Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-29 / 122. (2935.) szám

^I^<^rMAGfeAR-fíII*LAP! vasa 1932 május 29, Tiaaáimaip. Drezdába érve, a dolgok állását felsőbb helyen bejelentém..Itt, szigorú vizsgálat alapján, a társaság közős útleveléből mind a konkolyhintő XhuTy, mind az állhatatlan cigánymuzsikusok ne­veit törölték s számukra egy másik útlevelet állí­tottak ki, amellyel máshová nem, csak haza utaz­hattak, tetemes összeggel maradván adósai a bő előlegeket osztogató Dobozynak. így kudarcot vallott és széthullott a társaság. Dobozy Fitos Sándor táncossal, meg egy táncos­nővel egyideig még Magdeburgban időzött és né­hány hangversenyen mutatta be mesteri játékát. Dobozy bandájü meghódítja Bécset A következő esztendőben már itthon találjuk Dobozyt, aki megint csak uj zenekart verbuvál össze. Négy hónapig tanítja, gyakorolja uj bandá­ját, amely vele együtt tizennégy tagbál állott. 1845 decemberében már megkezdik a körutat. Eger, Nyitra, Nagyszombat, Pozsony városokon át 1846 januárjában érkezik el Bécsbe, ahol szinte félévig volt e Dobozy-társaság állandó szenzációja a császárváros nagy közönségének. Itt hallotta Dobozyt és zenekarát egy olasz föld­ről Bécsem át szülővárosába, Kolozsvárra igyekvő magyar katona: Wass Pál főhadnagy, később negyvennyolcas honvédkapitány, aki a követke­zőket jegyezte fel róluk naplójába (amelynek ki­lenc kéziratos kötetét az Erdélyi Muzeum Egylet levéltára őrzi): „ ... mind válogatott, szép, ügyes férfiak és fáin muzsikusok; voltak öltözve mind veresszinü magyar egyenruhában, kalpaggal és sárga topán- kákkal, sarkantyusan; maga Dobozy pedig a kü­lönbség végett kék atillában. Muzsikájuk excel- lens volt, húztak magyar nótákat és dalokat, deutschot, lengyelt és különféle operadarabokat, etc. — Bémenetel ára volt tíz pengő-kracjár...“ „Ez a Dobozy egy fiatal, szőke, szép, kékszemü, igen ügyes ember, nemes szüléktől származott...“ „ ... Mindnyájuknak volt bajuszok s nagy szaká­tok egész régi magyarosan.. Ugyancsak Bécsben látta később Dobozy tár­saságát Bulyovszky Gyula, a jeles iró, aki igv emlékszik meg róla: „A szinpad megnyílt; a várt népzenetársaság ott állott félkörben, vonós- és fuvóshangszerek arányosan beosztva; a társaság tagjain szép,- magyar nemzeti öltönyünk diszlegett, egyenruhá­sán: fehér atilla, veres nadrág aranyra; kis bodor kalpagok kóosagtollal; igen jól állt a barna ar­cukhoz, kik között többnyire debreceni ismerősök­re bukkantam, Boka híres bandájából. Ott volt az első hegedűsök közt a fitosorru Prihál Miska, ki­nél feketébb nem volt a bandában, de mint egy démon, oly szenvedélyesen játszott". E szenvodelm.es játékmodor volt a Dobozy-ze- nekar előadásmódjának legfőbb jellemzője. A Pes­ti Divatlap kritikusa írja: „Dobozy társaságának zenéje nagyon különbözik az úgynevezett „párisi banda" (a Bihary-féle cigányok), vagy Egressy Béni zenésztársaságának előadásától. Ennek ze­néje csendes, zugó, amazé zajos, harsogó, — min­denkié kitűnő a maga nemében". Meghallgatta Dobozyék játékát a nagy Liszt Ferenc is, aki szintén elragadtatással nyilatkozott a magyar zenekar mesteri előadásáról. A magyar cigányok a porosz királynál Bécsből Prágába mentek át Dobozyék, onnan pedig Berlinbe, ahol egy hónapig maradtak. Hogy milyen népszerű volt német földön a magyar mu­zsika, mutatja az is, hogy Dobozyt és zenekarát a porosz király, Frigyes Vilmos meghívta Potsdainba, nyári lakóhelyé­re, egy udvari ünnepélyre, amelyen a szász ki­rály és királyné, meg a niederlandi koronaörö­kösök is megjelentek. Három órán át hallgat­ták a magyar zenét a fejedelmi vendégek. Dobozy egy Hamburgból keltezett levelében el­mondja Vachot Imrének, hogy milyen kitüntetés­sel fogadták őket a királyi udvarnál. Maga a ki­rály többször beszélgetett velük, kifejezve köszö­netét és megelégedését. Mind a magyar darabok­ból álló műsor, mind az öltözet nagyon tetszett a magas vendégeknek. A társaság további útja valóságos diadalutja volt a magyar zenének. Egyhavi hamburgi szereplésük után Kiél, Bréma, Gröaingen, majd Amsterdam voltak hosszabb-rö- videbb állomáshelyei a magyar zenetársaságnak. Leyden után Hágában koncerteztek, ahol H. Vil­mos hollandi király udvari estélyén két estén ját­szottak. Rotterdam, Antwerpen, Brüsszel, majd Monson, Valencien, Douai, Arras, Amiens után 1846 novemberében eljutottak a régóta áhitott Pá- risba. — Itt is kedvező fogadtatásra találtak, s Dobozy egy levélben irja, hogy hangversenyeiket a nagy fénnyel épült Bouleward Nouveile szín­házban tartják. Résztvettek a párisi osztrák nagy­követ, Apponyi György gróf fényes estjén. Hogy Párisban sem ment rosszul a magyar zenekar dol­ga, legjobban mutatja az, hogy tiz hónapig maradtak a francia fővárosban. Csak 1847 őszén érkeztek haza. Furcsa, de úgy van, hogy elsőben a pesti német színházban mu­tatkoztak be, csak azután tartották meg bemutat­kozó előadásukat a magyar Nemzeti Színházban. Dobra kerül a Dobozy-karia Dobozy itthon bejárta zenekarával a nagyobb városokat. Külföldi diadalainak fénye ragyogott előtte. Delelőre ért művészi dicsőségének napja. Még csak harmincegy éves volt. Sok dicsőséget látott, tapasztalt és úgy gondolta, hogy elég volt a nagy világból és félre vonulna, egy csöndes oláhon kis világában találja meg ő Is az áhított boldogságot. 1818 'szeptemberében megnősült; fele­„Sajnos, arról kell Ont • értesítenünk" Irta: NEüBADER PÁL Ezael a mondattal, illetve ennek a mondat­nak számtalan változatával kezdődik a mai mindennapi élet regénye, amelyet azért neon fedezett még í©! eddig senki, mert olyannyira mindennaipi a tartalmi struktúráját illetőleg és annyira minden órának visszatérő refrénje, (hogy mint hang és mozdulat szürkén elmerül az élet monoton zajálban- Magam sem hallot­tam kicsemdülni ezt a mondatakkordot, mert mintegy légüres teret teremt maga körül és a hanghnMm nem terjed tova; nincs rádióké­szülék, amely „fogta" volna a súlyos minden­nap eme megrendítő leadását amely a lélek rádiójára van beidegződve, de a lelkek nem fognak, nem fogékonyak. Egy soffőrtől hallottam ezt mondatot, amely persze rám sem tett volna különösebb zenei hatást, ha az emberemnek nincs annyi találékonysága, hogy vazuális alapon győzött meg a maga igazáról: erről a mondatról] írni kell, ez a mondat egy óriási mondat alfája, ómegája, tartalma és formája; ez a mondat véget vet a tartalom-forma-prolbléma esztéti­kai elefánttornyuságnak az Írástudók áru­lásáról zengő pátosznak és egyszeriben uj tartalmat és formát tár eléd. Soft őröm egy .mappát mutatott nekem, amelyben 300, mondd háromszáz kérvényére érkezett válasz volt csoportosítva: negatív válaszoktól a pe­dantéria mániákusává formált álilástkereső ember regénye- Előbb a bizonyítványait mu­tatta meg, amelyek szerint elsőrangú, lelkiis­meretes, megbizíható, minden tekintetben stb. stb. • . . Alkalmazott, aki mindig évekig volt egy helyen és csak a súlyos gazdasági viszo­nyokra való tekintettel bocsátották el. Soffő- röm épített ezekre a bizonyítványokra, ame­lyek nemcsak az ő öntudatát nyugtatták meg, hanem — igy gondolta— kenyérhiztonságot is jelentettek és nem lévén mákonyos ember- aki szélső bal. vagy szélső jobb forradalmak­tól várja a munkalehetőségeket, hanem a mai lehetőségek közepette a maga munkájá­tól’ nekiült és 300 kérvényt irt amelyekhez 300-:." or csatolta bizonyítványait. Logikus, gondolta, ha megfelelt és bizonylatokat adtak róla, most is meg fog felelni és ha eddig megélt a munkájából, csak nem fogják arra kényszeriteni, hogy ezentúl a munkanélküli­ségből éljen, mert hát ez minden logika ellen volna. Megírta, hogy 20 éves- katolikus, nőt­len, 168 centiméter magas, tizenkilenc autó­típus biztos kezelője, hajlaudó minden szak­munkát elvégezni-------szóval: egy ember a be csületesen elvégzett munkából akart meg­élni, mert azt hitte, hogy a földön mindenki számára van hely és pedig olyan hely, ame­lyen megállhat és megélhet- Ez a sofíőr nem ismerte sem Marx- sem Maithus törvényeit és még nem tudta, hogy bár vannak területek, ahol egy holdra csak egy ember jut, sőt van­nak óriási lakatlan területek, milliók számá­ra nincs egy olyan talpalatnyi hely, amelyen munkájukból megélhetnek. Mappája, amelyet keseriien-derüs humorral mutogat, külön arc­cal bír: háromszáz lemondó levél összetevője annak az eredőnek, amelynek a neve kétség- beesett rezignálás: tudomásulvevése annak, hogy ma a munkanélküliségből kell megél­ni és a jó munkát igazoló bizonylatok ata- vizmusával senki sem törődik. A kétségbeesésnek, a vigasztalanságnak is megvan a maga külön üzleti szótára, Téma- változatokkal, amelyek egy Beethoven fan­táziáját megszégyenítik. -,Sajnos, arról kell Önt értesítenünk . . „Sajnáljuk, de tudat­nunk kell . . ,-Belátható időn belül..."; „Üzemredukció következtében..."; ,-Szükség esetén visszatérünk ajánlatára . . .“; ,-Je­lenleg semmi kilátás, hogy gyárunkban . •."; „Lakóimét feljegyeztük és alkalomadtán visz- 'szaténünk . . ."; „Ez idő szerint, sajnos..."; „Munkahiány következtében . . Az iizleh papírok mind igen szépek, sokszínűek, a szöveg tartalma kétszínű. Sofőrömnek min­den mindegy. Hónapok óta gyűjti ezeket a válaszokat és éhezik, de rendes ember és mint ilyen, remél; remél és egyre kopogja a kérvényeket- mert . . . Mert mindeddig egy dologról meg volt győ­ződve, ez az egy megyyőzcdés nem hagyta el őt pillanatra sem, daimonionja volt, amely­től a csodát -remélte: Az ember azért születik a világra, mert ezen a világon van elég hely a nap alatt és elég kenyér nő rajta- hogy az egész emberiséget táplálja. Mivel a legna­gyobb filozófusok is ilyesmiről ábrándoztak, nem csodálható, hogy egy sofíőr agya is en­nek az ábrándos utópiának esett áldozatni: Platónál egyebet ő sem álmodott. Mégis: ez az álom nem egyezik a valósággal és ősi anta- gouizmusok dialektikája kideríti, hogy nincs mindenki számára hely a földön és a nap alatt és az, hogy valak i- a munkájából akar megélni, egyenesen a logika legelemibb sza­Frága, május 28. A prágai magyar főisko­lások sportszakosztálya junius 8-án, pénteken este 8 órakor a Palaee Komna nagytermében (Viiiohrady, Korunni trida 32.) rendezi meg első sportakadémiláiát. Ez lesz a n|agyar felsőiskolai sportolók el­ső nyilvános szereplése Prágában. A szakosz­tály már hetek óta készül erre a bemutatóra. Szépe Imre és Sporni Anniké szakosztályve­zetők vezetésével minden este gyakorlatoz­nak a mintacsapatok. Az estéiDy célja: meg­mufcaífni a hivatalos köröknek és elsősorban a Prágában élő magyaroknak, hogy a kisebb- ségjil magyar ifjúság is lépést tart a modern testneveléssel s a főiskolások itt szerzett ta­pasztalataikkal gazdagodva kerülnek majd vissza szülővárosaikba, ahol folyhatni fogják a nlodern testnevelés propagálását. Junius 3-án, péntek este minden Prágában élő Páris, május 28. J. J. P-ershimg tábornok, a vi­lágháborúban az amerikai expediciós hadseregnek a vezére, a párisi amerikai klub díszvacsoráján olyan szenzációs beszédet tartott, amellyel most behatóan foglalkozik az egész francia sajtó. Per- ehinig tábornok őszinte beszéde a banketten egy- begyült vendégeket ugyancsak meglepte, mert ez a szónoklat lényegesen elütött a diszebédeken el­hangzani szokott hasonló megnyilatkozásoktól. A tábornok szokatlanul éles szavakban kritizál­ta és elítélte az amerikai polgárokat, akiket ha­zájukkal szemben közömbösöknek mondott. Az amerikai polgárnak patrióta indolenciája idézte elő az Egyesült Államokban a válságot. — Az amerikai igen nagy mértékben van elfog­lalva a pénzszerzés mesterségével, — mondotta Pershing tábornok. — Az összes gangsztereket ha­ladéktalanul fel kellene kötni az első fára. A tábornok nagyon kételkedik abban is, hogy még egy népszerű kormány is érhetne el eredmé­nyeket az Egyesült Államokban a jelenlegi körül­mények között, amikor az országot — a tábornok szavai szerint — „alacsony érzésű és jutányos" politikusok kormányozzák. Pershing beszédének bevezető részében először azt jelentette ki, hogy ne-ra tudja, vájjon általában POLITZER BÉLA Tátrafüred-i vendéglős éttermei és kávéháza Razshachliirdőn Kávéház Bar bátyaiba ütköző -elgondolás- Sofforöm mappái] a korunk szimfóniája: 300-szor azt írták neki, hogy téved, ha helyet akar magának biztosí­tani a földön; a földből nem illeti meg őt egy göröngy sem- a napból egy sugár sem, a ke­nyérből egy falat sem. Ez a realizmus már olyan borzalmasan reális, hogy túltesz min­den filozófián és miközben az -emberiség könyvtárában száz nyelven millió „zseniális" irás zengi a Szellem lelkesedését, a szabadsá­got, testvériséget és egyenlőséget, egyetlen üzleti levél mindnyájuknál többet jelentene, ellenpontozata a kétségbeesésnek- hit és uj világkép- egy levél, amely háromszáz levél után ezzel a mondattal kezdődne: „Levelére válaszolva tudatjuk önnel, hogy holnap dél- előtt felvétel végett jelentkezzék irodánkban. ! ahol . . .* Ahol sofforöm uj-ra hinni tanul a | munkában, földben és napsugárban. magyarnak erkölcsi kötelessége megjelenni ilfjaink sportakadámiáján. A rendezőség tisz­tán az erkölcsi sikert kívánja, az estélyre be­lépődíj nincsen s mindenkit szevesen lát vendégül1. Műsor uiián táncmulatság is lesz reggel 3-ig. A sportakadémia védnökségét Smotlaeha Ferenc dr., a prágai; testnevelő in­tézet igazgatója és Kopper Miksa, a Csehszlo­vákiai Magyar Testnevelő Szövetség központi mcghatalniazoőjja vállalta. Felhívjuk a Prágában éfiő magyarokat, hogy az estélyre ülőhelyeket ndár előre biz­tosítsanak maguknak. Aki fenntartott helyre reflektál, értesítse azonnal írásban vagy te­lefonon Kopper Miksát, Prága II., Panská u)?. 12. II., telefon 803—11. A viszontlátásra junius 3-án a magyar fő­iskolások testnevelési sportakadémiáján! A rendezőség. szóljon-e ehhez a tárgyhoz, amelyet rendkívül ve­szélyesnek tart, azonban mégis szükségesnek tart­ja, hogy végre megnyilatkozzék. Emelt hangon jelentette ki a következőket: — Az amerikai nép teljes mértékben felelős mindazért a szerencsétlenségért és azért a nehéz helyzetért, amelyben az Amerikai Egyesült Álla­mok jelenleg van. Az amerikaiak nincsenek tu­datában azoknak a kötelességeknek, amelyekkel, mint polgárok hazájukkal szemben adózni tar­toznak. Teljes mértékben elfoglalja őket a dol­lárnak a hajhászása és a politikai fontosságú eseményeknek, amelyek hazájuk sorsában előfor­dulnak, semmi figyelmet nem szentelnek. Semmi kétség sem lehet az irát, hogy a „bootlegging" az a talaj, amelyen a banditizmus felnövekedett. Amint a bootleggerek, úgy a gangszterek is könnyümódon szerzik a pénzt, amely egyébként az államkasszába kerülve megakadályozná költségve­tésünk deficitjét. — Amerikában megadóztatják a sürgönyt és a telefont. Washingtonból jelentik: A szenátus ma elfogadta a telefon és a táviró megadóztatásáról beterjesztett törvényjavaslatot. Az adózás köte­lezettsége alól csupán a sajtóügynökségek ér a lapok telefon és táviró jelentéseit mentesítik. Junius 3: a prágai magyar főiskolások első sportakadémiája A prágai magyarok figyelmébe Pershing amerikai tábornok éles szavakkal ostorozza az amerikai polgár jával szemben való közömbösségét és bűneit Szenzációs beszéd egy párisi ünnepi vacsorán — A tábornok a gengszterekkel való erélyes leszámolási követeli ségül vette Debrecenben Zsebők Máriát, egy ot­tani orvos leányát. Ám ez a házasság nem volt boldog. Dobozy, három esztendei együttélés után, felbontotta ezt a legszebb remények közt kötött frigyet. Ekkor már nem volt gazdag ember. Va­gyoni helyzete nagyon megrendült, Mig mások az élelmes müvéBzi vállalkozásokból az anyagi javak bőségével térnek meg, ő nem hozott mást, csak dicsőséget, jó hírnevet, — „a tömegnél hit­vány érdemet". Súlyosbodó anyagi gondjai között egyszer csak érezni kezdte, hogy talpa alatt meg­inog a föld. Az ősi kuria udvarán megszólalt a világ leg­szomorubb, legszivettepőbb hangszere: a dob; 1858-ban az öröklött nagy vagyon árverésen úszott el. Dobozy ekkor már Budapesten lakott és innen látogatott el olykor Hódmezővásárhelyre. Makóra, vagy Battonyára. Komponálgatott, vagy ‘ régibb szerzeményeit adogatta el potom árért, silány, garasos honoráriumért. Első megjelent müve 1838-ból való és mintegy 41 kiadatlan kompozíció maradt íróasztala fiók­jában. Fáy István gróf, kitűnő és nagytudásu zeneművész, Dobozyt Magyarország első kom­ponistájának mondta és 1856-ban ezt irja levelében Dobozynak: „Csak küldje frissen, hadd játsszam és csókoljam ösz- sze darabjait...“ Eredetit csak Dobozy teremt­het; az uj earjadék — korcs!" Dobozy mindjobban elfordult az emberektől és alacsonyabbra fokozta le életigényeit, de ajándé­kot még a legjobb barátaitól, s legdiszkrétebb formában sem fogadott el. Bulyovszky Gyula irja, hogy egyszer Pest. egyik külvárosi uccájában járva, szivarvásárlás végett benyitott egy kis szatócs és trafikos üzlet­be. Amint a kiszolgáló trafikos a szivaros dobozt odanyujtotta, Bulyovszkynak feltűnt, a trafikos finom, fehér keze. Jobban arcára nézve, a trafikosban a geniális Dobozy Károlyra is­mert, aki látva, hogy régi ismerőssel áll szemben, csak ennyit mnodott: „Lássa, mire jutottam!..." 1859-ben Makóra hivták. Elment és nem is tért vissza többé. 1860 február 19-én lehunyta örökre fáradt sze­meit. Ott vetették meg siri ágyát, a makói refor­mátus régi temetőben. Nem tudom, „van-e jel siri fáján* mutatni, hol pihen". ... De nekünk, akik büszkén emlegetjük i magyar zenének világszerte elért nagy diadalát, nekünk meg kell keresnünk ezt a sirt, mert. sok hálával tartozunk annak, aki ottan álmodik... r Vexacnyi Béla. 8

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom