Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-26 / 120. (2933.) Második kiadás

1983 május 26, oatttörtöfe. Tizenhat esztendő múlva oldódik meg a világháború egyik legrejtélyesebb katasztrófája: Kitchenemek és az angol vezérkarnak a pusztulása Egy német kém pokolgéppel robbantotta volna lel a Hampshire páncélos cirkálót Amerikában letartóztatták Duquesne kapitányt, a volt német kémet — Az üzleti szellem prolanizálni akar egy francia háborús hajót Prága, május 26. Amerikában ogy szenzá­ciós letartóztatás történt, amelynek körülmé­nyeit hasábos tudósításokban írják meg a la­pok. Ez a szenzáció tizenhat évre nyúlik visz- sza. Tizenhat évvel ezelőtt junius 6-án este tiz éra tájban Pesten, Bécsiben és Prágában fürgelábu rikkancsok szaladtak szét az uiccá- kon és harsány hangon kiabálták: „Kitchener lord az angol vezérkarral el­sül yedt!“ Az emberek csakúgy kapkodták a rikkan­csok kezéből a rendkívüli kiadást, amelyen hatalmas garmond betűkkel ez a hír állott: London, junius 6. Hivatalosan jelenük: A nagy flottának főparancsnoksága jelentő, hogy nagy sajnálkozására hírül keJIll adnia, hogy a Hampshire nevű hadihajó, anajelyen Kitechener lord és vezérkara Oroszországba tartott, az elmúlt éjszaka az Orkney-slige­tektől nyugatra akna vagy torpedó követ­keztében eLsülyedt. A tenger nagyom viha­ros volt. Ámbár megtettek minden ílehetsó- ges lépést a gyors segélynyújtásra, attól tar­tanak, hogy kevés remény van arra, hogy bárki is megmenekülhetett volna a felrob­bantott hajóról. Ez a hír, mint a bomba csapott le az an- fán tállá mohba n, s akkor igen messzemenő kö vétkezte léseket fűztek hozzá, amelyek ter­mészetesen nem bizonyultak helytállóknak, mert a zseniális angol stratégának halála és az angol vezérkar tisztjeinek pusztulása az angolok harci készségére nem járt olyan vég­zetes következményekkel, mint ahogy a ka­tasztrófa utáni első órákban gondolták. A hadi helyzet Ez a súlyos katasztrófa olyan időben kö­vetkezett be, amikor az anitánt szerenosecsil- laga katonai téren nagyon elhomáiyosodott. 1916 májusának végén az osztrák-magyar hadsereg hatalmas erővel tört előre Felső- olaszországlban e az offenzivának eredménye­képpen Ansiero és Asiago, a felsőolasz síkság bejárójának két leghatalmasabb ereje, el­esett. Május SÍ-én a skagerraki tengeri ütkö­zetben a német flotta csaknem teljes értékű sikert aratott az addig verhetetlennek tartott angol hajóhad felett. Ezekhez a csapásokhoz járult most a Hampshire sülyedése, az an­gol hadügyminiszternek és vezérkarának szörnyű pusztulása. Kitchener missziója Kitchener igen fontos misszióval ment Oroszországba. Ez a legnagyobb angol katona, aki 67. életévében állott, a szövetségesek kö­rében abszolút tekintélyre tett szert, ő volt a háború hőse, Lord Roberts vezérkari főnö­ke, azután mint vezénylő főparancsnok ő fe­jezte be győzelmesen a háborút. 1902-ben az indiai angol csapatok -főparancsnoka volt, há­rom évvel később azonban meglepetéssze­rűen a diplomáciai szolgálatba rendelték és csupán a világháború előestéjén hívták vissza hadügyi szolgálatba, ö lett a háborús Anglia első hadügyminisztere. Minkenki azt tartotta róla, hogy ő Anglia első tábornoka, legjelen­tősebb stratégája, megbízható és energikus hadvezér. Egyideig ténylegesen vezette a hadügyminisztériumot, azután kosszabib idő­re szabadságolták és ekkor inspekciós utazást tett Egyiptomban, Indiában és a Dardanel­lákon. Londonba való visszatérése után a nagy haditanácson terjesztette be referá­tumát, amelynek legfontosabb eredménye az volt, hogy az angol-francia egyesült erők ab­bahagyták a Dardamella-akciót, amelyet Kit­chener kilátástalannak mondott. Egy újabb inspekciós utján Salonikiben volt, majd ismét átvette a hadüigyminisztérium vezetését és most a Hamsliire fedélzetén az angol vezér­karral együtt Archangelskba tartott, hogy a Murman-tenger partjáról vasúton siessen Szentpétervárra, ahol igen fontos tanácskozá­sokat készítettek elő. Azt mondják, hogy Kitchener tábornok tarsolyában egy, min­den részletében alaposan kidolgozott; terv volt, amely az orosz hadseregnek működé­sét is a legapróbb részletekig szabályozta volna. Tudnunk kell, hogy 1916 május 27-én az osztrák-magyar ofifenziva sikerének hatására Viktor Emánuel táviratozott a cárnak és arra kérte, hogy amennyire csak lehet, siettese az orosz seregek általános oflfenziváját az olasz front tehermentesítése érdekében. A cár, hogy Viktor Emánuei király sürgető kérésé­nek eleget tegyen, elrendelte a Volihyniában és Galíciában' tervezett offenzlva sürgős meg­indítását. Ezért utazott Kitchener vezérkari tisztjeivel Szentpétervárra, hogy az egységes hadműveletek részleteit megbeszéljék. A katasztrófa áldozatai A Hampshire Saville kapitány parancsnok­sága alatt állott, 595 matróz és 48 tiszt tel­jesített a 11.000 tonnás, akkor 13 éves pán­célos cirkáló fedélzetén szolgálatot. Kitchener kíséretében volt 22 vezérkari tiszt, azután Arthur Ellershaw tábornok, Sir Frederic Donaldson, a municiós miniszté­riumnak technikai tanácsadója, 0‘ Bime, a külügyminisztérium képviselője, a szakre­ferensek és Mac Lau g,hlán, a kiváló detek­tív, akinek a hadügyminiszter és a vezérkar sze­mélyes biztonságára kellett ügyelnie. A Hampshirének nagyon nehéz útja volt már kezdettől fogva. A tengeren igen viharos és óriási hullámok hátán haladt a cirkáló. A katasztrófa junius 5-én este nyolc óra tájban játszódott le az Onkney-szágetektől nyugatra. Az egész szerencsétlenség pilla­natok alatt ment végbe. A parton állók hal­lották az óriási dörejt, látták a felcsapó füsttömeget és lángoszlopokat és miég négy bárkát is látni véltek. Amikor azonban a segitöhajók a szerencsétlenség színhelyére érkeztek, a viz felszínén csupán hat holt­testet találtak. A hajó elsüllyedt. Magával vitte a mélységbe Kitchenert, vezérkarát és azt a hatalmas aranykészletet, amelyet az angol kormány kölcsönképpen küldött az orosz kormánynak, hogy a Japánban rendelt muníciót megfizet­hesse. Körülbelül ennyit tartalmaznak a központi hatalmak lapjainak híradásai és beszámolói a Hampshire katasztrófájáról. Az angol hiva­talos jelentés néhány nappal később arra a megállapít ásra jutott, hogy a Hampshire né­met 'tengeralattjáró támadásának esett áldo­— A — A has teltsége, májtájékd fájdalmak, emésztési nehézségek, gyomorbélhurut és sárgaság a termé­szetes „Ferenc József" keserű viz használata által megszüntethet ők és az egy, a szer tüdő vagy ezáv felé irányuló vértolulások ellensulyoThatók. Gyomor és bélspeoialisták igazolják, hogy a Ferenc József vízzel, különösen ez ülő életmód következte ben jelentkező bajoknál, nagyon kedvező ered ményeket érnek eb A Ferenc József keeerüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletek- ben kapható. zatul. A -berlini jelentések egyszerűen re­gisztrálták a Londonból kerülő utakon érke­zett híreket és jelentéseket, az angol hiva­talos jelentést sem nem erősítették, sem nem cáfolták. így bizonyos értelemben felderítet­len volt Kitchener lord pusztulásának törté­nete és felderítetlen maradt egészen nap­jainkig. Meglepő letartóztatás Most azonban az amerikai lapokban olyan szenzációs híradások jelennek meg, hogy a newy árki rendőrség hétfőn délután le­tartóztatta Fritz Duquesne kapitányt, aki ellen a.z a vád, hogy 1916-ban mint német há­borús kém ő helyezte el azt a pokolgépet a Hampshire fedélzetén, mely az Orkney-szá- getek mellett felrobbant és a mélységbe vitte a cirkálót. H.iáiba volt tehát a fedélzetén Mac Laughlin, a híres detektív, nem tudta elhárítani, meg­akadályozni a merényleteit. Érdekes, hogy nemrégiben az angol Cle- ment Bood tollából szinten megjelent egy könyv, amely háborús visszaemlékezéseket tartalmaz é9 ez a könyv Duquesnét vádolja meg azzal, hogy 6 a vétkes a Hampshire el­süllyesztésében. Egy kalandor a XX, században Ez a Fritz Duquesne kapitány egyike ko­runk legkülönösebb életű kalandorainak, akinek működése különösen a világháború idején öltött veszedelmes méreteket. Nem­csak a Hampshire katasztrófájának előidézé­sével vádolják, hanem azt is terhére rójják, hogy a világháború idején még nagyon sok merényletet készített elő, szervezett me,g, vagy hajtott végre. Azzal is őt vádolják, hogy ő idézte elő 1915 április 12-én az oohtai lő- poirgyár felrobbantását. Az oohtai lőporgyár Pétervártól keletre feküdt a ez volt Oroszor-, szág legfontosabb robbanóanyag-, kartács-, töltény-, rakéta-, grámálgyára, amelyből az orosz hadsereg táplálkozott. Az orosz muní­cióvá! ság idején ez a gyárrobbanás borzal­mas katasztrófát jelentett. Fritz Duquesne kapitány állítólag Trans- vaalból származott, ahol a búr háború idején édesanyját és nővérét állítólag angol kato­nák becstelent tették meg. Duquesne kapitány ekkor az angol hadsereg ellen bosszút eskü­dött volna és ezért nyomban a világháború kitörésekor a német hírszerzés zoIgáiatba lé­pett. Amikor a newyorki rendőrség Duquesnet letartóztatta, az Orkney-szigetek térképét ta­lálták nála. Az a hely, amelyen a Hampshire elsüllyedt, kereszttel van megjelölve ezen a térképen és a térkép szélére ezek a szavak vannak Írva: — Itt öltem meg Kitchener lordot! A newyorki lapok azt írják, hogy Duquesne kapitányt, aki különben is büntetett előéletű, az angol hatóságoknak fogják kiszolgáltatni s Angliában vonják felelősségre a Hampshire ellen elkövetett merénylet miatt. Hősök pusztulásának színhelyéből lánclokál? Amíg a Hampshire háborús hajó katasztró­fájának sorsa főleg az angliai és amerikai nyilvánosságot érdekli, a francia közvéle­ményt ma a Kleber nevű francia háromárbó- oos ügye foglalkoztatja. A Kleber volt az a vitoriáshajó, amely 1917 szeptember 17-én négyórás heroikus harc után egy német U- naszádot elsüllyesztett. A kiszolgált háborús relikviát tegnap St. Maloban elárverezték. Az öreg vitorláshajót egy amerikai 51.000 frankon vásárolta meg és az amerikainak az a terve, hogy a francia Riviérán ezt a hajót úszó étte­remnek és tánchelyiségnek rendezi be. A francia patrióták hevesen tiltakoznak a profánizálásnak eme szándéka ellen. Azt hoz­zák fel, hogy ezt a hajót P óin cár 6 a háborús kereszttel tüntette ki és nem lehet tűrni, hogy azokon a hajódeszkákon, amelyeken egykor a hős matrózok vére ömlött, a jövőben táncolja­nak. Elsősorban is követelik, hogy a háborús ke­reszt érdemijeiét el kell távolítani a hajó tat­járól, nehogy tiszteletlenség történjen az ér­demrenddel. Bethlen szerint Olaszország, Magyarország is Ausztria gazdasági összefogására van szükség A volt magyar miniszterelnök debreceni beszéde Debrecen, május 25. (Tudósitónk telefonje- ientése.) Bethlen István gróf keden délután 6 órakor Debrecenibe érkezett és este az egysé­ges párt értekezletén hosszabb beszédet mon­dott. Válaszolt az ellenzéki politikusoknak el­lene fölhozott vádjaira és hangsúlyozta, hogy fölfogása szerint az általa követett politika he­lyes volt, legföljebb egyes detailkérdések fö­lött lehetne kritikát gyakorolni. Kifejtette, hogy az akkori 80 pengős búzaár mellett nem volt magas a költségvetés. Shmitt Jeremiás négy és félmilliárd pengőre becsülte a nemzet akkori évi jövedelmét, ha tehát ez leszállt há- rommilliárd pengőre, az akkori 900 millió pen­gős költségvetésnek most 600 millió pengős költségvetés felel meg. A tulkiadásofcat illetően tekintetbe kell venni, hogy az állam egész ap­parátusa akkor zilált volt és azt rendbe kellett hozni. Ilyen beruházások mellett egy Lillafüred vagy egy külföldi borház létesítése a milliár­dos költségvetésnek csak egy százalékát tette ki és ezáltal az ország nem ment tönkre. Rö­vidlej áTatu kölcsönöket azért vett igénybe a kormány, mert az akkori viszonyok ezt meg­engedték és a munkanélküliségen csak igy le­hetett segiteni. Baj ebből nem is lett volna, ha nem követke­zik be a gazdasági krizls, amelynek oka a tőkehiány és a tőke elzárkózása. Ezen csak úgy lehet segiteni, ha Középeurópáhan sike­rül egy oly gazdasági konstrukciót létesíteni, amely mellett a magyar mezőgazdaság piac­hoz jut. Ezért másfél év előtt ily irányban megoldást kerestünk — mondotta Bethlen — és a buka­resti konferencia határozmányainak megfele­lően, javaslattal mentünk Genfibe, ahol ehhez hozzájárultak azzal a föltétellel, hogy azt az érdekeltek is elfogadják. Genf azonban kezét sem mozdította meg az irányban, hogy a többi érdekeltek a javaslatot elfogadják. Ennek kö­vetkezménye, hogy a magyar kormány szerző­déseket kötött Ausztriával, Olaszországgal^ a búzára vonatkozóan pedig Németországgal és Franciaországgal. Ezután jött Tardieu terve. Az osztrák és a csehszlovák piac — mondot­ta Bethlen — termésfölöslegünket még jó időkben sem tudta fölvenni, hát még most. így tehát szükségünk van a svájci, német és olasz piacokra is. Én nem mondtam, hogy Tardieu tervét el kell utasítani, hanem azt mondtam, hogy ennek megfelelően át kell alakítani és javasoltam az összefogást Auszt­ria, Olaszország és Magyarország közt. Meg­győződésem, hogy e három állam összefogá­sa megoldja az ország gazdasági krízisét. Bethlen ezután javasolta a külföldi adósságok kamatainak 1—2 száza­lékra való leszállítását és ha ebben a kérdésben a hitelezőkkel nem sikerülne a megegyezés, akkor a magyar kor­mánynak adott időpontban egyoldalúan kell megoldani a kérdést. A volt miniszterelnök ■ezenkívül javasolta még a belföldi kamatok leszállítását is, mert a termelés nem birja el a nagy kamatot. Szervezeti változtatásra is szükség van a gaz­dasági életben, a sok pénzintézetből fúziók ut­ján kevesebbet kell csinálni. Végül az adózás reformját indítványozta és elitélte azokat, akik a lakosságot adónemfizetésre lázitják. Bethlen beszédét az egységes párt nagyszám­ban megjelent tagjai lelkes éljenzéssel és taps­sal fogadták. A kisebbségek közvetlenül a népszövetség tanácsához fordulhatnak panaszaikkal A népszövetségi tanács jogi bizottsága egyhangúlag elutasí­totta a román kormány kifogásait Prága, május 25. A Deutsche Landpost je­lenti: A romániai magyar kisebbség pana­szainak kérdésében e héten Genfiben a ki­sebbségi problémára nézve rendkívül fontos diszkusszió folyt le. A román kormány kifo­gást emelt ugyanis az ellen, hogy a magyar kisebbség a romániai hatóságok megkerülé­sével panaszaival egyenesen a tanácshoz fordul s éppen ezért azt javasolta, hogy a ki­sebbségi panaszok tárgyalásának tisztázása céljából egy jogi bizottság alakittassék. A népszövetségi tanács által választott jogi bi­zottság most a román kormány nagy megle­petésére egyhangúlag elutasította a román ál­láspontot és megállapította, hogy minden nemzeti kisebbségnek jogában áll közvetle­nül a tanácshoz panasszal fordulni. A román delegátus számára kellemetlen meglepetést jelentő határozat után vissza akarta vonni a jogi bizottság megalakítására vonatkozó ja­vaslatát, Welczek gróf német delegátus azon­ban megragadta az alkalmas pillanatot s fel­szólalásában rámutatott arra, hogy a román álláspont nyilván a tanácsot akarja befolyá­solni. A tanács jogi bizottságának döntése természetesen óriási jelentőségű a kisebbségi kérdések ügyrendje szempontjából, mert első Ízben mutatott a tanács erélyt a kisebbség javára. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom