Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-01 / 101. (2914.) szám

8 ^RSGSrA^AfiteRHIRLAR 1932 május 1, vasárnap Harakiri-patriotizmus Japánban, a felbelő nap országában hara- Iviris atavizmussal tombol a véres patriotiz­mus: egy festő, saját vérével festette meg a japán császár arcképét és mire műtermében rátaláltak, annyi vért vesztett, hogy eszmélet­lenül szállították “a kórházba. Japán lányok Irta: NEUBÁUEfi PÁL POLITZER BÉLA Tátrafüred-i vendéglős éttermei és kávéháza Razshachiürdőn Kávéhál Bar egy millió ember a világháborúiban. A törté­nelmi materializmus nem elegendő magyará­zata ennek a gigantikusán tragédiás komé­diának, amelynek gyökerei az egyén todat- alabtiságába nyúlnak le és ha az egész em­beriség fejlődését, a háborúkat és a békéket megmagyaráztok az arannyal (az egyenlet­ben a részt helyezve az egész helyébe), ak­kor vissza kell fordulnunk a magyarázat út­járól és egy japán festő, meg japán honleá­nyok lelki világába kell belemélyednünk, hogy némiképp megértsük, miképp volt le­hetséges, hogy a földünket éltető napsugár minden erejével sem tudta eloszlatni a lelki tud a tailal ti ság harakiris homályát. Vér az arany ellen, arany a vér ellen —: legvégül pedig az aranyat, a vérrel szerzett aranyat ál­dozza fel az emberiség, miért? Senki sem tudja. Elvakult körforgásban talán csak azért és csak úgy, ahogyan a véres harakiri-patrio­tizmus véres császári portrét és véres ország­határokat rajzol egy lapra, amelynek másik oldala az arany. Nem hiszek abban, hogy a rádió vagy a hangosfilm tönkreteszi a színpadot“ Beszélgetés Kiss Ferenccel aki Kassán a „Világrekordéban nagy sikerrel szerepelt saját vérűkkel rajzolják meg a japán 'biroda­lom térképét. így szólnak a távol keletről érkező szenzációk és Európa nem is csodál­kozhatna rajta, hogy a gazdasági és politikai végveszély órájában a római legenda, mely­nek hőse tűzbe teszi a kezét, újjáéledne, mert Európa két évezreden ált válogatott pél­dákkal járt elő ezen a téren és ebbeli telje­sítményeivel gyakran múlta felül a legvére­sebb képzeletet. Ha azonban joggal tételez­zük fel, hogy a történelmi materializmusnak nincsen igaza és a heroikusnak elnevezett, hazaszeretetből fakadó tettek indító oka nem a® anyagi érdek volt (és ezt bizonyítani egyenesen gyerekjáték), ha az analízisbe belevisszük az egyéniség teljes lelki kibonta- zását, amely tudvalévőén csodákra képes: ak­kor elhihetjük, hogy a japán festő és a japán honleányok hazaszeretete valóban olyan for­rásokból fakad, amelyekből történelmi idők­ben legendáiig tettek buzognak elő. Ez lenne a japán patriotizmus véres olda­lának gyors megvilágítása. Marad a másik oldal: a harakiri aranycélja. Japán születése első pillanatától imperialista állam volt. A tá­vol kelet minden országa közt az egyetlen, amely komolyan megtanulta mindazt Euró­pától, ami ezt a földrészt imperialistává tette. Műegyetemeken, tudományegyetemeken, po­litikában, családi életekben tájfunos erővel zúgtak végig, a japánok, mindent átértve, mindent elsajátítva, ami európai erő és gyen­geség egyíben és főként az aranyat és földet szóm juh. ózó imperialista tant. Európában mindenütt ők voltak az elsők, beszéltették a többieket és nem árultak el cserébe semmit és amikor Spengler aat állítja, hogy az euró­pai népek harakirit követtek el, amikor a ci­vilizálatlanabb népeknek elárulták a techni­ka titkait, a népek fejlődési