Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)

1932-07-17 / 161. (2974.) szám

1932 iuliu9l7 Ta«árnap. ^RXGAI-A\\<AAR.-HIRLA& 5 Ahol a kárpitossegéd parancsol a császár fiának „Hitler megtiltotta, hogy nyilatkozzak” — mondotta a P. M. H. munkatársának /»> Ágost Vilmos porosz herceg, nemzeti szocialista képviselő A berlini Landtag forrongó hangulata — Egy parlament, mely kaszárnyává alakult át — Néhány zsahettes, ijedt öregur jelenti a polgárságot a vörös és barna ingek erdejében — A történelem izzó katlana Félelmetes feszültség előzi meg a július 31.-i német választásokat A Prágai Magyar Hírlap berlini munkatársától Berlin, jiuliuis 16. Odakint a városban árnyékban is har­minc fok Celsiust mutat a hőmérő, de a né­met politikai élet higanyoszlopa túltesz ezen is és egyre veszedelmesebb sebesség­gel húzódik a forrpont felé. A lausannei konferencia befejezésével egyszerre száz- százalékos erővel robbant ki a választási küzdelem és a rohamosan közelgő julius 31-ike előfutár jak ént egyre-másra következ­nek a véres vasárnapok. Mint egy felkavart hangyaboly, mint egy felzaklatott Babilon, olyan most Németország és Berlin, csupa forráság, csupa indulat, végnélküli demagó­gia és végzetesen nagy bizonytalanság- Né­hány hét múlva kell eldőlnie annak, hogy megtörténik-e a döntő változás Németor­szág és ezzel az egész európai politika éle­tében is, a mélységekben pedig végeredményben a polgári világrend nagy háborúja dúl, az éjszaka leple alatt születnek az össze­esküvések, az ököl és a verekedés északtól délig és kelettől nyugatig vad izgalmaival bolygatja föl az uccák nyugalmát, miközben Üt államhatalom a ki nem alakult politikai helyzetiben csak fegyvereinek hűvös nyu­galma mögül szemlélheti mindezt a roppant kavargást. A politika most már végleg kiment az uccára. Az egyetlen fórum a párt vezér i szószék a Rajnától a lengyel határig, szellemileg pe­dig minden megfontolásnak fölébe kereke­dett a plakát és a rikkancs. Németország­nak hosszú idők óta nem volt ilyen forró nyara, mint a mostani és ez a forróság a düh és a végső kétségibeesés lázával páro­sul, az indulatoknak azzal a trópusi hőmér­sékletével, amely a messzi keleten ám ok- fu tóvá teszi az embert. A békés polgár, aki apró örömeit mindig fölébe helyezi a köz nagy ügyeinek, már a múlt hónap végén, ha csak tehette, nyaralni utazott, de julius 31-ének fenyegető dátuma sehol sem enge­di megpihenni. Ezen a nyárközepi vasárnapon Németor­szágban fel fognak kutatni minden em­bert, akinek szavaznia kell, Ausztriából különvonatok fogják hazaszállítani sza­vazni a nyaralókat, a pártok levél- és röpoédula-özönnel árasztják el valódi vagy vélt híveiket, sport, zene és társadalmi, élet, nyaralás és idegenforgalom, mind lényegtelen semmiséggé tör püli a politi­kának' ebben a viharzó kánikulájában. hatvanhat millió ember forrong itt a végső ársadalmi szakadás és a k ieg yen Iith etet len dfogultság táboraiba verődve össze, az em- >er már lassan ott tart, hogy semmi mást íem lát, semmi mást nem tud észrevenni ibben a társadálómban, mint az egymásra eső hadseregeket és alig tudunk ráismerni népre, amelyet eddig Európa legracioná- isabb fajtájának tartottunk. pariamenS, amely kaszárnyává változott Az uocák és külvárosok forrongása mel- ett egy helyen találhatjuk szemtől-szemben iagunkat a ma és a holnap Németországá- al, abban a hatalmas épülettömbben, mely Leipzigerstrassetől a Prinz Albredhtstras- eig mint egy nagy négyszög terül el vár- perben