Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-21 / 116. (2929.) szám

4

1932 május 21, szombat

Kisalföldi íeveíek

Miként tavaly, úgy az idén is, de talán még százezorozottabban ég a probléma a Kisalföld fölött: lesz-e májusi eső? Ünnepi könyörgések folynak a jótékony esőért Kisalföldön, Csallóközben, nagy városban és kis faluban. Vajba az Egek Ura megszánná a földműves embert e ebben a nagy nyomorúságai világban enyhe esőt borítana a száraz földre. Eső azonban sehol nem jelentkezik. Ahol égzengés volt, ott azonnal tönkre is tette a vetést, mintha az egek ie haragudnának az emberekre számtalan bolondságaikért.

Bucs, Bátorkeszi környékén hatalmas jégeső esett, elverte a zsenge veteményt s a hatalmas vizek úgy megduzzadtak, hogy gátat kellett szakítani a bucsiaknak, nehogy elöntse őket végképp a viz.

Áradás, jégeső jött - az enyhe, halk májusi eeő helyett. Legtöbb helyen azonban szárazon szomorkodnak a vetések s ha idén sincs termés, ez már katasztrófádé lesz.

*

Hogy vízről van szó: a pünkösdi komáromi tűzoltó; ünnepségek a legnagyobb siker jegyében zajlottak le. Itt csak néhány szóban említsük meg azt a jótékony idegenforgalmat, amiben élt Komárom városa két napig. Kereskedők, vendéglősök, szállodások, mind, boldogan emlékeznek meg a rengeteg tűzoltóról, akik egy kis élénkséget, pénzt hoztak Komáromnak s ha csak két nap- > ra is, de fellendítették az üzleti életet.

Itt vetjük fel az eszmét: rendezzünk minél

több összejövetelt a szlovenszkói városokban. Minden városnak meg volna az ürügye, alkalma hasonló gyűlések, ünnepségek megtartására, ha hozzánk nem is jön el a Pen Club, vagy, ha mindén tiz évben csak egyszer is van jubiláris tűzoltó gyűlés. Találjunk alkalmat, ürügyet a forgalom előmozdítására. Ismerjük meg egymást. Jubileum, verseny, természeti szépség mindenütt van. Útazókedvüek, turisták is akadnak. Kérjünk week-end-vonatokat, filléres gyorsokat Szlo- * vénszkóra is, hogy az alföldi ember olcsón sza- : ladhasson föl a hegyekbe s a hegyi ember egy-egy - vasárnap megfürödbessen a 'Dunában. Ötletet, üzleti szellemet, nagyobb vállalkozókedvet kérünk. A pünkösdi ünnepség jó ajánló a többi városok számára is s valószínűleg megtalálják j mindenütt a hivatalos segítséget, jóakaratot is hozzá. Ismerjük meg Szlovenszkót, ismerjük meg ! egymást!! 1

♦ ; Nem tudjuk, milyen kellemes meglepetéseket hoz az uj menetrend s a rengeteg vasúti terv Szlovenszkónak, de sokat itt, délen, remélni már nem merünk. A gyorsvonatok menetideje talán ~égy:egy perccel megrövidül, de mikor fog a csal- 1 , "lóközi közlekedés megjavulni, mikor fog vágtat- < “ ni a vonat a Garamvölgyén rendes iramban, mikor cserélik ki például a csatai vonal szagos, 1 ócska szerelvényét, mikor fognak a döcögő jára- 1 tok meggyorsulni? Nem percekről van itt szó, hanem félórákról. Nem egy-két pillanatnyi vára- s hozásról, hanem órányi csatlakozás-hiányról. ^ Mindaddig, mig gyökeres változás nem lesz a köz- < lekedésben, nem számíthat a vasút jó üzletre. El- 1 halássza tőle az autóbusz. Necsak a gyorsvonatokra pillantson szeretettel a miniszteri szem, ha- ( nem- a személyvonat-közlekedésre is! Ez előbbreváló! í

A miniszteri jelentésből szépeket olvasunk: i például, hogy kiszélesítik a komáromi állomást c s megnagyobbítják a pályaudvart. Sajnos, ez < csak ígéret és terv marad, mint már évekkel az- 1 előtt is az volt, mert a nagy pályaudvar-rende- ' zé-si tervről egyelőre csak az maradt igaz, hogy i tervrajzok készültek s az évi jelentésekben rég- 1 óta szerepel egy terv, amely szerint majd egyszer l a komáromi pályaudvarra is sor kerül. Sem a sin- ' hálózat kiszélesítése, sem az előrendező pályaud- ' var bővitése, sem az állomási épület megnagyob- 1 bitása nem lesz meg az idén. Az utazóközönség i ezt talán el is engedné egyelőre, legfeljebb a hi- t Székenyebbje várja a tervek valóra váltását min- i den évben újra. Az utazóközönség nem is annyira t a sínhálózat kiszélesítésével törődik, hanem a ^ járatok meggyorsításával s a közlekedés meg- 1 könnyítésével. Minek oda sinhálózat, ahol a vo- 1 nat Stephenson-korabeli lassúsággal döcög... I

* t

Regisztráljuk röviden, hogy a nagy árverések { ideje. Komáromban is elkövetkezett. A komáromi 1 városmajor ezeknek az árveréseknek a színhelye £ s az „adózás megkönnyebbítése,, végett, valamint 1 az adózó polgárok nagyobb lelki örömére a múlt < héten egy cipőüzletből nem kevesebb, mint ezer- 1 hétszáz pár cipőt vittek a fentnevezett városma- 1 jorba az adóhivatal rendeletére s árverezték na- l pokig. Nagyrészt szegény emberek árvereztek a r cipőre. A komáromi külvárosokban nagy megbe- £ íizélós tárgya volt a rengeteg cipő s élénk érdek- ' lödés előzi meg a további árveréseket, mert azok is kilátásban vannak. IIir szerint egyéb üzletek- ‘ re is hasonló öröm vár, sőt felszereléseket és bu- < torokat is kiszolgáltatnak Adó őfelségének. A ! városmajor tágas helyisége sok licitálásnak lesz 1 hir szerint tanúja. f

*

g egy jellemző eset, pár vonással: 1

Egy csallóközi gazda két lova elhullott. A ló úgy- 1 sem ér sokat mostanában, legalább legyen értékes I a bőre. Munkást fogad s a két lóbőrt husz-husz , korona munkadíj fejében lenyuzatja. Végre nagy- i nehezen eladja a lóbőrt negyvennégy koronáért, i Nyert rajtuk összesen négyet. A kereskedő a 22 $ koronás lóbőrt behozta Komáromba s nagynehe- j zen eladta 16 koronáért. Vesztett rajta négyet. Megfogadta hogy soha többé lóbőrrel nem keresülik?., •' w

A nemzeti kisebbségek

kulturautonómiája Észtországban

Irta: SZIKLAY FERENC dr.

ii.

E tanulmány első nésze május 14-i számunkban jelent meg. Nagyon érdekes az észt alaptörvény indokolása, mert itt nyitok alkalom annak az elgondolásból! különbségnek a megvilágítására, melynek alapján a különböző kisebbség- tartó államok a kisebbségi kérdést „megoldották". Abbéi indul ki az indokolás, hogy nagyon kevés országban tartoznak az állampolgárok egyazon nemzetiséghez s az államhatár csak kivételes esetben esik pontosan össze a nyelvhatárral. Ez a körülmény állította előtérbe a kisebbségi kérdést. Ezt a kisebbségi problémát azelőtt mint az „idegen népek" problémáját próbálták az országok megoldani s hatalmi kérdést csináltak belőle. Kezdetleges volt ez a megoldás, mert az eredmény elnyomás, vagy relatív pártolás. Az a belátás, hogy miniden nemzetiségnek természetes joga van a védelemre s államalkotó jelentőségének elismerésére, a kisebbségi kérdés a hatalmi politika területéről hovatovább a jogpoiitika területére terelődik. Úgy a nemzetközi jogban, mint az államok közjogában egy uj, fontos fejezet alakult ki, amelyből egy európai állam sem zárhatja ki kisebbségeit. Ez a jogterület a kissebbség- védelemnek különböző kérdéseit foglalja magában,

ezek között a kisebbségi problémának kétségtelenül a sark pillérjét, a zavartalan kulturális önkiiéjlés (Bigenleben) biztosítását is.

Ha az összpolgárság egyenjogúságának alapoké fennáll, akkor az egy nemzeti kisebbségihez tartozó állampolgároknak, vagyis azon, nem a többségi, nemzethez tartozó népcsoportnak, amelyben megvan az akarat és képesség arra, hogy nemzeti kultúráját maga élje ki,

legyen meg erre a lehetősége is éppen olyan mértékben, mint a többségi nemzetnek, amelynek a maga népi sajátosságában való fejlődése a saját állami szervezetei által már amúgy is biztosítva van.

Megcáfolhatatlan tény, hogy egy nép sem tudja egy másik kulturnépnek kulturális igényeit ugv megismerni é« kielégíteni, mint az illető nép maga.

Ebből az ^lapgondolásból következik az észtországi kisebbségi jog két alapoké:

1. hogy a kulturautonómia közjogi értelemben mint szociális önkormányzat képzelhető csak el és

2. hogy a kisebbségi önkormányzatnak a személyi jog és nem a területi jog alapján kell nyugodnia, mert annak a nép és nem

egy helyi közösség önkormányzatának kell lennie.

(íme az alapvető különbség az észt és a csehszlovákiai kisebbségi jog között, amely utóbbiban a kisebbségi nyelvhasználat csak azon járásokra és városokra korlátozódik (területi jog!), ahol az illető kisebbség per- centnálisan (és nem abszolút számban!) elér egy bizonyos magasságot. Hogy ez mit ie- lent, csak arra kell gondolnunk, hogy Szlovenszkón az első 1919. évi népszámlálás szerint, mely még a régi, évszázadokon át praktikusnak bizonyult járási beosztás idején történt, a kimutatott 692.831 magyar anyanyelvű lakosságból 77.658 lélek (11.28 százalék) veszítette el egy csapásra azt a jogát, hogy a magyar kulin rétéinek szabadon és fenntartás nélkül, aktív részese legyen, ennyit tett ki ugyanis azon magukat magyar anyanyelvüek- nek valló csehszlovák állampolgárok száma, akik nem 20 százalékos járásokban vagy városokban laktak. Ennek eredményeként lehet 'betudni részben azt a körülményt, hogy 1921-ben már csak 635.000 főnyi magyarságot mutat ki a népszámlálás Szlovenszkón, amit természetes apadással megokolni nem lehet. Azóta a helyzet még roszabbodot, mert a köz- igazgatási reformokkal, avval, hogy a városok jellegét Pozsony és Kassa kivételével megszüntették s a járások határait minden esetben avval a célzattal változtatták meg, hogy az abszolút számban állandó, tekintélyes magyar kisebbség arány számban a törvényben megállapított 20 százalék alá süllyedjen, még nagyobb tömegű magyarságtól vették el a magyar kultúráiéi közösségében való részvétel lehetőségét).

Az természetes, hogy az észt törvény is elválasztja a kisebbségek kulturfeladatait az ő politikai követeléseiktől, de itt is hangsúlyozza, hogy ez nemcsak az állam érdekei miatt, de a kisebbség zavartalan kulturális fejlődése végett is történik.

A nemzetiség fogalmának meghatározásában hangsúlyozza az indokolás, hogy ezt el kell válás zitan i egy részi az objektív értelemben vett „nép", (Staatsvolk), másrészt a „faj" (Rasse) fogalmától, s teljesen az egyének szubjektív szabad belátására bízza, hogy mely kuliurközösséigfhez tartozónak érzik magukat, ami abban nyer kifejezést, hogy mely nemzeti regiszterbe vétetik fel magukat.

Kijelenti az indokolás, hogy a kormányhatalom a nemzeti önkormányzati testületekkel szemben csak felügyeleti és nem föleites hatóság, ezen alapgondolat alól csak egy kivétel van: a kulturtanácsnok, mint . az önkormányzat végrehajtó szervének feloszlatása, tehát nem magának az önkormányzatnak felfüggesztése. Az autonómia lényege, hogy az önkormányzati testület a maga hatáskörében s a törvény megszabta határok közt teljesen szabadon intézkedhetik és határozatai nem igényelnek semmiféle kormányjóváhagyási.

Mivel a nemzeti önkormányzatok a köz- igazgatási önkormányzatok elvén épültek ki, jár nekik mindazon jog, mely ezeket megilleti.

Jogi személy jellegével bírnak

s mint közjogi intézmények mentesek a bélyegilletékek alól.

Talán legfontosabb pontja az észt kultur- autonómiának az, hogy annak alapján maga a nemzeti kisebbség határozza meg az iskoláztatását, vagyis azt, hogy hol, milyen és hány iskolára van igénye s ezeket az iskolákat maga vezeti, adminisztrálja s felügyeleti jogot ő gyakorol felettük. Ugyanúgy szabadon rendelkezik a nemzeti kisebbség más, iskolán kívüli kultúrintézményeivel, (könyvtárak, színház, múzeumok stb.) is.

(Nálunk a kisebbségi iskolák mind közvetlenül a kormányhatalom alá vannak rendelve, a nemzeti kisebbségeknek még csak az iskolatanácsok, mint véleményező testületek révén sincs beleszólásuk az oktatásügybe, sőt a könyvtárügy s a járási művelődési választmányok ügye is a territoriális (járási, községi) önkormányzat s nem a nemzeti önkormányzat hatáskörébe tartozik.)

Az iskolakérdésnél érdemes kitérnünk arra, hogy az észtországi német kisebbségnek hány és milyen fokú iskolát biztosit az észt állam a nemzeti önkormányzat kebelében.

Hét tipusu iskolájuk van az észtországi németeknek. A. klasszikus gimnázium, B. latingimnázium, C. szakiskola (u. n. Hansa- sobu'le), D. polgári iskola, E. uj humaniszr tikus gimnázium, F. leányiskola, G. főreális- kola. Mindegyikben van elemi iskola, de ez lehet önálló is. Az elemi (Grundschule) tanfolyamának 5 és 6 éve a középiskola előkészi- tőjie, a polgári iskola a 8. év végén lezárt végzettséget nyújt, ha a 7. év után a tanuló a zárótanfolyamot elvégzi. Eszerint van 4 osztályos önálló elemi iskolájuk 2, 6 osztályos önálló elemijük 16, ezek közül előkészítő osztályok vannak 9 mellett és van 7 középiskolájuk, természetesen a megfelelő elemi és előkészítő tanfolyamokkal. A középiskolák közül 2 női. (Összehasonlítva ezen adatokat a mi iskelaügyi helyzetünkkel: Észtországban ugyanannyi középiskolája van 18.300 németnek, mint a 635.000 főit számláló magyar kisebbségnek (1922) Szlovenszkón! Külön leányközépiskolánk pedig egy sincs!)

Az államhatalom, mint a nemzeti önkormányzat felügyeleti hatósága, amellett, hogy az iskolák fenntartásáról maga gondoskodik az állami, vagy közigazgatási büdzsében, a kulturélet egyéb területeinek pénzügyi ellátását a nemzeti önkormányzat regisztrált tágjaira az önkormányzati testület által az állami jövedelmi adó nagysága szerint kivethető pótadóban bizipsiija, amelyet az önkormányzat autonóm .adóhivatala hajt be és kezel. Ez a pőtadó nem is megvetendő összeg.

KONiFERUM

GYÓGYBOROVICSKA csodás hatású

meghűlésnél és gyomorbajnál

Aki jövedelmi adót nem is fizet, de a nemzeti regiszterbe felvétette magát, 200 észt koronával adózik nemzete kulturális céljaira, (kb. 1750 csK). Ez az adó lineárisan emelkedik 5000 észt korona állami jövedelmi- adóig 1000 éK-ra, onnan progressziven az összjövedelem 5—20 promiilljével. Ebből a tényből két következtetést vonhatunk le. Egyrészt azt, hogy Észtországban az életstandard meglehetősen magas lehet, ami föl- tétien anyagi jólétre, prosperitásra mutat, még a kisebbségben élő németségre vonatkoztatva is; másrészt azt, hogy az észtországi némáit kisebbség áldozatkész, ha nemzeti kultúrájának fenntartásáról és fejlesztéséről van szó, hiszen ezt a tekintélyes megterhelést jelentő adókulcsot' — a dolog természetéből kifolyólag — az észországi német kisebbség maga állapította meg, maga vállalta, mint önkormányzati testület.

*

Ha az észtországi német kisebbség helyzetét látjuk, egyrészt azt a teljes szabadságot és a polgári egyenlőségnek azt a maradéktalan biztosítását, másrészt a német kisebbségnek belső erejét, két tanulságot vonhatunk le. Egyiket általános irányban:

Hogy egy nemzetiségi államban, amelyben az „államhatár nem esik egybe a nyelvhatárral", az államhatalom konszolidációját csak a tökéletes kisebbségi kul'turkonmányzat megvalósítása hozhatja meg, mert a sorsával elégedetlen kisebbség csak bomlasztó elem lehet az államban. Hogy mik azok a kultur- igények, melyek egy nemzetet megilletnek, azt csak az illető nemzet maga tudja megállapítaná s nem egy más nemzet, mert az igy, hatalmi utón, megállapított kisebbségi jog, vagy „elnyomást", vagy a legjobb esetben „relatív pártolást" eredményezhet. Az ebből természetszerűleg következő elégedetlenkedést teljesen „felelőitlen elemek izgatásaira" visszavezetni nem vall kormányzói bölcsességre. „Egy nép sem tudja a másik kulturnép igényeit úgy megismerni és kielégíteni, mint az illető nép maga." Az észt törvény ezen indokolása egy axióma igazságával mondja ki a kisebbségi kérdés sarkpontját, melyet megcáfolni nem lehet, legföljebb szofizmákkal elütni.

A második tanulság nekünk, magunknak szól. Kétségtelen, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbség a kulturális autonómia hij- jában nem élheti ki teljes szabadsággal az ön életét. De a mostan érvényes törvényeken és rendeleteken belül mégis van némi lehetőség arra, hogy kul túrért ékein két konzerváljuk s ha nem is a világhaladással egy élvonalban, de mégis előbbre vigyük. Egyszer szembe kell néznünk önmagunkkal, lelkiismeret vizsgál a tót kell tartanunk s fölvetnünk azt a kérdést, kihasználunk-e minden lehetőséget, amit sikerült üggyel-bajjal biztosítanunk a magunk számára? Megvan-e az a biztos felismerés mibennünk, hogy egy nemzet életében a kulturértékek a legfontosabb tényezők s hogy — fordítsuk meg az észt. törvényindokolás egyik igen bölcs megállapítását —: csak azon nemzeti kisebbségek követelhetik a nemzeti kulturális ön kifejtés biztosi tásái, melyekben megvan az akarat és képesség a kulturális önéletre. Ezt, a mostani lehetőségek közt. szervezett, egycélu, kellő munkaniegosztásu, öntudatos és áldozatkész munkássággal be kell bizonyítanunk.

Befejeződött a Pen Clubok budapesti nemzetközi kongresszusa

A kongresszust követő díszvacsorán Conrad csehszlovák delegátus magyar nyelven szólalt fel — R&guzában lesz a Pen Clubok legközelebbi kongresszusa

Budapest, május 20. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjeientése.) A Pen Clubok kongresszusának tanácskozásai tegnap délután befejeződtek. Az utolsó ülésen Babits Mihály tartott előadást arról, hogyan szolgálhatják az írók a béke gondolatát a politika kikapcsolásával. Hangsúlyozta, hogy az iróknaík arra kell törekedni, hogy a jövő nemzedék leikébe beoltsák a megtisztult béküléken ység szel 1 e m ét.

A háború iránti irtózat és a béke iránti szeretet nem felejtetheti el az íróval azt, hogy melyik nemzethez tartozik. Az Írónak nemzetével való együttérzése mindig befolyásolni fogja az irodalmat, a kongresz- szus ezután elhatározta, hogy regionális kongresszusokat fog rendszeresíteni az egymással barátságos viszonyban álló szomszédos országok közt.

A kongresszuson résztvevő külföldi Írók tiszteletére délután tea, esite pedig a Hungária szállóban 400 terítékes díszvacsora volt,

A vacsorán a legtöbb nemzet delegáltja felszólalt, többek között

Conrad csehszlovák delegátus is, aki tört magyarsággal formás kis beszédet tartott, amely nagy feltűnést és tetszést aratott. Conrad igy fejezte be szavait: „Igyunk a jó szomszédságra!"

Budapest, május 20. (Budapesti szerkesztőségünk lelefonjelenlése.) A Pen Clubok nemzetközi kongresszusa elhatározta, hogy a legközelebbi nemzetközi kongresszusát 1933- ban Ruguzában, a következő kongresszust pedig 1931-ben Erlinburgban tartja.

— A negyedik orvosi továbbképző tanfolyam

keretében — mint Ujtátrafilredről jelentik nekünk — szerdán Madárházán Bessan dr. lipcsei egyetemi tanár a gycrmoktuberkulózdsról tartotta meg folyt ától agos előadását, Utána Kaik dr. berlini egyetemi tanár az epehólyag megbetegedések diagnosztikájáról beszélt, Másnap Ót átrnf űrödén Walzl dr. bécsi egyetemi la nár és Sehrödor dr. kiéli egyetemi tanár tartottak érdokícpzitö előadásokat.