életkörforgásá- nak egyik talán végzetesen fontos pontjára mutatott rá, csak azzal nem volt tisztában, hogy ennek az önelárulásnak azért kellett hekövetkeznie, mert a termelés és fogyasztás versenyének törvényéből következik. Japán az európai technikai felkészültségét Kina ellen fordította és a véres japán patriotizmus má­nk oldala ályenképp tmegint csak a történel­mi materializmust igazolta: persze nem egy talán kissé megkergült, vagy talán tulüzletie- sen gondolkozó festő egyéni patriotizmusa, sem a honleányok külsőségekben megnyilvá­nuló hazaszeretete. Ez a harakiri patriotiz­mus lehet komoly belső meggyőződés, vagy nem — egyesek magánügye, arnély önmagá­ban nem bir fonjtossággal. A honleányokat az iskola nevelte, a festőt a társadalom, amelyben élt: az iskolán és a társadalmon van a hangsúly. Mindkettő a Japánban leg­felsőbb imperializmusként fellépő császári ház szavának folyománya és ezért látjuk a vérrel festett császári portrén és a véres tér­képeken tol az egyetemleges törvény erejé­re! biró véres patriotizmus értelmének döb­benetes kibontakozását —: egy véres emberi arc és véres országhatárok véges elgondolá­sán túl a japán imperializmus végnélküli fold- és aranyszomját és éhségét és ennek az éhségnek csillapító, tejjel és mézzel folyó Kanaánját: Man dzsuriát. Vér és arany — még mindig csak ez a kettő és amíg az egyik oldalon tengernyi vér folyik, hogy az arany uralmát megdöntve, az arany a maga részéről szintén tengernyi vért áldoz, hogy biztosítsa a maga uralmát. Lehet, sőt valószínű, hogy a vér és arany kettős szín játéka természeti törvény; valósaimii, mert minden kor szabályszerűen végigját­szotta ezt és a változó jelmezekkel nem vál­tozott a tragédia értelme. A japán véres por­ti-ét ista talán nem is tudta, milyen legna­gyobb Daumier volt abban a pillanatban, amikor hazafinak gondolta magát és a japán honleányok véres országhatárai akaratlan démon iával szemléltetik a vámfalakat, ame­lyek a régi kínai falat revelálják és millió­kat munkanélküliségre, egész nemzeteket harakirire kárhoztatnak. Az atavázmus tom­bol. jobban, mint valaha: elvakult keleti né- |j?k római gőggel máglyába teszik kezüket ,s szemrebbenés nélkül pusztulnak el, mert frrV kivania a ..császári" imperializmus. Pon- Irt-an maié ina tikai elhivatottsággal festi meg ppún leslő a saját vérével a császári por- led 'tó ugyanígy, Kassa, április 30. (Kaassaí szerkesztősé­günktől.) Ha egyszer a romlatlan magyar ős- erőnek kellene szobrot emelni, Kiss Ferencről lelhetne a legszebben megmintézni azt a szob­rot. Ahogy él, ahogy mozog nemcsak a szín­padon, hanem az életben is, vág benne vala- lami, ami a magyar allöld robusztus fenségé­re, végtelen nyugalmára emlékeztet és a sza­vában is, ha olykor fel kell jajdulnia, mintha a magyar föld jajkiáltása törne elő. Rendkí­vüli ember ez a Kiss Ferenc, a budapesti Nem­zeti Színház nagyhírű művésze, aki csütörtö­kön és pénteken Borosa Elemér uj darabjá­ban, a „Világrekordbanvendégszerepeit Kassán. Ez a rendikivtüliség: a végtelen nyu­galom és robusztus erő érződik ki belőle ak­kor is, ha beszélget vele az ember. Lassan be­szél és nem sokat, de amit mond, az éppen oly súlyos, mint ő maga. Például: — Nem hiszek abban, hogy a rádió vagy a hangosfilm tönkreteszi a színpadot. Mint a 'budapesti rádió rendezője mondom ezt, aki egyformán benneélek mind a kettőiben. Az élőszó, a hús és vér erejét nem lelhet pótolni semmiféle géppel, mégha az oly tökéletes is. Még a telelhorsos rádióval vagy a palsztikus filmmel sem. Az ember egyszer úgyis megun­ja a gépet és összetöri. El fog jönni az az idő, előbb, vagy utóbb, hogy az emberek ös­szetörik az összes gépeiket és kezdik az éle­tet élőiről. Nem féltem a színpadot, annak élnie kell és élni is fogt, túl az összes gépeken. — A stúdió még a színész számára is egé­szen más, mint a színpad. A stúdióban nin­csen meg a közönséggel valló közvetlen kon­taktus lehetősége, ami egészen más feltétele­ket szab a sikernek. A rádión keresztül nehe­zebb a siker, mint a színpadon, hiszen a kö­Asszonyok a községháza előtt A méla kisalföldi ég kékje kicsiillan ugyan olykor a felhők közül, de az uccu sáros még és ebiben a sárban nagy csoport asszony áll. Különös, szomorú látvány ez. Egy barátom,, aki előtt ez uj volt s egész télen élt nem ke­rült falura, megdöbbenve állott meg a fekete csoport előtt s azt mondta, napokig fogja vi­selni magában ennek a képnek az emlékét. Pedig nem történt semmi s a falujárónak oly megszokott kép ez: a községháza előlit asz- szomyok állanak és a munkanélküli segély ügyéiben rendeznek jótékony lármát. Aki azonban először látja, annak döbbenetes kor­kép ez: a gazdag magyar falu, a soha prob­lémával azelőtt nem kiüzlködött kisbirtokos nép megtanulta a „szociális gondozás" értel­mét s a sokféle krízis eredményeiképpen m- saiuszikéi arányokban kéri a róla való gon doskodásfc, különben elvesz... Mindenesetre, lehetne ezt hangulatos for­mában s az érzékeny szivek megremegteti- séire megírni: nagy csoport asszony, néme­lyik karján kisgyerekkel, szájtáltó sihederek kíséretében, a községháza előtt követeli az el­látást, a vetőmagot, a tiiiiunkauélküli segélyt s ezek a feketekendős falusi nőik, felettük a félénk kisalföldi tavasz Ígéretéivel! Edward Mnnjch impresszionista képeire emlékeztet­nek, aki szeretett ebben, a rasámerben dol­gozni ... 'Ezelc azok az asszonyok, akik (hangos szóval követelik a munkanélküli segélyt, imént em­bereiknek vagy földmunka neun jut, tekintet­tel la bi.rtbkrefőnm ügyes ikeiresizlülvi telére, vagy ipedig kubikos munkát meim adtak ne­kik j marti; uimcB mit knbikoluii, vagy a csa~ i mi#, ijArtKi- MmJm.JUSÍ zönség csak utólag reagál. De ha jót kapott, akkor reagál. Egyszer Adyt ismertettem, elő­adtam tizenhat versét, nyolcat az istenes, nyolcat a hazafias 'költészetéből. Hatszáz levél érkezett erre a stúdióihoz, közöttük olyan em­berek is írtak, akik ezelőtt nem szerették Adyt e hálálkodtak nekem, hogy megismer­tettem velük a nagy magyar költőt. Ez a rá­dió. Nagy a közönsége, de azért a színpad mégis több. Igazi értéket csak a síin pádon le­het produkálni és nem a rádión, vagy a han­gosfilmen. Egyébként az az impresszióm, hogy a fölmgyárak hamarosan visszatérnek a néma film gyártására, mert a hangosfilm elsősorban a filmgyárakat tette tönkre. — Szerepeimben 'elsősorban a klasszikuso­kat szeretem. Legutóbb a Cyránot játszottam, most a Coriolánusra készülök. Minden szere­pet szeretek, amiből értékes dolgot lehet ki­hozni. Minden szerepem előtt valóságos bel­ső vívódásaim vannak, vajjou sikerül-e úgy megcsinálni, ahogy szeretném. A közönség sosem tudja, mennyi munkájába kerül a szí­nésznek, amiig elkészül egy szerepére. Mindig többet és többet produkálni, ez a célom is szeretném, ha ez sikerülne. * Ez az értékes produkció teljes mértékben sikerült Kiss Ferencnek a Világrekord kassai előadásain, melyék ennek 'robusztus erejű szí­nésznek nagy sikere jegyében folytak le. Amit adott, az tökéletes művészet volt minden szavában és minden mozdulatában, úgyhogy a közönség Helkesen ünnepelte az itthoni sze­replőkkel együtt, akik legjobb tudásukkal se­gítették elő a nagy művész sikerét s maguk is értékes produkciókat nyújtottak. kifogyott a meliorizációs alap pénze, vagy vasúti írnunk ásnak ueim veszik fel őket, mert minős mit dolgozni a .sírnék mentén, vagy pe­dig a táviróvezeltékmél nemi alkalmazzák őket, mert manapság már nem megy kisal­földi eimlber Bécsiül Szófiáig téléig ráf, szobro t ‘‘ földibe ásni... Mennyi munkaalkalom hallt meg az Utóbibi években! A cukorgyárak csök­kentett üzemmel dolgoznak, a telepeseknek nincs szükségük idegen imunkaeTOire, a ter­més rossz volt, a nagybirtokok iszéitlfoszoltak: csupa uj ok egy 'tanulmányra, amelyet a falu problémájának nevezünk. Itt állanak ezek az asszonyok, követelve a segélyékét, állanak jogosultak és számosán, akik jogosulatlan csúsztak a többi közé isf kö­vetelnek ők is. Valljuk be, ezek a 'segélynek arra ia jók voltak, hogy igényesebbekké te­gyék a falut s aki munkasegéllyes hetekben munkaerőket akart alkalmazni, annak szo­morú tapasztalata van a vonakodásról, ame­lyet minden ilyen, mégsególyezett munkanél­küli kifejtett, mert hiszen nem kellét 1 dol­goznia s mégis kapott pénzt, dia kevesebbet is.. „ Hálaistennek, ez azonban csak kévés köz­ségben (történt meg a népünk valóban muu- kiaszenető. D© íeJszavalkkiai szédítik ott .iis, athoivá csak a végrehajtó és politikai agitátor jut s e 'jelszavak a a könnyű ígérgetések meg­ingatták elienltállő képességét s teljesen anyagiassá tették. Állanak hosszú sorban ezek az asszonyok. Télen tüntettek, munkát és kenyeret követel­ték a jegyzőtől!, akitől, mii ült a h ivataloa ha­talom helyi képviselőjétől vártaik az összes földi javakat a ezék azok az asszonyok, akik rend törvényéé perekbe keveredtek, vagy pe­Jzetítő m sokai emlegetett faluproblémából Munkanélküliek jegyei — Martost séta m ■Miiin—w———mh— ÉLETRAJZ Ha tudni akarod: ki Toltam, Ne keres* rólam adatot Az életet átrobotoltam, S éltem, ahogyan adatott. Sohsem ott Toltam, ahol Toltam, Hanem, hol a messzeség kékül. Kötél nélkül hintáztam, Szárnyak nélkül repültem, S boldog roltam boldogság nélkül. FALU T AMÁS. „hatósági közeg ellen elkövetett erőszak" miatt, elit éltetvén kétheti elzárásra és száz korona pénzbüntetésre, jogerősen, egy évre felfüggesztve. Problémát akarsz? Ez a falu problémája, ©z a -kézben lobogtatott munkanélküli segély, ez a tíz koronás injekció, amely mellett el­törpül a higiénikus falu jövendő képe, el- lanybul a kulturális szervezkedés heve, a jó építkezés lehetősége, az iskolák zúgolódás nélkül való szives építése, a városi ember megsüvegelése, az okszerű telajmüveiés, egészséges világnézet: mert mindezeket le­fojtja, bedugaszolja sok-isok bogáőhálu ház­ban a munkanélküli tiz koronás, melyért esetleg politikai hitvallást is kérnek, ha ugyan azt nem, hpgy add be gyermekedet a „kisebbségi iskolába", — ámde ezt az iskolát nem magyar anyanyelvűek számára építet­ték ___ * Ma rtost vasárnap Most pedig gyerünk egy vidámabb képű faluba, ama sokat emlegetett Martosra. En­nek a kis falunak az a szerencséje, hogy még ma is járhatatlan ut vezet hozzá s kiöntések, mocsarak, árterületek védik néprajzi épségéi, különben régen megrohanta volna őket a vá­rosi ember s előiször összevissza fényképez­te volna ragyogó, színes viseletét, aztán meg ­vett© volna ruháikat s végérvényesen kivel- kőztette volna formájukból a martosi népe­ket ... Az ut, ami ógyalláról ide vezet, ma szintén olyan állapotban van, mint évtizedek óta mindig. Kocsisunk ugyan azt mondja, hogy az a szakasz, amit ostorával mutatván, gon­dolatban 'bekerít, tízezer koronájába került a falunak, de azt a tízezer koronát valószínű­leg a sárba ásták el, mert nyoma sincs. Az a vállalkozó pedig, aki a hidak korlátját s a ce­ment-oszlopokat építette, botot érdemel. A templom udvara tele van színes — szí­nes, százszorosán színes tarka tömeggel. Ba- silides Barna, a festőművész, aki szintén rá­szánta magát erre a másfélórás vidám _ rázás­ra, lenyügözöltten áll meg a roppant szinpom- pa előtt s van dolga a fotograíá-ló másinának, amely sűrűn kattog s csak olyankor van pi­henésben, ha tarka szalagos csecsemőt kell lefényképezni, ámde a kisded éktelen sírás­ra fakad. SZMKE 'gyűlésit tartunk, jobban mondva, személyes beszámolót a martosa kiállítások eredményéről. Tekintve, hogy ez pénzt is je­lent, a figyelem fokozódott. Osztényi Benő igazgató-tanító szól bevezetőben pár szép szót, szereti ezt a virágos népet éppúgy, mint Veesey Lajosuó tanítónő, aki erősen amellet t van, hogy a marltosiak számára jövedelmező háziipar legyen: rávanrásois kézimunkájuk. Félős azonban, hogy a nagy keresletben s a városi kézimunkaboltoknak való munkál­kodásban elvesz a martoisi munkák eredeti, ízes, népies Kamraija s ki jövetelünk egyik célja éppen az, hogy a nemes formák, díszí­tések s viselőitek szerelésében továbbra is igyekezzünk szerény városi szavainkkal rá- lbírni a népet. .Ragaszkodnunk kell ehhez, a háborúk vi­harai után is fennmaradt szép viselethez. Talán drága, talán nem modern, talán túlfu­totta már az idő, de kegyeletből, szeretőiből s magyar voltunk dokumentálásából is azon kell lennünk, hogy az ilyen, néprajzi tanul­mányokhoz való pompás kis szigetek sokáig fennmaradjanak mlég. Csak aztán ebbőli is ne modern Mezőkö­vesdet s ne elrontott Kálót aiszeget csináljunk. A SZMKE erősen vigyáz a martosi viselet, és kézimunka szépségére s érintetlenségére, minden városi szenzációhajhászással szem­ben, Mezőkövesd híres lett ugyan, d© elvesz­tette a régi munkák szépségét. Ezt nem sza­bad teamünk Martossal s jaj az illetéktelen szépség rombol ónak! * Valaki miatt azonban még egyszer ki kell mennünk ebbe a faluba. A közbeszóló miatt. Ismeritek a „közbeszólót?" Minden gyűlésen, falusi összejövetelen vau ilyen, aki a beszéd folyékony menetébe bele-beleszól s legtöbb- uyire okosan, talpraesetten. Élénken figyel, helyesel vagy ellenez « ilyen helyeslő embe­rünk Martoson is alvadt. Hol egy kérdést, do­bott a. levegőbe, hol pedig ellenkezést vag\ helyeslést. Nagyon érdekelt volna ez a titok­zatos közbeszóló. Az ilyenekkel beszélgetni kell, az ilyennek nézetei vannak s elvei is. Azt mondják, most hadivak volt a közbeszó­lónk. Nem látja a külvilágot, befelé ód, gon­dolkozik. Világtalan szemeivel ő látja legjobban a fa­luját s az embereket. Mint egy tükör, csoda- tükör, melyet csak a csodádon!or láthat. Hol vau az a csodadoktor, cki n magyar falu szemeit éiiegny itjto?... •SaombAtby Viktor,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom