Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-01 / 101. (2914.) szám

10 193® május 1. vasárnap. Harminc év Szibériában a száműzött férj oldalán Volkonszkij hercegné följegyzései 'Az orosz ariszífcoíkiráoie rengetegének legszebb haj­tású iái közül való a Vodfconezkij hercegi család. Volt a earjadékai kiűzött fökoinmányzó, hadvezető, áiHaarufiénfiai és költő; csupa nagyjelentőségű és je­les ember, kiknek munkássága tartós nyomot ha­gyott, de egyiknek az étte/teifolyása sem volt olyan tündöklők ezdetü és gyászos folytatásai, olyan na­gyon ellentétes, mint Volkonsdkilj Griigaryevda Szeongejé, akiről feleségének most megjelent, feljegy­zései adnak számot. Volkonszkij Grigorjevics Szeagej, az oreniburgi Pőkonmányzó fia 1788-ban született. Hatesztendős korában katonaiskolába adltók, a katonai szolgála­tot azonban csak 1806-ban kezdte meg. Az 1806-tól 1808-ig tartó hadjáratokat mind végigküzdötte és több csatában annyira kitüntette magát, hogy húsz esztendős korában már aranyozott kardot kapott a cártól vitézségéért.. Az 1810. esztendőben Lanzseron fáborfcaráiba jutott és résztvett Szitisztria, Ruszcsuk, Sumila és Batena ostrománál, 1811-ben pedig Kutu- szovnak, a dunai hadsereg főparancsnokának szárny- segédje lett. Következett az 1812-ifc esztendő. A nyugati ha­talmak egyesült serege Napóleon vezetésével had­járatot indított Oroszország ellen. Volkonszkij, ki most már ezredes, a 2-ik nyugati hadseregnél van; megkezdi a főseregek Wiltgenstedn seregével való összekapcsolását és átkergeti a franciákat a Rere- zinán és Kális mellett megütközik velük. A követ­kező esztendőben már vezérőrnagy és a cár kísére­téhez tartozik, de aztán visszamegy csapatszolgálat- ba s a lipcsei csatában megszerzi ez elsőosztályu Anna rendet számos német ren djellel egyetemben. Mint egy dragoinyos hadosztály parancsnoka, 1814- ben résztvesz Soisson bevételiéiben e a Graomne és a Laon mellett vívott ütközetekben, 1815-ben pedig bevonul az orosz sereggel Parisba. Ezután még csak egyszer volt nagyobb szerepe, amikor Sándor cárt a bécsi kongresszusira elkísérte; 182i5-ben meg­házasodott, elvette Raijevszkij tábornoknak, a na­póleoni csaták egy másik hősének a leányát s ugyan­ekkor rósztvett a dekábiista összeesküvésben, amely aztán egészen más fordulatot adott életének. A há­ború istenének és a cárnak kedvelje bíróság elé került, mely társainak egyrésaét halálra Ítélte, de kegyelem utján megszabadította, másrésztt, mivel csak részes volt, nem felbujtó, mindjárt deportálás­ra ítélte. E két csoportot külön-külön szállították Szibériába. A hercegből rab lesz Volkonszkij herceg el fogatáé éröl ezeket mondja el a felesége, aki mindjárt az esküvőjük után Odesz- szába ment s ott is töltötte az egész nyarat. — Ősz utolján eljött értem és elvitt Umánba, ahol j a hadosztálya állomásozott, maga pedig Tülcshlba. a második hadsereg főszálására utazott.. Egy hét múlva éjszaka berontott hozzám és fölkeltett. — Gyorsan kelj fel! — kiáltott, — s én reszketve engedelmeskedtem.. Áldott állapotban voltam s gyors visszatérése és izgatottsága nagyon meg­ijesztett. Volkonszkij tüzet rakott a kandallóban és leveleket dobott bele. Én is segítettem neki, aho­gyan erőmből telt, azután megkérdeztem, hogy mi az oka izgatottságának. — Fesztéit elfogták — felelte. — Miért? — kérdeztem. Nem felelt és hallgatása megrémített. Szomorúan, gondolatokba merülve ültem az ágyam szélén. Végre megmondta az uram, hogy apámnak tett ígéreté­hez képest elvisz az ő birtokára, hogy ott várjam meg gyermekem születését. Elutaztunk. Átadott ez anyámnak, azután otthagyott. Visszautazott a helyőrségbe, ahol nyomban megérkezése után el­fogták és Pété nyárra szállították. így múlt el há­zasságunk első esztendeje. Mikor betegségemben először tértem magamhoz, az uram felől kérdezősködtem. Akkor nem tudtam, hogy fogva van. Azt mondták, hogy Moldovába uta­zott, pedig akkor már a vallatás kínjait szenvedte. Először a cárhoz vezették, mint a többi összeesküvőt is. A cár neki ugrott, megfenyegette az öklével és öefízeszidta, mert nem akárja a társait elárulni. Később, mikor a vizsgálóbizottság előtt is hallga­tott, Ceernyicsev hadügyminiszter rákiáltott: — Szégyellje magát,, herceg, hiszen a hadnagyok is többet vallanak, miin Ön! Az árulók: Shezwood, Mailborod a és Bot: nyák már átadták az összeesküvők névjegyzékét a bizottság­nak s a letartóztatások javában folytak. Mikor gondolkozni kezdtem férjem távolilétén, rájöttem, hogy rendkívüli okának kell lennie, mert /nem ír. Ragaszkodtam hozzá, hogy most már mond­ják meg az igazat s ekkor elárulták, hogy az uram fogva van Péterváron. Elhatároztam, hogy utána megyek. Az apám is Péterváron volt éppen. Más­nap élik eszi tettek mindent m útra és elindultam. Nagyon beteg és nagyon gyönge voltaim még ekkor. Megengedték:, hogy meglátogassam az ura­imat, sőt a cár, aki minden alkalmat megragadott arra, hogy nagylelkűségét kimutassa (de csak alá­rendelt jelentőségű dolgokban), meghagyta, hogy adjanak mellém orvost, mert a nagy izgalomtól félti az egészségemet. Bementünk a parancsnokihoz, ahova nyomban bevezették ez uramat. A tanúik je­lenlétében való találkozás nagyon kincs volt. Igye­keztünk reménységet kelteni egymásban, de min­den meggyőződés nélkül. Nem mertem kérdezős­ködni, mert minden szem ránk irányúit, Kicserél­tük a zsebkendőnkéi, azután hazamentem a szállá­somra, hogy efolvassam az üzenetet. Néhány vigasz­taló szóit irt az uram a zsebkendő csík: kére, azt is alig (lehetett már elolvasni Az Ítélet végrehajtása Az anyósom, aki a cáunié főudvairmestemője volt, közölte velem, hogy őfelsége részvétet érez irányom­ban és szeretne Mini. Azt hittem, a férjemről akar beszélni velem, mert abban a helyzetemben csak az uram iránt való érdeklődést tarthattam részvét­nek. E helyett a cárnő az egészségemről, az apám hegyiétéről és az időjárásról beszélt vélem ... Tü­relmetlenül vártam elutazásom idejét. Végre jött a bátyám, hozott újságokat és közölte velem, hogy az uraimat elítélték: társaival együtt lefokozták a vár udvarán. Jóikor reggel felállították őket az ud­varra. Öt csoportra voltak osztva 6 öt akasztófia állt veHjk szemben. Alig gyülekeztek össze, Szergej le­vetette uniformisát és egy farakásra dobta, nem akarta, hogy letépjék róla. Az udvaron több ilyen farakás volt, valóságos máglya, mert az elítéltek ki­tüntetéseit megégették rajtuk. A szerencsétlenek­nek le kellett térdelniük, azután odalépett hozzájuk egy zsaudár és a lefokozás jeléül él törte fejükön a kardijukat. Egyeseknek mély sebet ütött a fején a kettétört penge. Mikor a fogházba visszatértek, ném kapták már az addig megengedett külön élelmezést, hanem a közönséges rabkosztot 6 az uniformis he­lyett rábruhát húztak rájuk. Ezt a jelenetet még borzalmasabb követte; ki­vezették az öt halálra Ítéltet: Pesztelt, Murávjev Szergejt, Rilejevet, Resztusev-Rumimt és Kaihov- szkit. Felakasztották őket, de oly ügyetlenül, hogy hárman leestek. Újra föl kellett őket akasztani. A holttesteket két, oltatlan inésszel megrakott ládába tették s a Golodáj-szigetre vitték. Osernyicsev tábor­nok, hadügyminiszter körüllovagolta előbb az akasz­tófákat és tornyonjávai gúnyosán végignézte az akasztott embereket. Az uramat rangjának, vagyonának és polgári jo­gainak elvesztésére Ítélték, azonkívül húsz eszten­dei kényszermunkára és élete fogytáig való szám­űzetésre. Július huiszonhatodikán több társával együtt útnak indították Szibéria felé. Miikor bátyám ezeket elmondta, kijelentettem, hogy követni akarom Szergejt. Levelet irtani a cárnak, akitől engedelmet kértem rá, hogy utána mehessek. Hivatkoztam arra a részvétre, amelyet a cár az elitéltek nejei iránt mutatott és kértem, teljesítse a kérésemet. Nemsokára megkaptam fran­cia nyelven irt. feleletét, mely egyúttal utazási engedetem is volt. Apám az egész idő alatt m'gór­va és zárkózott volt. S még meg ikelto’t néki non- danem, hogy el akarom hagyni 6 hegy rábízom a gyermekem gondozását, akit nem szakad magam­mal vinnem. Megmutattam ne' ii a cár leveliét is. Szegény atyám elveszítette önuralmát, öklével a lejem fölött hadonászott és ráimkiáDtott: — Ha vissza ném jössz egy esztendő múlva, el­átkozlak ! Nemi szóltam erre semmit. A kanapéra vetettem magamat és a vánkosba temettem arcomat­A következő éjjelén útnak indultam. Az apámtól szótlanul búcsúztam el, megáldott, aztán elfordult tőlem, Nem tudott szóhoz jutni Ránézem éz aiztán ez a gondolatom támadt: Most mindennek vége, nem fogom őt többé látni 6 a családom ra nézve meghaltam. A gyermekem bölcsője előtt letérdel­tem és hosszasan imádkoztam. Azután anyósom és sógornőm gondjába ajánlottam és nehéz szívvel el­távoztam. A láncravert térj mellett Irkuok, Keletszibéria fővárosa, szép fekvésű, csi­nos város. Megérkezésem után mind:’írt hozzám jött Zeidler, a polgári kormányzó e rá akart venni, hogy térjek vissza Oroszországba. Parancsba aditák neki ezt, miért a cár nem helyeselte, hogy a fiatal asszonyok követik az urukat. Attól 'tartottak, hogy ez különös részvétet kélt a szereuesétieu ezácmüzöt- tek iránt. Mikor látta a kormányzó, hogy el vagyok szánva a továbbutazásra, azt mondta: — Gondoljon azokra a feltételekre, amelyek meg­tartására írásban kötelezte magát. — Olvasatiamul is aláírom. — Kötél ességem, hogy holmiját átkutassam, mert értéktárgyakat nőim vihet magával. E szók után kiment és egész sereg tisztviselőt küldött a nyakamra. Ezek kikutattak mindent és jegyzéket vettek fel a holmiról, azután különválasz­tották azokat a tárgyakat, amelyeket magammal vi­lié lleim. Mikor ez meg történt, elém tették azt az Írást, amelyben minden jogomról lemondok és min­den nálam lévő vagyon átadására kötelezem ma­gúmat. Éjszaka indultam tovább a Baijkál taván. Retten­tő hideg volt, a könnyek megfagytak a szemem­ben és a lehellet, mintha jégből valló tűvé változott volnai olyan hideg szúrást okozott a 'mellemben. Hosszú, gyötreimes utazás után Blagodackba ér­keztem. Megtudtam, hogy az uraim a tizenkét verszt- nyíre lévő bányában dolgozik. Burnaszev, a bányák igazgatója, azt ajánlotta, hogy másnap menjek csak a bányába. így is tettem. Az igazgató a saját szán­kóján követett. A falu mindössze egy uccából áll. A környéke szép 'kimmé, ha a hegyéken ötven vensztnyi terüle­ten le meirn lenne tarolva az erdő és a cserjés, ne­hogy szökni készülő rabok elrejtőzhessenek, A fog­ház egy nagy hegy lábánál terült el. Keskeny, ócs­ka, piszkos kászárnyo'épliiet. Szergej cellája három áréin hosszú és két árain 6zéles volt. Trubcokoj és Obolemszkij herceggel lakott benne. Burnaszev fel- 'Szólitott, hogy lépjek be. Az első pillanatban semmit sem tudtam megismerni, olyan sötét volt. Szergej rámbámult. Láncának zörgésétől megborzadtam, mert nem tudtam előbb, hogy meg van láncolva. Rabságának szigorú voltából sejtettem, hogy na­gyon sokat szenvedhet A láncok látása annyira izgatott és megimditott, hogy térdreiboruitam Szer­gej előtt és összecsókoltam a láncait és a kezét. Buiroaszevet, aki ez ajtóban állt, mivel már nem fért be, nagyon meglepte a szeretetnek és tisztelet­nek ez a viharos kitörése, mert ö az urammal úgy bánt, mint a közönséges rabokkal. Igyekeztem jókedvű tenni. Beszélgetésünk befe­jezése után elmentem, hogy berendezzem azt a pa­rasztházikót, amelyet egy barátnőmmel együtt ki­béreltem. Volt Rlagodackban a mi fogházunkon kívül egy másik is. Ebben a szökésen rajt ért és a közönséges bűntettért elitéit rabokat őrizték, akiknek bilincse is, munkája is sokkal nehezebb volt a többiénél. Volt közöttük egy Ortov nevű hírhedt rabló, aki valósággal hős volt a maga nemében. A szegény embert sohasem bántotta, csak a gazdagot, meg a simovnikot támadta meg s különös kedvteléssel kor­bácsolta meg azokat, akikről tudta, hogy a náluk gyöngébbet meg szokták alázni. Ez az Ortov tüne­ményesen széphaogu ember volt, rabtársaiból kivá­lasztotta a jobbhanguekat és daloskört csinált ve­lük. Naplemente után felhangzott a börtön szűk cel­lájából fájdalmas, vágyakozó énekük, amelyet a bánat sötétre festett. Különösen a Szabadság, édes szabadság! kezdetű dalt szerették, ezt énekelték leggyakrabban. Szomorú hazatérés A hercegnő további életfolyását nem kell a saját szavaival elmondanunk, de nincs is sok mondaniva­ló róla. Teljes harminc esztendőt töltött az urával együtt előbb a bányákban, utóbb pedig, mikor a kényszermunka-büntetést kitöltötte, Szibéria más helyein töltötte ki a száműzetés esztendeit, öre­gek voltak, amikor visszatértek Európába, 1856- ban. A herceg hatvannyolc esztendős, a hercegné húsz esztendővel fiatalabb, de csak korra, mert a teste, meg a lelke éppen úgy össze volt törve, mint az uráé. A herceg a következő esztendőben meg is halt. Feleségét nagyon lesújtotta sokat szenvedett urának halála, s meg is betegedett be­le. A harmincesztendei rabságot és számkivetést Májustalan tavasz Az ifjúságom bús ál-ifjuság: lanyha lézengés, merengő mag<Vny, vágyó vergődés, fojtó félelem, kutató kétség, tétova „talán" , * , Mit ér, hogy évem friss huszmKettőf ha ajkamnak nincs csak mii-mosoly0; — Umbó-lelkemet bilincs bénít ja, virággá, nyílni nem fog tán soha, Bánat-badHwst csempész szivembe a levegő, a napfény, a viz is, nem gyógyít meg orvos, se elmélet, se Szublimál ás, se anoMzis. Illúzióim sorra hervadnak, bókon, csókon, szerelmen túl vagyoK, bár nem ismerem, — csak átugrottam, mint futás közben sekély patakot­i Néha oly hívón csobog utánam! Visszaforduljak? — Nem. Azt nem lehet. LubicKo-ljon, kinek ez végcélja, engem vonzanak a köd-ormu hegyek. Megcsapott a közelgő nyár szele, érlelő heve már felém oson; felkiáltok: — Időm! — Nyaram! Megállj! hiszen nekem még nem volt májusom­Virsik Mária. öt esztende g tartó csöndes haldoklás kövei te, amelynek 1863-ban, augusztus 10-ik napján a halál vetett véget. A hercegasszonyt az ura mellé te­mették, akivel az életét is együtt szenvedte át, huszonegy esztendős korától. Emlékét Nekraszov, az orosz költők egyik legnagyobbja „Orosz asszo- nyok“ cirnü gyűjteményében, családja pedig a sír­boltban örökítette meg, amelyben márványba vés­ték érdemét ezekkel a szókkal: ..Légy üdvözölve fáradhatatlan vigasztalója a börtönben és bilincs­ben sinylődőnek“. Ezt olvastuk a hercegné feljegyzésében, amelyet rövid életrajzzal együtt most adott ki egyik hálás utódja, emlékezésül nagy idők nagy alakjaira. Vasárnap éjfélkor életbelépnek a Budapesti Nemzetközi Vásár utazási kedvezményei ■ A május 7-én kezdődő Budapesti Nemzetközi Vásár utazási kedvezményei vasárnap éjszaka lépnek életbe, tehát a vasárnapról hétfőre forduló éjszakának 0 órájától (május 2. éjféltől) kezdve lehet a jelen­tős utazási kedvezményekkel olcsón Budapest­re utazni. A kedvezmény a román és a jugoszláv vasutakon 50 százalékos és csak a visszautazásra szói, ez­zel szemben az osztrák vasutakon 25 százalék, a csehszlovák vasutakon 33 százalék, a magyar vasutakon pedig 50 százalék áli rendelkezésre úgy az oda, mint a visszautazásnál. A vásár látogatói május 2-án, hétfőn 0 órától (vasárnap éjféltől) kezdve ülhetnek vonatra, utazhatnak bármilyen és bármelyik vonaton, bármelyik kocsiosztályon, de május 16-ának déli 12 órájáig Budapestre kell érkezniük. Jelenté­keny kedvezményekkel lehet utaznia dunai ha­jókon iá. Az utazási és egyéb jelentős kedvez­ményeket csak azok vehetik igénybe, akiknek „Vásárigazolványuk“ van. A vásár látogatói vizűm nélkül utazhatnak, a vízumot utólag a vásár területén váltják meg, még pedig mindössze 3 pengőért. Érdekes és bizonyára, sok vásár látogató által örömmel üdvözölt ujitás, hogy a vásárigazolvány alapján a vásár közönsége tetázés szerinti időben és 33 százalékos jegy kedvezménnyel szabad vá­lasztására bízott három magyar vidéki városba vagy községbe is utazhat. A vásárigazolvány, amelyhez mindenféle ked­vezményes színház, mozi, fürdő stb. utalvány van mellékelve, a vásár területére való háromszori ingyenes belépést biztosit és még két darab ked­vezményes áru belépőjegyet is tartalmaz. A vásárigazolványt a magyar külképviseleti ható­ságoknál, a menetjegyirodáknál és a vásár stb. képviselőinél lehet szerezni. Az igazolvány előzetes lakásfoglalásra is jogosít. Nyilvánvaló ebből, hogy ilyen olcsó utazási alkalom, mint aminőt a vásár nyújt, nem akad majd egyhamar. Csak természetes tehát, hogy mindenki most igyekszik Budapestre, májusban, amikor legszebb a magyar metropolis és amikor Budapest vásárt tart- De érdemes is, mert gyö­nyörű lesz a vásár, annyira uj, hogy még csak nem is emlékeztet az eddigiekre. Amerre csak nézünk, mindenütt csak hatalmas, masszív, egymással fedett sétányokkal összekö­tött kiállítási csarnokok, uccákrá, terekre osztott igazi vásárváros, tele színnel, élénkséggel, zsú­folva árucikkekkel, soha nem látott ritkaságok­kal, a legujtbb divat csodáival és az újítások meglepő hosszú sorával. Magyar udvar, a ma­gyar népművészet, háziipar és iparművészet hí­res kincseinek teljes felvonulásával, a vidéki városok: Eger, Szeged, Szolnok, Gyula, Kalocsa, Sátoraljaújhely speciális külön kiállításai, továb­bá most is a nagy-, közép- és kisipar minden uj alkotása, szórakozások, sport és társadalmi események, nagy kongresszusok tömege a vásár ideje alattt. Színház, mozi, hangverseny. Margit­sziget, Állatkert, fürdők, mind-mind kedvezmé­nyeket nyújtanak a vásárigazolványok tulajdo­nosainak. Akár 3 hetet is tölthet most mindenki Buda­pesten a vásár rendkívüli kedvezményeivel, de ez az idő is kevés lesz ahhoz, hogy mindent ki lehessen élvezni. Budapest rendkívül olcsó is most, mert a pen­gő belső vásárlóereje erőseu emelkedett, olcsó tehát minden, szálloda, vendéglő, kávéház és főként az árucikkek, amelyek a vásárra adott jelentős devizakedvezményekkel a lehető legelő­nyösebbén szerezhetők meg. Maga. a Budapesti Nemzetközi Vásár május 7-én nyílik és május 16-án zárul. — Bars fogadalmi ünnepe Garamzentbenedek- ben. Lévai tudósítónk jelenti: A kuruc-labanc hadjárat után Bars-várni egyében felépített nagy pestisjárvány megszűnésének emlékére az egy­kori Bars-vármegye törvényhatóságának a ga- ramszentbeüedeki várban tartott gyűlés annak idejében elhatározta, hogy minden évben a Szent Kereszt Megtalálása emléknapján, május 3-án a garamszentbenedeki ősi vánnonostorban fogadal­mi ünnepet tart. Ezen az ünnepen körülbordoz- zák a vármonostornak Mátlyás király által ado­mányozott legdrágább ereklyéjét, Krisztus vé­rének cseppjét, amelyet külön kápolnában, a „Szent Vér“ kápolnában őriznek évszázadok óta. Az államifordulat után a május 3-iki ünnep­ségeken emgszünt a magyar szentbeszéd. A vár- monostort. jelenleg lakó szaléziánus testvérek a múlt évben újból vezetétk be a magyar szent- beszéd megtartását is. A közelgő ünnepen a ga- ramszentbenedeki templomban pontifikális mise lesz, amelyet Necsesálek Károly püspöki hely­tartó fog celebrálni. Ugyancsak ő vezeti a kör- menetet a fogadalmi kápolnához, inig a magyar szentbeszédet Horváth Ferenc dr. aranyosma ró ti esperes-plébános, a szlovákot pedig Dodek Endre garammómeti esperes-plébános fogja mondani. xx Tisztelettel értesítjük az Athenacum 13 koronás könyvsorozat igen tisztelt Előfi­zetőit, hogy a sorozatnak már 6-ik Szitnyai: Nincs feltámadás cimtí könyve is raktáron van. Kérjük az igen tisztelt Előfizetőket, hogy a kötet elküldése végett az előfizetési dijat hozzánk beküldeni sziveskedejenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom