdelemben, aminek bizonyára meg is lesz a maga hatása, tekintve, hogy Németországban még ma is igen sok a gazdag ember és a háztulajdonos. A plakátok tehát virítanak, vörös, sárga és lila színeikkel, közbül pedig egyszerű fehéT-fekete falragaszok húzódnak meg közöttük, középütt a birodalmi címerrel: az államhatalom hirdetményei. A birodalmi elnök elrendeli az ostromállapotot, Rund- stedt altábornagy súlyos büntetést ígér azoknak, akik általános sztrájkra mernek izgatni és e hirdetmények alján vastag betűkkel fenyeget az a mondat, hogy börtönbe kerül, aki ezt a papírlapot le meri vakarni. . •. Nem a legvilágosabb szimbóluma-e ez az egész választási harcnak? A sárga, lila és vörös plakátok el fognak tűnni, de a tábornokoké ottmarad, mint ahogy a pártok el fognak tűnni s a generálisok megmaradnak... M. J. dr. A késő éjjeli órákban mondják ki az ítéletet Gorgulov Selett Gorgulov vitába szállt a pszihiáterekkel — Könnyezik a terhelő tanú és a vádlott Páris, julius 27. A Gorgulov-pör keddi napján a szakértői vélemények előterjesztése volt a leglényegesebb pont. Egy ismert párisi újságíró nagyon sajnálja, hogy Moliére már meghalt és igy ezeknek „az orvostudományi isteneknek" tegnapi fellépésén nem vehetett részt. Bármenynyire tragikus is az ügy, amelyben a tárgyalás folyik, a keddi tárgyalási napon nem hiányoztak a komikus momentumok sem és a védők kétségbeesésére a vádlott is nagymértékben hozzájárult a komikus elem érvényesüléséhez. Az egyik orvos az elnjebeli zavar szimptomáira következtet Gorgulovnál. — Ez az egyetlen ember Franciaországban — mondja Gorgulov, aki engem megértett. Komikusán hatott az is, hogy Gorgulov az egyik szakértő analízisének a végén, amely analizis elmebetegséget állapított meg a vádlottnál, pontosan dühöngési rohamot kapott, úgyhogy a professzor a pszichiáter gesztusával mutatott át az esküdteknek: — Éppen látják uraim, hogy a páciens egészen úgy viselkedik, mint én azt önöknek kifejtettem. Gorgulov különben nagyon élénken résztveít az orvosszakértők vitájában, amelyet 5 is megért, hiszen maga is kiképzett orvos. — Igen, maguknak a Wassermann-féle reakciót is meg kellett volna csinálnlok! — szakítja félbe az egyik hivatalos szakértő fejtegetését. Erre rögtön harsány hangon hirdeti „messiás" mivoltát és hosszasabban fejtegeti egy uj természeti törvénynek a szükségességét, amelynek ő a képviselője. A tárgyaláson tanúsított magaviseletével újból egészen megzavarja a közvéleményt. Most már senki sem tudja, hogy szimulál-e, vagy pedig az önfenntartási ösztön hirtelen megmutatta neki a védelem leghelyesebb és legalkalmasabb módját. Az egyik hivatalos szakértőt azzal gyanúsítja meg, hogy vele szemben a hivatásbeli irigység beszél belőle. Egészen komolyan panaszkodik arról, hogy
