Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)
1932-05-01 / 101. (2914.) szám
1832 május 1. rasá/Tnap Tizenhétévi íegyházra Ítélték a kékkői marha gyilkosát A lukavicei hőtörömunkás csapdába csalta a részeg marhahajcsárt, majd veszekedést rendezett vele és annak hevében meggyélkoíta - Mindössze 13 korona 80 fillért rabolt el áldozatától — Vádlottársa ellen nem talált bizonyítékot az esküdtbiróság Bö^ateroebánya, április 30. (Saját tudósi- tónktól-) Ez év január 22-én délután a vadregényes mics ínyei völgyben a besztercebányai síelők egy férfi holttestét találták. A hóflttest nyalkán hatalmas vágott seb éktelenkedett. Egy pillanatig sem lehetett kétséges, hogy kegyetlen gyilkosság történt. A síelők értesítették Micsinye község elöljáróságát, amely kilhivta a csendőröket a színhelyre és megindult a. nyomozás az áldozat személy azon osságának 'megállapítására és a tettesek kéz rekordésére. Eleinte a holttest agnoszkálása is naigy nehézségekbe ütközött, a osendőrség először téves nyomon indult el, főképpen azért, mert az áldozat zsebében hamis igazolványok: voltak és karjára, sem a saját nevének kezdőbetűi voltak tetoválva. Hamarosan azonban tisztázódott a gyilkosság ..minden részlete és megállapították, hogy a bűntett áldozata Sindliár János kékkői miairhahajcsár, a tettesség gyanúja alatt Krnács András és Durcsik András luka.vi cei kőtörönnmkások kerültek a csendőrség kezére. Pár órával a gyilkosság előtt. Sindliár János betért; M les Ínye község fogyasztási szövetkezeiének kocsmájába, pálinkázni kezdett s az ott, tartózkodó vendégeket is ellátta pálinkával és cigarettával, ötven koronás oeohet fizetett ki a kocsmárosnak. Krnács András és Durcsik András tanúi voltak ennek a költekezésnek s amikor a marhabaj,csár az elfogyasztott nagymennyiségű pálinkától részegen hazafelé indult, a két munkás utána ment és meghívták őt Lukavíee községbe, Durcsik András házába, hogy töltse ott az éjszakát. A marhahajcsár el is fogadta a meghívást és uj ismerőseivel elindult az országúton. Pár száz lépésnyire jutottak a község utolsó házától, amikor Krnács András szó nélkül belenyúlt a marha hajcsár nadrágzsebébe és el akarta venni a pénzét. Erre azután Sindliár is magához tért alkoholos bódulatából, ellenkezni próbált, mire Krnács botjával fejbeütötte, majd zsebkését a torkába döfte. A marbahaaicsár hangtalanul rogyott le á földre 'és pár pillanat alatt kilehelte a lelkét. A holttestet Krnács társa segítségével az ut melletti sövénykerités mögé húzta, ott kiszedte nadrágzsebéből a pénzt, 18 koronát és 80 fillért, amit magának tartott meg. így állapította meg a gyilkosság tényállását a osendőrség s az ilyképpen rekonstruált tényállás szolgált alapjául az ügyész vádemelésének. A besztercebányai esküdlbÍróság tegnap tárgyalta a rablógyilkossagi bűn- pert. Krnács tagadta, hogy rablási szándékkal sebezte volna halálra a marhahajcsárt. Azt állította, hogy útközben összevesztek, dulakodni kezdtek és verekedés közben fúródott a kése Sindliár nyakába. Durcsik András, a másodrendű vádlott teljesen ártatlannak mondotta magái. <3 nem bántotta a marhahajcsárt egy ujjal sem s azt sem vette észre, amikor Krnács kését a szerencsétlen ember nyakába döfte, csak arra figyelt fel, amikor utitársuk a földre zuhant. A bizonyítási eljárás lefolytatása s a perfeloldja és eltávolítja a szervezetben lerakodott savakat. Vasmentes, emésztést elősegítő kel- lemes üdítő ital. beszédék után az esküdtek meghozták verdiktjüket, amelynek alapján Krnács Andrást 12 évi fegyházbüntetésre Ítélték, társát, Durcsik Andrást ellenben felmentették, A védelem semmiségi panasszal élt, az ügyész háromnapi meggondolás! időt kért. Egy állítólagos csik&gói kereskedő elmezavarában táncosnőket fosztott ki ékszereiből s az elrabolt kincseket meggyilkolt áldozataira akasztotta Az utóbbi évek legnagyobb szexuál-patológiai rejtélyével íoglaíhozik a newyorhi rendőrség bűnügyi osztálya Newyork, április vége. A világi város bűnügyi rendőrségét legújabban egy olyan kriminalisztikai eset foglalkoztatja, amelynek liéretei jóval túlhaladják a bűnügyek szokásos kereteit, részletei pedig a széleskörű nyilvánosság legnagyobb érdeklődését keltik fél. A bűnügyi történet egészen olyan titokzatosan hangzik, mintha egy igazán fantáziában gazdag detektivregén y Író vetette volna fel az élet színpadára a kontúrokat. A new- yorki rendőrség hetek óta lázas buzagalom- mal dolgozik az eset részleteinek teljes felderítésén, a motívumok szövevényeinek kibogozásán, de már eddigi munkája is mutatja, hogy az utóbbi évek legnagyobb bűnügyi esennén yével áld szemben* Az énekesnő ellopott nyakéke A bűnügyi történet szinte egészen szelíd epizódból indul ki. 0. Hr Lars se írnek, a Me tropolitan Opera egyik segéd színé szülőjének öltözőjéből titokzatos körülmények között elloptak egy elég értékes nyakéket, amellyel a színésznő egyik régebbi imádója örvendeztette meg Miss Larssent. Larssen kisasszony természetesen azonnal jelentést tett a rendőrigazgatóságon, ahopnan detektívet küldtek ki a színházihoz, persze azzal az utasítással, hogy a legnagyobb diszkrécióval kezelje a kis ügyet és ne keltsen nagyobb feltűnést a Metropolitan Opera környékén. A detektív elkezdte az eset körülményeinek kivizsgálását, kihallgatta azokat a személyeiket, akiktől értékes adatokat remélt, az öltözte- tőnőt, az ügyelőt, aki az ékszer eltűnése előtt kéttízben is benn volt az öltözőiben, mégis arra a meggyőződésre jutott, hogy az ékszert nem színházi belső ember lopta el, hanem valami idegen férkőzhetett a művésznő öltözőjébe és vitte magával a nyakéket. Megindult a szokásos hivatalos eljárás, a művésznő nyakékének tüzetes leírását megadták az összes zálogházaknak, elküld ölték az ékszerészüzleteknek abban a reményben, hogy valaki majd csak .jelentkezni fog abból a célból, hogy az elrabolt ékszert értéke-' fcitse. Az ékszerek fanatikusa Mintegy másfél hónappal ezelőtt történt ez az eset, amelyre azonban csakhamar nagyon kuiönös dolgok következték. Különböző newyorki színházak és mulatók táncosnői tettek egymásnál jelentést a rendőrségen, hogy ez vagy az az ékszerük eltűnt, mindig csak olyan nőké, akik kapcsolatban állanak a színészettel, varietékké!), vagy tánclokálokkal. Kilenc nap-leforgása alatt harminchat ilyen ékszerei tűnést jelentettek be és az eltűnt ékszerek értéke meghaladta az ötvenezer dollárt. A rendőrség minden erőlködése hiábavalónak bizonyult, nem sikerült az ékszerrablónak nyomára jutnia. Hovatovább az a felifogás alakult ki, hogy valami ex álltáit ember követheti el a betöréseket, aki talán fétisként gyűjti azokat az ékszereket, amelyeket a színpadi világ hírességei viselnek. Mert egyáltalán semmi kísérletet sem tett arra vonatkozólag az ékszerrabló, hogy az ékszereket értékesíts© is. A feícicomázoü holttest A detektívek egész hadserege napokon át fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy a titokzatos ékszeirrablónak, vagy rablóknak a nyomára jusson. Ez a munka azonban reinndki- vüti nehézségekkel járt, mert az ékszerrabló sehol sem hagyott hátra értékesíthető és használható nyomot. Hiába kerestek'ujjlenyomatok után, hiába vizsgálták meg behatóan az ablakokat és ajtókat, az asztalok sima lapjait, nem kapták meg azokat a daktiloszkópiai jegyeiket, amelyek irányításul szolgálhattak Volna. Azt sem tudták megállapítani, hogy az ékszerrabló miként férkőzhetett az elrabolt ékszerek közeiéibe. Az is különösnek tűni fel, hogy kilenc napos működési periódus után 36 ékszernek a birtokában, egyszerre csak elmaradt az ékszerek fanatikusa, úgy látszik, megelégelte a zsákmányt, vagy pedig ujaibb rablási széria tervét készítette elő. Alig néhány nyugalmi nap után azonban egy szörnyű fordulat hozott újabb szenzációt ebben az ügyben. Newyork egyik közterén a hajnali órákban a teret bejáró rendőr egy félreeső facsoport tövében női holttestet talált. A nő elegáns estélyi öltözetben feküdt, nem volt kifosztva, sőt csodállaitosképpen rendkívül sok értékes ékszert viselt. Nyakán drága collier. karperecéi csillogtak a briltiánsoktól és gyűrűi is igen értékesek voltaik. Nyakán fojtogatás nyomai s a rendőrorvosi vizsgálat nyomban megállapította, hogy a nőt a holttest megtalálása előtt mintegy három órával fojtották meg. A Metropolitan Opera fantomja A detektivek egész raja vetette magát a bűnügy kinyomozására. Egy pár órán belül megállapítotiák, hogy a meggyilkolt nő R. M. Peary, a Metropolitan Opera egyik kis kar- dalosnője, aki szerény hónaposszobában lakott.’ Háziasszonya elmondotta, hogy a szolid- életü táncosnő, a gyilkosság előtti est© rendes szokása ellenére eltávozott otthonról. — Előbb* estélyi ruhába öltözött, azután azzal távozott otthonról, hogy csupán a hajnali órákban tér vissz!, egy ismerősével megy egy éjjeli mulatóhelyre. A felmutatott ékszerekben a háziasszony nem ismerte fel a meggyilkolt M. Peary tulajdonát.. Azt mondotta, hogy a leány rendkívül szerény körülmények között élt, ékszerei nem voltak, s azok az ékszerék, amelyeket a rendőrség emberei felmutattak neki, valószínűleg nem is az ö tulajdonában voltaik Egy-két órán belül a rendőrség megállapi tóttá az ékszerek eredetét. Kiderült, hogy a nyakék 0. H. Larssennefc néhány héttel az^ előtt elrabolt nyaklánca volt és a karkötők, meg a gyűrűk is mind az ékszerfan a 1 i kun zsákmányából kerültek ki. A rendőrség feltevése ennek a megállapításnak az alapján az volt, hogy a szerencsétlen meggyilkolt valamilyen módon ismeretségbe került az ékszerrab Hóval, aki magával csábította, biztosan megajándékozta az ékszerekkel, egy éjszakát töltött vele s végezetül meggyilkolta. De miéri hagyta rajta az elrabolt ékszereket? A nyomozás hamarosan arra az eredményre vezetett, hogy M. Peary az utolsó napokban ismerkedett meg egy rendkívül elegáns megjelenésű, állandóan fekete ruhába öltözött férfivel, az Operaház gyakori látogatójával és néhány estét ennek a férfinek a társaságában töltött. A nyomozás megkezdődött, a Metropolitan Opera fantomja után. A második gyilkosság Annak ellenére, hogy napokon át figyelték a Metropolitan Opera nézőterét és felkutat ták mindazokat a helységeket, amelyekben a meggyilkolt M. Peairy olykor-olykor meg szokott fordulni, a titokzatos feketeruhás férfi utáni nyomozás semmi eredményre nem vezetett. idegfeszi tő munkában igy telt el öthat nap. Égy héttel M. Peary holttestének megtalálása után újabb szörnyű esetről érkezett jelentés a bűnügyi rendőrség központjába. Az egyik newyorki nagy parkban a parkőrök az esti órákban egy ékszerekkel fel- cicomázott női holttestet találtak. A nyomozás arra az eredményre vezetett, hogy a meggyilkolt nő egy varieté színház- bán volt göul, néhány nappal a végzetes találkozás előtt ismerkedetett meg egy feke- ruhás férfivel, aki az utóbbi időiben gyakran megfordult a varietében, ennek a férfinek a társaságában töltötte az utolsó órákat, de hogy hol, azt nem sikerült megállapltanL A halált most is megfojtás okozta. Páratlan eréllyel folytatták tovább a nyomozást, amely végre sikerre vezetett A negyedik napra a güri holttestének megtalálása után az egyik éjjeli tánclokál portása telefonált a központi" rendőrségre, hogy a lokálban két este oüyan egy különös vendég fordul meg, aki állandóan az egyik fiatal táncosnővel foglalkozik, és pár pillanattal ezelőtt a táncosnőnek ékszereket ajánlott fel abban az esetben, ha követi. A rendőrség kiadta az utasítást, hogy az idegent feltűnést nélkül szép szerével tartsák ■vissza a lokálban, míg a detektívek megérkeznek. A detektivek hamarosan megjelenítek a helyszínen, a rejtélyes idegen férfi asztalának közeiében foglaltak helyet és amikor az a hajnali órákiban felállt, hogy a ruhatárba menjen kabátjáért, a ruhatárban hirtelen igazoltatták. Az idegen nyugodtan vette elő igazolványait, amelyek szerint P. R. Brown csikágói vaskereskedővel azonos. A detektívek nem elégedlek meg ennyivel, hanem felszólították a kereskedőt, hegy kövesse őket a rendőrségre. A detektivek hamarosan megjelentek Brown lakásán is, ahol házkutatást tartottak. A házkutatás egy ideig eredménytelen volt, azoubain csakhamar rájöttek, hogy a falban titkos rekesz van. Ebben a rekeszben megtalálnák azokat az ékszereket, amelyek a kilenc napon át folytatott ékszertolva jlásból származtak. A titokzatos P. R. Brown egyáltalán nem tett semmiféle vallomást és jelenleg elmeorvosi megfigyelés alatt áll. Az orvosok véleménye szerint ugyanis egy szexuális őrülttel álltának szemben a hatóságok, aki a táncosnők világából szemelte ki áldozatait, kifosztotta a táncosnőket. .hogy másokat meggyilkoljon és az el- * rabolt ékszerekkel! felcicomázza a holttesteket, Á rablások körülményeinek s bűnügyi motívumainak tisztázása azonban előreláthatólag még nagyon bonyolult munkát ró a rendőrségre. Veszekedés közben agyonverte édesanyját egy szögyéni legény A csendőrök letartóztatták az anyagyilhost, aki beismerő vallomást tett Szőgyén, április 30. (Saját tudósítónktól). A dél- szlovenszkói Szőgyén községben csütörtök este véres családi dráma játszódott le. A dráma indító oka egy jelentéktelen perpatvar volt az anya és fiú között, viiszálykodás-uk azonban elfajult és em- berbalállal végződött. Idősebb Sárai Jánosáénak és József fiának háza a közelmúltban leégett. Ujfa fel akarták építeni $ a család azon tanakodott, hogy eternittel vagy szalmával fedjék-e be a háztetőt. Az anya és fia nem tudtak megegyezni s ez a körülmény sok vitára, veszekedésre adott alkalmat. Csütörtökön este ismét a háztető miatt veszekedtek a kapu előtt. Mind a kelten erősen védték a maguk igazát, a vitatkozás hangja egyre indulatosabb lett, míg végül a feldühödött fiú a kezében tartott iapátfac fejbevágta édesanyját, aki széthasadt koponyával zuhant a földre. A szerencsétlen asszony halála pillanatok alatt bekövetkezett. Nemsokára a gyilkosság színhelyére érkezetek a csendőrök, akik rövid keresés után rátaláltak a gyilkos fiúra, bevitték a csendőr- laktanyára, ahol beismerő vallomást tett. Azzal védekezik, hogy eszeágában seon volt anyja* megölni, tettét erős felindulásban, íélig-meddig beszámíthatatlan állapotban követte el. A párkányi járásbíróság fogházába vitték, ahonnan átkerül á komáromi kerületi bíróságra. A SALVATOR I FORRÁS í 9
