Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)
1932-06-12 / 134. (2947.) szám
Hftl SZÁMUNK A KÉPES HÉTYEi 28 OLDAL ^^ Ára a fearana 134. (2947) szám ■ Vasárnap ■ Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kfc. fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 KC, vasárnap 2.—Kfc. A szlovenszkói és raszinszköi ellenzéki pártok főszerkesztő politikai napilapja FELELÖS szerkesztő DZURANYI LÁSZLÓ FORGÁCH GFZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12. 11, emelet — Telefon: 30311, — Kiadóhivatal; Prága 11., Panská ulice 12. 111. emelet Telefon: 34184. SŰRGŐNYC1M: HÍRLAP, P R R H fl Az utolsó konferencia (sp) Prága, junius 11. Alfréd Polgár maró gúnnyal krokit irt egye serre vagy öt német világ,lapban az „Utolsó konifereneiá“- rói, amelyen villám és mennydörgés között megjelenik a wedekimdes, háború előtti idők irodalmából jól ismert „fek^teruihás ur“„ 3z ördög s magával viszi a pokolba az álfLamíénfiakat és a diplomatákat, akik saij- nalják, hogy gyászosan itt1 kell hagyatok pont az ezredik, koniferemciát, holott úgy örültek a szép jubileumnak. Az ördög feladata nem könnyű. A vitázó, albizottságokat kiküldő, halogató, jogi paragrafusok mögé sáncait politikusok perbeszállnak vele és megkérdik: kit képvisel itt, hogy merészeli a munkát zavarni és kinek a megbízásából beszél? „A világ valamennyi népének megbízásából beszélek — válaszolja a Sátán — mert valamennyi ember minden este elmondja, hogy az ördög vigye el a sok konferenciát. Eljöttem és elviszem.“ Polgár tapintatos. Nem mondja, hogy az Tdolsó konferencia Lausanne lesz. Nem mondja, hogy a pompás termekben kénfcö- vee füst fog szótáradul s az egyik süppedő fotelből kikel Sátán és magáival viszi a vitatkozó társaságot a pokolba, nem mond ilyeneket, mert a rossz heroldjai a huszadik században nem az ördög hagyományos öltözékéiben szoktak megjelenni, hanem láthatatlanul, mint a villamosság, drót nélkül, mint a; rádió, ismeretlen távolságokon át, mint Marcona uj halál sugarai. De a krokiiró tudja, épp ngy, mint a népszón ok, mint a vezércikkíró, mint. mindenki, hogy ez a lausannei konferencia valóban az utolsó lesz. Sok konferenciáról mondották már, hogy az utolsó, de kik mondották? Felelőtlen elemek, skriblerek és rémlátók, akiknek jósolgatásait az illetékesek fölényesen vissza szokták utasítani. Nos, ez egyszer az illetékesek nyilatkoznak, ők tartják a végső próbának Lausannei, amit az emberiség teherbíró képessége elviselhet. Az egyik miniszter kijelenti, • hogy országa a laiusan- nei konferenciáig vár és utána, ha a siker elmarad, összeroppan; a másik végleges elzárkózással és háborúval 'fenyeget; a harmadik igazolatlan optimizmussal kijelenti, hogy „száz méterrel a cél előtt állunk“ — amely kijelentésben bennfoglaltatik az optimizmus negatívuma is: Jaj nekünk, ha ezt az utolsó száz métert nem futjuk be, ha valaki megelőz, ha egy perccel éjfél előtt össze roppanunk, ha egy perccel a takarodó elhangzása után érünk a kaszárnya kapujához ... Az utolsó konferencia? Száz méterrel a cél előtt? Már csak ilyen rövid terminusokat adunk? Már nem években,, csak hónapokban gondol kozunk? Bizony. Az ember azt hinné, ha Így van. a világ a meglévő erő egyetlen utolsó föilobbaná- sával készül a finisre s nem engedi, hogy a csőd légkörében megjelenhessen valamiféle ördög s magával vihesse a meddő társaságot a pokol fenekére. A valóság az, hogy setholsem látunk megfelelő tréninget. A konferencia előtt seregszemlét tarthatunk valamennyi országban, sehol nem találjuk meg azokat az előfeltételeket,, melyek garantálhatnák a sikert vagy a jó reménységet. Amerikában például még mindig Lindberghgel és a newyoriki polgármester pan amabotrányai'val foglalkoznak, fi ha valaki sürgetni merészeli Washingtont, a stereolip válasz hamarosan megérkezik: először, egyetlen garast sem engedünk el Parisban megkezdődött a lausannei előkonlereneia HacDoisald megérkezése — JővátÉteli ©licsatárezások Hz ellentétes nézetek Páris, junius 11. MacDouald angol miniszterelnök és Sir John Simon külügyminiszter megérkezését ma délután hat órára várják Páriába. Herriot francia miniszterelnök személyesen fogja fogadni a vendégeket a pályaudvaron és este dinert ad tiszteletükre a Quai d‘0r- say-éa. Vasárnap egész délután nemhivatalos megbeszéléseket fognak tartani az államférfiak. Vasárnap délben Herriot vendége lesz a két angol politikus. Az egész párisi sajtó kommentárjaiban és fejtegetéseiben annak a kívánságának ad kifejezést, hogy Franciaország és Anglia a lausannei konferencia előestéjén megegyezzék, ahol két ismeretlennel fogják magukat szemben találni: Németországgal és az Amerikai Egyesült Államokkal szemben. Az utolsó simítások Páris, junius 11. Herriot MacDonalddal való weekend-megbeszélései előestéjén még számos fontos diplomáciai fogadtatást intézett el. Tegnap este egymásután fogadta Lord Tyrell angol nagykövetet, Mansoni gróf olasz nagykövetet és von Hoesch német nagykövetet. A mai reggeli sajtó igyekszik elkerülni a túlzott optimizmust a francia—angol megbeszélések sikeres kilátásait illetően. A Petit Párisién szerint ezeknek a megbeszéléseknek a legkedvezőbb eredménye csupán egy „kölcsönös fölvi- lágositás“ lehet. A Petit Párisién berlini levelezője már ismeri a reparációs konferencián elhangzó plaidoyer szövegét. A német delegáció a következőket fogja kijelenteni: „Nem tudunk fizetni sem most, sem később. Ez nem rossz szándék, hanem tényleges lehetetlenség. A birodalom a legutóbbi évek folyamán a legdrá- kóibb intézkedésekhez nyúlt, hogy csökkentse kiadásait, emelje bevételeit és biztosítsa a költségvetés egyensúlyát. Minden hiábavaló volt. Hasztalan lenne bujócskát játszani a tények vaslogikájával szemben. Részleges megoldásnak, vagy pedig r6vM t "Jé .negob dásnak nem lenne értelme. Hogy a feszültséget föloldjuk és a bizalmat ismét helyreállítsuk, szükséges egyszersmindenkorra kiküszöbölni a világból a feszültség és a bizalmatlanság okait. Egy rövidebb, vagy hosszabb tartamú moratórium továbbra is fejünk fölött lóbálná a Da- moklesz-kardot. Hogy a világ végtére is íöllé- legezhessék, a hitelezőknek egy épp oly gene- rózus, mint végérvényes szót kell kimonda- niok.“ London szenzációi London, junius 11. Valamennyi londoni újság ma reggel négy témáról hozott vezérciknnniwsassa két: Az amerikai Gene Sarazen győzelméről az angol golfbajnokságban, a de Valera és az ir kormány közötti megbeszélések kudarcáról, amely mindenkit csodálkozásba ejtett, de senkit sem izgat, Chamberlain kincstári kancellár záróbeszédéről, amely lezárta a csaknem háromhetes alsóházi vitát Chamberlain költségvetési és pénzügyi politikájáról s amelyből a sajtó általában optimista hangsúlyozást vett ki és végül a miniszterelnök és a külügyminiszter párisi Htjáról, amely Genfbe és Lausanneba vezető ütjük első állomása. Az angol lapok hangneme ma is optimisztikusabb, mint még kevéssel ezelőtt is a konferencia kilátásait illetően. A Times mai vezércikkében arról ir, hogy „az országban valójában senki sem várja, hogy Németország bármilyen további fizetéseket fog eszközölni Nagybritanniának* és a lap ebből azt a következtetést vonja le, hogy ez az általános fölfogás a miniszterelnöknek lehetővé teszi, hogy merész kezdeményezéssel gyorsítsa az események menetét, amelyek mindenképpen valamennyi jóvátételi fizetség elkerülhetetlen végéhez vezetnek. Anglia Lausanneban állam- férfiai fölötte reprezentatív csoportjával fog föllépni: a miniszterelnökön, a kincstári kancelláron és a külügyminiszteren kívül jelen lesz a tárgyalásokon a kereskedelmi és a belügyi miniszter is. Tehát? Tehát itt valóiban már csak az ördögnek akad munkája. Az utóbbi bómaipok politikai fejlődése tényleg nem volt alkalmas a békülékeny atmoszféra megteremtésére. A bajt a német helyzet tetézte. A birodalomban olyan változás történt, amit senki sem várt. Úgy okoskodtunk, gihogy vagy Brüning győz s akkor hitelt nyer a külföldön, vagy Hitler s akkor talán fájdalmas és kellemetlen, de mindenesetre szükséges európai műtétekre van kilátás. Egyik sem következett be. A birodalomban sem Hitler, -sem Brüning nem győzött, hanem a háttér titokzatos alakjai, von SöMeiüher tábrnok, aki nem Brüning második — köztársasági — Németországát, -sem Hitler harmadik — nemzeti szocialista — birodalmát stabilizálta, hanem visszanyúlt a Vilmosok első birodalmának rendszeréhez, a régi monarchiáihoz. Régi eszközökkel és régi emberekkel indul Lausanneba, mert az uralomra jutott junkerek előtt Hitler parvenü s pártja csak eszköz volt, Brüning pedig eleve nem jön számításba. A nemzeti szocialisták nem jutnak szóhoz Lausanneban, ezen a téren nincs újítás, a német programot viszont már Brüning leszögezte. Hitlert -kíváncsian várták volna a konferencián, Brüninget szívesen, — de Vilmos embereit csalódottan s bizonyos ami mozi tá.ssal fogják fogadni. Herriot hat év előtt Párisb-a-n éppen von Papén -miatt nem volt hajlandó fogadni Beírasd orf grófot, a volt washingtoni német nagykövetet, P-apen főnökét, a „kémek patró- nusát“, — s most kénytelen a léginkriminál- t-abb németied tárgyalni, Az olaszok sem leplezik csalódásukat, ők Hitler modern fasizmusát várták a birodalomban -s helyette feltámadt a régi császári Németország. Mi jót várhatunk ettől az utolsó konferenciától, amelynek légkörében máris ennyi félreértés, gyanú és ellenszenv kavarog? Mi jót várhatunk mi, akik végső erőfeszítéssel kivártuk Lausanne nagy napjait, mert az illetékes államiférfiak azt mondták nekünk, hogy minden ezen az utolsó konferencián dől el? Száz méterrel a cél előtt az államférfiak bátorsága ismét az inukba -szállt, s mi itt állunk csalatkozott reményeinkkel. A célba a diplomaták -nem fognak befutni. Nem futhatnak be, mert a oél elmosódott és bizonytalan. A c-éd helyén szakadék tátong, amelybe könyörtelenül belehiull az, aki ráfut, s annál biztosabban hull beléje, minél vadabb iramban rohan s első akar lenni — mert két méterrel a cél előtt néni fékezhet már. A célt kell áthidalni. Stabil célt kell teremteni. A oél nem lehet az elejétől -végig diszkrét!italt és korrupt európai rendszer, hanem az, hogy fölszámoljuk a meglévő igazságtalanságokat -és a testvéri kiegyezés jegyében tényleg hozzálássunk a problémák megoldásához. füpr Ne fogadja cl a lapot a mélynyomást! 8 oldalas képes melléklet nélkül-és követeljük a pénzünket, másodszor, várjatok novemberig, amidkor Amerika uj elnöklőt választ, azután esetleg beszélhetünk. Várni! Mi mást tettünk eddig? Olyan ez a vigasztalás, mintha a parton álló odakiáltja a fuldoklónak: Kitartás, csak beszaladok a szomszéd faluba a mentőövért. Amerika hallani sem akar Lausanne-ról, bejelentette a dós interessé mén t-1, aimi eleve kilátástalanná teszi a helyzetet. Maradna a -második terv, az angol, amely kétségtelenül a legokosabb, mert az európai hatalmak egységes frontját kívánja megalakítani a kölcsönös per- és adósságtörlés céljára s ennek az egységes frontnak fait-accom- plijával kívánja Amerikát az adósságok elengedésére kényszeríteni. Amikor Herriot Franciaország miniszterelnöke lett, úgy látszott, hogy az angol terv sikerrel kecsegtet. De az óvatos Herriot, aki egyszer már megégette ujjait, nem mer fuikar honfiiár- sáinak hangulata ellen cselekedni s nemi mer a jóvátételek elengedéséről beszélni. Önön igazolására uj elméletet talált ki, amenn yibén ügyes pénzügyminiszterével, Germain-Martinnal bizonyságot tétet amellett, hogy Franciaország leromlott anyagi helyzetében a jóvátétel egyetlen fillérjét sem nélkülözheti. Ha Németországnak fizetnie kell, tönkremegy Németország és vele Európa, ha Franciaország nem kap pénzt, tönkremegy Franciaország és vele Európa.