a főváros belsejében: a porosz or- ^ággyülésen. A birodalmi gyűlés minden alószinüség szerint csak augusztus végén >g összeülni, a nagy politika tehát csak a nyár végén kezdődik meg Berlinben, addig csak az ucca van és a porosz Landtag. A nagy kánikula ellenére a porosz or­szággyűlés mostanában is minden héten két-hárem ülést tart, az ülések néha reg­geltől az éjféli órákig tartanak, zsúfolt padsorok és zsúfolt karzatok előtt, keresztmetszetben tehát itt láthatjuk leg­tisztábban s legközvetlenebbül az egész né­met revoluciót és az embereket, akik ezt a nagy háborúságot vezetik és képviselik. A Prinz Albreditstrasse-i épület a maga szü!k folyosóival, a falakon lógó régi térké­peivel és borszéke ivei, amelyeken még a császári korona díszeleg, küls-ejében alig reprezentálja a 38 milliós Poroszország mai értelemiben vett parlamentjét. Az óriási, arénaszerü ülésterem a maga egyszerű for­máival kissé anakronisztikus szállása an­nak a politikának, amelynek képviselői a padsorokban a vörös blúztól a barna ingig helyet foglalnak. Ezeket a méltóságteljes oszlopsorokat sokkal homogénebb gondol­kodású emberek számára építették és ré­gebben a folyosók sem voltak hozzászokva ahhoz, hogy nemcsak az ügyes-baj06 embe­rek tucatjai, de az egyenruhás, rohamszijjas fiatalembe­rek egész különítményei tolongjanak raj­tuk. Igen, ez a mostani porosz Landtag olyan, mint egy hatalmas kaszárnya. Odakünt az uccán sisakos rendőrök kordon­ja áll, a folyosókon tucatjával sürgölődnek a csizmás és barna egyenruhás Hitler-kato­— Mindazon mérgezési esetek leküzdésé­nél, amelyeket romlott élelmiszerek idéz­nek elő, a természetes „Ferenc József44 keserüviz azonnali használata fontos segéd­eszközt képez. Hires orvostudományi köny­viekben felsorolják azt is, hogy a Ferenc József víz többek közt ólotmimérgezéenél mint specifikus ellenszer kitünően beválik. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárak­ban, drogériákban és füszerüzletekben kap­ható. nák és ha bekukkantunk az ülésterembe, akkor az az érzésünk az első pillanatban, mintha nem Í6 egy polgári parlament, ha­nem egy forradalmi katonatanács ülésére ér­keztünk volna meg. A hatalmas teremben körülbelül 600 em­ber számára van hely és a padsorok köze­pétől jobbra mint egy fenyegető óriási folt barnálli.k a föld alól kinőtt uij hadsereg- Pár hónappal ezelőtt még csak hat hitleris­ta ült a porosz Landtagban, ma már az ülésterem felét ők foglalják el, a barna ing, a rohamszijj és a vörös karszallagon a ho­rogkereszt annyira elnyom minden más szint, hogy ettől a kompakt tömegtől alig lehet más valakit észrevenni. A terem má­sik felén két-három kommunista képviselő­nő égetően vörös blúza virit, az első pad­sorokból pedig, a gallér és nyakkendőnél­küli ing fölött a jól ismert agitátor-arc néz reánk, — közbül pedig néhány zsákéttes öregur a fejét csóválja a vörös és a barna szín között. Ezek a zsakettes öregek: a polgári Né­metország, míg kétféléi csupa fiatalem­ber, Hitlerek és a koim/munisták. A karzatok zsúfolásig tömve vannak nőkkel és férfiakkal és amint ezek a tömegek ing­ujjra vetkőzve figyelik a lent lezajló szó­csatákat, fehér színükkel mintha szemlélők semlegességét képviselnék­Ahol nem lehet minisztert látni Az üléstereim sarkaiban egyszerre négy­felé veti tik a szószéken levő mikrofonból a beszédeket. A bizottsági jelentések egész sorozata van napirenden, a szónokok csak öt-tiz percig beszélnek és ha az ember vé­gighallgat egy ülést, akkor megállapíthatja, hogy ezekben a beszédekben minden van, de a legkevesebb: az érv. Minden második szónok náci, aztán a kommunisták jönnek, néha egy-egy szocialista is felmerészkedik a szószékre, de nem hallgatja senki. Minden beszéd egy hadüzenet, senki sem vitatkozik az „előtte szólóvar4, és min­den második szónok bejelenti, hogy le fog számolni a többiekkel. A parlament javaslatokat tárgyal, de az ülésteremben egyetlen minisztert sem lehet látni, az ügyvezető Braun-kormány tagjai semmi célját nem látják annak, hogy meg­jelenjenek a parlamentben, ahol a legmini­málisabb megértésre sem számíthatnak, megjelenésükkel legföljebb botrányt okoz­nak. Az elnöknek amugyis sok gondja van, hogy nemzeti szocialista párthíveit rendre tudja inteni, amikor azok egy-egy miniszter nevének említésekor a tébolydát vagy a börtönöket kezdik emlegetni és a centrum meg a szocialisták az eddigi ülések tapasz­talatai alapján belátták már, hogy remény­telen minden hadakozás, mert az legfeljebb azt eredményezi, hogy a jobboldal fölkerekedik és kikergeti őket a teremből, mint ahogy pár hét előtt az utolsó kommu­nistát is kinyomták az ajtón. A feözéppártok igyekeznek a legnagyobb csendben lenni, mert igy legalább a tárgyalások nyugodtsá­gát fönn lehet tartani. Valami nagy, bizonytalan félelem ül itt a középső padsorokban, ahol alig lehet öt­ven éven aluli embert látni, valami meg­magyarázhatatlan borzongás a bét oldal barbár fiataljaival szemben, akik, ha az öregek demonstrációba fognak, egyetlen vezényszóra föláHanak és eléneklik a Horst Wesseil dalát, a másik oldalon pedig az Internacionálét. A régi formaságokból még él valami kevés. Az elnök mindig föláll, ha szólni akar vala­mit, föláll akkor is, ha csenget, a „Hölgyeim és Uraim“-megszólitás is divatos még, de egyébként igazán alig lehet valamit fölfe­dezni, amire még néhány évvel ezelőtt is azt mondtuk volna, hogy parlamentariz­mus. Európának úgyszólván minden parla­mentjében kifejlődik a képviselők között a barátságnak legalább valami minimális fo­ka, itt azonban szó sem lehet róla, hogy egy hitlerista egy kommunistával vagy szociál­demokratával szóbaálljon. Ezek az emberek nem egy ország tör­vényhozási tagjainak tekintik egymást, hanem ellenségeknek, nem is köszönnek, sőt úgyszólván nem is ismerik egymást, csak az előttük fekvő areképalbumból la­pozgatják ki, hogy ki is az, aki az imént közbeszólt. A képviselőknek emellett szinte a minimá­lis szabadsága sincs meg. A porosz Land­tagban alig fordul elő, hogy egy képviselő hiányozzék az ülésről. A frakciók szobáiban naponta ellenőrzik őket, hogy jelen van­nak-e, kiosztják a szerepeket, a pártvezé­rek határoznak el mindent és a képviselő — engedelmeskedik. Az excsászár fiának nem szabad beszélni Odakinn a folyosókon az emberek csodál­kozva néznek egy görnyedthátu, markáns- arcú magas férfire, aki igen egyszerű ruhá­zatában hatalmas aktatáskájával reggeltől- estig itt sétál, ha ülés van a parlamentben. A vörösbluzos kommunista képviselőnő épp úgy leplezetlen kíváncsisággal méri végig, mint a hitlerista honatya, akinek párttánsa ugyan e<z a szikár ur, de azért mégsem le­het a nyakába borulni úgy, mint a többiek­nek. August Wilhelm, Prinz von Preussen, Vilmos excsászár második fia, sétál itt mindennap horogkeresztes jelvénnyel a gomblyukában. Nincs olyan ülés, amelyekről a volt császár fia hiányoznék, résztvesz minden bizottsági vitában, tagja a pártvezetőségnek, naponta 8—10 órát dolgozik, vitatkozik híveivel és ő is mindig épp úgy kikapja a parancsot, mint az utolsó legény az S. A- hadseregiben. A folyosók sarkán fotográfusok lesnek rá, az amerikai és angol világlapok nagy össze­geket ígérnek maga vagy pártkasszája szá­mára, hacsak néhány mondatot is hajlandó volna nyilatkozni; a herceg azonban csak sétál magányosan és hallgat. A porosz országgyűlés elnöke mutatott be Ágost Vilmos főhercegnek, aki igen barát­ságos ember és nagyon szívesen hajlandó bánmiről is társalogni, kivéve a politikát. — Nagyon szívesen adnék nyilatkozatot magyar újságíró számára — mondotta a Prinz — de sajnos nem tehetem. Rengeteg ajánlatot kaptam, mióta képviselővé válasz­tottak, hogy cikket Írjak vagy nyilatkozzam, de egyiket sem tehetem. Hitler kifejezetten megtiltotta nekem, hogy bármiféle nyilatkozatot is tehessek, s nekem muszáj rigorózusan konzekvens­nek lennem... ... Hitler engedélye nélkül a császár fia egy szót sem beszélhet semmiről. Nem nyi­latkozhat ik, nem beszélhet a parlamentiben, még a közíbeszólásaira is vigyáznia kell. Julius 31-ike után a birodalmi gyűlés sza­kasztott ilyen lesz, mint a porosz Landtag- Azt hisszük, nem tévedünk, ha azt mond­juk, hogy minden szabadságával, individu­alizmusával, bűnével és erényével most te­szik sírba a német parlamentarizmust. Makkai János. Hétfőn lép életbe az uf autótőrvény Prága, julius 16. Az uj autótőrvény hétfőn lép életbe. Az uj törvénynek átmeneti jellege van, amennyiben csak kétévig marad érvényben s addig meg kell alkotni a végleges autótörvényt. Az uj autótörvény legfontosabb intézkedései kö­zű! kiemeljük a következőket: A zárt településeken, községeken át vezető utón a személyautó legfeljebb 35 km-es sebességgel ha­ladhat (eddig 15 km volt megengedve). A községen kívül a sebesség ninos korlátozva. A teherautók a községeken kívül 6em léphetik át az 50 km-e6 se­bességet. A kocsi vezető (soffőr) nem dohányozhat. Minden autót kis házi gyógyszertárral kell fölsze­relni, amelyben négyféle kötőszer, jód s más ha­sonló anyag tartandó készenlétben. Az autók nyilvántartási jelzése igy módosul: A csehországi kocsikat ,,C“, a morvaországi és szilé­ziai kocsikat „M“, a szloven szk ólakat ,.S“ és a ru- szinszkóiakat ,,R“ betű jelzi. A prágai kocsik jel­zése ,,P“. A nemzetközi forgalomra szánt és „CS“ betűkkel jelzett kocsikon a nyilvántartási jelzéseket fekete alapon fehér színű betűkkel és számokkal kell ké­szíteni. Az uj nyilvántartási számok kiosztása minden esetre még hosszabb időt vesz igénybe. A nyilvántartási számok legfeljebb ötjegyüek le­hetnek. Ha olyan sok kocsi van, hogy az ötjegyű szám kevés volna, úgy római számokat kell se­gítségül venni. Minden kocsit hátratekintő tükörrel kell ellátni. Ez a rendelkezés nem talál általános tetszésre, kü­lönösen azok részéről, akik nem kívánják, hogy a kocsit vezető soffőr is szemtanúja legyen a kocsi belsejében lefolyó eseményeknek, ez ellen azon­ban függönnyel lehet védekezni. A személyautón csak annyi személy utazhat, amennyi számára a kocsit készítették, ami a kocsi úgynevezett tipustanusitványában van feltüntetve. A motorkerékpár pótkocsiján csak egy személy foglalhat helyet. Az autóbusz csak annyi utast vehet fel, amennyi számára az autóbusz készült. A maximális uíasszám a kocsi belsejében feltüntetendő. Teherautón személyeket szállítani tilos, kivéve a katonai teherautókat s a vis major-esetet, amikor például mentésről van szó. Az autóbuszokban tilos a dohányzás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom