Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)
1932-06-05 / 128. (2941.) szám
-I^v MAI SZÁMUHK fl KÉPES HÉTTEL 28 OLDAl Ara a fcoroita Tik Jfjfí í XI- éví- 128‘ (294b szám ■ ^asárna^ “ 1932 junius 5 ^7^<WARfflmvZű> Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K£. A képes melléklettel havonként 2.50 K6-val több Egyes szám ára 1.20 K2, vasárnap 2.—Ki A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok FŐSZERKESZTŐ poUtíkoi TKlpllupjü. f£jjsLOS SZERKESZTŐ tfWRANYl LÁSZLÓ FORGJCH GÉZA Szerkesztőség: Prágán, Panská ulice 12. D. emelet. — Telefon: 30311. —- Kiadóhivatal; Prága IL, Panská ulice 12. 111. emelet. Telefon: 34184. SŰRGŐIIYCIW: HÍRLAP, PRHHH A NÉMET KÉRDŐJEL Irta: TARJÁN ÖDÖN Brüning visszalépése mám jött váratlanul. Groenernek a hadügyminiszteri tárcáról való leanonda/táiSa, Sohlelcher és társainak, valamint Meissnernek Hindenburg elnöknél a rendszerváltozás érdekében kifejtett erőfeszítése állandó témája volt betek óta a német sajtónak. Alig néhány héttel a birodalmi elnökválasz- iás után Hindenburg elejti azt az államférfiut, aki két éven keresztül látszólag bizalmának letéteményese volt. Első megválasztása után eltávolodott a jobboldaltól, most pedig, főként a baloldali pártok által történt megválasztása után, jobboldali politikusokra bízza a német birodalom gyeplőjét. A Hindenburg megválasztását támogató pártok körében Von Papén kancellári megbízatása nagy visszatetszést szült, különösen azért, mert hivatalos részről ezt a kormányt a nemzeti kon- jeentráció kormányának minősítették. Fájlalják az úgynevezett „Staatspartei" részéről, hogy a birodalmi kormányiban azok a pártok, amelyek Hindeníburgot tizenkilencmillió szavazattal újólag a birodalom elnöki székéibe emelték, egyáltalán nem jutottak képviselethez. Lausanne élőestéjén Brüning visszalépése mégis mintha valamivel előbb következett volna be, mint ahogy politikai ellenfelei óhajtották. Aligha tételezhetjük föl a jobboldali pártokról, hogy a német birodalom érdekeinek kétes dicsőséget hozó képviseletétől akarták volna Brüninget elütni, azért, hogy szerepét a konferencián vállalhassák. Indokoltnak látszik a föltevés, hogy a Hindenburg elnök körében mind erősebben érvényesülő befolyások tulajdonképpeni célja Brü- ningnek a lausannei konferencia utáni megbuktatása volt, & hogy a volt kancellár időelőtti lemondásával ügyesebb taktikusnak bizonyult, mert politikai ellenfeleit előkészületlenül a neki szánt hálátlan szerep átvételére kényszeri- tette. Miután Brüning Hindenburg elnöktől a lau- sannei konferencia sikertelensége esetére a kért fölhatalmazásokat nem kapta meg, félreállt, visszavonulásának formaságában sem leplezve azt, hogy elibocsájtásának körülményeit súlyosan sérelmezi. Egészen szokatlan az az eljárás, amelyet Brüning utódával, Von Papennel szemben tanúsított, amidőn a birodalmi kancellári hivatalban való első hivatalos megjelenése alkalmával nem volt hajlandó őt fogadni. A pártok közötti ellentétek kiélesedése, a nemzeti szocialisták előretörése, a német nép nagy tömegeinek a szélsőségek felé való sodródása, a mélyülő nyomornak, az egyre kilátástalanabb és bizonytalanabb jövőnek természetes következményei. A német közvélemény kialakulásában azonban az anyagi természetű körülmények mellett a lelkiek sem játszanak alárendelt szerepet. A német nép kénytelen volt meggyőződni arról, hogy a világ hatalmasságai által vele szemben folytatott játék nem őszinte, s hogy még ama hatalmak részéről, amelyek egy, vagy más esetben a német érdekek mellé álltak, sem számíthat a birodalom föl tétlen és olymérvü támogatásra, amelytől a népek közötti egyenjogúságnak elismerését remélhetné. A inai helyzetet, amely állandósítani akarja a versaillesi szerződés által teremtett állapotot, a német nép magára nézve megalázónak, erkölcsi és gazdasági okokból egyaránt elviselhetetlennek találja. Németországban ezért egyre emelkedik azoknak a száma, akik mind tisztábban látják Stre- semann politikájának hibáit. Alkalmazkodással, a békés szándék hangoztatásával nem sikerült előbbre vinni a birodalom érdekeit és a nemzetközi politikában megszüntetni a győzők és legyőzőitek közötti különbségeket. Locarno nem hozta meg a német—francia ellentétek kiküszöbölését, csupán azt eredményezte, hogy a /versaillesi békediktátumot német részről a remélt engedmények fejében megerősitették. A francia politika tengelye továbbra, is a biztonság kérdése maradt, amelyben az idő egyáltalán nem hozott enyhülést. A fegyvertelen Németország sem tudja kiölni a francia telkekből a bizonytalanságot, amint azt a lefegyverzési konferencia lefolyása bizonyítja. Már Lausannefól sem vár a német közvélemény semmi jót. A német szervezőképességtől, szorgalomtól és alaposságtól való félelem megüli a versenytársak lelkét és meg fogja akadályozni őket abban, hogy eddigi eljárásukkal szakítva, fölhagyjanak a félrendszabályokkal. Németország szempontjából nem megoldás, ha meghalni nem hagyják, de viszont az életlehetőségeket sem merik számára biztosítani, mert félnek a német "termelés versenyétől. Ez a félelem pedig általános és a föld legtőkeerősebb államaiban a legerősebb. A német nép a nemzetközi politika jelenségeiből azt véli anegállapithatni, hogy ma ellene a gazdasági bekerítés módszereit alkalmazzák. A világháború előtti fegyveres antant bekerítő politikája után elkövetkezett a gazdasági 'elszigetelődésnek olyan állapota, amelyből a kivezető utat a birodalomnak a saját erejéből keli megtalálnia. A magárahagyatott&ágnak és az egyre fokozódó elszigetelődésnek az érzése váltotta ki az emberekből a bizalmatlanságot a megalkuvó, A BIRODALOMBAN MEGKEZDŐDÖTT A VÁLASZTÁSI HARC Von Papén lángtzavu manifesztumot intézett a német néphez A parlamentet feloszlató dekrétumot Loebehez juttatták — Kér vagy a tábornokok? Augusztusig végleg eldől Németország sorsa Berlin, junius 4. A köztársasági elnök ma délben egy órakor eljuttatta Loebehez, a birodalmi gyűlés elnökéhez a parlament feloszlatásáról szóló dekrétumot. A hivatalos irat a következeképpen hangzik: „Az alkotmány 25. cikkelye alapján azonnali hatállyal föloszlatom a birodalmi gyűlést, mivel a legutóbbi hónapokban lezajlott tartomány- gyűlési választások eredménye bebizonyította, hogy a birodalmi gyűlés jelenlegi összetétele nem felel meg többé a német nép politikai akaratának. Hindenburg birodalmi elnök, von Papén kancellár, Gayl báró belügyminiszter." A választások időpontjáról egyelőre nem történt intézkedés. A manifasztum Berlin, junius 4. Az uj német kormány a következő manifesztumot intézte a német néphez: „Az uj kormány a német haza történelmének egyik legnehezebb órájában vette át hivatalát. A német nép példátlan intenzitású lelki és anyagi krízisbe került. Óriási áldozatokat /kell hoznia, hogy a sikerrel való kilátással járhassa a belső és külső szabadság elérésének tövises útjait. Törekvéseit csak akkor koronázhatja siker, ha sikerül egyesíteni valamennyi épitő és államalkotó, vagyis valamennyi nemzeti erőt. Brüning kancellár volt az első, aki bátran fölállította a helyzet világos mérlegét, annak a helyzetnek a mérlegét, amelybe elsősorban a versaillesi szerződés és a világgazdasági krízis következményei, továbbá a parlamenti demagógia taszították az országot. Ezt a mérleget nem akarjuk elrejteni a német nép szeme előtt: A birodalom, Poroszország, a tartományok többségének és a községeknek pénzügyi alapjai meginogtak. Egyetlen alapvető reformterv sem jutott tovább a gyönge kezdeteknél. A szociális biztosítás a csőd előtt áll, az állandóan növekvő munkanélküliség a német /nép legjobb erejének munkakészsége ellenére egyre nagyobb veszedelmekkel fenyeget. A háború utáni kormányok úgy vélték, hogy az államszocializmussal fokozatosan elhárítják a munkások és a munkaadók fejéről a növekvő anyagi gondokat. Megkísérelték, hogy az államot jótékonysági intézetté változtassák, de ezzel meggyöngitették a nemzet erkölcsi erejét és olyan föladatokat állítottak eléje, amelyeket mentalitásánál fogva sohasem teljesíthetett. A régi módszerek következtében a munkanélküliség napról-napra nőtt. Véget kell vetni a német nép fokozódó erkölcsi szétmálásának, amelyet a szerencsétlen társadalomellenes osztályharc is kiélez és a nemzet legjobb erkölcsi alapjait méregként maró kulturbolsevizmus nagyit. Az atheista-marxista gondolkozásmód mélyen beágyazta magát a közélet valamennyi íkulturágába s ez csak azért történhetett meg, mert az állam keresztény erői könnyen hajlottak a kompromisszumra. A közéletet nem lehet kompromisszumokkal megtisztítani. Tiszta döntésre van szükség abban a kérdésben, hogy milyen erők kellenek a keresztény világnézet változatlan alapjain fölépülő uj Németország megteremtésére. A kormány tudatában van Isten és a nemzet előtt föladatának és érzi felelősségét. Nem fog vonakodni attól, hogy azonnal megkezdje a küzdelmet létalapjainak megőrzése érdekében. Hogy az eljövendő napokban és hetekben fönntarthassa az állami gépezet munkáját, kénytelen lesz a régi kormány tervezett szükségren- ideleteinek egy részét kibocsátani. Egyébként a kormány ebben az órában nem igér semmit, hanem cselekedni fog és azt akarja, hogy tettei szerint Ítéljék meg. Külpolitikai téren a birodalmi kormány legfontosabb föladata, hogy a folyamatban lévő, vagy a küszöbönálló nemzetközi konferenciákon teljes nyomatékkai síkra szálljon Németország igazsága érdekében. A lefegyverzés, a jóvátételek és az általános világgazdasági krízis problémáinál a legmaga- gasabb német érdekek forognak kockán. A kormány célja, hogy a többi nemzettel békésen együttműködve, Németországnak végre teljes egyenrangúságot, politikai szabadságot és közeli gazdasági egészségesedést biztosítson. Csak az egyenrangú, szabad és gazdaságilag egészséges Németország járulhat hozzá a világ egyensúlyának helyreállításához. Ezek a törekvések csak akkor sikerülhetnek, ha egyidejűleg sikerül a pénz- és tőkeforgalom és az árukicserélés terén uralkodó nyugtalanító zavarokat kiküszöbölni. A birodalmi kormány mindabban a munkában részt kivan venni, mely e bajok megszüntetésére irányul. A legfontosabb cél azonban a belpolitikai tisztulás előidézése, s ez arra kényszeritette a köztársasági elnököt, hogy eleget tegyen a kormány kívánságának és elrendelje a birodalmi gyűlés föl- oszlatását. A nemzetet tiszta és világos döntés elé állítjuk, hogy határozzon, milyen erőkkel akar a jövő útjára lépni. A kormány a pártoktól függetlenül folytatni fogja a nemzet lelki és gazdasági szanálásra és a nemzeti Németország újjáalakítására törekvő munkáját. Útban a monarchia felé, de Hitler ellen! P á r i s, junius 4. Németország belpolitikai fejlődéséből a francia sajtó arra a következtetésre jut, hogy Németország a monarchia restaurációjának küszöbén áll. A Havas-ügynökség kimerítő politikai helyzetjelentéseket közöl és arra a megállapításra jut, hogy a birodalmi őrség egyetlen pillanatig sem gondol arra, hogy azt a hatalmat, amelyet most kezében tart, a demagóg és félig forradalmár Hitler- pártból kikerülő diktátornak adja át. A köztársasági elnök a Hitler-mozgalmat arra használta ki, hogy tönkretegye a demokrácia törékeny épületét, egyébként azonban a régi junkerekhez húz. Hitler pártja rendkívül súlyos harc előtt áll, mert a birodalmi őrség tisztjeivel kell megbirkóznia, ha egyáltalán elég bátor lesz ahhoz, hogy ezt a küzdelmet megkezdje. A birodalmi őrség arra törekszik, hogy az államból önmagának hü mását formálja ki. A Petit Párisién szerint bizonyos, hogy a német hadsereg saját hatalmi politikájának megerősítésére ki fogiá használni a monarchista tendenciát. Hindenburg azonnal lemond állásáról, amint a helyzet stabilizálódott. A katonai kamarilla körében a trónörökösre kívánják bízni a hatalmat. A Petit Journal szerint a doorni excsászár nem hiába pénzelte a Hitler-mozgalmat, most itt az ideje, hogy a trónörökös személyében prezentálja Hitlernek a számlát. i rendőrség kezébe kerültek fiaidénak a nemzeti szstialis* ták panamáiról szóló okmányai Prága, junius 4. A P öled ni List jelenti: A klépviseliőház tavalyi nyári ülésszakának 'befejezése előtt Gajda, aki akkor még kép- viiseliő volt, hosszabb beszédben fordult a nemzeti szocialistákhoz s szemükre vetette a panamavádak egész sorozatát. Különböző jutalékokról és szállítási sápokról volt szó. Állításait Gajda akkor 'különböző okmányokkal és eredeti levelekkel támasztotta alá, amelyeket a nemzeti szocialista párt egyes tényezői a prevíziós ügyekben egymáshoz vagy a közszállitőkhöz intéztek. Ezeket az okmányokat Gajda akkor számos képviselőnek és újságírónak is megmutatta, ami a nemzeti szocialisták berkeiben nagy riadalmat keltett. Értesülésünk szerint most, a parduibici házkutatások alkalmával ezeket a nemzeti szocialistákra kompromittáló okmányokat a többi fasiszta irattal együtt lefoglalták. Állítólag 54 bizo- nyitóikról van szó, amely mind egyes morvaországi és szlovenszkói nemzeti szocialista munkatársak panamaüzleteiről tanúskodik. Az a körülmény, hogy ez az egész anyag a rendőrség birtokaiba jutott — fejezi be a Poledni List — bizonyára nem kellemes a nemzeti szocialistáknak. gggr Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül
