Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)
1932-06-05 / 128. (2941.) szám
2 1932 junius 5, vasárnap* ^m<mMag^arhirmr ingadozó, végleges alhatározásokTa 'képtelen politika iránt. Tagadhatatlan, hogy a Brüning-kor-mámy eb- ből a szempontból súlyos hibáikat követett el. Különösen azért, mert túlságosan bízott a külföld jóindulatában és ezért pénzügyi politikájában gyakran nem az egyedül helyes rideg számítás, hanem érzelmi szempontok érvényesültek. A most egy éve lefolyt események, a bankösszeoan 1 áso-k alkalmával Párisban és Lom donban folytatott tárgyalások, amelyek külföldi segítséggel akarták a birodalmat a pénzügyi összeomlástól megmenteni, azt igazolják, hogy a Rrüning-kormány nem ismerte föl világosan a helyzetet. A Hoover-moratórium csupán a Németországban kihelyezett kölcsönök tervszerű visszavonásával járt. Az elmúlt esztendő alatt a márka fedezete oly mértékben romlott, hogy ha a márka fedezetéül szolgáló, de tulajdonképpen idegen bankok tulajdonában lévő összegeket figyelembe vesszük, úgy a márkának már ma is alig van számbavehető fedezete. Azt a kényszerhelyzetet, amelybe a Német Birodalom került, megérlelte a nagyhatalmak elzárkózásra irányuló külkereskedelmi politikája, amely lehetetlenné teszi a német birodalom számára, hogy külföldi kötelezettségeit külkerekedelmi mérlegének aktívumából fedezze. A múlt évben még a külföldnek visszafizetett ötmilliárd adósságból 2.9 milliárdos a külkereskedelmi aktívumából és 1.7 milliárdot a Birodalmi Bank arany- é6 devizakészletéből fedeztek. Ezidőszerint a külföldi kölcsönök kamataira, törlesztésére, jelzálogkölcsönökre és külföldi osztalékokra 1450 millió márkát kellene évente előteremteni. Ehhez járulnak még egyéb folyó kötelezettségek, amelyeket ötszázmillió márkára becsülnek, úgyhogy a külföldi ikötelzettségek teljesítése havi százhetvenmillió márkát igényelne. A külkereskedelmi mérleg aktívuma ezzel szemben a következőképpen alakul: A haivi átlag 1931-ben 239 millió 1932 januárban 117 „ „ februárban 97 „ „ ‘márciusban 163 „ „ áprilisban 54 „ márka. Miután pedig a külkereskedelem állandó csökkenését megakadályozni nem leket, mert annak előfeltételeit csak a mai külkereskedelmi politikát teljesen megváltoztató oly nemzetközi egyezmények teremthetnék meg, amelyek visszaállítanák az államok közötti áruforgalom teljes szabadságát, nyilvánvaló, hogy a német birodalom külföldi kötelezettségeinek ezidőszerint képtelen megfelelni. Világos tehát, hogy itt már nem a kormány elhatározásáról, tetszésről vagy nemtetszésről van sző, hogy immár beállt a lehetetlenülés állapota. Nem megy tovább, legalább is az eddigi módszerekkel nem. Helyezkedne„Csehszlovákia a legeladósodottabb állama Kftzépeurápának** A Polednf List Cilibe a eseteimül áSlamatiősságok megoszlásáról Prága, június 4. A Polednd List „Csehszlovákiai a legeladósoidotabb állama Középeuró- pának“ cimen a következő cikket közli: A németországi konjunktúrakutató intézet legutolsó havi jelentése az utódállamok pénzügyi viszonyaival foglalkozik. íA jelentés szerint az egy állampolgárra eső államadósság tekintetében első helyen Csehszlovákia szerepel, mert itt egy polgárra 284.25 márka, azaz kb. 2300 korona adósság esik. Legkevesebb a fejadósság Jugoszláviában, ahol 130.4 márka, kb. 1150 korona esik egy polgárra. Belföldi tleherrel százalék® zenien leginkább Csehszlovákia népe van megterhelve éspedig a teher 77.8 százalékos, a legkisebb Magyarországon, ahol 8.4 százalék. A legtöbb külföldi adóssága Magyarországnak van, mely 91.6 százalék, utána Ausztria, mely 89.9 százalékkal szerepel. A legkevesebb Csehszlovákiáé: 22.2 százalék. A felsoroltakból kitűnik — Írja a Poledni List — hogy milyen politikát (folytattak a szomszédok, a magyarok és osztrákok. Polgáraikat védték, külföldön annyi adósságod csináltak, amennyit lehetett: és követeléseiket megnyerik, hitelezőiket pedig kijátsszák. HÁROM CSILLAG a nagyon jó minőség ismert jelzése. A különleges Meinl-kávé-kevérékek közül egész rendkívüli a „Három csillag", mely igazán nagyszerű ízű, erejű és aromájú kávé. MEINL GYULA KÁVÉBEHOZATAL Hiszen ml is adtunk kölcsönt Ausztriának, de ezért most valamennyi állam közül nekünk van a legtöbb belföldi adósságunk. Ennek a polgárunk adja meg az árát az adósról megterhelései alakjában és a külföld diktátumának a karmaiba jutottunk. Úgyszólván sémmi- vel sem tartozunk neki s éppen aizért nem is lesz ránk tekintettel. A középeurópal gazdasági probléma megoldásánál saját bőrünkön fogjuk érezni, mire vezetett ez a struccpolitika, amely a legutóbbi ideig olyan nagy- ző volt és ma olyan tanácstalan. Egyenesen nevetséges, hogy milyen százalék szerint osztották el Ausztria-Magyarország háború előtti adósságait. Az osztrák adósságokból ránk kiróttak 41.8, magyarból 16 százalékot, míg Ausztria a saját régi adósságaiból átvett 36.8 és a magyarokéból 1.6 százalékot, Magyarország az osztrák adósságokból semmit, a régi magyar adósságokból 45,7 százalékot. Győztes állam létünkre elsőknek vettük fel az állami költségvetésbe a jóvátétel! fizetéseket, a németeknek ez még álmukban sem jut az eszükbe. Egyetlen egy konferencián sem hallottuk, hogy külügyminiszterünk rámutatott volna a csehszlovák polgároknak a belső adósságból eredő terheire és engedményeket kért volna — fejezi be a Poledni List. nek tehát Lausanneban akár megértő, akár elutasító álláspontra, ennek Németország szempontjából már nincs oly döntő jelentősége, mint lett volna akár két esztendővel ezelőtt. A külföld jóindulata vagy ellenszenve osak mérsékelten érdekli a német közvéleményt, mely megalázottságában uj utakat keres, s ezeknek a kiépítésében tisztán a saját erejére akar támaszkodni A rendszerváltozás ennek a lelkiállapotnak a kifejezője. Pártálláson, világnézeti -különbségeken felül, minden látszólagos ellentét dacára is összekapcsolja az embereket a sorsközösség és az ellentétek tulajdonképpen nem is a célkitűzésben, hanem inkább a követendő módszerekben jelentkeznek. Bizonyos külpolitikai jelenségek, az olasz- francia megegyezésnek a legutóbbi napokban olasz részről történt, kezdeményezése, még inkább a kelet- és délkeleteurópai megoldás felé terelik a -németek figyelmét. Közép- és Keleteurópában a helyzet mindenütt hasonló. Ma már nem lehet külföldi kölcsönökkel a gazdasági válságot .megoldani. Nem-cs-ak azért, mert a kölcsönök ezidőszerint rendelkezésre sem állanak, hanem mert minden kölcsönnek természetes előlfélt étele a rendezett államháztartás és a termelés prosperitása. A német közgazdasági élet vezetői tisztán látják, hogy a világgazdasági kapcsolatokat a nyugati államokkal képtelenek tovább fenntartani s hogy a belső fogyasztásnak céltudatos munkával való emelése mellett a válságból való kilábalásra egyetlen lehetőség a többé-kevésbé hasonló helyzetben levő kö- zépeurópai államokkal való összefogás. E-zért kívánnak Németországban uj politikai módszereket és az eddigi ingadozó, megalkuvó politikával szemben határozottságot Ami Németországiban történik, csak átmenet, mely alkalmas arra, hogy a tisztulást elősegítse. Bizonyitéka annak, hogy a népek egyenjogúsága oly hatalmas erőtényezö, melytől fejlelt kulturáj-u népeket büntetlenül megfosztani nem lehet. A békeszerződések gazdasági és pénzügyi rendelkezései Németországban váltották ki a legsúlyosabb következményeket, tehát itt kelleti legsúlyosabban a reakciónak is jelentkeznie. Érthető a világ idegessége, mellyel a német eseményeket figyeli, bár tulajdonképpen mindaz, ami Németországban történik, már csak következmény. A német nép erőteljes akarata adhatja -meg a nemzetközi politika irányának azt a lendületet, mely a világháború befejezése után 1-étesitett nemzetközi szerveket kiemeli az agyonkompromittált jelszavak világából. A PILLANAT Irta: SZUNYÁI ZOLTÁN Kinyitott egy ébenfaaisztalt. Belsejéből likőrszerviz emelkedett ki automatikusan. A meggyszinü italból két karcsú pohánkát szinültig töltött s gyors egymásutánban fölhajtotta mind a kettőit. Aztán sima mo-zdu- lattal visszasüllyesztette a készletet. Belső zsebéből barna bőrtárcát vett elő és sebesen végiglapozta az egymáshoz simuló bankjegyeket. Valamin hosszan elgondolkodott. A falióra lomha kondulására hirtelen összerezzent, A csiszolt üvegbura mögött nesztelen euhanással lengett a fényes réz- korong. Ijedten nézett a számlapra. Már csak fél órája volt. Csengetett. Az inas átadta kalapját, botját s puha mozdulatokkal a kabátjába bujtatta. Szó nélkül lesietett. Lent várta az auló. A sofőr levett sapkával állt, kinyitotta az ajtót s besegítette a kocsi belsejébe. A mot-or búgni kezdett, a sziréna fölüvöltött és el iramodtak. — Még busz perc — számlálta magában. Házak és emberek ledéren, eszeveszetten suhantak el mellettük. A 80 HP-s úgy rohant, hogy az útburkolat szinte vonaglott a tömör gumikerekek alatt. Az emberek riadtan szökdeltek előttük. Fiatalemberek és lányok néztek be vágyakozva a kocsi üvegablakán. Irigy, éhes tekintetek üdvözölték mindenünnen. — Ez aztán az élet — tomboltak magukban, amint fehér páncólingét az autó előkelő homályából kivillanni látták. összerázkódott. A fasoriban voltak. A sofőr befékezett Megálltak. — Egy házza-l arrébb álljon — rendelke^ zett a sofőrrel és besietett Aztán fetnyargalf a széles lépcsőfokokon.j Keskeny lakcipője -tompán csillogott a puha, szőrös szőnyegen, A hallban ügyes ke zek kiszabadították bundájából. Az inas halkan, a füléhez hajolva jelentett valamit. Némán biccentett a fejével. — Jelentsen be a grófnőnek — mondta aztán. Bellépétt a fogadóba. Elhelyezkedett egy óriás fotelben s mereven nézett az ajtó felé, melyen az inas távozott. Valamelyik távoli szobából csengőberre- gés hallatszott. Majd ismételt ajtónyitás. Néhány parancsoló szó, könnyű léptek, rulra- siulhogás és belépett a grófné. Fehér pongyolában-, stuar-tgallérral, szelíd, szinte gyermeki arccal és ártatlan mosollyal. — örülök. Foglaljon helyét. Csak egyedül vagyok és mást nem is fogadtam volna. A férfi meghajolt. Fin-om és gúnyos mosollyal. Aztán mélyen belenézett az asszony szeméibe. A felélje nyújtott kis kezet gyöngéden emelte .a szájához és megcsókolta. — Egy hét óta szakadatlanul dolgozom és embert se láttam. Ma fel akartam Lélegzeni. Maga az első akit fölkerestem. Előredőlt keresztbevetett lábain. Szájának szélén tovább játszott az irónikus m-osoly, de belül a haláír aszántak dermedtségével várt egy régen várt pillanatot. — És mért kereste az egyedüllétet? Most beszélnie kellene. Az igazat. Róla és erről a hétről. Hogyan készített elő mindent gondosan erre a találkozásra. Erre várt. Számolta az órákat és a pemeket. Nem aludt, éjszakákon át fel-alá járkált nyugtalanul, terveket szőtt, lehetőségeket mérlegelt s a várakozás láza meggyötörte. Most végre elérkezett a pillanat. Zsebében az egész ház. A komornától a portásig mindenki az ő embere. A grófné talán segítségért fog kiáltozni, de nem fogja senki se hallani. Vak és süket lesz a ház, amint lerohan vele a lépcsőkön, két karjában éde-s terhével, S mire visszaérkezik a gróf, már messze száguldanak a fekete éjszakába ... Olyan mozdulatot tett, mintha fel akarna állni, de ülve maradt. Szólni akart s csak nehezen tudta kimondani: — Sürgős munkával voltam elfoglalva, A jlövő héten már meg is jelenik nyomtatásban. — Érdekes összetételű ember. Tudós és világfi egyszemélyiben. Megmozdította a karját s a puha selyem nehéz illatot lehelt fel. A férfi mélyen magába szívta. Két ajka egyenes vonalként-, keményen össz-etapadt. Aiz órára nézett. Hiszen már alig néhány perc. Akkor megjön a férj és mindennek vége. Most szólni fog. Rajta! Már csak fiz perce van. És hallgatott. Az asszony a férfi fehlérülŐ arcálba nézett. Milyen kegyetlen, hideg tekintet és gyűrött, kétségbeesett arc. Mégis havit, legyűr, tehetetlenségbe teper. Megborzongott. — Szent Isten! Hiszen mi hallgatunk. Halkan felelt: — De már nem sokáig. A grófné idegesen föl nevetett: Miket beszél? — és nyugtalanul nézett körül. — Szinte félelmetes. A férfi behunyta a szemét. A torka forró volt és száraz. A keblében egy nagy kalapács döngetett, a fülében harang kongása zúgott s mintha egy óra számlapja káprázott volna a szeme előtt. A mutatók egyre sebesebben száguldottak a nyolcas száim felé. Lábai előtt egy kis gnóm ugrált a szőnyegen s egyre ösztökélte: Most, no most! Rajta hát! Négy perc, három perc... Siess, mert mindent leklése-l. Nos, nos! Rajta hát! Forró verejték ült ki a homlokára. — Ma szép időnk volt grófné — szólt végre — korcsolyázott? — Nem, ma itthon voltaim egész nap. — Itthon volt... Magában pedig a-zt mondta, itt van az utolsó pillanat. Mé-g két perc, már csak egy perc... Felállt. — Grófné! Irén! Az asszony el sápadt: — Mi ez? Mit akar? — Irén! Nem látótf, nem hallott. Egyetlen érzése volt: elrabolni az asszonyt, vinni magával, csókolni és vinni. Előbbre lépett. Megragadta a kezét. Még mondán! akart valamit, valami bizonytalanba vesző gondolatot, de ugyanakkor éles -és mégis hódi tő fájás hasit ott az agyába. Felkiáltott: — Jaj! óh! Úgy érezte, hogy körbefordul véle az egész szoba. Szörnyű messzeségből asszony! segélykiáltás elhaló sikolyát hallotta. Még látta maga fedett az égő csillárt merőlegesen, aztáln az Is rézsűt fordult és elaludt. Pokoli sötétség borult reá. Csend és sötétség. Csak egy mély hang búgta a fülébe, mint. megváltást és üdívözitést: — Itt van a pillanat. S mire a gróf megérkezett, a férfi már halott volt. Hasznos tudni , hogy Schmidthauer természetes Igmandi keserüvize valódi áldás gyomor és bélbajosoknak. Utasítás minden palackhoz mellékelve! - Kapható mindenütt!
